Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-22 / 118. szám
Ellenőrzik a forgalmat A Kelenföldi pályaudvar rekonstrukciója keretében az állomásépületben a legkorszerűbb biztosító berendezést szerelték fel. Képünkön: a Domino TO típusú készülék működés közben Bor helyeit inkább vizet Fiatal a város, kell a segítség Szívesen vállalnak ráadást Vitorlába fogni az új idők szelét .Párás a levegő, fülledt, meleg a tavaszi délelőtt. Szomjaznak a kerítések mellett illatozó virágok, amiket drága dolog errefelé megöntözni. Taposom a dunakeszi utca homokját. Kocsiúton. fenyvesen át, mindig a torony irányába tartok. Az építmény az alagi oldalon magasodik a táj fölé, mint egy óriás kehely-, mintha a város nagy pohara lenne. Igyon szörpöt Vajon mindig csordultig tele az s pohár, vagy néha az utántöltéssel vannak 'gondjaik? A várost ellátó Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dunakeszi üzemmérnökségén jól ismerik azokat a tipikus panaszokat, melyek kökül többel meghallgattam. — A gyerek szomjasan jött fel a játszótérről és inni akart. — Zavaros színű víz csor- rant a csapból, inkább pénzt adtam neki, hogy vegyen cit- lomszörpöt — mondta az anyuka. — Arra nekünk nem telik, .hogy ebből rendszert csináljunk — szólt közbe a férj. Az Ifjúsági Lakásfenntartó Szövetkezet egyik házában lakó titkárnő azt mondja: — Üledékes a víz, a nyári estéken hat es kilenc óra között nincs elég fürdővíz, nem működnek a gázbojlerek. Nemrég pedig olyan barna lé omlottá kádba, amiben nem volt tanácsos megfürödni. Nem véletlen hát. hogy Bitter Antal, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke félig tréfásan azt ajánlotta az országgyűlési képviselőjelöltnek: itt valóban ne bort prédikáljanak, hanem vizet. Az üzemmérnökség Alkotmány téri épületében, szemben a toronnyal, Bóka Pál, az üzemmérnökség helyettes vezetője ad áttekintést a jelenlegi helyzetről. Dunakeszi ivóvízszükséglete napi 6—7 ezer köbméter. Ezt ki lehet elégíteni. A nyári időszakban viszont a háromszorosára nő a fogyasztás, mivel sok a kertes ház, így a lakosságot csak tízezer köbméterig tudják ellátni. Az is csak akkor megy, ha a Duna szintié nem süllyed a 3,5 köbméter alá, ha a váci Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat is adja kisegítésként rendszeresen a kétezer köbmétert, vagy annál többet. Ezenkívül volna még egy elméleti lehetőség, hogy a Fővárosi Vízművek juttatna többet Vácnak, s a Gödöllőig terjedő rendszerből így kaphatna még ez a város is. Erről azonban máshol kellene dönteni — mondja Bóka Pál. Egyelőre csak az látszik gyors segítségnek, ha a lakótelepen az első három épület után a többibe is beszerelik a hydrojoros nyomásfokozót. Öntözni luxus — Mindig volt valamilyen fejlesztés, de kevesebb a szükségesnél — mondja a szakember, aki így is tetemes összegeket tud felsorolni, mert ez a szolgáltatás is elég költséges. — A víz minősége azonban megfelelő, egészségre ártalmas állapotban nem engedjük ki a hálózatba. Az elszíneződés a vezeték öblítésekor keletkezik, amikor lerakódások szakadnak .le, vagy a . .Duna vízállása alacsony.. Sok gond 'a régi városrészekben még nem zárt rendszerű emésztőgödrökkel, ahonnét a folyóig szivárog az ammónia, s az is előfordul, hogy akinek bekötötték már a vezetéket. a használaton kívüli ásott kútba vezeti a szennyvizet. Azok pedig másra kellenének. Erről Villási László tanácselnök-helyettes beszélt. — A takarékosság közérdeket szolgál, és átmenetileg nem tudunk mást választani — mondta. Ebben érdekeltekké kellene tenni az embereket, anyagilag is. A kerteket az ásott kutakból kellene öntözA fehérre meszelt oszlopfo- lyosós községháza alapterülete kétszázötven négyzetméter, s tizennyolcán dolgoznak benne. Lehetne éppen műemlék is, hiszen 1873-ban épült. A tetőn még látható a szépen cirkalmazott tábla — már ahol a rozsda meg neon ette. A dömsöslj tanácsháza délceg öregként tartja magát, s mit sem sejt arról, hogy értéke nullára íródott az idén. Címer, pajzs, venyige — Mi lesz most az épülettel? — kérdezem Sittnikie- wicz László megbízott tanácselnököt. — Rövidesen megnézetjük szakértői csoporttal. Megállapítanak majd egy eszmei értéket a műszeres vizsgálat alapján — s ismét kezdhetjük az értékcsökkenési leírást. A tanácselnök szobájában is jelen van a múlt. Asztala'fölött a falon régi címer, pajzsát szőlővenyige, levelekkel és fürtökkel körbefonja — benne kardot tartó kar. Az írás is régies: „Dömsöd hej- ség cémére 1836”. — Született dömsödii vagyok, g mindig izgatott: kell lennie valahol egy . címernek. Amikor fél éve megbízott tanácselnökként idekerültem, Szántják, szerelik Szemétégető-kazán Szemétégető kazán prototípusa készült el a salgótarjáni vasöntöde és tűzhelygyárban svájci licenc alapján. A kazán óránként ötven kilogramm sze. mét elégetésére képes, de lehet száz. kétszáz vagy háromszáz kilogrammos változata is. A salgótarjáni szemétégető kazánnak több előnye van. Nincs szükség például költséges, különleges épületberuházásokra, a szemetet, éghető hulladékot neim kell drága pénzért elszállítani, hiszen a probléma helyben megoldható. A kazánt felszerelték hőhasznosítóval, amivel meleg vizet termel. Szükség esetén működtethető segédenergiával, például földgázzal. Különösen becses úgynevezett utóégető berendezése, amely megakadályozza, hogy a környezetre káros gázok a levegőbe kerüljenek. A vállalat a tervek szerint a szemétégető kazánokat a második félévtől gyártja, s a megrendelő kívánságára — fővállalkozásként — fel is szereli és üzembe is helyezi. ni, ahol csak lehetséges. De hát nem nagyon fogytak a hydro- foros szivattyúk, amikor vásárlási akciót szerveztünk. A parti telepen Bóka Pál megmutatja azt a kerítést, amin túl már a Fővárosi Vízművek kútja! működnek. — A mi városunk közigazgatási területén vannak — mondja —, de nem ez a lényeg. Be vagyunk szorítva. Nem tudunk tovább terjeszkedni. A lakótelep további épülése, a fejlesztés azt hozza magával, hogy a napi igény 25 ezer köbméterre növekszik,, A tervek, szerint ezért a fővárosiak 2. sz. telepétől két kilométer hosszú, 700 milliméter átmérőjű, mintegy 15—20 ezer köbméter víz átadására alkalmas vezeték kiépítésére kerül sor, ami két-három éven belül el is készül. Közeli tervek Villási László szerint a tanács 1986—87-re 10—10 millió forintot tartalékolt. Bíznak abban, hogy a VII. ötéves terv jóváhagyása után másfelől is kap segítséget ez a fiatal, szüntelenül terjeszkedő, a fejlődés sokféle gondjaival küzdő város. Kovács T. István elkezdtem kutatni-keresni. Mivel az egyházzal jó a kapcsolatunk, végül is segítségükkel! került meg. Az előd példája — Honnan ered a kíváncsisága a múltbéli dolgok iránt? — Nehéz ezt pontosan meghatározni — feleli. — Szeretem a szépirodalmat, és sok történelmi regényt olvasok. — Van-e kedvenc korszaka? — Igen — vágja rá határozottan. — Mindenképpen a XVIII. század: a kezdeti szabadságharcok, az iskolareformok kora, s akkor helyezték új alapokra a közigazgatást, központosították. — Hasznát veszi-e munkájában a múlt tanulmányozásának? Mosolyogva válaszol: — Funkciója, célja természetesen egészen más a mostani közigazgatásnak, de az összefüggések érdekesek. — Hol tett szert ennyi ismeretre? — Résziben az egyetemen — válaszolja. — Most vagyok ötödéves a jogon. Valamikor villanyszerelő szakmát tanultam, estin érettségiztem PesNem először hallom a tisztességben megőszült kereskedők sóhaját, akik a pályájukra lépő ifjú nemzedék jövőjét féltik. Hogy pontosabbak legyünk, inkább magát a szakmát. Valamikor rangja volt annak, ma kényszerből vállalt foglalkozás, ha hirtelenében máshová nem vezet az út — így szól a panasz. Van benne igazság, heilyel-közze! igazolását adja a valóság. A szürke számok könyörtelenül mutatják, amit tapasztalatból éreznek a boltok, s kevésbé a vásárlók tömege. Végig jeles Elég csak a felvételi ivekre pillantanunk, a kereskedelmi iskolákba kerülők nagy hányada csak másodikként jelöli meg ezt a szakmát, olykor cseppet sem gondolva komolyan, hogy valaha is gyökeret vernek ott. De menni kell. tanulni kell, aztán majd csak lesz valahogy. Első látásra tehát nehéz felfedezni, hogy az amúgy biztató utánpótlásáradat mögött sokszor csak lélektelen, közömbös útkeresés van, s amikor évek múltán szeretnénk viszontlátni az együtt induló gárdát, döbbenünk rá, bizony alig 20—30 százalékuk érezte igazán hivatásának azt, amire gyerekfejjel vállalkozott. Az elmenőknek mindig tarsolyukban az indoklás, amely mellé soha nem férhet ellenvetés, hiszen visszatarthatunk-e valakit is, aki csupán egyetlen dologra, az érdektelenségre hivatkozik. Vétek is lenne. Viszont akik hosszú évek múltán is maradtak, nehezen találják meg a kérdés ellentett- jére a szavakat. Sipos Jánosné, a nagykőrösi 78-as bolit pénztárosa sem akarja olcsó közhelyekkel kifizetni az újságírót, Í5 éves kereskedőmúltjának ismeretében magamnak kell képet alkotnom, mi fűzi össze az embert munkájával. — Kezdem azzal, hogy nagyon szerettem tanulni, végig jeles volt a bizonyítványom. A munka is tetszett, szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan tehetséges kereskedő mellett sajátíthattam el a gyakorlati tudnivalókat, mint Lajtár bácsi, a bokros! bolt akkori vezetője. Pedig a tanulóévek sem illettek a lányálmok közé. Sokszor az egész hetet végigdolgoztuk, petró- leumos ládákat, borosrekeszeket hordtunk, szóval ez is hozzátartozott az életünkhöz. Deten, az Adyban. Azután folytattam a tanulást. — Miért éppen a jogot választotta? — Mielőtt megbízott tanácselnök lettem, jogügyi előadó voltam a dömsödi Dózsa Tsz- ben. Vegyes érzelmekkel fogadtam ezt a megtiszteltetést. Egy hét gondolkodási időt kértem, mielőtt választ adtam. Bízom az emberekben, szerencsém, hogy nagy helyismerettel rendelkezem, és fiatal is vagyok. Elődöm meg- köszönhetetlenül sok segítséget nyújtott nekem. Jó vezető volt Ambruska Péter, aki a betegsége miatt mondott le. Ha véglegesítik a megbízásomat, az ő példáját szeretném követni. Apaj község lett — Történt-e az elmúlt fél év alatt az ön életében emlékezetes esemény? — Annak érzem a hozzánk tartozó Apaj községgé nyilvánítását. Ott voltam ipari tanuló Láttam, mit küzdött végig, mennyit fejlődött a település, és én mondhattam ki, hogy „a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevóbeh községgé nyilvánították”. Vennes Aranka hogy szánom ezt panasznak, inkább örülök, hogy , a 15 .év. alatt sokat javult a helyzet e vonatkozásban. Sipos Jánosné tanulóévei utolsó időszakában az országos szakmai versenyen a 3. helyezést érte el. Nagy szó volt ez akkoriban, azóta sem merült a feledés homályába. Amikor megszülettek a gyerekei, a család gondja mellett érettségizett, és megszerezte a boltvezetői képesítést. Garmadával hozhatnánk erre is a példát, még mindig nem találok semmi különös momentumot, bár felötlik bennem a gondolat, ilyen szorgalommal és tehetséggel más bizonyába áttervezi a jövőt. Ö mégis megmaradt a kattogó masina mellett. Törzsgárda — Most mondjam azt, itt- érzem jól magam? Miért volna ez rosszabb foglalkozás a többinél? Lehet, hogy a látszat ellene szól, de nálunk is megvan a fejlődés lehetősége, s aki látja a perspektívát, könnyebben megfogódzkodik De ne feledjük, pusztán szerétéiből vállalni valamit nagy luxus lenne. A fiatalság nem a munkát restelli, mint azt sokan hiszik, szívesen tesznek ráadást is, ha kell, de elvárják érte a jó fizetséget, s azt hiszem, a fő gond nálunk is éppen ebben gyökerezik. A kezdő kereskedő 2—3 ezer forint közötti keresete bizony csekély összeg a boldoguláshoz. Ha lendíteni akar rajta valamit, a néhány száz forinttal több prémiumért másfélkétszeres forgalom szükségeltetik. Nem éppen kecsegtető feltételek. Az egyén, a kollektíva azonban képes megteremteni magának a lényegesen jobb anyagi egzisztenciát is, ha megfelélő szabadságot kap hozzá. Ösztönzés, érdekeltség lehet ennek az egyedüli útja. Ahol már vitorlába fogták az új idők szelét, kedvező tapasztalatokról számolnak be, hiszen számos lehetőség kínálkozik a költségmegtakarításra, a forgalomnövelésre, csak ki kell használni. Ahogy minAmikor a monori tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén Baranyai János, a jna- qori-erdeiek képviselője mellé letelepedtem, több felkiáltójelet láttam a jegyzeteiben, s éreztem, kérdései között ezúttal a strandról is szó lesz. annál is inkább, mert a vb-ülés- re várták Klics Gyulát, a monori költségvetési üzem vezetőjét is. Magamban szurkoltam: legyen kedvező a válasz, mert akárhogy is van, a mo- nori-erdei strandnak meg kellene nyílnia ... 5* Hosszú évek óta Damoklész kardjaként lóg a dolog az üzemeltető feje felett. Sose tudni, mikor int végleges megálljt a KÖJÁL, a VITUK1 vagy akárki illetékes, aki teszi a dolgát lelkiismeretesen, és végtére is nem hunyhat szemet kirívó hiányosságok felett. A költségvetési üzem pedig szezonról szezonra keserves küzdelmet vív a szinten tartásért, miközben minden bizonnyal tudja, hogy közhangulatot befolyásol a tény: megnyílik-e a strand, lesz-e meleg víz, nem dőlnek-e ösz- sze az öltözők ... ? Sokunknak az erdei strand nemcsak azt jelenti, hogy alattomos királydinnyék kúsznak a homokban, hogy a víz jéghideg, mert a meleg forrásból ilyen és olyan okok miatt nem jut a víz a medencéig — sokunknak ez a strand a Körzet Egyetlen Strandja. Tavaly 80 ezer forintot fiden magárautaltságban, ebben is benne rejlik a rizikó, hiszen a nyereség mellett a prémium jó része is egyszerre forog a téten. Valamit valamiért. — Nálunk július elsejével lép életbe a nyereségérdekeltségi rendszer, egyelőre csak a boltvezető és helyettesei vállalkoztak elindulni ezen az úton. Nem könnyű feladni a biztos keveset a bizonytalan; többért, de nem lehet kétséges, e szemléletet egyszer mindenki magáévá teszi. Az elmúlt másfél évtized alatt szépen kiforrott itt a törzsgárda, a legkevesebb, ha azt mondom, a fontos dolgokban egyetértünk, ragaszkodunk egymáshoz. A fenti utolsó gondolat nem először hangzott el a beszélgetés alatt, s ebből rájöttem, Sipos Jánosnét nemcsak a szűkén értelmezett bolti munka vonzotta a szakmához, hanem minden, ami a szerencsés1 találkozással együtt jár, a vásárlók, a munkatársak. Vajon a 10 kereskedőpalánta közül hány mondja el évek múlva ugyanezt? Nehéz szépeket jó-' solni, amikor éppen a szakma ’ tekintélyét, népszerűségét látjuk elveszni. Eszembe jut a régi mondás, mosolygok már- már együgyűnek mondható megállapításán: mindent ott keressünk, ahol elvesztettünk, ne a másikon. Pedig milyen igaza van. A régiek Hajlamosak vagyunk róla elfeledkezni, ha hibákat, problémákat látunk, sokszor mesz- sze másfelé véljük meglelni' okait. Bizonyos, hogy a csak szőrmentén érintett gazdasági változásoknak lesz egy csomó vonzatúk, s remélhető, hogy a fő hátráltató tényezőként emlegetett anyagi kérdések is tűrhetően megoldódnak egyszer. De vajon csak ez hiányzik? A régieken -is mindig sok múlik, hogy neveltjeikben menynyire mélyül el az érzelem ideig-óráig, avagy életre szól náluk az elhatározás. Azonban nevet, elismerést szerezni ők sem tudnak másnak. Miklay Jenő zetett rá az üzem az üzemeltetésre. Aládúcolták a nőj kabinokat. Mégis... Az idén ismét küldtek vízmintát a Kö- JÁL-hoz, várják az eredményt, várják, hogy a szabálytalan derítőrendszert most már végleg alkalmatlannak Ítélik esetleg... A környék pedig a nyitást várja. Ha ez június elsején megtörténik, a remények valóra válnak. S mi lesz vajon a strandon befelé is, kifelé is egyaránt bőkezűen kiszoLgáló büfé sorsa? Azé a büféé, amely a strandoló közönség ellátására lenne hivatott, ehelyett azonban többnyire kocsmává változtatja a strand bejáróját, kerítését megtűzdelve a kempingben vendégeskedő külföldieknek is maradandó élményt kínáló részétele látványával? Szerződéses üzlet — hangzott el. a válasz. — Engedélye van, csak úgy ukmukfukk megszüntetésére nem létezik jogszabály Ellenben igen sűrűn ellenőrzik majd. annyira sűrűn, hogy ne érje meg a kocsmai hangulat további fokozása és terjesztése Ez nekünk egyelőre elég. Baranyai János is bólintott rá. S együtt, várjuk, hogy legyen anyagi erőforrás nemcsak a .„mentőmunkálatokra”, de a strand sorsának jobbrafordítá-' sara is... &. Zs Kedvenc korszaka a XVIII. század A múlt értékeit tanulmányozva Strandszezon — szezongondok? Folytatódik a küzdelem
