Pest Megyei Hírlap, 1985. május (29. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

s PEST MEGYEI HlRLAP 1985, MÁJUS 18.. SZOMBAT ZINHAZI LEVEL Magyar Játékszín fordulóra eszébe jutott volna vala­kinek, hogy az elmúlt négy évtized legjobb magyar darabjait kiadja, akár három kötetet is nyugodtan megtölthetett volna, hiszen ha min­den évből csak egyetlen drámát ad közre, mér az is negyven mű. Ennél pedig sokkal de sokkal több időtálló művet írtak a magyar drámaszerzők az elmúlt negyven évben. No de kanyarodjunk vissza a Já­tékszínhez. (Bár — ha kissé távo­labbról érintve is — eddig is erről beszéltem). A Játékszín annak idején azzal a céllal jött létre, hogy helyet adjon a különböző alkalmi társulások által létrehozott előadásoknak, — azaz hogy befogadó színház legyen. így is működött elég hosszú ideig. Egy- egy darab előadására összeállt egy csapat: rendező, színészek, tervezők, no és persze írók. A sikerek így iß megszülettek: innen indult el az Ágacska, a Maugli, s más — első­sorban gyermekeknek szánt — da­rabok. Aztán változott a színház profilja, s lassan átalakult a magyar drámák színpadává. Önálló társula­ta most sincs, előadásait ma is kü­lönböző alkalmi csapatok hozzák létre, budapesti és nem budapesti színházak színészei, rendezői társul­nak egy-egy bemutatóra. De most már van a színháznak önálló igaz­gatása, adminisztrációja, költségve­tése. Tehát: változatlanul befogadó színház ez, csak egy kicsit profibb módon. S kicsit határozottabb el­képzelésekkel. Azaz most már nem­csak azt mutatja be a Játékszín, amit neki innen vagy onnan felajánl ez vagy az a csapat, hanem maga szervez előadásokat, maga alakítja ki a műsorrendjét. Csak éppen tár­sulata nincs hozzá. És ez nem hogy hátrány, hanem igen nagy előny. Így ugyanis• válogathat. ■ "Még” azt beszámítva is, Hogy a színészegyez­tetés miatt nem jöhet mindig létre egy ideális szereposztás, o Játékszín sokkal nagyobb színészkontingens­ből válogathat, mint a legnagyobb társulata s a legjobbnak mondott magyar színházak közül bármelyik. Azokat hívja meg. akiket akar. így aztán ebben a színházban nagyon gyakori,, hogy olyan társulat ad elő valamely művet, amilyent egyetlen színház sem tudna kiállítani. Válo­gatott erők lépnek itt fel; egy-egy előadás valósággal sztárparádé. De itt kap (.kapott) álltaimat számos na­gyon tehetséges fiatal színész, szí­nésznő is a kiugrásra. A Játékszín jelenleg a követ­kező magyar darabokat tartja műsorán: Szép Ernő: Aranyóra; Füst Milán; Mali néni; Zágoni—Nóti—Eisemann: Hyppolit, a lakáj; Szakonyi Károly: Adáshiba; Hubay Miklós: Tüzet vi­szek; Csurka István: Nagytakarítás, Vészi Endre: A sárga telefon; Fejes Endre: Cserepes Margit házassága; Kipling—Horváth Péter: Maugli; Békés Pál: A kétbalkezes varázsló; Körmendi János—Gálvölgyi János: Jókedvet adj! Tizenegy produkció. Ebből a Máli néni az évad megle­petése, a Tüzet viszek pedig egy-két hete a spanyolországi, sitgesi szám- házi fesztiválon a főszereplő Bubik Istvánnak a férfi alakítás díját hoz­ta. Nem rossz értékmérő. Takács István , n Nem kiadványt, köte- .tet vagy sorozatot jelöl a fenti Cím. Egyszerűen csak azt közli: van Bu­dapesten, a Lenin körút 106. alatt, egy kicsiny színház, mely a Játékszín nevet vi­seli, — s műsorán magyar drámá­kat tart. Ezért: magyar játékszín a Játékszín. No de mi ebből a feltűnést keltő? Miért érdekes, ha egy magyar szín­ház magyar darabokat játszik? Akár a Lenin körúton, akár máshol szer­te kis hazánkban? Hát végtére is a .magyar játékszínnek, azaz a magyar színháznak nem elsődleges feladata, hogy magyar műveket játsszon ? Sőt: bármely nemzet színházának nem ugyanez a feladata? Könnyű lenne ezekre a szónoki kérdésekre egyetlen szóval, vagy egyetlen rövid mondattal válaszol­ni: de igen, az a feladata. Csakhogy. Csakhogy ami annak idején, a nemzeti nyelvű irodalmak kialaku­lásának régmúlt századaiban alap­vetően fontos volt — hogy tudniillik a nemzeti nyelv a színpadról is megszólaljon, onnan is hasson — az ma már nem küzdelem, irodalmi és politikai csatározás kérdése. Ez már régesrég eldőlt, — van nemze­ti (anya-) nyelvű színjátszás is, iro­dalom is, drámairodalom is, — kész, mit kell itt még kivívni? Jó, tudjuk, hogy a XIX. század elején nálunk :S, meg más közép-kelet-európai nemzeteknél is, a nemzet; nyelvű színjátszás, s a nemzeti nyelvű drá­mairodalom több volt művészeti kérdésnél. Politikai kérdés volt a javából, az elnyomó idegen hata­lommal szembeszálló nemzeti érzü­let egyik igen-igen fontos kifejezési formája. Elég, ha nálunk Katona Józsefre és Kisfaludy Károlyra, e mondjuk a lengyeleknél Mickiewicz- re vagy Slówackira gondolunk. S a nemzeti nyelvű dráma és -színját­szás nemcsak politikai tett volt, de politizált is, nemzeti sorskérdések- ről szólt, azokkal vitatkozott, azok­ból keresett kiutat. Függetlenségi törekvések, önállósodási politikai el­képzelések, szabad nemzeti állam­ról alkotott elképzelések — és drá­mairodalom, színház azóta sem jár­tak olyan szorosan kart kanba ölt­ve, mint akkor. De hát ennek vége. És mégis, egyetlen nemzet sem le­het meg manapság sem nemzeti nyelvű drámairodalom nélkül. Aki csak egy kicsit is tájékozott a ná­lunk gyakran oly túlzó áhítattal ke­zelt nyugati irodalmak friss dráma­termesében vagy a színházak bemu­tatói körül, észreveheti, hogy akár a francia, akár a német, akár az an­gol nyelvterületen a színházak mű­során az anyanyelvi dráma foglalja el a legnagyobb helyet, s ebiből is az élő, mai drámaírók műveié a több­ség. Az más kérdés, milyen minősé­gűek ezek a darabok; mennyi köz­tük a gyönge, a kommersz, a sike­rületlen mű, s mennyi a maradandó értékűnek tűnő alkotás. De vannak, színre kerülnek, a műsor gerincét alkotják. Az sem -biztos, hogy ezek­ből készülnek a legkiemelkedőbb előadások, hogy ezek adnak alapét egy-egy rendezőzseni színháztörté­neti értékű munkájához (bár a-z iga­zán remekműveket többnyire re­mekmívű előadások viszik be a köz- tudatiba). De mégis: a nemzeti drá­mairodalom, ha sok gonddal, pa­nasszal, ellentmondással Is, erősen jelen van a jelentős nyugati irodal­makban ' és színházművészetekben. A szocialista országokat ebben a vonatkozásban nem is kell emleget­ni. Azokban az anyanyelvi dráma- irodalom magától értetődően van jelén, s nem is akármilyen színvo­nalon. Ha valaki venné a fáradsá­got, s összeállítaná csak a legutóbbi tíz év szocialista drámatermésének javából egy kötetet, percek alatt rá kellene döbbennie, hogy egyetlen kötet, ha mégoly vaskos lenne is, nem tudná befogadni még az igazán legkiemelkedőbb munkákat sem. Amikor, a felszabadulás harminca­dik évfordulójára, nálunk megjelent egy hasonló összeállítás az 1945 és 1975 között írt legjobb magyar drá­mákból, akkor a kötet a Húsz drá­ma címet kapta, és csak két vaskos könyvben fért el ez a nagyon szű­kén mért válogatás. S így is kima­radtak nagyon fontos művek. Ha az összeállítás címe ötven dráma lett volna, akkor sem hígul fel a szín­vonal. S ha ma, a negyvenedik év­Reményt keltő kezdet Egy díszkőt és ami utána következik Szentendrén,^ Stéger-közi lakótelep kis terén pirogránit disz­kéiből csöBög á víz. Az alkotás a Magyar Iparművészeti Főiskola egyik tavaly végzett növendékének a munkája. Nem kell már sokáig várni arra, hogy a megye több településén, de a gyárakban, intézmé­nyekben is megjelenjenek a közízlést formáló, szép, praktikus tár­gyak, termékek. A Pest megyei Tanács és a Magyar Iparművészeti Főiskola megállapodása ugyanis nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy a főiskolai képzés jobban ráépüljön a megyei tárgy- és környe­zetkultúra hagyományaira, annak jelenére és jövőjének alakítására. Igazi megméretés • Mint korábban beszámoltunk ar­ról, a főiskolán nemrégiben új kép­zési rendszert vezettek be. amely a valóságos társadalmi, gazdasági igé­nyeket hivatott szolgálni. Ennek szellemében a hallgatók olyan diplo­mamunkák elkészítésére kapnak le­hetőséget, amelyek gyakorlati meg­méretést jelentenek. Ez a szándék szerencsésen találkozott a környezet szépítését, a szűkebb pátriánkban működő vállalatok termékeinek esz­tétikai korszerűsítését szorgalmazó megyei törekvésekkel. A főiskola egyebek között vállalta, hogy terveket, ajánlásokat, mintákat készít, előadásokat szervez, környe­zettervezési programokat dolgoz ki. Szentendrén alkotó- és továbbkép­ző központot. Gödöllőn kézműves műhelyt teremt. Nem kevesebb a megyei tanács kötelezettsége sem. Először is lépése­ket tesz azért, hogy széles , körű kap­csolat és együttműködés alakuljon ki a főiskola és a helyi tanácsok között. Anyagi és tárgyi feltételekkel támo­gatja az oktatási program megvaló­sítását. Szorgalmazza, hogy a főis­kola hallgatói gyakorlati képzés ke­retében részt vegyenek a megyei vállalatok, intézmények, intézetek kutatási, gyártmányfejlesztési és környezettervező munkájában. Segí­ti az. ösztöndíjszerződések megköté­sét-. a főiskola által ajánlati* véfjzős hallgatók elhelyezkedését. / \n Ennyit az előzményekről, s most lássuk, mi történt azóta. Valamivel több, mint hat hónapja él a szer­ződés, és egyik félnek sincs oka a szégyenkezésre. Kertész múzeum — Tájékoztattuk a helyi tanácso­kat. kértük, hogy vegyék számba azokat a területeket, ahol lehetséges az együttműködés — mondja Colo­nies Lajos, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának munkatársa. — A két leginkább érintett város­ban, Gödöllőn és Szentendrén külön megbeszéléseket tartottunk. Ugyan­akkor az ipari osztállyal közösen összehívtuk az ipari szövetkezetek, a gyárak, üzemek vezetőit is, akik a továbbiakban a közbülső láncszem, a tanács kiiktatásával vették fel a kapcsolatot a főiskolával. Ezért er­ről nem tudok bővebbet mondani, csak annyit, hogy már az első talál­kozás is hozott eredményeket. Akad­tak vállalatok, amelyek szívesen látnának hallgatókat nyári gyakor­latra, a Váci Forte pedig segítséget ígért a főiskola fotó száliának elin­dításához. A nem valutaigényes termékeiből ingyen fedezi a szük­ségleteket. — A tanácsoktól több javaslat ér­kezett — folytatja Goiovics Lajos. — A ráckevei tanács a Szigetbe csé­rül elszármazott világhírű fotómű­vész, André Kertész 50 képből álló, állandó kiállításának létrehozásához kért segítséget. Az elképzelést a Művészeti Alap. a Fotóművészek Szövetsége, a Főfotó és a Pest Me­gyei Múzeumok Igazgatósága is tá­mogatja. Már megvásároltak egy ré­gi házat, ahol elhelyezhetik az anya­got és az azt kiegészítő dokumen­tumgyűjteményt. A szigetbecsei épü­letben alkotóműhely és egy idősza­kos kiállításokra alkalmas terem is helyet kapna. A főiskolától a beren­dezés megtervezését kérik. A rác­keveiek segítséget várnak az Árpád Múzeum új, állandó kiállításának rendezéséhez is. Az aszódi tanács a helyi művelődési ház belső terei­nek átalakításához remél ötleteket, terveket. Mindhárom kérést továbbí­tottuk a főiskolának. A gödöllőiek egyenesen a főiskolá­hoz juttatták el javaslataikat. Meg­bízást adtak a városi tanács idén elkészülő új épülete berendezési ter­vének, valamint egy odaillő kerá­mia kompozíció elkészítésére. Fel­kérték a főiskolát a helytörténeti múzeumnak kiszemelt barokk épü­let belső terveinek elkészítésére és a rendelőintézet megszépítésére. A főiskolán a beérkezett ajánla­tok alapján állították össze a kö­vetkező tanévben végző hallgatók dipfomaiei'ádátáít'.:'' Többet1 elfogad­ták; néhányat elvetettek, mérlegelve azt, hogy mire futja a Tehetőségek­ből. Csak azt vállalták, amit felelő­sen el tudnak végezni, — Az már bizonyos, hogy bekap­csolódunk André Kertész állandó ki­állításának megvalósításába — mondja dr. Szilvásy Zoltán, a Ma­gyar Iparművészeti Főiskola főtit­kára. — Elfogadtuk a gödöllői aján­latot is: megtervezzük a városi ta­nács esztétikai arculatát, elkészítjük a kerámia kompozíciót. Ennek kivi­telezését a pécsi Zsolnay Porcelán- gyárra szeretnénk bízni. Megtörtén­tek az első. lépések a szentendrei al­kotó- és továbbképző központ kiala­kítására is. Erre a célra a régi piac­tér melletti Bodor-házat szemeltük ki. Amint a tanács befejezi a kisa­játítási eljárást, megnyugtatóan ren­dezi az ott lakók sorsát, akkor elhá­rul az akadálya annak, hogy meg­alapítsuk a főiskola kihelyezett ta­gozatát. A gödöllői kézművesképzés helyszíne még bizonytalan. Több al­ternatíva kínálkozik: szóba jöhet a Szabadság téri egykori testőrlakta­nya, de a városi tanács hamarosan megüresedő épülete is. Elsődleges szempont, hogy a lehető legkisebb anyagi ráfordítással érjünk célt. Hogy a főiskola komolyan veszi a dolgát, nem feledkezik meg vállalá­sairól. azt a diplomafeladatokat tar­talmazó 23 oldalas iratcsomó is bi­zonyítja. E szerint rendezik a szent­endrei piacteret, ahová utcabútoro­kat terveznek, csakúgy mint a bel­városba. A dömsödi művelődési ház különtermébe gobelin kerül. Széles körből Pest megye nem sajátíthatja ki. a főiskolát, a témavázlatok többsége országos kitekintésű. A tanyai,épü­letek idegenforgalmi hasznosításától, a kelmék, formaruhák, cipők terve­zésén át a műszerek küllemének megálmodásáig sok minden belefér. Mint ahogy a megrendelők is széles körből kerülnek ki. Közöttük van a Budaflax, a Tanért, az Alutröszt. a BKV, az Alkotó Ifjúság Egyesülés; hogy csak a legnevesebbeket erplít- sük. És ott vannak a Pest megyei in­tézmények, vállalatok is. A főiskolá­nak más megyével nincsen intézmé­nyes.' • szerződéssel > szabályozott- «kap­csolata. Persze nem annak örülünk, hogy másnak nincs, hanem annak, hogy nekünk van. Mert ez is hozzá­járulhat ahhoz, hogy környezetünk, tárgyaink, s ezek által életünk- is jobb, szebb legyen. Az első eredmé­nyek reményt keltők, várjuk a foly-- tatást. Kövess László Komit« Juci és Márkus László Szakonyi Károly: Adásaiba című darabjának előadá­sán a Játékszínben ADIOFIGYELO LETEZÖ TANÁCSTAG. Miért, le­het nem létező is? Lehet, illetve le­hetett, de most már biztosan nem vá­lasztják meg, inkább a. másik jelölt­nek van esélye. Mert az nem elég, ha a tanácstag neve ki van írva a lép­csőházakban, ha az illatőt sehol sem lehet megtalálni, sőt még a tanács­nál sem ismerik. Egy budapesti je­lölő gyűlés felszólalója számolt be az esetről, amely a rádió Közéleti térkép című műsora jóvoltából jutott el a hallgatókhoz. A méltatlankodó állampolgár azt is hozzátette: létező tanácstagot akarunk. Kapás Irén és Szigethy Anna ri­portműsora az alapállásból közelített a közéletiség kérdéseihez, hogy nem­csak arra van szükség, hogy az em­berek elmondhassák a véleményü­ket, problémáikat, hanem arra is, hogy annak foganatja legyen. Vagy­is, olyanok kapnak társadalmi meg­bízatást, akik nemcsak élvezik, ha­nem később meg is felelnek a vá­lasztók bizalmának, kiállnak az ér­dekeikért. A jelölő gyűlések hangula­tát felelevenítő montázs megerősítet­te, hogy az állampolgárok kihasznál­ják az új választójogi törvény adta lehetőségeket. Az is előfordul, hogy jó barátok, munkatársak kerülnek fel ugyanar­ra a jelölő listára. Valóban szokatlan helyzet, hogy volt iskolai padtársak, vagy egy nagyvállalat igazgatója és párttitkára egymással versengenek a szavazatokért. Ám akadt olyan hely­szín is, hol a megkérdezettek szükség, telennek érezték a többes jelölést. Ahogy egy idős tiszafüredi ember megfogalmazta: a mostani képvise­lőnknek ismertem az apját, a nagy­apját, eddig is sokat tett értünk, hát ragaszkodunk hozzá továbbra is. A műsor készítői ilyen és ehhez hason­ló jelenségekre szintén rámutattak, olyanokra, amelyeket bárki tapasz­talhatott a jelölő gyűléseken. BIORITMUS. Hat kis riportot sű­rített bele a húszperces adásba Sár­kány Vera szerkesztő műsorvezető. Az ilyen összeállításoktól érdekes, aktuális tudnivalókat vár a hallga­tó, ám ez a vágya ezúttal csak többé- kevésbé teljesült. Az első két téma ugyanis nem tartogatott újdonságo­kat: ki ne lenne tisztában a kávé hatásával, és ki ne tudná, hogy a leg­jobb kényelmes cipőben járni? Jól tette, aki mégsem kapcsolta ki a készülékét, mert ezután felfelé ívelt a Bioritmus műsorának színvo. nala. Megtudhattuk például, hogy a reumazselének és a nagy Hemomt kenőcsnek nemcsak a reklámja, ha- ném a használata is hatásos. Szintén egészségügyi témának járt utána a riporter a szegedi női klinikán, ahol sokat ígérő kísérleteket folytatnak egy hormonális vegyülettel. A készít­mény úgy szakítja meg a terhessége!. hogy más szervek működését nem befolyásolja, nincs mellékhatása. Adalékok hozzáadásával valószínű­leg 100 százalékos védettséget ad. Sajnos a végére ismét leült a mű­sor. Az utolsó riport körülbelül a kö­vetkező logikai láncra volt felfűzve: az ősember egészségesebben táplál­kozott. mint a ma embere, mert sok növényi eredetű élelmet fogyasztott. Ha mi is olyan egészségesen akarunk táplálkozni, mint valaha az ősember, akkor együnk sok zöldséget és gyűr mölcsöt... TÍZ PERCBEN. Tegnap a soly­mári művelődési ház volt a helyszí­ne a közkedvelt déli játéknak és muzsikának, A rádió figyelmessége annak szólt, hogy ma csendült fel kilencedszer a solymári zenei hetek szignálja. A rangos. esemény első­sorban a kórusmuzsika fesztiválja, erre kérdés is utalt, amelyre helyes válasz érkezett, csakúgy, mint a többire. A négyszáz forint mellé a Solymári Vegyesipari Szövetkezet és a PEMü is felajánlott ajándékokat. A műsor végén felcsattanó tapsból érzékelni lehetett — amit Boros At­tila is megerősített , sokan voltók kíváncsiak a játékra. K. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents