Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-17 / 89. szám
wírfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 89. SZÄM 1985. ÁPRILIS 17. SZERDA Sok lelkes hozzászóló Jelölő gyűlés a Kertész utcában Mire kíváncsi a választó? Alaposan megtelt a Kertész utcai óvoda fogláikozótérme hétfőn délután hatkor. A 16. választókerületből hatvanötén gyűltek össze hogy szavaZza- nak a tanácstagjelölésekről. Á jelölő gyűlés levezető elnöke. Varga Sándorné. a 7. számú népfrontkörzet titkára volt.- Előadónak dr. Poráts Mariát, a Bélésárugyáir párttitkárát hívták meg. A jelölő bizottság további három tagját a jelenlevő választók közül kérték fel. A levezető elnök első szavaiban felhívta a figyelmet, hogy a jelölés teljesen demokratikusan történik, és a korábbiaktól eltérően, legalább két jelöltet állítanak. Dr. Poráts Mária előadásában’ ismertette a város utolsó öt évbein elért eredményeit, valamint az öt éve választott tanácstagok munkáját. Dicsérő.! eg szólt a hetven tanácstagról, megköszönve tevékenységüket. Köszönetét mondott a laikosságnak az aktív társadalmi munkáért, aminek értéke az utolsó tervidőszakban 120 millió forint volt. Hangsúlyozta, hogy e segítség nélkül a tanácstagok munkája sem lett volna hatékony. Az előadó végül bemutatta' a két javasolt'jelöltét. Kapós1 Katalint es Somogyi Lászlót. Kapás Katalin huszonegy éves. a Kötöttárugyár dolgozója. A gépipari szakközépiskolában .tanult, ahol 1930-ban bekapcsolódott a KISZ-moz- galomba. Egy év múlva az iskolai KISZ-bizottség tagja. Jelenlegi munkahelyén 1934 óta a vállalati KlSZ-bizottság titkára. A közélet iránt érdeklődő fiatal. Jó szervezőkészsége. pozitív emberi tulajdonságai miatt javasolják jelöltnek. Somogyi László harminckilenc éves. a Forte gyár dolgozója. 1973 óta tagja a városi tanácsinak. Először az ügyrendi bizottságban majd a végrehajtó bizottságban tevékenykedett A testületi üléseken véleményét bátran elmondja, .munkatársai szeretik, tisztelik. Választókerületében beszámolóit rendszeresen megtartotta. Munkahelyén a pártbizottság fegyelmi bizottságának tagja, A bemutatás után a hozzászólók kezei tétovázás nélkül emelkedtek a magasba. Már az előadás alatt is tettek néhány megjegyzést egymás között. ezeket most nyíltan is elmondták. Helytelenítették, hogy a városról csak általában hangzott el értékelés, ugyanakkor kevesebb szó esett szőkébb .lakókörnyezetükről, annak is gondjairól. o A hozzászólók pótolták mindezt. Először Rikszer Ferenc kért szót, felhívta a figyelmet a balesetveszélyes átkelésre az ABC-árúházhoz. Felháborodott hangon beszélt az egyedieket fölváltó központi antennáról, amelyek jiem működnek kielégítően. Lukács Rudolf a környezet- védelem hiányosságairól szólt, annak hajmeresztőén kézzelfogható voltáról lakóhelyén. Örömét fejezte ki, hogy a jelöltek fiatalok, de ugyanakkor aggodalommal vonta kétségbe, hogy tisztában vannak azzal, milyen nehéz feladatot vállalnak. Kettler László szerint ezen a gyűlésen aligha tudják megoldani ezeket a gondokat, ezért inkább a szavazás jelentőségére terelte a figyelmet. Elmondta, hogy a választók többsége — akik nem jöttek el megismerni a jelölteket — csak találomra, meggyőződés nélkül fog szavazni. Kérte a jelenlevőket, hogy számoljanak be azoknak, akik nem voltak jelen; és győzzék meg őket. melyik jelöltre lesz érdemes szavazni. Az utolsó felszólaló dr. Mo- nori Balázs, a városi tanács vb-titkára volt, aki elmondta hogy naponta sok ezer gond keletkezik és oldódik meg. Ezek mindegyikével nem találkozhatunk mindnyájan, csupán azzal, ami közvetlenül érint. Hogy melyik lesz a panasz, amit orvosolni tudnak, — sóik mindentől függ. Kinefc- kiinek más a fontos. Egy a lényeg: mindenkor együtt kell cselekedni a választott tanácstaggal, a két jelölt bármelyikére is szavaznak. Amikor szavazásra került a a sor, a választók nem állítottak új jelöltet. Kapás Katalint és Somogyi Lászlót egyöntetűen javasolták jelöltnek a június 8-i választásokra. D. Z. iViájus 4-5: Békenap Törökmezőn A hagyományokhoz híven az idén is megrendezik a törökmezői békenapot május első hétvégéjén. Május 4-én este tábortűzzel kezdődik a pi og- ram. Vasárnap délelőtt 10 órakor ünnepi nagygyűlés lesz, utána a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár Kék Duna táncegyüttese szórakoztatja a résztvevőket. Délután mindkét színpadon — merthogy ezúttal két pódiumon peregnek majd az események— nonstop műsor lesz, ritmikus gimnasztika- és karatebemutatókkal, a megyei szövetkezetek táncegyütteseinek fellépésével, pol-beat Az MHSZ hőlégballon-bemutatóval, fegyverkiállítással és repülőmodellezők attrakcióival várja a vendégeket. Nem unatkoznak majd a gyerekek sem. Számukra a nagymarosi gyerekek bábszakköre, valamint a Hajós Alfréd Üttörő- ház táncegyüttese és citera- zenekara ad műsort. A fesztelenebb programokA Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat versenypályázat útján június 1-től szerződéses vállalkozásba adja o következő üzleteit: 107. sz. Véndiófa vendéglő, Erdőkertes, Felszabadulás u. 50. 219. sz. Éva cukrászda, Nagymaros, Kossuth tér 22. 227. sz. Júlia eszpresszó, Aszód, Faiujárók útja 19. 323. sz. Derű vendéglő, Göd-felső, Ady Endre út 4. 324. sz. Otthon vendéglő, Verőcemaros, Árpád út 60. 460. sz. Torony bisztró, Vác, Szabadság tér 1. 486. sz. modul 5 büfé, Vác. 315. sz. Pavilon étterem, Dunakeszi, Verseny u. 8. 327. sz. Galga étterem, Aszód, Szabadság tér 1. Tájékoztató adatokat a vállalat váci igazgatósága (Vác, Széchenyi út 19.) ad, május 2-tól. A versenytárgyalás május 22-én, 14 órakor lesz a 301. sz. Fehér Galamb étteremben: Vác, Lenin út 37. \ tói bizonyosan sokakat elvon majd az a politikai fórum, amelyen a békemozgalöm időszerű feladatairól lesz szó sok egyéb között, s amelynek résztvevői: Chrudinák Alajos, Déry János és Peták István, az MTV munkatársai, dr. Kareszek Judit, a KISZ KB agitá- ciós és propagandaosztályának vezetője, és dr. Nógrádi György, a pudapesti Műszaki Egyetem tanára válaszolnak majd a hallgatóság kérdéseire. Egy különleges vállalás Ha szerda, akkor uszoda Meó-bsigád a vízben Sokféleképpen ünnepeltük idén április negyedikét, díszített asztal mellett éppúgy, mint a munkapadnál. A szocialista brigádok helytállásukat bizonyítva munkaversenyeket indítottak, felajánlásokat tettek. Ezek a felajánlások leginkább a gyárban, üzemben végzett munkájukkal kapcsolatosak. A Forte meó „Március 21.” brigádja is vállalt hasonlókat, de ezen felül volt egy különlegességük is. Elhatározták, hogy az évfordulóra megtanulnak úszni. A tizenkét tagú női brigád kitartónak bizonyult, és az úszótanfolyamokat becsülettel „végigjárta”. Ma már elmondhatják, ha pihenőkkel is, mégis magabiztosan mozognak a vízben. A legkitartóbb brigddtagok jelszava: „Ha szerda, akkor uszoda!” A szerző felvétele — Hogy kezdődött? — tettem fel a kérdést a brigádtagoknak, akik a napi munka után maradtak együtt, hogy elmeséljék, miként szakították erre időt, erőt, és kitartást a gyári munka ’ és az otthoni teendők között. — Egyik kolléganőmé volt az ötlet, ő mondta, hogy szeretne megtanulni úszni — meséli a brigád szószólója. Lacz- kó Lászlóné, aki maga már tudott úszni, mégis vállalta a tanfolyam megszervezését. — Egyedül nehéz véghezvinni ilyesmit, ezért gondoltuk, hogy mindnyájan csatlakozunk. És hogy ne a levegőbe szálljon az elhatározás, bevettük a felajánlások közé. Október elején kezdődött a tanfolyam, és a hónap végén már megvolt az eredmény is. Lehetett, hiszen keddtől péntekig napi másfél órát vízben voltunk. / — Nem mertem otthon elárulni, féltem, hogy kinevetnek és el sem hitték volna — vette át a szót Posta Péterné. — Azt mondtam, hogy túlórázunk a gyárban. Aztán, hogy mindennap vizes hajjal mentem hasa, egy hét után kezdtek sajnálni, mennyit dolgozom! Nagyon meglepődtek, aráikor megmutattam az igazolást a tanfolyam sikeres elvégzéséről. Vidám hangulatban folyt a beszélgetés, kérdésekre nem is igen volt szükség. Egymás szavába kapcsolódva elevenítették fel élményeiket. — Aki sokat beszélt, megjárta, mert azonnal nyelte a vizet. Én megígértem, hogy borrá változtatom, ha megtart, de nem sikerült. Aztán néhány merülés után mégis a víz színén tudtam maradni — szólalt meg valaki. A brigád pedig kacagott. — A legnehezebb a fejünket volt víz alá kényszeríteni. Mindenki féltette a frizuráját vagy az arcbőrét. Pedig a legelső lecke az alámerülés volt. A legszorgalmasabb a lábujját is eltörte a nagy igyekezetben. Szűcs Miklósné ma már nevetve meséli: — Nem húzhattam rendes cipőt, úgy fájt a törés. Ha a járás nem is, az úszás törött ujjal is ment. Csak akkor voltam bajban, amikor Pestre mentünk a Vigadóba. Körömcipőt kellett húznom, amiben csak egyféleképpen, sántítva lehetett járni — s már mutatta is, hogyan. Természetesen általános kacagástól övezve. mi;. •IsSii Nem az úszás az egyedüli testedzésük, szerdánként a Sztáron Sándor Gimnáziumba járnak tornázni, aminek éppen az ezredik foglalkozását tartották a héten. Utána kis ünnepség következett, de a szorgalmas brigádtagok szokásukhoz híven nem mondanak le a heti úszásról, amit mindig a torna utánra ütemeznek be. így nélkülük ünnepeltek a többiek. — Könnyűnek érzi magát az ember a vízben a nehéz tornagyakorlatok után — mondja az uszoda vizében Laczkó- né. — A tizedik kör után, persze, mar nem annyira, de azért a tervezett távot mindig „ledaráljuk”. Rajta kívül most csak hárman vannak itt: Neugám JóA vonaton palamennyien tapasztalhat- ' tűk már utazás közben, hogy leül mellénk, vagy szemben velünk valaki az üres helyre, mondjuk, a vonaton. Ebben nincs semmi különös. Még abban sincs, ha az a másik utas, alig helyezkedik el, már nyitja is a száját, s beszél, és beszél, és beszél... Előbb-utóbb kénytelenek vagyunk reagálni a szóözönre, bármennyire is szeretne az ember szunyókálni, olvasni, vagy csak a saját gondolataival foglalkozni. Ám, ha véletlenül közös témánk akad, megindulhat a társalgás. Szóval végre beszélgetünk. Hogy miről? Természetesen mindjárt a vasútról folyik a szó. Hát ez tényleg kimeríthetetlen téma: nyáron a huzat, télen a fűtetlen kocsik, este a rossz világítás, vagy éppen a magas pótdíj. amit általában igazságtalannak vélünk. Innen már folyamatos a diskurzus, egyfolytában szidjuk a MÁV-ot, csak nagy ritkán szólva elismerőleg a vasutasokról. Hogy okkal, ok nélkül?! Ez most nem is lényeges, sokkal inkább az a gondolat, ami egy ilyen alkalomnál vetődött fel bennem: mi van, ha a kalauzt kérdezik? Vajon mit mondanak a vasutasok az utasokról? A válaszra nem kellett sokáig várni... Már besötétedett, amikor a szerelvény elindult velem Szobról. Vácon át Budapest felé, a Nyugati pályaudvarra. Egy beszorult ajtóval kínlódott a két kalauz, majd egy szerelőféle ember. Végül is a hiba kijavítása nélkül indult el a szerelvény, de az egyik kalauz minden állomás előtt visszajött az első kocsiba, hogy kikiabálva figyelmeztesse a felszállni akaró utasokat: az ajtó nem nyílik! Az utasok megköszönték a figyelmeztetést, s morgolódás nélkül szálltak fel a kocsi másik végében. — Mindig ilyen csendesek az utasok? — kérdeztem az egyik jegyvizsgálótól, Marosvölgyi Endrétől, nem is sejtve akkor még, hogy arra lakik, ahol ama hírhedt „fekete vonat” jár (vagy járt?!), vagyis Szegeden. — A közlekedésben eltöltött hosszú évek tapasztalata áll mögöttem, hiszen 1953-ban kezdtem a BESZKÁRT-nál, majd amikor 7 2-ben megszűnt a budapesti villamosokon a kalauzt munkakör, kerültem Kiskunfélegyházára, a MÁV szolgálatába, ’78-ban Szegedre, majd október óta a Nyugati pályaudvarról induló és oda érkező szobi, veresegyházi és lajosmizsei vonalon járok. De én inkább a szobi és veresegyházi vonalról beszélnék. Amellett, hogy minden vonalnak megvan a maga nehezebb és könnyebb oldala, a veres- egyházi a nehezebb, mert ott több az utas, sok olyan megálló van, ahol ívben hajlik meg a szerelvény, s nem látni végig. Vagy ha végig akarok látni, akkor a vasúti árokba, vagy peronra kell kiszaladnom. Mert nemcsak az a dolgom, hogy lyukasszam a jegyet, meg belefújjak néha a sípba. Vigyázni kell az utasokra és eközben magamra is, mert a megállók kivilágítása sem mindenütt jó! — sorolja a számára legfontosabb dolgokat, s közben leszáll az állomásoknál figyelni, jelezni. Bár ez nem az ő vonata, kollégájának. Boros Lászlónak segít. Így szokták errefelé a vasutasok. Csakhogy gyakran vannak egyedül, mert kevés a kalauz. A szobi és a veresegyházi vonatok utasait nemcsak úgy tudják megkülönböztetni a jegyeket vizsgálva, hogy előbbin főleg szellemi foglalkozásúak, utóbbin fizikai dolgozók és diákok utaznak. Úgy is meg lehet különböztetni az utasokat a kalauzok szerint, hogy az utolsó, Szobról 21 óra élkor induló vonaton olykor ajánlatos nem kérni a jegyet, mert sok a „nagyfiú” azon a szerelvényen. Nem ritka, hogy a mozgó vonatból való kidobással fenyegetik a jegyvizsgálót! Ennél már csak az kellemetlenebb, hogy a veresegyházi vonalon hat megállóban nincs jegykiadás, és szinte lehetetlen ellenőrizni, hogy ki hol szállt fel! Itt már csak az utas és a jegyvizsgáló közötti emberi kapcsolat segíthet. Csak kérdés, hogy a vasutas jóindulatú magatartását vajon annyiszor emlegetik-e az emberek, mint a nem ritkán jogos kifogásokat ?!... A szerelvény egyébként ■rL rendben megérkezett a Nyugatiba. Aszódi László Antal zsefné, Szűcs Miklósné és Gyetvai Irén. Néha versenyeznek is, ahol ha egyikük-mási- kuk le is marad, azért mindenki megérkezik. A kilencszeres kiváló brigád példája, akik jóban-rosszban, de inkább a jóban, mindig összetartanak, figyelemre méltó és főleg azoknak ajánlható, akik már-már elmerülnek a hétköznapi teendőkben. Dudás Zoltán A város hírei — Göncöl-bemutaíő. A Madách Imre Művelődési Központ és a Csillagászati és Planetoló- giai Társaság Göncöl-bemuta- tó Csillagvizsgálója minden szerdán és pénteken este távcsöves bemutatót tart a Lenin út 63. alatt. •— Történelmi ismeretek. A tiszthelyettes-hallgatók klubjában 18-án, csütörtökön a barátság problémáiról beszél Flamm János pszichológus. — Fórum. Szerdán, 17-én az MSZMP városi bizottságának tévétermében a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom időszerű kérdéseiről rendez fórumot a brigádklub. — Nyílt napon. A Hajós Alfréd Úttörőház képzőművészeti szakköre pénteken, 19-én délután fél négytől fél hatig nyílt napot rendez. — Megemlékezés. Szerdán a pedagógusklubban a költészet napjára emlékeznek. A győztes jutalma Két hét Csiflehérsen . A költészet napja tiszteletére a kialakult hagyományoknak megfelelően az idén is megrendezte a Magyar Úttörők Szövetségének városi elnöksége a Kazinczy-versenyt, Az úttörőházban, hétfőn rendezett eseményen nyolc városi és három községi úttörőcsapat képviseltette magát egy-egy úttörővel. A kötelező anyagot a legszebb magyar kiejtéssel Juhos Krisztinának, a Radnóti úti Általános Iskola tanulójának sikerült elmondani. Jutalma kéthetes csillebérci táborozás és természetesen a Kazinczy- jelvény viselésének joga. Köszönetnyilvánítás. Hálás sf vei mondunk köszönetét mii azoknak a rokonoknak, baráti nak, ismerősöknek, a Pest meg Vendéglátó Vállalat igazgatóján szakszervezetének, szállítási rí tárbeli és minden régi ked munkatársának, dr. Afra Tar kezelőorvosának, a Rákóczi óvoda kartársnőinek, a Peda, gusklubnak, az Állami Blztc* kollégáknak, akik felejthetet drága jó férjem, édesapánk, te vérünk, Varga János temeté: részt vettek, őt utolsó útjára el sérték, sírjára .koszorút és virá helyeztek, valamint részvétü nyilvánították. A gyászoló Va: és Nyegrán család. Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk a rokonoknak, ismerősöknek, jó barátoknak, munkatársaknak, az Árpád úti iskola 6/b. osztálya tanulóinak és mindazoknak, akik szeretett halottunk temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és gyászunkban velünk osztoztak. — Parádi vincéné és családja. Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondok mindazoknak, akik édesanyámat. özv. Mezősi Arnádnét utolsó útjára elkísérték, tőle virággal búcsúztak^ együttérzésüket szóban vagv írásban kifejezték. Mezősi Blanka. ISSN 0133—2733 (Váci Hírlap)
