Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

4 1985. JÚLIUS 17., SZERDA a Zenei panoramas Mozarttól Joplinig Egy pszichiáter könyvéből tanultam ezt az érdekes játé­kot, próbálják ki egyszer. Hunyják be a szemüket és mondják el néhányszor: nem ismerek a világon semmit, mindent elfe­lejtettem. Aztán ha kinyitják a szemüket néhány másodpercig egészen ritka eievenséggel, friss szemmel látják azokat a tár­gyakat, amelyeket évek óta ismernek. Érzékelésük olyan ele­ven lesz, mint a gyerekeké, vagy a kivételes tehetségű alkotó művészeké. KTá ALLITOTERMEKBOL Ecsettel, lemezzel, ceruzával Gyopár üveg alatt , Mozart zenéjében is — töb­bek között — az a rendkívüli, hogy mindig ezzel az üde rá- feledkezéssel, utánozhatatlan érzéki frisseséggel komponál. Ezért hat ránk olyan üdítően zenéje. Am ez teszi kompozí­cióinak előadását átlagon felül nehézzé is. Minden Mozart- mű teljes póztalanságot köve­tel, a rutinjáték kiiktatását. Nincsenek tehát könnyű hely­zetben a muzsikusok sem. Sokszor megesik a legkiválóbb zenekarokkal is, hogy lakkoz­zák az üdeséget. Csakhogy így zenéje olyan lesz, mint az üveg alatt préselt havasi gyo­pár. Épp eredeti hamvasságát veszíti el a lakk alatt és már csak szép zene lesz. De Mo­zart mindig sokkal több, mint szép. Egyszerre felkavaró, meg­rázó, gyermekien játékos, mély tónusú és napfény ra­gyogása. Dallamvonalát nem nehezíti el a fájdalom sem, mégis fajsúlyos marad. Gazdag életművében az 1781-ben komponált B-dúr szerenád nem tartozik a köny- nyen megközelíthető darabok közé. A mai ember elcsodál­kozik azon, hogy mindössze huszonöt évesen komponálta. De ekkor ő már világlátott ember, elismert művész volt, fantasztikus sikerekkel és a *ors rámérte iszonyatos csapá­jukkal. Édesanyja halála ször­nyű megpróbáltatásként érte pár évvel azelőtt. Életében ez volt az az év, amikor búcsút mondott Salzburgnak, a her- eegérsekkél való kínos inci­dens után és Bécsben telepe­dett le, vállalva a szabad mű­vészétét cseppet sem gondta­lan életformáját, az állandó pénzzavart és nélkülözést az alkotás érdekében. Rengeteg friss és megülepe­dett élmény, öröm és félelem kavart életérzés sejlik föl a B-dúr szerenádban. Terjedel­mes és roppant változatos színvilágú ez a mű. Don Giovanni átiratok A Budapesti Fúvósegyüttes hétfő esti, a Pest Megyei Ta­nács díszudvarában tartott koncertjén — Berkes Kálmán vezetésével — elsőnek ezt a nehéz, de gyönyörű művet tűz­te műsorára. A vállalt feladat súlya, úgy tűnt, nyomasztja a művésze­ket Elegáns, de mértéktartó­an visszafogott stílusban in­terpretálták a darabot. Sajnos, ez a lakkozás nem engedte ki­bontakozni a Mozart termé­szetéből fakadó üde elegan­ciát, frisseséget. A művészekben vibráló fe­szültség, alig észrevehetően és épp csak egy árnyalatnyira, de nehézkessé tette a téma-, hangulat- és tempóváltásokat, melyekben, mint említettem, oly kivételesen gazdag ez a mű. A Budapesti Fúvósegyüttes művészei egytől -egyig felké­szült muzsikusok, ám Mozart­ban épp az a szörnyen zseniá­lis, hogy épp művei bizonyít­ják, ez önmagában kevés. Elég ha csak a — jobb hí­ján menedéknek — választott rutin apró fuvallata éri zené­jét vagy ha a hangzásokon fé­nyesítenek, máris nem az, aminek eredetileg lennie kel­lene. Egyszeriben ragacsosan csillogó lesz és merev. A Don Giovanni témafel- doígozásoknál már oldódott az előadásmód, könnyebben és szebben zenéltek. A kamara- zenekari hangzás is hitelesen és árnyaltan idézte az erede­tileg nagyzenekarra írt kom­pozíciók telítettségét és árnya­latait. Már a Don Giovanni fel­dolgozások is jelezték: ez után komolyzenei slágerek követ­keznek, és mi élvezettel hall­gattuk a jól ismert dallamo­kat ezen a talán első igazi, langyos szellővel lengedező nyári estén. Szólistaparádé Dvorák Vili. és XV. szláv tánca egészen más hangzásvi­lágba vezetett. Temperamen­tumos interpretációjuk tovább oldotta a hangulatot. A kö­zönség feloldódni látszott a könnyed hangzás világában. Ezek után mi más következ­hetett volna, mint Johann Strauss? A műsor összeállítása dicséretesen jól sikerült. Előbb az Anna-polkával sziporkáz­tak, ez után következett Strauss muzikalitásának gyöngyszeme, a Császárkerin­gő, melynek már minden tak­tusa a zenekedvelő közönség vérében muzsikál. Immár nem először, de ez alkalommal is örömmel nyug­táztam, hogy ennek az áradó zenének, zsongító keringőnek — talán nem tekintik elfogult­ságnak de — igenis jót tesz a jellegzetesen magyarnak te­kinthető interpretáció, az, hogy a Bécsi Filharmoniku­soknál megszokott elsöprő áradással ellentétben nálunk a lendületbe mértéket visz az egy árnyalattal feszesebb in­tonáció. A kettő feszültsége most is rendkívüli szépséget kölcsönzött a műnek. Azt hittük, ez volt az est csúcspontja. De Berkes Kál­mánét: még a koncert végén is meglepetéssel szolgáltak. Üj szín és új hangulati varázs volt Scott Joplin Ragtime-ja. Ez a váltás, a másság, igen kedvezően hatott. Ráadásul a mű kiváló alkalom virtuóz szólókra. Csipetnyi humorral, öniróniával és sok-sok derűvel játszották a művet, és ez az, amiért sohasem lehetünk elég hálásak. A komoly zene gyak­ran beárnyékolja, elnehezíti a legtöbb kompozícióban fellel­hető halvány mosolyt vagy humort. Egyszóval remek be­fejezés volt. A közönség lelke­sen követelte a ráadásokat. Szép esténk volt. Megvallom, nem tartozom azok közé, a'kiík elmaradha­tatlan látogatói az Üj Tükör Jókai Klubjának, ahol hétfő esténként kis társaság gyűlik össze azért, hogy találkozhas­son, beszélgethessen a meg­hívott vendégekkel. A Vallo­mások című könyvecskét for­gatva kicsit sajnálom, hogy nem voltam ott a Hétfőn hét­kor portrészínpadának elő­adásain, mint ahogy csak tö­redékét hallottam a rádióban elhangzott, a helyszínről su­gárzott műsoroknak is. Valószínűleg így gondolhat­ják mások is, akik kézbe ve­szik F. Nádor Mara és Szat­mári Jenő István könyvét, akik csokorba gyűjtötték és közreadták a legérdekesebb interjúkat. Akik pedig a kö­zönség soraiban ültek estén­ként, vagy otthoni elfoglalt­ságuk közben nem mulasztot­ták el bekapcsolni a készülé­keiket, azok is biztosan kedv­telve lapozgatják végig a kö­tetet, hiszen személyes élmé­nyeiket látják viszont, élhetik át újra. Nem szólva arról, hogy a szerzők még nekik is tudnak újat mondani, mert megint felkeresték interjúala­nyaikat, átfésülték, az élet változásaihoz igazították a ko­rábban elhangzottakat. Mi több, olyan emberekkel is be­szélgettek, akiknek még nem Elhunyt Eíeinrích Böll ■ Heinrich Böll nyugatnémet I író kedden délután 67 éves ko­rában elhunyt szülővárosában, Kölnben. A gyászhírt Böll ki­adójának, a Kiepenheuer und Witsch Kiadónak a szóvivője jelentette be. Az írót kedden reggel en­gedték ki a kórházból, ahol a szóvivő által közelebbről meg nem határozott betegség miatt kezelték. A nyugatnémet DPA hír- ügynökség nekrológjában az NSZK irodalmi lelkiismereté­nek nevezte a világszerte is­mert és elismert, elkötelezett írót, aki 1972-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. ★ Heinrich Böll 1917-ben szü­letett Kölnben. Érettségi után munkaszolgálatot teljesített és közben klasszika-filológiát ta­nult. 1939-ben fegyveres szol­gálatra hívták be a Wehr- machthoz, s a háború alatt megjárta mind a keleti, mind pedig a nyugati frontot — Magyarországot is. 1945-ben, amerikai fogságból tért haza Kölnbe, ahol dolgozott és köz­ben folytatta tanulmányait. Első elbeszélése 1947-ben je­lent meg. Böll a Gruppe 47 elnevezésű alkotócsoport egyik vezető alakja volt. Első írásaiban fő­ként a háború szörnyűségei foglalkoztatták: „Adám, hol voltál?" — „A vonat pontos volt” — „És száját nem nyi­totta szóra" — ezek voltak el­ső nagyobb alkotásai. Igazi hangját azonban a „Biliárd fél tízkor" című, nagy sikerű regényében találta meg: itt az újszerű irodalmi formák al­kalmazása már a fasizmus gyökereinek kutatásával és a háború utáni újjáéledése miatt érzett aggodalommal, a társadalmi kérdések iránti egyre mélyülő érdeklődéssel párosult. További művei — egyebek között a „Katharina Blum elveszett tisztessége” és a „Csoportkép hölggyel” című regény — már az NSZK-beli új berendezkedést ábrázolják a társadalmi kérdések iránt rendkívül fogékony, elkötele­zett író feldolgozásában. Pub­licisztikájában szenvedélyesen ostorozta az NSZK politikai és közéleti viszonyait. Számos hangjátékot, filmforgatóköny­vei és esszét is írt. Műveit 18 nyelvre fordítot­ták le: főbb alkotásai eljutot­tak a magyar olvasókhoz is. Számos egyetem választotta díszdoktorává. Először az NSZK Pen Klubjának, később a Nemzetközi Pen Klubnak volt az elnöke. volt alkalmuk a Jókai Klub közönsége elé állni, csupán a műsortervben szerepel a nevük. Elburjánzottak mostanában az írott és az elektronikus sajtóban azok az interjúk, amelyekben a kérdező min­denáron fölé akar kereked­ni, sarokba akarja szorí­tani, meg akarja fogni part­nerét, hogy az úgynevezett kényes témákra terelve a szót, tegye érdekesebbé a beszél­getést. Elismerve, hogy akad­nak olyan helyzetek, amikor ez a módszer az egyedüli üd­vözítő, a recenzió írójának mégis szimpatikussabb F. Ná­dor Mara és Szatmári Jenő István magatartása, hozzá­állása. Nem ellenfélként, ha­nem szellemi rokonságot vál­lalva kérdezősködnek, ahogy mondani szokták: egy csapat­ban játszanak. A könyvet ol­vasva úgy tetszik,, hogy az interjúalanyokhoz is közelebb állhat ez a riporteri megköze­lítés, mert közvetlenül, őszin­tén beszélnek olyan dolgokról is, amelyekről megtámadottan biztosan kevesebb szót ejtené­nek. A Jókai Klub vendégei, a könyvben szereplő személyek úgynevezett érdekes emberek. Kulturális életünk meghatá­rozó egyéniségei, de ott van közöttük a feltaláló, az űr­A SS esztendős mester, Onó- di Béla gyűjteményes tárlata j a Szentendrei Képtárban au- í gusztus végéig látható. Józsa V János tűzzománcai augusztus í közepéig vendégeskednek Ä Szentendrén, a Pest megyei j Művelődési Központban, Ba- j logh Vilmos képei július 20-ig > tekinthetők meg a Vajda La- '• jós Stúdióban. Színes varázs Tóth Árpád egyik versében olvassuk: „Csókolj meg, lágyan ha lehet”. Ez a lírai finomság jellemzi Onódi Béla minden festményét, hat évtized alko­tó munkáját. Ecsetvónásai- nak érzékeny rezdülései hív­ják elő a varázst minden ap­róságból, képessége, hogy a jelentéktelennek látszó dolgok jelentőségét fedezze fel képe­in. Leheli a színeket, ettől oly harmatosak, szelídek és vég­érvényesek felületei. Illene reálisan beszélni nagy festőinkről, mindenkinek érté­kei arányában. Az igazság az, hogy a joggal kiemelt életpá­lyák mellett érdemtelenül ke­veset beszéltünk a szentend­rei festészet egyik nesztoráról, Onódi Béláról, akinek kolo- risztikus képességei kiemelke- dőek. Páratlan színkultúra jellemzi munkásságát s vala­mi különös szemérem, mely a mű érdekében is takarja a biztos rajzkészséget, a szaba­tos szerkesztést. Csak azt fes­ti, amit maradéktalanul bir­tokol. Elsősorban Szentendrét. lzig-vérig szentendrei festő Onódi Béla, minden szögletét Ismeri és megjeleníti. Panorá­máját, girbe-gurba utcáit, iz­galmas összhatást nyújtó oromfalait, kerítéseit, de a fá­kat, kis Bükkös-parti hidat is, az évszakok minden itt fellel­hető színét, az ablakba tett virágcsokrot, őszi leveleket. A szentendrei művésztelep egyik alapító tagjaként ides­tova hat évtizede él, alkot e különös kisvárosban, mely mediterrán jellegével, kultu­ráltságával az európaiságot idézi. Mindent számba vesz. Muskátlis ablakot, ízbéget, számárhegyi töredéket Nem részletez, mindig valamit ki­emel, valamit elhagy — így alakítja át önnön törvényeire a természeti motívumot. A jó művek között találunk felejt­hetetleneket. Ilyen az 1982-ben festett Augusztus vége és a Berzsenyi-vers nyomvonalán haladó Hervad már ligetünk című képe. Nemcsak hirdeti, hanem át is éli a derűt embe­ri, festői tisztaságával. Élet­hajós és az MLSZ tisztség- viselője is. Éppen azért nehéz róluk újat, valóban érdekeset mondani, kielégíteni az ol­vasó csillapíthatatlan kíván­csiságát, mert állandóan ref­lektorfényben állnak, sokat tudunk pályájukról, sőt, ma-, gánéletükről is. A szerzők mégis képesek voltak kiegé­szíteni Szabó István, Gobbi Hilda, Marosán György, Ru­bik Ernő és a többiek port­réiét. , Többet, mást tudunk meg róluk, xmint az egy kaptafára készített interjúk tucatjaiból. Ez elsősorban a személyes, de nem személyeskedő hangnak köszönhető. Valamint annak, a tisztességes riporteri, írói szándéknak, amely kereszt­metszetet kíván adni mai éle­tünkről, arról, hogy milyen kérdések foglalkoztatják köz­véleményünket a 80-as évek­ben. A közreadott vallomá­sok, művészi és közéleti hit­vallások, olykor köznapi gon­dokkal keveredve szólnak olyan dolgokról, amelyek mindannyiunkat érdekelnek, érintenek, még ha nem is va­gyunk, a szó közvetlen értei­mében: érdekes emberek. A 18 interjút tartalmazó Vallomások című kötet a Lapkiadó Vállalat gondozásá­ban jelent meg. K. L. műve a festészetben életre kelt Mozart-szimfónia, ahol a hangokat színek helyettesítik, végtelen örömmel, finomság­gal. Így, ezzel a karakterrel véglegesül a Dalmát ház, a Flaubert-regénnyel egyenran­gú November, a , színözönben fürdő Talicska, a dunabogdá- nyi kőbánya, — Zsögöd, Nagy­bánya, Titel — a szentendrei motívumkincs és kitekintés a világra. A világ azon részére, mely rokon, melyet csöndben, mély erkölcsiséggel és festői tudással, érzékenységgel tár fel Onódi Béla műtermének termő magányában. Tűzzománcok A magyar tűzzománc fejlő­dése felgyorsult az elmúlt év­tizedeikben, országos és nem­zetközi viszonylatban, amelyet a kecskeméti zománcművész- telep is reprezentál. Józsa Já­nos a műfaj lehetőségeit azzal tágítja ki, hogy a debreceni, alföldi népélet mai történeteit rögzíti kifinomult technikával, mintegy festészete folytatása­ként. A rajzban megalapozott szerkesztés anyagtársításai he­lyet adnak1 fának, rovátkáit felületnek, rézlemeznek és a színes zománcnak témától füg­gően. Mondhatjuk azt is, hogy Józsa Jáqos festői haladása is sokat köszönhet a tűzzománc­nak, mely hksznos kitérő, im­már külön, speciális közeg művészetében, melyet nem­zetközi sikere is jelöl. Hiszen ezen alkotásait bemutatták külföldön és Hatvanban, Debre­cenben, s grafikai, festői mun­kássága nyomán több hazai és külföldi díjban részesült Horrorképek Balogh István Vilmos repü­lőtéri változatai, roncsos felü­letei telítettek megdöbbenés­sel, meghökkentéssel. Csapko­dásnak tűnő Zsákmánya, vér­rel leöntött figurái mégis me- mentók, képpel írt figyelmez­tetések. A kép azért borzal­mas a maga vázlatosságában, hogy a világ ne legyen az. A horror kint tombol — nem el­sősorban Balogh István Vil­mos felületein — elég olvasni a napi híreket a föld neural­gikus pontjairól. Losonci Miklós MOZIMŰSOR JÜL.IUS 1 ABONV 18: A domb** 19—20: Piedone Egyiptomba» (du.) Ellopták Jupiter lenekét (este) 21: A XX. század kalózai (du.) 21— 22: Rendőrök háborúja** (este) 23: Kelly hősei 1—II. BUDAÖRS 18—21: A cápa** 22— 23: A karatézö Kobra visszatér** CEGLÉD, Kamaraterem 18—24: Vigyázat, rozmárok! (du.) Uh-21: Ruszlán és Ludmilla I—II. (este) 22—24: Picasso kalandjai* (este) CEGLÉD, Szabadság 18— 21: A házibuli folytatódik 19— 21: Szexis hétvége** (este) 22—24: Katasztrófa földön* égen I—II. (du.) A nap lánya* (este) DABAS 18—19: Végállomás*** 20— 21: Bye, bye, Brasil!* 22: A sárkány éve DABAS, Autós kertmozi 18—24: Nyomás utána! DUNAHARASZTI 18— 21: Túl nagy rizikó* (este) 20— 21: A szultán fogságában (du.) 22—23: Rocco és fivérei I—II.» DUNAKESZI, József Attila 18: Katasztrófa földön­égen I—II.* 21— 22: Aranyoskám* 24: Hair* DUNAKESZI, Vörös Csillag 18: Egy zsaru bőréért* 19— 21: Gumi Tarzan (du.) Hárman a slamasztikában (este) Erotikus képregény*** (éjjel) 22: Ezermilliárd dollár* ÉRD 18: Kincs, ami nincs 21: Patakfia és a nap (du.) Balfácán (este) 22— 24: Sand okán FŐT 18—19: Ezermilliárd dollár* 20— 21: Nevem: Senki (este) 21— 23: Start két keréken <du.) 22— 23: Erotikus képregény*** (este) GOMBA, Autós kertmozi 18—20: Fantom éjszakája** 21— 22: Elefántember* GÖDÖLLŐ 18—19: István, a király (du.) A profi** (este) 20—21: Fehér farkasok (du.) A karatézö Kobra visszatér* (este) 22— 24: Vészjelzés a tenger alól (du.) A zsaru tiera tágít (este) GYAL 18—19: Az önvédelem nagymestere 20—22: Sortűz egy fekete bivalyért (du.) 20—23: A cápa** KERFPESTARCSA 18—19: Kelly hősei I—II. 20—21: A Birodalom visszavág 22—23: öt láda aranyrög LEÁNYFALU, kertmozi 18—19: A kicsi kocsi újra száguld ?0—?!: Kelly hősei I—II. 22—23: Egy zseni, két haver, egy balek 1-TÓL 24-IG MONOR 19—21: Kölyökbamla (du.) Sandokan (este) 22: Az istenek a fejükre / estek 23—24: Aranyoskám* NAGYKŐRÖS, Arany János 18: A szénbányász lánya 19—21: Bátorság, fussunk!* 22—24: Várlak nálad vacsorára* i NAGYKŐRÖS, Cifrakert 18—21: Ádáz hajsza 22—23: Titokban Hong-Kongban NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 18—21: Hüvelyk Matyi (du.) Piros pulóver* (este) 22—24: Ruszláíi és Ludmilla I—II. (este) PILISVORÖSVÄR 18— 19: Halál egyenes adásban* 19— 21: Amit tudni akarsz a szexről*** (este) 21— 22; A karatézö Kobra* POMÁZ 18—19: Uramisten! 20— 21: Szerelem Montreálban* 22: Az emberevő medve RÁCKEVE 18: Madonna, milyen csendes az este 19: Házasság szabadnappal* 20—21: Rocco és fivérei I—II.* 22— 23: A cápa** SZENTENDRE 18—19: Vészjelzés a tenger alól (du.) A piszkos tizenkettő I—II.* (este) 20—21: D. B. Cooper üldözése* (du.) A nap lánya* (este) 22—24: Abigél I—II. (du.) Sok pénznél jobb a több** (este) SZENTENDRE, kertmozi 18—24: A tűz háborúja** SZIGETSZENTMIKIÓS 18— 19: Rocco és fivérei I—II.» 19— 21: Keménykalap és krumpliorr (du.) A piszkos tizenkettő k I—II.* TAPIÓSZELE 18—19: E. T. 20— 21: Kincs, ami nincs 22: A domb** VÁC, Kertmozi 18—21: A zsaru nem tágít 22—23: Hat gézengúz 24: Aranyoskám* VÁC, Kultúr 18—21: Az álarcos lovas legendája (du.) 18—19: A kobra naoja** (este) 20—21: Földrengés Tokióban 22—24: Riki-tiki-tévi (du.) Szabadlábon Velencében (este) VFCSÉS 18—19: A karatézö Kobra* 20—22: Vízipók — csodapók (du.) 20— 21: A Birodalom visszavág (este) 22— 23: Halál egyenes adásban* VECSÉS, kertmozi 18—19: A kies! kocsi újra száguld 21— 22: Lady Chatterley szeretője*** 23— 24: D. B. Cooper üldözése* • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. *• Csak 16 éven felőlieknek. ••• Csak 18 éven felülieknek. Az új fiTms“k részletes Ismertetését lásd a Mozgó Képekben. Nagy Emőke Vallomások a pályáról, a magánéletről Egy csapatban játszanak velük

Next

/
Thumbnails
Contents