Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

ß»KST MiEHYFA 1985. MÄJUS 8., HÉTFŐ Népzene a múzeumban Elismerő tapssal jutalmazták Megmosolyogtató nillanat: idős, hetven körüli néni lopva, elfordulva a kíváncsi szemek pillantása elől, óvatosan pró­bálgatja, hogyan szól az előbb hallott ritmuskíséret; az em­ber levegőt fúj két, tapsra il­lesztett tenyere közé, s úgy veri össze a kezét. Néhány si­kertelen kísérlet után föladja: hiába, ránézésre könyebbnek tetszett! Ezt még — nyugodt otthoni körülmények között— gyakorolni kell! Varázslók eszköze Gyönyörű, hangulatában a produkcióhoz illő helyem, a Magyar Mezőgazdasági Mú­zeumban lépett föl tegnap, a Népzene a múzeumban című sorozat keretében a táborfal­vai népzenei együttes. Immár három esztendeje, hogy rend­szeresen szerepelnék a KÖTA és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum közös rendezésében indított vasárnapi programo­kon. őszintén szólva, nem hit­tem volna, hogy egy napsüté­ses hétvégén ennyi ember kí­váncsi a múzeumi látnivalóik­ra és a népzenei bemutatóra. A hálás közönség elismerő tapssal jutalmazta a fellépő amatőröket és az együttes vezetőjének kiváló kezdemé­nyezését: a muzsika mellé még művelődéstörténeti érde­kességeket is hallhatnak a je­lenlevők. Megtudhatták többek között, hogy a népi hangsze­rek jó része már az ősmagya­rok életében is föllelhető volt — a sámánok használták va­rázslataikhoz. Birinyi József, a táborfalvai együttes vezetője, a népművé­szet ifjú mestere elmondotta, hogy a társulat 1976-ban ala­kult. Először csak férfitagjai voltak, de 1980-tól már nők is föllépnek velük. Hét esztende­je rendszeresen foglalkoznak általános iskolás gyerekekkel is — így biztosítva az után­pótlást. Minden évben indíta­nak alsó tagozatos csoportod amelyet Hajnal Istvánnal kö­zösen vezetnek. Dallamokból kötet Táborfalvát hagyományta- lan vidéknek tartották a nép­rajzosok; úgy vélték, fölösle­ges időpocsékolás itt a népzene- gyűjtés, mert csak értéktelent találnak. Időközben — Birinyi József lelkesedésének köszön­hetően — bebizonyosodott, hogy tévedték. Sok szép, régi stílusú dallam került elő, amelyből könyv készül, hang­zóanyaggal és példatárral. Az Örkényi tanács pedig ígéretet tett a kötet kiadásának finan- szirozására. Családi vasárnap Szentendrén Gyerekek és az aTaptőke A legrosszabbra is felké­szültek a szentendrei művelő­dési központ munkatársai: szükség esetén bent az épület­ben rendezték volna meg a hagyományos tavaszi ócska­piacot. De a sok esős, szeles és hideg nap után végre egX 4 kellemesebb vasárnap köved- i kezett; az árusok á rnűVélődé- si ház előtti parkolóhelyen pakolhatták ki portékájukat. Szerencsére, mert bent így is alig lehetett mozdulni. A látványosság Családi vasárnapra invitál­ták a plakátok a szentendreie­ket. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt kínáltak szórakozta­tó programokat. A fő látványosság természe­tesen az ócskapiac volt. Már réggel kilenc előtt gyülekeztek az árusok, ki-ki a legjobb he­lyet szerette volna megszerez­ni. Gyerekek hozták megunt játékaikat, könyveiket, leme­zeiket és a kinőtt görkorcsolyát. Bőröndökkel érkeztek a régi­ségkereskedők, a használt ru­hát, cipőt kínálók. S természe­tesen ott voltak a hivatásos vásározók, az édességárusok, a műanyag giccsek. bóvlik kíná­lói is. A legváltozatosabb kínálat a gyerekeké volt. Ők mindent adtak és vettek. A filléres mű­anyag katonáktól kezdve, a hozzá való váron keresztül a kisautóig és a fényképezőgépig terjedt az áruskála. Kapósak voltak a nyugati autószalonok prospektusai. A régi tárgyak kiárusításá­ra különböző okok késztették a gyerekeket. Volt, aki kinőtt már bizonyos játékokból, má­sok némi zsebpénzhez kíván­tak jutni. Egy testvérpár ko­molyabb beruházásra készül: magnetofonra gyűjtenek. A megalakulás idején a ha­gyományteremtés volt a cél, ám ma már Táborfalva egy­fajta Dél-Pest megyei zenei bázissá lett. 1981-ben rendez­ték első ízben a dabasi von­záskörzet népzenei találkozó­ját, amelyet azóta immár ha­gyományosan megtartanak. A 3500 lakosú község így gyako­rol kisugárzást a környékre. Milyen zenét játszanak? A hozzáértők sohasem fukarkod­tak az elismeréssel, ha föllép­tek valahol. Nehéz lenne va­lamennyi minősítésüket, arany- diplomájukat fölsorolni. Áz idei megyei amatőr művészeti szemlén első díjasok lettek. A szövetkezeti együttesek leg­utóbbi minősítőjén versenyen kívül mutatkoztak be, ám Olyan jól szerepeltek, hogy a legjobb tizenkét együttes kö­zött még az egri Gárdonyi Géza Színházban tartott gála­műsoron is jelen lehettek. Egy nívódíjat és egy különdíjat hoztak el onnan. Rendszeres közreműködői a zenei világ­napok eseménysorozatainak, a Duna menti folklórfesztiválok­nak. Ifjúsági csoportjuk a leg­utóbbi Ki mit tud?-on közép­döntős volt. Számos rádiófel­vétel is készült a táborfalvai együttessel. Két esztendeje el­nyerték a Népművelési Inté­zet nívódíját. Próba a Vigadóban A tagok közül már négyen elvégezték a C kategóriás ze­nekarvezetői tanfolyamot, s hárman kapták meg a Népmű­vészet Ifjú Mestere kitüntető címet. Faggatnám őket, be­szélgetnék velük a sikeres hangverseny után. ám siet­niük kell: próbára igyekeznek a Vigadóba, mert este Jóri La­jos, Kékesi Attila és Kovács László, a televízió népzenei műsorában az ELTE kórusát 3dséri;,citerán*; . • Körmendi Zsuzsa ócskapiaci csendélet Szentendré­ről. a legkisebbekhez szóló rajzfil­mek. Délután ugyanitt a Love Story-t yetítettók a nagyobbak­nak. Új helyszínen Az eladók nagy száma, az érdeklődők ennél is nagyobb sokasága úgy megtöltötte a parkolóhelyet, hogy a 10—14 éveseknek hirdetett kerékpáros ügyességi versenynek új hely­színt kellett keresni a művelő­dési ház mögötti néptelen zsákutcában. Itt zavartalanul kerülgethették a különböző akadályokat az ügyes biciklis­ták. A művelődési ház előcsarno­kában változatlanul nagy volt a tömeg. Megtelt a hangulatos presszó — zömében a gyere­keket kísérő felnőttekkel. Az egyik klubhelyiségben reggel óta videokazettákról peregtek És a tanulság A pénztár előtt nem szűnt a sorban állás, a színházteremben a Jedy visszatér című ameri­kai fantasztikus filmet mutat­ták be. Mindkét előadásra el­kelt az összes jegy. S természetesen egyfolytá­ban szólt a zene. öt forintért bárki hirdethette, reklámoz­hatta eladásra szánt portéká­ját, s újra meg újra hallatszott a felhívás: délután árverést rendeznek az erre a célra be­adott tárgyakból. Nem teljesen tanulság nél­kül váló ez a jól sikerült va­sárnapi rendezvény: bizonyít­ja, hogy egyszerű eszközökkel, olcsón — sőt némi bevételre is szert téve — lehet vonzó programot szervezni. N'em fel­tétlenül kellenek drága együt­tesek, műsorok ahhoz, hogy néhány órára könnyed, szóra­koztató időtöltést kínáljon egy művelődési ház. A színes for­gatagban, a valóban vásári hangulatot Idéző nyüzsgésben az is jól érezhette magát, aki csak körbesétált néhányszor, evett egy fagylaltot, ivott egy kávét a presszóban. M. N. P Nagykőrös — iskolagaléria Tisztelgés Kodály emléke előtt p Nagykőrösön, a Petőfi Sándor ^Általános Iskolában látható má- ^jus l(Mg Tavaszy Noémi fes- í tőművész Kodály-sorozata, iviá- y sik kiállítása május 7-én nyi- áiik az Arany Janos Művelődési ^Központban, ugyancsak £íagy- $ kőrösön, Ez a hazai és kúl- ^ földi tájakat összegező kép- ^ anyaga május 26-ig várja ven- y dégeit. Június 30-ig tekinthető 2 meg a Magyar Nemzeti Galé- V a Fiában Barabás Miklós akva- J relísorozata és A megyei kép- ^ zőművészeti gyűjtemények 40 éve című reprezentatív bemu- V tató. Grafikai tárlat örvendetes a nagykőrösi megújulás. Felette az, hiszen nemcsak a múzeumban és a művelődési központban látha­tunk egyre színvonalasabb ki­állításokat, hanem üdvözöl­hetjük azt a kezdeményezést, melyet a Toldi Miklós Élelmi- szeripari Szakmunkásképző és Szakközépiskola vállalt az el­ső nagykőrösi grafikai tárlat megrendezésével Űjabb ered­mény. hogy Ráckeve és Duna­keszi után a Petőfi Sándor Ál­talános Iskolában meg tavaly megalakult az iskolagaléria, ahol ezúttal Tavaszy Nöémi grafikai tisztelgését láthatja ezer diák Kodály emléke előtt. Két dolog üdvözlendő eoben a tényben. Egyrészt az, hogy a lehetőségek megragadásával Nagykőrös egyre inkább me­gyénk déli részének kulturá­lis központja lesz, másrészt az, hogy a képzőművészettel is­mertté váló zene szellemi bir­tokbavételével gyarapodik a nagykőrösi fiatalság. Tavaszy Noémi rajzzal foly­tatja azt a költői, zenei koreog­ráfiát, melyet Kodály a népdal forrásaiból merített. Különö­sen szép azon ciklusa, melyben Kodály virágaihoz kapcsalód- va linómetszeteken gyűjti egy­be hazai tájaink népművészeti motívumait. A májusban nyíló nagykőrösi kiállításán Európa Politikai könyvek A termelőszövetkezetek 40 éve Átfogó, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek történe­tét magában foglaló könyv je­lent meg a TOT megbízásából a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában. Egy szerzői kollektíva — dr. Fazekas Bé­la, dr. Kovács Imre, dr. Mol­nár István, dr. Pál József, Szabóné dr. Medgyesi Éva, Szabó István és Zsohár And­rás — Mezőgazdasági szövet­kezetek Magyarországon cím­mel a mozgalom negyvenéves történetét tekinti át. A köte­tet Gulyás Pál szerkesztette értően, hiszen az egyes feje­zetek egy-egy korszakot fog­nak át. Az első fejezetben a szerzők a termelőszövetkezeti mozgalom előzményeit elem­zik, mégpedig azt, hogy a felszabadulás előtt milyen szövetkezetek léteztek ha­zánkban, milyen volt a me­zőgazdaság 1945 és ' 1948 kö­zött, s milyen kezdeményezé­sek történtek a földreform után. Az első lépések A könyv tág teret szentel a földműves-szövetkezeteknek, az első szövetkezeti törvény megalkotásának, és ismerteti, hogy miként került napirend­re 1948-ban a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Fog­lalkoznak azokkal a szövetke­zetekkel, amelyek elsőként alakultak meg a földreformot követően. Ilyen volt a négy első között a Dánszentmikló- son megalakult szövetkezet is. Éppen a napokban ünnepli jogutódja, az albertirsai— dánszentmiklósi Micsurin megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Érdemes rövi­den ismertetni a könyv alap­ján az akkor történteket: 1945. március 13-án kezdték a szö­vetkezet alapítását előkészíte­ni, majd áprilisban közgyűlést tartottak. 243 tag jegyzett üz­letrészt és a Ceglédi Taka­rékpénztár kisajátított 190 kát. holdas (109 hektáros) sző­lő- és gyömölcsös ingatlanán kezdett el gazdálkodni a Dánszentmiklósi Gyömölcster- melők Földművesszövetkezete. A továbbiakban a könyv írói az átszervezés első sza­kaszát ismertetik, a kibonta­kozás és a gyors fejlődés éveit, majd azt az időszakot, amikor erőltették a kollektivi­zálást és megengedhetetlen módszereket és eszközöket al­kalmaztak a szövetkezetszer­vezésre. Foglalkoznak azzal is, hogy 1953 és 1956 között mi­ként esett vissza — éppen az előbb említett hibák miatt — a mezőgazdasági termelés és a szövetkezeti mozgalom, majd a baloldali hibákat jobboldali elhajlás követte, s az egész az ellenforradalomba torkollott. Megújhodás Az Űj szellem és módszerek fejezetcím alatt a szövetke­zeti mozgalom megújhodásáról írnak, arról a fejlődésről, amely 1957—1958-ban a ma­gyar szövetkezeti mozgalom­ban végbement. Ugyanis, az ellenforradalom nem tudta szétzilálni a szövetkezeteket, legtöbbjük együtt maradt, s az említett időszakban fejlő­désnek indultak. Elősegítette ezt az MSZMP agrárpolitiká­ja, amelynek nyomán a kor­mány támogatta a termelőszö­vetkezetnek a parasztság által létrehozott minden formáját, támogatta gazdálkodási hite­lekkel, kedvezményes gépi munkával, szabaddá tette a termelőszövetkezeti feldolgozó üzemek létesítését, s támoga­tást nyújtott nekik a szakem­berek alkalmazásában is. A párt helyes agarárpoliti- kája sikert aratott, s 1960-ra az egész országban megala­kultak a szövetkezetek, álta­lánossá vált a szövetkezeti mozgalom: a magyar paraszt­ság a szocialistái szövetkezeti útra tért. A továbbiakban a megszi­lárdulás éveit tekintik át, majd az 1968. évi reformot és a termelőszövetkezetek kap­csolatát vizsgálják. Hangsú­lyozzák, hogy érvényesültek a szövetkezeti elvek, s az új sza­bályozási rendszer, a reform a szövetkezetek megszilárdu­lását, önállósulását segítette elő. Ennek kapcsán ismerte­tik a szövetkezetek méreteit, az egyesítési törekvéseket, a gyorsuló koncentrációt, az in tegráció sajátosságait, az egy­szerűbb társulásokat, a ter­melési rendszereket, a közös vállalatokat és az agráripari egyesüléseket. Természete­sen nem feledkeznek meg a mezőgazdasági kistermelésről sem, a háztáji integrálását is bemutatják, ahogyan a nagy­üzemek ezt a tevékenységet megszervezték. S végül a termelőszövetke­zeti dolgozók képzettségét, keresetét elemzik, s foglalkoz­nak az érdekképviselettel, a termelőszövetkezetek nemzet­közi kapcsolatával. Egyben a stabilitás és megújulás lehető­ségeivel, a gazdaságirányítás továbbfejlesztésével kapcsola­tos tennivalókkal. Hű tükröt ad A könyv előszavát Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke írta. Néhány monda­tát érdemes idézni: Ennek a könyvnek a tanulmányozása hasznosan hozzájárul ahhoz, hogy a mezőgazdasági szövet­kezetek tagjai és vezetői gya­rapítsák ismereteiket. Alkal más arra is, hogy más nép- gazdasági ágazatokban dolgo­zó emberek tiszta, igaz képet kapjanak a mezőgazdasági szövetkezetekről. Gáli Sándor utazó festői nagyköveteként képi naplóját bocsátja a kö­zönség rendelkezésére, mely Nagykőröstől az üzbég pusztá­kig terjed a vizuális fogal­mazás érzékenységének sokré­tűségével Itáliai körkép A XIX század kiváló portré- festője volt Barabás Mikl6st aki kimagasló akvarellistaként Turner eredményeit is alkal­mazva Egry balatoni képeinek súlytalanságát kezdeményezi« a színes fény felfedezésében. Fogalmazása érzékenyen ala­pos, témavilága tág — város­majori részletektől a Vezűvig, Rómáig terjed. Ez az orienta­lisztikai jelleg már Csontváry törekvéseinek nyitánya. A fel­hők festői megjelenítésébe» Constable, Shelley nyomán ha­ladva ért el-pompás magasla'- tot Barabás Miklós, de a ten­ger ábrázolásálban is úttörője annak az értékrendnek, melyet Courbet és Monet festményéi jelentenek a fejlődés követke­ző fázisában. Ezzel párhuza­mosan alföldi tájai gémeskutas hangszerelésükkel már Tornyai irányába mutatnak 1838-ban. igaz, drámát nélkülöző har­móniával. öt a Vezúv ragadta meg több képén — később Csontváryt az Etna, Barabást Tivoli szökő-kútjai — Csontvá­ryt a schaffhauseni vízesés. Közös bennük a látomásos erő. a feszültség és a tökéletessé­get igénylő elhivatottság. Múltja, jövője Az elmúlt negyven eszten­dő komoly változást hozott a vidék képzőművészeti életében — így lett Pécs és Szentendre múzeumváros, új, klasszikus értékeket összegező gyűjtemé­nyek létrejöttével. Ennek ke­retében Szentendrén Kerényi Jenő, Kovács Margit, Czóbel Béla, Kmetty János, Ámos Im­re. Anna Margit, Barcsay Jenő festményei, szobrai, kerámiái vonzzák a hazai és külföldi közönséget, Zebegényben Sző- nyi István, Vácott Hincz Gyu­la mesterművei. Ez a folyamat, a gyarapodás, a körkörösség ál­landósul, terjed Ráckeve, Cegléd, Tápiószele. Nagykőrös irányába, felvonultatja a ró­mai és népvándorlás kori em­léket, továbbá azokat a kin­cseket, melyeket a néprajz, a képző- és iparművészet szá­zadai építettek szűkebb megyei pátriánkban, amit művészet- pártolók gyűjtöttek az egész világból. Jellemző a fejlődés gyorsuló ütemére, hogy képző- művészeti gyűjteményeink 80 százaléka 1945 után jött létre vidéki múzeumainkban, és a tempót tekintve Pest megye is élen jár. Az összeállításban el­sősorban a szentendrei művé­szet szerepel, szinte kizáróla­gosan, a válogatás csak ezen XX. századi vizuális műhelyre Összpontosított. Hatásosan, de nem az egész látóhatár jegyé­ben. Losonci Miklós A cím fölött: Tavaszy Noémi linómetszetet. Balról jobbra : Károly-hid Prágában és Árva vára.

Next

/
Thumbnails
Contents