Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

1985. JÚLIUS 2., KEDD *&£íwian 3 ELTEMETTÉK KAROLYI MIHÁLYNÉT Gyászolók sokaságának jelenlétében mély részvéttel adták meg % végtisztességet hétfőn Budapesten, a Mező Imre úti temetőben Károlyi Mihályné Andrássy Katinkának, az első magyar köztársa­ság elnöke feleségének, aki 93 éves korában hunyt cl, Franciaor­szágban. Végakaratának megfelelően hamvait hazahozták. Urnája körül a temető díszravatalozójában díszőrséget állt a magyar közélet számos vezető személyisége. Ott voltak Andrássy Katinka Franciaországban és Angliában élő lányai, továbbá más rokonai. Eljöttek szülőhelye, a Szabolcs-Szatmár mélyei Tiszadob, valamint az egykori földosz­tás színhelye: a Heves megyei Kápolna község lakosságának és a Budapesten működő Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyv­tár kollektívájának képviselői. A Francia Köztársaság budapesti nagykövetsége is képviseltette magát. A ravatalnál — amely előtt vörös bársonypámán elhelyezték az elhunyt magas kitüntetéseit — a Himnusz elhangzása után Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott gyászbeszédet. — A tisztelet és a kegyelet mély érzései szólítottak ben­nünket ide, Károlyi Mihályné Andrássy Katinka ravatalá­hoz. Eljöttünk ide, hogy a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki .Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és egész népünk nevében fájdalommal és kegyelettel tisztelegjünk az elhunyt földi maradványai előtt, s kifejezzük őszinte részvétünket a Károlyi család itt megjelent tagjainak. Eljöt­tünk ide, hogy Andrássy Ka­tinka urnáját elkísérhessük férje sírjához, hogy ott elhe­lyezve, harminc esztendő múl- ,tán ismét találkozhassanak egymással — most már a kö­zös sír örökkévalóságában. A Károlyi házaspárról nem lehet külön-külön megemlé­kezni. Életük annyira összefo­nódott, hogy még apró epi­zódjaiban sem lehet őket egy­mástól elválasztani. Ám ha életüknek, e fantasztikus me­sének — mint minden igaz mesének — van reális magva és tartalma, úgy ennek is van, de e nagy élet igazi meseszö­véséhez nagyrészt Andrássy Katinka szolgáltatta a csillogó szálakat. Hitem szerint e valóban drámaian nagy élet politikai, (lelki és érzelmi motívumai máig sincsenek kellőképpen feltárva. A tudományos fel­dolgozások mellett csak üdvö­zölni lehet az első sikeres mű­vészi alkotást, a nemrég be­mutatott Vörös grófnő című. filmet, mely erre vállalkozott. Mégis azt gondolom: a törté­netírás, az irodalom és a mű­vészet továbbra is gazdagon meríthet életükből. Kállai Gyula gyászfeeszéde KI tudná hitelt érdemlően megmagyarázni, hogy van egy ország, a kis Magyarország, amelynek óriási nagybirtokai, mérhetetlen latifundiumai vannak olyén ősi arisztokrata családok tulajdonában, ame­lyek állták a kihívást, sőt maguk is kihívást jelentettek Európa leggazdagabb arisz­tokrata családjaival szemben. S íme itt van Magyarország két legősibb és legnagyobb befolyású családja: a Káro­lyiak és az Andrássyak. Tör­ténelmi név mind a kettő. És mi történik? A két rivalizáló, sőt sok tekintetben a két szomszédvár ellenséges viszo­nyában élő család sarjadékai egy szép napon egymásra ta­lálnak, s örök hűséget esküsz­nek egymásnak. Az ifjú házaspár kilép osz­tálykiváltságaik köréből: szembefordulnak az évszáza­dos ősi hagyományokkal, szo­kásokkal, a kisemmizett dol­gozó nép oldalára állnak; fel­lépnek a népeket pusztító vi­lágháború ellen; hirdetik, hogy új országot kell terem­teni, s ennek megalapozása­ként odaadják a szegénypa­rasztságnak birtokaikat is. A feudális gróf, a hatalmas bir­tokok korlátlan ura baltát vesz a kezébe — lehetséges, hogy életében ekkor szorította meg először ennek a szer­számnak a nyelet —, s kezdi leverni a földbe azokat a cö- vekeket, amelyekkel szétoszt­ja földjét a nyomorgó parasz­tok között. Amiért a szegény­parasztság évszázadokon át küzdött: a feudális nagybir­tokrendszer felszámolását most ő maga — a saját bir­tokain —, kezdi megvalósíta­ni. Nem csoda, hogy ettől az időtől kezdve Károlyi Mihály homlokára elsősorban osztá­lyos társai sütöttek rá a vö­rös gróf címkét, s ezzel ki­mondták felette a halálos íté­letet. S itt jön megint asszo­nya, aki a háború poklában, az összeomlásban, az ősziró­zsás forradalomban, a kive­zető út keresésében okosságá­val, bátorságával, fiatalságá­val, nőies szépségével szilcla- szilárdan mindig ott állt a férje mellett. Károlyi Mihály aligha tudta volna ilyen tör­ténelmi tettek végrehajtására elszánni magát, ha élete leg­belsőbb körében nem lett vol­na szilárd politikai és erköl­csi támasza. Később maga Ká­rolyi állapította meg róla: több voltál feleségnél, öröm­ben és bánatban, harcban és munkában, szenvedésben és reménykedésben társam és igazi elvtársam voltál. Az volt a több mint negyedszázadig tartó emigráció időszakában is. Nagyrészt neki köszönhető, hogy az állandó rendőri fel­ügyeletet, az életüket fenyege­tő veszély az egyik országból a másikba való üldöztetés sem tudta megtörni erejüket, hanem új harcra ösztönözte őket. Andrássy Katinka életele­mévé vált a szüntelen küzde­lem. Olyan feladatokat is vál­lalt, amelyek férje ironikus szavai szerint kielégítették Ka­tus életveszély-szükségletét. Se­gítségére volt férjének abban is. hogy harcban egy egész vi­lág eilen, a távolból egymás után küldhette haza felhívá­sait, röpiratait, üzeneteit: — Tiétek a föld!, A föld azé, aki megműveli!. Fogunk mi még földet osztani, de nem csak Kápolnán, hanem az egész or­szágban! Munkáit a magyar progresszió, s elsősorban mi, magyar kommunisták, min­denkor nagy bátorításnak, újabb és újabb erőforrásnak éreztük. S miközben folyt az éles harc ellenük, Andrássy Katin­kára várt a nem kevésbé sú­lyos feladat, hogy a család szű­kös megélhetését biztosítsa. Mindenféle szakmát elsajátí­tott, mindenféle munkát vál­lalt. Volt gépkocsivezető, piló­ta. újságíró, manöken. Ö, aki férjének mindenkor egyenran­gú szellemi partnere és segí­tőtársa volt. nemhiába adta emlékiratai címéül: Együtt a forradalomban, együtt a szám­űzetésben. Pedig 1945 után már illúziók nélkül hihette, hogy a magyar nép is, ő is bol­dogan, újabb megpróbáltatá­soktól mentesen élhet, s épít­heti szocialista hazáját. Saj­nos nem így történt. A szemé­lyi kultusz, a törvénysertések új megpróbáltatások ele állí­tották. A tragikus események Ká­rolyi Mihályt is mélyen meg­rendítették. Az élesszemű po­litikus mindjárt észrevette, hogy itt ördögi machinációról van szó, megrendítő emberi, sőt nemzeti katasztrófáról. A Rajk-ügy összetákolt koncep­ciójából egy betűt sem hitt el. Intett, figyelmeztetett, követelt, s amikor látta, hogy mindhiá­ba, lemondott párizsi követi megbízatásáról, s másodszor is emigrációba vonult. Eszmei szilárdságára, emberi tisztes­ségére, lelki nagyságára vall, hogy e tragikus és jóvátehe­tetlen törvénysértések miatt sem a szocializmust vagy a kommunizmust vádolta, ha­nem azokat, akik e rémsége­ket elkövették. Második emig­rációja idején is a szeretett élettárs biztosította, hogy meg­írhassa nagyértékű memoár­ját, ami aztán egész életük po­litikai és erkölcsi foglalata lett: hit, illúziók nélkül. Károlyi Mihályné Andrássy Katinka elfoglalta méltó he­lyét a nagy magyar asszonyok sorában. Férjének szobra ott áll a Parlament északi bejá­rata előtt, ott, aho*l a felsza­badulás előtt nagy ellenfelé­nek, gróf Tisza Istvánnak hi­valkodó, Oroszlánokat tipró szobra állt. A tört ívű kapu egyik oszlopához közel áll Ká­rolyi Mihály szikár és magas bronzalakja. A mai nappal egymás mellé, közös sírba ke- rjilnek..ugyan,„de.én Andrássy Katinka eszmeal^kj^t _ máris odaképzelem Károlyi Mihály bronzalakja mellé. Így vannak ők együtt, így teljes a róluk alkotott kép. Kívánom, miként együtt voltak az élet viharai közepet­te, legyenek együtt népünk emlékezetében, a halhatatlan­ságban is — mondta egyebek között gyászbeszédében Kállai Gyula. Az úrnát — katonai zenekar gyászzenéje közben — Károlyi Mihály és fia nyughelyéhez, a Kossuth mauzóleum előteré- bemilévő díszsírhelyhez vitték, s elhelyezték a családi sírbolt­ban. A gyászünnepség a Szó­zattal zárult. Vezetőségválasztás a DUNA ÉVKV-nél Újabb öt évre Pest megye első fecskéi. Így tartják számon azokat a vál­lalatokat, amelyek ebben az időszakban térnek át az új irá­nyítási formákra. Tegnap, mo- nori raktárházában a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Keres­kedelmi Vállalat vállalati ta­nácsa gyűlt össze, hogy első ülésén megválassza a tanács elnökét és elnökhelyettesét va­lamint döntsön arról, hogy jelenlegi első számú vezetőjét pozíciójában megerősítse-e. A Duna ÉVKV az eredeti elképzelések szerint csak egy későbbi időpontban tért vol­na át a vállalati tanács által irányított vezetési módra, azonban, minthogy küszöbön áll a VII. ötéves tervek ösz- szeállításának . időszaka, úgy döntöttek, előrehozzák a jelen­tős eseményt. Felpörögtek az előkészítés munkálatai; 1600 dolgozójuk munkásgyűlésen ismerte meg az új irányítási rendszer lényegét és célját. Ezután került, sor a dolgozói képviselők megválasztására; a tíz raktárházból 18 különböző beosztású dolgozó vesz részt a 26 tagú vállalati tanács mun­kájában. A hivatalból részt­vevő igazgatók mellé a legrá­termettebb dolgozókat delegál­ták munkatársaik. A vállalati tanács, miután Polgár Otióné, a salgótarjáni raktárház vezetője személyé­ben elnököt választott, egy­hangúan úgy döntött,_ hogy dr. Sticzay Jenő vezérigazgatót öt évre megerősíti tisztségében. A vezérigazgató a testület elé terjesztette fejlesztési és üz­letpolitikai programját. A vál­lalati tanács szeptemberi rend­kívüli ülésén dönt a tervbe-1 vett kötvénykibocsátásról, a belső szervezeti struktúra to­vábbfejlesztéséről, valamint a számítástechnikai fejlesztési programról. Sz. T. Egyházi vendég Lékai László bíboros ven­dégeként június 27. és július 1. között látogatást tett hazánk­ban Peter-Hans Kolvenbach a jezsuita rend generálisa. A rendi elöljárót elutazása előtt — hétfőn — fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Programok Szentendrén és Visegrádon Magyar-finn barátsági hét Hétfőn megkezdődtek a ma­gyar—finn barátsági hét ese­ményei. Budapestre 260-an ér­keztek az északi országból, s ugyanennyi magyar utazott Helsinkibe, hogy részt vegyen a háromévenként megrende­zésre kerülő barátsági héten. A hagyományoknak megfe­lelően ezúttal is gazdag kultu­rális programot állítottak ösz- sze a szervezők. Alkalom kí­nálkozik a közvetlen szemé­lyes kapcsolatok kialakítására is. Az idei barátsági hét során megemlékeznek arról, hogy 150 esztendeje jelent meg a finn nemzeti eposz, a Kale­vala. A finn vendégek Budapes­ten kívül ellátogatnak Eszter­gomba, Szentendrére, Viseg- rádra, valamint Kecskemétre. A hét első felét mind a fin­nek, mind a magyarok test­vérvárosukban töltik, majd a hét végére ismét a fővárosban találkoznak a küldöttek. A rendezvénysorozat két fő­védnöke, Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Mauno Koivisto finn államfő üdvöz­letét küldött a barátsági hét résztvevőinek. Losonczi Pál: A Magyar Népköztársaság a helsinki zá­róokmány szellemében azon munkálkodik, hogy nemzetkö­zi kapcsolatai alakításával hozzájáruljon a népek közötti bizalom és barátság erősítésé­hez, s ezzel a béke és bizton­ság megszilárdításához. A múltban etnikailag, a je­lenben nyelvileg és szellemi- leg-politikailag sokban rokon finn és magyar nép közötti kapcsolatok fejlődése töretlen. E folyamatba illeszkednek be a barátsági hetek. Mauno Koivisto: Szeretném melegen üdvözölni a barátsá­gi hét szervezőit és résztvevő­it, valamint sok sikert kíván­ni mindkét ország baráti tár­saságának ahhoz az értékes munkához, melyet országaink és népeink kapcsolatainak fej­lesztése érdekében végeznek. Ez a barátsági hét nagyban hozzájárul közeli barátságunk és rokonságunk ápolásához. Országos és Pest megyei ünnepség Semmelweis emlékezetére Semmelweis Ignácra, az anyák megmentőjére ünnep- ségen emlékeztek hétfőn, születésének 16". évfordulója £ alkalmából a Semmelweis Orvostudományi Egyetem ^ Nagyvárad téri épületében. Dr. Pesta László, az ország- ^ gyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke í köszöntötte az elnökség tagjait: Dr. Pál Lénárdot, az f MSZMP Központi Bizottságának titkárát, dr. Cschák Juditot, a Minisztertanács elnökhelyettesét, a társadal- mi, a tudományos élet más képviselőit, valamint az í ünnepségen részt vevő egészségügyi dolgozókat. Dr. Medve László egészség- ügyi miniszter ünnepi meg­emlékezése után átadta azo­kat £ kitüntetéseket, ame­lyeket egészségügyi dolgozók­nak kiváló munkájuk elisme­réseként ' adományozott. Kivá- • ló Orvos kitüntétést 37-en, Kiváló Gyógyszerész elisme­rést nyolcán vehettek át. Az országos ünnepségen ve­hette át a Kiváló Orvos ki­tüntetést dr. Lelik Ferenc, a dabasi szakorvosi rendelőin­tézet sebész-szakorvosa, s a Kiváló Gyógyszerész kitünte­tést Vimola Károlyné dr. Du- ha Gabriella, Pest megye fő­gyógyszerésze. Ezekben a napokban Pest megye valamennyi egészség- ügyi intézményében, a váro­sokban és vonzáskörzeteikben is, Semmelweis-emlékünnep- ségeket tartottak. Ezeken 76- an kaptak Kiváló Munkáért kitüntetést, s 70-en . részesül­tek egészségügyi miniszteri dicséretben. Hagyomány már. hogy az évfordulón megemlékezést tar­tanak a Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórházánál. Semmelweis Ignác Fülöp munkásságát ünnepi beszédé­ben dr. Varga István, a kór­ház I. sz. belgyógyászati osz­tályának vezetője méltatta. A megemlékezés után dr. Mundi Béla főigazgató főor­vos hét egészségügyi dolgozó­nak miniszteri, kettőnek fő­igazgatói dicséretet adott át, a törzsgárdajelvény különbö­ző fokozatait 34-en vehették át, hárman kiváló egészség­nevelő kitüntető jelvényt kap­tak. A Semmel weis-ünn épség emlékelőadással zárult, dr. Draskovich Éva audiológus szólt a krónikus középfül- gyulladás modern kezeléséről. Pest mégis fígyógyszerésze lem kell jobb érv a tényéknél Vimoláné dr. Duha Gab­riella Pest megyei főgyógy­szerész egy tárgyalásról érke­zett, ahol arról volt szó, ho­gyan lehetne megoldani a Pest megyei Gyógyszertári Központ évek óta nyomasztó raktár­gondját. S pénz bizony még nincsen erre, csalk a telket vá­sárolták meg. — Alig két évtizede végzett az egyetemen. Van tekintélye az idősebb patikusok között? — Mellékes a tekintély. Itt feladatokat kell megoldani, s ehhez hatásosabb az ésszerű­ség. Több érvet adnak a té­nyek, mint a tisztelet. Ve­Egyezteini kell, szakértebmmel gyünk egy példát. Nehéznek, megoldhatatlannak tűnik né­ha kompromisszumot kötni egy-egy községben, hogy a la­kosok s a gyógyszertáriak egy­aránt elégedettek legyenek a patika nyitva tartásával. Ám többnyire szülő az asszisztens, a gyógyszerész is, így köti őket a bölcsőde vagy az óvoda nyit­va tartása. Csak látszólag sze­mélyesek az érdekek, valójá­ban mindenki számára tény a másik ember munkaideje, ha alkalmazkodni kell hozzá. Ezért azután több-kevesebb vajúdás árán megszületnek a már említett kompromisszu­mok. a gyógyszertárak munkaerő- helyzetéről. Sok a helyettesí­tés, a feszített tempó. Érde­mes volt tüzetesebben vizsgá­lódni, mert kiderült: több mint 70 patikus kellene még ahhoz, hogy az egy gyógyszerész ál­tal forgalmazott orvosság ne legyen több, mint országos átlagban. Most a második leg­magasabb gyógyszerforgalmi adat a miénk. A gyógyszeré­szek korfájából pedig kiderült, hogy az ezredfordulóig a 250 közül 170 éri el a nyugdíjkor­határt. Ha nem készülünk fel — igaz, a képzés nem a mi feladatunk —, akkor később lesz gondunk. — ön főgyógyszerész. Erre aligha készül az ember. — Ez elméletileg tényleg így van, az esetemben azonban nem, én otthon tanultam ... — Hogyan ? ; Meghatározók a családi élmények A minisztérium, a megyei gyógyszertári központ, s a la­kosság — majd egymilliónyi ember — ellát bőven teendő­vel. Egyeztetni kell, s lehető­leg szakcrtelemmeh- Nem köny- nyű, amikor egyés külföldi nyersanyagok hiánya, a gyári fegyelem döccenői, s a gyógy­szerfogyasztási divatok roha­mai miatt tűzoltómunka jel­lemzi a gyógyszerellátást. Az időnkénti hiányokat érzékelik, panaszolják is az emberek. De hadd mondjam el, hogy me­gyénkben jobb a helyzet az átlagosnál, s ebben nagy sze­repe van annak, hpgy a Gyógyszertári Központ labo­ratóriumában sokféle hiányzó orvosságot, vagy azokat he­lyettesítő más szereket állíta­nak elő. Erről az embereik nem értesülnek, legfeljebb annyi tűnik fel nekik, hogy a szokásos helyett más csoma­golásban kapják — ugyanazt. Persze a külhoni orvosságokat nem pótolhatjuk ilyen köny- nyen most is hiánycikk pél­dául a Rudotel és a Corin- farn. — Ám, az ön munkájának hatása nem mindig mérhető azonnal, közvetlenül ... — Ez igaz. Most például egy felmérést készítettünk az Egészségügyi Minisztériumnak — Mindig a szüléimét te­kintettem példaképnek; apám Somogy megyében volt fő­gyógyszerész, anyám pedig Kaposváron gyógyszertárve­zető. Igaz, sohasem gondoltam volna, hogy a nyomukba lé­pek, de úgy nőttem fel, hogy a családi beszélgetések zöme szakmai volt. A gyakorlatot anyámtól, az elméletet, s a szervezést apámtól lestem el. Persze hosszú út vezetett idáig. Amikor diplomát kaptam, kö­telező volt vidéken elhelyez­kedni. Kaposváron kezdtem, majd falusi patikákban he­lyettesítettem, például Topo- náron, Balatonföldváron. Az­után a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem Gyógyszeré­szeti Intézetébe kerültem ta­nársegédnek Pandula profesz- szor mellé, ő hívott, mint volt diákköröst. Ott is doktoráltam 1970-ben. Két szakvizsgát is tettem, gyógyszer.technológiá- ból és gyógyszerügyi szerve­zésből. Férjhez mentem, s egy rövid keszthelyi kitérő után Budapesten, a Pest megyei Ta­nács szomszédságában, a Do­rottya utcai gyógyszertárban találtam munkát, onnan ke­rültem ide. a hivatalba. — Hivatalnoknak érzi ma­gát? — Csak a feladataim hiva­taliak, de mindegyik mögött emberek állnak, akik orvossá­got várnak bajaikra. •k Vimoláné dr. Duha Gab­riella a Pest megyei Tanács kiváló dolgozója, aiapszerveze- ti párttitkár, családanya. Tíz­éves lánya még nem válasz­tott pályát. De mert jeles ta­nuló. lehel hogy ő is követi majd édesanyját, aki a Sem- mclweis-nap alkalmából, ed­digi kiemelkedő szakmai és politikai tevékenysége, embe­ri magatartása alapján átve­hette a Kiváló Gyógyszerész kitüntetést. V. G. P.

Next

/
Thumbnails
Contents