Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-18 / 141. szám

#*vr cWff.» 1085. JÜNIÜS 18., KEDD Országos közgyűlésre készülnek Felnőttkorba lép az egyesület Tegnap tartotta vezetőségválasztó köz­gyűlését a Magyar Népművelők Egyesüle­tének Pest Megyei Területi Szervezete az Örkényi művelődési központban. Az öt esz­tendővel ezelőtt alakult szdrvezet ma 119 tagot számlál. A mostani közgyűlésen meg­vitatták az elmúlt három év munkáját — Perjéssy Barnabás titkár beszámolója alap­ján —, valamint az országos egyesület vi­taanyagát, amely a novemberben tartan­dó országos közgyűlés témáit tartalmazza. Végezetül újjáválasztották a Pest megyei szervezet vezetőséget. A választás eredményeként a szervezet eddigi elnökét, dr. Kurucz Albertet, aki betegségére hivatkozva lemondott tisztsé­géről, tiszteletbeli elnökké választották. Az új elnök Kecskés József, a gödöllői mű­velődési központ igazgatója, titkára pedig ismét Perjéssy Barnabás lett. A szakmától elszigetelve dolgoznak A beszámoló és a vita alap­ján kiderült, hogy a Pest me- , gyei szervezet munkája, a ta­gok létszáma és aktivitása alapján a középmezőnybe so­rolható. Az elmúlt időszak leg­fontosabb feladata a folyama­tos szervezeti élet kialakítása, a szakmai munka segítése és a megfelelő tájékoztatási rend­szer kialakítása volt. Továbbra is gondot jelent, hogy a tag­ságnak mindössze egyharma- da vállal tevékeny részt a munkából. Összességében azonban elmondható, hogy a szervezet működésének kere­tei kialakultak, így a jövőben nagyobb gondot tudnak fordí­tani a tartalmi tennivalókra. Például a szakmai érdekek képviseletére. Ezt a területi szervezetnek is fel kell vál­lalnia, ahogy ezt az országos egyesület is tette. Látványos eredmények még nem szület­tek, de készült például egy fel­mérés a népművelők élet- és munkakörül mény eiről. Az elmúlt időszakban szer­vezett szakmai programok kö­zéppontjában egy lényeges kérdés állt: oz egyszemélyes művelődési házak helyzete. Ezeknek a népművelőknek a többsége a szakmától elszige­telten dolgozik, nekik van leg­nagyobb szükségük a segítség­re, támogatásra. ^ A Pest megyében élő és dol­gozó népművelők gondjai ha­sonlóak, mint másutt az or­szágban. A területi szervezet céljai is megegyeznek az or­szágos egyesület programjá­val. Ezért kértük Király Ist­vánt, a Magyar Népművelők Egyesületének titkárát — aki (részt vett a Pest megyei köz­gyűlésen —, hogy válaszoljon kérdéseinkre. Még az útkeresés időszakában — A kiadott vitaanyagban olvasom a következőket: „Szakmánk társadalmi megbe­csülése és az anyagi elismerés tekintetében egyaránt az értel­miség perifériáján helyezkedik el” Véleménye szerint ez a tény mennyire határozza meg az egyesület presztízsért? — Döntően. S ehhez hozzá­járul még, hogy egyesületünk nagyon fiatal, mindössze hat éve alakult. Eddig jobbára a feladatokat és a működési for­mákat kerestük. Ennek elle­nére állítom, nem volt haszon­talan ez a hat esztendő, de az útkeresés időszaka sem zárult le véglegesen. A mostani, má­sodik közgyűlésünknek kell még tisztáznia, milyen irány­ba erősítsük tevékenységün­ket. Mennyit vállalhatunk pél­dául az érdekképviselet és az érdekvédelem feladataiból ? Vagy milyen pénzekből gaz­dálkodjunk: állami támoga­tásra várjunk, vállalkozzunk, esetleg a tagság adja össze a szükséges összegeket? E bi­zonytalanságok ellenére mind­inkább érezzük, hogy súlya van egyesületünknek. Bár ez csak így általánosságban igaz. Javaslatainkat még nem min­dig tudjuk elfogadtatni. Ha n?m lenne, hiányozna — Említene olyan esetet, amikor az egyesület kezdemé­nyezése meghallgatásra talált? — A tavaly ősszel megren­dezett országos közművelődési konferenciát például a mi ja­vaslatunkra hívták össze. En­nek jelentősége abban állt, hogy sikerült egy fórumot te­remteni, amely arra volt hi­vatott, hogy a közművelődés célkitűzéseit a megváltozott társadalmi körülményekhez igazítsa. Ennek eredményét persze még nem lehet lemér­ni, hisz a konferencia csak kezdete volt egy folyamatnak, ami még javában tart. Ugyan­csak sikereink között könyvel­jük el a Bessenyei-díj meg­alapítását, amelyet idén au­gusztus 20-án kaphat meg elő­ször öt népművelő. — Hasonlóan erősödik-e az egyesület tekintélye a tagság körében? A népművelői: kö­zül sokan érdektelenségre pa­Válasz cikkünkre Mit ad az idegenforgalom? Lapunk május 16-1 számá­ban megjelent Ki fizeti a ki­rályidtólhozót? című cikkünkre válasz érkezett a Közép-Duna- vidéki Intéző Bizottságtól. Azt írtuk, hogy a szentendrei és visegrádi nyárnak a megyei művelődési központ által szer­vezett rendezvényeihez az Or­szágos Idegenforgalmi Hivatal és a KDIB összesen 400 ezer forint támogatást ad. Ehhez szól hozzá levelében Fábián Lajos, az intéző bizottság fő­titkára. A következőket írja: Az idén az OIH és a KDIB a visegrádi rendezvényekre 190 ezer forintot, a szentendrei Teátrum támogatására 180 ezer forintot, a Templom téri so- kadalomhoz 200 ezer forintot és a Nosztalgia kávéház prog­ramjaihoz 80 ezer forintot adott. összességében tehát az ide­genforgalom 650 ezer forinttal járult hozzá a visegrádi és a szentendrei nyári programok­hoz. Kevés-e ez vagy sok, azt ne­héz eldönteni. Annyi azonban tény, hogy idén az egész du­nakanyari üdülőkörzet kultu­rális programjainak támogatá­sára az OIH-nak 970 ezer, a KDIB-nek pedig 500 ezer fo­rint állt a rendelkezésére. Eb­ből az egymillió 470 ezer fo­rintból jutott 650 ezer a szent­endrei és a visegrádi nyárra Ugyancsak hozzájárult az OIH — 350 ezer forinttal — a Szentendrét és környékét be­mutató, népszerűsítő film el­készítéséhez is. Ügy érzem te­hát, hogy intéző bizottságunk tőle telhetőén és lehetőségei­nek keretén belül mindent el­követett annak érdekében — írja a főtitkár —, hogy az ide­genforgalom érdekeit is szol­gáló szentendrei és visegrádi nyári rendezvények megvaló­sulhassanak. naszkodnak. Ezt netán kriti­kának kell felfogni? — Megint csak azt mondha­tom, mint az előbb: növeke­dett a tekintélyünk, a népmű­velők között is. Ha van ér­dektelenség — márpedig van —S az inkább annak tudható be, hogy sokan nincsenek tisz­tában azzal, mit vállalhat föl egy ilyen egyesület. — Többet várnak a lehet­ségesnél? — Azt hiszem, igen. Nem a legjobb napok járnak mosta­nában a közművelődésre, se­regnyi probléma halmozódott föl. Ezek mindegyikének meg­oldására mi nem vállalkozha­tunk. Például: visszatérő gond, hogy rossz a népművelők kép­zése. De ezen nem tudunk se­gíteni. Nekünk kell foglalkoz­ni egy csomó olyan dologgal, ami nem feltétlenül tartozik az egyesület hatáskörébe; ilyen a külföldi tanulmány­utak szervezése is. Ebben szép eredményeket értünk el. Sok az olyan .szakmai feladatunk is, ami sokkal inkább tartoz­hatna a módszertani irányítás keretébe. De ugyanez vonat­kozik az életkörülmények ja­vítására is, — Csak a tijékozatlanságSöí következhet a népművelők elé­gedetlensége? Elég harcosan áll ki az egyesület a tagság, a szakma érdekei mellett? — Véleményem szerint igen. Vannak azonban olyan esetek, amikor még harcosabbnak kellene lennünk. Mindinkább keressük az olyan kapcsolato­kat, amelyek közelebb visznek minket a döntéshozó fórumok­hoz. De legalább ennyire fon­tosnak tartom, hogy nagyobb nyilvánosságot tudjunk terem­teni a problémáinknak. — Summázva az eddigieket: elmondható-e hat év után, hogy ha nem lenne az egyesü­let, akkor hiányozna a tagok­nak? — Igen, ezt bátran állítha­tom. M. Nagy Péter Születésnapra Operahangverseny Opera-gálahangversenyt ren­dez június 24-én este a Ma­gyar Televízió és a Budapest Kongresszusi Központ a kong­resszusi palota Pátria-termé­ben. Sípos Jenő, a Magyar Ál­lami Operaház énekmestere 75. születésnapja alkalmából ren­dezik a koncertet,, s azon a mester tanítványai működnek közre. Sipos Jenő a Zeneművésze­ti Főiskola tanáraként, az Ope­raház énekmestereként, vala­mint külföldi mesterkurzusai alkalmával — több évtizedes pályafutása alatt — énekes nemzedékek egész sorát oktat­ta és indította pályájára. Vácrátót '85 Zenekari estek Változatos, színes program várja az idén is a komoly zene kedvelőit Vácrátóton, a Ma­gyar Tudományos Akadémia botanikuskertjében. Az első előadás július 6-án lesz, ha esik: július 7-én. A Miskolci Szimfonikus Zenekar Bach: János passióját adja elő az NDK-beli Christian Ehwald vezényletével. Közreműködik a Magyar Állami Népi Együttes énekkara (karigazgató: Pászti Miklós) és a Magyar Állami Operaház énekművészei. A Liszt Ferenc Kamaraze­nekar Rolla János hangver­senymester irányításával július 27-én ad koncertet, Nyáresti muzsika címmel. Ekkor a kö­zönség összeállítást hallhat Bach, Berlioz, Boccherini, Brahms, Csajkovszkij, Mozart, Pachelbel és Rameau művei­ből. Rossz idő esetén az elő­adásra július 23-án kerül sor. A harmadik hangverseny augusztus 17-én lesz. A Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kar Ligeti András vezényleté­vel Mozart-összeállítást, ad elő. Bemutatják a Figaro házassá­gának nyitányát, az A-dúr he­gedűversenyt és a Q-moll szimfóniát. A koncerten hege­dűszólót játszik Stefan Ruha (Románia). Az esőnap augusz­tus 18-án van.. Mindhárom zenekari hang­verseny kezdési időpontja: es­te hét óra. Másként élnek a világban Csillogó szemek — táncos lábak Szerencsés tavaszt tudhatnak maguk mögött a Pest megyei néptáncosok. Nem maradhatott ki a bemutatók­ból egyik tájegység, egyik korosztály sem- Most igazán nem panaszkodhatnak a táncosok: volt éppen elég alka­lom a színpadi szereplésre. A januártól kezdődő területi, majd megyei találkozókon szakemberek előtt mérettettek meg. A Galga menti és a Tápió menti fesztiválokon lát­hattuk, miként őrzik hagyományaikat ezeken a vidéke­ken. A múlt kötelez S ha valamelyik csoport va­lamiért mégis kimaradt, eljö­hetett Dunakeszire, az iskolá­sok seregszemléjére. Különös légköre volt ennek az összejö­vetelnek. Most nem tétre ment. Felszabadult hangulat fogadta a művelődési köz­pontba lépőt. Bár a csoportok és vezetőik kis izgalommal várták soron következtüket, ám a szereplés drukkja el­szállt a színpadra lépéskor.' Természetesen most is volt zsűri. Nem azért, hogy rang­sort állítsanak fel: kik a leg­jobbak és kik a leggyengéb­bek. A szakemberek tanácso­kat adtak, kiszűrték a hamis hangokat, segítették a továb­bi igényes munkát. A dunakeszi találkozó kü­lönlegessége tehát az volt, hogy a legfiatalabb korosztály igyekezetét kísérhettük szem­mel. Bag, Ceglédbercel, Dabas, Hévízgyörk, Szigetszentmik- lós, Szigetszentmárton, Tá- piószecsö, Túra, Veresegyház kicsinyei kerekedtek föl, hogy megmutassák egymásnak a tiszta forrásból, a népművé­szetből merített tudásukat. Láthattuk: ha a legkisebbek megtanulják szüleiktől, nagy- szüleiktől, tanítóiktól a dalt, a tánclépéseket, sohasem fogják azokat elfelejteni. Értékőrző és közösségteremtő akarást érj- hettünk tetten. Amikor azt néztük, kik jöt­tek el Dunakeszire, ismerős nevek köszöntek vissza. Ami lyen öröm, hogy a bagiak, a turaiak, a hévízgyörkiek, a tá- piószecsőiek mindenhol ott vannak, annyira gond, hogy csak néha-néha bukkan fel más vidékről való együttes. — Bennünket a múltunk kötelez — mondja dr. Balázs Józsefné, amikor végigtekint a kis csoporton. — Hévízgyör- kön mintegy másfél évtizede alakult a legkisebbek csoport­ja. "Akkoriban ' néprajzosok járták vidékünket, rábukkan­tak a sok eredeti gyermekjá­tékra. Igaz, azóta megjelent a kötet, amelyben megtalálhatók a pontos leírások. Mégis úgy érzem, hogy addig, amíg a hé- vízgyörki gyerekek játsszák az iskolaudvaron, amíg a színpa­don megjelenítik a többiek­nek, addig tovább élnek e szép szokások. — Tegyetek ki magatokért! — inti tanítványait Széphal minő Iglói Éva, a bagi tánco­sok vezetője. — Mert sokan tudnak ám itt szépen táncolni — teszi hozzá mosolyogva, az­zal a jogos büszkeséggel, hogy a bagiak vannak a legtöbben. A bagiak titka Nézzük a bagiak készülődé­sét, majd a szereplést. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk: be­érik az évek óta tartó nagy igyekezet. Náluk érzékelhető Rádiófigyelői TERÍTÉKEN. Örökzöld té­ma a zöldségtermelés- és ke­reskedelem helyzete. Beszé­lünk, írunk erről rengeteget, mindenki mondja a magáét, védi saját álláspontját, a helyzet azonban mit sem vál­tozik. Illetve, dehogynem vál­tozik: az árak egyre feljebb és feljebb kúsznak a piacokon és az üzletekben. Hogy a kérdésről mennyire reménytelen újat, s főként va­lami megnyugtatót mondani, azt sugallja már Lakatos Pál és Simon Ferenc műsorának a címe is: Mindenkinek igaza van? A beszélgetésben keres­kedő, termelő és minisztériu­mi vezető egyaránt részt vett; a téma avatott szakembere mindegyik. Szóba is kerül minden, ami zöldségfronton lényeges lehet. Attól kezdve, hogy a nagyüze­mi zöldségtermelés területe év­ről évre folyamatosan csök­ken, mivel a kézi munkaerő drága, s ezért az üzemek nem vállalkoznak a termelésre. A kisebb terület eredménye ke­vesebb termény és drágaság. Tavaly például átlagosan 22 százalékkal fizettünk többet a zöldségféleségekért, mint az előző esztendőben. Megkerül­hetetlen az a tény is: ha va­lamiből sok terem, annyi, hogy ott rohad a piacon, az árak ak­kor sem csökkennek. Például az alma vagy a szilva. Tavaly bőséges termés volt mindket­tőből, áruk mégis 50 százalék­kal volt magasabb a 83-as évi­nél. Mint minden baj forrása, ke­rül szóba a termelői munka leértékelődése. Pontosabban az, hogy a kereskedő és a ter­melő között nincs érdekazo­nosság. (Ez teljesen érthetet­len, mert mi lehetne más mind­kettőjük érdeke, mint az, hogy az árut eladják?) Szóval mindenről beszéltek a részvevők, ami fontos lehet — még a nagybani piacok helyzetéről is, ez mostanában közkedvelt téma —, s a végén egy nagy igazságot is megfo­galmaztak. Ezt persze nem most halljuk először: az áru minél gyorsabban, minél rö- videbb úton jusson a fogyasz­tóhoz. Legalább tíz éve mond­ják ugyanezt! Egyszer arról kellene már beszélni, hogy ezt miként képesek megoldani. Sok szót persze erre sem érdemes vesztegetni, inkább már ten­ni kellene! MAGAZIN, Egyre több van ebből a műsorfajtából. A ma­gazin lehet kulturális, külpo­litikai, tudományos, s lehet unalmas vagy izgalmas, szür­ke vagy színes. Legfőképpen ez utóbbinak illik lennie: egy valamire való magazintól ér­dekes, rövid, figyelemfelkeltő híreket, információkat vár a hallgató. A műfaj egyik legélvezete­sebb képviselője a Harming perc alatt a föld körül, a va­sárnapi Déli krónika után je­lentkező nemzetközi magazin. Valóban színes, érdekes; könnyed va.gy komoly témá­kat sorakoztat föl hétről hétre. Legutóbb megtudhattuk, hogy egy kanadai tudós elmélete szerint elvileg ötven vámpír élhet hazánkban, hogy a len- gyel muzulmán vallási csoport mecsetet épít Gdanszkban, hogy miért nem lett díszdok­tor az osztrákok exkancellár- ja. A félórás világ körüli út könnyed, vasárnapi ebédhez való csemegét kínál. S ennek megfelelő volt a tálalás is. A külföldi tudósítók ilyenkor néhány percre fölszabadulnak a napi politika nyomása alól: szellemesen, élvezetesen köz­vetítik állomáshelyük furcsa­ságait. M, N. P. leginkább az utődnevelés felelőssége. Áz, hoigy a ha­gyományok őrzése mellett tán­cosokat nevelnek, ákik netán élethivatásuknak is ezt vá­lasztják. Irányít, majd a lépé­seket mutatja a gyerekeknek Skuczi László. Azok figyelik, utánozzák: egyre ügyesebben, egyre biztonságosabban rop­ják. — Hogy mi is a bagiak tit­ka? — kérdez vissza elgondol­kodva. — Talán az, hogy szí­vósan dolgozunk és komolyan vesszük mindezt. Mindenkép­pen kell egy vezető, aki fel­lelkesíti a társaságot és értőn irányít. Időközben a nagyob­bak segítenek a legkisebbek nevelésében. Ügy érzem, hogy a bagi gyerekek a táncok, a dalok segítségével megtalálják a múltból a jövőbe vezető szá­lakat. Veres Zoltánná és Katona Andrásné kislányaikat figye­lik. Sorakoznak a bagi gyere­kek a fellépésre. Még egy utolsó pillantásváltás a szü­lőkkel és indulnak. — Valahányszor tehetjük, eljövünk — mondják. Mindig akad segíteni való. Ugyanak­kor nincs nagyobb boldogság, mint a gyerekeket a színpa­don látni. Az első lépések a hár­iskolá­először Szígetszentmiklósról más számú általános sok most léptek fel ilyen eseményen. Eddig nem­igen hallottunk róluk. — Három esztendeje alakult meg a táncszakkör — mond­ja Szilágyiné Beez Agnes. — Eddig tanultunk, ebben az év­ben mertünk először közönség elé lépni. A Fáklya néptánc együttesnél voltam néhány esztendeje. Amikor elkezdtem tanítani, kollégáim biztatásá­ra alakítottuk meg a szakkört. A tánc során tanult .fegyelem átsugárzik az órákra is. Ügy érzem, hogy egészen másként élnek a világban azok a ki­csinyek, akik a kötelező tan­órán kívül még valami mással is foglalkoznak. — Túrán két éve van kis­csoport — mondja Dolányi Mária, miközben a készülődő- ket lesi. — Néhány esztendeje kezdtük a helybéli népi játé­kokat összegyűjteni. Szeret­ném, ha az óvodából tovább­vinnék a gyerekek a kedves énekeket, játékokat. — Egy esztendeje tanulunk — tájékoztat Károly Márton­ná, amikor a ceglédberceli is­kolások kalocsai táncát néz­zük. — Főként az osztályom­ba járók vannak az alkalmi csoportban. Könyvből tanítom a táncokat, kedvtelésből te­szem, no meg azért, mert a gyerekek annyira lelkesek. A hímzett ruhákat a szülők varrták. Gondoltuk, hogy az otthoni bemutatkozás után ide :s eljövünk. A sok Ildikó, Eszter, Anna, Kati és a többiek jókedvűen ropták a táncot. Sok csillogó gyerekszem vidította a néző­ket. Jó volt látni játékaikat, táncaikat. Majdan ők oktatják talán a jövő generációt a nagyanyáiktól tanultakra. JErdősi Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents