Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám

mtssT * MEGYEI 4 1985. MÁJUS 20., HÉTFŐ Forgatnak a skótok Történelem a képernyőn A XX. század történelmének különböző korszakait, vala­mint az 1600-as évek Spanyol­országát idézik azok a tévéfil- mek .amelyeket ezekben a he- tekben-napókban forgatnak a televízió és a Mafilm stúdiói­ban. Készt Imre Elysium című regényéből Szántó Erika ren­dez tévéfilmet. Az 1944 kora nyarán játszódó történet a magyar zsidóság háború alatti üldöztetését idézi. A darab sze­repeit többek között Bdcs Fe­renc, Szilágyi Tibor, Ráckevei Anna és Mensáros László ala­kítja. Siegfried Lenz A világító- hajó című regénye alapján Horváth Z. Gergely készít fil­met. A cselekmény nem sok­kal ..a második világháború után játszódik. A történet szereplőit egyebek között Jan Machulsky, Bodrogi Gyula és Andorai Péter . személyesíti meg. Kardos Ferenc rendező — Bíró Lajos a Molitor ház cí­mű művét feldolgozva — az első világháborút követő idő­szakba vezeti él a nézőt. A pesti palota, amely a Molitor- családnak nemcsak otthont ad, hanem rendíthetetlennek vélt biztonságukat is jelképezi, két váratlan baleset helyszíne lesz. A történet főszereplői Gálffi László, Bács Ferenc és Sörös Sándor. Lope de Vega spanyol drá­maíró egyik legnépszerűbb vígjátékét, A kertész kutyáját Lengyel György rendező viszi képernyőre. Az 1613-ban írt mű témája egy grófnő és a titkára között fellobbanó sze­relem, amelynek útjába a két. tejük közötti társadalmi kü­lönbség állít akadályokat. A közismert mű televíziós válto­zatának főbb szereplői egyebek között Almási Éva, Cseke Pé­ter és Márkus László.-FIGYELŐ FiÚ, bőrönd. Közeli emlék még a Májdír című tévéfilm, Mjirkos Miklósnak ez az egy­általán nem hibátlan — meg­lehetősen terjengős, epizódjaira hulló, néhol igencsak szájba­rágós — munkája, ám most, hogy az Egy fiú bőrönd­del címmel meghirdetett je­lenetsort is láttuk, szinte re­mekműként idéződik fel amaz a föntebb nevezett másik. Igen, égészen nagy a különb­ség ama história javára, amelyben — jó emlékezni er­re — egy már-már angyalian naiv mozgalmi ifjú csetlik- botíik a felszabadulás utáni koalíciós időkben, keresve ál­landóan újabb és újabb felada­tokat és közben kutatgatva ön­magát. Míg emez a másik, szintén a helye után loholó, de mostanság ide-oda költöző egyetemista? Nospez a bizo- hyós Dobosy Péter korántsem keveredik olyan jóízű és az 1940-es évek második felére jellemző kritikus, helyzetekbe. Lányosán lágy karakterű nagy- kann^zunk bizony inkább csak lázadozgat, mintsem veselke­dik; inkább unja túlcsordult szívű anyukáját, mintsem va­lami határozott cél irányába szándékozik lépdelni. Tudván tudjuk persze, hogy a Májdír cselekményének ide­je óta eltelt az a majd négy évtized, amelynek során a tár­sadalmi hullámverések meg- csillapodtak, ám jelen esetben azt is tapasztalni kényszerül a néző, hogy mennyivel mé­lyebb nyomokat hagyott amaz a néhány, ütköztetésekben, .az igenek és a nemek kimondásá­ra jobban kényszerítő eszten­dő, mint a mostani, békésebb éra. Az a kedves kis káder — Máthé Gábor szinte lubickolt ebben a ritka rokonszenves reá szabott szerepben — úgy kanikázott hivatali biciklijén, s úgy- intézte ügyeletes ten­nivalóit, hogy szinte kezet foghattunk vele, míg ellenben emez az egyetemista, bármily sokat is láthattuk, tulajdon- kénpen .ködkép maradt. És ugyanígy kell vél eked mink mindazokról, akik a Gálffi László alakította bőrön- dös • fiú köré csoportosultak családtagi, tanintézeti és min­den más minőségben. Hiába akart például Ruttkai Éva el­játszani egy magára hagyott anyát, ha leginkább csak a reá kiosztott szövegből és nem egy-egy hitelesítő szituációból derült ki. miszerint miért és hogyan veri őt ennyire a sors A többiek — nevezetesen a csoporttárs szülei, akik egy időre befogadják a mi tétova Péterünket — megint csak em­legették zajos-nehéz múltju­kat, és az előfizetőnek szinte becsületszóra kellett elhinnie, hogy ez a házaspár valóban átélte mindazt, amit hol fejfá­jósan, hol meg muszáj-vidám- sággal elsorolt. Egyáltalán: ez az Egy fiú bőrönddel című hosszacska,me­se nem a valóságos lét hitelé­re. hanem a könnyed kézzel papírra vetett szavakra épült. Hiába bízták rá jobbnál-jobb színészekre ezeket a szövege­két, azok sem tudták abba belesulykolnd az elhitető erőt, s megadni az érvényességét. A tanulság tehát: inkább egy sete-suta, de szinte a kezünk ügyében tévedgető Májdír, mintsem egy ilyen literátus elmék szülte modellféleség. Még ha emez jobban is fogal­maz és önmagáról tucatnyi annyit tud és beszél... Gyógyfürdő. Nagyhatalom. lennénk hévizeinket illetően. Kies hazánkban ugyanis any- nyi a hőforrás, hogy — kép­letesen fogalmazva — csak fúrni kell, és máris buzogná kezd a forró és gyógyító folya­dék. S hogy miért nem vagyunk mégsem termálvizes nagyhata­lom? Nos, leginkább azért, mert nemcsak a hasznosítha­tó ' kút • számos, hanem igen sok az azokra vigyázó gazda is. Több minisztérium és szin­tén több más főhatóság gond­jaira van bízva gyógyfürdőink sorsa, s így aztán — tanú erre az a dokumentumfilm, ame­lyet e témáról forgattak — a sok felelős nem egy (vízi) ma­lomban őröl. A szándékok és akaratok összecsengése helyett inkább vitatkoznak, ahelyett, hogy jó pénzre váltanék azo­kat a frissítő, ifjító cseppe­ket. Forintra is, de még in­kább ^egészen jó csengésű de­vizákra ... Akácz László Galga menti népművészeti találkozó MÁJUSFÁT LENGETETT A SZÉL Generációk. Balra a nyitó kép: es­te a táncházban. mébe, ami meglehetősen szű­kösnek bizonyult a színpom­pás produkciókhoz. Minden jó, ha a vége jó — szokták mondani. A késő es­tébe nyúló bemutató szépsé­gei kárpótolták a nézőket. A galgamácsaiak fonójelenete, a szadaiak pásztorvesszözése, a galgahévízi pávakör szép éneke, a zsámboki, a bagi ha­gyományőrző együttesek mű­sora — és sorolhatnánk mind a fellépő tizenkilenc együttest — ízelítő volt a Galga mente gazdag hagyományaiból. Ezen a napon mutatták (be Tercsik Mihály kötetét is. amelyben a Galga menti íze­ket gyűjtötte össze. A találko­zó legszebb pillanatai közé tartozott, amikor Herczenik Gyula,'gödöllői * pártbizott­ság első titkára, Pap István, a gödöllői városi tanács elnö­ke, valamint dr. Asztalos Ist­ván, az aszódi múzeum igaz­gatója átnyújtotta a találkozó díjait. A Hogyan tanítom nép­hagyományainkat pedagógiai pályázat első helyezettje Gá­dor András lett, Oszoli József, a tárgyalkotó népművészeti .pályázat első helyezettje. A fotópályázat különdíjait Kun­kovács László, Kresz Albert és Kassai Róbert kapta. A színpadi műfajok művelői kö­zül harminchétén vettek át ajándékokat. Galgamáosa. Bag, Sziada képviselői pedig a népművészeti találkozó szer­vezéséért kaptak elismerést. Erdősi Katalin Vörös nyakkendősök versenye Albertirsán Nem az iskolának, az életnek... Hosszú sora lenne az előz­ményeket, s mindazokat az újdonságokat felsorolni, ame­lyek az idei fesztivált jelle­mezték. Népdalkörök, asz- szonykórusdk, hagyományőrző együttesek, gyerek tánccsopor­tok fellépései, pályázatok, (ki­adványok jelzik a sokszínűsé­get A szombati galgamácsai gá­la rendezői egy napba sze­rettek volna mindent sűrítem. Akár egy hétre való szemlét megrendezhettek volna. Nem rajtuk múlott, hogy nem volt zavarmentes a nap. Az időjá­rás csupán félig volt kegyes a galgamácsaiakhoz. Már kora reggel hívogatóan lengette a szél a májusfa szalagjait a fa­lumúzeum előtt. Az újonnarí berendezett házban, Ditdás Juli hagyatékát nézegetve em­lékeztünk. Felidéződtek a ké­pek, amikor ő szervezte a já­tékokat a ház udvarán lévő szabadtéri színpadon. Most is a legkisebbek játékával kez­dődött a nap. Miközben az isasz égi, a szadai s a vác- szentlászlói általános iskolá­sok az udvaron főzték a sztrapacskát, a görbét, s To­tyogott a bográcsban a krumplipaprikás, a szabadtéri színpadon egymást követték a gyermekcsoportok. A gyüleke­ző felhőket azonban nem ker­gette szét a szél. Így aztán a menettáncot elmosta a máju­si zivatar. A szervezők hirte­len áttették a délutáni gála színhelyét az iskola tornater­Milyen gyakran fürdessük a csecsemőt? Hány hónapos korától kaphat főzeléket? Melyik vitamin hiánya okoz angol­kórt? Hogyan lássuk el az égési sérültet? Miről tájékozódjunk a baleset helyszínén? Tön a főorvos Egy másik teremben az élet­J nagyságú babát fürösztik, tör­lik, hintőporozzák, öltöztetik a vácdukai iskola leányai, s dr. Lamp Gabriella ceglédi kórhá­zi gyermekszakorvos kérdésére azt is elmondják, hogy a kicsi megkapta már a BCG-oltást... Ilyen s hasonló kérdések so­rára ismeri a választ az a húszezernyi ifjú vöröskeresztes úttörő, aki a mostani tanév­ben végzett az iskolában első­segélynyújtó vagy csecsemő­gondozó tanfolyamot. A kur­zusok iskolai, majd területi versenyekkel zárultak, s az ezeken győztes 13 öt-öt tagú csapat vetélkedett a legaprób­bak öltöztetésének, táplálásá­nak, fürdetésének elméletéből és gyakorlatából, valamint 14 tíz-tíz tagú csapat mérte ösz- sze felkészültségét elsősegély- nyújtásból a hét végén az al- bertirsai általános iskolában, a megyei döntőn. A tornateremben sebesültek. Egyiküknek a gerince sérült,, másikuknak a karja törött, harmadikuknak orra s van, akinek zúzott sebét kell ellát­ni, van, akit — mert hisztéri­kusan jajveszékel — nyugtat­ni kénytelenek. S míg az érdi 2. számú iskola pajtásai min­den imitált sebet kötöznek, sínbe tesznek, jódoznak, rá­termett társuk, Jäger Katalin hatodikos, telefonon hív men­tőt — ezúttal. az állomás ve­zetőjét, dr. Súlya Pál Pest megyei mentőfőorvost. Győzelem után Amíg a zsűri értékel, Csu- riné Szúnyogh Veronika, a ceglédi Örkényi úti iskola csa­patának felkészítő tanára ezt mondja: — A védőnővel, Ka­dar Annával idén először in­dítottunk az iskolában tanfo­lyamot. Izgulnak a gyerekek, s én is értük... • A tanárnő nem szurkolt hiá­ba. Csapata az elérhető maxi­mális pontszámmal lett első, s a serleg, az oklevél mellét azt is nyerte: részt vehet jú­liusban a csillebérci országos döntőn. Az elsősegélynyújtók közül elvitte a pálmát s hasonló dí­jakat vehetett át Aranyosi Lászlótól, a Vöröskereszt Pest megyei vezetőségének titkárá­tól a gödöllői Damjanich ál­talános iskola csapata. A felkészítő tanáruk, dr. Kecskés Csabáné: — Október­től kéthetenként, az utóbbi időben pedig már heti 2—3 al­kalommal tartottunk foglalko­zásokat a gyerekeknek Zebeg- nyei Károly mentőtiszttel. Most nagyon büszke vagyok rájuk, s remélem megállják majd a helyüket az országos — zánkai — úttörőszemlén. A csapatkapitány, Kalocsai Ottó nyolcadikos: — Nem volt könnyű a verseny, akadt ap­róbb hibánk is, hiszen a tő rött sípcsontú sérültről egyi­künk segítség nélkül próbálta levenni a cipőt, s ez a való­ságban rendkívül fájdalmas. De az a lényeg, hogy nyer­tünk ... Százszorosán igaz Akárcsak a többiek, akik­nek izgalmas, jó küzdelemben lehetett része, s akárcsak a leendő sebesültek, a majdan megszülető apróságok, akikről szakavatottan gondoskodhat­nak majd a mai úttörők. Erről szólt a megnyitóban Bíró Zol­tán vezető szakfelügyelő, a Vöröskereszt Pest megyei if­júsági felelőse: Ha igaz, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, akkor az esetünkben százszor az. Mert bármennyire is jó győzni, en­nél sokkal több örömet ad, ha a valóságban tudunk segíteni bajbajutott embertársunkon vagy szakszerűen gondozni csecsemőt. V. G. P. Perdül a zsámbokiak szoknyája Barcza Zsolt felvételei Nem véletlenül rendezik meg ezen a vidéken öteszten­dőnként a népművészeti talál­kozót. Immár ötödik alkalom­mal gyűltek Ö6sze a hét vé­gén Galgamácsán a környék­beliek, hogy megmutassák egymásnak és a látogatóknak népművészeti kincseiket. A három hónapos eseménysoro­zatot záró gálanapon részt vettek Nagy Sándorné, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára, Balázs Gézáné, a megyei tanács elnökhelyet­tese valamint a környék köz­ségeinek párt-, állami és tár­sadalmi vezetői. . A házigazda Tóth, Andris, a galgamácsai tanács elnöke kö­szöntötte a résztvevőket. Majd Balázs Gézáné szólt a talál­kozó jelentőségéről. Hangsú­lyozta, a Galga menti hagyo­mányok őrzése egyszersmind értékmentő fontosságú. Ez a közösség- és személyiségfor­máló erő élteti az országos hí­rű rendezvényt. ' Huszonkét település szakemberei, műve­lődési intézményei, gazdasági egységei, művészeti csoportjai fogtak össze, hogy felmutas­sák elődeiktől örökölt kincsei­ket. A Galga völgye községei nem csupán megőrizték, hanem elevenné is tették, felfényesitették a már-már kihunyt táji folklórt: a népi hím­zések, dalok, táncok, jeles napok színes és gazdag örökségét. E táj népművészeti kincseinek bemutatása záloga a továbbélésnek.. Amikor az unokák ellesik az elődök mozdulatait, megtanulják az éneket, az már azt jelenti, hogy nem vesznek el az értékek. Ott, ahol Kodály Zoltán gyűjtött, Martin György lejegyezte a táncokat, a huszadik szá­zad vége felé is tiszta forrásból meríthetünk. Készül a vácszentlászlőiak papri­kása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents