Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-30 / 177. szám
FEST MEGYEI . A magyar klubban Bereez János tarioií fórumot Fesztiválhangulat Moszkvában Nagygyűlések, színpompás kuKurális és sportprogramok XXIX. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM Ársi: 1,1(0 forint 1985. JÚLIUS 30., KEDD €B veszélyes sorsa ? (3. oldal) Szenes nyerési! malalstssgok (4. oldal) Elégedettek tehenünk (7, oldal) Csak könnyebben sérültek (3. óidat) Az alábbiakban teljes szövegben ismertetjük Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozatát. — A folytatódó atomfegyverkezési hajsza óriási veszély az egész világ civilizációjának jövőjére nézve, fokozza a nemzetközi feszültséget, növeli a háborús veszélyt, s hatalmas szellemi és anyagi erőforrásoktól fosztja meg az alkotómunkát. A Szovjetunió az atomkorszak kezdetétől fogva következetesen és erélyesen harcol a nukleáris fegyverek felhalmozásának megszüntetéséért, a katonai vetélkedés megfékezéséért, valamint az államok közötti bizalom és békés együttműködés megerősítéséért. Ennek van alárendelve az a. rendkívül kiterjedt tevékenység, amelyet a Szovjetunió az ENSZ-ben, a fegyverkorlátozás és -csökkentés kérdéseivel kapcsolatos többoldalú és kétoldalú tárgyalásokon fejt ki. A Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre; amellett van, hogy minél alacsonyabb szinten és kölcsönösségi alapon fennmaradjon a katonai erőegyensúly. Meggyőződésünk szerint, az összes atomfegyver-kísérlet beszüntetése jelentősen hozzájárulhatna a hadászati stabilitás és a világbéke megszilárdításához. Tudvalevő ugyanis, hogy a kísérletek során új, az eddiginél még veszedelmesebb tömegpusztító fegyverfajtákat és típusokat dolgoznak ki és korszerűsítenek. A Szovjetunió annak érdekében, hogy létrejöjjenek a kedvező feltételek az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötéséhez, több ízben javasolta az atomfegyverekkel rendelkező / államoknak, hogy kölcsönösen egyeztetett időponttól kezdve hirdesserfek moratóriumot minden atomfegyver-kísérletre. Sajnos, eddig még nem sikerült megtenni ezt a fontos lépést. Attól a törekvéstől vezérelve, hogy véget vessenek az atomfegyver-felhalmozás veszedelmes versenyének, és hogy példát mutasson, a Szovjetunió úgy döntött, hogy augusztus 6-tól egyoldalúan beszüntet minden atomfegyver-kísérletet. Felhívjuk az Egyesült Államok kormányát, hogy ugyanettől az időponttól, vagyis a htrosimai tragédia napjától számítva, ugyancsak szüntesse be atomfegyver-kísérleteit. A szovjet moratórium 1986. január 1-ig szól, de továbbra is érvényben marad, ha az Egyesült Államok lemond az atomfegyver-kísérletek folytatásáról. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok az összes atomfegyverkísérletre kiterjedő kölcsönös moratóriuma jó példát mutatna más atomhatalmak számára is. A Szovjetunió elvárja, hogy az Egyesült Államok pozitívan reagál, s beszünteti atomfegyver-kísérleteit. Ez megfelelne minden nép várakozásainak és. reményeinek. Új szovjet nagykövet Budapesten Átadta megbízólevelét Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn fogadta Borisz Ivanovics Szukalint, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Roska István külügyminiszter-helyettes. A VIT harmadik napján tovább folytatódott a gazdag program. Sokan keresték fel a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó magyar nemzeti klubját is. A vendégek választhattak a rendezvények között, vagy vásárolhattak a kiállított tárgyak közül. A magyar klub kiemelkedő eseménye volt az a fórum, amelyet Bereez János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a fesztivál díszvendége tartott, „Négy évtized a szocializmus építésének útján” címmel. talán még maguk a finn fiatalok is, meglepődtek. Én nem. A finn—magyar rokonság hagyományának ápolásában is megmutatkozó, erősödő nemzeti érzést nem tartom elítélendőnek. Az lenne baj, ha ez az érzés más népek lebeBerecz János bevezetőben áttekintette az elmúlt negyven év magyarországi fejlődését, majd azt elemezte: mit jelent, milyen feladatokat ad ma hazánkban a szocializmus építése. — A hatalmat a legdemokratikusabb módon igyekszünk gyakorolni — hangsúlyozta. — A szocialista demokrácia száA VIT résztvevőinek egy csoportja a moszkvai békedemonstráción. munkra azt jelenti, hogy a. párt megőrzi vezető szerepét, s azt mindinkább mozgalmi eszközökkel juttatja érvényre. Munkamegosztásra van szükség a különböző irányítási szervek, intézmények között. Bereez János szólt a választási rendszer reformjáról, az idei országgyűlési és tanácsvá- lasztásokbn először alkalmazott kötelező kettős jelölés tapasztalatairól. A téma . élénk érdeklődést váltott ki a jelenlevő szovjet fiatalokból — ez kiderült kérdéseikből. — Minket is meglepett az az élénk visszhang, amely a választásokat kísérte. Ügy tűnik, sikerült megtalálnunk a személyes politikai rivalizálás lehetőségét a szocializmus körülményei között. Természetesen még nem tökéletes minden, működnek régi reflexek, de az új forma jóval több embert vont be aktívan a választási előkészületekbe, mint a korábbi. Az MSZMP KB titkára ezután szólt az új vállalatirányítási rendszer kialakításának folyamatáról, jelentőségéről, majd kérdésekre válaszolt. A fiatalok elsősorban a választásról, hazánk szellemi életéről, az MSZMP és az egyházak kapcsolatáról és a nyugati ideológia magyarországi hatásairól érdeklődtek. Ez utóbbi téma kapcsán a fórum vendége különösen a nacionalizmus veszélyeire hívta fel a figyelmet. — Ismeretes, hogy a .magyarság egyh armada külföldön él, rokonai helyzetére pedig mindenki érzékeny, s azt tapasztaljuk, hogy a nemzeti érzés egyre erősödik — hangsúlyozta Bereez János. — A fesztivál megnyitó ünnepségén a magyar küldöttség közelében ültem. Láttam, amint felállva, tapsolva köszöntötték a lelátó előtt elhaladó és mindenütt hasonló fogadtatásban részesülő nicaraguai, salvadó- ri, chilei küldötteket. Láttam azt is, ahogy ugyancsak felállva, megkülönböztetett szeretettel üdvözölték a finn küldöttség tagjait. Ezen sokan, csüléséhez, szembeforduláshoz, ellenségeskedéshez vezetne. — Nem elég leleplezni az ilyen jelenségeket, a nacionalizmus ellen elsősorban magunk megbecsülésével, a történelmi tisztánlátással, a szocializmus iránti hűséggel, a baráti népekkel való együttműködéssel lehet harcolni. A jól sikerült fórum végeztével a beszélgetés kisebb csoportokban tovább folytatódott, s a hazánk iránt érdeklődők újabb kérdésekre kaphattak Választ. (A Pest megyei VIT-kül- döttség munkájáról, programjáról különtudósítónk, Ballai Ottó személyes hangú írása a 3. oldalon.) A Ml EURÓPÁNK K ülönös és jelképes döntést hoztak nemrég egy nyugati tanácskozáson: az európai kultúra fővárosává emelték Athént. Ezután egyik képviselőjük nálunk járt. és megjegyezte: adott alkatommal akár Budapesttel is , megtörténhet ez. Valóban, miért np érhetné Budapestet ez a megtiszteltetés ? S voltaképpen melyik az európai kultúra igazi fővárosa? Róma csaknem három évezred óta termő művészi csodáival? Vagy Shakespeare drámáinak szülőhelye? A Louvre Párizsa? Tolsztoj és Gorkij Moszkvája? Beethoven és Mozart Becse? Bármelyikük lehet, mindannyiukat annak érezzük, és valameny- nyien együtt azok is. Euró- va egységes, a miénk, akárhonnan, bármely metropolisából nézzük. Az évezredek nagyon sok és mindenféle-fajta szállal kötötték össze az itt élő népeket: az északról délre tartó boros- tyánúttal. a délről északra vezető sószállító-utakkal éppen úgy, mint a mesterlegények vándorlásaival. Többet vagy kevesebbet, de minden nép adott a másiknak. és kapott is tőle. A magyar felvilágosodás emberei vigyázó szemüket Párizsra vetették, a költő Heinrich Heine pedig azt mondta, szűk lesz rajta a német mellény, ha a magyar szabadságharcra gondol. Tüstént hallani azonban az ellentmondást: szép-szép. de (a múltbéli háborúkról most bővebben nem szólva) földrészünk ma két félre oszlik, két társadalmi rendszerű államcsoportra, szövetségesekre, amelyeket nézetkülönbségek, érdekellentétek választanak el! Valóban így van. De hát akkor lehet-e földrajzi fogalmon túl Európáról, ösz- szetartozásról, erős szálakról, a közös hagyományok ápolásáról, az együttes jövő építéséről beszélni? Jogos kérdés. A helyzetet valóban józanul föl kell mérni, a választ megalapozottan fogalmazni, különösen most. hogy éppen ezért gyűlnek össze a finn fővárosban Kelet és Nyugat harmincöt országának külügyminiszterei. A józan felelet pedig csak egy: nemcsak lehetséges a közös európai jövőépítés, hanem elengedhetetlenül szükséges is. Vágy ez valóban, de nem illúzió. Valóságalapja van. Más lett a földrész nyugati fele. mint a két világháború között volt. a keleti részen pedig hétmér- földes léptekkel haladt a társadalmi fejlődés, új határok húzódnak, úi eszmék 'vették át az uralmat új erők formálódtak. Van különbség, De vajon ezmeg- akadálvozza-e, hogy kereskedjünk 'egymással, akár még vállalatokat is alapítsunk a másik országában? Nem lehet-e fölemelni a sorompókat turisták milliói. a nétii ha úgy tetszik, a. kempingező rpn'ornricn képviselői előtt? Vagy lehetetlenné teszi-e társadalmi rendszerbeli különbség zenekarok és művészek, színházak és tudósok látogatásait, eszmecseréit? Vagy akár — lépjünk csak rá a legkényesebb terepre — megfigyelők hívását, egymás hadgyakorlataira. Mindez nem illúzió, a múlt évtized bőségesen nyújtotta ennek bizonyítékát: az enyhülés korszakát; s ennek csúcspontja éppen az az esemény volt. amelynek tizedik évfordulóját most a külügyminiszterek Helsinkiben msgün- neplik. A nagy háború után kivérezve. a hidegháborút követően földrészünk a hetvenes évek közepén fellélegzett, és történelmében először tudatosan, tervszerűen. közösen, minden kockázatot ismerve, és a múlt valamennyi jó hagyományát összefoglalva megfogalmazott egy nagy együttműködési békeművet, amelyet azóta születési helyéről így neveznek: helsinki záróokmány. Európa a hetvenes években megismerte az enyhülés ízét, és nem akar többé lemondani róla. De abban is van igazság, hogy ez a múlt évtized a feszültségeknek, az érdekellentéteknek az új veszélyeknek is számos jelével szolgált. Valóban nem engedett illúziókban ringatózni, Azoknak lenne hát mégiscsak igazuk, akik a helsinki záróokmányt szép (ha bem éppen félrevezető) próbálkozásnak, hiú reményeket ébresztő iratnak nevezik? Semmiképpen. A szocialista országok ragaszkodnak az együttműködés szelleméhez, és Nyugaton is vallják tömegek és felelős politikusok, hogy — Helsinki él. N yilvánvalóan nem elég, ha ez jelszó marad, s mögötte, mellette az események mennek a maguk — olykor vészterhes — útján. Ha az űrfegyverkezési verseny megindulna, mivé válna Helsinki szelleme? Ha tovább sűrűsödne Földünkön a rakétaerdő. ha új vegyifegyver-raktárak települnének itt és ott — mivé lennének a szép hagyományok, tartanának-e az összekötő szálak? Európának tehát valóban nem révedeznie kell. hanem cselekednie. Mindenekelőtt a fegyverkezési verseny feltartóztatásával. Nincs sürgetőbb feladat, mint a nukleáris őrület megállítása. Csak ez vezethet vissza az enyhüléshez — ezért ostromolják javaslatok sorával és kitartóan a szocialista országok a . nyugati partnereket. Amit Európa egyszer már meg tudott tenni — 1975. augusztus elsején — azt, ha változott, bizonyos szempontból talán nehezebb körülmények között. folytatnia kell. Van jó szándék és van remény, ezt mutatja a harmincöt külügyminiszter emlékező találkozója Helsinkiben, S nincs más ésszerű út, ezt parancsolja a távoli és a közelmúlt minden tanulsága, Tatár Imre VIT-krénika Európa békéje és az együttműködés melleit tettek hitet a Világifjúsági Találkozónak azok a résztvevői, akik hétfőn jelen voltak a moszkvai olimpiai sportkombinát előtt megrendezett nagygyűlésen. Bulla Miklós, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja, felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy Európa napjainkban sajátos szerepet játszik a világpolitikában. A két világrendszer itt, a földrész közepén határos egymással. A tíz évvel ezelőtt aláírt helsinki záróokmány azt példázza, hogy a megfelelő politikai akarat esetén lehetőség nyílik arra, hogy arz eltérő szövetségi rendszerhez tartozó országok békés úton rögzítsék kapcsolataik alapelveit. A magyar ifjúság a jövőben is a cselekvő összefogás részese marad — hangsúlyozta a nagygyűlés magyar szónoka. A Nicaraguával vállalt szolidaritás és a nicaraguai forradalmat éltető, az Egyesült Államok közép-amerikai politikáját elítélő feliratokkal vonultak a fiatalok az antiim- perialista szolidaritási nap központi rendezvényére, a Gorkij parkba. A nagygyűlésen felszólalt Viktor Misin, a Kom- szomol Központi Bizottságának első titkára, aki rámutatott: rágalom a nyugati sajtónak az az állítása, hogy a nicaraguai forradalom a Szovjetunió és Kuba felforgató tevékenységének eredménye. A Szovjetunió és a többi szocialista ország határozottan elutasítja a forradalom exportját. A Komszo- mol KB első titkára ugyanakkor hangsúlyozta: Nicaragua nincs egyedül harcában, vele van a Szovjetunió és az egész emberiség. A VIT résztvevői külön nagygyűléseken fejezték ki Ázsia, Afrika és a közel-keleti térség népeivel vállalt szolidaritásukat. A Gorkij parkban annak a harcnak támogatása mellett tettek hitet, amelyet ^atin-Amerika, a karibi térség országai vívnak a népel- nvomó rezsimek ellen. A XII. Világifjúsági és Diák- találkozó alkalmat ad arra is, hogy magas szintű párt- és állami találkozókra kerüljön sor. A hétfői nap folyamán így találkozott Bereez János, az MSZMP KB titkára Konsztan- tyin Ruszakovval, az SZKP KB titkárával. Az MSZMP KB titkára, aki az SZKP KB meghívására érkezett a szovjet fővárosba, meleg légkörű, baráti megbeszélést folytatott a m agy ar—sz o v.i e t egy ü ttm ük ö - dés néhány időszerű kérdéséről Konsztantyin Ruszakovval. A díszvendégek közül naponta többen is tartanak tájékoztatót a nemzetközi sajtóközpontban. Hétfőn, az an- tiimperialista szolidaritás jegyében megrendezett napon, Sam Nujoma, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet — SWAPO — elnöke cs Alfred Nzo, az Afrikai Nemzeti Kongresszus — ANC — főtitkára találkozott a sajtó képviselőivel. Délután került sor Juan Antonio Samaranchnak. a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vb-elnökének sajtóértekezletére. A NOB elnöke elmondta: Moszkvában kapta kézhez Andrej Gromiko levelét, ame’y- ben a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke bizíosítia a NOB-ot, hogy a Szovjetunió a jövőben is tartani fogja magát az Olimpiai Charta eszméihez és előírásaihoz. A moszkvai I. számú Gördülő Csapágy Gyár kultúrott- honában rendezték meg a magyar delegáció kulturális csoportjának nagyszabású bemu- [ tatóját, a Budapest Gálát. Mihail Gorbacsov nyilatkozata Egyoldalú szovjet moi atórium
