Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-29 / 176. szám

NAGYKŐRÖS! Kz/cíiian felülír- rumi -un. -- " ■ «Mal — A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 176. SZÄM 1985. JÚLIUS 29., HÉTFŐ Helytálltak a nehéz versenyben áldozat a falcék biztonságáért Gyerekkorom forró nyarai­ról, az aratásokról sokféle em­léket őrzök, közöttük szomo­rúakat is. Ilyen tájt újra hal­lom a kaszapengést, az első kezdetleges kombájnok doho- gását. Sajnos a hajdani aratás hangjaiba belevegyül a tűzoltó- kocsi vijjogása is. Cséplőgép­től kigyulladt kazlak, moz­dony szikrájától lángr§. kapott búzatáblák bizony ; gyakran okoztak riadalmat kint a föl­deken. Azóta sokat fejlődött a technika, tűzbiztos gépek jár­ják a határt, s némi büszke­séggel elmondhatjuk, az embe­rek, felelősségérzetét illetően is történt jelentős változás. Hármas kürtjei A tűzoltók valószínűleg túl­zottnak tartják e felértékelést, noha ők sem rejtik véka alá elégedettségüket, s megállapít­ják: az elmúlt évekhez képest a biztonsági előírások betartá­sára általában fokozott gondot fordítanak az élet, a-» munka minden területén. A tűzoltó­munka számszerű eseményei ugyan nem ezt mutatják. A konzervgyár önkéntes tűzoltói­nak idén már 25 alkalommal szólt a hármas kürtjei, féléves szinten a múlt évihez hasonló gyakorisággal. Ám mindössze kétszer kel­lett a gabonaföldekre menni­ük. Hangtcsfm sem, a.-telélőt-. 1 éhség, hanem a villám okoz­ta a gabonatüzet. Nyársapáton lucernakazal lett a tűz marta­léka, Tavaly ugyanakkor öt­ször volt gabonatűz, igaz, -ab­ból három vidéken történt. Az aratásnak még nincs vé­ge, korai lenne elkiabálnunk szerencsénket, de bízunk ben­ne, hogy minden arató szív­ügyének tekinti saját maga és ■mások kenyerének sorsát. Meglepő, hogy télen és ta­vasszal mindössze 4 lakóépü­letben keletkezett tűzesethez riasztották a fecskendőkocsit, s. fürge utasait. Egy helyen ■beépített gerenda gyulladt ki, másutt az ottfelejtett hősugár­zótól fogott tüzet a garázs. Tehát városi szinten mindösz- sze két esetben fedezhető fel gondatlanság. Örvendetes, hogy erdőtűz nem fordult elő, még a környéken sem, viszont a Kecskés gödör tájékán gya­kori vendég a tűzoltókocsi. — Itt a Nefag üzeméből kihor­dott fűrészpor öngyulladása okoz régóta gondot, ami külö­nösebb veszélyt nem jelent, csak akkor van baj, ha a vá­ros felé viszi a füstöt a szél. A tormásiakat érthetően na­gyon zavarja a bűz. Mostaná­ra intézkedések történtek az üzem részéről is. A tüzek ki­bontakozását megelőzendő, földelik, s ha kell, locsolják a hulladékanyagot. Egyelőre ez a módszer kínálkozott az egyedüli elfogadható megol­dásnak — toldotta meg gon­dolatunkat Farkas József vá­rosi önkéntes tűzoltóparancs­nok. Az elmúlt félév történéseit vizsgálva kiderül az is, hogy kirívóan nagy kárral járó tűz­eset nem fordult elő a város­ban, de a szomszédos közsé­gekben sem. Köszönhető ez a tűzoltók gyorsaságának, de mindenekelőtt annak a felvi­lágosító, ellenőrző, megelőző munkának, amit esztendők óta a város önkéntes tűzoltói vé­geznek. — A tél folyamán a lakóhá­zaknak mintegy 82 százalékát ellenőrizték embereink, ese­tenként a tüzelés biztonság- technikáját propagáló szóróla­pokat is osztottak — ecseteli munkatársai ténykedését a pa­rancsnok. — A legjobb értelemben vett segítő szándékkal kopogtatnak be az otthonokba. A lakosság nagy része bizalommal, szíve­sen fogadja őket, de sajnos előfordul, hogy némelyek el­lenséges magatartást tanúsíta­nak velük szemben. Jó lenne, ha egyszer minden lakó meg­értené, hogy értük történik mindez, tűzoltóink szabad órá­ikat áldozzák fel egy-egy ház, az egész város biztonságáért. Hogy ez mennyire így van, ahhoz nem kell további kom­mentár, csak a tisztelet sza­vaival szólhatunk az 57 em­berről, akik társadalmi mun­kában vállalták ezt a nehéz, veszélyes feladatot. Nem kis fáradságot jelent már az is, hogy formában tartják magu­kat, az éles riasztások mellett rendszeresen részt vesznek taktikai gyakorlatokon, és ter­mészetesen versenyeken. Májusban a város és von­záskörzetének tűzoltói mérték össze ügyességüket, gyorsasá­gukat, itt a körösi testület ra­jai szerezték meg az első és a 4. helyezést. A közelmúltban az ausztriai Stockerauban rendezett nemzetközi tűzoltó­versenyen az Európából ösz- szesereglett 1650 raj adott egymásnak találkozót. Ezüst fokozat Többhetes felkészülés után Farkas József parancsnoksága alatt a körösi önkéntes tűzol­tók. is..xészt..vettek .az. esetné-«, nyen, mégpedig az ezüst, és bronz fokozatért küzdöttek meg sikerrel. Csönkös Ferenc rajparancsnok, Bődi György, Lócskai István, Magyar Dénes, S. Hegedűs Balázs, Dávid Gé­za, Módra Ferenc, Tóth József, és Pálóczi Miklós neve koráb­ban is gyakran szóba került, amikor a dicséreteket oszto­gatták, most kiváltképp meg­szolgálták társaik, a munka­hely, s mondhatjuk: az egész város elismerését. Gondolhatnánk, ilyen gárdá­val keze ügyében elégedettebb már nem is lehetne egy pa­rancsnok. Farkas József sem tiltakozik e feltételezés ellen, de most úgy látja, itt az alka­lom a régi goAdokról is szólni. Készek segíteni — Fecskendőkocsi kellene meg nagyobb elhelyezési kör­let, mert á jelenlegi környe­zet bizony csak éppen arra elég, hogy szűkösen meghúz­zuk magunkat. Hosszú idő óta érlelődnek ezek a tervek, hol napirendre tűzve, hol meg egy időre félretéve a megvalósí­tást. — Ha minden jól megy, az NDK-fecskendőkocsit rövide­sen megkapjuk, mostanában szó van arról is, hogy a jelen­leginél színvonalasabb, ké­nyelmesebb bázist alakítha­tunk ki. Ez nemcsak a pa rancsnok vágya, minden tűzol­tó kész segíteni, ha kell, társa­dalmi..munkában, .is,..a miha­marabbi megvalósulás érdeké­ben. Mlklay Jenő ■«Piaci jelentés Csökkentek az árak A hét végén nagy piac volt, gazdag felhozatallal és az árak, főleg a baromfi- és a Zöldségpiacon kissé csök­kentek a termelőknél is, a kereskedőknél is. A háztáji termelői piacon nagyobb volt a felhozatal, s szintén csökkentek az árak. már morzsolt kukoricát is lehetett 5 forintért kapni. A búza literje 5-5,50, az árpa 6, a kukorica 5-7, kukorica­dara 7 és a napraforgómag 12-15 forint volt. A gyümölcs- és zöldségpia­con az őszibarack 8-15, a nyári alma 8-16, a körte 10-16. a barack 10-12, miskolci szil­va 8-10, a burgonya 5-5,50, az uborka 6-12, a paradicsom 12-14, a zöldpaprika 8-16, a karfiol 8-12, a görögdinnye 14-15, a sárgadinnye 10-14, a vöröshagyma 12. a fokhagyma darabja 4, a zöldség csomója 6 forintért kelt. A baromfipiacon a tyúk párja 180-240, a vágócsirke 90-150, első osztályú kiloía 55, a kacsa 150-180, a napos csirke darabja 10, a héthetes 20, a napos kacsa 30, a tyúk­tojás 2,60 forint volt. A ke­reskedő 2,10-ért vette. A vá- gottbaromii-standon a házi tyúkhúst 70, a kakast 65, a barnevál csirkét 55 forintért mérték. K. L. A csatádból sugárzó erő Tervekből, munkából áll az élet Házakkal teli községmag lett Cegléd vonzáskörzetében nem egy alkalommal fordult elő, hogy egy-egy település újjászületett a történelem ne­héz századai során. Néhány emberöltővel ezelőtt megsoka­sodtak a tanyák. Újszilvás 1950-ben alakult a szomszédos települések kül­területeiből. Csemőben, ami­kor 1960-ban elkezdték ásni a falu központjában egy új te­lepülésrész első házának alap­ját, valószínűleg kevesen gon­dolták, hogy ott napjainkra egy 700 lakosú községmag alakul ki, csupa fiatal házas­párokból, akik főleg a nyolc­ezer hektáros tanyayilágból települtek át. Hétköznapi dolgok A közelmúltban bejártuk ezt az új községmagot, be­szélgettünk az ott élőkkel, kö­rülményeikről, terveikről kér­dezősködve. Az egyik fiatal család otthonában hosszab­ban társalogtunk hétköznapi dolgokról, amik mindenkit egyformán érintenek. S arról is tapasztalatokat szerezhet­tünk, hogy az egyes családok életkörülményeiben nincsenek nagy különbségek. A harmincéves Virág Mi­hály éppen a szerződéses ala­pon tartott hízókkal volt el­foglalva. Nemcsak a 96 négy­zetméteres családi házuk, de a gazdasági épület is új volt, s rendkívül tiszta minden építmény és helyiség kívül- belül, az udvar és a kert ren­dezett. A magára sokat adó fiatal család — férj, feleség, 6 és 8 éves fiúk — három éve lak­nak az általuk épített családi házban. A férj korábban a csemői tanyák egyikén élt, a központba a jobb kereske­delmi ellátás és a jobb köz­lekedés miatt költöztek. De hadd beszéljenek ők maguk életükről. Cszk összefogva — Feleségem a helyi tsz nyomdájában dolgozik, én is a gazdaságban voltam koráb­ban sofőr. Most már másfél éve Volán-buszt vezetek. Túl vagyok már a 400 ezer bal­esetmentes kilométeren, csak kár, hogy ezt a szövetkezet­ben nem tartották számon. Itt, a Volánnál jól érzem ma­gam, több a pénz is, a szabad idő is, mert a nyári hónapok­ban 15, télen 10 napot dolgo­zunk — beszélt magukról Vi­rág Mihály, miközben a két gyerek élénken figyelt, s a fe­leség helyeslőén bólogatott. — Hogyan sikerült ilyen hamar tető alá hozni az ott­honukat? — Kiterjedt rokonság él a csemői tanyavilágban, közü­lük már többen beköltöztek a faluközpontba, ugyanúgy, ahogy mi, vagyis összefogva építjük a családi házakat. Nem csalódtam a rokonokban, most építjük kalákában a ne­gyedik házat! — büszkélke­dett jogosan a fiatalember, majd megmutatta a 400 négy­szögöles telket, a gyönyörűen fejlődő burgonyával, amit saját fúrott kútból szoktak lo­csolni. Nem gazdagságért Aztán az anyagi dolgokról is szólt. 160 ezer forintos OTP-hitellel építették a házat. A malacok nagy hasznot nem hoznak, inkább házi ta­karéknak jók. Más külön jö­vedelemre nincs lehetőség a főállás mellett, de így is meg­élnek, ha nem is fognak soha meggazdagodni. És nem kívánkoznak el Csemőből, ha könnyebb élet- feltételeket kínálnának, akkor sem. ök már végérvényesen oda kötődtek. Aszódi László Antal Anyakönyvi hírek Született: Bata László és Urbán Terézia: Csilla, Lócs- ka László és Angyal Ilona: Orsolya, Hein Pál és Völgyi Margit: Margit, Mohos István és Gyulai Irén: Anikó, Pékár László és Szása Éva: László, Gábor József és Kása Mária: József, Dezső Balázs és Ko­vács Mária: Balázs, Pallagi Róbert és Károly Katalin: At­tila nevű gyermeke. Névadót tartott: Ruszko­vics Zoltán és Tóth Erzsébet: Beáta; Kaszap Ferenc és Kristóf Zsuzsanna: Ferenc; Bus László és Zöldi Margit: Györgyi nevű gyermekének. Házasságot kötött: Nagy Lajos és Kiupp Edit; Varga Róbert és Varga Ildikó; Nagy Tamás és Daru Mária. Meghalt: Karai György (Ko­dály Z. u. 3.); Farkas István­ná Szigeti Margit (Arany J. u. 32/A); Csípő Zsigmondné Rozsos Lídia (Szolnoki u. 73.); kovács Ambrus (Vági I. Itp. 9/B); Faragó Dénes (Sallai I. u. 49.); Nagy István (Petőfi u. 6.); Barna Benő (Bárány u. 15/B fsz. 2.); Horváth Györgyné Kopácsi Franciska' (Toldi u. 15.); Sarkadi József (Tiborc u. 2.); Biró Lajosné Nagy Eszter (Tinódi u. 5.); Bencsik Jánosné Király Ka­talin (Abonyi u. 32.); Csön­kös Ferencné Papp Julianna (Széchenyi tér 19.). S'PORTHÍRiKiüSI Megyei MEDOSZ-versenyen Gödöllő adott színhelyet a MEDOSZ lépcsőzetes verseny- sorozata megyei döntőjének. Négy sportágból háromban, indultak körzetünk képvisele­tében a nagykőrösi Mészáros János Mezőgazdasági Terme­lőszövetkezet dolgozói. Kö­zel nyolcszáz résztvevő volt. A népes mellett erős is volt a mezőny, mert igazolt spor­tolók is indultak. Atléfikabán a' (érfí“s^ázmé- teres síkfutást a körösi Farkas József nyerte és női százon Vilcsák Márta a harmadik he­lyen végzett. Kézilabdában erős volt a 6 csapatos női mezőny. A Mé­száros-beliek jól helytálltak és negyedikek lettek. Drabant Edit, Vilcsák Márta, Vilcsák Zsuzsanna és Sipos Teréz voltak a legjobbjaik, de a többiek is igyekeztek. Férfi kézilabdában 7 csapat vetélkedett. A körösiek 1 döntetlen és 2 szoros vereség után, a volt Abonyi Tsz. SK ellen a helyosztó találkozón a szünetben még döntetlenre álltak, de végül 15-8-ra vesz­tettek és szintén a negyedik helyen végeztek. Tóth Ferenc nagyon jól játszott. Kispályás labdarúgásban a résztvevő 32 együttes (!) 8 selejtező 'csoportban és 8 pá­lyán körmérkőzést vívott. A városunkbeliek (legjobbjaik a szokáshoz híven j Varga Ottó, valamint Kocsis Sándor, A tanyai postaládák lön gyűjtőrész volt a továbbí­tandó leveleknek. Julika eleinte minden este elment megnézni, érkezett-e levele, aztán nem győzte az estét kivárni, kitapasztalta, hogy az autó délután négy óra felé hozza a postát, s akkor mindig odament. A postaautót egy göndör ha­jú fiatalember vezette, s ő rakta be a rekeszekbe a leve­leket is. Eleinte fogalma sem volt róla, ki az a Szabó Juli­ka, de hogy a lány naponta ott volt, ha érkezett valamije, nem dobta be a ládájpa, ha­nem személyesen adta át. — Hogy gyorsabban olvasd! Előfordult, hogy az autó ké­sett egy kicsit, ilyenkor Julika türelmesen megvárta, de olyan is volt, hogy korábban érke­zett, ilyenkor viszont a fiúnak akadt valami dolga vagy a gyűjtőláda zárjával, vagy az autó motorjávall — Hej, de szeretnék én en­nek a katonának a helyében lenni! — sóhajtotta egyik al­kalommal a fiatalember. — Ilyen szép lánynak én is sok levelet írnék ám! — mondta máskor. — Ma nincs leveled — tárta szét a kezét legközelebb. — De várj egy pillanatig! Azzal kapta magát, odasza­ladt a néhány lépésre levő eperfához, leszakított róla egy levelet, s azt adta oda a lány­nak — Nesze! Ezentúl, ha nem lesz postád, mindig kapsz tő­lem egy falevelet. Julika úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult. — Gondoltam, nagyon vár­tad a levelet — nézett rá a fiú. — Hát... Annyira azért nem. — Tényleg? — Ha mondom. Ettől fogva mindig volt egy­másnak valami mondanivaló­juk. Sőt egyik nap, hazaérkez­ve, a lány elfelejtette felbon­tani Bekő Jóska levelét. Akkor volt ez, amikor a postásfiú meghívta őt a hét végére mo­ziba. — Hát nem furcsa — mond­ta a film .után hazafelé a fiú­hoz bújva Julika — ha nincs Jóska, sosem ismerlek meg. — Vagy ha nem szereted őt annyira, hogy naponta kijössz a leveleién. — Én egy kicsit azért szé­gyellem magam — mondta a lány. — Miért? Nem te vagy a hi­bás. — Hát? — A postaládák, amiket a dűlőútnál felszereltek. Julika szívből felnevetett. |ásnap aztán levelet írt Bekő Jóskának. Megírta benne,' hogy köztük vége min­dennek. A postaládákról ugyan nem tett említést, de annyit közölt vele, hogy ha nem kapott volna tőle annyi levelet, talán még mindig sze­retné. Annyi becsület azonban volt benne, hogy ezt a levelet nem akkor dobta be a gyűjtőládá­ba, amikor a göndör hajú pos­tásfiú is ott volt. Tóth Tibor H Suba Lajos és Bélteky Lajos voltak) a kísérleti gazdaságia­kat 4-0-ra legyőzték. Tápió- szentmártonnal 2-2-es döntet­lent játszottak, majd a mo- noriak elleni 3-1-es győzelem után sem sikerült továbbjut­niuk, azonos pontszám után rosszabb gólkülönbséggel. így az a furcsa eset adódott, hogy veretlenül sem, tudtak a job­bak közé kerülni. , Augusztus ' 24-én és 25-én nehéz feladatúk lesz a Mé­száros Termelőszövetkezetiek­nek: egy időben két helyen kell helytállniok és ezért 2 csapatot keil szerepeltetniök. A rutinosabb, összeszokottabb gárda Kecskeméten, a Főnix Kupa országos kispályás lab- darúgóviadalon szerepel. A TOT Kupa országos kispályás döntőjén Szolnokon fiatalabb összetételű gárda szerepel majd. Asztalitenisz Szentendrén kétnapos volt a Dunakanyar Kupáért vívott országos asztalitenisz-verseny. A felnőtteknél 16 sportegye­sület képviseltette magát, nemcsak Pest, hanem más megyékből és a fővárosból is, és így népes, s meglehető­sen erős is volt a mezőny. A Nagykőrösi Konzervgyári Kinizsi SE-t hárman képvi­selték. Közülük Szakács Ist­ván szerepelt a legjobban, aki a Ceglédi VSE-be igazolt Iván Csabával együtt, a férfipáros 17-es mezőnyében az előkelő és értékes második helyen végzett. Asztaliteniszezőink különböző korcsoportokban, különböző helyeken még to­vábbi 9 megyei versenyen szerepeltek. Lelkesen küzdöt­tek, de az erős mezőnyökben nem sikerült dobogós helye­zést elérniük. Az 1984-85. évi Pest megyei felnőtt női asztalitenisz-csa­patbajnokság végeredménye a következő. 1. Szentendrei Petőfi II. 12 10 — 2 20 2. Monori SE 12 9—3 18 3. Váci Izzó MTE 12 3—9 6 4. NKGY Kinizsi 12 2 — 10 4 Ifjúsági leányok 1. Monori SE 6 5 — 1 10 2. Szentendrei Petőfi 6 4 — 2 8 3. NKGY Kinizsi 6------6 — S. Z. ISSN 0133-879» p®SSyJeflrös! Hírlap) A mikor Bekő Jóska bevo­nult katonának, Szabó Julika úgy sírt, mintha örökre el kellett volna válniuk. — Ne félj, működik még a posta, majd írunk egymásnak — vigasztalta őt a fiú. De Julika csak akkor nyu­godott meg, amikor megkapta Jóska első levelét. Amint tud­ta a címet, azonnal írt is ne­ki. Ettől kezdve minden héten háromszor is bement a város­ba, hogy feladja a postán a maga levelét. Jöttek a válaszok is rendre. Csakhát a tanyára nem járt ki naponta a kézbesítő, így az­tán volt olyan, hogy Jóska le­vele egy hetet is késett, mire Julika kezébe került. Hanem egyszer, mintha csak őrajtuk akartak volna segíte­ni, ahol a dűlőút a kövesútba torkollik, apró kis postaládá­kat szereltek fel a tanyasiak számára. Mindenkinek külön kis ládikája volt, mely kulcs­ra járt, s ebbe dobta be az au­tón érkező kézbesítő a lapot. Újságot, levelet éppúgy, mint a városi házak levélszekré­nyeibe. Az egymás mellé sze­relt postaládák végében kü-

Next

/
Thumbnails
Contents