Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-22 / 170. szám
Tenni kell ellene! Nem terhelünk napirendre afölött, hogy az Omszki park környéki tavak újabb és újabb áldozatokat követelnek a meggondolatlan, és helyi ismeretekkel nem rendelkező rürdőzokből. Egyetlen hét alatt két haláleset történt, ráadásul a második áldozat egy hétesztendős kisfiú. A gyermek — Rinkó László péceli általános iskolai tanuló — unokatestvérével strandolt a tó stéggel körülvett, fürdőzésre kijelölt helyén. Holttestét a parttól alig 8 méterre — mindössze egy méter húszcentis vízben — fedezték fel. A jelenlevők szerint, nagy a valószínűsége, hogy valaki ráugrott a stégről. A park őrei, és másodállásban fog’alkoztatett két úszómestere teljesen tehetetlen a strandolásra alkalmas forró nyári napokban mértéktelenül felduzzadt — néha több ezer emberből álló — fürdőzőkkel szemben, akik között gyakran a parik berendezési tárgyait szándékosan rongáló, italos személyek is feltűnnek. Ezek büntetlenül kitördelik a figyelmeztető táblákat, és tüzet raknak azokból. A fürdésre kijelölt helyen pedig a stégről a vízbe ugrálva veszélyeztetik a maguk, de főleg a mások életét. A bányatavak körüli állapotok most már gyors intézkedést sürgetnek, ezért az ott tapasztalható helyzetről még bővebb tájékoztatást fogunk adni. S. Tarkó Endre Pillantás - előre Hétfőn Abali-geten eszpcrantis- ía t.srmész^tbarátok tartanak nemzetközi találkozót. Kedden olasz ipari konferencia kezdődik az Infercontinentál szállóban, a badacsonyi müve’őd'si házbán pedig képzőművészeti tárlat nyílik. Szerdán Budapesten, a Kossuth La1Ó3 téren búcsúztatják a VIT- re utazó magyar fiatalok delegációját. Kiskőrösön, Pe'őfi szülőházának udvarán, szoborparkot avatnak, s átadják rendeltetésének a kékkúti ásványvíztöltő télén úí üzemét. Csütörtökön a nemzetiségi kultúráról tanácskoznak a rétsági Asztalos János Művelődési Köz- pöntban. Ugyané nsoon Debrecenben a háztrui vágóál1 at-te- -késről kezdődik tanácskozás. Pénteken ülésezik az -Elnöki Tanács. Hárömnanos VÍT-rendez- vénvsorozat veszi kezdetét a Kettős-Körösnél Szanazugi buli címmel. Szombaton tártják a balatonfüredi SZOT-^zana^órinmban és a harkánvi Bányász étteremben a már hagyományos Anna-bált. Vasárnap érkeznek Tisze l okhoz a nemzetközi Tisza-túra résztvevők SzeTaden nyílik men a város képtárában a IT. táblakéo- fé^téazzti b’ennáTé. Balafonfüre- den az Amua-bál szépeinek hintés felvonulását láthatják a kíváncsiskodók. A határban és az ügyeleteken (Folytatás az 1. oldalról.) Ratrész kereskedelmi osztálv ügyeleti szolgálatához is. I.t megtudtuk, hogy megállás nélkül cseng a telefon és egymás után jönnek a vevők. A napi forgalom itt is megközelíti az 1 millió forintot, és elsősorban az E—516-os kombájnok alkatrészei iránt hagy a kereslet. A kamionok minden héten hoznak újabb és újabb alkatrész-szálliímá- nydkat az NDK-ból. de vannak tételek, amit eddig még egyáltalán nem küldtek. Ilyen az ékszijtárcsa, meg a lánckefék is, pedig ezekből már kifogyott a Készlet. Hiány ván levegőszűrőből, kihordócsigából, felhordólánc azonban van, mert az folyamatosán érkezik. Hiánycikk a töreki-Qsta is, pedig azt, - a Bajái Mezőgazdasági tfoftibi- nát gyártja, de még nem küi • dött belőle. körjáratunk végállomása a megyei gabonaíorgalmi vállalat volt. Tapasztalhattuk, hogy az átvevő, vonal még fennakadás nélkül üzemel, komoly üzemzavar eddig nem volt sehol, a tmk-ügye- let helyileg és központilag egyaránt jól szervezett, és mivel még férőhely is van bőven az átvevőhelyeken, ezért, nem akadozik a forgalom sem. A központi ügyeletén Pu- cher Jánostól megtudtuk, hogy a ferencvárosi és a budai malmokban az eddig átvett étkezési búza mennyisége már jóval meghaladja a 9 ezer tonnát. A Rákosmezeje Termelőszövetkezet átvevőhelyén is 6 ezer tonna fölött van a malmi és a javító minőségű búza átvétele. A nagykátai körzeti üzemben már Lúivannak a 26 ezer tonnán, és ide 25i tonna takarmánybúza is érkezett. Cegléden a csaknem 23 ezer tonna étkezési búza mailé eddig 649 tonna takarmánybúzát adtak át, és Kískuiilacházán is 15 ezer Ahojy végeznek a vágással az érdi határban, nyomban követik a kömbájnOutát a bálázögépék. tonna fölött van már az átvett búza mennyisége. A váci körzeti üzem átvétele viszonylag szerény, mert az északi tájakon a gabona érése is lassúbb és kevesebb a búza vetésterülete is. S. T. E. Emlékidéző Szigetmonostoron Az emlékezés koszorúját visr.iilt a munkásmozgalmi emlékműhöz. Balról: Atlasz László, Varga Péter, .Uozgoayi Ernőire űr. és Lénárd László (a bal oldali képen). Láng György újságíró (háttal) a telep múzeuma anyagának egyik gondozója bemutatja a kiállítást. Jobbról: Balázs Gézáné. a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese, varga Péter, Lénárd László és Tóth Albert, az MőZiYIP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője (a Jobb oldali képen). (Folytatás az 1. oldalról.) alatt kialakította . működésének új formáit, módszereit. Varga Péter szólt ezután az idei esztendő kiemelkedő belpolitikai eseményeiről, s arról, hogy népünk egységesen felsorakozik a párt politikája mögé. E politikában szerény, de fontos helyet foglal el a testedzés és a turizmus fejlesztése, a fiatalok fizikai erőnlétének javítása. Kiemelte: — ez a lényege a Minisztertanács idén áprilisban hozott határozatának és munkaprogramjának is. Felsorolta a turizmus kiszélesítésének gátló tényezőit, ugyanakkor a sporttu- rísztika vonzerejét növelő lehetőségeket is. A .munkásmozgalmi indulók felcsendülő hangjainak kíséretében koszorúkat helyeztek el ezután az erdei telep munkásmozgalmi emlékművének talapzatán. A negyedszázados hagyomány jegyében először Varga Péter. Lénárd László, az-'lYfSZMP Pest Megyei B.i- S zottságának titkára, Rozgonyi Ernőné d~., a szentendrei pártbizottság első titkára és Atlasz László, Szigetmonostor község pártalapszervezetének titkára koszorúzott. Miután az ünnepség véget beszélgetésre, amit a Vándorért, idős emberek gyülekez- kórus hangversenye követett, tok a kultúrteremben, baráti Mi a beszélgetőket kerestük Csak az lápheteit a tagok soi-á- ba, aki szervezett munkás volt — mondotta ünnepi beszédében Varga Péter, az MSZMP KB tagja, osztályvőzeto. Hétfő van Délben ebedet visznek az aratóknak Érden. A ráckevei Aranykalász Tsz-ben 1032 hektárról 8 kombájnnal aratják a kenyérnekvalót. A házak állnak valahol A lakáshelyzet feszítő társadalmi gond. Ehhez hasonló mondatokat minden újságban, folyóiratban, szaklapban naponta olvashatunk. Ha valahol fiatalok tanácskoznak, biztosak lehetünk abban, hogy a lakáshoz jutás előbb-utóbb szóba kerül. Inkább előbb. A gödöllői párt- bizottság kezdeményezésére felmérés készült több üzemben. Kíváncsiak voltak az ifjúság véleményére, hangulatára. Az első helyen szerepelt a lakás. A három-, ötezer forintos fizetéseket tekintetbe véve kilátástalannnak látják helyzetüket. Eny- nyi pénzből elképzelhetetlen összegyűjteni annyit, amennyi szükséges a beugróhoz, illetve ahhoz, hogy nekivághassanak az építkezésihez. Gödöllőn egy OTP-lakásra 400 ezer forintot kell befizetni, ha fiatal a pár, s már van gyerek. Kevés a ház? Kevés a lakás? Bizonyára kevés, ha annyian hiányolják. Nemcsak fiatalok. Ugyanakkor a falvak, városok terjeszkednek. Űj és újabb darabokat foglalnak le a nemrég még művelt területekből. Számos helyen tapasztalhatjuk, hogy összenőnek a szomszédos települések, a lakott területet jelző táblánál jóval messzebb érnek véget a házak. S mekkorák! Mind több a kétszintes, a száz négyzetméternél jóval nagyobb alap- területű. Igaz, bontanak is. Ám azok helyére is kerül új. És mégis kevés. Aki nem rest kicsit alaposabban szétnézni néhány faluban, meglepő felfedezésre juthat, öreg barátom számol az ujjain. Hamar elfogy mind a kát kezén, ismét kezdi a balon. Hol is tartunk, kérdezi, amikor újból a jobb kéz kisujjához ér. Tíznél, húsznál? Meglepődik, amikor közlöm, bizony kétszer szaladt végig a kezén. Ám, ennél is több az olyan ház a községben, ahol egy szem ember él. Többnyire idős asszony. A férjek örökre elköltöztek a világból, a gyerekek máshol próbálkoznak, általában a városban. Az ő távollótük is végleges. meg. Akadt közöttük, aki csak vendégként jött el, mások pedig tavasztól őszig itt laknak kis faházakban. feliig túráztam Rév József 1933-ban járt itt először; — Az eredeti szakmám műszerész volt, akkoriban azonban kifutóként dolgoztam a textilüzletben — emlékszik vissza. — Munkatársa voltam a felszabadulás után a Belkereskedelmi Minisztériumnak tíz évig, hat évig igazgattam egy vállalatot, s a Piackutató Intézettől mentem nyugdíjba. Változatos volt az életem. Csak egy dolog nem változott': mindig túráztam. — Mivel tölti idejét hétköznapokon? — fordulok a szemüveges, jó kedélyű Molnár Lászlóhoz. — Amíg az iskolai szünet tart, .feleségeimmel együtt elfoglaltak vagyunk, itt van a két unoka! Kollektív sátor Pécsi János 1942 óta vallja magát itteninek. — A felszabadulás előtt a Vasas ifjúmunkások vezetőségéhez tartoztam. Kollektiv sátrunk volt itt, s rendszeresen jártam a telepre egészen a letartóztatásomig... A fel- szabadulás után nem nagyon értem rá túrázni — foglalja össze tömören a múltat. — Barátaimnak, elvtársaimnak jutott eszébe ismét ez a hely, én is kértem, hadd telepedjek le itt. Ma már üdülés ez nekem. — Más volt régen! — kapcsolódik a beszélgetésbe Gergely Erzsébet. — Sokszor eszembe jut: csónakjainkat összeakasztva, énekelve eveztünk vissza a Dunán Pestre. A folyó közepén ugyanis nem voltak csendőrök. Németh Irén, a Tipográfia Sportegyesület természetjáró szakosztályának vezetője csat*- lakozik a beszélgetőkhöz: — 1923-tól, a telep alapításától mi is itt vagyunk, sajnos a fiatalok csak kevesen jönnek el... Nehéz volt, de szép A hosszú asztal végén egy filigrán, szemüveges asszony története közepén tart. Mikor befejezte Gerő Györgyné, a Képzőművészeti Főiskola egykori gazdasági igazgatója, felém fordul: — Tudja, nehéz volt, de szép. Sokszor sajnálom a mai fiatalokat, hogy nem ismerhetik azt az érzést: amikor három-négy emberből álló csoportokban egy tisztáson ösz- szetalálkoztunk, s hamarosan három-négyszázán lettünk, egy nagy közösséggé váltunk ... V. A. öreg barátommal ezután az eladó házakat vesszük sorra. Szép nagy valamennyi, több szobás, emeletes, központi fűtéses, garázzsal, némelyikben alul, fölül is fürdőszoba. Milliókat kérnek ezekért. Nem ezért nincs vevő. Rossz helyen állnak. Pesten, Gödöllőn, Szentendrén, Vácott biztosan elkelnének. Itt, a csendes faluban? Idévalósinak nem kell, neki van, bentebbről meg senki sem kívánkozik kifelé. Ezek újabb építmények. Számtalan régebbi is akad, ahol szintén csupán egykét ember lézeng. Az ifjak kirepültek, még ha maradtak i.s a faluban, máshol rendezték be otthonukat. A szülői házban ott a sok üres szoba. — Tudod-e — mondja ezután az öreg —, hol v_n még rengeteg kihasználatlan helyiség? Menj végig a Kis-Duna miklósi, taksonyi. dun.avarsányi partján. Akkora házakat építettek oda, hogy lassan már csak az ilyen öregek emlékeznek az egykori paradicsom-, paprikaföldekre. Ott állnak a szép, díszes épületek, nyáron néhányszor kimennek, az év nagy részében nincs ott senki. Másutt az egykor gazdagon termő cseresznye-, barack-, meggyültetvények helyén emeltek hétvégi házakat. A tizenkét hónapból hányat töltenek ott gazdáik? Ú jabb vendég érkezik. Hármasban folytatjuk. Tapasztalataink alapján megfogalmazzuk sejtésünket: ha az országban lévő összes szobára elosztanánk a lakosságot, talán még a csecsemőknek is jutna kettő. Az a ba.i, hogy ezek a szobák területileg és tulajdonukat tekintve. rosszul vannak elosztva. Amikor elbúcsúzunk az öregtől, megkérdi. nem akarunk-e maradni, mindketten külön szobában alhatnánk, ö is egyedül maradt. A mama hagyta magára, még a két fia. Kör Pál
