Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
1385. JÍjNTUS 1.. SZOMBAT PEST MEGGYEI HÍRLAP L/ Kormoniniekcióval időzítik a kecsese (és más halfajak) fejesének időpontját. A gazdaság az erőmű ái- ntelegedett vizét hasznosítja. (A cím fölött balra) A legkorszerűbb berendezéseken keltetik a halikrákat. (A cím fölött jobbra) Az erőmű felmelegedett hűtővizét hasznosítja a százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság, az időjárástól kevésbé függő korszerű technológia eredményeként a hazai ivadéknevelés fő bázisa. A hidegvízi halak (pisztrángok) kivételével mindegyik tenyésztett halunkból nevelnek ivadékot a halgazdaságok és horgászegyesületek részére. Jelenleg még tart a ponty- és a kec.segeikrák keltetese. és kezdődik a növényevő halak szaporítása. Az idén többet igényelnek a kecsegeivadék- ból. szívesebben telepítik, mert most már megmarad a Dunában. Folyónk vize ugyanis tisztult az utóbbi években. A kecsese megjelenését a tapasztalt halászok a víztisztulás bizonyítékának tartják. A keltetőben Kifejik az ikrát az anyapontyból Egy mondat a határozatból A szükségszerűség érvényesítése Demokratikus jogok és intézmények széles köre Vaskövetkezetességű akarat kezdőpontja. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának 1957. február 26-i határozata már kimondja, mint szükségszerűt, „a szocialista demokrácia továbbfejlesztését a dolgozó tömegek javára”. Tette ezt a megállapítást a párttestület akkor, amikor igencsak más természetű gondokkal birkózott társadalom és gazdaság! Időszerűtlen lett volna tehát? Az időbeni felismerés látványos bizonyítéka, mert az azóta eltelt huszonnyolc esztendő az akkor kimondott szükségszerű érvényesíthetőségének jegyében telt el. Nem létezhet Lényegében három fő jellemző elemzése ad megbízható képet arról, amit akarunk, az . már mennyire, mennyiben létező, s mennyiben lehet majd a jövőben, valóság. A jellemzők közül az első: a demokratikus jogokat megvalósíthatóvá tevő — és megvalósító — intézmények, intézményrendszer tevékenysége. A második: az érdekegyeztetési mechanizmusok és terepek folyamatos átalakulása. A harmadik: a hatalom gyakorlásában a tömegek közvetlen íésüvótelériek jíölyamatos’ erősítése. Olyan bonyolult teendőcsoportról van szó tehát, amelynél kölcsönhatások seregével kell számolnia a társadalomnak, azaz a végrehajtónak. Kölcsönhatásokat említettünk az előbb. Az MSZMP Központi Bizottsága 1965. március 11—13-i ülésén irányelveket fogadott el a párt néhány időszerű ideológiai feladatáról. Ebben olvashatjuk: „Nem létezhet szocialista demokrácia helyi sajátos érdekek és az ezeket érvényesítő — tehát a hatásköröket és jogokat törvényileg is pontosan rögzítő — önállóság nélkül.” A húsz éve jóváhagyott irányelvekben foglaltak sok tekintetben napjainkban jutottak el a megvalósulásig — gondoljunk csak a tanácsok megváltozott szerepkörére, vagy arra, hogy éppen a legutóbbi időben kért és kapott önálló települési szerepkört, jogot két község is a megyében —, azaz nem beszélhetünk túlzott gyorsaságról, ám ugyanakkor hiba lenne a haladás bizonyítékait lebecsülni. Csupán találomra kimarkolva a tele kosárból a példákat az előbbiekhez: módosításra került az alkotmány, megkezdte munkáját az Alkotmányjogi Tanács; az ország- gyűlés, a Minisztertanács munkájának fejlesztésére e testületek feladatok sorát fogadták el, kezdték el megvalósítani; a járások megszűntek, a közigazgatás átalakul; a választójogi törvény a lakossági viták sorozatának tapasztalatait tükrözi, hiszen csak a megyében több mint hatezer vélemény, javaslat hangzottal . . .! A példákból talán kiviláglik, a szocialista demokrácia — politikailag, jogilag szavatolt — cselekvési lehetőségek láncolata, aminek egy-egy szeme a véleménynyilvánítás, a szavazás, az ellenőrzés, a beszámoltatás, a döntéshozói előírások betartása stb. Nem szűkíthető le az állami, a hatalmi-igazgatási intézményrendszerre, holott ez gyakori hiba. A szocialista demokrácia az egész társadalmi életet átható, a társadalmi együttélés valamennyi terepét szabályozó elv és módszertár egyszerre és együttesen. Gyűjtőfogalom tehát, a demokratikus jogok és intézmények — benne a fórumok — legszélesebb körét öleli fel. Egyszerre eszköz es cél, mert e kettőssége vezet — vezethet — az ember mindenoldalú felszabadításához. Ennek a roppant nagy jelentőségű teendőnek, a mindenoldalú felszabadításnak a tükröződése ott van az MSZMP programnyilatkozatában, amelyet a XI. kongresz- szus fogadott el 1975 márciusában. A dokumentum félreérthetetlenül kimondja: „A szocialista társadalom fejlesztésének elsőrendű követelménye a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása.” Szándékkal választottuk az idézeteket egymástól időben viszonylag távoli dokumentumokból, 1957-ből, 1965-ből. 1975-bÖl, amikhez most társítjuk 1985-öt. A XIII. kongresszus határozata ugyanis rendkívül tömören azt mondja ki: „A szocialista demokrácia fejlesztése, elmélyítése pártunk történelmi programja.” A cikk első mondatában vaskövetkezetességet említettünk, elég az évszámokra pillantani... Szó sincsen persze a jó szív, a jóakarat vagy valami más hasonló diktálta következetességről, sokkal inkább a szükségszerűség érvényesítéséről kell beszélnünk.''1^'’*''-- 1 Kibontakoztatás A szükségszerű érvényesítéséről, hiszen alapvető politikai feltétel — érdek — a társadalmi-gazdasági feladatok végrehajtásában, hogy a dolgozó tömegek ismerjék, értsék a célok miértjét, hogyanját, alkotó módon vegyenek részt mind a célok meghatározásában, mind a végrehajtásban. Ennek azonban nélkülözhetetlen eleme, hogy a politika a dolgozó tömegek érdekeit fejezze ki, azaz az irányítás szervezetrendszere mindenkor képes legyen ezeknek az érdekeknek a felismerésére, kifejezésére, érvényesítésére. Erre viszont csak akkor képes, ha megbízhatóan működnek a szocialista demokrácia fórumai; a logikai lánc így ér össze. Ennek az összeérésnek a létezéséről így szól az MSZMP Pest Megyei Bizottságának a megyei pártértekezlet — Gödöllő, 1985. március 2—3-a — elé terjesztett beszámolója: „Fejlődött a szocialista demokrácia. Az állampolgárok széles körben kapcsolódnak be a lakóterület közéletébe, öntevékenységük. kezdeményezéseik szemléletes megnyilvánulása a nagyarányú társadalmi munka.” Egyetlen tervidőszakban sem volt még olyan nagy értékű a társadalmi munka a megyében, mint most, a hatodik ötéves tervben, amihez persze kényszerűen hozzájárult az is. hogy a tanácsok fejlesztési lehetőségei, a népgazdaság gondjait tükrözve, szűkebbek lettek, azaz bizonyos beruházási célokat a településen csakis akkor látszott lehetségesnek elérni, ha az átlagosnál, a megszokottnál többet segít a lakosság. És segített! Ami fényt vet rá. a jól — és közösen! — megválasztott célok mozgósítják az önzetlenséget, tartalékokat táratnak fel, azaz a demokrácia módszertana — fogalmazzunk nyersen — adott esetekben forintokat fiadzik, azaz a haszon nem csupán el vont, erkölcsi, tudati, hanem nagyon is gyakorlati, tárgyi. Sem ezen a területen, sein másutt nem számítanak ritkaságnak, kivételes esetnek a viták. Sőt, az igazán demokratikus légkör kialakítása egy- egy munkahelyen, településen érthetően és törvényszerűen együtt jár a viták felerősödé- , sével. illetve a viták során felbukkanó — téves, hibás, olykor ellenséges — különböző nézetekkel. A vitakultúra viszonylag alacsony foka azonban nem a demokrácia jogosultságát kérdőjelezi meg, hanem arra figyelmeztet; a demokrácia gyakorlását is — társadalmi méretekben! — tanulnunk kell, amire frissen szolgáltattak példát a június nyolcadik! országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztásokat előkészítő némely jelölő gyűlések a megyében. Amint frissen kínálkozó példák azok is, melyek a jelölést először elfogadó, majd mégis visszakozó tanácstagjelöltekről — országgyűlési képviselői választókerületekben a megyeben két ilyen eset volt csupán — szólnak. Sok a tanulnivaló, sok a tanuló! S akadnak nehezen tanulók, hiszen a megyében — igaz, nem nagy számban — a választásokat előkészítő jelölő gyűléseken itt-ott felbukkant egy-egy állampolgár, aki nehezen tűrte,, hogy más is beszélhet, más-' nak is lehet véleménye ... Szocialista demokrácia és fegyelem, szocialista demokrácia es centralizmus nem kizárói egymásnak, hanem éppen lényeges kiegészítői. A fegyelem, a centralizmus ugyanis a többség akaratának a végrehajtását — a végrehajthatóságát! — segíti. Ehhez azonban — és erről történelmünk során el-elfeledkeztünk — a fegyelemnek, a centralizmusnak helyesen kell kifejeznie a közös érdekeket. A közös érdekéknek — ebből következően — összhangban kell állniuk — alapvető dolgokban — a különböző csoportérdekekkel, ezt az összhangot azonban ismét csak a szocialista demokrácia eszközeivel, terepein lehet megteremteni. Választ kerestet Nem egy-egy feladat végrehajtásáról, nem egy-egy kampány sikeres lebonyolításáról van szó tehát, hanem arról, hogy a folytonos átalakulás, igazodás terepén kell, hogy járjunk, amikor a szocialista demokrácia fejlesztésén dolgozunk. S kell, hogy járjuk ezt a bonyolult terepet, mert napjaink világa, valósága — mind nemzetközi, mind belpolitikai, mind politikai, mind gazdasági értelemben — egyre bonyolultabb, egyre összetettebb kérdésekre, kétségekre keresteti a választ, s ahol nem keresik, nem lelik ezeket a válaszokat, ott éles konfliktusok létrejöttét, a lehetséges változtatások elszalasztását, a haladás iramától való végzetes elmaradást kockáztatják. A történelmi program valóban törté nelmi: népet, nemzetet formál, emberibb, vonzóbb jövőt adva jogos jussként tömegeknek nemcsak a világ tárgyi javaiban, hanem erkölcsi, politikai értékeiben úgyszintén ezt téve, ezt érve el. Mészáros Ottó . Kajkelíetés Százhalombattán
