Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. JÜNIUS 1., SZOMBAT Színházi levél Hol van Anatevka? L Apáczai Csere János-díjas lett Formálni az értelmet és jellemet Amikor — huszonegy évvel ezelőtt, 1964 derekán — a NewYork-i Imperial Színházban egy új musical, a Fiddler on the Roof, a Hegedűs a háztetőn bemutatójára készültek, a darab rendezője és koreográfusa, a műfaj egyik legnagyobb alakja, Jerome Robbiris, különös kívánsággal lepte meg a szereplőket. Azt óhajtotta, hogy mindenki — a főszereplőktől a tánckar és az énekkar tagjaiig — vegyen részt néhány ortodox szertartás szerinti zsidó esküvőn New York zsidó negyedében, így akarta biztosítani, hogy a Joseph Stein szövegkönyvére és Sheldon Harnick dalszövegeire írt Jerry Bock- zene teljesen hiteles légkörben szólaljon meg, s a musical valóban azt adja, amit az alapját képező Sólem Áléchem-elbeszélések: egy zárt, tradíciókkal teli, sajátos folklórú világ ábrázolását. Robbinssal, aki a West Side Story 1957-es, minden képzeletet felülmúló koreográfiái sikere óta vitathatatlanul az amerikai musical legelső számú táncművésze volt, természetesen senki nem vitatkozott. A szereplők szépen elsorakoztak a világ legnagyobb, legnépesebb, legsokszínűbb zsidó közösségeként számon tartott New York-i hitközség valamely zsinagógájába, megtanulták a héber esküvő rendjét, a szokásokat, s a bemutatón (mint a korabeli kritikák hírül adják) minden rendkívül pontosan, hitelesen zajlott. Emellett Robbins olyan táncokat is kreált a darabhoz, amelyekben ott lüktetett valamiféle sajátosan keleties és mégis nagyvárosias folklór. Egy szó, mint száz: a Hegedűs a háztetőn akkora siker lett, hogy egyvégtében játszották sok száz előadásban. Mi is ez a Hegedűs a háztetőn? Honnan kapta a címét, kikről szól, mikor játszódik, s hol? ' Nos, a cím egy közismert Chagall- festmény címéből ered. A Hegedűs a háztetőn annak a Vit^ebszknek a kissé misztikus, kissé szűrréaliszti- kus világát idézi, áftöl Chagall született, s ez a festmény, különös színeivel, a fura, mesebeli házikókhoz hasonló épületeivel, s az egyik ilyen házikó tetején kuporgó hegedűssel maga a kiismerhetetlen mese, a realitástól finoman ellebegtétett csoda és költészet — de a szorongás, a szomorúság, a menekülés is. Chagall a vityebszki zsidó közösség első világháború előtti életét idézi ezen a képén is, mint annyi más művén. Nem véletlen, hogy a New York-i előadás díszletei, kosztümjei is ebben a látásmódban és színvilágban fogantak. Tudatosan, mert Robbins jól érzett rá a musicalben a történet és a zene. erős rokonságára Chagall festői világával, élményvilágával, tradícióival. A librettó alapja viszont konkrétabb a ráérzéseknél vagy jól észrevett egybecsengéseknél. Annak a Sólem Áléchemnek a novelláiból írta ugyanis Joseph Stein, aki ha nem is egészen ugyanannak a zsidó közösségnek az életét ábrázolta, mint Chagall, mégis, nem kevésbé volt autentikus, pontos, hiteles és élettel teli. Ö o Kijev környéki, ukrajnai falvakban élő, kevésbé városias, inkább falusi életmódot folytató, vagy ahhoz asszimilálódó szegény zsidók életéről ír, sok humorral, bölcs szeretettel, finom lírával, nem kevés szomorúsággal és könnyes lírával. A Hegedűs a háztetőn főhősét, Tevjét — vagy ahogyan a Sólem Áléchem- könyvek magyar fordításában nevezik, Tóbiást — a tejesembert, az író legsikerültebb figurájának tartják. Ez a századelőn élő-ügyeskedő-szen- vedő derék és szegény kisember ott az isten háta mögött, Anatevka faluban, úgy éli meg a. viharokkal terhes 1905-ös év körüli időket, hogy sorsában, két lánya férjhez adása körüli gondjaiban egy sajátos etnikum, egy sajátos hagyományú népcsoport, egy sajátos világú vallás szinte teljesen dokumentum hitelű képe is megjelenik. Sólem Áléchem írásai közül elég sok megjelent magyarul is; az úgynevezett jiddis irodalomnak nincs n^ía jelentősebb írója. Mármost a musical — a színpad műfaji szabályai és lehetőségei miatt — korántsem lehet olyan hiteles és részletező e jiddis (azaz: kelet-európai, galíciai és ukrajnai) zsidó életmód ábrázolásában, mint a novella vagy a regény. És Joseph Stein librettója nem is törekedett erre. A légkört inkább a díszletek, jelmezek, táncok adták még, s részben a zene is. A musical Tevje történetében fontosabb szálnak tartja a változó, alakuló, a századelőn különösen sok újat hozó élet, s a nagyon kemény, nagyon szigorú hagyományok konfliktusát, mint a jiddis életképet. Tevje — akinek a musicalben öt lánya van — fokozatosan megéri, hogy épp a lányai révén szembe kell néznie a világ változásaival. Nem képes már a tradíció kordában tartani a fiatal nemzedéket. Az egyik lány a gazdag és idősödő özvegy mészárosmester helyett a fiatal, szegény, de hozzá illő, s őt szívből szerető kis foltozó- szabóhqz megy feleségül. A másik egy kijevi forradalmár diák; után Szibériáig utazik, mert szereti és megérti a diák gondolatait. A harmadik lánya meg egyenesen égbekiáltó dolgot művel: egy nem zsidó fiúba szeret bele. összeomlik hát a hagyomány építménye Tevje és az anatevkai közösség körül és alatt. S még azt is meg kell érniük, hogy a cári rezsim kiprovokált pogromja miatt el kell hagyniuk Anatevkát. Jehova választott népe megint szétszóródik. Ki ide, ki oda vetődik, s ki tudja, milyen sors vár rájuk. Szomorú befejezés ez egy musicalhez —, de hát azon rég túl volt a műfaj már 1964-ben is, hogy kötelező heppiendet produkáljon akkor is, ha az egész sztori másfelé mutat, nem ezt követeli a belső logikája. Ami e szomorúságot enyhíti, az Tevje alakjának derűsen és bölcsen humoros és mélyen emberi megfogalmazása. Ez a nagyon nehezen élő, küszködő kisember valósággal pertu viszonyban van az istennel, akitől nemcsak segítséget és támogatást vár, hanem — talán elsősorban — megértést. Sőt, valamiféle cinkosságot. Mert élni nagyon nehéz, és ügyeskedés, talpraesett ravaszkodás nélkül nem is lehet élni. S ehhez nagyon is kell az istenke elnéző pajtássága. A Hegedűs a háztetőn tizenkét évvel ezelőtt került el hozzánk. Akkor nagy visszhangot váltott ki a bemutató, az Operett Színház előadása pedig valóban kitűnően sikerült, zeneileg-is, színészilég is. Vámos László, a rendező egy merész húzással Bessenyei Ferencet hívta meg Tevje megformálására, és a súlyos drámai színészi alkat sikerrel törte magát hozzá egy könnyedebb, de korántsem könnyű feladathoz. Ráadásul kiderült, ho*y Bessenyeinek szép bariton hangja van. Szóval: a Hegedűs a háztetőn nálunk is folytatta világsiker sorozatát. Aztán lekerült a műsorról (elég hamar), s majdnem elfelejtettük. Most viszont az Operett Színház újra elővette, újra Vámos László rendezésében, újra Bogár Richárd koreográfiájával, újra For- ray Gábor Chagallt idéző díszleteivel —, s újra Bessenyeivel Tevje szerepében. A siker megismétlődött. Ez az érzelemgazdag, a műfajt remekül értő musical megint meghódította a közönséget. A mai ízlésnek, mely frissebb musicaleken ,is edződött már. talán kissé kényelmes, lassú, terjengős az előadás, sőt, a mű is. De ez nem bántó. Főleg azért nem, mert a táncok most sokkal de sokkal jobbak, mint annak idején, s a zenei megszólaltatás is jobb. Vámos László egy kérdésre azt mondta: — Hogy hol van ez az Anatevka? Bennünk. Nos, ennek az előadásnak a jóvoltából ez a sehol- sincs, képzeletbeli Anatevka valóban belopja magát a szívünkbe. TAKÁCS ISTVÁN Dr. Kovács Gábor, a nagykőrösi Arany János Általános Iskola igazgatója nagy utat bejárt, sokféle munkát vállalt, míg eljuthatott a híres nagykőrösi tanítóképzőbe — kitűnő tanuló lévén — ingyenes diáknak. Volt pályamunkás, pék, kifutófiú, inas; minden munkalehetőséget megragadott, csak hogy a középiskola elvégzéséhez szükséges összeget előteremthesse. Szeretett tanulni, a tanulás maga vonzotta. A tudásszomjat édesanyjától örökölte. Mintatanító lett Mikor arról kérdezem, hogyan képzelte el a tanítói pályát, ezt válaszolja: — Ügy gondoltam, hogy családostul elmegyünk egy kis községbe, és a régi, klasszikus értelemben'leszek a falu mindenese. De végül is itt marasztaltak az internátusbán nevelőnek és gyakorló iskolai tanítónak; minta tanítónak, ahogy akkoriban nevezték. Ehhez megint le kellett a külön vizsgát tennem. Ezzel elkezdődött további tanulmányaim sorozata: gyakorló iskolai oklevelet, matematikatanári diplomát szereztem, majd elvégeztem a pedagógiapszichológia szakot és egyetemi tanáraim biztatására pedagógiából le is doktoráltam. ősztől több mint kétezer pedagógus részvételével a felsőfokú pedagógusképző intézményekben megkezdődik a szervezett, intenzív pedagógus-továbbképzés. A Minisztertanács 1984-ben hozott határozata alapján egy olyan, komplex tematika szerint szervezett egyéves továbbképzés indul meg, amelyben felsőfokú óvónői, tanítói, illetve tanári diplomával és legalább tíz éve oktató pedagógusok vehetnek részt. 1985 szeptemberében — tekintettel a rövid felkészülési időre és a pedagógusképző intézmények jelenlegi feltételeire — egyelőre csökkentett keretszámmal és nem minden szakterületen szerveznek tanfolyamokat. Az első év tapasztalatait felhasználva a jövőben évente mintegy ötezer pedgógus bevonásával fokozatosan alakul ki az intenzív továbbképzés országos hálózata. Az 1985—86-os tanévben az óvónők. a tanítók, valamint a magyar, a történelem, az idegen nyelv, a matematika, a fizika, a biológia, a kémia, a földrajz, az ének, a rajz és a testnevelés szakos általános és középiskolai tanárok, valamint az ipari szakközépiskolában tanító mérnök tanárok, továbbá a közgazdasági szakközépiskolában oktatók számára indulnak tanfolyamok a tudományegyetemeken és tanárképző főiskolákon. A mintegy 120 órás foglalkozáson — konzultációkon, előadásokon és szemináriumokon — lehetőség nyílik majd az új tudományos és szaktárgyi alapismeretek elsajátítására a szaktudás bővítésére, Közben, 1955-ben újabb nevezetes esemény történt: felkérték, vállalja el az Arany János Általános Iskola vezetését, amelynek élén áll azóta is. — Kezdetben — vallja meg — gondolkodtam a dolgon, hogy elvállaljam-e, de végül is azért döntöttem úgy, hogy igen, mert arra gondoltam — és e tekintetben a véleményem változatlan —, hogy az oktatás legfontosabb területe a tömegek szempontjából az általános iskola. Nem mindegy tehát, hogy a nyolc év alatt hogyan alapozzuk meg a személyiséget. Mint igazgató is pedagógus maradtam. Közvetlen emberi kapcsolat fűz a nyolcszáz gyerekünkhöz és szüleikhez. Kitűnő munkatársak vesznek körül. Nem tantestület ez, hanem közösség. Együtt dolgozzuk ki a pedagógiai koncepciót és tudatosan, közösen végre is hajtjuk. Fontosnak tartom, hogy a pedagógiai gyakorlatból kiindulva olyan elméletet és módszertant dolgozzunk ki, amely jól alkalmazható mai viszonyaink közepette. Az elmélet és a gyakorlat ne szakadjon el egymástól; a pedagógusok tudatosan átgondolt koncepció alapján, korszerűen neveljenek. Alapkövetelmények A pedagógiában nincsenek nagy ugrások. Ez alatt azt értem, hogy minden korban azonosak az alapvalamint a pedagógusok munkájában nélkülözhetetlen oktatáspolitikai. pedagógiai, pszichológiai, vezetői és szervezési ismeretek, készségek gyarapítására. Az éves továbbképzési kurzus záróvizsgával fejeződik be, amelynek eredményéről az egyetem, illetve főiskola okiratot állít ki — a mind magasabb szintű oktatói munka ösztönzésére — a továbbképzés új rendszerében, illetve a hagyományos irányított és ellenőrzött önképzési formákban részt vevők számának növelése érdekében — az intenzív továbbképzést sikeresen elvégző vagy doktori címmel, tudományos fokozattal rendelkező, színvonalas gyakorlati tevékenységet folytató pedagógusoknak egy most készülő jogszabály alapján központi keretből rendkívüli béremelést is adhatnak. követelmények: a felkészültség, szak- szerűség, a türelem — és az se baj, ha az embernek van érzéke ahhoz, amit csinál. Fontos, hogy a tanár egyénisége révén is tudjon hatni a gyerekekre. A nevelőnek egyaránt feladata formálni az értelmet és a jellemet, mert nem mindegy, hogy a tudást mire használjuk fel. Sok mindenről szó esett még: a gyerekek alkotóképességének fejlesztéséről a tevékenység révén, a kreatív gondolkodás kibontakozásának módozatairól, a tehetséggondozásról, meg arról, mi az oka, hogy az itteni gyerekek minden versenyen szép számban érnek el kimagasló eredményeket. Bármilyen témát is érintettünk, úgy tűnt, dr. Kovács Gábor igazgató elmélyült, átgondolt válaszokat ad, mert az a fajta ember, aki a bagatellnek tűnő kérdésekben is megkeresi a lényeget. Számára nincs apróság és semmi sem lehet mellékes. Szépen, emberségesen — Minden feladatomat, megbízatásomat mint elsőrendűt fogtam fel, és bármibe kezdek, belefeledkezem a munkába. Az a legfontosabb számomra, hogy szépen emberségesen oldjam meg a rám bízottakat. Így mindegy,, hogy az ország mely pontján élek. Szépen dolgozni bárhol lehet. NAGY EMŐKE Rádiófigyelő VILÁG ABLAK. A könyvnyomtatás egyike az emberiség nagy találmányainak. Általa indulhatott meg a műveltség, az információk széles körű és mind gyorsabb elterjedése. A nyomdák termékei nélkül elképzelhetetlen lenne életünk, még ma, az elektronika századában is. S bár sokan biztosra vették a Gutenberg-galaxis halálát, bekövetkezésétől belátható időn belül nem kell félnünk. Ha egy-egy könyvet, újságot vagy folyóiratot kézbe veszünk, nem gondolunk rá, honnan indult a könyv- nyomtatás immár több mint félezer évvel ezelőtt. S ritkán jut eszünkbe, hogy mindössze tizenöt évvel azután, hogy Gutenberg feltalálta a könyv- nyomtatást, Budán is dolgozott egy nyomdász és elkészítette első ismert ősnyomtatványunkat, a Chronica Hungarorum-ot. A Világablak sorozat A középkori budai nyomdáról című adása e könyv keletkezésének idejéhez vezette vissza a hallgatót. Az ismert tényeken kívül, hogy Hess András Itáliából telepedett Budára, hogy 1743 pünkösdjén jelentette meg az első magyarországi — nem magyar nyelvű — nyomtatványt, számos izgalmas kérdést vetett föl az adás. Hogyan, kinek a hívására érkezett Hess András hazánkba, ki volt a mecénása, s nem utolsósorban miért volt oly rövid életű ez a vállalkozás? E kérdések még ma sem tisztázottak megnyugtatóan. Az izgalmas oknyomozó műsor úgy kereste a választ, hogy a beszélgetésből kirajzolódott a korabeli Magyarország szellemi élete. Szó esett az első nyomtatott könyvek elterjedéséről, hatásáról, a művelődésben, a tudományban betöltött szerepéről. S arról, hogy ha ilyen korán megjelent hazánkban e gyökeres változást hozó találmány, miért kellett még viszonylag sokáig várni az első magyar nyelvű nyomtatott könyvekre, s azok miért; krakkói és bécsi nyomdákban készültek? SEOCIOSZATÍRA. Ilyen műfaj nem létezik, teljesen önkényesen vonom össze a szociográfia és a szatíra kifejezéseket, amikor a Magyar Rádió Karinthy Színpada által bemutatott Szőröstalpú kismacslta című hangjátékról szólok. Az alapanyag Zám Tibor kisregénye. A téma pedig, hogy miként élnek vissza hatalmukkal, beosztásukkal egy termelőszövetkezet vezetői. Zám Tibor nem humorista volt. A szociográfia egyik úttörőjeként ismertük meg -nevét. Írásai a hatvanas években nagy vihart kavartak akkor még szokatlan nyíltságuk miatt. Fő vizsgálódási területe éppen a mezőgazdaság volt. A téma tárgyilagos. szakszerű ismerete e szatíráján is átüt. De mitől humoros egyáltalán ez az írás? Hiszen nincsen benne semmi lehetetlen túlzás, semmi irreális. Bárhol, bármikor megtörténhetne — s bizony gyakran meg is történt, történik — hasonló eset. Ha nem is ilyen egyszerűen, s nem ilyen mértékben. A humornak mindössze ez a forrása, no meg talán az előadásmód. így aztán nem is sikeredett túlságosan szórakoztatóra a hangjáték. A csalások, visszaélések mikéntjének és azok eltus'solásának alapos, szakszerű magyarázata kissé elvette a szatíra élét. S ettől az egész sokkal inkább hasonlított egy nem létező termelőszövetkezetről szóló szociográfiára. Se nevetni nem lehetett rajta igazán, sem pedig komolyan venni a hallottakat. M. N. P. Új rendszer A pedagógus-továbbképzés
