Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

1985. MÁJUS 6.. HÉTFŐ----------------------------------------------­Ké k-tó szabadidő park A szépből megint szép lesz Egy évvel ezelőtt terjedelmes írásban számoltunk be ar­ról, hogy KISZ-védnökséggel szabadidőközpontot alakítanak ki Szigetszentmiklóson a hajdani, úgynevezett Kék-tó helyén. A nagyközség üdülőterületi részén, a Duna közelében a szá­zad első felében csodálatosan tiszta vizű tavacska várta a fel­frissülni vágyókat, s mint a korabeli képeslapok, amatőrfotók bizonyítják, felkapott, szépen gondozott strand volt a Kék-tó. Nehéz elhinni, hogy a bombakráterre emlékeztető mélye­dés és az égjük szélén álló rozoga épület az a helyszín, amely­ről a képek vallottak. Mindössze a katonás sorban álló, hatal­mas jegenyék utalnak arra, hogy ez a kietlen táj valaha szép lehetett. — Még a régi üdülőhelyi bizottság kerítette be — mond­ja Papp Péter, a szigetszentmiklósi városi jogú KlSZ-bizott- ság titkára. — Ez is azt bizonyítja, hogy körülbelül azóta, hogy egy hibás döntés nyomán betemették a tavat, szerettek volna a környékbeliek valamit kezdeni ezzel a hellyel. Sokáig azonban csak illegális szemétlerakó helyként mű­ködött, majd egész sor, a valóságtól elrugaszkodott elképzelés híre röppent föJ arról, mi lesz a Kék-tó sorsa. Végül, amikor már írásban is megfogalmazódott, hogy szabadidőközpont ké­szül itt, a kósza híreken edződött környékbeliek kétkedve fo­gadták. Mindezt csak erősítette, hogy ma egy szépen kiépített parknak kellene ott lenni, ahol még a munkának is alig látni a nyomát. — Az eredeti határidő április 4-e lett volna — mondja e KISZ-titkár. — Ám sajnos, nem sikerült előteremteni az anyagi fedezetet. Ami pénz nélkül is ment, azt megtettük. A fiatalok tavaly augusztusban és szeptemberben már dol­goztak; több teherautónyi szemetet kellett elszállítani és elül­tettünk ezer tő fagyait. Egy jegenyét, sajnos, ki kellett vágni, rejtélyes módon kiszáradt. Annak a háznak a tulajdonosa kért engedélyt erre a tanácstól, akinek a házára árnyékot vetett, így már nem a régi ez a jegenyesor sem, de félünk újat ül­tetni a helyére. Nincs rá biztosíték, hogy azt nem támadja meg hasonló, rejtelmes kór ... A terület túlsó felén ál! a falumúzeum épülete, amelyből a gyűjtemény hamarosan új helyére költözik, s a felszaba­duló helyen napközis tábort szeretnénk kialakítani. — Tehát anyagiak hiányában nem készült el határidőre a Kék-tó. Került-e azóta pénz a munkálatokhoz? Pongrácz Gábor tanácselnök: — A szabadidőközpontot két ütemben szeretnénk kialakí­tani. Az első menetben a sétálóutak, a sportpályák és a vizes­blokk készül el. Erre szép summát kaptunk a Közép-Duna- völgyi Intéző Bizottságtól. A több mint 1 millió 600' ezer fo­rint értékű beruházás költségéből csaknem egymilliót vállal­nak át. A második ütemben kertmozit szeretnénk építeni és kialakítani a közvilágítást. — Végül, mikor készül el a Kék-tó szabadidőközpont? — Az idén már szeretnénk ott ünnepelni augusztus 20-át Reméljük, hogy nyáron a napközisek is itt pihenhetnék — ígéri a tanácselnök. / M. K Épül a járda Ócsán Az ócsaiak már többször be­bizonyították, hogy kevés pénzből is lehet értekeket lét­rehozni — társadalmi össze­fogással. Legnagyobb produk­ciójuk az a több kilométer hosszú burkolt út, amely me­gyei szinten a legjobbak közé emelte őket. Az elmúlt eszten­dőben megkezdett útépítést az idén is folytatják. Ebben az esztendőben három kilométe­res szakaszt portalanítanak. Hasonlóképpen társadalmi összefogással alakul a járda- hálózat is, melyet a tervek szerint idén 1,2 kilométerrel bővítenék. Az anyagot a ta­nács biztosítja, s a lakosság végzi a burkolást. Mindenki a saját portája előtt, amihez a közületek, intézmények ugyan­csak nagy segítséget nyújta­nak. Kihajtották a csordát A régiek elbeszéléseiből úgy tudjuk, Szent György napja (április 24.) volt a gulyakivc- rések ideje. Azóta kicsit ké­nyelmesebb lett a pásztorélet is. manapság általában május első munkanapján hajtják a legelőre a szarvasmarhát. Ez a- jól bevált gyakorlat sok­felé most is előfordul, és nem­csak a félextenzív tartásmód maradványaként. Mert az is- tállózásnál sokszorta olcsóbb és beruházást nem igényel, előnyeit felismerik a nagyüze­mi gazdaságok is. Mint képün­kön látható, kihajtották a csor­dát Tahitótfalün is. í / Ebből gáz leszí Követhető a szentendrei példa Finoman és tapintatosan peregnek a* események. Az érkezőket, elnézést kérve a néhány percnyi várakozásért, hellyel kínálják, míg az éppen soron következő ügyféllel stittogóra fogott hangon az emel­vénynél tárgyalnak. A megbeszélések idejét a hozott pénz nagysága határozza meg. Kétszázezer á (számolásához Őt perc kell, negyvenezer forinthoz elég másfél. Letétbe helyezi vagy hazaviszi? — kérdezi az ügylet lebonyolítója. A vevők hz utóbbit választják, hadd nézhesse meg az újdonságot otthon a család. Kötvényt eddig úg /sem láttak. — Ha sok pénzt tetszett hozni, akkor igen — invitálja beljebb tréfálkozva Pacsi Zol­tán, az árusítás vezetője. — Hát nem olyan sokat — mondja az asszony, már az asztal előtt, miközben fürgén pakolja elő az ezreseket. — Kétszázezret. Néhány perc alatt gazdát cserél a pénz és a húsz darab kötvény. Közben idős házas­pár érkezik. A feleség nem­igen merészkedik beljebb a terembe, férje a szóvivő. — Éppen most megyünk a gázmüvekhez, mert korsze­rűbb fűtést szeretnénk a la­kásba. Segít az ügyünkön, ha vásárolunk egy-két kötvényt? — kérdezi reménykedve. A nemleges válasz hallatán csalódottan távoznak. Sokan érkeznek hasonló kérdéssel. A gázvezeték ügye izgatja a szentendreieket. Havass Imre tanácselnök-helyettes a terv­rajzot kiterítve magyarázza, mire is szolgál a városi gáz­kötvény. — Régi tervünk a gázveze­ték-hálózat továbbépítése. Sa­ját erőből azonban képtelenek vagyunk a 12 millió forintos beruházás lebonyolítására. A kötvényekből 7,2 millió fo­rintra teszünk szert, s ezt az összeget a különböző közin­tézmények hozzájárulásával egészítjük majd ki. Ebből a pénzből az új posta épületé­től kiindulva a Kossuth Lajos és a Dumtsa Jenő utcán át hozzuk a belvárosba a vezeté­ket. Olajról gázfűtésre térünk át az orvosi rendelőben, a gyógyszertárban, a tanácshá­zán, a gimnáziumban és még számtalan középületben. — És a lakosság? — Megépítjük a leágazó csonkokat is. Akik a környé­ken laknak, bevezettethetik — persze megfelelő összeg befi­zetése után — lakásukba is a gázt. A gerincvezeték tovább­építéséből egyébként más haszon is származik. Kiszá­mítottuk: milliókat takarítunk meg az olajfűtés lecserélésé­vel. Végre megszűnik a tüze­Kettős célt szolgál Magyarországon 1982 végé­től lehet kötvényt kibocsátani és vásárolni. S bár a rendelet értelmében vevőként csak gazdálkodó egységek — vál­lalatok, intézetek, szövetkeze­tek — léphetnek fel, pénzügy­minisztériumi engedéllyel hi­telezőként jelentkezhet a la­kosság is. Mert a kötvény — hitel. Elsőként tavaly tavasz- szal a Skála élt a lakossági vagjen mobilizálásának e le­hetőségével. Ma már az úgy- vezett lakossági kötvényeket külön kategóriaként kezelik, közintézmények ezeket meg sem vehetik. — A kötvénykibocsátás ket­tős célt szolgái — tájékoztat Pacsi Zoltán, az Állami Fej­lesztési Bank közgazdasági fő­osztályénak főelőadója. — Egyrészt a népgazdaság ren­delkezésére álló tőke jobb el­osztását igyekszik elősegíteni, másrészt növelni szándékozik a lakossági megtakarításokat. A lakossági költvény ma már olyannyira bevett forma, hogy az óriási érdeklődésre való te­kintettel határozat született: ha a helyi tanácsok 50 millió forint alatti értékben köt­vénykibocsátásra vállalkoznak, nem kell a pénzügyminiszter­hez fordulniuk engedélyért. A tervezett akciónak a megyei tanácsok adhatnak zöld utat, mint ez itt, Szentendrén, a gázkötvények kibocsátásánál is történt. Saját erőből nem megy Szentendrén április 24-én reggel kezdték árusítani a vá­rosi tanács által kiadott köt­vényeket. S bár a tanácsháza előtt nem várakoztak hajnali négy órakor hálózsákkal és pokróccal felszerelkezve a ve­vők, mint az a Skála-kötvé­nyek árusításánál előfordult — jó néhányan már a kiírt időpont előtt a díszteremben gyülekeztek. — Jó helyen járok? — kan­dikál be a résnyire nyitott aj­tón egy ötven év körüli asz- szony. lőanyag-szállításokból eredő torlódás a szűk belvárosi ut­cákban, s ami a legfontosabb, később Leányfalu irányába tovább építhetjük a vezeté­ket. Téves hiedelmek Az árusítás megkezdése után alig mésfél órával fél­millió értékű kötvény talált gazdára. Többen jelezték, visszajönnek, csak előbb el­szaladnak az OTP-be pén­zért. — Sokakat visszatart még a kötvényvásárlástól az a hie­delem, hogy lejáratig nem le­het a tőkéhez nyúlni. Pedig erről szó sincs — mondja Pa­csi Zoltán az egyik szussza- násnyi szünetben. — Ezek az érékpapírok bármikor eladha­tók magánszemélynek vagy az Állami Fejlesztési Banknak. Igaz, ezért közvetítői díjat számolunk fel. Ez a kötvény értékének két százaléka amelyből egyet a vevőnek, egyet pedig az eladónak kell fizetnie. Mivel a kötvény hí' tel, visszaadására az előre megállapított időpontban ke­rül sor, akárcsak az éves ka­mat kifizetésére. A szentend­rei gázkötvények esetében minden év április 20-án fize' tik ki a 11 százalékos kama^ tot, 1990-ben és 1991-ben pe dig, két részletben, a kötvény' összeget. Pest megyében egyébként a szentendreiek vállalkoztak először kommunális kötvény kibocsátására. A fejlesztési igény növekedése és az önálló pénzgazdálkodás lehetőségei azonban várhatóan másokat is a példa követésére késztet­nek. Horváth Judit Miért áll a vonat? Harc a percekért, milliókért Annak néztünk utána, hogy vajon mi lehet ezeknek a vesz- tegléseknek az oka, története­Baba Mihály: Jl ózocóa la hőóe É lénk, vibráló tekintetű. Keze szün­telenül mozog, hol a zsebébe nyúl, cigarettát, gyufát halász elő, hol csak úgy a magasba lendül, hogy szavainak nagyobb .hangsúlyt adjon. Homlokán á ráncok is izgékonyak, mozgékonyak. Ö a szócsata hőse — súgta Komor Feri koccintás közben. — Ne csodál­kozz. így van. ahogy mondom. Különben majd elmondja ő maga. András, Lázár András, gyere már ide egy cseppet! — kiáltott át az asztal túlsó végébe. A vibráló tekintetű ember felkapta fe­jéi. keze egy pillanatra megállt a leve­gőben, aztán már ki is lökte maga alól a széket és jött. Letelepedett közénk. — Mit forgatsz a fejedben, Komor Feri? — csapott kísérő barátom vál­lára. — Már semmit — nevetett Feri —. mert megmondtam, hogy te vagy a szó­csata hőse. Lázár András térdét csapkodta. — Hátha nektek így jó. akkor le­gyek az. Különös, furcsa, sokszor érthetetlen világ bontakozott ki előttem Lázár el­beszélése közben. Kezdetben ahány an voltak a tsz-ben, annyifelé húztak. Az embereknek nem volt szószólójuk. A megbeszéléseken, a gyűléseken vagy hallgattak, m!nt a süketfaid a fűben, vagy egyszerre kezdtek kiabálni, gá- gogni. mint a libák. Senki se törődött azzal hogy értik-e a szavát. — En ezt hamar meguntam — mond­ta keserűen Lázár András. — Sokáig e! is kerültem minden olyan helyét, ahol két embernél több volt. Ha ezután ki­robbantam. hogy ez sem jól van így. meg az sem. akkor rögtön a szemembe vágták: miért nem jöttél e1 miért nem szrValtái! fel. ha te lobban tudod. El is mentem Néha naoírt ceruzát is vittem, mert előre feljegyezgettem a hi­bákat, néha persze a jó dolgokat is. Ha szót kaptam, akkor egy fél óráig is be­széltem. így van, úgy van, kiabáltak közbe az emberek. De jött ám a vezető­ség. Hogy jól beszél a Lázár András, meg keli fontolni a szavát..., aztán ar­ra kaptam fel a fejemet hogy minden kis javaslatomat szépen megcáfoltak, elodáztak, elhalasztottak, de volt olyan is, amit rögtön elutasítottak. Én újra érveltem. Az emberek biztattak. Akadt olyan is, aki összecsapkodta a tenyerét. Utána megint jöttek, hogy meg kell gon­dolni. meg kell fontoüni. Ebbe bele is igyeztek az emberek. És minden maradt a régiben. Hiába vártuk, hogy változik valami. B osszúsan legyintett. Komor Ferire nézett, aztán rám — Ne féljen, nem ment el a kedvem, sőt egyre paprikásabb lettem. Ha fel­szólaltam, akkor már nevettek köröt­tem az emberek, hogy na, kezdődik a szócsata. Kezdődött: a szalmabehordás- róí, a kazalba rakásról, a tarlóhántós- ról, a másod vetésről, a silóról, a dará­lóról, a hizlalásról, a trágyakihordás­ról, meg a jó ég tudja, mi mindenről. És minden maradt a régiben. Otthon is kitört a háborúskodás. A feleségem szekált, hogy már a piacon is rilam beszélnek az asszonyok, hoey minek- beszélek éh annyit, minél: vitat­kozom. csatázom a veztőséggel, meg hogy egj'szer megunják és kirakják a szűrömet, akkor aztán szedhetjük a sá­torfánkat. és mehetünk be a városba munkát keresni. E] is határoztam, hogy feléjük se megj'ek többet. Jobb a bé­kesség Az asszony ri hamarabb meg­nyugszik. Igen ám, de ha nem mentem, jöt*ek értem hogy menjek, mert nálam nélkül ők se ülnek ott. mert ők nem értenek a szócsatázáshoz. Mit tehettem, mentem. Az asszony is megnyugtatott, hogy ha már értem küldjék az embe- ’■eket, akkor a tisztesség is megkívánja, hogv menni kell. Hogy ne unjuk meg egymás szavát, nagyon röviden: mentem és folvtató- dott minden, vagyis én vitáztam, ők cá­foltak, megfontolás tárgyává tették, amit lehetett és kész. — Egyszér aztán beütött a mennykő. Halllgatom a beszámolót, és arra ka­llóm fel a fejemet, hogy uram-terem- tőm, hát én ezt két évvel, egy éweil, fél évvel ezelőtt javasoltam és akkor el­utasították. Mi ez? Maguknak akarják kisajátítani azt amit én mondtam el az emberek nevében? Mert nem kell azt hinni hogy én olyan nagyokos vagyok! Nekem az emberek mindent elmond­tak. ők adíálc az ötletet, és csak a szó- csatában védtem az igazunkat. Hirtelen lárma kerekedett Az emberek kiabálni kezdtek: na, végre, ezt is, azt is meg­valósítjátok, amit már a Lázár András régen javasolt. Na, szóval, amikor végre szót kaptam, elmondtam, hogy nagyon örülök annak, hagy megfontolták, meg­gondolták a javaslatainkat — mutattam körbe a tagságon —, és hogy végre meg is valósítják. Emberek, mondtam, ez a legfontosabb, és nem az, hogy ezekért annyi szócsatát vívtunk. Vivát! — kia­báltak. Itt csak te vagy a szócsata hőse! Hát így lettem az. Nevetett. Nevettünk. Komor Feri kacsintva poharat tolt a szócsata hőse elé, akinek mozgó keze rögtön utána kapott, poharát a poha­rainkhoz koccintotta és felhajtotta. — Ez jólesett — mondta, és megpör­gette az üres poharat az asztalon. — És mi lett az ellenlábasokkal? [_ ázár András pislogva nézett rám. — Hát Feri azt nem mondta meg? Ott ültem velük, onnan jöttem ide. Ép­pen arról beszélgettünk, hogy öregszem és jó lenne utánpótlásról gondoskod­nom. Sőt, az elnök azt javasolta, hogy két, három fiatalt kellene az én posz­tomra kinevelni. Olyanokat, akik meg­hallják, hogy mit „gondolnak” az em­berek. meg is értik és tudnak vitatkoz­ni az igazukért. Meg azt is mondták, olyan ember is kellene, aki amikor a szekér a dombra megy felfelé, a szekér mögött megy, s egy darab követ, tég­lát vagy fát dug a kerék alá, hogy na­gyon ne guruljon azért vissza, mert akkor hiába kapaszkodunk, sose jutunk előre. Érti, ugye? Bólintottam. És most én. a vendég töl­töttem teli a három poharat, mert olyan jólesett koccintanom a szócsata hősével. sen V.fjrntt a MÁV Landle Jenő Villamos Vonalfőnökség helyi kirendeltségén. Horváth Sándor felsővezeték-szerelő vállalta tájékoztatásunkat (aki mellesleg május elsejével a kirendeltség művezetője lett), vasútmérnök kollégája társa­ságában. Először is a kiren deltség tevékenységéről szólt. • — A vasút felett húzódó fel­sővezetéki szakasz karbantar tása, megelőző és állagmegóvó jelleggel és esetenként más szolgálati ágak kiszolgálása a feladatunk, s olykor beruházá­sokon is dolgozunk. Mi adjuk például a biztonsági őrt, aki vigyáz a felsővezeték közelé­ben dolgozó saját emberünk re és idegenre is, nehogy azo­kat áramütés érje, 25 ezer volt van a felsővezetékben! Ezt a munkát Budapesttől Szobig látjuk el. Most épül egy új vonalszakasz Vác—Vácrátót —Galgamácsa—Aszód vonalon, villamosítva lesz, s hozzánk tartozik majd, így 25 kilomé­terrel növekszik eddigi szaka­szainknak hossza Galgamácsá- val bezárólag. Az új vonalsza­kasz tudomásom szerint a menetrendváltozás napjára, június másodikára készül el, addigra vonatnak kell rajta közlekednie. Hát igyekszünk, dolgozunk rajta mi is kemé­nyen ám! — Az önök munkaterületéről nézve mi lehet a vonatállások oka? — A sok hibalehetőség kö­zül egyet említve: ha például leszakad a felsővezeték termé­szeti csapás, baleset vagy en­gedély nélkül és szabálytala­nul végzett gépes munka kö­vetkeztében. Ilyenkor az adott műszaki rendszer jelez, az il­letékes elektrikus munkatárs kiszűri a hiba helyét, értesít bennünket, s mi azonnal kivo­nulunk a helyszínre, a nap bármely szakában, ugyanis a nappali 8 órás műszak után másnap reggelig állandó ké­szenléti ügyeletet tartunk — válaszolta Horváth Sándor, majd elmondta, hogyan előzik meg a nem balesetből, nem rongálásból eredő hibákat — Rendszeresen ellenőrizzük a hálózatot, ehhez ha szüksé­ges, a vasút vezetősége ad időt s vágányzárat. Természe­tesen ilyenkor párhuzamosan dolgozunk a pályakarbantar­tással. De van úgynevezett vo­nalbejárás is, amikor két em­berünk végiggyalogol két állo­más közötti szakaszon, s egy állomáson is, és szemrevételezi a hálózatot. Ez havonta törté­nik. Olyankor annak a páros­nak kell eldöntenie hibaészle- Ié„ esetén, hogy az azonnali kijavítást igényel-e, vagy ki­bírja. amíg egy személyvonat, netán egy nagy értékeket szál­lító teherszerelvény átmegy a szakaszon. Ez nem könnyű, hiszen a vonatkésések milliós károkat is okozhatnak, ugyan­akkor a biztonságot mindig, szem előtt kell tartani! — Az utasra veszélyes lehet a 25 ezer voltos nagyfeszült­ség? — A vonaton áramütés nem érheti az utast! Még akkor sem, ha a felsővezeiték rásza­kad a személjrvonatra, annyi­ra biztonságos a rendszer. In­kább a vezeték közelében il­legálisan dolgozókat fenyeget­heti áramütés veszélye — je­lentette ki határozottan Hor­váth Sándor, majd a nagy télt veszteglések okairól beszélt. •Szólt úgynevezett „kideríthe­tetlen” hibákról, ami sokféle okból következhet be, például anyaghibából. Különleges igénybevételnek kell megfelel­nie a beépített rideg anyagok­nak, hiszen a felsővezetéki hálózatban mindennek rugal­masnak. mozgónak kell len­nie. ami ugyebár a laikusok számára nagy ellentmondás­nak tűnik. Az idei rendkívül hideg tél is próbára tette a vasúti felsövezetéki hálózato­kat. Többet, erről nem tudott mondani Horváth Sándor, mert a hibák okainak kiderí­tése még folyamatban van, többek között az Anyagvizs­gáló Intézetnél. Aszódi László Antal Valószínűleg nem Ismeretlen olvasóink többsége előtt az az eset, amikor nyílt pályán, látszólag minden különösebb ok nélkül vesztegel a vasúti szerelvény. Az utasok hiába kukucskálnak ki az ablakon, egyik s másik irányban is szabadnak látják a pályát, ugyanakkor sietnek úticéljuk felé, de a szerelvény nem mozdul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents