Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-13 / 137. szám
4 1985. JÜNTÜS 13., CSÜTÖRTÖK mKsr MtiüVKi Könyv Kohán Györgyről Forrásértékű monográfia Kohán György az alföldi festészet egyik klasszikusa, akiről Moldvay Győző forrás- értékű lírai monográfiát , írt. Az elsőt a művészettörténeti összegezések sorában. A könyv címe: Eroica. Nemcsak azért, mert Kohán' kedves zeneműve Beethoven hősi, III. szimfóniája volt, hanem azért is. mert jelképesen tartalmazza a festő szellemi önarcképét, küzdelmekkel telített vívódásait, amely magaslatokra vezette a meredek kaptatókon. Mivel a szerző Kohán György szűk baráti környezetihez tartozott, közvetlen stílussal tárja fel az ifjúság érlelő éveit, jellemét,. küzdelmeit, vásárhelyi tartózkodását. Sort kerít arra Ls, hogy bemutassa a kortársi véleményeket, leveleket. Így a finom műelemzéseket fontos adattár kíséri. Moldvay Győző a kultúra mindenese. Jó értelemben az. író, költő, újságíró. Ügyet szolgáló kitűnő szervező, a hatvani országos portré- és tájbiennálék kezdeményezője, aki sok Pest megyei festőnek, szobrásznak, grafikusnak biztosított kiállítási lehetőséget, aki fáradhatatlanul építette, építi Hatvan és Szentendre, Vác képzőművészeti kapcsolatait. Ennek jegyében adományozott Barcsay Jenő kisebb grafikai sorozatot a Hatvani Galériának, fogadta a Hatvani Galéria Baráti Körének népes csoportját szentendrei állandó gyűjteményében. Mindezt azért fontos ezúttal megemlíteni, mert Hatvan és a magyar közművelődés egyik kovászembere, Moldvay Győző ma 60 éves. L. M. A községé és az iskoláé Érvem cáfolhatatlan..! Visegrádnak se iskolai, se községi könyvtára nem volt igazán. Illetve volt mindkettő, de olyan szűk helyen szorongtak — az egyik az iskola padlásterében, a másik a művelődési ház kis szobájában —, hogy használni alig-alig lehetett azokat. A művelődési központnak volt egy nagyterme, amit viszont kihasználni nem lehetett. Megszületett az elképzelés: legyen közös községi és iskolai könyvtár a művelődési házban, ehhez vegyék igénybe a nagytermet. Olvasócsalogató Húgai Tibor könyvtáros büszkén vezet végig a könyvhét megyei megnyitóján fölavatott új birodalmában. A több mint száz négyzetméter Egy közösség álmairól Képletes alapkőletétel Soha ekkora meglepetés nem érte az ócsai kulturális lapokra érkezőket, mint ebben az esztendőben. Soha ekkora taps nem köszöntötte a nyitányt, mint az idén. Az ünnepi hangulatot, a kezdődő eseménysorozat izgalmát Bar- tos Sándor, a Felsőbabád! Állami Gazdaság igazgatójának szavai tették rendkívül izzóvá. Nem cifrázta a szót, hanem bejelentette, hogy az állami gazdaság kész a majdan épülő új | művelődési ház képletes * alapkőletételére. Honfoglaló idők Ez ideig az ócsaiak kerülgették a témát. Valahányszor fellépett egy-egy vendégegyüttes náluk, valahányszor sor került az ócsai kulturális napokra, a levegőben volt a vágyálom: jó lenne a kinőtt ház helyett végre valahára egy szebb, tágasabb épülét. Sajnos, nem élünk éppen művelődésiház-építő időszakot. Ha történetiségükben nézzük a hazai művelődési házakat, meglehetősen szomorú kép bontakozik ki előttünk. Az ötvenes esztendőkben kampányjelleggel egymás után nőttek ki a földből az úgynevezett kultúrotthonok. A honfoglalás meglehetősen egyszerűen zajlott. Többnyire a községek központjában levő, kellő nagyságú épületet alakítgatták át. A leglényegesebb az volt hogy létréhozza- ■nak. egy nagytermet, esetleg egy könyvtári helyiséget, és ezzel évtizedekig minden befejeződött. A nagyobb helyeken — és ott, ahol beomlottak a régi falak — a hatvanashetvenes években korszerű, új házak épültek, A legtöbb községben azonban még ma is n negyven év előtti állapot fogad. A gondok akkor kezdtek tornyosulni, amikor az egyetemekről, főiskolákról kirajzó népművelők komolyan vették hivatásukat. Űj idők új dalaival robbantak be egy közösség életébe. Egyre sürgetőbben szerették volna megváltani a világot. A legtöbb helyen azonban minden maradt a régiben. Az állami gazdaság igazgatójának szavai nyomán ma már hangos gondolkodás indult .meg a településen. Még csupán szép álomnak tartják. Nem akarják elkiabálm, hogy ők bizony nagyon szeretnék, ha megvalósulna. Társadalmi munkát ajánlanának fel, mindent megmozdítanának, csak hogy a közös akarás valóra váljon. Régi kívánság —• Régi kívánság fogalmazódott meg fennhangon ezekben a napokban — mondja Farkas János tanácselnök. — Mindenki tudja, hogy meglehetősen mostoha körülmények között működik a művelődési ház. Azt hiszem, kár ecsetelni, mi minden hiányzik. Természetesen megkérdezhetnék. hogy nincsen sürgősebb tennivalónk? Iskolát kapott öt esztendővel ezelőtt a község, bővítettük az óvodát, a hetedik ötéves tervben szerepel majd egy új, nyolc tantermes iskola építése, de ha a művelődési ház ügyét mindig csak tologatjuk, sohasem valósul meg. — Ügy érzik, olyan helyzet alakult ki mostanra, hogy helyi erőforrásokból megvalósítható a régi álom? — Pontosan. A helyi gazdasági egységek egytöl-egyig jelezték segítőkészségüket, társadalmi munkában, forintban egyaránt. öcsa tájvédelmi központ, pezsgő[ idegenforgalom van kialakulóban. A falusi turizmus minden lehetősége adott. A természeti szépségek mellett egy olyan központ is kellene, ahová szívesen térnének be az érdeklődők. Kiemelkedő kulturális eseményeket éppúgy lehetne akkor rendezni, mint ahogyan a mindennapi élet minőségét is megváltoztatná. Érdekes jelenség, hogy nálunk állandóan gyarapszik a község lakóinak száma. Az itteniek helyben szeretnék megtalálni a szórakozás, a továbbképzés, a művelődés alkalmait. Ehhez ma már elengedhetetlen a technikai feltételek megteremtése. A Vörös Október Termelő- szövetkezet, a Felsőbabádi Állami Gazdaság, az öcsa és Vidéke Áfész, a Fegyver- és Gázkészülék Gyárának itteni üzeme, a helybéli ipari szövetkezetek, különféle gazdasági egységek, a honvédség ócsai alakulatának vezetői, dolgozói úgy látják, hogy most közösen lehetne lépni a községgel. Az erőket, a pénzt kár lenne elaprózni, amikor ekkora az akarás. A telek is adott, központi helyen, az ABC-vel szemben. Valóság lesz? — Évekkel ezelőtt vásároltuk ezt a telket — mondja Győrfi Béla, a honvédség helyi alakulatának politikai helyettese. — A gazdasági nehézségek miatt elhalasztottuk az ottani klubkönyvtár építését. Most csatlakoznánk az elképzelésekhez. Legalábbis szeretnénk, ha együtt sikerülne a hajdani terveknél sokszínűbb programot megvalósítani. Az ócsaiak nem kívánják elkiabálni dédelgetett vágyukat. Hiszen oly sok minden kell ahhoz, hogy a megfogant gondolat valósággá váljon. Sokan álmaikban már az új házban járnak, mások pesszimistán legyintenek. Mindenesetre ritkán találkozunk olyan akarással, mint most Öcsán. Erdős! Katalin alapterületű könyvtárban bőven jut hely a tíz és félezer kötetnek, de alkalmas különböző rendezvények megtartására is. Külön szobában kapott helyet a gyermekkönyvtár, itt szintén le lehet ültetni egy osztályt. A két könyvtár egyesítése tehát egyaránt előnyös volt a községnek és az iskolának, még akkor is, ha a gyerekekkel ide kell jönniük könyvtári órákra. — Megnőttek így a beszerzési lehetőségek is — mondja Húgai Tibor —, míg korábban az iskolai gyűjtemény gyarapítására évi ötezer, a községiére tizenötezer forint jutott, addig most 40 ezer forintot fordíthatok vásárlásra. Természetesen nagyobb tere kínálkozik a tartalmi munkának is. Az esztétikus, hangulatos, és főleg kényelmesen tágas környezetbe könnyebb olvasókat csalogatni. — Az első időszakban szeretném kipuhatolni, kit. mi érdekel. Olyan író—olvasó találkozókat tervezek, amelyek valóban fölkeltik az emberek kíváncsiságát. Gondolok egy-egy irodalmi műsorra neves előadókkal, bemutatkozási lehetőséget kínálok majd amatőr csoportoknak is. Havonta egy rendezvényt mindenképpen szükségesnek érzek. Első hallásra mindez nem könyvtári, hanem sokkal inkább művelődési házi feladatnak hangzik. De valójában jól látja Húgai Tibor: nem elég azt mondani az embereknek, itt az új könyvtár, lehet jönni, olvasni! Vonzóvá kell tenni számukra először magát a helyet, majd a könyveket, az olvasást. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy ez a könyvtár az iskoláé is. S bár helyileg elkülönül attól, az oktatási folyamatba szervesen be kell építeni, használatát. Játékos formában — Erre most lényegesen több lehetőség, lesz, mint amíg helyijén voltúlik — nyugtat még Húgai Tibor, aki maga is pedagógus. —• Korábban főleg a fiatalabb kollegákkal lehetett összefogni ennek érdekében. Elsősorban az alapokat próbáltuk játékos formában lerakni. Az új könyvtárral nem változik meg automatikusan a helyzet. Nekem kell majd meggyőznöm a kollegákat, hogy jöjjenek rendszeresen. De most már van egy cáfolhatatlan érvem: ez a szép, viszonylag tágas és jól felszerelt könyvtár. M. N. P. Tv-figye YujlCSiCS. Tiszteletbeli szentendreinek — és egyáltalán: e főváros környéki táj kedves fiának, muzsikás mindenesének — számított hajdan Vujicsics Tihamér, így hát hogyne figyeltünk volna oda, amikor az ő dallamfricskáit, hangjegyekbe rögzített bohóckodását vetítette le Zenés tv- színházában a televízió. Igaz, Éjféli operabemutató volt a címe ennek a vidám félórának, ám ha azt kerekítik elébe, hogy Mama, fogjál nekem békát.', vagy netán azt, hogy Hugyadi Ödönke, nos, ebben az esetben föltehetőleg még népesebbé sokasodik a készülékekre figyelő milliók tábora. Vujicsics Tihamér ugyanis László Miklósnak azt a klasszikus blődlijét komponálta mini-operává, amelyet megírásakor a rádiókabaré szerkesztői előbl) visszadobtak, ám aztán olyan fergeteges sikert aratott, hogy a föntebb idézett könyörgése máig itt zeng köreinkben. Milyen dalművé alakult át ez az Ödönkés, Zsiga bácsis, édesanyukás hajcihő? Ami zöngeményeit illeti, az mindenestől jellegzetesen vujiesi- csos volt. Tehát csipkelődő, karikirozó, az operát mint műfajt paródiára vevő szellemes ujjgyakorlat. Ahogyan az illik, göndörödött abban nagyária éppen úgy, mint parlan- dós párbeszéd. Hanem az a Vámos László dirigálta látvány .., Hát ez a mutatványsor bizony egyáltalán nem emelkedett az elvárt és elérhető színvonalra. Egyrészt azért, meri maguk a felkért közreműködők sem értik és érzik azt a természetes humort, amely- Vujicsics kifigurázásában végig ott buzog — egyetlen kivételként Márkus László An- dalúz Viktora kellemkedett. erőszakoskodott kedvünkre —: másrészt meg azért, mert igazában semmi ráadással, tévés, filmes különfogással nem szolgált a rendezés. Ha valamihez, ehhez a képtelenséghez ugyanis a képi nonszenszek garmadája kellett volna, s nem csupán annyi rendelkezés, hogy a dalárok egy része a békák gülüszemét villogtassa. Ugyanígy felületes szerep- lőjellemzés egy túlméretezett férfibajusz vagy egy túlsminkelt nagyasszonyi ábrázat is. Így aztán jobban járt az, aki a maga fantáziájával elképzelte Hugyadi ödönke to- porzékoló zsarolását, mintsem a stúdióban rögzített látványra hagyatkozott. Ezt az álomvi- lág-raizolást, ezt a túlfestést, rácifrázást bizony sokat kell még gyakorolgatniuk mindazoknak, akik efféle produkciók dirigálására éreznek bátorságot. Gyorsaság. a Szabadság téri szerkesztőségek képzeletbeli paripája, ez a telekommunikációs Pegazus általában lassan poroszkál. Ha egyszer- másszor megugrik, illendő azt nyugtázni Ez a paci mostanában kétszer is szaporább galoppra váltott. Először akkor figyelhettünk fel váratlan igyekvé- sére, amikor a Péntek esti randevúban nem a diplomás fiatalok — fiatal diplomások meghirdetett témaköre került szóba, hanem a brüsszeli stadionban bekövetkezett közismert tragédia okait vitatták meg a labdarúgás és a sportlélektan szakemberei. Amilyen nagyhirtelen kerekítettek sort erre a közös tűnődésre, olyan tartalmasra, érdekesre és figyelmeztetőre sikeredett. A másik expressz jelzetű vállalkozásként a Budapesti kettős című —■ hétfőn, ezen a rendkívüli adásnapon lepergetett — dokumentumfilmet fogadhattuk lelkesen. Akik látták, tudhatják, hogy milyen sziporkás, közkeletűen fogalmazva, milyen életszagú fölvételek mutattak be ebben két képviselőjelöltet. Pontosan úgy, ahogyan azt a jó riportoktól el lehet várni. Láp. '• Mégis védelem alá került a Soroksári-Duna-ág úszólápja — adta tudtul a természetbarátok örömére a Hét. Ám ezt az örömhírt néhány snittel éppen csak jelezgette, s így azok, akik eme vízi különlegességről mit sem tudnak, aligha lettek okosabbak. Egy-két eligazító megjegyzés bizony elkelt volna a gyönyörködtetés hínárábrái, sás- lengedezései mellé ... Akácz László Heti filmtegyzet Egy asszony visszanéz Jelenet az Egy asszony visszanéz című magyar filmből Annyiszor emlegetjük a ma gyár filmgyártás régi filmjeit, a nagypapa moziját, a hollywoodi fehér telefonos filmek hazai megfelelőit. Most egyet láthatunk is. Radványi Géza írta és rendezte, 1941—42-ben készült, Fényes Szabolcs írt hozzá muzsikát, s négy akkori sztár játszik benne: Somlay Artúr, Csortos Gyula, Jávor Pál és Tasnády-Fekete Mária. A recept tehát pontos hollywoodi másolat már ennyiben is: végy egy jónevű, már sikeres művekkel jelentkezett rendezőt (Radványi ekkor már túl volt az Európa nem válaszol és a Zárt tárgyalás című, máig érdekes filmjein), végy egy befutott zeneszerzőt (Fényes Szabolcs ekkor még nem volt harmincéves, de amikorra a film a mozikba került, már az Operett Színházat igazgatta, s a Maya és a Ma- nolita sikere zöld utat nyitott neki a filmzeneíráshoz is), valamint végy olyan színészeket, akik közül egy is elég, hogy bevigye a közönséget a mozikba (Csortos, Jávor, Somlay), és ha még egy szép nő is csatlakozik hozzájuk, annál jobb. (Tasnády-Fekete Mária — mellesleg Radványi -felesége — tizenkilenc évesen, 1931-ben Miss Magyarország volt, s a film forgatásakor sem érte még el a harminc esztendőt, mint ahogyan Radványi is csak harmincnégy éves volt). A recept másik fele is hollywoodi: a történet. Érzelmes és szenvedelmes, szerelmes és bús, ^ráadásul tragikusan is végződik. A híres, ám korosodó karmester (Somlay), ifjú, szép és tehetséges színésznő felesége (Tasnády-Fekete Mária), meg a „harmadik”, a jóképű fiatal színész (Jávor) háromszög-története az alap, de Radványi megcsavarja a sztorit: Ágnestől, az asszonytól éppúgy elveszi majd egy másik nő (a lánya) a szeretett férfit (a színészt), mint ahogyan az a színész elvette őt a férjétől, a karmestertől. S Ágnes ebbe a drámába beleroo- pan: teherautó elé veti magát. Már ennyiből is látható: itt bizony álomvilágról van szó. Nem olyan csillogó és nagyvonalú ez az álomvilág, s nem olyan gazdag, mint egy igazi hollywoodi filmben, melynek hőseit esetleg Charles Boyer, Clark Gable, Katherine Hepburn és Claudette Colbert játsszák. Közép-kelet-európai álomvilág ez, ennek megfelelő szinten. A környezet a felső szintű értelmiség és a művészvilág; polgári jómód, finom elegancia és úri modor, pontosan úgy, ahogyan ez idő tájt írott és játszott színdarabokban szokás volt berendezni a színpadot. Csaihó Kálmán vagy Zilahy Lajos úriembereinek és úriasszonyainak a világa ez, miként regényben meg a Máraié, s persze a Zilahyé is. Tíz- és tízezrek, vagy inkább százezrek áhítoztak ilyen miliő után — ha nagyon szegények voltak, azért, ha nem annyira szegények^ azért, s ha egy kicsit tehetősebbek voltak, azért. Mindenki szeretett volna ilyen decens, finom, úri, művelt, ápolt, elegáns és szenvelgő lenni (talán az autó elé ugrást kevesebben irigyelték el). S ha megnéznénk az ekkoriban gyártott és hasonló, témaköriben mozgó csehszlovák, lengyel, román, olasz vagy osztrák filmeket, gyakorlatilag ugyanezt a világot látnánk viszont. Volt ennek a tematikának és. ennek a miliőnek valamiféle nemzetközisége, — vagy talán a filmcsinálók ízlése, s a közönség igénye volt nagyjából azonos? Mindenesetre a filmen érződik két alapvető dolog. Az egyik: Radványi a kor igényeihez pontosan alkalmazkodik, de azért nem válik olcsóvá, giccsessé, csak éppen nem emelkedik túl a kötelező ízléskövetel ményeken. A másik: kétségtelenül tud filmet csinálni, mert még ebben a szirupos, áldrámázó történetben is képes elfogadható pillanatokat teremteni, jól építkezik és jól vág, s profira vallanak a beállításai. Ezzel együtt: az Egy asszony visszanéz helyett talán hasznosabb lett volna vagy a Zári tárgyalást, vagy — , még inkább — az Európa visszanéz című filmjét elővenni. Utóbbit már csak azért is, meri abból nagyjából már azt a Radványi Gézát ismerhette volna meg a mai mozinéző, aki majd — a háború utáni magyar filmgyártás első remekeként — a Valahol Euró- pábant forgatja. Egy filmcsillag élete Tizenegy éve hunyt el a szovjet filmgyártás egyik legismertebb színésznője, mindmáig az egyetlen igazi sztár az ottani stúdiók környékén: Ljubov Orlova. Hetvenkét esztendős volt, amikor végleg kilépett a fényszórók fénykoréból, — de a természet olyan szerencsés alkattal és fizikummal ajándékozta meg, hogy Idős korára is teljesen kortalan maradt. Erről a nagyszerű színésznőről készült az a film, melyet most a mozikban láthatunk. Érdekessége, hogy rendezője a művésznő férje, Gri- gori) Alekszandrov — bár befejezni már nem tudta a munkát, ő is elhunyt a forgatás közben —, s a forgatókönyvet is ő írta. Akik pedig valamelyest járatosak a szovjet filmművészet történetében (de ha csak jobb memóriájú mozinézők is), emlékezhetnek rá, hogy Orlova a legnagyobb filmsikereit éppen Alekszandrov filmvígjátékaiban aratta: a Vidám fickó, a Volga- Volga, de főleg a Cirkusz tette hallatlanul népszerűvé a kitűnően éneklő, remekül táncoló Orlovát. A film tulajdonképpen do- kumentum-jellegű. Felidézi Orlova híres filmszerepeit, magánélete pillanatait, a háború alatt a fronton tartott előadásait, s felidézi a színpadi színésznő Orlovát is, akinek legkedvesebb szerepe Jerome Kilty Kedves hazug című darabjában G. B. Shaw szerelmének, Ellen Terrynek a figurája volt. A.film, csak úgy mellesleg, a szovjet filmművészet egy gazdag és jelentős periódusának a dokumentumfilmje is, hiszen olyan színészek és rendezők jelennek meg benne, akik a maguk munkásságával írták e filmtörténet lapjait, — éppen úgy, mint Orlova. Takács István
