Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-29 / 176. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1985. JÜUUS 29., HÉTFŐ Sokfelé az országban ígéretes úttörőnyár félidejében Minden kisdiák álma, hogy a vakáció idején társaival együtt sátrat verhessen a Balaton partján, vagy valahol az ismeretlen hegyek között tölthessen egy pár napot. A példás úttörőmunka, a jó tanulás jutalma ezen a nyáron sem marad el. A város és a környező települések általános iskoláinak úttörővezető tanárai arra törekedtek, hogy az idén is minél több gyerek megízlelje a vakáció legnagyobb ajándékát. A csaknem 10 ezer általános iskolai tanuló közül mintegy 4 ezernek van része az idén szervezett programokban. A hegyvidéki vándortábo- rozások egyre népszerűbbek a gyerekek körében. Sokan ütnek sátrat Vas, Borsod és Nógrád megye hegyes-dombos tájain. A testvérkapcsolatok révén többen eljutnak küllőidre is. Akik pedig nem utaznak ilyen messze, hanem például a néhány éve megépített gödi úttörőtáborban maradnak, azoknak is kijut a nyár örömeiből. Igaz, ha szépségben, romantikában nem is ad annyit, mint a Cserhát rengetege vagy a Balaton, azért mindenképpen többet a megszokott környezet hétköznapi világánál. Vándortábor Zánka és Csillebérc sem csak egyszerű földrajzi fogalom az úttörőknek, hiszen tudják, ‘bogy e tábórokba a legjobban tanuló és az úttörőéletben is kiemelkedő munkát végző pajtások juthatnak el. — Az általános iskolás koriaknak majdnem a felét teszik ki a kisdobosok, ők hogyan töltik a szünidőt? — Ők is egyre aktívabban részt vesznek a nyári táborozásban — mondja Molnáráé Berkö Márta, a városi úttörőszövetség elnöke. — Minden évben szorgalmazzuk az úttörőkkel való közös táborozásukat. A róluk való gondoskodás mind fontosabbá válik a területen, emelkedő számuk miatt. Ezt a nyári programok összeállításánál is figyelembe kell vennünk. — A tapasztalatok szerint a gyerekek emlékezetében mi marad mea leginkább a táborozásokról? — Nagyon sok minden szerez számukra örömet. Általában a táborozások kivétel nélkül a legkedvesebb emlékek maradnak. Főleg a vándortáborozás lehetőségeit igyekszünk bővíteni, változatossá, érdekessé tenni. Leginkább a közösen szervezett programok, a kötetlenebb foglalkozások teszik vonzóvá ezt a táborozási formát. A szervezők célja, hogy megtervezett, tartalmas, színes élet legyen minden táborban. A sok játékos program mellett a, pajtások megismerkednek a különböző tájegység sk szokásaival, hagyományaival és történelmi nevezetességeivel is. Erőpróba Nagy izgalommal várták a szülők és nagyszülők a Há- mán Kató Általános Iskola úttörőcsapatának 4-5-6. osztályos tanulóiból szervezett vándortáborozó csoportot, akik Debrecen környékét és a Hortobágyot járták be 10 nap alatt. A javarészt lakótelepen élő gyerekek számára igazi erőpróba volt ez a mintegy 100 kilométeres gyalogtúra, hiszen a testsúlyuk egyötödét, egyhatodát kitevő hátizsákkal a vállukon, nem ritkán 30-35 fokos melegben járták a Hortobágyot. Jókedvűen Mint kiderült, aggodalomra nem volt ok. A lányok és fiúk minden gond nélkül, fegyelmezetten és jókedvűen gyalogolták végig a túra útvonalát, s rengeteg élménnyel — éjszakai őrködés, esti csillagtúra, na és persze főzés, takarítás — gazdagodva tértek meg azzal, hogy jövőre az ország más tájegységével ismerkednek meg gyalogosan. Surányi János Nem szünetel az oktatás Kalákában bővítik Ácsán évtizedek óta a kastélyban működik az általános iskola. A nem erre a célra készült épület ma már nem felej meg az oktatási követelményeknek. Kevés a tanterem és fejleszteni kell az intézmény szociális létesítményeit is. Ezért a település vezetői az épület bővítését határozták el. A tervek már elkészültek. A kivitelezési munkát várhatóan csak 1986-ban kezdhetik el. Nehezíti majd a szakemberek munkáját az, hogy a felújítással egy időben nem szünetel az oktatás. * Négy új tanteremmel bővül az iskola és egy korszerű vizesblokkot is kialakítanak. A tervek szerint az emeletráépítést úgy végzik el, hogy megőrizzék az épület eredeti stílusát. A 2,6 millió forintos beruházás megvalósítása érdekében jelentős a társadalmi ösz- szefogás. így többek között a szülők csaknem százezer forintot ajánlottak fel a felújításra. Ezentúl társadalmi munkával is segítik a kivitelezést. A püspökhatvani Galga-völgye Termelőszövetkezet szocialista brigádjai felajánlották, hogy a kommunista műszakok beA Vác és Vidéke Álész pályázatot hirdet kereskedsimi főosztályvezetői és kereskedelmi osztályvezetői munkakör betöltésére Feltétel: főiskolai végzettség és ötévi vezetői gyakorlat. A nagykereskedelmi gyakorlat előny. A pályázatukat, részletes szakmai önéletrajzukkal, augusztus 15-ig juttassák el a Vác és Vidéke Áfész személyzeti osztályára, cím: Vác, Erzsébet u. 22. 2600 vételéből kifizetik a tervdokumentumok készítésének költségét. Erre az célra már 85 ezer forintot befizettek a tanács számlájára. S. J. Csak a gazdaságosság Megszűnjön vagy maradjon Kárt okoznak a településnek Még mindig nyitott az a kérdés, hogy az Ipolyvidéki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság megszünteti-e a Nagybörzsönyi kisvasutat vagy sem. A romantikus tájakon kanyargó gőzös valamikor Szobig közlekedett. Az utóbbi 'években azonban már Nagybörzsöny volt a kiinduló állomás. A falubeliek ragaszkodnak a kisvasúihoz. S nemcsak a nosztalgia miatt, hanem jól felfogott érdekből is. A község ugyanis gazdag műemlékekben (István-templom, bányásztemplom, vízimalom), s ezek, valamint az érintetlen erdei táj varázsa miatt a turistaforgalom és az üdülők számának növekedése igen számottevő lett. Ä felsoroltakat szerencsésen egészítette ki a kisvasút által nyújtott szolgáltatás. A motoros Nagy, illetve Kis Ir- táspusztáig vitte fel a látogatókat. Az előbbi helyen a Ganz-MÁVAG épített üdülőt. De vannak itt úgynevezett kulcsosházak is, amelyeket a kisvasút nélkül csak nagy kerülővel lehet megközelíteni. Ha nem fog pöfögni a motoros, a Kis Irtáspusztára épített BKV üdülő, a Csongrád Megyei Tanács és a Villamos Kutató Intézet pihenőháza csak gyalogszerrel lesz elérhető. S mi lesz az úttörő vándortáborokkal, a kispénzű hátizsákos turistákkal? Glázer László, Nagybörzsöny tanácselnöke és Horváth András, a területi pártbizottság titkára mindenesetre furcsállja, hogy korábban a kisvasúiról az volt az erdőgazdaság szakembereinek a véleménye, hogy a leggazdaságosabb szállítóeszköz. Előnyeként emlegették, hogy a környezetet sem szeny- nyezi. Most viszont a teherautók mozgásának biztosítására az erdőt utak szabdalják keresztül, megtörve annak hangulatát Ezek a teherautók kárt okoznak a településnek is. Már tönkretették az erdészet felé vezető hidat, hiszen ezek a járművek roppant súlyosak. Amikor végigdübörögnek a keskeny utcákon, rezegnek az ablakok, s a műemlék jellegű pincesor. Sok bosszúságot okoz az is, ohgy az erdőből tekintélyes mennyiségű sarat hordanak az útburkolatra. áík w A megszűnjön vagy maradjon vitában az Ipolyvidéki ErMár nem fütyül a mozdony./. •• Hancsovszkl János felvétele) dő és Fafeldolgozó gazdaságnak csak egyetlen érve van. A kisvasút fenntartása nekik évente 700 ezer forint deficitet okoz. Arról nem akarunk vitát nyitni, hogy ez lehetne-e másképpen is, ennek eldöntése a szakemberek dolga. Azt a kérdést azonban feltesszük, hogy szabad-e mnden esetben a gazdaságosság érve mögé bújni? Csak ez a szempont számít? Minden egyéb, amit felsoroltunk, mellékes? A falu és a környék vezetői mindenesetre elszántan védik a kisvasutat, még annak is keresik a módját, hogy a környező települések átvennék' üzemeltetésre. Ök bíznak abban, hogy a 700 ezer forintos költséget kigazdálkodnák. A kisvasút ugyanis nincs rossz műszaki állapotban, s vonzó programok szervezésével megkeresné az életben maradásához szükséges összeget. Vicsotka Mihály Világító gyáríelirat Cégérek, kirakatok A jó bornak és a jó ételnek is kell a cégér! — valószínűleg erre gondolt Kávai György, a váci Fehér Galamb Étterem vezetője, amikor az egyhangú, szürke bejárati falfelületet a közelmúltban élénkítette színes szövegekkel, a nagy üvegtáblára helyezett reklámokkal. Az esztétikus városképhez hozzátartoznak az ízléses portálok, vonzó kirakatok. A centenáriumát ünneplő Váci Kötöttárugyár emeletes irodaépületét a szemnek kellemes, fehér-barna köntösbe öltöztettek. Az irodaház és a gyárépü-' let közötti főbejárat fölé a napokban elhelyezték a Váci Kötöttárugyár nagybetűs feliratát, föléje a ma már sok országban ismert SENIOR emblémát. Esti kivilágításban méltó a 100 éves üzemhez. Bo átok között, északi rokonoknál II. Amijük van, teremtették Július 1-je és 7-e között rendezték meg a VII. Finn —Magyar Barátsági hetet, melynek kapcsán városunkból 10 tagú küldöttség járt finnországi testvérvárosunkban Járven- pääben. (Az írás első részét lapunk szombati számában közöltük.) A következő napon Finnország második legrégebbi városába, Poryooba látogattunk. Hajónk, a Runéberg, Helsinki igen mozgalmas, színes és hangulatos piactere mellől indult, s két és fél órás utazás után kötött ki az 1346-ban alapított város mellett. A 20 ezer lakosnak elég jelentős része svéd anyanyelvű. Elsőnek Johan Ludvig Runeberg- nek, a finn himnusz írójáriak házát, majd később sírját tekintettük meg. Csak néhány métert sétáltunk innen, és Walter Runeberg — a nagy költő harmadszülött fiának — múzeumában találtuk magunkat s gyönyörködhettünk szép szobraiban. Számos szobra látható a fővárosiban és más helyeken is. A város szép temploma az 1700-as évekből való. Vacsoránkat az ugyancsak háromévszázados Wanha Laamani (öreg Bíró) étteremben fogyasztottuk el, s itt már felváltva finn és magyar népdalokat énekeltünk. A két csoport közötti „énekversengés” hazafelé, a buszon is folytatódott. Otthon még egy szaunázás következett az intézet tóparti szaunájában, s ebben a polgár- mester úr is velünk tartott. Jaakkoval és Osmoval együtt Az utolsó järvenpääi napot a már említett Wärtsiläban kezdtük, majd egy lakókocsit gyártó üzemet látogattunk meg, mások a város egészségügyi intézményeivel ismerkedtek; a kórházzal, a városi és a vöröskeresztes orvosi központtal. Délután a helyi szobrászművész, Eronen otthonában jártunk. Munkáiból megragadok voltak a lányairól készített mellszobrok. Közeledett a búcsúzás ideje. A helyi záróünnepségre a vanhankvlánniemi (Régifalu- íélszigete) veterántanyáján került sor. Megérkezve, a város — Vácott is járt — férfikarának dalait élvezhettük. Röviden bemutatták a tanyát és történetét. A ragyogó napsütésben úszó parkos udvaron järvanpääiek és váciak egymás között elvegyülve, hosszas beszélgetésekbe mélyédtek, amit időnként a férfikar egy-egy szép dala szakított meg. Később K. Salmivuori polgármester úr lépett a mikrofon elé, hogy a vendéglátók nevében búcsút mondjon. Kiemelte, hogy igen nagyra értékelik a két város közötti kapcsolatot, amely ugyan csak egyéves, azonban a Vox Humana és a helyi férfikar kölcsönös vendégszereplése jelezte a igényt és szándékot a hivatfclos kapcsolatfelvételre. A váci küldöttség látogatása megerősítette azt a hitet, hogy az ilyen kapcsolatok hasznosak, és a mai világban nélkülözhetetlenek. Köszönetét , ejezte ki látogatásunkért, bi :va abban, hogy ezt a továbbiak követik. Válaszbeszédében István Kálmán, s/ HNF váci bizottsága titkára, őszinte köszö- netünket fejezte ki azért a fogadtatásért és vendégszeretetért, melyben részünk volt és amely felejthetetlenné tette számunkra az ott eltöitött napokat. Szándékunk a megkezdett együttműködés gyümölcsöző, egyre szélesebb körű továbbfejlesztése. A búcsúest és a järvenpääi napok méltó befejezése volt a magyar és a finn himnusz közös elének- lése. Július 5-én reggel az intézet udvarán még egyszer ösz- szejöttek a házigazdáink, az eddig név szerint említetteken kívül Raija Kallio személyzeti osztályvezető, Rita Toiva- nen, a polgármester titkárnője és Teréz Felhőfalvi-Kek- ki, a tolmácsunk, s néhá- nyuk családtagja is, hogy útra bocsássanak bennünket, mivel a további három napon a főváros vendégei leszünk. Helsinkiben — néhány órás városnézés után — este, a városházán a polgármester adott fogadást az egész magyar küldöttség tiszteletére. Egy többé-kevésbé szabad nap után az utolsó nap is programdús volt. Kétórás kellemes hajókirándulás a Helsinki környéki szigetvilágban, majd a Finlandia-palota megtekintése után délután került sor Seurasaari-szigeten a záróünnepélyre. Gyönyörködhettünk az ah- venanmaai (älandi csoport népi táncában, egy finn énekesnő csodálatosan megszólaltatott kantelejének muzsikájában, a finn „Piroska- táncegyüttes” magyar néptáncában és énekében, valamint a Malév Kamarás-együttes műsorában, Az ezután következő nagykövetségi fogadás is tartogatott számunkra meglepetést. K. Salmivuori polgármester úr és felesége, Airi asszony is eljött a fogadásra, hogy — mint mondta —, még néhány búcsúszót mondhasson s utoljára még elbeszélgethessen velünk, akik igazi barátai lettünk neki s a järvenpääieknek. A barátsági hét befejező eseménye a kultúrpalotában rendezett est volt, ahol „VIT-vonatos” magyar fiatalok adtak műsort. Az időnkénti közös éneklés jelezte, hogy már vágyunk haza. Az eseménytelen, nyugodt repülőút után örömteli volt a hazaérkezés is. Ügy érezzük, hogy Järven- pää város, annak vezetői és lakói révén kedves és igazi jó barátokra tettünk szert. Számtalanszor kifejezték örömüket, elégedettségüket a két város közötti kapcsolat miatt, s éreztük, hogy ez nem holmi formalitás, hanem szívből jövő őszinte érzések kifejezése. mn Tapasztalhattuk, hogy számukra a magyarok barátsága nagyon sokat jelent, biztosan nem elsősorban anyagi, gazdasági okok miatt, hisz élet- színvonaluk, lakáskultúrájuk magasabb a miénknél, természetszeretetük szinte felülmúlhatatlan. Csodákra ők sem képesek, amijük van, azt maguk teremtették meg, s azt kellően meg is becsülik. A megkezdett kapcsolatok továbbépítésén nekünk, váciaknak is sokat kell fáradoznunk, hogy ez valóban mindkét nép előrehaladását, boldogulását segítse elő, s mint egy kicsi, láncszem, a népek közötti barátság és a nemzetek békéjének ügyét szolgálja. A küldöttség tagjai: István Kálmán, HNF-titkár, dr. Mo- nori Balázs vb-titkár, Jess György közgazdász, dr. Nagy Endréné laborasszisztens, dr. Bea János orvos, Tumbász Ferenc épületgépész, Révay János közgazdász, Bakos Tibor erdőmérnök, Miskovics János asztalos és Szottfried Árpád gépész, maradandó élményekkel tértek haza a távoli, szép Finnországból. Dr. Bea János ISSN 0133—2759 (Váci Hírii