Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

1985. JŰLIUS 18., CSÜTÖRTÖK 3 Sek az érdeklődő Nagyobb kockázat, több haszon A pénzügyi szakemberek szerint a kötvénypiac működé­se mind nagyobb mértékben járul hozzá a tőkeátcsoporto­sítás gyarsításához, a lakossá­gi pénzek jövedelmező befek- tetesehez a gazdasági szférá­ban. Fejlesztéseik finanszíro­zására eddig több mint 2,5 milliárd forint értékű kötvényt bocsátottak ki a hazai vállala­tok és intézmények. A forga­lomba hozott értékpapírok 70 százalékánál az Állami Fejlesz­tési Bank vállalkozott a kibo­csátás lebonyolítására. Az el­múlt időszakban tovább növe­kedett a lakosság által meg­vásárolható értékpapírok ki­bocsátása, ma már a több mint 2,5 milliárd forintnak megfelelő értékpapír 60 száza­léka lakossági kötvény. Az idén jelentősen megnö­vekedett az érdeklődés a kü­lönböző értékpapírok iránt. A bank, hogy a forgalmazás fel­tételeit javítsa, megváltoztat­ta korábbi gyakorlatát. Jelen­leg már nem bizománybán, ha­nem készpénzért vásárolja meg a vállalati kötvényeket. Az Állami Fejlesztési Bank a kezdeti sikerek láttán új tí­pusú értékpapírok kibocsátá­sát készíti elő. A tervek sze­rint augusztus 15-én forgalom­ba hozzák az első változó ka­matozású lakossági kötvényt. A befektetésnek ez a formája a tulajdonosok számára na­gyobb kockázatot jelent ugyan, de kedvező esetben jelentő­sebb haszonra számíthatnak. A változó kamatozású köt­vényt a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat fogja kibocsátani. A vállalat egyéb­ként már korábban is forga­lomba hozott kötvényt, e pénz­ből építették fel az, érdi For­rás iparcikk áruházat. (Mun­katársunk interjúja a vállalat igazgatójával a 8. oldalon ol­vasható.) Pékek vállalati tanácsa Cegléden Új igazgatót választanak Szűkebb pátriánk három sü­tőipari vállalata közül bizo­nyára a ceglédiek voltak a legnehezebb helyzetben, ami­kor — a megyei tanács dönté­se alapján — hozzáláttak az új irányítási formára való át­térés előkészítéséhez. Üj igaz­gatót is választanuk kellett, lé­vén, hogy Andó Antal, a Dél- Pest megyei Sütőipari Vállalat eddigi első számú vezetője nyugdíjba megy. E fontos eseményre gondo­san felkészültek. Valamennyi munkahelyen megtartották azokat a tanácskozásokat, ame­lyeken eldöntötték, kik kép­viseljék a kisebb-nagyobb kö­zösségeket a vállalati tanács­ban. A huszonöt tagú irányító testület nemrég tartotta ala­kuló ülését, amelyen elnökké Csikós Pál személyzeti veze­tőt, helyettesévé pedig Szélig Tivadart, a nagykátai üzem vezetőjét választották. Ám mindketten csak két esztendő­re kaptak meghívást. Bezzegh István szállításvezető, aki a javaslatot tette, azt mondja, nem bizalmatlanságról van szó. Csupán azért, mert az új irányítási forma még jobbára csak a papíron bizonyította életképességét, s gyakorlati tapasztalatok híján nehéz reá­lisan megítélni a jövőt. A vállalati tanács elnöke és helyettese tehát két évig töl­ti be ezt a funkciót, a sütő­ipariak igazgatója azonban öt esztendeig látja el feladatát. Ezt még a választás lebonyo­lítása előtt megvitatták, s így a két jelölt tisztában lehetett azzal, mire számíthat. Két je­lölt? — kapják fel most sokan a fejüket. Igen, mert Andó Antal nyugdíjba vonulása miatt a megyei tanács pályá­zatot írt ki a megüresedett ve­zetői posztra. Mint dr. Polgár Mihály, a megyei tanács osz­tályvezetője elmondta, össze­sen hatan jelentkeztek — volt Csappanó kerestet, bővülő kínálat Hajtóerő az érdekeltség Az elmúlt két és fél évtized alatt a termelés növekedési üteménél, mintegy kétezer gyorsabban bővült — a nagy- és a kisüzemek — mezőgazdasági áruforgalma. A növekedés egy része a vállalatok specializálódásából, a munkamegosztás­ból, nagyobbrészt a termelői kínálat gyarapodásából adódott. Nyilvánvaló, 'hogy e mögött legfőbb mozgató rugóként az ér­dekeltség áll. Függetlenül attól, hogy akár az ösztönzés mér­téke, annak módja, esetleg optimális volt-e. Áz agrárpiacokon — főként a külkereskedelemben — a korábbi esztendők felfokozott keresletét, napjainkra a túl­kínálat váltotta fel. Pedig az utóbbi években az exportból származó devizabevétel minden negyedik forintját a mező- gazdasági és élelmiszeripari áruk eladásával szereztük meg. Szerepe az ország devizabevételében előreláthatóan a követ­kező évtizedben is nélkülözhetetlen lesz. Ezért indokolt a piacok megtartására, bővítésére irányuló intenzív tevékeny­ség, amelynek a marketing, vagyis a piackutatás nélkülöz­hetetlen eszköze. A nyugat-európai országok piaci lehetőségeinek még mindig csak kis részét sikerült kihasználni. Ebbe a régióba mezőgazdasági, élelmiszeripari termékeket csupán tíz országba szállítunk. De ha az összmennyiségen belül a részesedés ará­nyát nézzük, kiderül, csak az NSZK-é, Olaszországé és Ausztriáé számottevő. E három ország piaci igényei, lehe­tőségei, a gazdasági kapcsolatok jellege a piackutató munka meghatározója. Ebből következik, hogy az európai tőkés országok többségében a nehezebb körülmények, a beviteli korlátozások ellenére is a piac bővítése az elsődleges szem­pont. Az élelmiszer iránti kereslet országonként lényegesen el­térő. Erről mintha keveset tudnának a hazai termelők. A vál­lalati kínálati ajánlatok, a saját termelési lehetőségeken, il­letve a megszokott termelési és fedolgozási szokásokon ala­pulnak. A külföldi vásárlók leggyakrabban a bort, a szalámit és a paprikát ismerik, ezt is veszik. A magyar konzervekről viszont nincs elég információjuk. Pedig Pest megyében is több hűtőház és konzervgyár működik. Valamennyi több 10 ezer tonnányi alapanyagot dolgoz fel évente, kiváló kész­termékké. Ezekből jobb piaci munkával a vevők igényeinek megfelelőbb, tetszetősebb kivitellel többet is el lehetne adni a nyugat-európai országokban. Az érdeklődés felkeltése, fenntartása érdekében azonban jobban ki kellene használni a hazai termékek különleges gasztronómiai értékét. Az íznek, a zamatnak, a friss kerté­szeti növények exportjának, megkülönböztetett szerepet kel­lene szánni. Annál is inkább, mert jelenleg a zöldség- és gyümölcstermésnek csak mintegy 2-2,5 százalékát expor­táljuk a tőkés országokba, s ennek viszonylag kis hányada származik Pest megyéből. Abból a régióból, amely az ország szántóterületének 6,2 százalékán gazdálkodik. Ennek elle­nére az összes gabona 5,5-6 százalékát, a vágóállatok 6-7 százalékát, a tejtermelésnek 8-8,5 százalékát, a tojásnak 12-12,5 százalékát állítják elő a Pest megyei gazdaságok. Az utóbbi időben viszont nerrt kis gondot jelent, hogy az alacsony jövedelmezőség miatt több mint 8 százalékkal csök­kent a tehénállomány és csaknem 15 százalékkal a sertés- állomány a megyében. Mindez visszahat az exportáru-alapokra is. Holott a ki­vitel bővítésére a korábbi időszakhoz hasonlóan ma is nagy szükség van. B. Z. a vállalattól is pályázó —, kö­zülük a bizottság kettőt talált alkalmasnak. Az egyik Kovács Károly, a város volt tanácsel­nöke, legutóbb pedig a Dél- Pest megyei Gépjavító Gazda­sági Társaság szaktanácsadó­ja, a másik pedig Nánási Ti­bor, a Szolnok megyei Sütő­ipari Vállalat osztályvezetője volt. Ismertették mindkettőjük programtervezetét is, amely sok hasonlóságot mutatott, ám több ponton eltért egymástól, így a vállalati tanács tagjai a titkos szavazáson a jelöltek szándékait ismerve dönthettek. A végeredmény: Kovács Ká­roly 19, Nánási Tibor pedig 4 voksot kapott. A vállalati tanács egyben megszabta az új igazgató ten­nivalóit is. A testület szerint a legfontosabb a gazdaságosság javítása, a takarékosság, a kor­szerű táplálkozásnak megfelelő termékek készítése, az eddigi­nél szélesebb körű piackuta­tás, valamint a szociális és a munkahelyi körülmények javí­tása. Ugyancsak fontos felada­ta Kovács Károlynak, hogy te­gyen meg mindent az úi ceglé­di kenyérgyár felépítéséért. ★ A vállalati tanács alakuló ülése után két embernek szo­rongatták a kezét a jelenlevők: az új igazgatóét, akinek a megválasztásához gratuláltak, s Andó Antalét, a nyugdíjba vonuló igazgatóét, aki alapító tagja ennek a kollektívának. Az öreg pékmester tehát — ha csak képletesen is — lete­szi a lapátot, azt a munkaesz­közt, amelyet még gyerekfej­jel itt Cegléden, a mostani üzem elődjében vett először a kezébe, valamikor a felszaba­dulás előtt. Amikor harminc­öt esztendeje megalakult a Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalat, még amolyan minde­nes volt. Szorgalmának, szak­maszeretetének köszönhetően nemsokára üzemvezető lett. 1960-ban következett egy kis kitérő: a pártbizottságra hív­ták munkatársnak. Mint mond­ja, igyekezett becsülettel helyt­állni a mozgalmi munkában is, de a szíve visszahúzta a kemencék mellé: 1973-ban visszatért a régi közösségbe, amelynek első számú vezetője lett. Hosszan sorolhatnánk, mi mindenben léptek előre az ő irányításával. Több korszerű üzemet építettek, s már csak egy helyen él a hagyományos, magyar kemencés kenyérsütés. S amire különösen büszke: a ceglédi vállalati központ he­lyén 1968-ban megnyílt egy pékműhely és a régi mesterek kései utódai méltóak elődeik híréhez. A barátok, a munkatársak kézfogással, öleléssel köszöntek el Andó Antaltól. De nem bú­csúztak. F. Z. Mit mutat a mérSeg? A számlák vándorúton vannak Kereskedelmi őrjáraton a megye déli részén A bírság nem cél, hanem eszköz — ez a mottó járja a Pest Megyei Tanács ke­reskedelmi felügyelőinek körében, akik­nek ilyentájt elsőrangú feladatuk a nagy forgalmú üdülőhelyek üzleteinek ellenőr­zése. Nemcsak megyehatárokon belül; megfordulnak a Balaton partján is, aho­gyan a Veszprém megyeiek mondjuk, Szentendrén, kölcsönösen segítve egymás munkáját. /Izon a napon, amikor csatla­koztam a tanács két kereskedelmi fel­ügyelőjéhez, a ráckevei körzetbe tartot­tunk. Dömsöd. Kicsiny, ám annál forgalma­sabb zöldségüzlet, a tulajdonos Burján András. Megvárjuk, míg a pult mögött szorgoskodó asszony befejezi a kiszolgá­lást, majd közöljük jövetelünk célját. Burján Andrásné — aki lányával dolgo­zott épp a boltban — készségesen világo­sít fel: férje nincs itt, éppen a Füszért- hez ment. Ez meg nem lenne baj, de a számlákat is magával vitte, mégpedig nem csupán az elenyészően kevés Fü- szért-számlát, hanem az egész dossziét, így nehéz lesz a munka — néznek össze a szakemberek, akiktől közben azt is megtudom, hogy ez eddig még minden alkalommal hasonlóképpen volt. Mármint hogy a férj, hivatalos nevén az ipariga- zolványos távollétében voltak kénytelenek lefolytatni a vizsgálatot, a fellelhető számlák, önbizonylatok ellenőrzését. Szabálytalan bizonylatok Sok mindenre fény derül azárt, noha az asszony sem­mit nem tud, mindent — be­szerzett, árazást — a férje csinál. Nézzük, milyen csok­rot kötöttek az ellenőrök a szabálytalanságokból. Az az­nap vásárolt zöldáruról — 16 kiló alma, 40 kiló körte, két­szer 30 kiló cseresznye, 20 kiló meggy, 30 kiló paradi­csom és kétkilónyi ribizli — nem készült önbizonylat, hiá­nyoztak ezek az étolajról, a Delikátról, s a kisiparos által készített tészták kilétét sem igazolta semmiféle papír. A bemutatott önbizonylatok sem voltak szabályosak, aho­gyan az meglehetősen általá­nos, hiányoztak róla a szállí­tók pontos adatai: lakcím, személyi szám és az áruk megnevezése sem volt egyér­telmű, például, hogy a szá­razbab című tétel az olcsób­bik fehér vagy a drágább tar­ka babot jelöli-e.... . --------­A pénztárkönyv is hibá- dzott; vezetése úgy tűnik, nem tartozik a kereskedők kedvelt foglalatosságai közé. Az úgynevezett ellenőrző könyvet lapozgatva, bizony tisztes különbséget fedeztek fel a szakemberek a beszer­zési és az eladási árak között. A kis számológép tanúsága szerint általában 25—28 szá­zalékos haszonnal dolgoznak Burjánék, ami éppen belefér az engedélyezettbe, de akadt olyan is, hogy 44 százalékkal fejelték meg a termelői árat. Itt kétségtelenül vastagon fo­gott a ceruza. A kínálatuk egyébként színvonalas, csak hát ez nem mentheti a bizonylati fegye­lem hiányosságait. Az sem, hogy az épülő mutatós, saját üzlet sok gondja-baja leköti a tulajdonost. Ezért aztán a jegyzőkönyv aláírását köve­tően előkerül a csekkönyv: kétezer forintot kell leszur­kolnia a távolban ügyeit in­téző zöldséges feleségének. Szabadságon a tulaj Utunk következő állomása a szigethalmi Vaddiófa étte­rem, pompás új vendéglátó- hely, amely a következő sze­zonra 10 szobás panzióval is büszkélkedhet. Két helyiség közül választhatunk, az egyik kisebb, söröző, beljebb tágas, rendezvényekre is alkalmas, szép étterem. Itt rendeljük meg az ebédet a kedves, elő­zékeny pincérnőtől. Az étel ízletes, a fizetőpincér is azon­nal elősiet. A számla rendezése után felfedjük kilétünket. Az el­lenőrzés sosem túlzottan kel­lemes perceit itt sem az ipar- igazolványosnak kell kiállni; Fesztericz" Anikó, a” 18 "éves tulajdonos ottjártunkkor sza­badságát tölti. Az édesanya helyettesíti, s már előre sza­badkozik: a számlák, hát azok a könyvelőjüknél vannak. Azaz, mint kiderül, jobbára mégiscsak megtalálhatók, csakhogy nem mindenről. Furcsamód éppen arról a fél disznóról sem, ami a hűtő­kamrában lóg, s aminek be­szerzési helyét a mama a Szi­getfő Tsz-ben jelöli meg, a rutinos kereskedelmi ellen­őrök azonban a pörzsölést vizsgálgatva kétkedésüknek adnak hangot. Papír híján nem tudni, hol visított nem­rég még a malacka. Közbeve- tőleg: vásárolhat sertést ma­szek vágásból is a vendég­lős, ha állatorvos látta és persze van róla szabályos ön­bizonylat. Házi paprikát azon­ban semmiképpen sem hasz­nálhatnak — azt az adagot is Nyár Vámosmikolán. * fájtai « mikoiai utcán. Aztán elő­tűnik két kerékpáros: fiatalasszonyok igyekeznek valahová, kezükben étel­hordót egyensúlyozva. Ezer ágra süt a nap. Végre! Ha kilépünk a fák alól, bőrünkön érezzük, legalább harminc fok. Nyár van. Vajon meddig? Czehe József helyi lakos látszólag mit sem törődik a hőséggel. S a tehénke köz­reműködésével a szekér szép lassan tovább ballagott. Haucsovszki János felvétele száműzni kellett, amit a kony­hában találtunk. Az étel-ital kalkulációkkal nem volt baj, egyedül az ál­talunk is fogyasztott brassói­ról hiányzott az adat. A fize­tésnél a pincér mindössze egy forinttal tévedett, azt is a sa­ját kárára. Az árak reálisak, egy rántott szeletet például 44,10-ért adtak. Ahogyan azt a jegyzőkönyv is rögzíti, rendkívül kulturált az egész egység; a konyha, az előké­szítők mennyezetig csempé- sek, s az általános színvonal­tól csöppet sem maradnak el az oly gyakran kiábrándító mellékhelyiségek. Származása ismeretlen A mérleg másik serpenyőjé­ben a negatívumok. A buj­káló bizonylatokról már szól­tunk. ide tartozik, hogy a pénztárkönyv is a könyvelő­nél pihen, jóllehet, azt na­ponta vezetni kell, és az egészségügyi könyvecskékből is kevesebb volt a kelleténél. — Még csak három hété csináljuk — mentegetőzik a mama. Neki és a férjének hiány­zik a könyve. — És mi nem is dolgozunk itt — csodálko­zik. No igen, hivatalosan. De ez a bizonyos fél disznó pél­dául a papa kocsiján utazott ide. a tulajdonost pedig — a konyhában is — az édesanya DÓtolja. A legfőbb gond azon­ban itt is a bizonylati fegye­lem felrúgása volt, erről a ke­reskedelmi felügyelőségre be­rendelt ifjú étteremtulajdonos ad majd számot. Háromezer foriot A dunaharaszti Betérő ven­déglő, amelyet a Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat adott szerződésbe Kovács Péterné- nek, küllemével sem tartozik a legvonzóbbak közé. — Minden le van itt rob­banva. Nézzék ezeket a rozo­ga székeket. Hogy a konyhá­ról, a vízlefolyókról már ne is beszéljek. De rossz a sön- tésben a kávéfőző is ... Szó­val elegem lett, másfél hóna­pom van még és elköszönök — mondja a vezetőnő, aki meglehetős apátiával hallgat­ja a kifogások listáját, amely­ben a legsúlyosabb tétel a kalkuláció nélküli, a tányér­kán épphogy észrevehető uborkasaláta s a két féldeci — cseresznyepálinka, illetve vodka —, amely menzúrába töltve nem mutatkozott több­nek 0,46 (vodka), 0,43 (cse­resznye) deciliternél. Míg a savanyúságot a szakácsnő, az italokat maga az üzletvezető mérte ki. A vodka árát nem lehetett megállapítani, kalku­lációja nem volt, a számlákon szereplő összeg hasraütéssel jött ki. Kovácsné nem csodálkozott, nem is vitatkozott. Hozta a háromezer forintot. Ennyi történt. Űtitársaim szerint ilyen egy átlagos el­lenőrzési nap. Csakhogy ez bennünket, fogyasztókat egy­általán nem nyugtat meg. Szigethi Teréz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents