Pest Megyei Hírlap, 1985. július (29. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-10 / 160. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 160. SZÄM 1985. JÚLIUS 10., SZERDA S ön mikor megy szabadságra? Ahol az érdekek találkoznak A málna végnapjai? ízes szemek - szeplökkel Két héten át Áruházi cserében Hagyományokhoz híven, a Vác és-Vidéke Áfész júliusától július 22-ig idén is megrendezte a csehszlovák és NDK hetet , az ünnepi köntösbe öltöztetett Naszály áruházban. A tavalyi évhez hasonlóan tízmillió fc-rint értékű áru érkezett a szlovákiai losonci és a német ilemananj szövetkezetektől Már az első napon nagy keletje volt a német háztartási gépeknek., a máslél literes termosz ételhordóknak, a gyermek fehérneműknek, a tapétáknak, a szlovák kerti locsolónak, posztócipőknek. Sokan állták körül a német zeneszekrényeket, széntüzelésű kályhákat, a szlovák kazánokat és természetesen sok külföldi sör és konzerv is került a. bevásárlókosarakba. Kérésünkre, hogy a jobb ellátás, a választék szélesítése érdekében, a vásárlók kérésére, hogy mikor rendeznek osztrák és szovjet heteket is, Harmati Ferenc, a Váci Áfész áruforgalmi főosztályvezetője elmondta, hogy erre a közeljövőben nem kerülhet sor, de mindent elkövetnek, hogy a külföldi partnereikkel egész éven át tartsák kapcsolataikat, hogy a hiánycikkek listáját szűkítsék, illetve megszüntessék. Ez már tapasztalható is a külföldi híradástechnikai cikkek, háztartási gépek, radiátorok, kazánok, tapéták stb. kínálatában. »I. Gy. Bolgár vendégek Pest megye Vöröskeresztes munkájával ismerkedik július 8—13-ig a bulgáriai Szófia megye Vöröskereszt-delegációja. A dr. Mono Monovszki főorvos, a megye Vöröskeresztbizottságának elnöke vezette háromtagú delegáció Vácrais ellátogat. Július 10-én, szerdán többek között a vértranszfúziós állomást és a Forte gyár orvosi rendelőjét tekintik meg és megismerkednek a gyár vöröskeresztes munkájával is. Fák, virágok, tobzódó fények, övezik a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyáregységének épületeit: az udvaron betongyűrűk és gerendák várnak szállításra. Nyüzsög az udvar, targoncák surrannak, teherautók araszolnak, s benn a csarnok falai között is teljes a nagyüzem. Beugrik a másik Hatalmas gépek, még nagyobb daruk között és alatt forgolódik a krónikás; amott, a spirálvázkészítő masina mellett izzadt testű férfi: Kiss Sándor irányítja a gépmonstrumot. Két mozdulat között így vall a tíztagú Nógrádi Sándor szocialista brigád vezetője: — Szabadság? Nézze, mi ketten Bognár Gyulával — s oldalt mutat, ahol egy hasonló gépet kezel egy bajuszos férfi —, tartjuk a feszített tempót. Ha valamelyikünk szabadságra megy, a másik ugrik be helyette. Olyan nem lehet, hogy leálljon a gépsor. Mozdul, fordul egyet a spirálváz: a vasbeton nyomócső lelke. — Huszonnégy nap szabadságom van évente — folytatja a férfi —, az idén augusztusban veszem ki a járandóságom felét: az otthoni, központi kazánt kell átszerelnem. Üdülni, nyaralni sehová nem megyünk... — S mi lesz a többi szabadsággal? — Az a téli hónapokra, jobban mondva, decemberre marad. Akkor már tudjuk, milyen eredménnyel zár a gyáregység. S akkor lesz időnk meglátogatni a lányomat, aki Vácott kapott nemrég lakást, illetve arra is lesz időnk, hogy Somogyor- szágban élő rokonaimat viszontláthassuk ... Az emeletnyi gépóriások között szinte megbújva szerénykedik egy — láthatóan jobb napokat látott — masina: a huzalokat gombozó gép. Kezelője Lakatos Jánosné, szinte másodpercekre kimért mozdulatokkal helyezi a fogópofák közé az acélhuzalokat. Szusszan egyet az asszony, szusszan a gép is. Nincsen árva gép — Harminc éve dolgozom a gyárban, éppen ma kapom meg a törzsgárdajelvényt — mondja Lakatosné. — Öten vagyunk nők a Nógrádi Sándor brigádban, valamennyien olyasféle univerzális emberek. Ha valamelyikünk elmegy szabadságra, nem maradnak árvák a gépek... — S ön mikor, mivel tölti el szabadsága napjait? — Néhány nap múlva kezdem meg a szabadságomat. Munkával... Tahiban lakom, onnan ingázom három évtizede, s van vagy tizenöt cseresznyefánk, azok termését szedjük a jövő héten. Utána? A Balaton mellé megyünk a családdal. Várom már a pihenést, mert fárasztó a rtiun- kám. A csarnok sarkában megbúvó ajtón át egy másik műhelybe vezet utunk: kísérőm, Kertész László vezető szervező egy toronnyi géphez invitál. Mozgékony, energikus asszony, Görtl Jánosné lépked le a lépcsőkön, munkaruhája szélébe törli olajos kezét. — Ez a gravitációs betoncsőgyártó gép — mutat a krónikás számára túlontúl bonyolultnak tűnő szerkezetre. — Műszakonként 220 darab csatornacsövet gyártok ezen a gépen. — Nehéz a munkája? — Nagy figyelmet, összpontosítást kíván, s emellett fizikailag is igénybe veszi a szervezetemet, pedig — mutat végig alakján — látja, nem vagyok nádszálkisasz- szony. Reggel hatkor kezdődik a műszak, s havonta olykor 2—3 héten át este hatig tart... Szóval, én is gmkzom. Fölöttünk mozdul, s aláereszkedik a daru horogja — odébb állunk. A műhely e részében alig látni munkásokat. — Eperszezon van, a tahiak mindnyájan a szamócatáblákon szorgoskodnak — adja a magyarázatot Görtl Jánosné. — Ilyenkor ránk, a benn dolgozókra dupla munka vár. Győzzük, bár jólesik majd nekem is az a két-három hét pihenés. — Hol? — Az idén Bulgáriában. Tudja, az én családom olyan világjáró família: voltunk mi már szinte valamennyi szocialista országban. Köveket csodáltunk, emberekkel ismerkedtünk, s megfigyeltük, hogyan élnek más népek. — Távollétében ki helyettesíti a gépen? Erre a kérdésre Kertész László válaszol. — Gyáregységünk munkásainak többsége törzsgárdatag, akik 15—20, sőt harminc éve itt dolgoznak. Ismerik a betoncső- és gerendagyártás szinte valamennyi műveletét, így különféle gépek kezeléséhez is értenek. A szabadságok idejére sehol sem áll le a folyamatos termelés. Ha két- három kulcsember közül valaki elmegy szabadságra, mindig találunk helyette beugró szakmunkást. Évtizedes gyakorlat már, hogy minden év elején — az üzemgazdasági osztály szervezésében —, fölmérjük: ki mikor akar szabadságra menni. Az egyéni igényeket először a kisebb kollektívák — szocialista brigádok, csoportok —, tagjai egyeztetik egymás között s azután áll össze műhelyi, illetve gyáregységi szintén a szabadságstratégia. Mindezek — s a tervszámok, termékkibocsátási ütemezések — ismeretében mennek a megérdemelt két-három hetes szabadságra fizikai dolgozóink. Irány a Balaton — A műszakiak, a termelés- és munkairányítók is? — Természetesen. Jómagam, a feleségemmel együtt július közepétől üdülünk Siófokon az ő vállalati beutalójával. Óbudán, bár zöldövezetben lakunk, nekünk is hiányzik a magyar tenger, a hatalmas víztükör. A más. Olyankor egy kicsit én is elfelejtem feszített tempójú mindennapi munkámat. — S a gyerekek? — Felnőtt emberek már ... Három unokám is van, a legkisebb a fiam kislánya, alig múlt egyhónapos. Öt mégsem vihetjük magunkkal. — S a vezető szervezőt ki helyettesíti a két hét alatt? — Senki... Munkámat úgy kell ütemeznem, hogy szabadságomból visszatérve, zökkenőmentesen folytathassam tennivalómat. Persze, kipihenten, s valamivel napbarnítottabb ábrázattal... B. I. A. f A hazánkban termesztett J gyümölcsfélék csaknem íj negyven százalékát expor- 'j tálják. Ezek közül az egyik íj legkeresettebb bogyós — í főként a nyugati piacon —, f a málna. Mégsem könnyű ^ túladni rajta, mert egyre íj szigorodnak az átvételi fel- íj tételek. A külföldi vevő íj válogatós, úgynevezett gu- í rulós, alaktartó fajtákat í keres. Ilyen fajták előállí- í tásán kísérleteznek a ku- ? tatók és ilyen gyümölcsöt | vár a hűtőipar is. De mi- íj ként vélekednek, mennyit ^ dolgoznak és keresnek azok íj az emberek a Börzsöny í tájegységben, akiktől leg- 'íj inkább függ az óhajtott i végeredmény? Több írást közöltünk már a málnatermesztés és a felvásárlás gondjairól, felkeresve a környék legismertebb ültetvényeit. Évenként akadt panaszuk bőven a termelőknek: a farekeszek súlya kevesebb, mint amennyit az átvételnél levonnak, csak formálisak az, átvevőkkel kötött szerződések, akadozik a göngyölegellátás, nem rogyadoznak a bokrok a terméstől, és egyre kevesebb a haszon. Ládára várva Az idén sem jobb a hangulat, mint amilyen a korábbi években volt, ami a térség málnatermesztését illeti. — Órákat kell sorban áll- nom — mondja egyik málnatermesztő ismerősöm. — Már hajnalban kimegyek a gom- bási átvevőhelyre, hogy ládákat kapjak. Három órát álltam sorba ma is és csak a szükséges mennyiség felét kaptam. Délután legalább ennyit várok arra, hogy _ átvegyék tőlem a termést. A város szélén, a Gombási úton Zsóka Lajosné tizennyolcadik éve veszi át a málnát az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalatnak. — Csak az első nap vettünk át rekeszes málnát. Azóta lémálnaként veszünk át — mondja —. Kezdéskor ennek kilójáért 23 forintot fizettünk, ma már egy forinttal olcsóbban vesszük át. Győri Miklós meglehetősen fáradtan pakolja a mérlegre a ládákat, hordókat. — Ne csodálkozzon rajta. Ma reggel is nagyon idegesen kezdtem a napot. Több mint háromszáz forintot etkocsi- káztam azért, hogy megtudjam, hol adhatom le a málnám. Törökhegyen van 900 négyszögölnyi ültetvényem. Ott kint a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet váci kerülete vészi át a málnát. De a szedéséhez nem tudnak ládát adni. Negyven saját rekeszem van, mégsem tudják visszaadni. Lémálnát meg nem vettek át. Nem volt szerencsém a kisváci és a gombási átvevőhelyeken sem. 1985. július 5-én, pénteken megjelent „Labdával a hónuk alatt" című cikket szeretném kiegészíteni: A T. szerző figyelmét valami elkerülte. A teret, ahol a pingpongasztalok vannak, betonvázas kandeláberek veszik körül. A tér és közvetlen közelében 10 darab oszlopról hiányzik az ajtó. Jó lenne felhívni az illetékesek figyelmét erre. Ha ezt Önök teszik, azt hiszem hatásosabb lesz. Addig, amíg nem késő mert akkor valaminek „hamarosan itt a vége”. Jóllehet, hogy ezek nappal nincsenek feszültség | — Nem kötött szerződést a várható termésre? , Álszerződés — Nyolc mázsát szerződtem le a tsz-nél, de nem viszek többet oda egy grammot sem. Változtatják az árakat és nem adnak göngyöleget. Az átvétel az utolsó mozzanat. Amíg idejut a termelő, már azt számolgatja: jövőre is kapálja meg, vagy vágja ki a bokrokat? Sokan az utóbbi gondolattal barátkoznak, mert úgy érzik, hogy a befektetett pénz és a munka értékével nem arányos a nyereség. Szigorúbbak a követelmények, a málna átvételi — nem piaci — ára pedig csak mérsékelten emelkedett. A termővesszők darabját két forintért veszik, a gyűr mölcs csak az ültetéstől számított harmadik évben terem rajtuk. Addig csak viszi a pénzt a kapálás, a trágyázás, a metszés. Ha valaki az idén málnázni kezd, az 1988-ban tudja meg, hogy nyert vagy veszített rajta. Természetesen ebben közrejátszanak az előre nem látható árváltozások, a% időjárás és a kereslet alakulása. — Mégis úgy vagyunk vele, mint más a lottóval — mondja Kiss Lászlóné —, mindenki csinálja, egész nap dolgozunk,' toporgunk a bokrok között. — Megéri? — Nekem hatszáz négyszögöl van. Annyit tartok, amennyit meg bírunk művelni. Sohasem számolom, mennyit nyerek rajta. Akármibe fog az ember, pénz nélkül nem megy. Termelői kedv — Igaz, hogy az átvevők keresnek a legjobban a málnaszezon idején? — Ugyan már — kapja fél a fejét Zsóka Lajosné mérlegelés közben. — Én is itt élek közöttük, nekem is itt van ültetvényem a szomszédban. Egy a sorsunk. Meg ki is lehet számolni. Minden átvett málna kilójáért hatvan fillért kapok. A szedés néha még egy hónapig sem tart. — Mennyit hoznak naponta? — Ez változó. Tegnap majdnem ötvenkét mázsát vettünk át a fiammal együtt. — Mi lesz az ültetvény sorsa Törökhegyen? — kérdezem Győri Miklóst. Én jövőre kifaragom az egészet, nem foglalkozom többet vele. Minden évben három hónapot töltök az ápolásával. Csaknem 40 ezer forintomba került az ültetvény beállítása, viszont eddig még sohasem volt egy nyugodt évem, mert ha sok a termés, az a baj, ha kevés, akkot meg a saját munkám sincs megfizetve. Surányi János alatt, de ott este is vannak gyerekek. Kormos István Felhívás! Vácra is eljutott a Pest megyei Gyógyszertári Központ felhívása, amelyben kérik, hogy az éjszakai ügyeleti szolgálatot ne a rendszeresen használt gyógyszerek kiváltására, hanem a valóban előre nem látható, halasztást nem tűrő; indokolt és sürgős esetekben ve evek igénvbe. í1"" ' ' ...... IS SN 0133—2759 (Váci Hírlapi A Papírfeldolgozó Ipari Szövetkezet a fóti telephelyére azonnal felvesz szakmai képesítést és gyakorlatot szerzett belső ellenőrt, Robotron kezelésében jártas gépkönyvelőt, számítógépes szervezőt, magas- és ofszetnyomásban jártas gyártás-előkészítőket, 1 magas- és ofszetnyomó gépmestereket, raktárost, valamint képesítés nélküli, érettségizett adatrögzítőt | i kisszámítógéphez és nyomdai berakónőt Elsősorban Fóton, Dunakeszin, Mogyoródon, Újpesten, Zuglóban, Rákospalotán vagy Újpalotán lakók jelentkezését várja a szövetkezet. Jó kereseti lehetőség. Munkába és hazaszállítás. Kedvezményes üzemi étkezés. Üdülés a Balatonnál, a szövetkezet saját üdülőjében. Jelentkezni lehet az elnöki irodában, hétfőtől péntekig, 7 és 8 óra között, cím: Budapest VII., Dohány u. 57., vagy a munkaügyi osztályon, hétfőtől csütörtökig, 7 és 14 óra között, pénteken 7 és 12 óra között (a szombat munkaszüneti nap), cím: Fót, Keleti Márton u. 7, (Györffy István u. 35.). 2601 Vác. Pf. 32. Hiányoznak az ajtók NDK és csehszlovák áruházi hetek a váci Naszály Áruházban. július 8-tól 20-ig Várjuk kedves vásárlóinkat!
