Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
3 PEST MEGYEIHlRLAP 1985. JCNIUS 8., SZOMBAT S Z í N H ÁZI LEVÉL Megint lesz egy nyár S benne sok-sok szabadtéri előadás. Az előzetes tervek legalábbis ezt ígérik. Szám szerint talán több is 'l'esz a produkció és az előadás az idén. mint korábban volt. Nem a játszási helyek szaporodnak — bár újdonság itt» is akad éppen —, hanem inkább az egyes helyszínek kínálnak több rendezvényt, s ezekből is több előadást. Ez mintha arra utalna, hogy a nyárt színházi évadban is kezd érvényesülni a takarékosság, az észszerű gazdálkodás és a jövedelmezőség szentháromsága. Azért mondom, hogy a nyári évadban - i s, mert a kőszínházi szezon, lassan a vége felé járva, ezt a szentháromságot nagyon megtanulta tisztelni ■ — néha a szükséges mértéken túl Is. Az évadról a maga idején majd elmondom a véleményemet — ennek nem akarok elébe vágni, Any- nyit azonban most is meg lehet jegyezni, hogy bizony nem volt ritka az olyan bemutató, amelyről érzett: a színház tudatosan a pénztárkönyvre kacsint vele, s bevételt tervének teljesítése vagy éppen túlteljesítése fontosabb szempont volt az adott esetben, mint az előadás művészi, értékei, rangja. A gazdasági körülmények, a színházaik befagyasztott állami dotációja, a némely tételeknél többszörösére emelkedett anyagárak, s magának az üzemelésnek a puszta költségei is, olyan többletki-: adásokat jelentenek, amelyeket a színházaknak valahogyan ki kell gazdálkodniuk. Bizony nehéz így megtartóztatniuk magukat a művészileg olcsóbb, de jobb kasszasikert ígérő daraboktól, vagy attól az egy cigány — egy király műsórpolitiká- xól, amelyben az igényes, magvas, magas művészi szintű, de kisebb közönségvonzatú darabokat zenés bohóságokkal vagy krimikkel kompenzálják. Most azonban elsősorban a nyári kínálatról szeretnék beszélni. Kezdjük azzal, hogy ennek az el- anyagiasodásnak a jelei a nyári színházaknál is jelentkeznek. Nem arra gondolok,, hogy például: a. budapesti Budai Parkszínpadon eleve csupa : biztos, slégerdarabot mutatnak be a társulatok — azaz főleg a Rock Színház. Ez a színpad mindig is sikerdarabokkal operált, a régi-régi West Side Story bemutató óta a zenés színházi műfajban is, még a látványos revüszerű tánc- együtteseknél is. így aztán nem meglépő, ha idén a fő szám megint egy alapmű bemutatója. Augusztus 14-én kerül színre először — magyarországi bemutatóként — Regni —Rado—McDermott musicalje, a Hair, a Rock Színház társulatának előadásában, Sándor Pál rendezésében, a műfaj egyik legjobb koreográfusának, az amerikai Diana Brill- nek a táncaival. A Hair tehát — s más előadások is a Parkszínpadon — nem az elkorhmercializálódás révén lesz kasszasiker, hanem önmaga értékei predesztinálják erre. De hogy a Margitszigeten a Csárdáskirálynő műsorra tűzésében már némi üzleti szempont is közrejátszott, az valószínű. Ez az operett bárhol, bármikor kasszasiker, és nemcsak nálunk. Persze lehet (és kell is) nagyon jól játszani, látványosan, kitűnő erőkkel, kifogástalan zenei szinten. Az idei szereposztásban viszont inkább csak a kitűnő erők látszanak biztosítottnak, a szereplőgárda zenei adottságai már kevésbé meggyőzőek. Netán arról van sző, hogy a darab elég lenge librettóját dúsítják majd fel a kiváló prózai színészek alakításai? Majd meglátjuk. A Városmajori Színpad mintha laz egy ide — egy oda jegyében (szervezte volna műsorát. Bemutatnák egy eléggé rémséges histórtájú, amolyan horror-musicalt. Ashman .—Menken Rémségek kicsiny boltja című darabját. S hogy a klasszikus vígjáték is megkapja a maga lehe- itőségét. egy nálunk színre még sosem került angol drámaíró n ő, Aphra Behn A kalóz című darabját játsszák. Érdekessége: 1677-ben volt a premierje, s akkor sem az nem volt mindennapos, hogy egy nő színpadi szerző legyen, sem az, hogy darabírásból éljen — mint a kiváló.angol hölgy tette. A fővárosból kilépve, legelőször is Szentendrén kell megállnunk. A patinás Szentendrei Teátrum az utóbbi években meg-megújuló válságokkal és kísérletekkel küszlködött. Emlékezhetünk rá: tavaly a miskolci társulat játszotta a hagyományos helyszínen Goldoni Két úr szolgája című vígjáitékát, jó előadásban. Most megint más társulat égisze alatt vonulnak fel a játszó személyek. A Nemzeti Színház, s annak igazgatója, Malonyai Dezső vette kezébe a Teátrum irányítását — úgy tűnik, nemcsak egyetlen évadra. Mindenesetre az idei bemutató egyszerre ígér megújulást és folytatást. Ugyanis a régi magyar drámai értékek felszínre hozását egykor célul kitűző Teátrum most a múlt századi, reformkori vígjáték- irodalom egyik gyöngyszemét, az 1843-ban épn a Nemzeti Színházban bemutatott Tisztújítást, Nagy Ignác darabját Viszi színre. A szereplők a Nemzeti fiatal színészei. De játszanak majd Szentendrén a városi tanács épületének udvarán Is — itt tavaly kezdték a bemutatókat a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói —, s szombatonként és vasárnaponként — június végétől augusztus 20-ig — megrendezik a már hagyományos Templom téri so- kadalmakat is. Továbbra is megyénkben maradva-; izgalmasnak ígérkezik a nyíregyházi színház vendégszereplése Ratkó József nemesveretű, verses István király, drámájának, a Segítsd a királyt l-nak előadásával a visegrádi Palotaszínházban (a Mátyás korabeli palota területén) s ugyanennek a drámának az előadása a zsámbéki Romtemplom mellet, ti színpadon. Ahol egyébként igen ;szép program ígérkezik, hiszen a Pécsi Balett egy kiváló műsora, az Énekek éneke és a Férjgyilkosok (Danaidák) mellett, a veszprémi színház Sötér István bibliai tárgyú drámáját, a Júdást játssza, a debreceni Alföld Színpad pedig egy középkori moralitást ad elő, címe: Nimwé- gai Másika és egy Icaliördog históriája. A legpatinásabb nyári színház, a szegedi szabadtéri játékok sem nélkülözi a biztos sikerdarabot: a tavalyi István, a király után most a Kacsóh—-Hettoi-féle János vitéz ro- ckosított változatát mutatják be, János, a vitéz címmel. De persze lesz más ígéretes bemutató is: először a Játékok történetében a Dóm elé kerül Mozart: A varázsfuvola című operája, s különlegességnek ígérkezik a Győri Balett és a Néphadsereg Művészegyüttese tánckarának közös bemutatója, Markó Iván és Novak Ferenc koreográfiájával, A szarvassá változott fiák címmel. A másik régi és kedvelt nyári színház, a közeli Gyulai Várszínház új magyar történelmi drámák bemutatóját ígéri:. Szabó György Kun László szerelmei címmel az Árpád-házi királyok uralkodásának végére vezeti él a nézőt, Gosztonyi János pedig A festett király című darabjában Zápolya Jánosról és koráról írt. Mi kap majd nagyobb hangsúlyt az idei nyáron: a jövedelmező szórakoztatás, a könnyebb műfaj, vagy az igényeit és színvonalát alább nem adó igazi színház? Nem tudni még. De a kettő nem mond ellent ■egymásnak; nem kell, hogy ellent- mondjon. Takács István Népzene és művelődéstörténet A hangszer nem múzeumi tárgy ... felemelkedik minden szív a népdal madarával, amely örökké énekel, nem hal meg soha! (Andersen). Egy meghívásnak eleget téve néz - tem meg Birinyi Józsefnek, a népművészet ifjú mesterének önálló előadását. Egy ízben láttam ezelőtt szerepelni; egy gyermekműsorban. Akkor,' a kicsinyekkel együtt, nagyon élveztem a külön-külön meg- szóláió népi hangszereket, s csodáltam az előadó sokoldalúságát, zénei hozzáértését — meg azt, ahogy* megtalálta a közös hangot á? apróságokkal. Tortaszagú esték Birinyi József úgy szórakoztatta — tanítva — a felnőtteket is, hogy azok szűnni nem akaró tápssal jutalmazták. Hogy mit tett? Bemutatta a népi hangszereinket, de nemcsak megszólaltatta valamennyit, nanem elmondta eredetüket, történetüket, s azt is, mire használták eleink. így pillanthattunk be a doromb, a tárogató múltjába, s így tudtunk meg olyan érdekességet, mint hogy az ősi magyar hangszernek hitt citerát csak másfélszáz éve ismerik a magyarok. • Népzene és művelődéstörténet együtt: ez ritka és értékes párosítás. Ki ez a fiatalember, aki úgy tűnik, az életet tette föl az effajta ismeretterjesztésre? Eddigi élete és hitvallása legalább olyan érdekes, mint az, amit csinál. Táborfalván született, élt s az ottani táj, a helybeli emberek iránti tisztelete olyan erős, hogy ma, amikor már fővárosi lakos, még mindig tesz és tenni akar értük. A zene szeretetét édesapjától tanulta, aki autodidakta prímásként, lakodalmakban játszott s ugyancsak önmagától tanult meg oiterázni. Ö foglalkozott a minden iránt érdeklődő kisfiúval; hegedülni tarútgatta,. ,.s. elvit-., té magával a tonaszayá lakpciaimt estekre, ahol annyit ehetett az ekkor még ritka édességekből',, ar.ieny- nyi csak jólesett. Betiltott töröksíp Az alkalmi zenekar otthon tartotta próbáit, s ezekre összegyűlt a Birinyi-ház szomszédsága is. Valóságos klubélet volt a falusi otthonban, ahol bizonyára éppolyan jól érezték magukat az emberek, akár a lassan feledésbe merülő fonóban. Valamikor ebben az időben kezdődött az a gyűjtöszenve- dély is, amelynek mai eredménye, csaknem száz hangszer. Mikor erről kérdezem, nyílt arcán mosoly ípt át: — Nem ez a lényeg, hanem a cél, hogy a magyar népi hangszerek minden változata meglegyen. A zöme már a birtokomban van; még a környező országokból is azok a darabok, amelyek valami kapcsolatban vannak, lehetnek a mai hangszereinkkel. Ehhez tartozik az is, hogy megkeresem a még élő idős népművészeket és tanulom tőlük a hangszerkészítést, a dalokat, a népi játékokat. A citeragyűjteményem a legteljesebb: minden típusból eredeti példányaim vannak. A legtöbb régi hangszerem használható, kevés az, ami mindössze muzeális értékű. Játszom valamennyin. A legtöbbször azonban a citerát, a nádisípot, a dorombot, a dudát és a tekerőlantot használom. Azokkal bánok a legjobban, s róluk tudok a legtöbbet. Sok érdekességet fedeztem föl. A töröksíp ról például nem tudjuk, mit játszottak rajta, csak sejteni lehet a leírásokból, a hangfekvéséből. Ezek alapján világos, hogy katonajeleket adtak vele. A Rákóczi induló alaptémáját is katonazenész állította össze, harci jelekből. S itt keresendő az ismeretlenség oka is: a szabadságharc bukása után tiltott hangszer volt. Mitől eredeti ? A hangszerkészítésre ezermester édesapja vezette rá. Tulajdonképpen mindig a dolgok miértje érdekelte. Nem járt zeneiskolába, tehát az izgatta, miért ott a C, ahol van. Talán a hangszer kialakulása, történtének ismerete hiányzott. Hiszen akkor még nem tudott hangsorokról, hangközökről. Ma, mint az egyre népszerűbb táborfalvi citera- zenekar vezetője és betanítója, érire a . valamikori, érdeklődésre emlékezve foglalkozik a gyerekekkel és oktatja őket még a fizikai Összefüggésekre is. —: A népzenei mozgalomban sarkalatos kérdés az eredetiség értelmezése — magyarázza, s látszik, olyan ponthoz érkeztünk, amely már több ízben késztette vitatkozásra. A hosszú zenészujjak idegesen kapcsolódnak egymásba, majd válnak szét hirtelen, ahogy a hév elragadja tulajdonosukat. — Az idős embertől való puszta népdalgyűjtés még nem eredeti, hiszen nem a le- utánzott előadási formától válik azzá. Ennek a természettudós alaposságával kell utánajárni. S a népdal éppen attól vált népivé, hogy akik énekelték, játszották, mindig hozzátettek valamit önmagukból. Ezt a folyamatot nem szabad megállítani, hiszen akkor már nem népdal lesz; megmerevedik. Most fellendülőben van a népzene, a tör- - még a hangszerek nevét sem isme- . téneti zene szeretete, ám sokan rik. Ezért kell a gyerekeket tudatosan ilyen irányba nevelni, beépíteni az oktatásba, táborokat, szakköröket , szervezni számukra. Birinyi József már öt esztendeje vezeti a KÖTA népzenei hangszeres tagozatát, ám ez az intézmény nem mondhat sok pénzt a magáénak, mert társadalmi szervezet. A Népművelési Intézetnek is van ugyan tánc- és zenei osztálya, de ott a szakemberek zöme koreográfus, s a népzenét csak a tánckíséret szintjéig veszik figyelembe. Igazi gazdájuk tehát nincs. A fiatal népművész jelenleg az intézet közművelődési információs központjában dolgozik, ahol a populáris zenei terület menedzselése és a műsorszolgálat a feladata. A szülőfalu vonzása Ügy tűnik, hosszú évek kísérletezgetései után rátalált önmagára.. Az iskolában sok mindenben látszott tehetségesnek. írt verseket, amik megjelentek, kisplasztikáival kiállításokon szerepeit, díjat kapott egy moszkvai gyermekrajz-kiállítá- son, tanulmányi és sakkversenyeket nyert. Kiváló eredménnyel végzett el három évet a Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán, majd ugyanennyit és ugyanígy a Közgazdasági Egyetem ipartervezési szakán. Ám minderre talán csak a természettudományos szemlélet miatt volt szüksége. A lelke mélyén mindig bölcsész szeretett volna lenni, ősztől az ELTE egyéni levelezője lesz, a néprajzszakon. így majd szakemberként folytathatja megkezdett népdalgyűjtő munkáját. Az elmúlt esztendők alatt is foglalkozott a zenével. Budapesten, az egyetemen, iszonyú honvággyal küszködött. Azon' törte a fejét, mit adhatná„ falujának; az ott élő embereknek önmagából. Tábori dívát nemigen jegyzik. A gyerekkori emlékek, a kis közösség azonban kötelezte. A gyökerek húzták és fölemelték. A népzene egy olyan kapocs, amelyet otthon is elismernek. Megalakította hát a ma már többszörös nívódíjas citerazenekart, hogy a községbeli gyerekek közelebb kerülhessenek a zenéhez. — A népművész saját környezetének alakítója. Meg szeretném mutatni a helyünket a világban. Erre jók a külföldi szerepléseim is. Föl kell tárni a népi kultúra igazi arcát, az én saját szűrömön keresztül, visszaadva a népzene stílusát, ám nem külsőségekkel, hanem belső tartalommal. Körmendi Zsuzsa lüR A DIÓFIGYELŐ A Rock Színház a Budai parkszínpadon Várkonyl—Béres A Bábjátékos című is eljátssza az évad egyik slkerdarabját, „poperett”-jét. (Jelenet az előadásból). FELVÉTELRŐL. Ezúttal, rendhagyó módon nem egy elhangzott műsorról, hanem egy készülő programról számolunk be rovatunkban. Az ünnepi könyvhét és könyvtári napok keretében Szentendrén a megyei művelődési központban vették föl azt a műsort, amellyel az idén a 75 éves Kossuth-díjas költőt, Vas Istvánt köszönti majd a rádió. Mi jellemezhetne jobban egy al - kötőt, mint művei? Többet árulnak el a versek a legmélyebb elemzésnél, minden visszaemlékezésnél, magyarázó szónál. A műsorban nem is hangzik el más — Szokolai Ottó rövid születésnapi köszöntőjén kívül —, mint részletek a poéta életművéből. Mindent megtudunk belőlük, hisz a sorok egy életről vallanak, a világról, amelyben a lírikus megéli életét. Találkozásokról, szerelmekről. szenvedésekről és örömökről. A szavakból kicsendül mindaz, amit a lexikon szárazán így fogalmaz: költészetét humanista szándék hatotta át. S érezzük azt is, miként a kor ellentmondásos világát kívánja a klasszikusok ösztönözte harmóniába rendezni. Prózában írt lírai visszaemlékezést hallunk arról a réges-régi szentendrei kirándulásról, arról a bizonyos Péter-Pál napjáról, amikor "élőször találkozott a majdani társsal, hitvessel: Szántó Piroskával. S ahogy most ott ülnek egymás mellett, látszik, az egykori emlék ma is frissen él bennük. Emlékeznek még minden szóra, mosolyra, pillantásra. i Lehet, hogy éppen e találkozás tette számára oly kedves hellyé Szentendrét, amely később jelentette a menedéket is, s ihletett egy sereg költeményt. S itt él ma is az esztendő nagyobb részében. Nem véletlen, hogy a műsor szerkesztői éppen e várost választották a felvétel helyszínéül. Ha az adás közben nem is csattanhat majd taps, érezni, hogy barátok, kedves ismerősök, tisztelők ülnek a teremben. Ez valahogy benne van a levegőben. Gazdag nagy ívű költői út Vas Istváné. Kassák körének avantgar- dizmusától indulva jut el az új költői klasszicizmusig. Verseire — mondta köszöntőjében Szokolai Ottó — jellemző a bonyolult világunkat és az ember természetét feltérképező konok realizmus. A MŰSORBAN megszólalt ő is. Líráját azzal a furcsa, csak a saját költeményeit olvasó körtőre jellemző hangsúllyal mondja. A barát- nak, a költőtársnak, Radnóti Miklósnak üzen. Negyven esztendővel a végső búcsú után. A semmibe utána kiáltott kérdésre maga adja meg a választ. Megérte, mondd? Tudom, neked megérte a költészetért keresztre feszülni és feltámadni versekkel rakottan. Végül egy epilógusnak beillő költemény a 75. év küszöbén Vallomás az életről, költészetről. Egy életmű lírai összefoglalása, de még korántsem lezárás*. ■1NL N. V.
