Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
1985. JŰJÍTUS 8.. SZOMBAT Egy mondat a határozatból A társadalom vezető osztálya Nyomatékossá teszi a nagy nyilvánosság előtt Költők megénekelte, szobrászok kifaragta, festők ecsetje megörökítette alak: munkás. Osztálya történelme: forradalmak legi'énylőbb szakasza és ellenforradalmak bosszúhadjárata. Múlt és jelen nemes anyagú, acél szilárdságú ötvözete a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa határozata második fejezetében olvasható rövidke — és mégis: nagy politikai súlyú — mondat: „A munkásosztály társadalmunk vezető osztálya”. Nsm függvénye Meggyőző ereje van a csupasz számnak: ez év elejtn 2 731 000 tő tartozott a munkásosztály fogalomkörébe — ami nem tévesztendő össze az iparban foglalkoztatott fizikai ál Jományban levőkkel! —, az aktív keresőknek ez az 55 és fél százaléka, meghatározó erő, arány tehát. Ami akkor is igaz, ha ez az arány ma kisebb, mint volt 1980-ban. A vezető szerep azonban nem függvénye ilyen mennyiségi változásoknak. Az országos átlaghoz képest a megye szerepe kiemelkedő. A főváros után itt található a munkásosztály legnépesebb serege, nemcsak az agglomeráció esetében, hanem olyan, korábban tipikusan mezőgazdaságinak tartott területeken, településeken is, mint például Nagykörös, Cegléd, Dabas, Nagykáta körzete községeinek java, a lakosság legnagyobb súlyú — természetesen most a keresőket értve raj ta — csoportját a munkásosztályhoz tartozók alkotják. A társadalmi fejlődésre, a megye — magunk látta, tapasztalta — gyarapodására, az itt. élők mindennapjainak stabilitására döntő befolyással van a munkásság politikai elkötelezettsége, ‘ helytállása. A vezető szerep, áz előbbi mondatban említett döntő befolyás természetesen nem értelmezhető statikus állapotként; a követélmények változnak, átalakulnak a körülmények, módosulnák a fejlődési jellemzők. Bepillantást enged ebbe a nagyon bonyolult folyamatba a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottságának a megyei pártértekezlet elé — 1985. március 2—3., Gödöllő — beterjesztett jelentése, amelyben ezt olvashatjuk: „A munkaerő szerkezetén belül csökkent a szakmunkások, a műszakiak és a közvetlen termelésirányítók, a több és folyamatos műszakban dolgozók száma, viszont nőtt a segédmunkások aránya." További szemléltetésül egy másik részterületet nagyító alá téve. Félreérthetetlen határozottsággal jelenik meg mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődésben az igény, a szükség a munkások szakképzettségének, általános műveltségének folyamatos gyarapítására. A megye szocialista szektorában a szakmunkások aránya — a foglalkoztatottak egészét szádnak véve — valamivel huszonkilenc százalék felett van. A hetvenes évek végén még harminc százalékot meghaladó volt. A csökkenés nem azt mutatja, hogy a termelésben nincsen szükség a szakértelemre — Sőt. a gazdaságfejlesztés intenzív szakasza előkészítéseként, ugrásszerűen megnő az igény erre —, hanem arra a sajnálatos folyamatra vet fényt, hogy hiányzik a kellő számú képzett ember. Nem okvetlenül azért, mert nem képezték ki őket, hanem mert elhagyják eredetileg tanult mesterségüket . A megyében bizonyos szakmákban a végzett, szakmunkástanulók fele (!) öt éven belül elhagyja azt a területet. amelyet látszatra pályaként választott. .. Ami azután tovább nyomatékosba a figyelmeztető jeleket: képzők, képzendők oldaláról egyaránt érzékelhetők azok a törekvések. amelyek elválasztják a tényleges tudást a javadalmazástól, a jó pénz — ahogyan tömören jelölik ezt — legtöbbször nem ott van, ahol népgazdaságilag a jó munka, a leg jobb — minőségű — munka kellene. Tagadhatatlan, a szakmai színvonal növelésének formái gazdagodtak. Elég itt’ utalni — sok vita után, amiben lapunk is szerény szerepet vitt — a felnőttek szakmunkásképzésének, vizsgarendszerének korszerűsítésére, az ún. egyszerű továbbképzési rendszer kialakítására a termelőhelyek táguló körében, a második szakma megszerzésének ösztönzésére a megye gépipari, élelmiszeripari üzemeinek egy részében, az állami építőipar megyei cégeinél, a mesterszakmunkás-kép- zés létrehozására, mint lehetséges, de korántsem kívétéles példákra. Érdekes, de nem véletlen módon azonban ezzel a formai gazdagodással nem tartottak lépést az alkalmazói, az alkalmazotti igények ...! Erőteljes hatás Ennek a lépéskülönbségnek az oka — előfordulhat persze ilyen is, hiszen gyakorlati tapasztalatok intenek megléte felfedezésére — nem okvetlenül a szellemi restség, az új ismeretektől való irtózás, a szakmai igénytelenség. Az okokat sokkal inkább azokban a, szélesedő terepet átfogó tapasztalatokban kereshetjük, amelyek a szaktudás le-, és a szakképzetlenül is ellátható munkák fölértékelődéséről tanúskodnak a gazdálkodás, a termelés, a szolgáltatások stb. legkülönbözőbb területein. Ami nem csupán az adott — már dolgozó — korosztályokra, az egy-egy részterületen ott levő, dolgozó embercsoportokra hat, hanem a pálya-, állás- választásnál, -változtatásnál is jókora befolyásoló erő. \ változás — a fejlődés — persze így sem szerény, csekély, jelentéktelen.,A munkásosztályhoz tartozók tizenhárom százaléka középiskolát végzett vagy ennél is magasabb fokú oktatási intézményben tett sikeres záróvizsgát. További harminckét százalék? pedig szakmunkásképzőt járt. Megelégedettségre még sincsen kellő ok. A képzés körülményei ugyanis — tisztelet a megyében a nagyon ritka kivételnek — rendkívül mostohák. Messze elmaradnak attól, amit jövő szakmunkásainak felkészítése követelne — hiszen ezek a gyerekek a kétezer utáni években jutnak felnőttkoruk legalkotóbb szakaszába! —, de szembetűnő a különbség a termelés mai technikai, technológiai színvonala és az oktatótermek, tanműhelyek stb. felszereltsége, eszközellátottsága között is. Ami égetően sürgeti egyrészt az állami oktatási források elosztásának ésszerű átcsoportosítását, másrészt az üzemek, a vállalatok, a gyárak, általában a szakképzett munkaerőre szinte kielégíthetetlen éhséggel váró termelő-, szolgáltatóhelyek célszerű részvételét. teherviselését a fejlesztésben. Hasonló — további fejlődési — igénnyel kell fellépni a munkások közéleti szerepét, á vállalatok irányításában való részvételét illetően is. Ma például a megye párttagságának negyven százaléka tartozik a munkásosztályhoz, ami nem csekély arány, ám hiba lenne elfeledkezni róla, az arányszám kisebb, mint a hetvenes évek végén volt! A példák sorát bővítve: ma a szakszervezeti tisztségviselőknek — vállalati, intézményi körben — negyvenkilenc százaléka munkás. A pártba felvett IilSZ-tagok negyvenöt százaléka volt munkás a legutóbbi fél évtizedben, de aZ ilyen és hasonló pozitívumok mellett észre kellett és kell venni a visszahúzódás, a távolmaradás jeleit is, a közéleti szereplés vagy a többletmunka vállalása nem könnyű dilemmáját. Aligha általános eset ugyanis, hogy a többletmunkát vállaló munkás „harácsolni” akar, luxuscikkekre kívánja költeni az így megszerezhető pénzt, sokkal inkább jellemző és gyakori, hogy ez a többlet az otthonteremtéshez, a házépítés adósságainak törlesztéséhez, a berendezkedéshez, majd később a gyermekek önálló élete elősegítéséhez, kell, s ha ez így van, akkor kétségessé válik az ítélet, iksznek fontosabb a „maszekolás”, mint a közélet ... Szükségszerűen került tehát bele a XIII. kongresszus határozatába — ilyen és hasonló tapasztalatok, jelenségek ösz- szegződésének hatására —, hogy „a párt fontos feladatának tartja, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a munkásosztály helyzetének alakulását". Ami persze eddig sem hiányzott a politikai, az állami irányítás teendői, következetesen vállalt feladatai közül. Bizonyítékként elég itt utalni az MSZMP Központi Bizottsága 1958. október 16-3 határozatára, mint ma is érvényes elveket először rögzítő, nagy fontosságú kiindulópont-: ra, továbbá — és példaként a lehetséges sok közül — a Politikai Bizottság 1970. január 10-1 állásfoglalására, amely következetesen megvizsgálta, mi történt az 1958-as határozatba foglalt teendők megvalósítása érdekében. A gond nem az elvi irányok kijelölésével,, a teendők átfogó meghatározásával volt és van, hanem a köznapok gyakorlatával, a középirányítás — a politikai és állami középirányítás, a gazdasági középszint stb. — munkastílusával és módszertanával. így igazságos A folyamatos figyelemmel kísérés, mint fontos feladat' ismételt kimondásával a kongresszusi határozat éppen ezért a nagy nyilvánosság előtt teszi nyomatékossá: a vezető osztálynak nemcsak a kötelességekből, hanem a politikai közfegyelemből is vezető — meghatározó — rész kell, hogy jusson, mert így igazságos. S mert igazságos, szükségszerű teendő! Mészáros Ottó iVISZBT Születésnap „Észre kell vennünk, hogy a földgolyó legnagyobb népközössége ad nekünk módot és alkalmat a szellemi érintkezésre, nyújt felénk baráti kezet. Olyan népközösség kapui nyílnak meg előttünk, amely a mi fajtánk bölcsőjét rejtegeti/ Zilaby Lajos író, a Magyar —Szovjet Művelődési Társaság elnöke mondotta ezeket a szavakat a társaság alakuló közgyűlésén 1945, június 9-én. Alig két hónappal hazánk felszabadulása, pontosan egy hónappal a német fasizmus feletti győzelem után a még ro inokban fekvő Budapesten közéletünk kiválóságai létrehozták az MSZMT-t, a magyar és szovjet nép közötti barátság és a kulturális kapcsolatok ápolására. A társaság diszelnöké- vé a Nobel-díjas Szent- Györgyi Albert professzort választották. A társaság Magyar—Szovjet Társasággá alakult át 1949-ben, amely kiterjesz tette működési körét a gazdasági, politikai kapcsolatok elmélyítésére is. A kulturális kapcsolatok kere' tében az évente rendezett barátság hónap keretében mindig rangos szovjet kulturális küldöttség érkezett hazánkba, köztük a Pjat- nyickij és a Mojszejev együttes, neves előadóművészek, mint Igor Ojsztrah, Rajkin, Emil Gilelsz, Szvja- toszlav Richter és mások. A magyar kulturális napok keretében olyan művészek szerepeltek a Szovjetunióban, mint Székely Mihály, Simándy József és Kovács Dénes. A szervezet nevét 1957- ben Magyar—Szovjet Baráti Társaságra változtatta, és tömegszervezetből politikai mozgalommá alakult át. A Lenin Kohászati Művek kezdeményezésére rövid idő alatt több mint 400 munkahelyi, intézményi közösség lett az MSZBT tagcsoportja. Az utóbbi évtizedben elmélyültek, szélesedtek a megyék, városok, munkahelyek testvérkapcsolatai, minden korábbinál gyümölcsözőbb lett a két ország termelési és műszaki tudományos együttműködése, százezreknek adtak maradandó élményt a turistautak, barátságvonatok. Százezrek személyes élménye lett a magyar—szovjet barátság. Negyvenedik születésnapján szeretettel köszöntjük a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot, további sikereket kívánva a magyar és a szovjet nép közötti barátság ápolásában. A HÉT HÍRESam GALLÉROK <© Budapesten nemzetközi tanácskozás témája volt az európai szocialista országok közszolgáltatásainak fejlődése. $ A KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia megalapította a Kutató Diákok Körét. © Kiállítás nyílt a fővárosban A környezetvédelem ipari háttere címmel. © A hét híre az is, hogy a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége a szakma értelmiségének helyzetét tekintette át. Divatba hozta hosszú évekkel ezelőtt a szociológia kék meg a fehér gallérosok elnevezést, igy különítve el a munkásokat — á végrehajtókat — a szellemi foglalkózá- súaktól, a vezetőktől, az irányítóktól. Lehetséges Ilyen csoportosítás is, amint sok másféle szintén, csak éppen ott a bökkenő, egyre nehezebb bármit is kezdeni az átalaku ló termelési szervezetben az ilyen meg olyan jelzőkkel csoportokkal, hiszen hová soroljuk azt a mérnököt, aki a Dunai Kőolajipari Vállalatnál —, régi értelemben — művezetői posztot tölt be, s ugyanaltkor, ha úgy hozza a dolgok menete, fizikai tevékenységet is kifejt...?! Nem ő az egyetlen, akire nehezen illik az elméletben tetszetősnek látszó gallér. Dsafer el Sadie főpap tanítványa volt az a férfi — Geber néven tartja számon a tudománytörténet —. akit századokkal később a kémia megalapítójaként említenek. Nem erre, másra vágyott. A Lapis philosophorumot, a bölcsek kövét kereste, mely arannyá változtatja a nem fémes elemeket, amint ennek nyomára szeretett volna jutni Basilius Valentinus, Albertus Magnus — aki arany helyett végül is a cinket fedezte fel —, Homberg és Böttger .., hosszú a mai alkimisták elődeinek so ra. A ..valamikori ^u^pfoat, ha nem sikerültek a kísérletek, vesztőhelyre küldte némely főúr, uralkodó, ma — szinte mindegy, mi sikerül, mi nem — csupán az a sorsuk, hogy nem fizetik meg tisztességesen őket. Meghökkentő, már-már érthetetlen — holott valamennyi népgazdasági területen ez a helyzet —, hogy a vegyipari kutatásokban és fejlesztésben dolgozói- szinté forintra pontosan any nyit keresnek, amennyi az iparcsoport átlaga. És ez a hasonlóság bizony nagyon rossz! Megelőzendő a felhördülést, tudjuk, nem kizárólagos az összefüggés, mégis, erőltetett lenne az előbbi, lehangoló javadalmazási helyzet és aköÁiadták a hálózatot Egészséges víz Nagykovácsiban (Folytuás az 1 oldalról.) üzemeltetőknek. Beszédében hangsúlyozta, hogy az 1980- ban megkötött 74 millió forintos kivitelezési szerződés összegén belül tudtak maradni, az időközi áremelkedések ellenére. A munkával a tervezettnél fél évvel korábban végeztek. Ezt követően Fehérvári János, a budaörsi tanács elnöke tartott ünnepi beszédet. Elmondta, hogy a körzet települései közül több még mindig nem rendelkezik egészséges ivóvízzel, pedig az infrastruktúra fejlesztése a falvak lakosságmegtartó ereje szempontjából igen fontos. Nagy előrelépés tehát, hogy Nagykovácsiban végre megoldódott ez a kérdés, s az intézményhálózat bővítése után a közművek fejlesztésére is sor került. Ám számolniuk kell a helybelieknek azzal, hogy a frissen elért eredmény máris kijelöli a következő feladatot, s gondolni kell a napi ezer köbméteres vízfogyasztás következtében szaporodó szennyvíz elvezetésére is. Nagykovácsiban az elmúlt egy esztendőben oly mértékben megnövekedett a helyi kutak nitráttartalma, hogy terhes anyák és három éven aluli gyermekek a vizet nem fogyaszthatták. A helyi tanács lajtoskocsikkal szállíttatta az ivóvizet, ami egy év alatt több mint egymillió forintot emésztett fel. A mostani, teljes ősz- szegében 109 millió forintos beruházás hosszú évekre megoldja a vízellátást. A gerincvezeték átmérője azonban egyelőre csak azt teszi Lehetővé, hogy a belterületeken élőket ellássák. A 101 közkút tegnap óta üzemel, s hamarosan megkezdődik az intézmények és a lakóházak bekötése is. A belterületi nyölcszázhat- van ingatlanon kívül bekapcsolták a hálózatba a nemrég parcellázott új lakóterület száztizenhat építési telkét is. Az üdülőterület ellátására azonban egyelőre nincs lehetőség. A fővárosi ivóvizet jelenleg a már elkészült ötszáz és kétszáz köbméteres tározómedence fogadja. Év végére átadják a második ötszáz köbméteres medencét is. zött. kapcsolatot feltételezni, hogy egy-egy esztendőt nézve, összesen a termelési érték öthat százalékát teszik ki a legutóbbi években az új, vagy valamilyen formában korszerűsített áruk a vegyiparban? Ami szorongatóan csekély arány, holott már fejlődés eredménye! Érzékelteti ez a szellemi tőke gyatra hasznosítását, amint megvilágító fénysugárként fogható fel az a tény is, hogy a vegyipar teljes termelésének egyharmada a húsz évnél régebben készített áruk közé tartozik. Ingoványos terep ez! A kőolaj- feldolgozó-iparban a műszakiak összes keresetén belül 10—15 százalék között ingadozik az a rész, amely nem fix bér, azaz elvben mozoghat, változhat; ennek kellene ösztönözni ... Amihez ez bizony szerény arány, olyan nagyon 6okat nem lehet elvárni érte. A műszakiaknak egyébként a kőolajfeldolgozó-iparban, majd a gumiiparban a legmagasabb a keresete. Ha a vegyipar egészét nézzük, akkor azt láthatjuk, a fizikai foglalkozásúak átlagos keresetét 20—25 százalékkal haladja meg a d;plomásoké. Ez utóbbiak csoportjában persze nemcsak műszakiak vannak, hanem jogászok, közgazdászok, pénzügyi szakemberek, de — a Dunai _ _ Kőolajipari Vállalat éppúgy él veié. mint a Forte Fotókémiai /par — számítás- technikai, pszichológiai stb. képzettségűek úgyszintén. Szűk lett bizony sok tekintetben a gallér, mert az előbbiekben nem különlegességet említettünk. A műanyagfel- dolgozó-iparban például a vezetők, illetve az Irányítók átlagos havi bérét összevetve, 25—30 százalékos eltérést fedezhetünk fel. Ráadásul — alaposabb vizsgálódás után ez is kiderül — a vezetők és az irányítók közötti bérkülönbség jóval szerényebb, mint az irányítók és a fizikai foglalkozásúak esetében. Ami. mögött ott rejlik a kérdés, érdemes-e vállalni a felelősséget, döntések terhét, a fejlesztések kívánta szellem); erőfeszítéseket? Vagy sokkal egyszerűbb beállni egy maszek műhelyébe — diplomával! — a gép mellé s háromszorosát keresni a korábbiaknak? Menynyi szüle gallér! S hogy el ne feledjük a legfontosabbat: a gallérok mindig is nyakakat fognak körül... M. O. fiz SZIVST elnöksége előtt Kongresszusra készülve Tegnap Pataki Mártonnak, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa elnökének vezetésével ülést tartott az SZMT elnöksége. A feladattervet — amely a szakszervezeti vezető testülétek és tisztségviselők idén esedékes újjáválasztásá- val kapcsolatos — Varga István, az SZMT titkára terjesztette elő. A feladatterv javaslatot tesz az SZMT-nek az alapszervezeti, az ágazati megyei bizottsági és a megyei SZMT küldöttértekezletek teendőire, s ezt a választandó testületek összetételével kapcsolatos irányelv, valamint propagandaterv egészíti ki. Az elnökség mindhárom dokumentumot elfogadta. Napirenden szerepelt még a beszámoló az SZMT oktatási központjának elmúlt tanévi munkájáról, s a következő tanév terveiről. Veress Andrásnak, az iskola vezetőjének előterjesztésében. Végezetül az elnökség személyes ügyeket tárgyalt. Itt jelentették be, hogy az Építők Szakszervezete Pest megyei Bizottsága legutóbbi ülésén több mint egy évtizedes munkájának elismerése mellett, nyugállományba vonulása alkalmából felmentette a szak- szervezet megyei bizottságának titkári funkciójából Szabó Sándort. A szakszervezet elnökségének javaslatára Szűcs Ferencet, az Építők Szakszervezete Központi Vezetőségének munkatársát (korábban a megyei bizottság munkatársát) választották a megyei bizottság titkárává.
