Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
A toknak lett igazuk, akik azt ál- Ütöttük; hirtelen köszönt be és heves lesz. így jött el a nyár, s mintha egyszerre akarta volna behozni, amit júniusban elmulasztott; jól megizzasztott mindenkit. Megérlelte a sárgabarackot és bronzbarnára süti a fóti tsz-ben szüretelő lányokat. Aki teheti, a strandok medencéiben, a tusolok alatt keres felüdülést. Vílzendező családokkal telik meg a ráckevei Duna-part és ez a legalkalmasabb idő a leendő úszóbajnokok első próbálkozásaira is. Nemcsak nekünk van melegünk; a legfegyelmezettebb négylábúak is a Duna hűsítő hullámaiban keresnek menedéket. A szerencsésebbek pihenhetnek. Am a többség dolgozik, izzadva, de helytáll. Gondoljunk főleg azokra, akiknek nehéz munkáját még keményebbé teszi a kánikula — a pékekre, a melegüzemek dolgozóira, a buszsofőrökre, az útépítőkre. Kívánjunk nekik is kellemes időt, ha majd ők töltik szabadságukat! Barcza Zsolt és Hancsovszlsi János felvételei Döntési szabadság — egységes pénzalap Számolva a kockázattal is Ha az utóbbi években megkérdeztek egy tanácselnököt, hogy menynyire önállóan döntenek saját településük sorsáról, az esetek döntő részében kesernyés volt a válasz. Sok a kötöttség, a lehetőségek jórészt központilag behatároltak, sokat beszélnek a helyi önállóság kibontakoztatásáról, de ezeknek kézzelfogható eredményét alig érezzük — hangzottak az ilyen és hasonló vélemények, amelyekben valljuk meg őszintén, nagyon sok igazság van. A tanácsié*!öletek szinte rubrikára behatárolt tervet kaptak kézhez, amelyek túlságosan szakmai nyelven megfogalmazott tartalmát sem értették pontosan, ezért aztán inkább néhány kérdés hangzott csak el, ötletek, megoldást módosító javaslatok alig jellemezték az ilyen tanácskozásokat. | Sokan kifogásolták hogy a helyi bevételek egyre jobban szűkültek és a központi támogatások elosztásánál nem vették eléggé figyelembe a település sajátos helyzetét, a lakosság életkörülményeiben meglévő különbségeket. Pest megyében az utóbbi öt évben településfejlesztésre és -fenntartásra rendelkezésre álló pénz 40 százaléka került közvetlen befizetés útján a helyi taná- . csokhoz, a többi megyei újraelosztással különböző igényfelmérések alapján. Különösen a kisebb települések érezték úgy — gyakran jogosan —, hogy elsősorban csak a szerény mértékű saját bevételeikre számíthatnak. Nemcsak a fejlesztési pénzek elosztása volt túlságosan központosított, hanem a felújításokra fordítható összegekkel sem rendelkeztek szabadon a helyi tanácsok. Amíg a népgazdaság termelő ágazataiban a szabályozórendszer, egyre inkább a vállalati önállóság ki- szélesítésére irányult, addig a társadalmi közös fogyasztás területén a helyi tanácsok gazdasági önállósága szűkült, az anyagi érdekeltség elemei mindjobban elhalványultak. A középtávú tervek realitása — a rendkívül sok bizonytalansági tényező hatására — erősen csökkent, a tervezésben a szűklátókörűség uralkodott el, Nem csoda hát, ha a településfejlesztésben a tervszerű, arányos fejlődés törvényszerűségei csak részben érvényesültek. S miközben a tanácsok legtöbb településen próbálták erősíteni a helyi erők bevonására irányuló törekvéseiket, ehhez sok esetben nem párosult központi támogatás,, amelynek ösztönző szerepe a településfejlesztésben vitathatatlan. Az 1971-től érvényben lévő — de többször módosított — tanácsi gazdálkodási és irányítási rendszer megérett a korszerűsítésre. E folya- x mainak kezdete volt 1983 végével a járási hivatalok megszüntetése, a helyi tanácsok és a megyei tanács közvetlen kapcsolatának kiszélesítése, mely megnyitotta az utat a nagyobb helyi önállóság irányába és szükségszerűvé tette a megyeita- nács irányító munkájának alapvető, módszerbeli megváltoztatását is. Mindezek folytatásaként került kidolgozásra és 1986-tól bevezetésre a tanácsi gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztett formája. Mi volt a változtatás alapvető indítéka? Az a társadalmi felismerés, miszerint előrehaladásunk egyik kulcskérdése, hogy az emberek alkotó képességét, kezdeményezőkészségét milyen módszerekkel lehet legjobban az ügy szolgálatába állítani. A magyar gazdaságirányítási rendszer vállalati tapasztalatai is igazolják, hogy nagyobb helyi önállósággal és ehhez igazodó központi irányítással, nehezebb gazdasági körülmények között is lehet intenzív fejlődést elérni. Éppen elég tapasztalat áll rendelkezésre ahhoz, hogy társadalmunk mai és jövőbeni fejlettségi fokán a településfejlesztésben is tágabb teret engedjünk a helyi érdekek érvényesülésének és a népgazdasági célok megvalósulását közvetett irányítási módszerekkel, a szabályozók megfelelő alkalmazásával, segítsük! A tanácsi új gazdaságirányítási rendszer lényege, hogy erősödik a helyi tanácsok gazdasági önállósága, ezzel együtt csökkennek a központi kötöttségek és o szélesebb döntési szabadsággal nagyobb felelősség párosul. Megszűnik a közpénzek meg- pántlikázása, egységes pénzalap lesz, amelyből helyileg önállóan határozzák meg, hogy mennyit kívánnak működésre, fenntartásra (felújításra) és fejlesztésre fordítani. Az egységes pénzalap 87—88 százalékban ún. szabályozott forrásokból (lakossági és gazdálkodó szervek által történő adó jellegű befizetésekből) és kiegészítő állami hozzájárulásból, 12—13 százalékban pedig egyéb (érdekeltségi) bevételekből képződik. Előbbiek jogszabályi alapon és normatívák szerint, utóbbiak a lakossággal és a gazdálkodó szervekkel kialakított kölcsönös érdekekre épülve, illetik meg a tanácsokat. 1 Ij vonása a korszerűsített tanácsi gazdálkodásnak, hogy a szabályozott forrásokból valamennyi tanácsnak garantálni kell a gazdálkodás biztonságos színvonalát, mely az intézmények folyamatos működési, fenntartási feltételeit és a normativ módon (fejkvóta szerint) meg- ádapított fejlesztési lehetőséget foglalja magában. A felújításokra fordítható pénzforrás nagyobb része az állóeszköz-állomány után helyileg képződik, kisebb-része (utak, hidak, állami lakóházak felújítására) normatívák alapján áll rendelkezésre. Önállóan dönthetik el a tanácsok a pénz felosztását, de mindenhol elsőbbséget kell biztosítani a működés, fenntartás zavartalanságának. A joggal együtt tehát bővül a kötelezettség és' a kockázatvállalás, a gazdálkodás biztonságáért való felelősség. A települések jövőbeni fejlődését alapvetően ellátandó funkciójuk, természeti, közgazdasági és egyéb adottságaik, s nem utolsósorban saját lakónépességük aktivitása, az ott működő különböző gazdálkodó szervek érdekazonosulása, a közösségi értékek fejlesztéséért, megőrzéséért érzett' felelősség és odaadás határozza meg. Az új szabályozórendszer akikor tölti be igazán szerepét, ha ezeknek a törekvéseknek képes megfelelni.- A különböző normatívák kialakításánál a megyei tanács is ezeket a szempontokat ,tekinti rendező elveknek, azonban az azonos funkciójú települések fejlettségi színvonalában meglévő aránytalanságok érezhető mérséklése, sőt, megszüntetése csak hosszabb távon képzelhető el. A differenciált településfejlesztés egyik normatív eszköze az állandó lakosságra számított .fejkvóta, melyet évenként növekvő összegben (1000 Ft körül) központilag határoztak meg. A megyei tanács a településfejlesztési elvek szerint legfeljebb öt településcsoportot alakíthat ki, és közöttük differenciáltan állapítja meg az egy lakosra jutó normatív fejlesztési lehetőséget. Ez az összeg kiegészülhet a megyei tanács által kiírt pályázati feltételek teljesítése esetén az úgynevezett céltámogatással. Ezek köre erősen behatárolt és arra irányul, hogy a legalapvetőbb társadalmi szükséglet (lakás, ivóvíz, közoktatás, egészség- ügyi ellátás) kielégítését központi eszközökkel is ösztönözzük a helyi tanácsoknál. A helyi tanácsok gazdasági önállóságát jelentősen növeli, hogy tovább bővül azoknak a bevételeknek köre, amelyek megállapítása, elérhető nagyságrendje — a település adottságaitól függően — saját elhatározáson, a településfejlesztési politika elfogadtatásán, a lakosság megnyerésén múlik. Ezek között érdemes ráirányítani a figyelmet egy új bevételi forrásra, a településfejlesztési hozzájárulásra, melynek célját, összegszerűségét helyileg kell az érintett állampolgárok többségével elfogadtatni, a kisebbség számára csak akkor lesz kötelező. Eredményességé attól függ, hogy a helyileg meghatározott fejlesztési cél mennyire találkozik a lakosság közvetlen érdekeivel, a tanács kellően ösztönzi-e saját egyéb forrásaiból és tagjai mennyire képesek megnyerni választókörzetük állampolgárait a cél érdekében. | A bevételek körét gyarapíthatják a vállalatoktól, szövetkezetektől és más szervektől — kölcsönös érdekek alapján — közös célra átvett összegek, amelyek nagyságrendje különösen ott jelentős, ahol hatékonyan dolgoznak és a többletjövedelemből szívesen áldoznak a lakóhelyi életkörülmények javítására is. A helyi önállóságot növeli, hogy 1986-tól az illetékes helyi tanácsokhoz fizetik be a közületi szervek a telekhasználati és telek-igénybevételi díjakat, bővítve ezáltal is a településfejlesztéshez szükségszerű együttműködés anyagi alapját.. Érdekeltek továbbá a helyi tanácsok abban is, hogy növeljék saját intézményeik ár- és díjbevételeit, a lakosság közvetlen célú önkéntes út- és közműfejlesztési hozzájárulásait, a gyógy- és üdülőhelyi díjakat. Az új gazdálkodási rendben tovább • bővül a helyi tanácsok tevékenysége, valamennyi nagyközség — a városokhoz hasonlóan — saját maga gondoskodik középiskoláinak, szociális otthonainak fenntartásáról és fejlesztéséről. A megyei tanács feladatai továbbra is a nagyobb térségre kiterjedő és különböző speciális feladatokat ellátó intézmények működtetése és fejlesztése. Ezekhez szükséges pénzeszközöket az állami költségvetés biztosítja, mértékét — a társadalmi szükségletek alapján — a megyei tanács haftáéöZzá meg. Sajátos vonása á korszerűsített tanácsi irányítási rendszernek, hogy feladataik ellátásához képződő bevételekkel önállóan rendelkeznek, terven felüli bevételeiket felhasználhatják, ugyanakkor esetleges bevételkieséseikről is saját maguknak kell gondoskodni. A normativitás erősíti a helyi kezdeményezést, ösztönzi az alkotó- készséget, objektív alapokra helyezi a településfejlesztést, és nagyobb mozgásteret ad a tanácsok működéséhez. Emellett azonban arra is számítani kell, hogy a szűkös anyagi források eddiginél decentralizál- tabb elosztásával fennállhat a veszélye a különböző fejlesztések elhúzódásának. Ezen csakis úgy lehet segíteni, ha tovább javul a tanácsok közötti együttműködés, és átmenetileg felhasználatlan pénzeszközeiket hajlandók egymás támogatására kölcsönadni. Ugyanis az új gazdálkodási rendszer bizonyos szemléletváltást is feltételez és annak belátását, hogy beruházást indítani csakis akkor gazdaságos, ha optimális kivitelezéséhez a pénzügyi feltételek is együtt vannak. Az átmeneti gondok enyhítését, a saját források megelőlegezését szolgálja egyébként a középlejáratú bankhitel, illetve a kötvénykibocsátás is. | A településfejlesztés jobb feltételeinek megteremtésében alapvető szerep vár a tanácsi testületekre. Tevékenységük eredményességének kiinduló bázisa a tervkészítés, a célok reális meghatározása, széles körű társadalmi részvétel szervezése a döntés-élőkészítésben és a végrehajtásban egyaránt. A gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésével ennek megfelelően változott a tervezés mechanizmusa is. A testületek először a működés, fenntartás és fejlesztés koncepcionális kérdéseit, az elérhető fejlődés fő irányait, alternatív megoldási lehetőségeit vitatják meg. Ezeken a fórumokon alkalom nyílik arra, hogy a társadalmi szükségleteket a lehetőségekkel szembesítsék és kifejezésre juttassák a lakosság különböző rétegeinek, csoportjainak érdekeit. A koncepció kiérlelése, testületi elfő-, gadása után véglegesítik a konkrét tervet, és az már olyan tartalommal kerülhet az illetékes fórumok elé, amely nagyobb változtatás nélkül találkozik a közvélemény többségének álláspontjával. VÁGVÖLGYI JÖZSEF, a Pest Megyei Tanács általános elnökhelyettese
