Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1085. JÚLIUS 13., SZOMBAT .S.ZÍ N HÁZILE VÉL Régiek, újak „Az Isten Fia üdvös- séges megtestesülésé­nek immár ezerhárom- száznegyvennyolcadik esztendejét írták, mi­dőn jeles Firenze váro­sában, mely szépségével felülmúlja mind a többi itáliai városokat, ki­ütött a halálos pestis." Hogy a szörnyű vész elől menekül­jenek. sokan elhagyták a várost. Er­re szánta magát az a hét fiatal és szép firenzei hölgy is — a legidő­sebb sem volt több huszonnyolc, s a legfiatalabb sem kevesebb tizen­nyolc esztendősnél —, aki egy keddi nap reggelén összegyülekezett a do­minikánusok új, hatalmas baziliká­ja, a Santa Maria Novella egyik szögletében. Pampinea, Fiammetta, Filoména, Emilia, Lauretta, Neifilé és Elise — így hívták a hölgyeket — Firenze környéki birtokaik vala­melyikére kívánt elhúzódni a vész elől. De a hét szép hölgy társakra és védelmezőkre is vágyott. Szeren­csére épp benéztek a székesegyház­ba azok a derék firenzei ifjak — a legfiatalabbjuk éop huszonöt éves múlt —. akik rokoni és szerelmesi kapcsolatban voltak a hölgyekkel. Így aztán szerdán reggel már a há­rom fiatalember — Pamfilo. Filostra- to és Dioneo — is csatlakozott a hölgyekhez, amikor azok nekivág­tak a firenzei falakon kívül elterülő domboknak, hogy az ott épült nyá­ri lakok egyikében megkezdjék ön­kéntes száműzetésüket. S mivel nem kívánták semmittevéssel tölteni az időt. kitalálták, hogy mindennap mindegyikük elmesél egy történetet a többiek szórakoztatására és épü­lésére. Ez a kerettörténet mindannyiunk­nak ismerős. És ismerős a száz no­vellát egybefűző mű címe is: Deca- merone — magyarosan Dekameron. Szerzőjét is jól ismerjük: Giovanni Boccaccio mester a világirodalom -egyik legfontosabb személyisége. S- hogy mí:.rt fontos? Mert a Deka me­rőn ban olyan összegzését adja az itáliai — s benne a firenzei — tre­cento, az 1300-as évek világának és világképének, műveltségének, társa­dalmi es erkölcsi viszonylatainak, mint előtte senki, kivéve a csodált es példaként követett Mestert, Dan­te Alighierit. Csakhogy a Divina Commedia egészen más foganta­tása mű, s egyetemesebb igényű is. Mikor a sok kalandon átesett, nyug­hatatlan természetű, az életet hab- - zsoló Boccaccio a Decameronét ír­ja, Dante már majd’ harminc éve halott. Ez az időbeli távolság is so­kat jeleni; 1348 Firenzéje már nem ugyanaz, mint amelyik elűzte Alighierit. S még nagyabb a távol­ság Dante mélységes efkölcsi ko­molyságé és felelősségű műve, meg a könnyed, néhol frivol, néhol paj­zán, néhol — ahogy ma mondanánk — szexis — Decamerone között. Boccaccio novellafüzére már a ko­ra reneszánsz ember életörömének, a földi élet gyönyöreit habzsoló, egyénisége, személyisége korlátáit lerontó uj típusú ember íelszárnya- lásanak a kepe. Ezekből az emDe- rekből nő majd ki Firenzében a (luattrocento, az 1400-as évek cso­dálatos nagy művészete. E régi szerző ízes, élvezetes, bár manapság már kicsit terjengősnek ható novelláinak előbb-utóbb el kel­lett jutni a Kazimir-féle népműve­lő színház; azaz a Körszínház szín­padára. A világirodalom nagy mű­veinek sorozatában most el is ér­kezett a Liget fái alá Boccaccio és tíz hőse. Természetesen csupán egy válogatás erejéig. Tíz novella áll össze laza történetfüzérré, úgy, hogy a mesélő személyekből az egyes no­vellák szereplői lesznek. Azaz a ke­ret újabb kerettel bővül. No és újabb lehetőségeket kapnak a színészek, akik nemcsak az alapfigurákat játsszák, hanem még néhány más figurát is. A válogatás sokféle szem­pontok szerint dönthetett volna, hogy melyik tíz novellát választja. Kazimir és segítői, Hegedűs Géza és dr. Rózsa Zoltán tíz pajzán novel­lát szemeltek ki. Talán abból kiin­dulva, hogy a köztudatbam a De­kameron úffyis úgy él. mint sikamlós szerelmi történetek füzére. Minden­esetre itt most ez a rétege jelenik meg a novelláknak, s ez is Boccaccio — bár nem csak ez. A novellák vi­lága ennél tágabb és változatosabb. A játék azonban derűs és ízléses, noha egy kissé megszelídített és jól­fésült. ildomosabb és kevéssé vas­kos, mint az eredeti novellák lég­köre, hangulata. Kellemes bő két óra időtől tűs, jóízű szórakozás ez, szem­revaló szép lányokkal, deli fiúkkal Nevethetünk a szerelmi fondorlatok sok-sok alaphelyzetén, alapsémáján, alapfiguráján. S mivel a Körszínház fedett, még az esőtől sem kell tar­tanunk. Nem így a régi nyári vállalkozz sokhoz felsorakozó új képződmény, a Hajószínház előadásain. A Ma­dách Színház művészei, a Magyar Média és a Pest megyei Kishajózási Vállalat fogtak össze, hogy egy ná­lunk szokatlan színtéren, az Árpád komphajó fedélzetén vigyék színre az íróként már bemutatkozott, de drámaíróként most debütáló Polgár Ernő darabját, melynek címe: Túl az Egyenlítőn. Ez a hajószínház egyébként — legalábbis számomra — ismerős öt­let. Vagy tíz éve. az Adria gyöngy­szemének. Dubrovniknak ,n nyári já­tékain láttam Miroslav Krleza fia­talkori drámájának, a Kolumbusnak az előadását azon a hajón, mely a dubrovniki régi kikötő előtt hor­gonyzott. s a híres Santa Maria for­máit idézte. Itt most ugyanarról van szó: egy hajón előadnak egy szín­darabot, amely arról szól, hogy mi történik egy hajón. A vállalkozás érdekes, a helyszín Is — bár egy kicsit szellős és hideg. Az Árpád a pesti rakparton a Szent István parknál horgonyoz, aztán el­indul felfelé a Dunán, majd kiköt a hajógyári sziget Május 9. parkjá­nál. és ott zajlik le az előadás. Utána a hajó viszatér a Szent István park­hoz. A nézők (és egyben utasok) ki­rándulnak és műélveznek. És dide­regnek. De ebben osztoznak a szí­nészekkel, akiknek csak annyi elő­nyük van, hogy ők legalább mozog­nak, méghozzá elég sokat, fel és alá a hajó lépcsőin. A darab egyébként arról szól, hogy a Magellán nevű óceánjáró kereske­delmi hajón a kapitány .és az egyik tiszt kíméletlen, a le­génységet terrorizáló magatartása; 'rni'átt meghal ”égy gsplsz, s ezzefki- robbannak, felszínre törnek azok a feszültségek, amelyek egy ilyen zárt közösségben szinte elkerülhetetlenül létrejönnek. Ismert dramaturgiai fo­gas ez; az összezárt emberek között kialakuló konfliktusokat, a fokoza­tos kitárulkozást, lelepleződést, az egyes emberi sorsok drámai kibon­takozását különösen a krimik hasz­nálják fel nagy ügyességgel. Polgár Ernő, az új szerző, fiatal ember, de jósonsa már annyi élménnyel aján­dékozta meg, oly sokfelé utazhatott a világban (főleg hajón), hogy ta­pasztalata sokkal több van (lehet), mint a hozzá hasonló korúak több­ségének. Ezt használja fel drámája megírásához is. Egyelőre még inkább az látszik a művön, hogy megvan hozzá a szerző élményfedezete, s ke­vésbé látszik, hogy a nyersanyagbó! igazán mély, feszültségekkel teli drámát tud írni. De ez olyan hiá­nyosság, amit a gyakorlat segít maid leküzdeni. Végül is csak akkor de­rülhet ki valakiről, mennyire jó drámaíró, ha a műveit elő is adják. A legfőbb próbát a színpadon kell kiállni — legyen bár ez a színpad a Körszínházban, vagy az Árpád ha­jón. TAKÁCS ISTVÁN Nyári szabadiskola Zebegényben Lehet-e ennél ideálisabb műterem? A nyári napfény szétárad a csil­logó víz fölött, különleges varázst kölcsönözve a tájnak, a színeknek és formáknak. Kívánhat-e ideálisabb műtermet a zebegényi természet szépségeinél egy festőművész? Kí­vánhat-e csodálatosabb helyszínt mester és tanítvány magának? Immáron tizennyolcadik alkalom­mal hirdették meg a Szőnyi István nyári képzőművészeti szabadiskolát Zebegényben. Az ország valamennyi tájáról — mi több, a határokon túl­ról is — érkeztek a tanulni vágyók. Azzal a nem titkolt vággyal jöttek, hogy alkotó módon kóstolhassanak bele a képzőművészet valamelyik ágába. A kezdő megismerkedhessen a legalapvetőbb fogásokkal, a hala­dó pedig mélyíthesse képességeit. — Programunk jelszava évek óta, hogy bárki jöhet hozzánk, hogy ki­próbálhassa képességeit — magya­rázza Dániel Kornél festőművész, a szabadiskola szervezési igazgatója. — Biztos, hogy sokakban ott szuny- nyad az alkotókészség. Ennek felis­merése, kibontakoztatása lenne a feladatunk. S úgy gondolom, hogy ez már önmagában sem kevés. Húsz esztendeje kísérem nyomon a Sző- nyi-múzeumban kibontakozó tevé­kenységet. Évről évre gyarapodunk. — A két hét, de még egy hónap sem elegendő ahhoz, hogy minden kort. stílusirányzatot átfogó ismere­teket nyújtsunk — kapcsolódik a be­szélgetéshez Golovics Lajos művé­szeti főelőadó. — Egyfajta művészet- történeti szemléletmódot sugallunk és súlypontozunk. Sokféle szemlél­tető eszközt hoztunk. — Ideköltöztettük a szentendrei múzeum fél restaurátorműhelyét — mutat körül birodalmában Franta Dezső, a másik kísérleti szekció ve­zetője. Sokféle eszközre van szüksé­günk, amelyeket a tanulás idején sem lehet nélkülözni. Azt hiszem, a résztvevők számára élmény lesz, hogy kézbe vehetnek mondjuk egy római korabeli edényt. — Turkevéről jöttünk — mondja Juhász István és Szebenszki Ildikó, miközben várják, hogy átnedvesed­jenek az előkészített cserépdarabok. — Konkrét feladatokkal érkeztünk. Reggelente a kerámiaműhelyben szeretnénk dolgozni. Napközben pe­dig elsajátítjuk a cserépedény-res­A koronsozóműhely Barcza Zsolt felvételei taurálás fortélyait, amelyeket a munkánk során is szeretnénk hasz­nosítani. A kísérleti részlegek mellett már tevékenykednek a szobrász-, a sok­szorosítógrafika-, a kerámiaosztá­lyok is. A kerámiarészlegben Ötvös Tünde vezeti a munkát. Sok a kezdő fiatal. Megpróbáljuk úgy irányítani a foglalkozásokat, hogy a haladók se unatkozzanak. — Az a célunk, hogy bemutassuk a kerámia történetét — fejtegeti Öt­vös Tünde. Szeretnénk elérni, hogy ízlést formáljunk. Ha az itt megfor­dulók megtanulnák, miként lehet együtt élni a mindennapi használa­ti tárgyakkal. A plain air festőosztály örül a napsütésnek. Ezer színben pompázik a kert. Korponay Margó keveri is a színeket. Már gyakorlott, hiszen évek óta visszatér ide. A fiatalabbak között van, aki most érkezett elő­ször. Csörgő Attila, Varga Sándor, , Farkas Jjaxta, Mé­száros Ágnes alapoznak. Többségük képzőművészeti pályára készül. Az­zal a jelszóval jöttek, hogy itt kipró­bálhatják önmagukat. A képzőművészeti szabadiskola tavalyi növendékeinek munkáiból nyílt kiállítás Vácott a Madách Im­re Művelődési Központban. A tár­latnyitón, melyen részt vett dr. Ola­jos Mihály, az MSZMP városi bi­zottságának első titkára és Weisz György tanácselnök, Balázs Gézá- né, a megyei tanács elnökhelyette­se megnyitó beszédében emlékezett a közel két évtizedes múltra. ESDÖSI KATALIN HsH J K.A] D] [ O ] p] [ GT n El LO Csarnai Zsuzsa fii. és Nagy Gábor a Dekameron című színpadi játékban VILAUOiiVCióLiv. Éppen az el­múlt belekben volt módom megnézni a Másnap című filmet. Az amerikai filmektől megszokott színvonalon készült produkció hátborzongató ví­ziót fest arról, ami egy nukleáris háború esetén vár ránk. S hogy ez a veszély mennyire reális, és fenye­gető, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a probléma korántsem csak a filmeseket foglalkoztatja. A Budapesten megrendezett nemzet­közi orvoskongresszusra is azért gyűlt össze negyven ország nyolcszáz orvosa, hogy a nukleáris katasztró­fa megelőzésének lehetőségeiről ta­nácskozzon. Az „Immunitás” a nukleáris há­ború ellen? című műsorban Sár­kány Vera mikrofonja előtt vallot­tak a kongresszus résztvevői közül néhányan. A tudósok vázolta kép sokkai rémisztőbb annál, mint amit a látványos film képes festeni. Atom­támadás esetén. az orvosok szinte teljesen tehetetlenek lennének, jó­szerivel még megkönnyíteni sem tudnák.az áldozatok halálát. S hogy ez a veszély minél közelebb és fenyegetőbb legyen, az emberiség másodpercenként 25 ezer dollárt kőit fegyverkezésre. Ugyanakkor gyerme­kek milliói pusztulnak el éhezéstől járványoktól. Néhány rakéta, bomba, repülőgép árából pádig komoly ered­ményeket lehetne elérni a járványok, fertőzések megelőzésében, csökken­teni lehetne az éhezők számát. A kongresszus résztvevői éppen eze­ket a lehetőségeket keresték, a ten­nivalókat vették számba. S azon munkálkodnak, hogy létrehozhassák a viliágorvosok szervezetét, amely az emberiséget egységes egésznek fölfogva tenne erőfeszítéseket a fer­tőzések, járványok ellen. Amennyire rémisztő a tudósok ál­tal festett kép, annyira biztató, hogy nem kis számban vannak olyanok, akik mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy az emberiség „ne ke­rüljön egyre közelebb saját triagának az elpusztításához. FÉLPÉNZEN. A nyári vakáció a nagy diákcsavargások ideje. Lehet kirándulni, táborozni, az országot bejárni. Utazni remek dolog. De saj­nos költséges is, különösen a fiata­loknak. A tavalyi hosszú-hosszú vi­ta után a vasúton ötven százalékos kedvezményt kapnak az iskolai ta­nulók a nyári szünidő idején is. Az Ötödik sebesség című műsorban újabb jó hírről értesülhettünk: a Volán 20. számú Vállalat Pest megye területén ugyancsak ötven százalékos kedvezményt ad mindenkinek, aki igazolni tudja, hogy nappali tagoza­tos tanuló valamilyen oktatási in­tézményben. A kedvezmény a vaká­ció idejére vonatkozik, tehát a fia­talok nyári utazásait kívánja olcsób­bá tenni. S hdgy miért ? A Volán il­letékese nemes egyszerűséggel vá­laszolt: vállalatunk hírneve megér ennyit. De úgy látszik, nem minden vál­lalaté. A Volán 20-ásnak vannak ugyanis olyan járatai, amelyek ki­lépnek Pest. megyéből, a kedvez­mény ezekre nem vonatkozik, mert a társvállalatokkal nagyon bonyolult­nak ^ bizonyult a megegyezés ebben a kérdésben. No, de a Pest megyei diákoknak és az idelátogatóknak nincs miért búsulniuk: találni me­gyénkben számos kiránduló és üdü­lőhelyet, amit érdemes fölkeresni. Félpénzen, amíg még tart a vakáció. M. N. P.

Next

/
Thumbnails
Contents