Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
4 1985. ÄPRIUS 1. HÉTFŐ bTv-figyelőb Hét szűk esztendő után Thália űj otthona Cegléden Kalendárium. Törzsközön_ Béget toboroztak maguknak a szolgáltató és az ismeretterjesztő műsorok. A recept a következő: vágy néhány érdekes témát, fűszerezd aktuális információkkal, mindezt gyúrd össze és ne feledkezz meg a kellő tálalásról. Dr. Juhász Árpád, a televízió ismeretterjesztő magazinjának, a Kalendáriumnak műsorvezető-szerkesztője jó szakács módjára állította össze a menüt. Az első tavaszi adás hatvan percébe hat riportot és seregnyi tudnivalót sűrített. A műsor ezútal is elkerülte a műfaj csapdáit. Tudniillik azt, hogy ne legyen sértően kioktató, s ugyanakkor ne engedjen a színvonalból sem. Meghagyja a nézőt abban a kellemes hitében, hogy tulajdonképpen bennfentesként úl a képernyő előtt, s csupán kiegészítést kap arról, amiről már valahol olvasott, hallott. Erre az ügyes fogásra épült a Zalán futásáról szóló összeállítás, és a földrengések okait feltérképező blokk. Majd egy huszárvágással a tavaszi kerti munkákra tereli a figyelmet, annak is egy különleges ágára, a sziklakertépítésre. Aztán megint olyasmi következik, amihez mindenki ért: ez pedig a betegség, a kórház, a rehabilitáció. Szó esik még a húsvéti szokásokról, könyvekről. kiállításokról, s arról, hol lehet még ilyenkor is síelni a környező országokban. A meghívott szakértők közben elmondják a véleményüket, válaszolnak a nézők telefonon feltett kérdéseire. A múlt pénteki adás újra meggyőzött arról, hogy ez a sorozat a főműsoridőben is megállná a helyét. Igaz, akkor éppen azokhoz nem jutna el, akik a Iegéhesebbek a tudásra — a gyerekekhez. EleslÖV CSZCt. péntek esti randevú divatos témával, vállalkozással foglalkozott. Az ifjúsági szerkesztőség . műsora azt firtatta, hogy o fiatalok képesek, készek-e a vállalkozásra, s hogy egyáltalán milyen lehetőségek kínálkoznak erre. Valamennyien tudunk példát hozni arra, hogy milyen tanulságokkal jár az iskolából kilépni az életbe. Nem mindig alakul úgy a sorsunk, ahogy elképzeltük, mert a diploma, a képességek sem nyújtanak erre garanciát. Egy pályakezdő építészmérnök elmondta, hogy három év alatt sem sikerült kikecmeregnie a papírmunkából, eddig nem kapott értelmes feladatot. Már nem is merne valami komolyabb dologba belefogni, mert elbizonytalanodott. Nem szokott hozzá az önálló gondolkodáshoz, cselekvéshez, a vállalkozáshoz, mert a középiskolában nem, az egyetemen is alig követelték ezt Kár a könyvnek a címe Az aprófalvak közélete és ifjúsága, mégis ennek az írásnak a címében a „közérzet” szót írtuk, mert a kötetben foglaltak erről szólnak. Arról, hogy miként él manapság az aprófalu, hogyan gondolkodnak benne az emberek, milyen gondjaik vannak, hogyan reagáltak arra a településpolitikára, amely a hatvanas évek végén, a hetvenes években kialakult. Egy tudományos konferencia anyaga összegyűjtve, rendszerezve. Az aprófalvak főleg az _ ötszáz főnél kevesebb lakosú települések, de ide számíthatjuk még az ezer lakosú alatti te* lepüléseket is, bár az ő gondjaik, ha sokban megegyeznek is a kistelepülésekkel, mégis másabbak, mert történelmi múltjukban jobban kiépültek a települések intézményei, igazgatási és kulturális létesítményei, iskolák, tanácsházak, egyházi szervezetek stb. Enyedi György akadémikus azt vizsgálta előadásában, hogy az aprófalvaknak milyen szerepük van a társadalmi munkamegosztásban. Az aprófalvas településhálózat nem egyedüli magyar „specialitás”, hanem közép-európai jellegzetesség, hagyományos falutípus, amely a középkori faluhálózat tőle. Hasonlóan nyilatkozott egy másik fiatalember, aki türelme fogytán szabadúszónak állt. Vállalta ezt az életformát, jól keres és zavarban lenne, ha hirtelen tervezői fizetésből kellene, eltartania a családját. Megtalálta viszont a helyét az az ifjú pszichiáter, aki a János Kórház mentálhigiénés osztályán dolgozik. A szerencsének tudja be, hogy elnyerte az állást, holott tulajdonképpen önmagát menedzselte. Mert ahhoz már semmi köze nem volt Fortunának, hogy egyetemista korában is ápoló, gondozó volt és mentőzött. A műsorból az is kiderült, hogy akadnak jó kezdeményezések. Az egyik főiskolán a három év tanulmányi idő tizenkét hónapját üzemekben, felelős munkával töltik el a diákok. Másutt egyetemi gé- emkák, kisszövetkezetek létrehozásával kísérleteznek, s ezt a Művelődési Minisztérium is támogatja. Azonban az intézmények vezetőitől függ, hogy hol, milyen feltételekkel indulhatnak. Bonyolítja a helyzetet, hogy az egyetemek nem érdekeltek a társulások megalakulásában, mert ezzel saját maguknak teremtenek konkurrenciát. A legígéretesebb vállalkozást, egy kisáru- házat a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola hallgatói alapították. Az újpalotai Mini Centrum forgalma, vezetési stílusa a hozzáértőket is meglepte. Egyikük találóan jegyezte meg: így lehet belekóstolni a szakmába, mert ez már éleslövészet, de még nem háború! A Mafilm Balázs Béla filmstúdiójában több alkotást forgatnak. Befejezéséhez közeledik Gulyás Gyula és Gulyás János Balladák filmje című alkotása, amely Kallós Zoltán néprajztudósról, balladakuta- tóról készül. Cantu Mari és Pázmándy Kata Az emberevő szerelme című, magyar—NSZK koprodukcióban készülő modern mesefilmjében a videotechnikát alkalmazta produkciója rögzítéséhez. A Simonffy András novelláját feldolgozó produkció gyermektörténetet mond el az ötvenes évek elejéről, hőse egy általános iskolás fiú, aki társaival. illetve családjával konfliktusba kerül. Az idős emberek magára maradottságáról készít dokumentumfilmet Balogh Gábor. Vakond a címe Enyedi Ildifennmaradása, részben pedig földrajzi (domborzati viszonyok, erdők) tényezőkkel magyarázható. Az országnak 3025 községéből 1980-ban 832-nek volt 500-nál kevesebb lakosa, s több mint negyedmillió ember lakott bennük. Ennek a községcsoportnak egynegyede vándorolt el városba vagy nagyobb községekbe, de még mindig szép számmal élnek otthon. Enyedi állást foglal az aprófalvak mellett, szükség van arra, hogy megszüntessük korábbi hátrányos helyzetüket, legalábbis többet törődjünk velük. Szoboszlai György az aprófalvak érdekképviseletét és az államszervezetben elfoglalt helyzetüket vizsgálta. Megállapítja, hogy már a felszabadulás előtt közigazgatásukat körletesítéssel oldották meg. A háborút követően önállósultak, majd a tanácstörvény bevezette a közös tanács intézményét, ezzel lényegében a korábbi gyakorlathoz tért visz- sza. A baj az volt. hogy a települések túlzott államosítása, Ma délután ünnepi nagygyűlés keretében veheti át Cegléd város tanácselnöke a felújított, korszerűsített színház- termet. Bármely település büszke lehetne egy ilyen létesítményre, különösen egy olyan színházszerető város, mint Cegléd. Thália követeit mindig szívesen és örömmel fogadták az itt élők. A színielőadások látogatásának hagyományai vannak Cegléden. Fából épült Az első, fából épült állandó Színház 1881-ben nyílt meg a Bánk bán előadásával. A kezdetleges létesítmény bezárása után hosszabb ideig színház nélkül maradt a város, egészen 1927-ig, amikor az ipartestület kezdeményezésére elkészült a kultúrpalotának elkeresztelt épület. A Ceglédre érkező színtársulatok pontosan fél évszázadon keresztül játszottak itt. A színháztermet 1977-ben kellett bezárni; már nem felelt meg korunk követelményeinek. A világítást mindössze hat reflektor szolgáltatta. A helyiség szinte fűthe- tetlen volt. Előfordult, hogy a zenekari árokban mindössze három fokot mutatott a hőméTörténelem és néprajz címmel tudományos konierenciát rendez április 5—6-án Debrecenben a Magyar Történelmi kó filmjének, amelyben nyolc kamera rögzíti ugyanazokat a jeleneteket, s az így kapott képek átfolynak egymásba. A cselekmény egy szürrealista világban játszódik, ahol a felkelő nap egyfajta vetítőgépként működik. Hozz nekem egy piros virágot címmel kísérleti filmet forgat Peternák Miklós. A mű arra keres választ, hány jelentési rétege, megfejtési módja lehet egy képnek. Játékfilmet forgat Noah Delta II. címmel Michael Pilz osztrák rendező. A magyar—osztrák—NSZK koprodukcióban készülő alkotás az elbizonytalanodásról, az emberi értékvesztésről szól. A videózást mutatja be Bonta Zoltán Videoplus című tanulmányfilmje. Ez egy művész szemszögéből elemzi a videotechnika alkalmazásának lehetőségeit. intézmények felszámolása következtében szinte megszűntek a helyi lehetőségek, a közélet, s így a közérzet is romlott. Szinte mindenben ki voltak téve a felsőbb szintű politikai, adminisztratív döntéseknek, s így a helyi igények hátrányt szenvedtek. Nyitrai István az ifjúság helyzetét és a KISZ lehetőségeit és feladatát elemezte, rámutatva arra, hogy az apró- falvakban még inkább hátrányos helyzetbe kerülnek a fiatalok, ezért aztán könnyen búcsút mondanak szülőfalujuknak. Hangoztatta, hogy a KISZ-nek valóban többet kell törődnie az apró- és kisfalvak fiataljaival, hogy azok megtalálják a számításaikat odahaza is. Többen foglalkoztak a társadalmi szerkezet változásaival, míg mások saját területük helyzetéről számoltak be. Dr. Dányi Pál, az emberközpontú gondolkodásról beszélt. Szerinte szükség van arra, hogy az ott élők véleményét jobban megismerjük, s ezt tekintsük gondolkodásunkban érdemierő. A társulatok sem szívesen vállalták már itt a fellépést. Csomós Mari például ezen a színpadon kapott tüdőgyulladást. A terem rossz akusztikája miatt a nyolcadik sortól hátrább alig-alig lehetett hallani a színészeket. Lür Istvánnal, a ceglédi művelődési központ igazgatójával járjuk a felújított épületet. Szinte hihetetlen, hogy a felsorolt hibák erre a színházteremre vonatkozhattak. Elegáns előcsarnokok, lépcsőházak, ízléses nézőtér. És ami a legfontosabb: a színházterem technikailag mindent tud. Reflektorok arzenálját lehet vezérelni a három íróasz- talnyi keverőpulttól. A hangosító berendezések hasonló színvonalúak. A színpad mérete és felszerelése ugyancsak megfelel a kor követelményeinek; a legkényesebb igényű társulatot is kielégítheti. Régi vagy új? — Hosszan tartott a vita annak idején — mondja Lür István —, érdemes felújítani az épületet, vagy inkább másikat kellene építeni. Most már bárki beláthatja, hogy ez volt a szerencsésebb megoldás. EnyTársulat, a Magyar Néprajzi Társaság, az Országos Pedagógiai Intézet és a Hajdú-Bihar megyei Tanács. A kétnapos eszmecsere folytatása annak a tanácskozás-sorozatnak, amely a korábbi években a történelem és a földrajz; a történelem és az irodalom, valamint a történelem és a technika kapcsolatrendszerét vizsgálta a tudományban és az oktatásban. Ez alkalómmal a néprajz és a történelem összefüggéseit, a kutatási területek érintkezési pontjait, a közös gondokat vitatják meg a szakemberek. A két tudományterület képviseletében Balassa Iván, a Magyal Néprajzi Társaság elnöke és Mákkai László, a Magyar Történelmi Társulat elnöke általános áttekintést adnak a témáról. A területi kutatások lehetőségeiről, a tájnak a népi művelődésben meghatározó szerepéről, a népművészet és a népi művelődés korszakairól — társadalmi és szociológiai szempontokat is felvetve — Paládi-Kovács Attila, Faragó Tamás, Benda Gyula, Orosz István, Csilléry Klára és Benda Kálmán tart előadást. A felkért hozzászólók elemzik a téma oktatási vonatkozásait. ges információnak. Reálisan mérjük fel a lehetőségeket. Nem szabad elfeledkeznünk a tényekről, arról, hogy összességében mennyi eszköz áll rendelkezésünkre településfejlesztésre, vagy hogy a népgazdaság egyáltalán mennyit tud fejlesztésre fordítani. A vitát hasznosnak ítélte, mert felkeltette az ország közvéleményének figyelmét, s hozzájárult az aprófalvak lakossága közérzetének javításához. Ugyanis már az a tény, hogy beszélünk a gondokról, a lehetőségekről, javítja a közérzetet. A konferencia ajánlásokat fogadott el, amelyet a kötetben szintén közölnek. A szerzők hangoztatják, ^ hogy a konferencián elmondottakkal, azok összefoglalásával nem zárják le a településkategória gondjainak megoldási folyamatát, hanem a könyvet azzal a reménnyel ajánlják az aprófalvak sorsa iránt érdeklődő, azokért tenni akaró olvasók figyelmébe, hogy a kötetben foglaltakkal, gondolatokkal, javaslatokkal együttműködésre ösztönözzenek. A kötetet a Kossuth Kiadó éppen ezzel a szándékkal jelentette meg, amellyel csak egyet lehet érteni. Gáli Sándor nyi pénzért — 70—80 millió forint — ilyen színvonalú új színháztermet lehetetlenség lett volna tető alá hozni. Nem beszélve arról, hogy az épület jellegzetes színfoltja a városképnek. Bármerre megyünk, mindenhol takarítók, munkások szorgoskodnak: készülnek az ünnepélyes átadásra. A falakról még hiányzik a dekoráció. A városból elszármazott színészek portréi díszítik majd az előcsarnokokat. Külön mutatják be — fotókkal, dokumentumokkal — Patkós Irma színészi pályájának főbb állomásait. A látogatók bepillantást nyernek majd Cegléd színházi életének múltjába is. Egy korszerűtlen, régi épület felújítása nem csekély tervezői feladat. Ezt a munkát a Pest megyei Tanács; Tervező Vállalat szakemberei — Nyíri István vezetésével — és a Dél- Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és húsznál több alvállalkozó dolgozói oldották meg dicséretesen. Az első ünnepi előadást az ő tiszteletükre rendezték, még az átádás előtt. Minden jegy elkelt — A hetvenes évek elejétől kezdve folyamatos és következetes műsorpolitikánk volt — mondja Lür István. — A közönség elsősorban a köny- nyebb műfajú előadásokat igényli. Ezt figyelembe vettük, de a helyes arányokat mindig megtartottuk. Nagy hangsúlyt fektetünk a gyermekelőadásokra. Hiszek benne, hogy a mai iskolások lesznek a jövő színházlátogatói. A számok is igazolják, hogy helyesen gondolkodtunk: 1972-ben 212 bérletet adtunk el. 1977-ben, az utolsó évben, már 1009-et. Hogy a színházi szempontból hét szűk esztendő után miként változtak meg a közönség szokásai, azt még nem lehet tudni. Az elkövetkezendő időszak a kísérletezésé, az érdeklődésfelmérésé lesz. A kínálat gazdag, számos színház vezetői már megnézték az épületet, és egybehangzó a véleményük: ide szívesen jönnek. Még a Thália Színház is vállal föllépést Cegléden, pedig ők harminc éve nem tájolnak. A többi már a közönségen múlik. Anny; bizonyos, a nyitó előadásra, a József Attila Színház A régi nyár című produkciójára minden jegy elkelt. M. Nagy Péter Pöttöm gyerekek bámulnak bele a világba, ebbe a megmagyarázhatatlan forgatagba, amelyben egyelőre nehéz eligazodniuk. Szívmelengető élmény tetten érni, hogy mit látnak, tudnak, éreznek, s azt hogyan adják vissza ezek a kis madárcsontúak. A játék és komoly felismerések elegyednek azon a gyermekrajz- kiállításon, amelyet hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából rendeztek a vecsési 6. számú óvodában. Négy évtizede talán még a szüleik sem éltek, vagy ha igen, akkor ’nátulgombolósak voltak. Magam is e korosztályhoz tartozom, s tudom, a negyvenes-ötvenes években kevesen jártak bölcsődébe, óvodába. Azért, mert alig voltak ilyen intézmények, és azért is, mert a szülők idegenkedtek tőlük. Nem születhetett ennyi rajz, gyurmafigura, a zsírkrétát pedig még hírből sem ismertük. Talán ezért is szembetűnő az eszközhasználat gazdagsága a kiállításon. Nyomon követhetjük, hogyan változnak. formálódnak, ügyesednek a gyerekek az eltöltött három év alatt. A legkisebbek még csak vonalakat huzigálnak, számunkra érthetetlen ábrákat rajzolnak. A korosabbak már megtanulnak bánni az ecsettel, az ollóval, a ragasztóval. Papírhajókat hajtogatnak, árbocot ragasztanak, színeket hordanak fel. Az iskola felé araszolok még Balassi Bálintról Vall az archívum Balassi Bálint kalandos életének újabb, eddig isme- retlen epizódjaira derített fényt a Pécsett élő Tóth István irodalomtörténész. A pozsonyi levéltár — a Szlovákiai Állami Archívum — XVI. századi magyar okiratanyagában olyan dokumentumokat, talált, amelyek hitelesen számolnak be a költő egyes tetteiről. Balassi Bálint bujdosásáról mindeddig csupán egy latin nyelvű rövid közlés maradt fenn, s a Búcsú a hazától című verse, amelyet elindulása előtt írt. A pécsi kutató a Pálffy-család levéltárában talált egy levelet, amely a költő meneküléséről számol be. A Surány várában 1589-ben kelt levelet Forgách Simon, a híres törökverő hadvezér írta Pálffy Miklós pozsonyi főkapitánynak, akit baráti kapcsolatok fűztek a költőhöz, és később Balassi az ő hadseregébe állt be Esztergom ostrománál. A magyar nyelvű szöveg azt beszéli el, hogy mikor és milyen körülmények között hagyta el a költő Magyarországot. Ugyancsak Pálffy Miklósnak szólt az a levél, amelyet 1593- ban Joó János pozsonyi sze- mélynök írt, és azt beszéli el: miként szöktetett meg Balassi Bálint egy apácát a nagyszombati klastromból. Tóth István — egyéb források alapján — arra a következtetésre jutott, hogy a zárdából kimenekített nő a költő utolsó nagy szerelme volt. Fulvia, akinek röviddel előbb titokban gyűrűt küldött. Fulvia pedig nem más, mint a szigetvári hős leánya: Zrínyi Ilona. A kétszeresen megözvegyült asszony ugyanis az akkori szokásoknak megfelelően kolostorba vonult, s talán harmadszor is férjhez ment volna, mégpedig Balassi Bálinthoz, de a költő a rákövetkező évben— negyvenesztendős korában — halálos sebet kapott Esztergom falainál, A magyar reneszánsz legnagyobb költője a gyanúsításokkal. fenyegetésekkel, üldözésekkel terhes időben gyakran használt titkos írást a levelezésben, de alkalmazta költeményeinek sorkezdő betűiben és ajánlásaiban is. A titkos írás kulcsának megfejtése számos érdekes felfedezéshez segítette hozzá a pécsi kutatót, így Fulvia személyének azonosításához Zrínyi Ilonával, valamint a legismertebb magyar széphistóriák — köztük az Ar- girus királyfiról szóló mű — szerzőjének Balassi Bálinttal való azonosításához. leleményesebbek. Mosolyra ingerlőén elevenednek fel az állatkerti séták, a mesekönyvek élményei, alakjai. Sóból- lisztből. gyurmából formázott figurák, textilre festett motívumok üzennek a felnőtteknek erről a sajátos világról. Sok a telitalálat. Például az egyik rajzon feltűnő utcarészlet egyforma házai, kerítései. Akár a valóságban. A család ábrázolása sem tanulság nélkülh Apuka bajusszal, szakállal, a tévé előtt ülve, anyuka fölék- szerezve, illetve bevásárló szatyorral. Hol egyikük, hol másikuk alakja nagyobb, egymás kezét fogják, vagy sem. A gyerekek előttük, mögöttük, vagy a rajzlap legtávolabbi sarkában. Még nem tudják, csak érzik a helyüket a világban. Az egyik asztalon Magyarország domborzati térképe, agyagból formázva. A nagyobb városokat kis zászlók jelzik, Vecsésre egy káposztafej hívja fel a figyelmet. A Csillagok háborújának meséje az ő fantáziájukat is megragadta. A rombolást komor, sötét, a békét élénk színekkel ábrázolják. Gyerekek játszanak a réten, körülöttük virágok, állatok. Az égbolton repülőgép közeledik, pusztítást szór. A levegőben zuhanó bomba erélyes krikszkraksszal van áthúzva. Virágfüzér nyílik belőle., . A kiállítás e hét végéig látható. K. L. Politikai könyvek Az aprófalvak közérzete Kövess László A Balázs Béla Stúdióban Érdekes, új alkotások Tudományos konferencia Történelem és néprajz Gyermekrajz-kiállítás Vecsésen Ahogyan a világot látják
