Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

Friss tojások Évente körülbelül 16 millió tojás kerül ki az ecseri Rákos­mezeje Termelőszövetkezet baromfitelepének három tojó­házából. A hetvenötezer Tetra SL to­jóhibrid bőven ad munkát az ott dolgozóknak. Varga Gyulá- né a szalagon érkező friss to­jásokat leszedi és tartókba he­lyezi. Kulturális program Besseren, 10 órától: nyitott ház, Gyömrőn, 14-től 18-ig: a Nagy István képzőművészeti csoport kiállítása. Sülysápon, 17-től: tánctanfo­lyam. Tábortűz n. Rákóczi Ferenc fejede­lem emlékére tábortüzet gyúj­tanak július 6-án, szombaton 19 órakor Gyömrőn, a Mánya- réten. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 155. SZÄM 1985. JÚLIUS 4., CSÜTÖRTÖK Nem sokkal évzáró után kerestük meg Szilágyi Györgynét, a menetei álta­lános iskola igazgatónőjét. Egy éve tölti be ezt a tiszt­ségét, éppen ezért eddigi tapasztalatai alapján arra ^ voltunk kíváncsiak, hogy ^ milyen körülmények között 6 működött az iskola az el- í múlt tanévben, s hogyan folytatódik majd szeptem- berben az oktatás. Előzetesen talán annyit az intézményről, hogy az oktatás három épületben történik, az egyik Szentistvánon van. Iskolatitkár A 459 gyerek 25 csoportban tanul, ebből 8 a felsős, 11 az alsós, kettő a kisegítős és négy a napközis csoport. A tanuló- csoportok átlagos létszáma 26—27 között mozgott eddig, s egy-egyben 32 gyerek volt. Ez a szám már így is kicsit na­gyobb mint kellene, mert az iskola osztálytermeit 25 gye­rek számára tervezték, s épí­tették meg. Az új tanévben nehezednek a tantestület munkakörülmé­nyei, mert a nagy létszámú labdarúgás 1984-85. Csapataink a mérlegen A 70-es évek vége, a 80-asok eleje sok szép sikert hozott a gyömrői labdarúgóknak. Eb­ben az időszakban kétszer szerezték meg a bajnoki cí­met az akkori járási bajnok­ságban, de az osztályozókon mindig elbuktak. Szerencsére a balsikerek nem vették el a játékosok kedvét, s 1983-ban ismét aranyéremhez jutottak, s megváltották a belépőt a magasabb osztályba. A csapat vezetői jól tudták, erősítés nél­kül nem fog sikerülni a helyt­állás a megyei II. osztály A- csoportjában. Megnyerték ma­guknak Bakos Jánost, aki már az NB II-ben is bizonyított, Szűcs Sándort, a gólerős mo- nori csatárt, Vojácsik Mihályt Mendéről. Az 1983—84-es bajnokság ősze jól sikerült, talán túl jól is. Sokáig a bajnoki tabella élén álltak, s csak a nagy ri­válistól — Dány — elszenve­dett vereség után csúsztak a második helyre. Tavasszal az­tán a feje tetejére állt min­den. Néhány régi játékos ab­bahagyta — tegyük hozzá, túl korán — a játékot, s a lelke­sedés sem volt a régi. A vége majdnem kiesés lett. Tavaly nyáron tovább gyöngült a csa­pat, Gáspár J., Ohát J. lesze­relt, Bakos hazament Úriba. Ilyen körülmények között vág­tak neki a következő bajnok­ságnak, amelyet így fejeztek be a tabellán: 14. Gyömrő 26 4 Z 20 22-51 10 Különösen lehangoló volt a gyömrőiek őszi szereplése, ek­kor csak az Üllőt (2-0) és a Vácszentlászlót (3-0) tudták két vállra fektetni otthonuk­ban, idegenben egy pontot sem szereztek. Különösen fájó dolog, hogy a legtöbb találko­zón mindössze egy góllal ma­radtak alul. Így a Monor. a Nagykáta, a GEAC, az Iklad, az Örkény, a Bugyi is egygó- los különbségű győzelmet ara­tott ellenük. Hunyadi László edző már nem tudott úgy hat­ni a játékosokra, mint koráb­ban, ezért az ősz végén meg­vált a csapattól. Tavasszal minden úgy folytatódott, mint ősszel. Következtek az újabb egygólos balsikerek: Monor (Ö-l), Pilis (1-2), Hernád (2-3), Bugyi (0-1), Iklad (0-1). Ha csak egy kicsit jobban össz­pontosítanak a játékosok, ak­kor most nem kellene a ki­esés okait boncolgatni. A tavaszi szezon kezdete előtt túl későn szerződtettek edzőt a csapat mellé, morális gondok is gátolták a kibonta­kozást. Csak kevesen látogat­ták az edzéseket, s a lelkese­dés is sok kívánnivalót ha­gyott maga után. A gyömrőiek már ősszel ki estek — mondta találóan va­laki a bajnokság befejezése után, s tegyük hozzá: igaza volt. Tizenhárom mérkőzésen négy pont megszerzése túl ke­vésnek bizonyult. A játékosok kishitűvé váltak, a mérkőzé­sek nagyobb részében eleve feltartott kézzel szálltak harc­ba. Nem lehet csodálkozni ezek után, hogy a csapat két év után ismét a legalacso­nyabb osztályba zuhant, ősztől ismét ott szerepel. A leggyengébb csapatrész­nek a csatársor bizonyult, mindössze 22 gólt szereztek ez nagyon kevés. Szűcs szinte egyedül maradt elöl, rá pedig nagyon vigyáztak a védők. A megfiatalodott védelem élén a rutinos kapussal, Csa­tával — nem okozott különö­sebb csalódást, hiszen négy csapat is több gólt kapott gyömrőieknél. Gyömrőn meglehetősen szo­morú volt a hangulat a baj nokság befejezése után, hiszen nagyon jól tudják, hogy visz- szakerülni sokkal nehezebb mint bent maradni. Pedig vezetőség ezt a célt tűzte ki zászlajára a következő szezon ban. Több fiatalt — még ifjú sági korú játékost — sikerült beépíteni a csapatba, beillesz­kedésük azonban nem megy máról holnapra. Néhány ruti nos régi játékosra feltétlenül szükségük lenne a nagy cél el éréséhez. Hogy ez sikerül-e, azt még meglátjuk. Néhány hét múlva megkezdődik felkészülés a következő baj nokságra. G. J (Legközelebb a körzeti láb darúgó-bajnokság tapasztala tait értékeljük.) alsós csoportok felsőbe lépnek. Az ötödik, a hatodik és a he­tedik osztály létszáma az új tanévben 30 fűtött lesz. Éppen ezért első kérdése­inkkel a tantestület felkészült­ségét, a szakos ellátottságot firtattuk.- A tantestület engedélye­zett létszáma 30, de volt üres állás az elmúlt tanévben. Két pedagógusunk katonának ment, belső helyettesítéssel ol­dottuk meg hiányukat. Gyógy­pedagógus is hiányzott egy, s az igazgatóhelyettes szülési szabadságra ment. Mindezek az események nem kis gondot okoztak az iskolának, de minden lehetőséget megragad­tunk, hogy könnyítsünk hely­zetünkön. Még szeptemberben kaptunk egy iskolatitkárt fél­állásban, aki valószínűleg fő­állású lesz az új tanévtől. Három képesítés nélküli ta­nítót is fel kellett vennünk, de mindhárman jelentkeztek főiskolára. Év közben állam­vizsgázott egy gyógypedagógu­sunk, képesítést szerzett egy magyar-történelem szakos ta­nárunk. A második évet vé­gezte egy alsó tagozatos taní­tónk, de most gyesen van, és az egyik képesítés nélkülit az pótlására vettük föl. Egy képesítés nélküli tanítónk az első évet végezte el. Szakos ellátottságunk az említettek szerint javúl, s pe­dagógusainkat magunk, nevel­jük ki. Igyekszünk letelepíte­ni a fiatalokat, ehhez azonban több szolgálati lakásra lenne szükség a jelenleginél, már csak azért is, mert a tantestü­let átlag életkora 30 év körü­li — mondta az igazgató, Szi­lágyi Györgyné. Vezérlőasztal Az igazgatónő a tárgyi fel tételekről is beszélt. Elmondta, hogy az új iskolában 9 terem­ből kettőben két első osztály tanul, a másik hétben pedig nyolc felsős csoport, szaktan­termi rendszerben. Technika­órákra két kis műhelybe jár­nak, ezek azonban nem felel­nek meg a követelményeknek. Testnevelési órákat rossz idő esetén a művelődési házban tartanak, jó időben a szabad­ban. De eszközökkel jól fel­szerelt az iskolai ezek fejlesz­tésére az idén 240 ezer forin­tot kaptak a GESZ-től. Az iskolavezetés tervei közt szerepel a természettudományi előadó jobb felszerelése, az új berendezés egy része már meg is érkezett; a tanári vezérlő és a tanulóasztalok, amelyekbe víz- és gázcsap van szerelve. Már csak a vízvezetékre és pb-gázra való csatlakozást kell megoldani, de erre egyelőre nincs pénz. Számítógépet vettek Nagy szenzációja a mendei iskolának, hogy a szülői mun­kaközösség és az úttörőcsapat közösen vásárolt egy nagy tel­jesítményű számítógépet. (Biz­tonságos őrzéséről gondoskod­nak!) Később, ha még egyet sikerülne venni, akkor a szá­mítógépes programozást fakul­tatív rendszerben lehetne ok­tatni. Ez persze távlati elkép­zelés, még csak nem is nevez­hető tervnek. A hagyományos eszközöket (írásvetítő, magne­tofon, lemezjátszó) a Posta Számítástechnikai Intézete mendei kirendeltségének szo­cialista kollektívája javítja díj mentesenaz iskolának csak az alkatrészeket kell megven­ni. Végezetül1 egy újabb sikeres kezdeményezésről számolt be Szilágyi Györgyné igazgatónő: az 1984—85-ös tanévben Mo­nor vonzáskörzetében a men­dei iskolában harmadikként vezették be a fakultációt. Mezőgazdasági, természet- tudományi, honismereti, köz­lekedési és gépszerelési fakul­tációs rendszerben tanult a 7. osztály. Szeptembertől folytat­ják a fakultációs oktatást az új hetedikkel és nyolcadikkal. Aszódi László Antal Nem kedvez mostanában az időjárás az építőknek. A csendes esők vagy zajos záporok gyakran ott is fedél alá kényszerítik őket, ahol pedig a szabadban lenne munkájuk. Többször így jártak a Pozsonyi úti lakótelepen dolgozó DUTÉP Gregus-bri- gádjának tagjai is, akik viszont jó időben az épületek körüli csatornákat, járdákat készítik. Mire megkezdődhet a beköltözés — ígérik —, a közművek is elkészülnek. Hancsovszki János felvételei SZŰKÜL A HATÁR, érika szem: küszöbön az aratás. Több mint másfél millió hek­táron duzzad, érik a kalász az országban. Az időjárás eléggé szeszélyes volt, gyakran ön­tözték kiadós esők a határt. Kenyérérlelő nyárnak nevezik az ilyet. A termés ígéretes, bár a földművelők azt tart­ják, nem árt a becslésnél az óvatosság, hiszen aratásig még sokszor „alszik” szabad ég alatt a vetés. Támadhat hir­telen vihar, de fenyegethet jégverés Is, amire sajnos, az idén is volt példa. A határszemléken felmér­ték: kedvező időjárás esetén jó közepes termést takarít­hatunk be kalászosokból, an­nak ellenére, hogy a szeszé­lyes időjárás eddig sokfelé okozott gondot. Pusztította a vetést a belvíz, volt jégve­rés; a viharok az őszi árpát sokfelé megdöntötték. Az idő­járás okozta kártételek ellené­re teljesíteni tudják tervüket a gazdaságok. Az aratásra való felkészülés mindenütt befejeződött, a kombájnokat tüzetesen átvizs­gálták, a hiányzó alkatrésze­ket pótolták, vagy ezekben a napokban pótolják. Aki figyelemmel kíséri a mezőgazdaság gépesítését, an­nak bizonyára feltűnt, hogy a kombájnok száma az idén nem szaporodott. Nem gyara­podott volna a gazdaságok gépparkja? De igen. Korsze­rűsödött. A változás jelentős, mivel minőségi változásról van szó. Évről évre korszerűsödött a géppark, mivel egyre több a Elég egy üzenet rádión... nagy áteresztő képességű, mo­dern kombájn hazánkban. Ezek kétszer annyi gabonát le tudnak vágni, mint a ré­giek, amelyek java része el­avult. A 12 ezer 335 arató­cséplőgépből, amely a felmé­rések szerint a gazdaságok birtokában' van, jelenleg több mint négyezer az elöregedett, 582 gépet pedig nullára kel­lett leírni. Ezek munkáját hi­vatottak elvégezni a korszerű, új NDK arató-cséplők. Mind­ez egymagában is sejteti, hogy nem lesz könnyű munka az idei betakarítás. Hajlamosak vagyunk arra, hogy újabban a gépi techni­kára hivatkozva kissé „lebe­csüljük” a betakarítási erő­feszítéseket, példának emle­getve a régi aratásokat, a ka­szát, a sarlót. Igaz, akkor na­gyobb emberi erőkifejtésre volt szükség, mert izmot sor­vasztó munka volt a tűző na­pon vágni a rendet. Manap­ság egy gép száz kaszás mun­káját elvégzi. Hiányzik manapság a fal­vakban a régi aratások han­gulata, elvesztette romantiká­ját ez a munka. De így van ez rendjén. Ma alig veszi ész­re a falu, a nagy közösség, hogy aratnak. Hol vannak már azok a régi meztéllábas ételhordó gyerekek, és hol vannak az öreg szülék, akik kipirultan főzték az aratók­nak az ebédet? Kiszállítja a határba a kombájnosok, trak­torosok, szerelők, bálázók ebédjét a terepjáró, a hűsí­tőkkel együtt. És viszi a vál­tást, viszi az alkatrészt, ha szükséges. Állandó kapcsolat van ilyenkor az alkatrészrak­tárakkal és a műhelykocsik­kal. Rendszeressé vált aratás­kor az éjjel-nappali ügyelet. Az alkatrészellátás minden esztendőben gond. Néha ki­sebb, néha nagyobb. Gyakran filléres dolgok hiányoznak, akadályozva a munkát. Pél­dául tavaly nem volt bálakö­töző zsineg. Néha hiányzott a gumiabroncs. Az ékszíj. ^ Az idén tanácskoztak erről az il­letékesek és ígérik: nem lesz probléma. A nehézségeket az okozza, hogy mintegy 1 ezer 500 gép­fajta van használatban a me­zőgazdaságban, s ehhez 120 ezer, pótalkatrész szükséges. Nehezíti a helyzetet, hogy a gépek több mint 60 százaléka importból származik, s ezért nehéz hozzájuk a pótalkat­részt beszerezni. A gondokat úgy enyhítettük, hogy rátér­tünk a hazai alkatrészgyár­tásra. Évről évre több külföl­di gépekhez gyárt a magyar ipar alkatrészt, ami lehetővé tette, hogy sok kimustrált gép visszakerült a termelésbe. Az idén reménytkeltő az ígéret: lesz elegendő pótalkat­rész. Ami azt is jelenti, hogy egyetlen kombájnnak, vonta­tónak sem kell huzamosabb ideig tétlenül vesztegelni. Eh­hez megszervezték az ügyele­tet: a raktárak állandó kap­csolatban állnak egymással, ha valamelyik megye távoli határában eltörik egy tengely, és a közeli raktár nem tud hozzá új alkatrészt adni, elég egy üzenet a rádión, másnap már ott a kívánt alkatrész és indulhat a gép. Kiszámították: jó idő ese­tén a meglévő gépparkkal két hét alatt le lehetne vágni az összes kalászos gabonát az or­szágban. De lehet, ez csak statisztika, hiszen két hét alatt sok minden akadályoz­hatja a munkát, lehet eső, ránk csaphat a vihar, alakul­hat úgy az időjárás, hogy délig nem is indulnak a kombájnok. Így hát ezeket az eshetőségeket is beszámítva, arra van kilátás, hogy egy hó­nap leforgása alatt az idén is befejezi az ország a kenyér- gabona betakarítását. Július végére, augusztus elejére — ha különösebb viharok nem gátolják a munkát —, minde­nütt magtárba kerül a ke­nyér. SOK ÜJ TÄROLÖHELY épült az elmúlt években. A régi magtárak is kitakarítva, fertőtlenítve várják a gabo­nát. Már csak néhány nap, és a régi „pendülő kasza” he­lyett a kombájnok feldübörgő motorjai adnak jelet a nagy munka kezdetére, hirdetve a kenyérszagú határban, hogy a mezőgazdaságra is ráköszön- tött az igazi forró nyár. I. S. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap A zt, hogy ki milyen mó- ** don és mennyire erő­sen kötődik munkahelyé­hez, sok dolog befolyásolja, s ugyanennyi jelzi is. Akad, akit ugyanúgy zavar a sze­metes műhely, a gazos gyárudvar látványa, mint­ha a saját portáján járna — más meg ugyanezt ész­re sem veszi. Az utóbbi akkor is csak legyint, ha a vállalat ügyei kerülnek szóba: „Nem az én bajom, fájjon miatta a főnökök feje”. S talán meg is mo­solyogja — jó esetben csak megmosolyogja — azt, aki arról kezdene el vele beszélgetni, hogy a különböző intézkedések mennyire befolyásolják munkahelyük helyzetét, jö­vőjét. A sokat emlegetett tulajdonosi szemlélet az ilyen embernél legfeljebb egy cinikus bemondásban nyilvánul meg: „Ha miénk a gyár, vigyük haza”. Szerencsére azért minde­nütt azok vannak többség­ben, akik tisztán látják, egyéni anyagi helyzetük, boldogulásuk, elválasztha­tatlan a közösségtől. A töb­biek rovására bárki csak ideig-óráig élvezhet előnyö­ket, mert azt a fajta dif­ferenciálást aligha tévesz­tik össze az igazságos meg­különböztetéssel. A toll forgatónak meg­adatik az, hogy mindkét tí­pus jó néhány képviselőjé­vel találkozhasson, beszél­gethessen, fölmérhesse, mi a különbség a dolgozó és a munkavállaló között. Lehet, hogy sematikusnak tűnik a példa, de például a Monori Állami Gazdaságban ma­gam is ismerek olyan sze­relőket, akik ugyanúgy föl­veszik a gépudvarban eldo­bott jó csavart, használha­tónak látszó alkatrészt, mint a régi mesterembe­rek. Akkor is újítanak, ha tudják, nem biztos, hogy pénzt kapnak érte, de se­gítenek vele magukon, má­sokon. Nem egykönnyen tö­rődnek bele, hogy egy öreg gép már végképp nem ja­vítható, rozsdatemetőbe ke­rüljön ... A Monori Állami Gazda­ságra nem véletlenül hivat­koztam. Az ő üzemi újság­jukban bukkantam ugyan­is egy érdekes felhívásra. (Igaz, hasonló kezdeménye­zésről a gombai Fáy And­rás Tsz-ben is hallottam!) A gazdaság vezetése nevé­ben a szerkesztő bizottság arra buzdítja a lap olva­sóit, hogy segítsenek közö­sen megírni a mezőgazda- sági nagyüzem történetét. Ehhez az elhatározáshoz nyilván az is bátorítást je­lentett számukra, hogy még ma is dolgoznak náluk olyanok, akik talán a jog­elődöknél kezdték. Ezek­nek az embereknek az éle­te — a szó legtisztább ér­telmében — valóban össze­forrott a gazdaságéval. Ha tehát magukról beszélnek, munkahelyük , történelmét is idézik. C ha valóban le is írják ^ mindazt, amire emlé­keznek, a nyomukban já­rók útját egyengetik. V. J. A kötődés szálaiy Tanévzáró után, vakációban ✓felkészültek a fakultációra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents