Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

Galjahévízbk Lírátok között Szerb tánc - magyarul Aranyágyban is lehet rosz- szul aludni, többet jelent at­tól a szerény szállás, de meleg emberi fogadtatás, említette egyszer Bankó László, a Gálga- hévízi Kodály Zoltán Művelő­dési Ház igazgatója. Mikor? Amikor először tértek haza Ju­goszláviából, Kikindáról a: pá- '-akörrel és az. ifjúsági nép­tánccsoporttal, Azóta — ezen a nyáron — másodszor is el­jutottak déli szomszédainkhoz, s az ottaniak, a kikindai Egy­ség művelődési egyesület ve­zetői úgy nyilatkozták, hogy ezt á kapcsolatot már nem le- het félh-zhagyní. Jól megbarát­koztak a hévíziekkel, s ez ter­mészetesen kölcsönös. írásunk kezdő mondata még­is kiegészítésre szorul. Kikin- dán ugyanis a Szíves fogadta­táson kívül végül valóban olyan kényelmes körülménye­ket teremtettek, a Galga menté képviselőinek, hogy az arany­ágyhoz hasonlítható. A páva­kor tagjai, Mácsai Mihály, Pé­li Andor, Mészáros András és a többiek ezt különösen hang­súlyozták. Szavakat nehéz ta­lálni minderre. Jó volna ta­nulni a hozzáállásból emle­gették. A kikindai élményeket az is növelte, hogy az ottani ama­tőr szervezet éppen megalaku­lásának negyvenedik évfordu­lójára emlékezett. Ugyanakkor Tordán több napos hagyo­mányőrző találkozó volt, amit — ugye ismerős az elnevezés — Gyöngyösbokrétának hív­tak. A három tucat csoport kö­zött a hévíziek is felléptek. Fellépéseikhez két hévízi ka­lácsot vittek magukkal, de a túrái pékség talán egész hé­ten a kikindaiaknak süthetett volna, akkor sem lett volna elég a finomságra éhes közön­ségnek. A fiatalok Basa Zsuzsától Srankó Csabáig hasonló él­ményekről számolhattak be. el­mesélték például, hogy húst hússal ehettek a vendégségben. A nagyon szép. tiszta városban sokáig kódorogtak, a tavalyitól kötetlenebb program sok szép sétát "engedélyezett számukra. Eljutottam egy diszkóba is, ahová, miután elmondták, hon­nan jöttek, ingyen mehettek be. A legfontosabb persze az ő produkciójuk volt a színpa­don. A vendéglátók tiszteletére szerb táncot is betanultak, s noha az kissé magyarosra si­került a közönség véleménye szerint, mégis nagy tapsot kap­tak. Fogadást adott számukra a városi tanács. A hagyományos együttműködés emlékére Rai­led Sándor elnöktől díszokleve­let kaptak a galgahévíziek. A kikindai művelődési önigazga­tási érdekközönségtől, a város művelődési dolgozóitól pedig Karacov Lajos ceruzarajzát kapták ajándékba. Köszönünk mindent, Sanyi bácsi! Ezzel búcsúztak a galgahévíziek Ki­kindáról, s nem árulnak el nagy titkot, ha hozzátesszük: könnyezve. ,. Most mindezt miért írjuk le? A közművelődés nyári idényé­ben, amikor annyi más hí­vogatja a fiatalokat és any- nyi munka várja az idősebbe­ket, egy kicsit ez a kikindai él­mény tartja fogva a csoportok tagjait és fogja össze a továb­bi együttes munkára. Gondo­latban — és próbáikon — ugyanis már az őszre készül­nek. Hiszen megérik egyszer a szőlő és jön a szüret ideje. Ahhoz pedig hozzátartozik a Galgahévízen a szüreti bál. Talán most eljönnek a kikin- daiak is ... B. G. A tehánfartás támogatása A szarvasmarhát tartó, te­nyésztő mezőgazdasági kis­termelőket anyagi támogatás illeti meg. Évenként és da­rabonként az első tehén után 2500. a második és minden további állat után 6000. fo­rint. A támogatás- iránti igény a jogosultság keletke­zésétől számított öt éven be­lül érvényesíthető. Négy évre előre is felvehető az összeg, ha a kistermelő tehénállomá­nyát előhasi üsző tenyésztés­be állításával növeli, illetőleg az üsző négyévi tartását vál­lalja. Ez az igény az eiléstől számított egy éven belül ér­vényesíthető. Az igényt, for­manyomtatványon, a tartási hely szerint illetékes tanács szakigazgatási szervéhez kell benyújtani. A támogatás megszerzésé­hez az eddig említetteken kí­vül is bizonyos feltételeknek meg kell felelnie a tartásnak. Ilyen előírás az állomány gümőkórtól és brucellózistól való mentessége. Ezt a tényt nem szükséges külön állator­vosi igazolvánnyal bizonyíta­ni. Ha az észlelné a betegsé­get, akkor a támogatás fize­tését a kórmentesség vissza-! állításáig szüneteltetik. Há a fertőzöttséget a felfedezéstől számított öt hónapon belül megszüntetik, az állományt betegségtől mentes egyedek- kel pótolják, a jogosultság ér­vényes marad. Érdemes gondosan számon tartani az állat eladását, vé­telét, mert tulajdonosváltozás­kor a tartás kezdete az az időpont, amit szintén jelen­teni kell a szakigazgatási szervnek. A jogalapul szol­gáló tehénnel kapcsolatos minden más eseményt is je­lezni kell. így az eilest, az elhullást, a kényszervágást a pótlást. Méghozzá harminc napon belül. GALAMBOK. A gödöllői május elsejei felvonulás részt­vevői, nézői láthatták, az ün­nepségen galambok röppentek a magasba. A galambokat a díszemelvénnyel szemben élló kocsi platójáról ersztették az égbe. Ám hogy mikor kell ki­nyitni a ketrecek ajtaját, azt a tribünön döntötték el. .Az emelvényen állt a férfi, aki adta a jelet, a túloldalon pe­dig egy, aki figyelte emezt. A jelzést senki sem vette észre az elnökségben, a közönség körében még kevésbé, hiszen mindössze egy ujjmozdulat volt. Magam is csak azért ész­leltem, mert a jelző beavatott a titokba. Ennyi volt az egész. Két em­ber figyelte egymást, s amikor itt v.oit a pillanat, az egyik felemelte az ujját, a másik ki­nyitotta a galambok ketrecé­nek ajtaját. Azok pedig kiröp­pentek. Ez is valami? Bizony, ez is valami. Manapság, ami­kor a legkisebb rendezvényen is adó-vevő készülékkel sza­ladgálnak a bennfentesek, az autókba CB-rádiókat szerel­nek, a zsebekben számológé­pek lapulnak, a csuklókon ez- redmásodperceket mutató órá­kat hordanak; mást se hal­lunk, mint számítógép, érthe­tetlen angol kifejezéseket an­nak kezeléséről, programiai- ról, mint a hírközlés forradal­ma. Itt a videotechnika, az eseményeket. Gödöllőn, Aszó­don és másutt is rögzítik az utókornak. De ez a hatalmas, csodála­tos technikai apparátus sem elég ahhoz, hogy valamit pon­tosan elkezdjenek, pontosan befejezzenek. Azt is képtele­nek megoldani, hogy egy bi­zonyos időben, a rendezvény közepén, végén, vagy bármi­kor történjék az, amit sze­retnének. Mondjuk be- vagy kikapcsolják a mikrofont, megindítanak egy magnósza­lagot. Előtte ötvenszer átdol­gozzák a forgatókönyvet — az mindenhez van! — egyez­tetik, kiosztják a részfeladato­kat, a rendezők a nyakukba akasztják a technikai csodát, s amikor itt a pillanat, min­denki néz, kínos szünet. Vissza kéne térni az ujjhoz. Amikor fölfelé áll, indulunk, ha lefelé, akkor befejezzük. Ennyi az egész.. HURKA. Állunk az egyik gödöllői hurkasütőnél. Az előttem lévő kéri az adagját. Kolbászt, hurkát, mustárt. A fehér sapkás pocakos kiméri, tálkára helyezi, lekapja fülé­ről a ceruzát, kiszámolja az árát, elveszi a pénzt, visszaad. A vevő nyúl a porcióért, s ek­kor megtorpan. Bocsánat, mondja, nem tetszene adni egy kis papírkát, elvinném... A hurkás arckifejezéséről lá­tom, embertársam rosszat szólt. Adja vissza, becsomago­lom én magának, így a fehér XII. ÉVFOLYAM, 163." SÍ ÁM 1985. JÚLIUS 13., SZOMBAT A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Szeciáfis foglalkoztató Aszódon Hamarosan kezdődhet a munka Önzetíen társak segítik a terv megvalósításában Véletlenül voltam tanúja a tervezgetésnek, amelyen dr. Cseri Lászlómé, a Vöröske­reszt titkára és dr. Rácz Zol­tán tanácsi előadó az Aszódon szervezendő szociális foglal­koztató építésével kapcsolatos teendőkről beszélgettek. Keres­tem a módot, hogy a hasznos kezdeményezésről többet is megtudjak. Rácz Zoltán .szí­vesen tájékoztatott. A testileg fogyatékos em­berek egyik legnagyobb gond­ja, hogy rokkantságuk miatt csak nehezen vállalhatnak munkát, és ez a munkátlanság, a bénító tétlenség a.társíalan- ságukat, a magányukat növe­li, még inkább elmélyíti ben­nük a közösségből való kive- tettség nyomasztó érzését, így a testi sérültségük lelkileg is sérültekké teszi őket. A környékről is — Gond az is, hogy sokan közülük betegségük miatt nem tanulhattak, ezért jövedelmük meglehetősen alacsony. Az Aszódi Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsága nagy felelősséggel és segítőkészség­gel vizsgálta az érintettek helyzetét és hozott határozatot a szociális foglalkoztató meg­szervezésére azzal a kiegészí­téssel., hogy a rokkantak mel­lett keresethez keit,juttatni,,-az alacsony nyugdíjjal, rendelkjt- zőket, a gyermeküket:, egyedül nevelő anyákat, különösen azokat, akik gyermekük kora miatt több műszakos munkaal­kalmat nem vállalhatnak. — A szociális foglalkoztató iránti igényt jelzi, hogy még el sem kezdődött a szervezés, amikor a munkára jelentkezet­tek száma elérte a százat. Je­lenleg százhét személyt tar­tanak nyilván, de úgy tűnik, hogy Aszód környékén körül­belül kétszázan vállalnának munkát a foglalkoztatóban. Dr. Rácz Zoltán nagyon de­rűlátó, s optimizmusának meg is van az oka. Amikor a fog­lalkoztató megszervezését el­kezdték, azonnal partnerként sapkás, Miközben csomagolja: miért nem mondta előre. Meg kell mondani, csomagolva, vagy helyben fogyasztva. Ha nem szól, honnan tudjam, mit akar a kedves vevő ... Ö, ó. Mindig megcsodálom a fehér sapkások határozottsá­gát, magabiztosságát. Azt is el tudnám képzelni, hogy ő, az eladó kérdezze meg: itt fo­gyasztja, vagy elviszi, csoma­golva kéri. Abban viszont biz­tos vagyok, hogy a vevő nem véletlenül -tétovázott. Hosszú évek alatt megszokta, hogy nem válogathat. Kért húsz deka kolbászt, s vagy adtak hozzá papírt, vagy nem. Ezt szokta meg. Majd hosszú fej­lődés eredményeként elértük, lehet helyben fogyasztani, le­het elvinni. A hurkás most úgy viselkedik, mintha min­dig így lett volna. Valami persze nem válto­zott. A hurkások magabiztos­sága. AUTÓBAN. A gödöllői re­pülőtéren sütött a nap. A ha­talmas térségben szemernyi por sem kavargóit. A gyenge szélben hajladozott a fű. Pom­páztak a réti virágok, illatuk még mámofítóbbá tette a tisz­ta levegőt. Távolabb, az elke­rített részen repülőgép szállt le, majd fel. Csend volt. Csönd, noha sokan jöttek, mentek, ültek, álltak, beszél­jél entkezett az Ikladi Ipari Müszsrgyár, s vállalták, hogy . biztosítják a munkához szük­séges felszerelést, gépeket, gondoskodnak a folyamatos munkaalkalomról. A községi tanács segítségével épülethez jutottak. ílsdoigozék A felújításhoz, átalakításhoz, szociális létesítmények építé­séhez felajánlotta segítségét több kisiparos, köztük vizveze- tékszereló, kőműves. Segítséget ígértek az. Aszódi Tecnnokor Kisszövetkezet dolgozói. Úgy fest. hogy az önzetlenség ré­vén a tervek gyorsabban meg­valósulhatnak, szeptember 1-en megindulhat a munka az aszó­di szociális foglalkoztatóban. — Ötven személynek hely­ben tudunk munkát adni, az IMI segítségével, s egyelőre másik ötvenet bedolgozóként alkalmazhatnak, mondja Rácz Zoltán. — A gondokat is fel­mértük, Tudjuk, hogy rok- kantjainknak a helyébe . kell szállítani a nyersanyagot, a készárut el kell vinni. Nagyon reméljük, hogy mindjárt az indulásnál sikerül egy gépko­csit szereznünk. A községekben csak a jármű beszerzése után építhetjük ki a bedolgozói há­lózatot. Biztosan reális lehetőségei vannak a nagyon szép glkép- zekjs rpegv,4jósíj;ásának. Ga­ranciának tartjuk, hogy, az IMI és a foglalkoztató közötti együttműködést kölcsönös, két­oldalú szerződés biztosítja, ■ s így folyamatos lesz a munka. Hogy mi most a legnehe­zebb? Zavaró a járulékos be­ruházások építésének lassú tempója. Szükség lenne a szer­vezés utolsó szakaszában olyan emberre, aki a munkákat osz- széfogja, kézben tartja, s a jó gazda felelősségével ügyel mindenre. Ha a szociális foglalkoztató megkezdi a munkát, minden bizonnyal sok család élete megkönnyebbül, sok családnál csökkennek az anyagi gon­dok, s több jut a mindennapi kiadásokra. Arra törekszenek — ez szerepel terveikben is —, hogy összetett munkaköröket alakítsanak ki. A gépkocsive­zető légyen karbantartó, a rak­táros anyagmozgató, s a köny­velő értsen az adminisztráció egyéb területeihez is. A bére­zést természetesen a. teljesít­mények mértéke szabályozza. Kiegészítő jövedelem Az aszódi nagyközségi közös tanács a szociális foglalkozta­tó megszervezéséhez nyújtott segítségével gazdasági tevé­kenységet végez, de ettől sok­kal fontosabb feladatot is el­lát: rokkantakkal ismerteti meg a közösségben végzett munka örömét', alacsony nyug­díjjal rendelkezőket segít ki­egészítő jövedelemhez, gyer­meküket . , egyedül. nevelő anyáknak teszi lehetővé, hogy megőrizzék és gyermekükkel megismertessék az otthon me­legét. Fercsik Mihály Amíg zz edző Párizsban Gyaloglóink Lipcsében Címeres mezt, szép pi­ros melegítőt és egyéb vá­logatott szerelést kaptak a GEAC gyaloglói közül Benedek Krisztina, Kerti Esz­ter és Poldán Ferenc. A négy­fős magyár ifjúsági váídgátott­gettek a mezőn. Olyan pilla­natok voltak ezek, amikor ép­pen egyetlen zenekar sem játszott. A nézelődők a sátrak előtt, vásároltak, falatoztak. A béke szigetének tetszett a vi­dék. Autók is álltak a tér szélén. Az egyikben egy nő ült. Az ablakok becsukva, ne hatol­hasson be a tiszta levegő, a virágok illata. Órákat töltöt­tem el a repülőtéren. KÉT ÜZENET. Veresegyházi olvasónk levelében nehezmé­nyezi, hogy a moziműsorban helytelenül közöltük az egyik film adatait. Azt írtuk, ma­gyarul beszélő, holott feliratos volt. Sajnáljuk, noha vétlenek vagyunk. A műsorfüzet alap­ján adjuk a programot. Arra nincs módunk, hogy ellenőriz­zük az adatok helytállóságát. Egy másik panaszosunk is veresegyházi. Ö személyesen járt nálunk. Lapunk egyik múlt heti Híre nyomán kere­kedett fel,' hogy ribizkét szed­jen a kerepestarcsai termelő- szövetkezet tábláin. Mint mondta, több társával együtt hoppon maradt. Nem várta őket senki. Erről sem tehe­tünk, csak furcsálljuk. A gaz­daság egyik vezetője szemé­lyesen hozta a hírt, tegyük be, hogy minél többen élhessenek az alkalommal. Olvasónk az­zal kezdte mondókáját, tisztá­ban van vele, nem tehetünk róla,, de tudjunk róla. Tudjuk, de mit érünk vele? Kör Pál ban három gödöllői szerepelt a lipcsei atlétikai viadalon. Érthet ő Kirchhof fér József ta­nítványainak öröme, hiszen színeinket képviselve a házi­gazda NDK és a ntásib vendég- válogatott Románia gyaloglói­val mérhették össze tudásukat. A négycsillagos Astoria szállodában töltött éjszaka után először Poldán Ferenc szerepelt A 10 kilométeres gyaloglásban a hazai Müldner mögött a második helyen vég­zett, az ideje 47:32,45 perc. Másnap az öt kilométeres tá­von a hölgyeit versenyeztek, s Benedek Krisztina a dobogóra állhatott, a harmadik lett, egyéni csúcsot ért el. Ideje: 26:07,02 perc! Bár a gödöllői gyaloglók ed­zője még mindig Párizsban tartózkodik, a fiatalok az elő­írt edzésmunkát lelkiismere­tesen elvégzik. A versenyről hazaérve, másnap már a GEAC-pályán töltötték a dél­előttöt, majd a kora esti órá­kat. Ami a gyár további ré­szét illeti, Benedek Krisztina augusztus 3—4 között részt vesz Bukarestben a szocialista or­szágok ifjúsági barátság ver­senyén, s pagyon szeretne el­jutni az augusztus 23—24. kö­zött megrendezendő ifjúsági Európa-bajnokságra ugyancsak az NDK-ban. Talán már ezért utazik most az NDK-ba egy német nyelvi táborba, ígéri, hogy ott is rendszeresen edz. SSm MozÍmS Július 13-án és 14-én: Donald kacsa és a többiek. Színes amerikai rajzfi!m-ösz- szeáilítás Walt Disney filmjei­ből. Csak 4 órakor! Ragtime I—II. Színes ameri­kai film. Csak 6 órakor. Két­részes film. dupla helyár! m Szombati jegyiej Húr A kenyérre évszázadok óta úgy gondolunk, bátor­kodom vélni, de meglehet, hogy viszonyunkat a min­dennapihoz mégis befolyá­solja az a változás, ami c hozzájutás módjában esett és esik. Az üregek még ke­resztet vetettek, mielőtt megszegték, mi tisztelve ■ nem szúrjuk bele oktalanul a kést, csak ha szelni kí­vánunk belőle. Mondják már rá, hogy nem elég egészséges a fogyasztása fehér kenyér formájában, de ... nem tudjuk nélkülöz- ui! Szüleim beszélgettek és véletlenül terelődött a szó az aratásra. Csodálkozva fi­gyeltem, milyen kellemes élményt jelentett számukra az a nagyon régi esemény most felidézve. Még jelen napjuk fáradtságát is szin­te elfelejtették. Hallgattam a szép szavakat, pihenő szókincsünk díszeit. Az ara­tó rendet vág a kaszájával. A marokszedő ... nos, itt már különbséget talált _ a /cet eltérő vidékről szár­mazó ember. A maroksze­dő itt sarlóval gyűjtötte ké­vébe a levágott kalászokat, ott, Szolnok mellett, Beseny- szögön viszont kapkodóval. Ez a sajátos, a kaszához ha­sonlítható, de attól persze kisebb szerszám előttem teljesen ismeretlen, igy a szú is új tagja szókincsem­nek. De ez még nem min­den. A tarlón maradt le­vágott búzát a mároksze- dők után azon az alföldi tá­jon bőgővel húzták össze. Nevezetes eszközük olyan, mint egy gereblye, csak jó­val szélesebb. Ugyan miért nevezhették ezt a fasserszá- mot a Tisza mentén bőgő­nek? A hangszert is, a ge- reblyét is huzni kell? A nyolc-kilenc évesen már marokszedő lányok . ott és valóban mezítláb a tarlón, nem tudom, milyen zenének érezhették, amit a bőgő kép­zeletbeli húrjain játszottak társaik. Gondolom, elsősor­ban azzal voltak elfoglalva, úgy lépkedjenek, csúsztas­sák a lábukat, hogy ne szúr­jon belé az éles szár. Az ■Utolsók voltak azután a ga­bona első hasznosítói. Á jel­gereblyézett földre ráenged­ték a libákat, az állatok fel­szedegették a búzaszemeket, na és megették a folyófü­vet is. Mi már csak fényképek, régi mozgófilmek révén is­merjük a cséplőgépeket. Zú­gott, morajlott az a kora­beli masina. ■Igen sok em­bernek kellett aládolgeznia. Aki feladta, aki elkapta, majd bedobta a cséplőgép dobjába. Néha az emberek is beleestek, de ilyet szeren­csére már nem láthattam. A mozgó és mégis egy hely­ben állá monstrum nagy él­mény volt a gyerekeknek. Számomra mindez olyan ré­gen volt — lehetett —, hogy már egybemosódik képzele­temben Toldi Miklós hiteles történetével. Attól pedig év­századokat kellett várni a cséplőgépre, s még azután is néhány évtizedet a kom­bájnra, napjaink nélkülöz­hetetlen és már nagyon is megszokott munkagépére. Ma egyetlen ember ül az arató-cséplő gép nyergében, és azok a gépek is mind ké­nyelmesebbé válnak, miköz­ben mind többet takarnak el a gabonavágás csodájá­ból a szemlélő elől. Lassan azért nekünk is lesznek tit­kaink. Igaz, nem olyan na­gyok, mint az idősebbek­nek. Mi még láttunk SZK- kombájnokat, meséljük majd egyszer. A vágószer- ke&ten kívül még annyi más mozgott azokon a szem­mel is láthatóan! Az újabb masinák, a Fortschrittek, majd a Claasok, melyeket már nem kombájnnak, ha­nem dominátornak nevez­nek. Végül is mindegy, hogy egy szerszámot bőgőnek, egy gépet dominátornak neveznek, vagy másnak. Az a fontos, kiben milyen hú­rokat szólaltat meg az ara­tás látványa. Azok a pilla­natok, percek, melyekben mindig csak a szépen sült, finom kenyerekre gondo­lunk. Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Mindennapi apróságok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents