Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám

«e*v ,wet ií 1985. MÄJUS 20., HÉTFŐ / If Alf Iraki exP°rtra tízezer darab fröccsöntött babát gyártanak a Poly­flt-K SZvIGiSKb toys Szövetkezet ecseri telepén. Széles Károlyné és Tóth Józsefné sablon és retuspisztoly segítségével festik a műanyag arcokra a kék szemeket. Hancsovszki János felvétele Valami barna folt a falon Ügyek az igazgatási csoportról A szabálysértéseket vagy másfél tucat kategóriába sorolja a jogszabály. Sze­repel közöttük csendhábo- rítástól kezdve a tankötele­zettség megszegésén és a vásárlók megkárosításán át becsület- és magánlaksér­tés. a köztisztaság rendje meg a tulajdon elleni tevé­kenység. Rosszul rögzült szokásoktól s vérmérséklet­től függően az egyik tele­pülésen ebből, a másikban abból adódik több ügy. Cifra esetek — Hej, de cifra, esetek adódnák, Sóhajt fel az rt.-iék vezetője. Beballag, mit bal­lag, dúltan és elszántan jön a tanácsházára két szomszéd. Az egyik azt állítja, harago­sa ürüléket hajított be hozzá a fürdőszoba ablakán át. Bárki megnézheti, ott van most is a falon. A másik per­sze tagad! Nem azt dobtam be, hajtogatja makacsul. Az [gazság szent dolog, kimegy az ügyintéző szemrevételezni azt a barna valamit. Szerinte, mondja mikor visszajön, nem egyéb az, mint rothadt körte. Erre aztán kifakadtam én is: vigyétek vegyelemeztetni, mert az úristen sem tud így igazságot tenni. És egy ilyen ügy napokig, néha hetekig el­húzódik, pedig- lenne fonto­sabb dolgunk is, éppen elég. A magyar büszke, rátarti nép, ad a becsületére, s nem tűri, ha lábbal tiporják azt. Ezért nem véletlen, hogy a szabálysértési ügyek listáján sok helyen az előkelő második helyet foglalják el a becsület- sértések. Még ki sem mondja az in­kriminált szavakat, de máris elpirul az egyik mozgalmas életű Pest környéki település igazgatási csoportvezetője. — Hát a szülőkre és a ro­konokra roppant kényesek az emberek. Bejön a sértett és elpanaszolja, milyen szavak­kal szidták a felmenőit. Szem­besítéskor bizony nemegyszer előfordul, hogy a sértegető nemhogy beismeri, de a nyo­maték kedvéért még meg is ismételné — ha hagynánk — azokat a bizonyos mondato­kat. Megéri neki az a pár száz forint... Hajtásból lett fa A becsületnél a magyar embernek csak egy dolog szentebb: a magántulajdon. Leginkább azonban sajnálatos módon csak a sajátja. — Jön a két koma, mert azok voltak évtizedeken át. Most azonban még csak egymásra se néznek, mereven ülneK a széken) mintha ^soha­sem látták volna egymást. A barátkozásnak egy fa vetett véget. Az egyiknek telkén su­dár, s főként bő termésű gyü­mölcsfa állt Gyökere, hogy, hogy nem, a föld alatt úgy el- ágasbogasodott, nyújtózott, hogy kibújva szomszédja — s egyben komája — telkén, ott is dús lombú fává nőtt. Kié legyen a fa, de főként a termés? Nem tudtak megosz­tozni, a megbeszélések eldur­vultak, s végül haragosok let­tek. Mit tagadjam, ismeri be a fiatal tanácselnök, elkapott az indulat. Hát ennyit ér, ripa- kodtam rájuk, a maguk falu- szerte becsült évtizedes ba­rátsága? Mondtam én még percekig a magamét, egyszer- csak felálltak és szótlanul kivonultak. Hogy a fával és gyümölcsével mi van, nem tu­dom. Egy biztos, magam is láttam, vasárnap délután új­ból együtt isszák a fröccsüket. A tanácsházán azóta se jár­tak, s bár megsüvegelnek, szólni egy szót sem szólnak. Tehetősek fepnafc No és ami a másé, ne adj isten, a közé.'..? A helység maradjon ez al­kalommal is anonim, ahol a szabálysértési előadó, be­csukva az ajtót, suttogóra fog­va a hangját, némi öflgúnhyal A külcsín sem mellékes v Kenyérbolt a lakókocsiban Kívánatosán szép kenyeret sütnek a Dunakanyar kisipa­ros pékjei. Az emberek szíve­sen fizetnek többet, ha kell, el is utaznak érte Dunakeszire vagy Gödre. Sőt. Mint tapasz­taltuk, esténként sorban is áll­nak például a váci Bacsó Bé­la utcában. Ezekre a kenyerekre senki sem panaszkodik, s ami nem­rég mégis elhangzott, az sem a finom, foszlós bélű cipó, hanem a hely miatt történt, ahol árusítják. A 2. számú főútvonal mel­lett, a gödi Zöldfa vendéglő előtt vesztegel az a valaha bi­zonyára építkezéseken szol­gáló, kimustrált lakókocsi, ahol a tulajdonos kínálja áru­ját. Itt zajlik az idegenforga­lom, a Dunakanyar egyik leg­szebb tája ez — hangzik a ki­fogás —, ide nem illik ez az alkalmatosság. Ia- z, a szabályoknak min­den megfelel, a tanács is kénytelen volt ezért megadni az engedélyt, az Áfész pedig megadta a helyhasználat jo­gát. De hát a körülményekre is adni kellene. Kenyérhez méltó módon. magyarázza: becsületes nép a miénk, nem itthon lop, hanem máshol... Főként a környe­ző nagyobb városokban vagy Budapesten. Ez utóbbi helyen a budai Skálát kedvelik. Sok jegyzőkönyv érkezik onnan. Én meg csak elhűlve nézem a neveket, mert nehogy azt higgye, a nehezebb sorsúak vannak többségben. Drága italt, kávét, jófajta cigarettát, egv-egy ruhadarabot néha a falu legmódosabb polgárai csennek el. Mintha nem is felnőttek, hanem gyerekek volnának. Nálunk a lopások állnak veretlenül az első he­lyen a szabálysértési listán, bár gyanítom, máshol is ha­sonló : léhdt'- a*’sor rétid.;;' .V.' minmä zr,i-,—iAa»£.-r!. . jf; A Pest megyei tanácsok­éhoz tavaly 12 60S íeljelen- ^tés érkezett. Ez ügyekben é 13 622 személy ellen indí- í tottak eljárást, közülük ? 12 669 ember ügye nyert ^ befejezést. A különböző é kategóriák közül első he- é Iyen a tulajon elleni sza- íbálysértés áll. Horváth Judit Kilátás helyett dübörgés Buszváró bonyodalmakkal Hajnal óta szünet nélkül é esik az eső. Ennél jobb időt é ki sem foghattam volta — é vélem, hiszen azt szeretném é bebizonyítani, mennyire a é pátyi polgárok bőrére megy é a huzavona a fedett busz- é váró körül. De mire az cső- é ben is gyönyörű budai 2 hegyvidéken át Pátyig ka- 5! nyarog velem a busz — cl- é bizonytalanodom. A körül- é mények egyoldalúan elfo- é gulttá teszik az embert, é Főleg akkor, ha a képlet é ilyen egyszerűnek látszik, é Az egyik oldalon a fedett í várót sürgetők százai áll- '/ nak, a másikon egyetlen é idős asszony, akinek az ab- é laka elé kerülne. Ha enged- á né. Kinek van igaza? Az első megállóban szállók le Pátyon. Az út túlfelén szembetűnik az újonnan ké­szült betonalap, melynek tíz­ezer forintra becsülöm a költ­ségeit. Innen nézve érthetet­len, miért tiltakozik Rozovics Mátyásné, hiszen az ablak szé­létől indul a betonszegély, úgy másfél méterre a ház fa­lától. Az idős asszony abban a szobában kínál hellyel, mely­nek ablakát az imént kívülről szemléltem... Most még látom a szomszéd fáit, a jövő-menő embereket, az autókat. Aztán próbálom — az orromtól másfél méterre — elképzelni a kétméteres fala­kat. — Már két éve folyik a hu­zavona. — mondja — Koráb­ban az egyik szomszéd elé volt kitűzve a karó, de ő ki- cibálta. Én az első perctől kezdve tiltakoztam, mikor hozták a sódert és a cementet. Kértem, ne tegyék ezt velem. Kérte, hogy tegyék a kertje végébe. Az akkori tanácsel­nöknek azonban nem tetszett a megoldás. És most itt van már az alapja a várónak. Simon Látiiéi-tanácstag'egy megállóval följebb lakik: — A környék fel van hábo­rodva, hogy egy személy miatt késlekedik a buszváró ügye, ami több száz embert érint. Rozovics Mátyásnénak csak az volt a kérése, hogy áz ablakon kilásson, s kíméljék a zajtól. A napokban küldünk egy határozatot: „Páty községi ta­nács vb szakigazgatási szerve kötelezi Rozovics Mátyásnét a lakóháza előtt felállítandó buszváró elhelyezésének tűré­sére... Indoklás: fenti szerv 28 ezer forint költséggel elké­szíttette a felépítendő buszvá­rót. Helyének kijelölésére 1984 elején került sor közösen a KM Budapesti Közúti Igaz­gatóságával és a Volán 20. sz. Vállalattal... 1984 elején az érintett szóban hozzájárult a buszváró elhelyezéséhez. Ezt 1984 szeptemberében, amikor a létesítmény alapja elkészült, visszavonta. A határozat ellen 15 napon belül fellebbezhet.” A határidő még nem járt le! Antal Piroska Nyári lehetőség Strand helyett Üszásoktatás céljait szolgál­ja a Göd határában épült ter­málmedence, melyben szom­bat, vasárnap kivételével fo­gadják a felnőtt és gyermek, tanulni akaró közönséget. A környék lakói és a vidéket felkereső hazai és külföldi tu­risták tömeges igényeit egy­előre nem tudja kielégíteni a Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat, mert a kisméretű medence csak 100 vendég be­fogadására alkalmas. Dunake­szi, Göd és Sződliget térségé­ben aktív szervezőmunkát kezdtek az úszás népszerűsíté­sére. A vállalat kínálta lehe­tőség veszélytelenebb, .mint az ellenőrzés nélkül a folyóba merészkedők kalandos Vállal­kozása. Okosan szeretni Gyermeknap közeleg (a hét végén, vasárnap), s majd ismét elmondjuk, le­írjuk, elolvassuk, hogy sze­münk fénye a gyermek. Így igaz, valóban szemünk fé­nye, szeressük is úgy, mint a szemünk fényét, okosan, vigyázva. Valahogyan így, józanul kellene a gyerekeinket is szeretni. Sajnos sok a vég­letes példa. Vannak elha­gyott gyerekek, akikkel so­ha nem törődött a szülő, vannak családban élő, még. is magányos gyermekek, vannak olyanok, akik min­dent megkapnak anyagiak­ban, csak éppen anyut-aput nem kapják meg. Ez az egyik véglet. A másik az agyonkényeztetett gyerek, akinek még a gondolatát is lesik. Ismerek gyereket, aki ak. kor kapott karórát, amikor még az idő fogalmával sem volt tisztában. , Mennyivel jobban örült volna annak az órának, ha akkor kapja meg. amikor már gyakor­lottan ismeri a pontos időt. Ez a gyerek ugyanígy ka­pott nem idejekorán, ha­nem idejénél jóval koráb­ban kerékpárt, fényképező­gépet. Hatéves korában eu. rópai társasutazásra vitték a szülei. És később, amikor ka­masz lett csodálkoztak, hogy ez a gyerek nem tud örülni semminek. Az édes­anya minden karácsonykor sírt, mert a drága a.iándé- kot. amit vettek, a gyerek lefitymálta. Tudom: Okosan szeretni nem könnyű. Ügy szeretni, hogy közben követelni is a gyerektől, éppen az ő érde­kében. Ügy szeretni, hogy néha tiltaná is kell. de le­hetőleg nem feleslegesen tiltani. Ügy szeretni, hogy őszinteségért, őszinteséget várhasson a szülő. Ügy szeretni, hogy ne legyünk terhére a (főleg nagyobb) gyereknek. Ügy szeretni, hogy az ne rabság legyen a gyereknek, hanem biztos támasz tudata. Olyan lég­kört teremteni, amiben a gyerek nem azért érzi jól magát: mert neki mindent szabad, hanem mert érzi. hogy egy kis kollektívában él. ahol mindenkinek meg­van a tennivalója, a köteles­sége, a joga. ahol adni és kapni is lehet a szeretetet. Erre nincs recept, de a cél megjelölhető. S. M. Bába Mihály: clz a legdrágább ottb ono j? A kisfiú nagyapja hintaszéke mellett " üldögélt. Képeskönyvben lapozga­tott. Néhány pillanat múlva felemelte fejét, kibámult az ablakon. Égszínkék szemét mintha fátyolfelhő takarta vol­na be. Szöszke arca hirtelen töprengő­bánatos lett. Nagyapja, aki újságot ol­vasott mellette, kissé lejjebb engedte a lapot és unokáját nézte. Jó lenne tud­ni, gondolta, mi járhat most áz eszé­ben. Szinte már-már zavarta, hogy olyan csendes, szófogadó az unokája. És olyan riadt, mint egy kis nyúl, ha hangos szót hall. — Mi bajod, kisöreg? — kérdezte a nagyapa. A gyerek tekintete elrebbent az ab­lakról. — Semmi. Jól érzem magam. — Jól? Akkor ki vele, mondd meg. hogy min gondolkoztál? A kisfiú összehajtotta a könyvet, le­tette a dohányzóasztalra. Kezét térdére tette, mintha óvodában ülne és mesét hallgatna. — Azon — mondta halkan —, hogy ez a te legdrágább otthonod? A nagyapa ledobta áz újságot. Meg­simogatta unokája szőke haját. — Ezt meg hogy érted, kisfiam? — Hát úgy, ahogy mondtam. — Hm, hm, hm — döngicsélte az öreg. mert egyetlen okos szó nem jutott eszé­be. — No, nézd csak, ez az én legdrá­gább otthonom. mert nekem nincs más, érted, csak ez az egy. — Értem. Akkor te szegény vagy. — Én? — Igen. Mert látod, nekem négy ott­honom van. Az öregember tekintete elfutott uno­kája arcáról, cigarettáját -kereste. El ját­szogatott egy pillanatig a dobozzal, ki­vett belőle egyet, szájába dugta, gyufa után kutatott, pedig ott volt a hamu­tartó mellett Mit forgat ez a gyerek a fejében? Eszébe jutott, hogy kétéves alig múlt, amikor a lányáék elváltak. Csendben, kulturáltan, közös megegyezéssel, és még abban is megállapodtak, hogy a gyerek hol az anyánál, hol az apánál, hol az egyik, hol meg a másik nagy­szülőnél lesz. Kis bőröndjében, amit soha nem engedett másnak vinni, csak a legkedvesebb játékait cipelte magá­val, meg a színes ceruzákat, mert na­gyon szeretett rajzolgatni. Mind a négy otthonban megvolt a maga kis ágya, mellette a játéksarok, mindenütt volt mivel, de ritkán volt kivel játszania. Hamar megtanulta, hogy ő a maga ját­szótársa is. Sokszor órákig rajzolga- tott, játszogatott egyedül, nem zavart senkit, ha megkérdezték, hogy éhes vagy szomjas-e, mindig azt felelte, hogy igen s akkor evett, ivott, nem váloga­tott, és ment vissza játszogatni. Felesé­gével sokszor fejcsóválva nézték. Ha te. hették, elvitték sétálni, az állatkertbe vagy valamelyik parkba. Négy otthon? Hogy min töpreng ez a gyerek! Felállt, körbe sétált a szobában, fújta a füstöt keserűn, bosszankodva, töp­rengve, hogy teremtő isten, mi lesz ez­zel a gyerekkel esztendők múltán. Megállt mellette, megsimogatta ar­cát, állát felemelte, hogy csillogó, értei, mes szemébe nézhessen. — És mondd csak, melyik a te legdrá­gább otthonod? — N.kem mind jó, mind drága, mind egyforma — mondta halkan a kisunoka. — Hogyhogy? Nagyapa leült, térdéhez húzta uno­káját. — Nem is tudom — fészkelődött tér­de közé a gyerek, mintha védelmet ke­resne. — Azt csak tudod, hol érzed magad a legjobban? — Tudom. Ott, ahol vagyok. Az öregember szomorúan csóválta a fejét. Beszélnem kell, de sürgősen, a lá­nyommal, az exvejemmel, határozta el. Ám egy pillanat múlva az jutott az eszéb-: és miről? Hogy a gyerek min­denütt jól érzi magát? — És kit szeretsz a legjobban? — Ö, én mindenkit szeretek — mo- solyodott el a gyerek —, még Antit is, áld pedig belém csíp. ha elmegy mel­lettem, meg a Gyurit is, aki már össze- harapdálta a vállamat, a karomat. Itt ni... — mutatta felsőkarján a kék fol­tokat. — És ha választanod kellene, melyik otthont választanád? — Nem tudom — mondta határozot­tan az unoka. — Nem tudod? — Nem. — Aztán miért nem tudod? E lméiázva bámult ki az ablakon egy pillanatig a gyerek, aztán azt mondta. — Mert, ha itt vagyok, akkor a te nagyid azt mondja, hogy ez az én drága otthonom meg azt is mondta hogy iga­zi. Ha meg az apu-nagyiéknál vagyok, akkor meg apu-nagyi mondja azt, hogy ott az én helyem, ott az én otthonom. Ezt mondja a mama is, meg az apu is. Ezért nekem mind jó. Mondd csak, nagyapa ha nemsokára iskolába me- gvek, akkor nekem négy iskolám lesz? Mindig abba az iskolába járok majd. ahol az otthonom lesz? — Ugyan, mi jut eszedbe — mozdul meg az öregember. Kibúit a gyerek öleléséből, hogy megint rágyújtson. — Csak egy iskolába lehet járni, ahogy most is egv óviba jársz. — De mindig más jön értem és visz haza. Sose tudom, hogv ki jön értem. Ezért nem adom oda senkinek a bő­röndömet Neked biztosan nem is volt ilyen kisbőröndöd. — Nem, nem volt — bólintott az öreg­ember. s gondolatban még hozzátette: bárcsak neked se lenne. — Gyere, men­jünk, építsünk egy kockavárat. Nagyi biztosan örülni fog, ha hazajön és meg­látja. — Biztosan — mondta a gyerek nagyapja kezébe kapaszkodva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents