Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

1385. JÚLIUS 27., SZOMBAT 3 Egy mondat a határozatból A szűkösség mm szegénység Közös kamatért kiadott közös miííiárdok j? Kemény munkával magunk teremtette és magunknak !; teremtett mindennapos ajándékok; út, gázvezeték, ke- ^ rnényfémszerszárn-gyártó üzem, korszerű csomagológé- á pék, krakküzem... Megszokott rítus: átadták, föl* J avattak, termelni kezdett. Filmkockák a televízióban, | nyilatkozatok a rádióban, tudósítások az újságokban. } Beszédek, tapsok, kitüntetések. Ünnepi pillanat, előtte í és utana: hétköznapok tömege. Végső búcsút vettek dr. Salgó Lászlótól Fényes példa lett Hétköznapok tömege, vi­tákkal, küszködéssel, olykor kegyetlenül nehéz erőfeszí­tésekkel, kapkodásokkal, nagy gonddal elköltött milliárdok- kal és elpazarlódó milliókkal, újra meg újra átrajzolt ter­vekkel, sárban gázoló gépek­kel és holtfáradt emberekkel, félretolt és betartott határ­időkkel, utánozhatatlan és megismételhetetlen izgalom­mal az első próbaüzemkor, mi lesz...?! Szóként meg­koptattuk: alkotás. Fogalom­ként elszürkítettük: beruhá­zás. A valóságban ismétlő­dően gyakoroljuk, hogy vé­gül egyetlen rövid megállapí­tássá sűrűsödjön ez a mun­ka: tovább gyarapodott a nemzeti vagyon. Szűkében vagyunk minden­fajta pénznek, beruházási cé­lúnak, fejlesztést szolgálónak, az ún. szinten tartást lehető­vé tevőnek. Sokakban már- már olyan vélemény alakult ki, hogy semmire nem jutott, tapodtatnyit sem megyünk előbbre. A szűkösség nem szegénység! Inkább az okos­ság, a célszerűség sürgetője, áhítója. Így kell mérlegel­nünk és megítélnünk azt a — nem örvendetes — tényt, hogy 1984-ben a megyében az anyagi ágakban tizenegy százalékkal mérséklődött 1983- hoz . képest a beruházási te­vékenység. Ami egyébként or­szágos folyamat tükre. Az pe­dig érthetőbbé teszi a csök­kenés fő jellemzőjét, az ipari befektetések arányainak visz- szaszorulását, hogy nagy je­lentőségű, nagy értékű nehéz­ipari — vegyipari — beruhá­zások fejeződtek be, így pél­dául átadásra került Százha­lombattán a Dunai Kőolajipa­ri Vállalatnál a krakküzem. Nincsen szándékunkban a szükségből erényt csinálni, ám tény: a lassítás a beruhá­zási kiadásoknál módot kínált és kínál a folyamatban lévő fejlesztések gyorsítására; kon­centrációra, a tervezettnek megfelelő határidejű, költsé­gű átadásra. Amire a legfé­nyesebb példát a már emlí­tett krakküzem szolgáltatta, határidő előtti és a tervezett költségek alatt maradó fel­avatásával. Holott itt nem százmilliókban, hanem mil- liárdokban — hatmilliárdban —. mérték a befektetendő fo­rintokat...! Bebizonyosodott tehát — és nemcsak ebben az egyetlen esetben, hanem _a megye több más beruházásá­nál is —, hogy igenis, lehet úgy fejleszteni, ahogyan az a társadalmi érdekeltség tör­vénytárában követelményként szerepel. Ne hallgassunk róla sze­mérmesen: ilyen és hasonló példákra nagy és jogos szük­ség teremtődött. A nyolcva­nas évek elején elvégzett ösz- szehasonlító elemzések sze­rint ugyanis a hazai beruhá­zások ideje kétszer veit na­gyobb az átlagosnak tartott­nál nemzetközi értelemben, s négyszer több, mint az élvo­nalat megtestesítő országok­ban. Az egy év alatt üzembe lelyezett nagyberuházásokat mérlegelve, kiderült, az átla­gos megvalósítási idő túllépte a hat esztendőt, s az átadás, az eredeti határidőhöz képest, tizenkét hónapot késett. A világgazdasági változások köz­vetítette — de sok követke­zetlenséggel érvényesített, ér­vényesülő — hatások, kény­szerek és az ésszerűbb gya­korlat követelménye egyszer­re szólt bele a szokványosán folydogáló beruházási tevé­kenységbe; inkább keveseb­bet, de azt jobban. Ami ta­gadhatatlanul szokatlan volt. Korábban ugyanis, a beruhá­zások bármilyen ciklikussága, visszafogása ellenére is megtalálható volt a kiskapu, ilyen, olyan, amolyan címen pénzhez — támogatáshoz — lehetett jutni. A népgazdaság fizetőképességének megőrzé­se, mint minden mást meg­előző teendő azonban elso­dorta ezeket a reményeket, ezeket a lehetőségeket. A kül­piaci helyzet számítottnál is kedvezőtlenebbé válása az­után tartóssá tette a vissza­fogásokat, a korlátozásokat a beruházások területén, s mert az anyagi ágakban nem ja­vult a jövedelemtermelő ké­pesség, a felhalmozás továb­bi mérséklése már-már meg­szokott gyakorlattá vált. Ami végül is kritikus pontig jut­tatta el ezt a területet. A Aegye anyagi ágaiban felüle­tes megítélésre ezekben az években sem következett be megtorpanás, hiszen — nem feledve, folyó árakról van szó! — a befektetett össze­gek 1980 óta — 1984-ig — folyamatosan növekedtek, el­érve 1983-ban a 11,3 milliárd forintot. A megítélés azon­ban azért felületes első lá­tásra, mert mögötte fel kell fedezni azt a meghatározó tényezőt, hogy az emelkedés lényegében egyetlen forrásból táplálkozott, a nagy értékű vegyipari fejlesztésekből. Kritikus pontok Amennyiben erre figye­lemmé! nézzük a beruházási Összegek alakulását, kiderül, sok területen minimális lé­pésekhez sem állt rendelke­zésre fedezet, sőt, voltak he­lyek, ahol a szükséges befek­tetések elmaradása — mint például a Cement- és Mész­művek váci gyára, a Duna- menti Hőerőmű Vállalat ese­tében — már-már a napi üzemvitelben teremtett kriti­kus pontokat. Szükséges fordulat kerete kell, hogy legyen a népgaz­daság hetedik ötéves terve a beruházások terepén, ám en­nek a fordulatnak a miként­jéről félreérthetetlen megfo­galmazásban szól a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata. A dokumentumban ezt olvas­hatjuk: „Előtérbe kell állítani azokat a beruházásokat, ame­lyek az intenzív fejlődés gyorsítását, a technikai hala­dást, a meglévő termelőesz­közök jobb kihasználását, a ráfordítások csökkentését szolgálják”. Szerencsére, a megyében nem kell lámpás­sal keresni az ilyen fejlesz­téseket...! A Csepel Autó­gyárban a hidraulikus szer­vokormányok termelésének fejlesztése, az Ipari Szerel­vény- és Gépgyárban a ke- ményfémbetétes szerszámok előállításának korszerűsítése, a Dunakeszi Konzervgyárban a gyümölcskészítmények ki­bocsátásának rekonstrukciója csupán példa, érzékeltetendő, nem boszorkányosság egybe­fonni a vállalati és a népgaz­dasági kívánatos haladás szá­lait. Ezeknek a szálaknak az összefonására a következő esztendőkben még inkább szükség van. A korábban em­lített szerény mértékű, remél­hető növekedés a beruházá­soknál ugyanis nem járhat együtt a befejezetlen állo­mány — újra kezdődő — fel­duzzadásával, hanem a kö­zös befektetések mielőbbi kö­zös kamatait kell szorgalmaz­ni minden jó eszközzel. A veszély nem elméleti feltéte­lezés! Tapasztalati tény, hog> a beruházási források bővülé se — hosszú évekre visszate kintve —, szinte törvénysze­rűen magával hozta az átla­gos kivitelezési idők meg­hosszabbodását, a befejezet­len állomány gyarapodását, sőt, a ráfordítások és a hoza­mok romló viszonyát...! A szűkösség felszínre ho­zott jó törekvéseket, tiszte­letet érdemlő eredményeket, azaz kiformálódtak olyan jel­lemző jegyek, amelyek végle­gesítése lényeges haladással lenne egyenlő. Ezekről a jel­lemző jegyekről így szól a Magyar Szocialista Munkás­párt Pest Megyei Bizottságá­nak a megyei pártértekezlet elé — 1985. március 2—3-a, Gödöllő —, beterjesztett je­lentése: „A termelőalapok bő­vülése az iparban lelassult, a mezőgazdaságban a korábbi időszak szintjén alakult. A szűkösebb fejlesztési forráso­kat szelektíven és konéentrál- tan használták fel”. Elsősorban technológiai jel­legű befektetésekre használ­ták fel a korábbiaknál szű­kösebben rendelkezésre álló forintjaikat a megye ipari üzemei, s a hetedik ötéves terv formálódóban lévő kon­cepciója ismeretében a jövő­ben is erre nyílik elsősorban lehetőség, azaz kevésbé az építésre, sokkal inkább a gépek, a berendezések éssze­rű, célszerű cseréjére, kor­szerűsítésére, olyan techno­lógiai eszközök meghonosítá­sára, amelyek viszonylag kis költség fejében lényeges vál­tozásokat eredményeznek a termelés folyamatában, gaz­daságosságában. Kockázat és előny A mai helyzet ismeretében előre tudható: a megye anya­gi ágaiban a hetedik ötéves tervet sokkal kevesebb - fo­lyamatban lévő — áthúzódó —, beruhágássgl. kezdik, mint kezdhették annak idején a hatodik középtávú program időszakát. Amiben sok a koc­kázat. de rejlik előny is. A kockázat: a tervidőszakban csak a második két és fél évben lehet a termelést bőví­tő technikai, technológiai esz- közok használatba vételével számolni. Az előny: kevésbé elkötelezettek hiteltörlesztés­sel és más, minden áron kifi­zetendő pénzekkel a terme­lőhelyek, mint voltak fél év­tizeddel korábban, azaz — ha lesz forint —, nagyobbnak ítélhető cselekvési szabadsá­guk terepe, köre. Amihez persze először forint /kell... Pillanatnyilag még nem tar­tunk itt. Az év összegezhető öt hónapjában, a szocialista szervek beruházásaira 8.8 százalékkal kevesebb pénzt költöttek el, mint a múlt év hasonló időszakában. A for­dulat megkezdésére tehát még várni kell. Öntvények Az idén először rendelt az ikladi Ipari Műszergyár kü­lönböző, alumíniumból öntött alkatrészeket a PEFÉM veres- egyházi gyárától. Képünkön Nagy Ferencné ellenőrzi az öntvény minőségét. Barcza Zsolt felvétele Figyelni kellene! Czentendre felől jövet, a Duna alsó rakpartján a rövid ívű, éles kanyarulatok­ban sárgás-vöröses az útsze­gély. Talán föl sem tűnne, ha nem látnék meg egy asszonyt — tízéves forma fiúval —, amint gondosan összesöprik és vödörbe gyűjtik az elszórt bú­zaszemeket. Bizonyára a ház­táji állatoknak. Aztán másnap korán reggel Nagymarosra visz az utam, s a főútvonalról többször is le­térek. Bizony sok helyen el­kelne a söprögető — különö­sen az útkanyarokban —, ám nem győzné vödörrel. Néhány évvel ezelőtt — kukorica-be­takarítás idején — Szegedről jöttem Budapestig, és végig az út két oldalán összefüggő sáv állt össze a szállító járművek­ről lehullott szemes tengeriből. Sok búza termett az idén. és talán nem kellene kicsinyes­kednem. Csak azt nem tudom megemészteni, hogy ha az ara­tásnál annyira fontos minden búzaszem megmentése, hogy díjazzák az üzemekben a per- gési veszteség csökkentőit — sok helyen le is vonnak a megengedett határt túllépők béréből —, akkor miért nem figyelnek már fei az utakon elszórt szállítási szemveszte­ségre. Patronálni kell a háztáji ál­lattartási — mondta valaki tréfás gúnyosan a méltatlan­kodásomra. Persze, de mégsem így! S. Tarkó E. Mély részvéttel búcsúztat­ták pénteken a Kozma utcai izraelita temetőben dr. Salgó László főrabbit, az Országos Rabbitanács elnökhelyettesét, a Budapesti Rabbiság elnökét, országgyűlési képviselőt, s magyarországi izraelita fele- kezet és a társadalmi közélet kiemelkedő személyiségét — a magyarországi egyházak, a Magyar Népköztársaság Or­szággyűlése, az állami és _a társadalmi szervek képviselői, valamint az elhunyt tisztelői jelenlétében. A gyászszertartáson első­Bólssessegért folyamodjunk nagy tekintélyű elődeink egyi­kéhez, Nagyváthy Jánoshoz, ö azt írta 1822-ben megjelent Magyar Practicus Tenyésztő cí­mű művében: „Nevezetes Kér­dés az, a Gazdák között; mellyik Marika vagy Barom neme leghasznosabb a Gazdá­nak: a Gulya, Csira, Ménes, Birka, vagy Sertés. Mellyre egy közönséges feleletet adni lehe­tetlen.” Nincsen, mert nem lé­tezhet egyetlen válasz tehát ar­ra a kérdésre sem, miért, hogy 1970 óta az országban a háztá­ji gazdaságokban több mint a felével csökkent a szarvas­marha-állomány? Mindenütt van mérséklődés, de itt a leg­nagyobb! A sertések mennyi­sége változatlan a háztáji bah, ugyanakkor a kisegítő és egyé­ni gazdaságokban jelentősen nőtt — egyharmadával is na­gyobb mértékben — a serté­sek száma. Miféle titokzatos okok munkálkodnak itt? Bizonyos adatok akár meg­nyugvást is sugallhatnának — például a száz hektár mező- gazdasági területre jutó állo­mány alakulása —, ám a hát­térben ott rejlenek a felhal­mozódó feszültségek. A mező­gazdasági terület ugyanis csökkent, s ezért a kisebb ál­latlétszám is kedvezőbbnek lát­szik adatként a korábbiaknál, de persze a piac nem adatokat vesz... A megyében 1982 óta folya­matosan csökken a szarvas­marha-állomány, több mint tízezer darab a mérséklődés, a háztáji, kisegítő és egyéni gaz­daságokban viszont 1975 óta tart a lassú apadás, most már csupán az állománynak a tíz ként dr. Schöner Alfréd fő­rabbi mondott beszédet. A magyar izraelita felekezet ré­széről Bárdi Dezső, a magyar izraeliták országos képvisele­tének alelnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében Juhász Róbert osztályvezető búcsúzott az el­hunyttól, majd a rabbitestü- let, az Országos Rabbiképző Intézet és a Dohány utcai templom hívei nevében mél­tatták az elhunyt főrabbi ki­emelkedő és sokoldalú mun­kásságát, felekezete és hazája iránti elkötelezettségét. százaléka található itt. A ser­tésnél ugyanakkor a megyében — figyelemmel az ún. cikli­kusságra is — a kisgazdaságok tartják a vezető szerepüket, a jószágok kétharmada itt ne­velkedik, s míg 1981 óta a nagyüzemekben változatlan, il­letve csökkenő az állomány, a kistermelőknél gyarapodó volt egészen tavalyig. A megyében 1984. december 31-én 112 ezer szarvasmarha, 500 ezer sertés, 137 ezer juh alkotta a jószág- vagyont, sajnos, mindhárom fajnál kisebb a mennyiség, mint volt az előző évben és a baromfilétszám is 16 százalék­kal csökkent. Idén az év első negyedében folytatódott ez a kedvezőtlen irányzat; mintha észre sem vettük volna, s ma­gunk mögött hagytuk húsha- gyókeddet. Húshagyókedd et, ami ugye 5 .hamvazó szerda, a nagyböjt kezdete előtti nap. Húsvétig ekkor lehet utoljára húst fo­gyasztani, s mert ez a farsang utolsó napja is egyben, vigas­ságokon vehetnek búcsút a jó falatoktól a böjtölők. Ilyen — átmeneti — búcsú várna ránk? Erről’ nincsen szó. Az állatállo­mány tekintélyes nagyságú, a vágóállat-termelésben azonban — hol a sok, hol a kevés fel­kínált jószág miatt — mutat­koztak, mutatkoznak már fennakadások, s a szakembe­rek szerint a kedvezőtlen fo­lyamatok megállítására most már itt az idő, mert — akár a háztájiban, akár a kisegítő és egyéni gazdaságokban — ha valaki egyszer felhagy az ál­lattartással, neveléssel, hizla­lással. egyhamar nem kezdi új­ra .. .1 A termelői ! húshagyö- keddek okozta veszedelem te­hát még kevésbé vehető észre, mintha már a fogyasztásban — a kül- és belpiaci kínálatban — lennének ott a hátrálás je­lei, ám valaminek a súlya, fon­tossága nem attól függ, milyen mértékben vesszük észre. A RlSíívéliSn volt olyan esz­tendő, 1983, amikor — országos folyamatok tükreként — tizen­két hónap alatt a háztáji, ki­segítő és egyéni gazdaságokban egynegyedével (!) zuhant visz- sza a tehénlétszám! Az okok keresése ilyenkor azonnali fel­adat lenne, de bizony hagyo­mányai vannak a lassúságnak az elemzőmunkában, azaz min­dig kiváratik a leromlás! sza­kasz, hogy azután komótosan megkezdődhessék majd a hely­reállítás ciklusa. Ez az ismét­lődő kiegyensúlyozatlanság azonban — gyanítjuk laikus fejjel — túlzottan sokba kerül­het. nemcsak anyagi, hanem más értelemben is. Adóztatást, felárakat ugyanis könnyebb megváltoztatni, mint szemléle­tet. bizonytalanságot, s hatá­sukat, a visszahúzódást. Az' or­szág szarvasmarha-állománya ma kisebb, mint 1950-ben volt. a sertéseké is szerényebb, mint 1982 óta bármikor. Lehet, hogy húshagyókedd előtti hétfőt mu­tat a naptár?! Mészáros Ottó Már épül a második kemence is Gyökeret vertek a homokon M. O. A néhány méter magas homokdomb valaha vá­lasztóvonal volt a régi Ta- társzentgyörgy és új tele­pülése között. Több mint másfél éve ellenkezőjére fordult a helyzet: Szállás­ka — ahogy a helybéliek nevezik — a két falurész összekötője ma már. Ezen a homokdombon létesített ugyanis telephelyet a Mű-, széntermelő Vállalat buda­pesti központja. A telepvezető irodája szokatlanul díszes. Bár a díszítések — váza „kép”, hamutartó — mind házi­lagos kivitelben készültek. — Bezzeg most már nincs időnk ilyesmire! — mosolyog Czene István te­lepvezető. — Egyébként selejtes termékekből al­kotta egyik karbantartónk A telepen egyelőre még csak tizenkilencen dolgoz­nak, de valamennyien ma­radéktalanul téljesítik a számukra előírt feladatot. Zsjgor-bronz szűrőeleme- keí gyártanak, amelyek különböző áramló közegek — folyadékok és gázok-— msei mikus szűrésére szol­gálni. k. A félig-meddig üres nagyci írnokban azonnal szembe tűnik, hogy az asz- szonyok milyen szorosan egymás mellett dolgoznak. — Egy. zerű a magyará­zat. Nagyon kell figyelni! — mondja Molnár Sándor- né. — Nem -sak a kemence hőfokára, h nem munka­társunk minden mozdula­tára is. Esztendővel ezelőtt még gyapjúválogató volt a Béke Tsz-ben ez a négy­gyermekes családanya. Egy évig járt, a pesti köz­pontba tanulni. Inkább vállalta ezt, s a három műszakot, mint hogy to­vábbra is eljárjon dolgoz­ni. Kiss Lászlóné az aprócs­ka golyóforma elemeket vizsgái gatja» ö folytatja kolléganője gondolatmene­tét: — Megfizethetetlen, hogy helyben dolgozhatok. Kü­lönben a jövedelmem kö­rülbelül ugyanannyi, mint amíg adminisztrátor vol­tam ... A telep dolgozói nemrég nyerték el a szocialista bri­gád címet, s a másfél év alatt pezsgésnek indult a szakszervezeti és a politi­kai élet is. Jövőjük van, hiszen a második kemence üzembe állításával újabb emberekre lesz szükség. A- telepvezető a kapuig kísér.' ■ — Ez a kis csoport na­gyon sokat tett a környe­zetért is — mutat körbe. — A kerítés mentén fákat ül­tettünk, legalább kétszá­zat ... Megkötöttük ezt a homoksivatagot a domb­tetőn ... S nemcsak a . fák eresz­tettek gyökeret itt, hanem ők is. V. A. ■EHA HÉT HÍREMBE— HÚSHAGYÓKEDD @ Abaliget adott otthont az eszperantista termé­szetbarátok nemzetközi találkozójának. © A Duna- menti erdőkben szétengedték az első mesterségesen ne­velt fácánokat. © Szakmai bemutató keretében ismer­hették meg a nagyüzemi termelők az új konzervubor­ka-fajtákat a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben. @ A' hét híre az is, hogy Debrecen volt a helyszíne a háztáji vágóállattermelésről rendezett tanácskozásnak,

Next

/
Thumbnails
Contents