Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
Kiért? árbujósska A mezőgazdasági üzemek ipari tevékenysége még csak néhány éve nyerte el a polgárjogot. Korábban az érdek- képviseleti szervek részéről is meglehetősen sok támadás érte ezt a munkát. Ma már ők is belátják, hogy ezek nélkülözhetetlenek, hiszen az alap- tevékenység fejlesztését hivatottak elősegíteni. Az ecseri Rákosmezeje Tsz- ?>en a vezetőség nagy gondot fordít ezeknek az üzemeknek a munkájára. Sajnos néha sziszifuszi harcot kell vívniuk a konkurrenciával. A takarító- üzembeliek például csak nehezen tudnak talpon maradni, mert egyes szövetkezetek — akik munka nélkül maradtak — önköltségi ár alatt tettek ajánlatokat a megrendelőknek. A csomagoló- és vegyesipari üzem tavaly márciusban az alumíniumtermékekre új árvetést készített. Hiába bizonyították be, hogy az általuk gyártott termékek a régi áron veszteségesek, hiába fogadták el a megrendelők az új árakat, az Országos Anyag- és Árhivatal ennek érvényesítését hat hónapra felfüggesztette, amelynek következtében több mint egymillió forint kár érte a szövetkezetét. Másfél hónappal ezelőtt környezetvédelmi előírások miatt a gépkocsik alváz és üregvédelmi munkáit átadták az Óbuda Tsz-nek. Az ecse- ríek egy Lada személygépkocsi alvázvédelemért 1225 forintot számlázhattak, másutt másfélezer forintot, a Madách téri AFIT-szervizben 2200 forintnál is többet. Mielőtt átadták volna ezt a munkát az óbudaiaknak ők is kérték a felettes szerveket, hogy növelhessék az árat.. A kérelmet elfogadták. de szeptemberig felfüggesztették. Ezért határoztak ügy, hogy felhagynak ezzel a munkával. G. J. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM 1985. JÜNIUS 17., HÉTFŐ Naponta községnyi utas Sajátos színtere életünknek Vasútállomás. Sajátos színtere életünknek, civilizációnknak. Egyik embernek kapu, melyen át munkába jut és hazatér naponta, a másiknak kiindulópont a hosszú utazáshoz és célállomás ... Ahányan vagyunk, annyiféleképpen kerülünk kapcsolatba a vasúttal, az állomásokkal és az általuk nyújtott szolgáltatásokkal — s jórészt csak közvetve azokkal, akiknek a vasút munkahely, ismétlődő és új feladatokkal, tervteljesítéssel. Monor vasútállomásán naponta 8—10 ezer utas fordul meg, 24 óra alatt 120—140 vonat halad át, forgalma nagy — ennyit nagyjából a kívülálló is tud. A napokban azon a pártvezetőségi értekezleten, amelyen Ellenpacher Lajos állomásfőnök számolt be 1984. évi munkájukról a Cegléd körzeti üzemfőnökség párt- alapszervezete vezetőinek, s ahol jelen volt Gál Sándor az MSZMP monori városi jogú bizottságának munkatársa is — jóval részletesebben volt szó mindarról, ami a vasútállomás dolgozóinak mindennapjait jellemzi. Az elmúlt év vállalati szinten is jelentős feladatokat hozott a MÁV-nak — nem volt Kellemetlen sarok Tőlünk is tanulnak A mikor ezeket a sorokat írom, a tanév utolsó tanítási napja zajlik éppen, a közelgő szabadságnak azonban már megszámlálhatatlanul sok jelével találkozhatott a felnőtt, úton és útfélen. Pár hete, Vasadról hazafelé igyekezvén láttam: a 4-es műút mellett tizenévesek hada „csápolt”, igyekezett megállítani egy-egy autót. Az Ifjúsági Magazin egyik kora nyári száma — nagyon helyesen — pontokba szedve adott tanácsokat a fiataloknak, hogyan viselkedjenek, ha stoppolnak, ha szívességből felvett utasként akarnak célhoz érni. Míg a karjukat lengető gyerekeket néztem csak remélni tudtam, hogy egyikük számára sem végződik rosz- szul egyik út sem, hogy megfogadják az IM tanácsait — s a felnőtt partnereken sem múlik majd ... Eszembe jutott az a történet is, amelyet egy iskola- igazgatótól hallottam: a 4-es mellett vett fel három, a, Nyerges fogadó lovaglóiskolájába tartó lányt. Tanítási idő volt, megkérdezte hát: hogy-hogy ilyenkor ráérnek? A kölcsönös bemutatkozásnál az igazgató bölcs mosollyal elhallgatta foglalkozását, így aztán megtudott a közlékeny diáklánytól néhány olyan iskolai (nem az ő iskolájáról volt szó) dolgot, amiket bizony tanulságként könyvelhetett el mint vezető és mint nevelő is ... Ma is derül az eseten. ami véletlenszerű „tapasztalatcserének” is felfogható, s alighanem ö is azt reméli: diákjait ép bőrrel üdvözölheti a vaká- ciós csínyek és kalandok után. Sok múlik rajtunk, felnőtteken. Azonban ahányan vagyunk, annyiféleképp viselkedünk. s olykor szerencse, hogy a gyerekek felfogó- és toleráló képessége jobb egyes felnőttekénél ... Látom hallom a példákat. Egyik monori tini-klub tagjai a kerékpáros kirándulásokat már a jó idő beálltával megkezdték, s lévén szó lakótelepi gyerekekről: kerékpárjaikat az utcán, az egyik lépcsőház előtt kollektiven igyekeztek „túraképessé” tenni. Szerszámok, fogók, franciakulcsok, dobozok barikádozták körül a kis társaságot, amely mellett megállt egy középkorú úr. Valószínűleg _ néhány elfogyasztott, féldeci hatására óhajtott közelebbi ismeretségre szert tenni, s ezt azzal kezdte hogy kézbe vett egy fogót. — E kié? A srácok udvariasan megmondták. Az úr a fogót elegánsan az útközépre hajította, ugyanezt tette a csavarokkal iqlt dobozzal, végül — talán mert csak erteilen csodálkozást váltott ki, nem pedig ellenállást — megragadott egy kerékpárt, közölve, hogy ő most ezzel megy haza, elvégre minek gyalogoljon. Úgyhogy utólag már nem tudok csodálkozni azon: a túra bonyolítása során egy másik felnőtt férfi, ugyancsak féldecikkel megerősítve, megkergette a gyerek- csapatot akik ezt már nem hagyták szó; — és sajnos nem is akármilyen szavak — nélkül __ Gy akran esik szó arról, e hasábokon is, hogy a monori körzet sem kivétel, hogy itt is jelentős a fiatalkorú bűnelkövetők száma, s a gyermekkorú megtévedteké. Beszélünk a megelőzésről is. Ez azonban csdk egy tartalom nélküli szó. ha nem látjuk mögötte mindazokat az apróbb-nagyobb eseteket, amelyekbe bele lehet és bele kell avatkozni. Tudjuk: lányaink, fiaink nemcsak arcvonásainkat tulajdonságainkat, de személyes példáink nyomán cselekvéseinket. reagálásainkat is tovább viszik. I egyen ebben a vakáció- ban kevesebb a prédikáció. több a követésre érdemes tett. Kevesebb a keserű emlék, több a szép élmény, S ne legyen ez az óhaj reménytelen. K. Zs. ez másképp Monoron sem. Mégis elmondhatta Ellen- pacher Lajos; két fő feladatuknak, a személy- és áruszállítás tervezett követelményeinek eleget tettek. Személyszállítási tervüket 115,5 százalékra teljesítették — hogy közelebb hozzuk az adatot, ez azt jelenti; egy hónapra 1 millió 600, nem ritkán 1 millió 700 ezernél is magasabb volt a jegypénztár terve, s rendre túlteljesítette. A minőségi mutatók tekintetében vannak még elvárásai az utazóközönségnek — ezeket természetesen a vasutasok is jól ismerik, s amin tudnak, igyekeznek is segíteni. Az objektív akadályokon nem: hiszen a menetrend betartása nem csupán a személyzet precizitásától függ, hanem függvénye annak is, hogy az elöregedett vonalon meglehetősen gyakori a felújítás, az elengedhetetlen korszerűsítés miatti vágányzár. Minőségi követeirnény „például az utástájékbz’t'átás; Monoton úgy tűnik, e tekintetben nincs különösebb ok a panaszra. Tavaly mindössze két panaszkönyvi bejegyzés akadt — azoknál is bebizonyosodott, hogy a felrótt hibában a dolgozók vétlenek voltak. 1984-ben tatarozták, újították fel az állomásépületet, amely ha nem is hipermodern, esztétikailag azonban most már elfogadhatóbb korábbi önmagánál. (Csaknem az szaladt a toliamra: jól illeszkedik a környezetbe, ez azonban sértés lenne a vasútállomásra nézve, az előtte lévő tér parkosított részét és a Marx liget pillanatnyi- állapotát figyelembe véve ...) Mint Ellenpacher Lajos elmondta: az utazóközönségtől várnak — a jelek szerint egyelőre hiába — együttműködést abban, hogy az állo- más rendje és tisztasága, csinosabb külleme megőrződjék. Teljesítették tavaly áruszállítási tervüket is. 2325 vagont 32 874 tonna áruval raktak meg, s 6144 kocsit „mozgatott” az állomás. A minőségi végrehajtásban azonban — éppen a nagy forgalom miatt is — akadnak még hibák. Nem ritkán érkezett „lökésszerűen” 30—40 kocsi is, amelyeket kénytelenek voltak vonatfogadó fővágányokon tárolni. Nem alakult kedvezően a kocsik fordulóideje sem — ennek fő oka viszont az, hogy bár a vasút éjjel-nappali folyamatos üzem, s a rakodásnak is ehhez kellene igazodnia, a partnerek jórésze szombaton, vasárnap, vagy az éjszakai órákban nem rakodik. Jó példával szolgál a DUNA ELVEGY (Fűszért), az ál- iomásfőnök a „legjobb rakodónk” címmel ruházza fel — míg a „legnagyobb mennyiségű áru fogadója” címmel a Monori Állami Gazdaság rendelkezik. Utóbbi remélhetőleg rövidesen jókora terhet vesz le az állomás válláról; iparvágánya, tranzitraktára javában épül, átadásával növeli majd a korábbi „árufogadó” területét, s csökkenhet a tolvajlás, a kocsidézsmálások száma is. Ma még ugyanis bekerítetlen területen rakodnak, s az elővigyázatosság ellenére is bőven van alkalma megvámolni a szállítmányt egyes kétes elemeknek ... ■ A monori állomáson hu- szonhatan dolgoznak — a létszámhelyzet a hálózati szinthez viszonyítva jónak mondható, bár éppen tavaly meglehetősen nagy arányú volt a fluktuáció. Egy szocialista brigádba tömörültek a dolgozók, ez a brigád él, tevékenykedik, Szó esett a tájékoztatóban egyebek között a baleseti helyzetről is. Négy halálos, 3 csonkulásos és két könnyebb sérüléssel járó utasbaleset volt tavaly Monoron. S ha már az alul- és felüljáró került szóba nem maradhatott ki a sorompók témája sem, de hát ez örökzöld: a várakozók hosszúnak érzik a zárva tartási időt, a sorompókezelőt viszont szigorú szabályok kötik, s egyáltalán nem rajta múlik, hogy az áthaladó szerelvényektől és a tolató vonatoktól mennyi ideig tartja távol a két oldalon várakozókat — saját biztonságuk érdekében. Az Ady' utcái éororripó ügyé egy másik témát is vonzott: a közelben bűzlő nyitott átereszét. Nem senki földje ez a terület, az üzemfenntartás évente egyszer alaposan kitisztítja itt az átereszt — de hiába, ha az Ady út további részében a vízelvezető a lerakodott hordalék miatt már magasabb, s újra meg újra ezen a szakaszon áll meg, okoz dugulást az eliszaposodott, hulladékkal is teleszórt lefolyni képtelen víz. Koblencz Zsuzsa Bólogató fák alatt Nem mindegy, kire nyit szemet Budapest egyik legszebb pontján, magasan a város fölött, egy csendes zugligeti utcában van a Petényi Géza Csecsemőotthon. Olyan gyermekek kerültek ide Pest megyéből, akikről szüleik nem tudnak vagy nem akarnak gondoskodni. Vagy éppen olyanok, akiket a gyámhatóság határozata alapján utalnak az otthonba. Délután 2 órakor alig hallani egy-két gyermekhangot az épületben. Ez az ebéd utáni alvás ideje. A gondozónők lábujjhegyen járnak, ha benéznek egy szobába, kezük épp hogy érinti a kilincset. Csendesen beszélgetnek egy félreeső zugban, vagy az elszakadt apró gyerekruhákat javítgatják. Az apróbbak beárnyékolt lodzsán, parányi ágyakban alszanak, s mintha csak vezényszóra tették volna, hüvelykujjukkal a szájukban álmodnak. Vajon miről? Anyáról, apáról nem valószínű, hiszen arcukat ritkán vagy egyáltalán nem iaí- ják. Lefekvéskor, ébredéskor a gondozónők mosolyogná^ rajuk. S nem mindegy ám egyiknek sem, hogy kire pillant a nap első vagy utolsó másodpercében! Minden gyermeknek megvan a ma,ga kedvence, akihez úgy ragaszkodik, mint a családban felnőtt kis emberek anyjukhoz, apjukhoz, a szeretett nagyihoz. Szeretni kell őket — Bizony, nagyon meg lehet szeretni egy-egy apróságot. Sőt, túlságosan is! — mondja Kecskeméti Borbála, az otthon fiatal gondozónője. — Ma már nem engednék magamhoz olyan közel gyermeket, mint kezdetben. Mikor az újszülötteknél volt, gyakran jártam hozzá, tisztába tettem, etetget- tem az egyik babát. Utána átkerült az én csoportomba. Itt csecsemő- s kisgyermekkorúak vannak, hat-hét hónapostól hároméves korig. Azután örökbe fogadták. Tudtam, hogy jó helyre kerül, rokonszenvesek .voltak _a,-szülők,-..mégis nagyon megrázott az elválás. Minden apróságban van szeretnivaló. Az a szőke, Volecz Jancsi is nagyon aranyos. A kisfiú éppen elbástyázta magát a szekrény egyik polcán játékokkal, s elégedetten mosolyog a gondozónőre. Ö már felébredt, s hogy gügyögésével, szöszmötölésével ne zavarja a többieket, kihozták a játszószobába. Nincs egvedül, itt van már Szabó Marcsi is, aki érdeklődéssel vizsgál meg minden újat. Egy színesre lakkozott körmöt. e<*y eddig még nem látott táskát, teljes fiz utolsó munkaszakasz Alumínium hegesztésére is alkalmas, új típusú készülék nullszériájának gyártását kezdték meg a VISZEK Ipari Szövetkezet sülysápi telepén. A korszerű, 35U Amperórás teljesítményű készülékekből eddig 10 darabot készítettek el- Képünkön Jandó Lászlóné a HTI—140-es berendezésen az utolsó szerelési munkákat fejezi be. Hancsovszki János felvétel« tartalmát, kipakolva. S minden felfedezést csengő kacajjal kísér. Együtt a testvérpár Aranka is bekapcsolódik a felderítő játékba, s most már ketten csodálkoznak rá az ismeretlen dolgokra. Aranka anyukája munkásszállón lakik, oda nem tudja magával vinni gyermekét. Marad tehát a kényszerű megoldás — lakás hiányában anyja szállón, gyermeke otthonban él. Külön! Közben ébredeznek a többiek is. A gondozónők biztos kézzel teszik fel őket a pelen- kázóasztalra. Egy mozdulat jobbra, kettő balra, és már készen is van a tiszta gyerek. A nagyobbak felelősségük teljes tudatában trónolnak az apró, színes biliken. Mindenkinek az van a kezében, ami leginkább szükségeltetik az ihlethez: játékautó, dömper vagy egy csörgő. Körülöttük a gyermekgondozás kellékei: orrszívó, lázmérő és még ki tudja miféle szerszám. Már csak egy gyerek alszik az elkerített hálórészben. Félbevágott doboznak tűnő ágyacskában közeledik az ébredés perceihez a barna hajú Diós Laci. • — Neki itt van a testvére is, a Józsika — magyarázza Kecskeméti Borbála. — Ö nagyobb már ugyan, de nem akartuk a testvéreket elválasztani egymástól. Neki már fel- nőttesebb az ágya is — mutat a szobában található egyetlen heverő szabású fekhelyre. A mini heverővei szemben tükör. Ha egy felnőtt áll elé, nem lát mást, legfeljebb a sípcsontját és a térde kalácsát, Ilyenkor döbben rá az ember, hogy bizony valahol itt kezdte, ezeknél a méreteknél, s lám hová jutott! — Szeretik ám magukat nézegetni a kis csibészek! — mondja nevetve a gondozónő. Ha megdicsérjük őket, hogy milyen csinosak, odapattannak a tükörhöz, forgolódnak, must- rálgatják magukat. — Magándarabok is vannak? — ígért, ariíít á szülők hoz- , nak vagy az itt dolgozók, a gyermekeik kinőtt darabjait, holmijait. Sőt, az egyik kolléganőm testvére a bizományiban dolgozik, s így olcsón tudunk vásárolni szép kisruhá- kat. Csak az a baj, hogy nagyon gyorsan tönkremennek a mosodában. Aki kiállja a próbát Különös lelkűk van ezeknek a gyerekeknek. Nem tudják — legalábbis többségük —, hogy mi az, hogy apa es anya. idegenkedve néznek a férfiakra, jpert mindig nőket látnak maguk körül. Legutóbb például, mikor festők dolgoztak az épü- leien, csak tisztes távolságból merték szemlélni őket. A másik véglet, hogy rájuk csimpaszkodtak, s nem voltak hajlandók elszakadni tőlük. S bár sok minden hiányzik az egészséges családkép kialakulásához, az első percektől gyakorolják a közösségi szemléletet. Segítenek egymásnak. A nagyobbak kézen fogva vezetgetik a kisebbeket, a sutábbakat. De szívesen ugranak a gondozónők kérésére is. Apropó, gondozónők. Nem úgy van ám az, mint sokan gondolják, hogy belép egy fiatal nő a gyermektársadalomba, s irányi tgatja, vezetgeti őket. Előbb el kell, hogy fogadják őt az apróságok, s öntudatlanul tesztelik akaratosságukkal, nyűgösségükkel :w. újonnan érkezőt. S ha kiállta a próbát, barát marad, gondviselő, akinek az ölében nyugodtan elengedheti magát, akinek a kö, penyébe belefúrhatja a fejét, akire rábízhatja ma^át. F. A. M. A'VBKM Transzvill Gyára monori üzemébe felvesz: — betanított szerelőket, — tekercselőket, — betanított vezérlőtábla- szerelőket, A betanítást vállaljuk. Jelentkezés:. Monor, Kisfaludy u.-(ISSN 0133—2651 {Monori Hírlap)
