Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. JÚLIUS 31., SZOMBAT ZINHAZI LEVÉT Holtidőben S Ügy alakult a nyári színházak műsorrendje, hogy ezen a hét végén éppen nincs semmi új bemutató. Amolyan holtidő hát ez, szünet az első és második felvonás között. Egy-két játszási hely gyakorlatilag már be is fejezi e napokban a nyári programját. Gyulán például már lezajlottak a fontos bemutatók; Kőszegen is, Pécsett is. Megtörtént a két premier a Margitszigeten (ezekről később ejtünk majd szót), pár előadás van még hátra a Körszínház Dekameron előadásából — s játszanék még a Városmajorban a kitűnően sikerült produkciót, A kalózt, ha a főszereplőt, magát a kalózt, Willmore kapitányt, azaz Gáspár Sándort, az egyik előadáson baleset nem éri. A színház veszélyes üzem, s ebben az előadásban nemcsak Gáspár Sándor, hanem szinte mindenki igen veszélyes dolgokat művelt a színpadon. Hiába akrobatikus ügyességű épp Willmore alakítója, s van egészen kiváló fizikai kondícióban, vele is előfordulhat, hogy rosszul lép vagy Ugrik. Ez is történt. Kificamodott a bokája és még boka- szalaig-szakadást is szenvedett. Hetekig csak járógipszben mozoghat. Téma azért persze a holtidő dacára is akad. Jó alkalom kínálkozik például arra, hogy az elmúlt évad legemlékezetesebb színészi alakításairól szóljunk. Nem mintha nem említettük volna eddig is a legjobb színészi teljesítményeket a Színházi levelekben. Számomra az évad egyik nagy élménye Garas Dezső Merlin-ala-, kítása volt a Vígszínház előadásán, Tankred Dorst Merlin, avagy a puszta ország című darabjában. Ez a Merlin különleges lény. Varázsló, aki alakváltoztatásokra képes. Narrátor, aki kommentárokkal kíséri a cselekményt, beleszól annak menetébe, s részt is vesz benne, több alakban is. Amellett különös átmenetet képez az Ördög és ' az Ember között, lévén az Ördög fia, de az Ember gyermeke. Faust, Me- fisztó, Lucifer egy személyben, de a mindig alulmaradó, szánalmas és tragikomikus clown is. Chaplin és Svejk alakja is felsejlik mögüle. Fantasztikus lény és mégis rettenetesen valóságos. Cinikus és bölcs, ordenáré és emelkedett szellemű. Szóval: egy kicsit olyan, mint mi magunk, mint a XX. század utolsó harmadának kisembere, a kétségek, iszonyatok és irrealitások, meg a röhögtetően tragikus valóság közt hányódó modern ember, aki varázsló is lehetne, de többnyire csak tragikomikus bohóca az eseményeknek. Garas — mesterségbeli oldalát tekintve is briliáns — alakítása ilyennek mutatja ezt a Merlint. M ásfajta, de nem kevésbé figyelemre méltó hőst formál Molnár tizedesből Szombathy Gyula a Pesti Színházban, Dobozy Imre A Tizedes meg a többiek című darabjának új változatában. Filmről jól ismert figura ez a Tizedes, az ügyes, dörzsölt vagány típusa, aki a háborút is úgy tekinti, mint egy elég komoly vagánytréfát, mivel hát végül is ebben a tréfában élet vagy halál a tét. Ahogy viszont Szombathy játssza, az már nem csupán erről a Tizedesről szól. Az ő alakítása mintegy időben és térben meghosszabbítja a figura életet, létét. Igaz, hogy a történet a H. világháború utolsó periódusában játszódik, és hogy a katonai meg a történelmi helyzet abszurditása már-már Beckett vagy Ionesco. esetleg Mrozelc tollára ülő, ám ennek az abszurd szituációnak is megvan a maga reális veszedelemfak- ’tora. És Szombathy Tizedese érzékeli is a tényleges veszélyt. De érzékeli a túlélés lehetőségeit is, és érzékeli, milyen eszközökkel, ^ mi módon tudná magát átmenteni a háború utáni időszakra. Ez a Tizedes a túlélés vagánya. S előrevetítve: belőle lesz majd a későbbi idők ügyes és ravasz vállalkozója, aki mindig meg tudja találni a különböző értelemben vehető túlélések módozatait. Túlél politikákat és koncepciókat, válságokat és fellendüléseket. Ebből a Tizedesből 56-ban nem lesz hőbörgő, ő akkor is tudja, mit, hol és hogyan kell átvészelni, s aztán azt is tudja majd, ebből hol és hogyan lehet tőkét kovácsolni. Ma meg nyilván tiszites maszek, aki végre elérte az álmát: autószerelő műhely« van, ahol ésszel élve dolgozik, de főleg dolgoztat, s élvezi a busás jövedelemből élvezhető életet. Nem gátlásos, viszont becstelen az az Übü király, akit Sinkó László játszik a Katona József Színházban, Jarry darabjában. Ez a gusztustalan, koszos, ostoba, csőlakó kinézetű Übü maga a pusztító csatornatenyészet. Rongyaiból, szeméttelepen összeszedett „öltözékéből” nemcsak a mocsok és a bűz árad, hanem a szűkagyú aljasság, a buta agresszió és a gonosz ravaszság is. Ez az Übü attól félelmetes, hogy ilyen visszataszító. És hogy úgy hordja visszataszító voltát, mint más a legelegánsabb ruhát. Olyan természetes a mocsári gonoszságban és a szinte vegetatív szintű gátlástalanságban, mint amilyen természetes Lohengrin lovagi nemessége, Sarastro mélységes és tiszta embersége. Ez az Übü ebben a moesokvilágban érzi jól magát, ehhez húz le mindenkit, ez a mércéje, a normája, s ettől még veszedelmesebb. A patkánylét uralma ez a napfény és a tisztaság fölött. Hallatlanul mulatságos, visz- szataszító és ijesztő ez az Übü. Mintha Übü ellenpárját látnánk viszont abban a nőalakban, akit Egri Kati játszik a szolnoki színház Örkém/-előadásában. A Sötét galamb című színmű hősnője, Glória nővér, a szerzetesrendek államosí-' tásakor kikerül egy zárt világból és belecsöppen egy idegen világba, amely maga is épp javában keresi önmagát, saját arculatát. Egri Kati Glóriája nem mártírja lesz ennek az emberi tragédiákat okozó döntésnek, hanem — ha lehet ezt mondani — a szocialista szentje. Ügy megy végig a rákényszerített úton, hogy jobbá teszi maga körül az embereket. Kikényszeríti belőlük a jobbik énjüket, kikényszeríti a szembenézést önmagukkal, még konf- liktusok».ytragp4Íúk,árán is. Ez a Glória olyan katalizátorrá lesz, aki a-maga életének nagy drámájában, annak a kohójában átizzítja a mások életét is, kiégeti belőlük a salakot. Közben ázonban maga sem marad mocsoktalan és folttalan, maga is belehullik a sárba —, de éppen ettől lesz hitele a tisztaságának, az emberségének. Valamiféle erkölcsi nemesség, a humánum, a megszenvedett jóság tiszta sugárzása árad ebből a Glóriából. Nem véletlen, hogy az országos színházi találkozó legjobb női alakítás díját kapta megformálásáért Egri Kati. S még egy nagy formátumú alakítás, szintén vidékről: a debreceni Arthur Miller- előadás, Az ügynök halála Willy Lomanje, Mensáros László. Az évadban csak Jerome Kilty kétszemélyes darabjában, A kedves hazugban láthatta újabb szerepben a budapesti közönség. Nagy szerepálmát, az ügynököt csak (csak?) Debrecenben játszhatta el, pedig hát talán a Madáchban is érdemes lett volna elővenni a darabot az ő kedvéért. Mindenesetre, a debreceni Willy Loman egészen másfajta figurát teremtett, mint a legendás Tímár József-télé alakítás. Ezt az ügynököt nem mindig lehetett szeretni, ez rabiátus volt a családjával, önáltató volt és hazudós — mégis, nagyon emberi volt és nagyon kiszolgáltatott. Nagy színész, nagy alakítása. Takács István Régészeti feltárás Vácott Vár állott, most kőhalom... Félórai kószálás és hasztalan' érdeklődés után beláttuk, nincs más megoldás, legjobb lesz a múzeumból megkérni valakit, hogy kísérjen el minket az ásatásra, mivel a megkérdezett tucatnyi járókelő közül egy sem tudott útbaigazítást adni. Még csak nem is hallottak róla, hogy a városban ilyen jellegű munka folyna. — Hogy itt valaha vár lett volna? — kérdezett vissza a középkorú férfi. — Születésem óta itt élek, de erről nem tudok — mondta és sietett tovább, ugyanis a lámpa zöldre váltott. Rosszul kezdődött Megvallom, kissé meglepett, hogy ilyen érdektelenség közepette dolgozik a feltárást vezető régész, hiszen Vác kilencszáz éves történetének legkorábbi századait Vallatja, és ki másra tartozna mindez közvetlenebbül, mint a város lakóira. Végre megérkeztünk. A régi kolostor falának tövében munkásnadrágban és — nyilván a tűző nap ellen — kendővel a fején egy nő ült és vázlatrajzot készített. Tettamanti Sarolta régész — mutatkozott be, majd az órájára pillantva megjegyezte: húsz perc még hátravan a munkaidőből, ellenőriznie kell, mennyit haladtak időközben az emberek. Várjak egy kicsit, vagy ha úgy megfelel, menet közben elmond néhány dolgot. Nem volt meglepő számomra ez a másutt ritkán tapasztalható munkafegyelem. A feltáró munkára csak az év néhány hónapja alkalmas. Szorít az idő, nem csoda hát, hogy a régészek igyekeznék minden percet kihasználni. A málladozó épület egyik pincehideg helyiségéből lepedőnyi térképet hozott elő. A sarkaira telepedve beszélgettünk, hogy el ne fújja a szél. Virágzás és pusztulás — Ez a terület Vác ' ősi ' magva. 1070 körül Géza király építtetett itt templomot. Majd elkészülte után hozzáláttak az úgynevezett kiszolgáló épületek — például a püspök lakhelyének — megépítéséhez. A következő adat már a tatárjárás utáni időkből származik. Ekkor — érthető okokból — az épület- együttest várfalszerü erődítménnyel vették körül. A vár virágkora a XV. századra, tehát a reneszánsz idejére tehető. Ekkor a püspökök, többek között Báthory Miklós, újabb csodás épületekkel bővítették az épületegyüttest. Gyönyörű majolikák kerültek elő — fényes, kék mázúak. Itáliai előképek nyomán Mátyás király budavári műhelyében készítették s jutott belőlük ide is. A törökök borzasztó pusztítást vittek végbe: h székesegyházat földig lerombolták, de az épület anyagát felhasználták. Többek között tovább építették a várfalat. A feltárás során számos faragott oszlopmaradvány is előkerült. Az 1680-as katonai felmérés térképén látható, hogy a székesegyház a később épített kolostor déli szárnya alatt helyezkedett el. Ezen a területen mélyre leástunk, de az alapok nem kerültek elő. Megtaláltuk viszont a templomhoz csatlakozó kriptákat. Ezek kővel kifalazott, melléklet nélküli sírok. későbbiekben ez lesz a fő feladatunk. Új jelek a térképen — Mit sikerült eddig a várfalrendszerből feltérképezni? — A két sokszögű torony egyike délkelet irányban helyezkedik el. Letisztogattuk az éhhez kapcsolódó déli várfal egy szakaszát. Itt kő alapozású kőfal és cölöp alapozású kőfal húzódik nyugat felé. A délnyugati torony közelében is megpróbáltuk a külső várfal egy szakaszát megtalálni. Itt a legkésőbbi periódusra bukkantunk. A nyugati fronton feltártuk a középkori külső várfalat, mely már az eredeti domb szélén állt. Beljebb is találtunk egy közel kör alakú tornyot. Ez XIV— XV. századi építmény. Lehet, hogy egy belső, nagyobb épület vagy a belső várfal része, ahhoz csatlakozik: A külső várfalhoz a török korban hozzáépítettek egy nagyobb épületet, ez ismét a legkésőbbi periódushoz sorolható. —■ Van-e az 1680-as térképen kívül valamilyen támpont, ami segíti munkájukat? — Igen. A középkori metszetek. És a feltárások eredményeképp egyre több részletet tudunk azonosítani és lokalizálni. Körbesétálunk a kutatóároknál. A mélyben itt-ott falak maradványa tünedezik elő. Szépen letisztogatták már. Kár, hogy a nagyközönség mindebből nem sokat lát majd, mert a feltárás, feltérképezés végeztével — bármilyen hihetetlen — a falakat újra betemetik. Pillanatnyilag nincs pénz a konzerválásukra. — Nem rossz érzés ez egy régésznek, hogy tudja, az árkokat vissza kell temetni? — Nem, mert mindent, ami tudományos szempontból érdekes és fontos, a feltárás során megtudhatunk. A leleteket megtisztogatjuk, konzerváljuk. Természetesen mód van arra is, hogy szaklapokban publikáljuk eredményeinket. — Én mégis csak sajnálom, hogy a váciaknak most van is vára, meg nincs is. — Tervezzük, hogy a jövő évben kiállítjuk a Vak Bottyán Múzeumban az előkerült leletanyagot, így az érdeklődők is behatóbban megismerkedhetnek a város történetével. Nagy Emőke Rádiófigyelő Mensáros László és Tolna;, Klári, A kedves hazug, Madách kamarabeli kában. elöadáIGAZGATÓ VOLTAM. Hogyan kerül egy magyar élelmiszeripari szakember egy holland kutatóintézet élére, ráadásul az Atomenergia Bizottság küldötteként? Érdekes ember, érdekes téma. Egy könnyűzenei műsor és a 21 órás hírek között tíz percben keveset tudtunk meg az előbbiről, annál többet az utóbbiról. Dr. Farkas József, a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet igazgató- helyettese öt évig igazgatta a .wa- geníngeni élelmiszer-besugárzási központot, amely a fejlődő országok szakembereit ismerteti meg az új tartósítási módszerrel. Magyarországon több mint tíz esztendeje folytatnak ilyen kísérleteket. Elek László műsorvezetőnek a néhány kurta perc is elég volt ahhoz, hogy jártasságáról tanúskodó, jól irányzott kérdéseivel a laikus számára is kibontsa a lényeget.. Azt, hogy az élelmiszer-tartósítási eljárások egyike sem felel meg valamennyi célnak, s hogy a besugárzá- sos módszernek elsősorban a fejlődő országók látják hasznát. Ugyanis ahol az éghajlati viszonyok, a tárolási körülmények, az élelmiszeripari fejlődés szintje olyan, hogy nagy tárolási veszteségekkel kell számolni, ott igazán érdemes a bevezetése, mert kisebb az energiaigénye, mint más eljárásoknak. De használják a fejlett országok is. Hollandiában és Belgiumban főleg a halászati termékek . fertőtlenítésére, Japánban pedig a burgonya tárolás közbeni csírázásának megakadályozására. És mi a helyzet hazánkban ? A kutatások eredményeként annyi technológiai információ áll rendelkezésre, hogy megfelelő beruházás esetén megvan a reális lehetősége az ipari hasznosításnak. Az öt év alatt gyűjtött nemzetközi tapasztalatok és kapcsolatok segítenek abban, hogy ezt a küszöböt mielőbb átlépjük. PUESZTÍZS. Mindig szívesen hallgatom Visy László közérdekű témákat feszegető műsorait, még akkor is, ha olyan késői órán kell bekapcsolni a készüléket, mint csütörtök este. amikor építészeti kultúránkról beszélgetett Borvendég Bélával, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnökével. Sajnos, ezúttal nem vált érdemes kiböjtölni a 11 óra után kezdődő adást. Leértékelődött az építészet társadalmi presztízse— hangzottá kiinduló megállapítás. Majd figyelmesen hallgattuk egy NSZK-beli tanulmányút tapasztalatait, amely arról tudósított, hogy . több városban építész, de legalábbis általános mérnök tölti be a polgármester-helyettesi posztot. Azzal is egyet lehet érteni, hogy a társadalomnak nem elsősorban díjakkal, kitüntetésekkel, hanem a mindennapok során, egyebek között a beleszólás igénylésével kéil érvényre juttatnia az elismerését. És igazat kell adnunk Borvendég Bélának abban is, hogy a tanácsok ön- álióságánák növekedése csak akkor hozhat igazi eredményt ezen a területen, ha az szakmai felkészültséggel párosul. Az okokat kutatva azonban félre- sikíott a beszélgetés. Mert igaz ugyan, hogy az építészetet sokan inkább gazdasági tevékenységnek, és nem — mint az építészek szeretnék — a kultúra részének tekintik, de olyan épületeket, házakat és főleg lakótelepeket kellene tervezni, amelyek ezt az óhajt a másik oldalról is megerősítik. Szóba került az is, hogy növekszik a lakosság környezeti érzékenysége, igényessége, amely olykor előbbre tart, mint a hivatalos megítélés. De arról nem hallottunk, hogy az építészetnek elébe kell mennie ezeknek az igényeknek. Ügy tűnt, mintha az építészeknek semmi köze nem lenne a presztízsvesztéshez. Visy László, kísérletet sem tett arra, hogy riportalanyát ebbe az irányba terelje, s ez is felér egy presztízsvesztéssel. K. L. Több szinten zajlik a feltárás Barcza Zsolt felvételei Az ásatás első szakasza 1962—64- re tehető. Ekkor, az iskola alapozási munkálatainál előkerült egy sokszögű építmény, egy húsz méter átmérőjű saroktorony. Később, 1982—83- ban megtaláltuk a párját is, de a kettő között húzódó falszakasz már megközelíthetetlen, mivel ráépült az iskola. Most elsősorban arra törekszünk, hogy feltárjuk és térképre vigyük a várfal kiterjedését és irányát. Az már nyilvánvaló, hogy a kibontott területeken három-négy fázis is előjön. — Azt jelenti ez köznapi nyelven, hogy különböző korokban néhol egymásra épített j falmaradvány okra bukkantak? — Igen. Az élet és a háborúskodások sora úgy' hozta, hogy több ízben is meg kellett erősíteni a várat, újabb falakat, erődítményeket építettek, ami természetesen a ' terep megbolygatásával járt. Éppen ezért meglehetősen bonyolult feladat elkülöníteni az egyes periódusokat, de már most is. erre törekszünk és a
