Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-13 / 137. szám

1985. JŰNIUS 13., CSÜTÖRTÖK mtssr .llt-.'tm VE, Szerkesztőségünk vendégei voltak A téma: a lap fejlesztés© Tegnap a Pest megyei Hír­lap szerkesztőségébe látoga­tott Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának ve­zetője, Krasznai Lajos, a me­gyei pártbizottság első titkára, Nagy Sándorné, a megyei pártbizottság titkára és Fagy- gyas Sándorné, a KB párt­gazdasági és ügykezelési osz­tályának politikai munkatársa. Az eszmecserén ,— melyen a lap vezető munkatársain kívül részt vett Till Imre, a Hírlapkiadó Vállalat vezér- igazgatója — szó esett a kü­lönkiadások fejlesztésének, a lapelőállítás korszerűsítésének, a szerkesztőségi munkakörül­mények javításának aktuális feladatairól. Politikai akadémia Németh Károly előadása A politikai akadémián szer­dán Németh Károly] az MSZMP főtitkárhelyettese elő­adást tartott Az ifjúság hely­zete és a párt feladatai cím­mel. Az előadáson megjelen­teket — a politikai, ideológiai, társadalmi és a gazdasági élet képviselőit, a meghívott fia­talokat — Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára köszöntötte. Megalapozták a mát, egyengetik a holnapot A tüzet, a hőséget adják tovább 'Ws*' ' * '%> őszülő hajú, de tempe­ramentumos, jó kedélyű, ma is aktív asszonyok üd­vözölték örömmel egymást azon a tegnapi baráti ta­lálkozón, amelyet szép ha­gyományt teremtve másod­ízben rendezett meg a Pest megyei TESZÖV. Termelő­szövetkezeti alapító tagok és megyénk nőmozgalmá­nak veteránjai voltak a vendégei a ráckevei Arany­kalász Termelőszövetkezet­ben megtartott összejöve­telnek. Nánási Lászlóné, a TE­SZÖV nőbizottságának elnö­ke köszöntötte a résztvevőket és a vendégeket: Orosz Tibor- nét, a TOT nőtanácsosát, Nagy Tibornét, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának munkatár­sát, majd átadta a szót ez Aranykalász Termelőszövetke­zet elnökének. Szomor József röviden ismertette szövetkeze­tük munkáját, bemutatva alap­tevékenységüket, ipari vállal­kozásaik sokrétűségét. A talál­kozó első színhelye a szövet­kezet hűtőházának ebédlője volt, amelyekről az elnök el­mondta. beruházásaik sorá­ban nem tehertételt jelentett a közösségnek. Ám az Arany­kalász tagsága úgy gondolko­dott: a holnap nyereségének alapjait akár áldozatok árán is, ma kell megteremteni. Orosz Tiborné, a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csa munkatársa — aki a Pest megyei asszonyoknak régi is­merőse —, felidézte a 40. év­fordulóját ünneplő nőmozga- iom hőskorát, az MNDSZ el­évülhetetlen érdemeit. Nők százezreit mozgósította a Ma­gyar Nők Demokratikus Szö­vetsége, amely nagy szerepet vállalt az újjáépítésben, a ter­melés megindításában. Az itt ülők, s sokan, akik sajnos ma már nem lehetnek közöttünk, a szó szoros értelmében a ke­zükkel építették az új világot, ha kellett követ törtek, ha kellett utat építettek. S agi­táltak, hogy megalakuljanak a közös gazdaságok, ahol dol­gozni is kell. ha boldogulni akarnak. Büszkén emlékezett vissza arra, hogy a termelőszö­vetkezetekben már a pártha­tározat előtt a nőszövetség 1960-as határozatát követően megalakultak a nőbizottságok. A nőmozgalom aktivistái oda­áll tak minden mögé, ami ha­ladó volt. Ma már kicsit ide­genül hangzanak a hajdani jel­szavaik, mint az egy tyúkalja csibe is. Ám a nagyüzemi ba­romfitartást az asszonyok fé­szekalja csibéi alapozták meg annak idején — hangsúlyozta az előadó, aki azt is kifejtet­te, hogy a feladatok bár má­sok. de ma is az egykoriak­hoz hasonlóan lelkes nőket kö­vetelnek. A tü^et, a hűséget adják tovább áz ifjú nemze­déknek. A felelevenített emlékek, tet­tek élénk visszhangra találtak a hallgatóság körében. Üzemlátogatás következett Látogatás a cukorkaüzemben ezután, Uépássi István, a ter­melőszövetkezet párttitkárá­nak szíves és értő kalauzolá­sával. A csöpöghető módszer­rel öntözött almás, a friss te­lepítésű málnás, a cukorka­üzem, majd végül a hűtőház megannyi érdekesség a megye távoli tájáról érkezőknek. S közben a jóízű beszélgetések, amelyek ebéd után folytatód­tak. emlékezetessé tették a ba­ráti találkozó asszonyai szá­mára ezt az egyszerű hétköz­napot. Sz. T. Hogy is megy ez? Rózsai Gyeláné a hütőház borsóíclilolgozó szalag­ja mellett Veress Jenő felvételei Orvos és közéleti ember Egész életében másokért élt Energikus, határozott, szi­gorú, megértő, segíteni tudó és akaró, kiváló szervező, egysze­rű, közvetlen, szakmáját értő — sorolják a jelzőket orvosok, szakszervezetiek, tanácsiak, vöröskeresztesek. S mindenki így emlékszik rá: Janka néni. Dr. Stark Jankát, akivel oly­kor magam is találkoztam a Vöröskereszt Pest megyei ve­zetőségének ülésein, én is ilyennek ismertem meg. Idős volt már, rosszul látott. De sok dioptriás szemüvege mö­gül élénk tekintettel figyelte a vitázókat, s ahányszor szólt — bölcsen, humánusan beszélt. És sohasem önmagáért. Életé­nek talán az az igazi summá- zata: közösségi ember volt. Gondozói hálózat Pest megye országgyűlési képviselője, a megyei Tüdő­gondozó Intézet igazgató főor­vosa, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei vezetőségének elnöke 22 esztendőn át, a Vöröskereszt megyei vezetőségének tagja egyedül élte mindennapjait. Ám halálakor, 1979-ben, ba­rátok, ismerősök, munkatársak ezrei gyászolták. S okkal. Ahhoz a nőgenerá­cióhoz tartozott, amelynek tag­jai az elsők között szereztek hazánkban orvosi diplomát, ő maga 1918-ban. S 11 évvel ké­sőbb tbc- és belgyógyász szakorvos lett. Munkássága túlnyomórészt a morbus hun- garicus, a tüdővész elleni küz­delemmel volt kapcsolatos. Hajdani munkatársa, Bajkó Elek, a Megyei Tüdőgondozó Intézet nyugdíjas gazdasági vezetője így emlékezik: — Ke­vesen tudják, hogy két állása is volt. A VIII. kerületi Tüdő­gondozó Intézet igazgató fő­orvosi tisztét is betöltötte, nemcsak a Pest megyeiét. Nyolcvan esztendős volt, mi­kor nyugdíjba ment. s az ezt megelőző évtized ezen a vidé­ken a gondozói hálózat kitel­jesítésének időszaka volt. Vá­cott új intézet létesült, Szo- bon, Ráckevén. Da,bason, Nagy- kátán, Nagykőrösön, Gödöllőn, Abonyban renoválták az épü­leteket, korszerű röntgen és légzésfunkciós berendezése­ket szereltek fel. E tíz év alatt kettőről hétre nőtt a megyé­ben a tüdőszűrő állomások Művezetők 11. Számítógép van az irodában Varga Imre a Buda-flax Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat budakalászi gyárának mű­vezetője. 46 éves, két gyermek apja. 1957-ben lépett be elő­ször a gyárkapun. Végigjárta a szamárlétrát, művezetővé 1979-ben nevezték ki. Most a szövődé munkáját irányítja, s a művezetői feladatok mellett mint szakmányvezető is tevé­kenykedik. Ez azt jelenti, hogy délután négy óra után, az igaz­gató távollétében az első szá­mú vezető jogkörével rendel­kezik. — Nézze, most nem remeg a kezem, de ez nálam n^gy ritkaság — mutatja. — Ez a munkakör szerintem az egyik legnehezebb, hiszen itt kétfe- lől rugdossák az embert. De én szövőpárti vagyok, nem tit- kolom, hogy hozzájuk kötő­döm. S ez. tű! azon, hogy ér­zelmileg is erős a kapocs, azon is alapul, hogy nem szabad el­felejtenünk: ők keresik mega mi kenyerünket is. — Mikor ideges a műveze­tő? — Huh, erre nehéz egy szó­val válaszolni. Az igazság az, hogy gyakran. Sok a lógós, fő­leg a segédmunkások között. Tudja, a textilipar ma sem vonzó az embereknek, így többnyire azt vesszük fel ide, aki jelentkezik. Nem válogat­hatunk. Ezért azután szinte egész nap ott kell lenni a sar­kukban, figyelni, mit, hogyan csinálnak, s hol szeíidebben. hol keményebben ösztökélni őket. — Nincs más fegyelmezési eszköz a kezében? — De van, ám szinte tehe­tetlenek vagyunk. Ha elkül­döm a lógóst, ki fogja elvégez, ni azt, amit ő, ha tessék-lássék is, de mégiscsak megcsinál? Egyébként úgy érzem, hogy a rangom mellé megvan a te­kintélyem is. Főnökeim min­den lényeges kérdésben meg­hallgatják a véleményemet. Nemrég például jelentkezett ide egy olyan ember, aki már többször dolgozott nálunk, s mindannyiszor bebizonyította, hogy rossz munkaerő. Kéré­semre eltanácsolták innen. Be­vallom, jólesik, ha a szavam­nak súlya van, s időnként megköszönik, ha többet teszek le az asztalra, Arra nem vá­gyom, hogy cirógassanak, a jó szóra azonban igen. — S a pénz? — Nem tudom, máshol mi a tapasztalat, itt a gyárban az utóbbi időben rendkívül nagy erőfeszítéseket tett a gazdasá­gi vezetés, hogy javítsa a mű­vezetők anyagi helyzetét. En­nek köszönhetően ma átlago­san tíz százalékkal többet ke­resek, mint a szövőnők. Ebben természetesen benne van az is, hogy havonta hét-kilencszáz forint prémiumot kaphatok, az általam irányított terület mun. kájától függően. Emellett tag­ja vagyok agy vállalati gazda­sági munkaközösségnek is. Hétvégeken dolgozunk, s ak­kor én is fizikai munkát vég­zek: gépmester vagyok. — Látom, az irodájában egy számítógép is van az aszta­lon. — Ez már a jövő! Egyelőre még csak kísérletként van itt ez a gép. A szövőgépek közül egyelőre tíz van rákötve. A be­rendezés rendszeresen és fo­lyamatosan méri a legfonto­sabb adatokat, s ezek bármi­kor leolvashatók. Műszakkez­dés előtt mindig megnézem, hogyan dolgoztak az előző nyolc órában, s ez alapján döntünk a teendőkről. Ha be­válik< akkor akár az egész szö­vődét rá lehet kötni, s egv ki­csit továbblépve, az adatok feldolgozása segíthet például a munkásnők teljesítményé­nek kiszámításában és egy sor más feladat megoldásában. A számítógép egyelőre nekem is új, de már megbarátkoztam ezzel az ügyes masinával, amely kezes bárányként enge­delmeskedik a parancsaimnak. — Említette a gmk-t. Nem nagyon leterhelő a hétvégi munka ? — De igen, s úgy látom, nem is lehet ezt sokáig csinálni. Csak hát adódik a kérdés: mi­kor jutunk el oda, hogy az em­ber a főmunkaidejében meg­keresse azt a pénzt, amelyre szüksége van a gondtalan meg­élhetéshez? Ehhez, tudom, az kellene, hogy a dolgozók ugvanannyit teljesítsenek a műszak alatt, mint hét végén a gazdasági munkaközösség­ben. De hát egyelőre nagyok a különbségek. — S ennek mi az oka? — Ezt ne tőlem kérdezze... Furucz Zoltán i (Folytatjuk.) száma. Fáradhatatlanul és ha­tározott kézzel dolgozott, rend­szerint napi tíz órát. A szak- szervezetben mindig kiállt azo­kért, akik a legnehezebb egész­ségügyi posztokon tevékeny­kedtek, s a gyógyítás színvo­nalának emelését tartotta a legfőbbnek. Szerették a betegek Dr. Zádor András, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője mondja: — Az egészségügyben ma is a tüdőgyógyászat a legszerve­zettebb ág, s ez Pest megyében jórészt az ő érdeme. A török­bálinti tüdőgyógyintézetet, s a budagyöngyei, a mai Tárogató úti kórházat ő szerezte mega megyének. Egyszerű a számí­tás, ötszáz kórházi ágyat. Nép­szerű volt. Szerették a bete­gek, tisztelték a kollégák. Hi­szen tízezer egészségügyi dol­gozóért emelt szót. S nem hi­vatalnok — vezető volt, mind­végig gyógyított. Dr. Wcltner Amália, a me­gyei tüdőgondozó intézet mai vezetője így emlékszik elődjé­re: — Az ő révén kerültem a törökbálinti kórházba 1968- ban, amikor végeztem. Min­denben segített, s nemcsak ne­kem, hanem mindenkinek, aki támogatást kért, vagy várt tő­le. Semmiféle luxus nem volt az életében. Másokért élt. S hogy kikért? Az Ország- gyűlési Könyvtárban találtuk meg egy hozzászólását, I960, január 19-én mondta el Érd és Százhalombatta képviselő­jeként, a költségvetés vitájá­ban. A betegség-megelőzés fon­tosságát ecsetelve a hőskorról beszélt, arról, hogy 1938-tól 1960-ig 14 tízezrelékről 3,1 tíz­ezrelékre csökkent a tbc-s ha­lálozás adata hazánkban, s hogy egyetlen kavernás tüdő­beteg meggyógyítására 50 ezer forintot áldozott az állam ab- baq. az időben, amikor a kö­telező BCG-oltást, az egész or­szágra kiterjedő lakosságszű­rést, s a hatalmas kórházi fej­lesztést jegyezhették fel a krónikások. tgy zárta szavait: Több mint négy évtizede végzem orvosi munkámat, ez alatt a négy év­tized alatt volt idő, amikor alig adhattam többet a bete­geknek, mint néhány jó szót. Ma nagyon jó orvosnak, egészségügyi dolgozónak len­ni. Dr. Stark Janira az ország- gyűlés 1971, május 12-1 ülésén a korelnöki tisztet töltötte be. Beszédében így fogalmazott: „Választóim bizalmából immár negyedízben kaptam képvise­lői mandátumot... Az a bi­zalom, amely a választók ré­széről a képviselők jelölésében és megválasztásában megnyil­vánult, örömmel és lelkesedés­sel tölt el mindnyájunkat. De ez még inkább növeli az or­szággyűlés minden tagiéban a felelősségtudatot... Felada­taink világosak, tisztán állnak előttünk. Országgyűlésünk jó törvényalkotással, alkotmá­nyos ellenőrzéssel, a maga te­rületén és a maga sajátos mód­szereivel segítse tovább a szo­cializmus teljes felépítését ha­zánkban.” leiképes virágok Aligha kel] tovább bizonyí­tanunk, hogy dr. Stark Janka nemcsak a betegek tízezreinek gyógyításával, a legnagyobb érték, az egészség visszaadásá­val tett sokat embertársaiért, honfitársaiért, Pest megyéért. Közösségi munkáját, s a szak­mait is, még életében elismer­ték. Szocialista Munkáért Ér­deméremmel, Kiváló és Érde­mes Orvos címmel, az általa vezetett kollektívának juttatott Korányi-vándorserleggel. S a Pest megyéért Emlékplakettel is. Most készül az Életrajzi le­xikon negyedik, kiegészítő kö­tete, és ebben a szerkesztők 10—12 sort szentelnek dr. Stark Jankának, Megemlítik kitüntetéseit is.. Ha élne. bi­zonyára ezek mellé helyezné azt a sok-sok virágot, amit születésnapjára, kapna. Janka néni ezen a héten lett volna 90 esztendős. Vasvári G. Pál Vállalati tanácsot alakítottak Ismét bizalmat kapott Néhány héttel ezelőtt még a kiváló cím átadására ren­dezett ünnepségről tudósítot­tunk — a magas kitüntetést példamutató gazdálkodásával érdemelte ki a dunaharaszti székhelyű Nyugat-Pest Me­gyei Sütőipari Vállalat, s most újabb jelentős esemény­től számolhatunk be. Meg­tartotta ugyanis alakuló ülé ■ sét az újonnan megválasztott vállalati tanács, amely több fontos napirend mellett meg­választotta az igazgatót is. Mint Széli Károlync, a vál­lalati szakszervezeti bizottság titkára elmondta, tavaly no­vember óta tartanak az elő­készületek. Az érintett, veze­tők továbbképzéseken vettek részt, majd a dolgozókkal a termelési tanácskozásokon be­szélték meg, milyen feladat vár a kisebb-nagyobb közös­ségekre. Végül sor került a vállalati tanács tagjainak megválasztására: a harminc­hat tagú testületben tizen­nyolcán munkatársaik szava­zatai alapján tevékenykednek. A jelölések során több helyen két alkalmasnak ítélt, ember közül kellett a legmegfele­lőbbre adni a voksok többsé­gét. Az érdeklődést jól jelzi, a szavazáson a több mint ezeregyszáz dolgozó csaknem 87 százaléka vett, részt! A vállalati tanács — egy módosító indítványt is figye­lembe véve —, elfogadta az új szervezeti-működési sza­bályzatot, majd megválasz­totta elnökévé Czimer János- nét, a munkaügyi és bérosz­tály vezetőjét, elnökhelyette­seivé pedig Iszak Lajost, az érdi üzem igazgatóját és Me­gyeri Mihályt, az anyag- és áruforgalmi osztály vezetőjét, A megyei tanács képviseleté­ben dr. Polgár Mihály osz­tályvezető javasolta, hogy Polgárdi Józsefet, a vállalat eddigi igazgatóját —, akit né­hány napja választottak meg országgyűlési képviselővé —, a testület erősítse meg poszt­ján. A titkos szavazás ered­ménye: a jelenlévők mind­egyike egyetértett a megyei tanács véleményével, s így Polgárdi József 1990. július 1-ig a sütőipariak első szá­mú vezetője. Befejezésül meghatározták, milyen követelményeket tá­masztanak a megválasztott igazgatóval szemben. Az elő­zetesen írásban kiadott javas­latban több fontos feladat kö­zött szerepel az is, hogy nö­vekedjék a szakmunkások aránya, s a dolgozók élet- színvonala legalább a VH, ötéves terv népgazdasági át­lagának megfelelően alakul­jon. A bizalmat megköszönve az igazgató kiemelte, hogy to­vábbi lépéseket tesz majd az érdekeltség növelésére. Véle­ménye szerint megteremthe­tők a feltételei, hogy a je­lenlegi 75 ezer forintos éves kereseteket 1990-re 100 ezer forintra emeljék. F. Z. Biennálé * Epítészsiker Jelentős magyar sikerrel zá­rult Szófiában a III. építészeti világbiennálé. Noll Tamás Ybl-díjas a miskolci gyermek- rehabilitációs központ tervé­vel. Taba Benő a bükki nem­zeti park fogadóépületének tervével elnyerte a biennálé bronzérmét. A fiatal építészek kategóriájában pedig Viszlát József a Gyermekmúzeum Bu­dapest című diplomalervéért ezüstérmet kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents