Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

1985. JÜLIU5 20., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP 7 Önálló ifárak, vagy marad a PEVDI ? A kedélyek esak lassan csillapodnak r ■ ■ / HEGYKOSZGRU ÖLEM Helytörténeti gyűjtemény az egykori bányagazúa házában Érdek mélyén, hegykoszorúk övezte völgyben búvik meg az egyik legkisebb börzsönyi telepü­lés. Kelták, avarok, szlovák, majd hánya müve lő német telepesek lak­ták, s mind otthagyták sajátos kultúrájuk nyomát Nagybörzsöny­ben. Szent István-korabeli templom fogad a falu szélén, mely azért da­colhatott sikeresen az évszázadok­kal, inert a hódítók észre sem vették, vagy megunták végigjárni a faluhoz vezető hosszú bekötő utat. A domboldalon pincesor, ahol legalább évente egyszer, augusz­tusban a nagybörzsönyi napokon rhég mindig nagy a vígasság. A bányásztemplomot nemcsak ájta- tasságra, hanem kisebbfajta erő­dítményként is használták a hely­beliek. Néha még ma is felröppen a hír: aranyat, ezüstöt rejtenek a he­gyek. Valamennyit bizonyosan. Hi­szen évszázadokig működtek itt kisebb-nagyobb bányák. Egészen a századelőig, amikor végképp ki­merültek. Erről is mesél a bá- nyászműzeum, ahol a régi szerszá­mokon kívül, a falu lakóinak sa­játos népviseletét, használati tár­gyait is láthatja az érdeklődő. Igazi idegenforgalmi attrakció a vízimalom is, mely akár ma is működhetne, ha lenne, aki itt akarna búzát őröltetni. De mert ilyen nem akad, ez is múzeum lett, ahol a hazai vízimolnárkodás történetét mutatják be a vitrinek­ben. Am nemcsak a régmúlt emlé­keire, hanem a mai alkotásokra is érdemes odafigyelni. A tiszta, gondozott, aszfaltos, járdás utcák­ra. a bűbájos portákra, a gondo­zott gyermekintézményekre, az Öregek napközi otthonára, az úttö­rőtáborra. Erdei vasútja viszont jóformán már nincs. A helybeliek tiltakozása ellenére — gazdaság­talan működésre hivatkozva — üzemeltetését szünetelteti az er­dőgazdaság. S elismerésre érdemes az az igye­kezet is, ahogyan a település gaz­dái helyben igyekeznek munkát adni az embereknek, hogy megáll­jon a lélekszámcsökkenés, s egyre kevesebbeknek kelljen ingázniuk. E cél érdekében alapított az Ipoly- völgye Tsz ipari üzemeket. E kedves, szorgos emberek lak­ta kisközségben készültek a falu hétköznapjait megörökítő pillanat­képek. Csulák András Ha golyóstollat írunk, ha holminkat bő­röndbe csomagoljuk, vegyi vagy elegáns faárut vásárolunk, netán jellegzetes diva­tos konfekciót, s ha autóbuszon utazva a veszélyes kanyarokban riadtan kapunk a togantyú után — tudjuk: a PEVDI kivá­ló márkáival hozott össze a sorsunk. A szocialista országokban épp úgy kereset­tek a cikkeik, mint a nyugati piacon. Ti­zenöt országba szállítják termékeiket — köztük a Szovjetunióba, az USA-ba, az NSZK-ba, Ausztria is jó vásárlójuk, Csehszlovákia, Jugoszlávia piacán is ott a helyük. A kartondobozok százezrei, az áruk széles skálája NSZK, osztrák koope­rációban készül. A közgazdasági körökben jól érezhető a nem éppen szép kifejezés: több lábon állnak. Nos, a PEVDI jól megfelel ennek a nehéz követelménynek. Olyan a vállalat helyzete, hogy ha valamely cikkből csap­pan a kereslet, azonnal más termékével tud váltani, biztosítva a tartós egyensúlyt gazdálkodásában. Több millió forintot költöttek a PEVDI márkanév (Pest Megyei Vegyi- és Divat­cikkipari Vállalat) bevezetésére, megis­mertetésére. Minőségi árut termeltek Solymártól Szentendréig, Gyömrőtől Pi- lisszentivánig, Ceglédig. Igényesen válo­gatták ki a munkatársakat, tanították be a dolgozókat, fegyelmet teremtettek a technológiai folyamatokban és rangot ad­tak a szorgalmas munkásnak. A vállala­tot 1956-ban alapították. A három évtized alatt nemcsak ismert, hanem elismert név is lett a FEVDI. A látszat csal A szervezeti felépítés aránylag egyszerű, könnyen áttekinthető. A Pest megye különböző településein műkö­dő gyárakat sok önállósággal rendelkező vezetők irányítják. Üzletet köthetnek, vásárol­hatnak, eladhatnak, rájuk van bízva a nyereség biztos elő­teremtése. A vállalat köz­pontja Budapesten székei, in­nen irányít, koordinál. Hihetné bárki: ahol jól szervezik a munkát, s a ter­melés eredményét, sikerét sokféleképpen érzik közvetle­nül a gyárakban —, nem le­het gond. Ám. a látszat csal. Két gyáregység ugyanis idén/ azzal jelentkezett, hogy kivá­lik a PEVDI-ből. A két me­nő egység, amelynek termé­keit minden piacon keresik, s jó áron értékesíthetők: a Szentendrei írószergyár és a Gyömröi Vegyi Gyár. A megyei vezetés — az el­múlt éveik, hónapok példája igazolja — sok önállósodási törekvést támogatott, sőt a kezdeményezés élére állt, hi­szen, mint a többi között, . a Gödöllői Ganz Árammérő- gyár vagy az Ikladi Ipari Műszergyár bizonyítja, ezt kívánta az ésszerűség. Mára már a PEVDI körüli vita lezárult. A Pest Megyei Tanács végrehajtó bizottsága, az alapító —, elutasította, amit másutt ésszerűnek tartott. É vállalatnál hibás lett volna másként határozni. A vita le­zárult, de a kedélyek még hul­lámoznak, és ez érthető. A döntést fegyelmezetten végre kell hajtani, a dolgozókat pe­dig meg kell győzni az állás­foglalás helyességéről, mert nem minden önállóságért folyó küzdelem megalapozott. Van, amikor gyöngítené a gyárak erejét, hatékonyságát és lát­szólagos pillanatnyi előnyért adnák fel a jövő gazdagságát. Mégis — ha kedvezőtlen len­ne a válás ,— mi váltotta ki az elkülönülési lázt? Gyomron Bozsér Géza igaz­gató válaszol: — Először is itt volt az az állami rendelet, amelynek értelmében a kér­dést fel kell tenni, mit is aka­runk: különélósit vagy levá­lást? Azután számításaink is az önállóság mellett szóltak. Mprt ha a gyömrői gyár ön­álló, akkor huszonötmilliós nyereségnél tizenkétmillió jut a. fejlesztésre,. Tizpqegy száza­lékul .pedig ,b.ér£ejleszt,ésre farr díihá tűrik. ............. Ki juttat kinek A tsz műszeriizeme Az öregek napközi otthona A háztájiban szorgoskodik minden korosztály Cser István (elvételei — Ha a PEVDI-.n belül ma­radunk: huszonötmilliós nye­reségnél a bérfejlesztés csupán három százalék, s a fejlesz­tésre fordítható forintösszeg az előbbinek fele: hatmillió. (Az a munkás, aki előtt meg­csillant a rerbény: tizenegy százalékkal többet kap kézhez, ma nehezen győzhető meg ar­ról, hogy jobban jár hosszú távon a három százalékkal. Szerk.) Nekünk a veszteséges gyáraknak is juttatnunk kell a nyereségünkből, meg a sze­rintünk jócskán felduzzasztott központot is nekünk keli el­tartani. — Tudom, nem szerencsés, nem dicséretes dolog eine vé­lemény hangoztatása, de hát mi százhetvenegyen dolgozunk Gyomron, ahol az egy főré ju­tó árbevétel az idén egymillió 374 ezer forint körül várható. Mindezt elavult berendezése­ken érjük el. — Volt ez a gyár vesztesé­ges is. Akkor, amikor a külön­féle, általa felhasznált alap­anyagok árának emelkedését termékeiben nem érvényesí­tette. Tavaly kapta meg a gyáregység a központtól az ön­álló árképzés jogát. A belső revízió fedte fel az árképzés hiányosságait, R ebkor felsza­ladt a nyereség 24 millió fo­rintra ! — Miért gondolták azt, hogy egy ilyen jól prosperáló cég­ből, ahol egymást segítették kilábalni a nehézségekből, ki kellene lépni? — teszi fel is­mét a kérdést az újságíró. Bozsér Géza magyarázza: Tudom, nem mindenki fülének kellemes hallani, amit mon­dok, de a nyereséges gyárak kiválása esetén a ma veszte­ségesen dolgozók is rákény­szerülnének arra, hogy azt a terméket gyártsák, illetve ke­ressék meg, melyik az a ter­mék, ami nyereséget hoz. Ne­kem az a véleményem, hogy valamennyi vezetőt, gazdasá­got, munkásaival együtt erre kell rászorítani. Csoportérdek, de egyben népgazdasági köve­telmény is ez. Jóllehet ezzel senki sem vi­tatkozik, de nem meggyőző, miért ne érhetnék el ezt össz- vállataton belül, hiszen a PEV­DI elismerten rugalmas vál­lalat, kezdettől olyan cikkeket gyárt, amelyek hasznot hoz­nak. Efefccl élünk — Vajon mit szólnak a mun­kások ahhoz, hogy a leválás­ból nem lett semmi? Hogy a felcsillantott jövedelemtöbb­let —, a haszonból való na­gyobb részesedés, köddé vált? — A párttagokat a fegyelem kötelezi a döntésék tudomásul vételére. S arra. hogy a jelen­legi körülmények között job­ban dolgozzunk — folytatja Bozsér Géza. Ám senki se ve­gye tőlünk cinikus megjegy­zésnek: bennünket ma már nem foglalkoztat ez az ügy. Ar­ra figyelünk, hogy a fél évtől elválasztó négy nap alatt — június 25-én mondta ezt az igazgató — a kilencmilliós ár­bevételt elérjük, s a készle­teinket 8—9 millió forinttal csökkentsük. Hiszen ebből élünk... I Igazuk is van! hiszen az Ika- rus-bu?.zokba beszerelt fcapaszl kodó-rendsziereket, az epoxi­gyantákat, az úgynevezett fe- nyőf ágyán te észtereket. a nyomdafesték ipari alapanya­gait tőlük kapjuk. Az a lényeg, a piacnak azt az árumennyi­séget szállítsák, mégpedig jó minőségben, amire szerződtek. Itthon épp úgy, mint hatá­rainkon túl. M vajon Szentendrén Berta Hubert igazgató a hasonló, ki­ugrási szándékukhoz kapcso­lódó kérdésekre milyen választ ad? — Sportnyelven szólva ez lefutott meccs — kezdi. — Gaz­dasági indokok alapján, a kon­fekció- s bőrdíszműgyár miatt nincs mód a leválásra. Ök nem állnak meg a lábukon. Hogy mire számítottunk, mire számítottam? Nagyobb beru­házási keretre, több bérre, mert amit megtermeltünk vol­na, az jobbára itt marad, ma­gunkat támogathatjuk ezzel. Hogy én lettem volna tovább­ra is az igazgató? Jó. de tájé­kozatlan kérdés. Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy az itt dolgozó munkások en­gem választottak volna igaz­gatónak, s az sem biztos, hogy megválasztanak jövőre. Ilyen illúziókban nem ringattam ma­gam. Seki sem ringathatja ma­gát manapság.. . — Sokká] érdekesebb ennél az az új PAX betéttöltő gép­sor, ami két hónapja üzemel. Percenként száz darab betétet tölt, zsíroz, törölgeti a csúcsot, centrifugál, tesztel, miközben beírja a betétre a gyártás hó­napját, napját, évét, szárazra törli a testet, majd márkázza, szárítja. Háromszáztizenhaton dolgoznak teljes munkaidőben nálunk. Az egy főre vetített bér több mint öt és fél ezer forint. A kempingben, a ma­szek penziókban, a. vendéglá­tásban a Dunakanyarban, s Szentendrén nyáron ennél jó­val többet keresnek meg az emberek szakképzettség nélkül is. Hiába ér az a vád, hogy mint önálló gyár vezetője töb­bet kapnék (ön is ezt fogal­mazta meg), nem erre hajtot­tam. amikor az önállóság gon­dolatát megfogalmaztam mint első számú vezető. Az itt dol­gozó munkások fejével gon­dolkoztam: ott kell dolgozni, ahol többet fizetnek. Hát én azt szerettem volna, ha mi, az ipari üzem fizethettünk volna többet, mint a maszek ... Mert gondolom, ezt az országot nem a maszékok tartják el — bár­mekkora is a bevételük, a jö­vedelmük —, hanem az ipari munkásság, 'ahová a PEVDI- nél, annak égisze alatt dolgozó munkásokat is számíthatjuk... Fiiyelnl a bírálatra A kialakult helyzetet nézve — tévedés, önámítás lenne azt hinni, hogy megnyugodtak a kedélyek — azért egyik-másik állításban van igazság. Így például jogos kívánság az, hogy jobb munkáért fizessenek töb­bet, arányosabban. Az is igaz: hosszú távon sehol ne kon­zerválódjon gazdaságtalan üzem. Ne duzzadjon sehol a szükségesnél nagyobbra az ad­minisztráció ... Vajon mit mond minderről a PEVDI ve­zérigazgatója, Édes István? — Szerintem a szentendreiek például nem dolgoznak job­ban, mint a többi gyáregység, csak a szabályozók kedvezőb­bek számukra. Pilisszentivánon 15—20 százalékkal többet ter­mel egy-egy ember, mint pél­dául az NSZK-ban egy hason­ló cégnél, ahonnan a techno­lógiát vettük, s a piaci hely­zet miatt mégsem magasabb a bére. Igazságtalannak tarta­nám, ha a leválás miatt IQ—12 millióval több bér áramolna ki Szentendrén. Hiszen ha az egyik piacukon visszaesik a megrendelésük, komoly nehéz­séggel kell szembenézniök. —' Gyömrőnek is a több be­ruházás hozott nagyobb nyere­séget és több bért 1984 után. Viszont tizenöt éven át az öt gyár közül a legeredménye­sebb a konfekciógyár volt. Az ott termelt nyereségből épült fel például a gyömrői üzem... Azt nézni, hogy kinek megy éppen most jobban az üzlet, rövid távú gondolkodásra, szűk látókörre váltaná. Egy vezetőnek sokoldalúan kell vizsgálnia a folyamatokat, nem ragadhatja ki önkénye­sen a számára legkedvezőbb tételt. — Magam részéről — foly­tatja Édes István — nem sza­ladtam sehová, hogy a válla­lat öt egysége együtt marad­jon. Viszont a Kamara, az ala­pító Pest Megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága, az Ipari Minisztérium, s a többi érin­tett mindent mérlegelve —, egységesen döntött ebben a kérdésben: csak együtt marad­va biztos a vállalat jövője. Az a nagy család, mely öt gyárat, kétezer dolgozót foglalkoztat, s egymilliárd 200 millió ter­melési értéket hoz évente, az életképes. S hogy ki vezesse? — Jövő év január elsejétől vállalati tanácsot választanak a dolgozók. Visszatöflasztenák? A döntés lényegéhez tarto­zik még: az elkülönülés ese­tén a többi három gyárnak is önállósulnia kellene. Ám nem egyenlő esélyekkel indulnápax. Ahogy a technikai, technológiai tényezőik sem egyformák, szár­mazva mindez a vállalati le­hetőségekből, adottságokból. Abból, hogy egyik esztendőben az egyik, míg a másikban a másik profil kapott nagyobb támogatást a beruházási ke­retből. Mindjárt nem lenne a két önállósulni akaró gyár helyzete olyan rózsás, ha érte­lemszerűen vissza kellene tör- leszteniök a többi gyár számá­ra a korábban tőlük megvont összegeket, ami által ők gyor­san fejlődhettek. Nem hagyva egy percre sem figyelmen kí­vül jó gazdálkodásukat, piac­képes termékeiket, dicsérve helytállásukat. A kedélyek egy ideig még minden bizonnyal hullámozni fognak. Hol szubjektív érde­kek, hol észérvek kerekednek felül. Akkor is, ha fegyelme­zetten tudomásul veszik a dön­tést. Akkor is, ha a pártszer­vek politikai munkával old­ják a feszültséget, valamint közreműködnek abban, hogy a helyes gazdaságpolitikai el­vek mindenkor érvényesülje­nek a gyakorlatban. Varga Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents