Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

^á'wian 1985. JŰLIÜS 2., KEDD Jubiláló tévétalálkozó Meghódítják a közönséget is? A veszprémi tévétalálkozó karnaszkorba jutott. Tizenöt esztendő alatt tárlata, mérle­gelő otthona volt a magyar tévédráma-művészetnek ez a történelmi levegőjű város. Szakmai viták sokasága, ős­bemutatók és a műre ható közönségtalálkozók sora járult hozzá a tévédráma mai szín­vonalához. Joggal tehető fel tehát a kérdés, ez a. mérce milyennek tetszik áz ünnepi megméretés évében? Megbízható, jó szín­vonal, változatos témaválasz­tás, szakmai biztonság és képi Stabilitás a főbb jellemzők a tévéstúdiók háza táján. Külö­nösen a klasszikusok értő és tisztelő felfogása, a művek mai „üzeneteit” tisztességgel, erkölcsi kötelezettséggel bir­tokba vevő szándék a szem­betűnő. Ugyanakkor igen eredményesen versenyeztek Veszprémben a mai élet drá­máit feldolgozó alkotások. Nagy figyelem kísérte a zenés színpadi művek közönséghódí- tésát is. Sokan megállapítot­ták: a televízió szolgálattevő szerepe az operám,űvészet népszerűsítésében, igen jelen­tős. Éppen ezért a nagyközön­séghez utat találó modern operákat, tisztelet és díj Övezte. Díjazottak A tévétalálkozó esemény- sorozatának jelentős részét végigkísérhette az érdeklődő néző, a kettes csatornán. Be­vonultak az otthonokba azok az alkotások, amelyek a szak­mai és a társadalmi zsűri előtt vizsgáztak Veszprémben. Sajnos, olyan vevőkészülék még nem működik, amelynek segítségével foghatnánk a né­zők spontán véleményét, hall­hatnánk azok minősítését, akikhez szólnak a darabok: fgv aztán megelégedhetünk a szociológiában oly jól bevált mintavétellel. Ily módon állt össze a népes szakmai zsűri és a néző szóvivője, a társa­dalmi zsűri döntése. Ezúttal nem hiszem, hogy bárki el­fogultsággal illetné tevékeny­ségüket. Hiszen a fődíjat el­vitt alkotások maradandó em­léknyomot hagytak mindany- nyiunkban. Az, hogy újra lát­hattuk a filmeket, csak el­mélyítette az élményt, lehe­tőséget nyújtott a részletek megfigyelésére is. Nem vélet­len. hogy a drámai kategó­riában a pálmát Moliére szín­művének. a Nők iskolájának adaptációja vitte el. A klasz- szikus színmű mai hangvétele oly erőteljesen hat. hogy el­feledve a múltba tekintést, ko­rúnk lélektani drámáinak va­lamennyi árnyalata kibonta­kozik előttünk. Az eredeti cse­lekmény átszíneződik. A főhős tűnődő bölcsessége átsüt a képernyőn. S már korántsem vagyunk olyan biztosak, hogy a választása annyira egyér­telmű. A színészi játék ár­nyaltsága, a dramaturgiai for­dulatok jelzik: oly korban élünk, amelyben az igazi ér­tékek nagyon nehezen ismer- hetőek fel. Veszprém város különdíját nyerte el a négyszólamú ma­gány drámája, a Szent Kris­tóf kápolnája. (A tévéjátékot Gaigóczi Erzsébet regénye alapján Nemere László ren­dezte. Nagyszerű alakításáért színészi különdíjat kapott Pá- ger Antal és Bodnár Erika.) A lélektani dráma feszültsége korunk emberének szorongá­sait vetíti elénk. Olyan mély­ségekben tárulnak fel az egyéni sorsok, amelyre ritkán van alkalom. A zenés műfaj jelenlétét jelzi az operai ka­tegória fődíja, amelyet Ros­sini: Alkalom szüli a tolvajt Című kisoperájának színre vi­teléért Békés András rendező kapott. A tavaszi fesztivál díját is most adták át: Pet- rovícs Emil Lysistrate című koncert-operája kapta, Maár Gyula rendezésében. Ősbemutatók Nem lenne teljes a kép, ha nem számolnánk be azokról az alkotásokról, amelyeket csak ezután Iát majd a kö­íelenef a drámai kategóriában fddíjat nyert Nők iskolájából: Kál- lai Ferenc és Csonka Ibolya a képen. zönség. Az ősbemutatókon ti­zenegy mű mérettetett meg a szakmai közönség előtt, vala­mint a vetítések után az- ösz- szegyűlt közönség előtt. Mint­egy előrevetítve jelzik ezek a művek, az elkövetkező időszak tévédrámaműsorát. A palet­tán színes kínálat jelent meg, meglehetősen váltakozó színvonalú alkotásokkal. Az ősbemutatók fogadtatása egyúttal előrevetítette, hogy nem felhőtlen a magyar tévé­játékok ege. A viszonylag jó színvonal, a tartalmi gazdag­ság nem gátolhat bennünket, hogy ne szólnánk a hiányok­ról Is. Mint ahogyan az idei szakmai vitán is, elemző meg­közelítésben szólották a vita­vezetők és a hozzászólók, a mai magyar tévédráma gyen­géiről. Legelőször is — éppen az ősbemutatók tanulságaként — o nézői fogadtatás és mű­vészi igényesség harmóniája megteremtésének nehézségei­ről szólották az alkotók. Egy­re nagyobb gond, hogy a tévé­játék hol foglaljon helyet a műsorszerkezetben. Mit tegyen a tévé, a kimondottan köny- nyed Szórakoztatásért kiáltó Igényekkel. Végződhet-e min­den tévéjáték pozitív kicsen­géssel, hogyan alakulhat ki a hitelesség tudata, miként se­gíti a produkciókat a színészi alakítás? A tévéjátékok bel­ső ritmusának eltolódása, a funkciótlanul elnyújtott beál­lítások, a felesleges képso­rok, vajon nem rontják-e az alkotások művészi megjelení­tésének értékét? Mindezen va­lóságos problémafelvetéseken kívül, szó esett az újkeletű erkölcsi példázatokról. Mert nem valószínű, hogy a kép­ernyő előtt ülő, az esti órák­ban elviseli, hogy direkt mó­don neveljék. Érdekes jelen­ség, gyarapodnak a szerzői filmek. Ily módon mintha ki­szorulnának az írók a . televí­ziós műhelyekből. Pedig a képi megjelenítés nem nélkü­lözheti az igényes irodalmi al­kotást — amelyet a bemuta­tott művek sora is bizonyított. Irányzatok A kamaszkorába jutott té­vétalálkozón, a korábbi esz­tendőkhöz képest, mintha csi­tultak volna az indulatok. Nem, mintha hiányzott volna a kritikai szó. Kritikusok, té­vések, színészek .és. ngnj.utoJ-: sósorban, a vetítések- közön­sége, elemző beszélgetéseken próbált egymás hasznára len­ni. S ha a gondolatok néha nem is találkoztak, ha a fü­lek nem is mindig arra nyíl­tak, amire kellett volna, tetten érhettük a tévédráma niai irányzatait és megjelenését. A stúdiók igényes munkája vitathatatlan. így aztán nem kell félnünk, hogy színvonalas tévéjátékok nélkül marad a néző. Erdősi Katalin Traccspartival kezdődött A bevétel erősíti a szabályt? Pék Lajos, a budakeszi Er­kel Ferenc Művelődési Köz­pont megbízott igazgatója márciusban, kinevezése után .két héttel összehívta a tanács­tagokat: mondják el maguk és választóik nevében azt, hogy mit várnak a művelődési ház­tól ! Kézenfekvő, mégsem szokványos módszer, mint ahogy újszerű a többi ötlet, próbálkozás is, amelyekkel az elmúlt három hónapban elő­állt. Nem egyszerűen az új seprű jól seper esetéről van szó, sokkal inkább arról, amit dicséretként, vagy rosszallás­ként tartanak róla: menedzser típusú vezető. Képzettsége nem sorolja a népművelők kö­zé, ám aki hályogkovácsnak tartja, az is távol jár az igaz­ságtól. A jelzőkkel — így, vagy úgy — csínján kell bán­ni, hiszen kevés idő telt el ahhoz, hogy bárki véleményt mondhasson a ház működésé­ről. Rétegek szerint A művelődési központot nemcsak furcsa építészeti megoldása miatt venni észre messziről, hanem azért is, mert naphosszat harsog a hangos híradó. Az intézmény programjairól tájékoztatja a járókelőket, csakúgy, mint a kihelyezett plakátok, vagy az előtérben hozzáférhető propa­gandaanyagok. Jobbra nyílik a népművelők irodája, abból pedig az igazgatói szoba. Pék Lajos, aki korábban a társa­dalmi vezetőség elnöke volt, hellyel, üdítővel kínál. Fölké­szült a beszélgetésre, jegyze­teit maga elé teríti az asztal­ra. Az első pont: traccsparti. — A különböző rétegeket szeretnénk megnyerni, behoz­ni a művelődési házba. Ez a szándék hívta életre a traces- partit, amelyre havonta egy­szer várjuk a .német ajkú em­bereket. Mint a neve is mu­tatja, főként beszélgetés a program, fűszerezve egy kis sramlizenével. Az első vasár­nap délután 130-an jöttek el, közülük vagy 80-an korábban még nem jártak a művelődési házban. A kezdemáhyezés híre eljutott a Magyarországi Né­metek Demokratikus Szövet­ségéhez és valószínű, hogy a következő alkalommal kö­rünkben üdvözölhetjük egyik képviselőjüket. Az év koncertje Becsben Zene öltöztette a színpadot A bécsi ifjúság úgy jött el, mint egy ígéretes koncertre: vakációkezdő nyugalommal és kíváncsian. Némelyek punkcs hajjal, mások szegecselt bőr­mellényben, de mindahányan némi halk bécsi fölénnyel. Hisz a világ legjobb rockze­nekarait oly természetesen hozzák el ide, mint magyar kisvárosba rendelik a Dolly Rollt. Már 1982-ben a Rolling Stones előtt két héttel Frank Zappa játszott nekik. Hogy most a Deep Purple öt — egyenként tizennégy méteres — kamionnal hozta az erősítő berendezést? A „Stones” hu­szoneggyel hozta! Hogy a mai 35 évesek úgy jöttek erre a keményrock koncertre, mint­ha huszonéveskori estéik tá­madnának fel? — Mindeneset­re ők, a mai bécsi tizenévesek is hívei a keményrocknak, de ezt már a Motörhead. s az AC/ DC feliratú pólók jelképezik, nem a Deep Purple. Szóval olyan „majd meglátjuk” han­gulatban húztak a Stadthalle felé. A Deep Purple pedig — Johann Sebastian Bachhai kezdett. A Bach toccata John Lord elektromos orgoná­jából zúgta be a Stadthallét és a 16 ezer ifjú embernek pil­lanatra elállt a lélegzete. Az­után kemény futammal a Szu­persztár dallamai bújtak elő a rockzene egyik legszebb múltjából. Tapsra, bravókiál- tásra, őrjöngésre sóm volt idő, mert lan Gillan — aki épp 15 éve egyetlen esztendő alatt 2,5 millió példányban eladott le­mezen játszotta, énekelte a Szupersztárt — nos, lan Gil­lan operai terjedelmű hang­ján megszólalt a Tokiói asz- szony. Tizenhárom éve került hanglemezkorongra ez a ke­mény fortéban írott szerelmi dal, és tizenhárom éve iga­zolja, hogy a keményrock va­lójában a hangosan kiáltó-or- dító ember belső érzékenysége, wattokban kifejezve. A bom- bázógép erejű wattok tehát mély érzésvilág fölfedezésére hivatottak. Aztán sorra jött a sok nagy Deep Purple-nóta: a Te vagy az őrült senki más fájdalmas lírája, a Füst a víz felett szép­ségről hitvalló örömódája, lan Paice nyolcperces dobszólója, amikor már azt hittük, hogy nem lehet többet elmondani a két dobverővel, de ő még min­dig új gondolatokat volt ké­pes eldobolni. A zene élt a Deep Purple bécsi koncertjén, az idei június utolsó hetének szerdáján és csütörtökén. A koncertlégkört a csupa nagy­betűs zene varázsolta elő. s nem látvány. Lézersugár csak szolid ízléssel élt a pódiumon, fényjáték igen mértéktartóan, kosztümök sehogy. Ritchie Blackmore, az ördögi gitáros valamilyen cilinderfélét viselt a fején, lan Gillan piros ove- rálban jött. A selyemcukor színvonalú rockzene csupa-ra- gyogás ruhakülsőségei helyett a Deep Purple akármilyen öl­tözékben jött, hogy a színpa­dot a zene öltöztesse fel, hogy semmiféle csinált látvány nem zavarja az igazi muzsika bel­ső képkeltő erejét. Csak a ZE­NE áradt a pódiumról. Bachot is ezért idézték meg, és a rock- hangverseny második felében a zenetörténet másik óriá­sa, Beethoven előtt is ezért tisztelegtek. A rock nyelvén szólalt meg a IX. szimfónia örömódája, azután Für Elise nem a klasszikusok másolása végett, hanem hogy tisztelet­tel megidézzék őket. Ettől Bécsben megtörtént a csoda: a muzsika kollektív megtisztító óreje két estén misztikus örömujjongás hely­színévé változtatta a Stadt- hallét. A veronai arénában, az operaművészet nyári világ­központjában a közönség gyer­tyát gyújt előadás közben. Bécsben a Deep Purple kon­certjén előkerültek az öngyúj­tók, és gyertyaként 16 ezer ragyogó szempárt világítottak meg. A negyedszer is vissza­tapsolt Deep Purple — ma­gyarul: Mély bíbor — nevé­hez méltóan meleg bíborszín hangulatba vitte a nézők ez­reit. s azok végül együtt éne­kelték a nagy rocknótát: „Füst a víz felett'.” A szintetizátor, a technika nem ölte meg a zenét, hanem kihívta belőle az em­bert. Koncert után néhányan le­vetették a Motörhead meg az AC DC pólót és vele talán a zene iránti igénytelenséget is. Bécsben kétszer 16 ezer bol­dog ifjú ember élte meg az öröm együttes élményét. Földessy Dénes — Érdemes megemlíteni, hogy a hagyományos május 1-i tabáni fellépés előtt ná­lunk tartott főpróbát az LGT. Ez a koncert csak 10 ezer fo­rintba került, pedig az együt­tes gázsija 40—50 ezer körül mozog. Elhozták, felállították a teljes felszerelésüket, dél­előtt 9-től délután 1 óráig hordták be a hangszereket, az erősítőket, a hangfalakat. De akadt más kuriózum is. Hoz­tunk produkciót a Várszínház­ból, vendégszerepeit a Mik- roszkón Színpad, az Állami Bábszínház, bemutatkozott egy nyugatnémet, majd egy finn kórus, július 7-én pedig egy 59 tagú olasz női kart látunk vendégül, akik a fóti zeneba­rátokkal adnak közös műsort. Rendeztünk olyan nótaestet, amelynek szünetében egy ki­állítás megtekintésére, a végén pedig beszélgetésre invitáltuk a közönséget. Az utóbbi hóna­pokban szentendrei festők ké­peit, Sajdik Ferenc karikatú­ráit és Révész András fotómű­vész munkáit nézhették meg az érdeklődők a művelődési házban. Mínusz egy klub Természetesen működnek, élnek a korábban bevezetett, jól bevált formák is. Széles a skála: nyelvtanfolyamok, né­pi tánc, balett, rajz, számítás- technika, szabás-varrás, reha­bilitációs torna, alkoholelle­nes, nyugdíjas, ifjúsági, dia­betikus — és a csonka csalá­dok klubja. Az utóbbi megint újdonság, s alig váltunk róla néhány szót, betoppan a klub vezetője, Popovícs Lászióné. — Amikor elváltam, tapasz­taltam, hogy a csonka csalá­dokkal alig törődik valaki. Pe­dig ezek az emberek is rászo­rulnak, hiszen annak ellenére, hogy dolgoznak, gyerekeket nevelnek, mégis magányosak. A Mínusz egy klub tagjai azért találkoznak szombaton­ként, hogy magukon, egymá­son segítsenek. A játék, a be­szélgetés, a kirándulás jót tesz nekik is, a gyerekeiknek is, akiket egyébként van kire hagyni, ha valaki színházba, vagy moziba készül. Hiszem, hogy kialakulhat egy olyan társaság, amelyre a társadal­mi munkában, az akciók szer­vezésében is lehet támaszkod­ni. A július közepén rendezen­dő községi kocogó nap szintén ezt látszik igazolni. Ingyenjeggyel Pék Lajos és munkatársai azt vallják, hogy a kulturális szolgáltatásokon túl az is fel­adata a művelődési központ­nak, hogy közelebb hozza egy­máshoz az embereket, hogy a beszélgetések, a jó értelemben vett társasági élet meghono­sodjék. A kettős cél elérése érdekében színvonalas progra­mokat igyekeznek nyújtani, s ebből akkor sem engednek, ha egy előadás, vagy hangver­seny ráfizetéses. Majd behozza a pénzt a többi rendezvény! A nézőcsalogató fogásokhoz az ugyancsak hozzá tartozik, hogy egy-egy fajsúlyos prog­ramra névre szóló meghívókat küldenek szét, hogy biztosan eljöjjenek azok, akiket érde­kel. És hozzá tartozik az is, hogy néhány fiatalt ingyen engedtek be a színházi elő­adásra, hogy aki közülük el­megy a legközelebbi kórus- hangversenyre, az jutalomje- gyet kap a videó-diszkóba. Az sem mellékes, hogy a terve­zett és a sokéves átlagnak megfelelő 210 ezer forintos sa­ját bevételből június végére már 190 ezret magukénak tud­hatnak. Ez történt néhány hónap alatt. Kövess Lászlö Egyetemi tanárok kinevezése Rektori megbízatások Rektori megbízásokat, egye­temi tanári kinevezéseket ad­tak át hétfőn a Parlament kupolatermében. A megbizá sokat, kinevezéseket Csehák Judit, a Minisztertanács el­nökhelyettese nyújtotta át, az eseményen jelen volt Lázár György, a Minisztertanács el­nöke és Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. A MINISZTERTANÁCS a rek­tori TEENDŐK ELLÁTÁSA ALöL — MUNKÁSSÁGUK ELIS­MERÉSE MELLETT FELMEN­TETTE : Dr. Flerkó Bélát, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem rektorát, dr. Karmazsin Lászlót, a Debre­ceni Orvostudományi Egyetem rektorát, dr. Kristó Gyulát, a Jó­zsef Attila Tudományegyetem rektorát, dr. Szécsy Anuort, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorát. A KORMÁNY A REKTORI TEENDŐK ELLÁTÁSÁVAL MEG­BÍZTA : Dr. Bauer Miklóst, a Pécsi Or­vostudományi Egyetemen, dr. Csá­kány Bélát, a József Attila Tudo­mányegyetemen, dr. Csáki Csa­bát, a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemen, dr. Leö- vey Andrást, a Debreceni Orvos- tudományi Egyetemen, dr. .Somo­gyi Endrét, a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetemen. REKTORI MEGBÍZATÁSÁT MEGHOSSZABBÍTOTTA: Dr. Debreczeni Bélának, a Keszthelyi Agrártudományi Egye­temen, Gergely Istvánnak, a Ma­gyar Iparművészeti Főiskolán, Simó Jenőnek, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A MINISZTERTANÁCS EGYE­TEMI TANÁRRÁ NEVEZTE KI: Dr. Büki Gergelyt, a Budapes­ti Műszaki Egyetem egyetemi do­censét, dr. Büky Bélát, a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem egyetemi docensét, dr. Cotel Kor­nélt, a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem egyetemi docensét, dr. Fenyő Istvánt, a Kossuth Lajos Tudományegyetem tudományos tanácsadóját, dr. Fenyvesi Tamást, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem egye­temi docensét, dr. Fcrencz Antalt, a Komárom Megyei Kórház ren­delőintézete osztályvezető főorvo­sát, Ferge Sándorné dr.-t, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi docensét, dr. Gáspárdy Lászlót, a Nehézipari Műszaki Egyetem egyetemi docensét, dr. Gesztelyi Ernőt, a Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi do­censét, dr. Gráf Lászlót, a Gyógy­szerkutató Intézet tudományos osztályvezetőjét, dr. Győry Kál­mánt, a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem egyetemi docensét, dr. Halász Gábort, a Magyar Tu­dományos Akadémia matematikai kutatóintézete tudományos osz­tályvezetőjét, dr. Kiss Károlyt, a Gödöllői Agrártudományi Egye­tem egyetemi docensét, dr. Le* hoczky Dezsőt, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem egyetemi docensét, tír. Magyar Istvánt, a magyar néphadsereg főideggyó­gyászát, dr. Makó Csabát, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi docensét, dr. Mészáros Istvánt, a Kossuth La­jos Tudományegyetem tanácsadó­ját, dr. Nagy Józsefet, a Buda­pesti Műszaki Egyetem egyetemi docensét, dr. Orosz Lászlót, a Jó­zsef Attila Tudományegyetem egyetemi docensét, dr. Papp Má­tyást, a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem egyetemi docen­sét, dr. Papp Zoltánt, a Debre­ceni Orvostudományi Egyetem egyetemi docensét, dr. Peák Ist­vánt, a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem egyetemi docensét, dr. Pete Istvánt, a Jó­zsef Attila Tudományegyetem egyetemi docensét, dr. Péter Mi­hályt, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem egyetemi docensét, dr. Péter Mózest, a Debreceni Or­vostudományi Egyeíem egyetemi docensét, dr. Révész Pált, az MTA Matematikai Kutatóintézet tudományos tanácsadóját, dr. Ro- mlcs Lászlót, az Országos Reuma és Fizioterápiás Intézet főigaz­gató-helyettes főorvosát, dr. Se­bestyén Zoltánt, az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem egyete­mi docensét, Szabó Istvánt, a Színház- és Filmművészeti Főis­kola egyetemi docensét, dr. Szent­irmai Attilát, a ■ Gyógyszerkutató Intézet Közös Vállalat osztályve­zetőjét, dr. Valki Lászlót, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi docensét, Var&sdy Fri­gyest, a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola egyetemi docensét, dr. Varga Jánost, az Állatorvos* tudományi Elvetem egyetemi do­censét. dr. Voi+h Mártont, a Ne­héz! oari Műszaki Egyetem egye­temi docensét, dr. Zimányl Vero­nikát. az MTA Történettudomá­ny! Intézete tudományos főműn* katársát. Ugyancsak hétfőn, főiskolai fő­igazgatói megbízatásokat adott át Földiák Gábor művelődési mi­niszterhelyettes a Néprajzi Mú­zeumban. Egyes főiskolákon — új vonásként — pályázat útján került sor a főigazgatói kineve­zésekre. így — 1985. július l-i ha­tállyal — főigazgatói megbízást kapott dr. Kállai Lajos, a Pénz­ügyi- és Számviteli Főiskolára, dr. Pozsgai Lajos az Ybl Miklós Műszaki Főiskolára, dr. Kulcsár Béla a Gépipari és Automatizálá­si Műszaki Főiskolára, és dr. Nagy Zoltán a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára. Meghosszabbították főigazgatói megbízását dr. Nagy Lajosnak az Esztergomi Tanítóképző Főisko­lára, dr. Nyi»as Viktornak a Deb- deceni Tanítóképző Főiskolára, va­lamint Dózsa Imrének az Állami Balettintézetre. Igazgatói megbízást kapott. Rezs- nyák istvánné a Soproni óvónő­képző Intézetre. >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents