Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-17 / 89. szám

wírfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 89. SZÄM 1985. ÁPRILIS 17. SZERDA Sok lelkes hozzászóló Jelölő gyűlés a Kertész utcában Mire kíváncsi a választó? Alaposan megtelt a Kertész utcai óvoda fogláikozótérme hétfőn délután hatkor. A 16. választókerületből hatvanötén gyűltek össze hogy szavaZza- nak a tanácstagjelölésekről. Á jelölő gyűlés levezető el­nöke. Varga Sándorné. a 7. számú népfrontkörzet titkára volt.- Előadónak dr. Poráts Mariát, a Bélésárugyáir párt­titkárát hívták meg. A jelölő bizottság további három tag­ját a jelenlevő választók kö­zül kérték fel. A levezető elnök első sza­vaiban felhívta a figyelmet, hogy a jelölés teljesen demok­ratikusan történik, és a ko­rábbiaktól eltérően, legalább két jelöltet állítanak. Dr. Poráts Mária előadásá­ban’ ismertette a város utolsó öt évbein elért eredményeit, valamint az öt éve választott tanácstagok munkáját. Dicsé­rő.! eg szólt a hetven tanács­tagról, megköszönve tevé­kenységüket. Köszönetét mon­dott a laikosságnak az aktív társadalmi munkáért, ami­nek értéke az utolsó tervidő­szakban 120 millió forint volt. Hangsúlyozta, hogy e segítség nélkül a tanácstagok munkája sem lett volna hatékony. Az előadó végül bemutatta' a két javasolt'jelöltét. Kapós1 Katalint es Somogyi Lászlót. Kapás Katalin huszonegy éves. a Kötöttárugyár dolgo­zója. A gépipari szakközépis­kolában .tanult, ahol 1930-ban bekapcsolódott a KISZ-moz- galomba. Egy év múlva az is­kolai KISZ-bizottség tagja. Jelenlegi munkahelyén 1934 óta a vállalati KlSZ-bizottság titkára. A közélet iránt érdek­lődő fiatal. Jó szervezőkészsé­ge. pozitív emberi tulajdonsá­gai miatt javasolják jelöltnek. Somogyi László harmincki­lenc éves. a Forte gyár dolgo­zója. 1973 óta tagja a városi tanácsinak. Először az ügyren­di bizottságban majd a végre­hajtó bizottságban tevékenyke­dett A testületi üléseken vé­leményét bátran elmondja, .munkatársai szeretik, tiszte­lik. Választókerületében be­számolóit rendszeresen meg­tartotta. Munkahelyén a párt­bizottság fegyelmi bizottságá­nak tagja, A bemutatás után a hozzá­szólók kezei tétovázás nélkül emelkedtek a magasba. Már az előadás alatt is tettek né­hány megjegyzést egymás kö­zött. ezeket most nyíltan is elmondták. Helytelenítették, hogy a városról csak általában hangzott el értékelés, ugyan­akkor kevesebb szó esett sző­kébb .lakókörnyezetükről, an­nak is gondjairól. o A hozzászólók pótolták mindezt. Először Rikszer Fe­renc kért szót, felhívta a fi­gyelmet a balesetveszélyes át­kelésre az ABC-árúházhoz. Felháborodott hangon beszélt az egyedieket fölváltó köz­ponti antennáról, amelyek jiem működnek kielégítően. Lukács Rudolf a környezet- védelem hiányosságairól szólt, annak hajmeresztőén kézzel­fogható voltáról lakóhelyén. Örömét fejezte ki, hogy a je­löltek fiatalok, de ugyanakkor aggodalommal vonta kétség­be, hogy tisztában vannak az­zal, milyen nehéz feladatot vállalnak. Kettler László szerint ezen a gyűlésen aligha tudják meg­oldani ezeket a gondokat, ezért inkább a szavazás jelen­tőségére terelte a figyelmet. Elmondta, hogy a választók többsége — akik nem jöttek el megismerni a jelölteket — csak találomra, meggyőződés nélkül fog szavazni. Kérte a jelenlevőket, hogy számolja­nak be azoknak, akik nem vol­tak jelen; és győzzék meg őket. melyik jelöltre lesz ér­demes szavazni. Az utolsó felszólaló dr. Mo- nori Balázs, a városi tanács vb-titkára volt, aki elmondta hogy naponta sok ezer gond keletkezik és oldódik meg. Ezek mindegyikével nem ta­lálkozhatunk mindnyájan, csupán azzal, ami közvetlenül érint. Hogy melyik lesz a pa­nasz, amit orvosolni tudnak, — sóik mindentől függ. Kinefc- kiinek más a fontos. Egy a lé­nyeg: mindenkor együtt kell cselekedni a választott tanács­taggal, a két jelölt bármelyi­kére is szavaznak. Amikor szavazásra került a a sor, a választók nem állítot­tak új jelöltet. Kapás Kata­lint és Somogyi Lászlót egy­öntetűen javasolták jelöltnek a június 8-i választásokra. D. Z. iViájus 4-5: Békenap Törökmezőn A hagyományokhoz híven az idén is megrendezik a török­mezői békenapot május első hétvégéjén. Május 4-én este tábortűzzel kezdődik a pi og- ram. Vasárnap délelőtt 10 óra­kor ünnepi nagygyűlés lesz, utána a Pest megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár Kék Duna táncegyüttese szórakoz­tatja a résztvevőket. Délután mindkét színpadon — merthogy ezúttal két pó­diumon peregnek majd az ese­mények— nonstop műsor lesz, ritmikus gimnasztika- és ka­ratebemutatókkal, a megyei szövetkezetek táncegyüttesei­nek fellépésével, pol-beat Az MHSZ hőlégballon-be­mutatóval, fegyverkiállítással és repülőmodellezők attrakciói­val várja a vendégeket. Nem unatkoznak majd a gyerekek sem. Számukra a nagymarosi gyerekek bábszakköre, vala­mint a Hajós Alfréd Üttörő- ház táncegyüttese és citera- zenekara ad műsort. A fesztelenebb programok­A Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat versenypályázat útján június 1-től szerződéses vállalkozásba adja o következő üzleteit: 107. sz. Véndiófa vendéglő, Erdőkertes, Felszabadulás u. 50. 219. sz. Éva cukrászda, Nagymaros, Kossuth tér 22. 227. sz. Júlia eszpresszó, Aszód, Faiujárók útja 19. 323. sz. Derű vendéglő, Göd-felső, Ady Endre út 4. 324. sz. Otthon vendéglő, Verőcemaros, Árpád út 60. 460. sz. Torony bisztró, Vác, Szabadság tér 1. 486. sz. modul 5 büfé, Vác. 315. sz. Pavilon étterem, Dunakeszi, Verseny u. 8. 327. sz. Galga étterem, Aszód, Szabadság tér 1. Tájékoztató adatokat a vállalat váci igazgatósága (Vác, Széchenyi út 19.) ad, május 2-tól. A versenytárgyalás május 22-én, 14 órakor lesz a 301. sz. Fehér Galamb étteremben: Vác, Lenin út 37. \ tói bizonyosan sokakat elvon majd az a politikai fórum, amelyen a békemozgalöm idő­szerű feladatairól lesz szó sok egyéb között, s amelynek résztvevői: Chrudinák Alajos, Déry János és Peták István, az MTV munkatársai, dr. Kare­szek Judit, a KISZ KB agitá- ciós és propagandaosztályának vezetője, és dr. Nógrádi György, a pudapesti Műszaki Egyetem tanára válaszolnak majd a hallgatóság kérdéseire. Egy különleges vállalás Ha szerda, akkor uszoda Meó-bsigád a vízben Sokféleképpen ünnepeltük idén április negyedikét, díszí­tett asztal mellett éppúgy, mint a munkapadnál. A szo­cialista brigádok helytállásu­kat bizonyítva munkaverse­nyeket indítottak, felajánláso­kat tettek. Ezek a felajánlások leginkább a gyárban, üzem­ben végzett munkájukkal kap­csolatosak. A Forte meó „Már­cius 21.” brigádja is vállalt hasonlókat, de ezen felül volt egy különlegességük is. Elha­tározták, hogy az évfordulóra megtanulnak úszni. A tizenkét tagú női brigád kitartónak bizonyult, és az úszótanfolyamokat becsülettel „végigjárta”. Ma már elmond­hatják, ha pihenőkkel is, még­is magabiztosan mozognak a vízben. A legkitartóbb brigddtagok jelszava: „Ha szerda, akkor uszoda!” A szerző felvétele — Hogy kezdődött? — tet­tem fel a kérdést a brigádta­goknak, akik a napi munka után maradtak együtt, hogy elmeséljék, miként szakították erre időt, erőt, és kitartást a gyári munka ’ és az otthoni teendők között. — Egyik kolléganőmé volt az ötlet, ő mondta, hogy sze­retne megtanulni úszni — me­séli a brigád szószólója. Lacz- kó Lászlóné, aki maga már tu­dott úszni, mégis vállalta a tanfolyam megszervezését. — Egyedül nehéz véghezvinni ilyesmit, ezért gondoltuk, hogy mindnyájan csatlako­zunk. És hogy ne a levegőbe szálljon az elhatározás, bevet­tük a felajánlások közé. Októ­ber elején kezdődött a tanfo­lyam, és a hónap végén már megvolt az eredmény is. Le­hetett, hiszen keddtől pénte­kig napi másfél órát vízben voltunk. / — Nem mertem otthon el­árulni, féltem, hogy kinevet­nek és el sem hitték volna — vette át a szót Posta Péterné. — Azt mondtam, hogy túlórá­zunk a gyárban. Aztán, hogy mindennap vizes hajjal men­tem hasa, egy hét után kezd­tek sajnálni, mennyit dolgo­zom! Nagyon meglepődtek, aráikor megmutattam az iga­zolást a tanfolyam sikeres el­végzéséről. Vidám hangulatban folyt a beszélgetés, kérdésekre nem is igen volt szükség. Egymás sza­vába kapcsolódva elevenítet­ték fel élményeiket. — Aki sokat beszélt, meg­járta, mert azonnal nyelte a vizet. Én megígértem, hogy borrá változtatom, ha megtart, de nem sikerült. Aztán né­hány merülés után mégis a víz színén tudtam maradni — szólalt meg valaki. A brigád pedig kacagott. — A legnehezebb a fejünket volt víz alá kényszeríteni. Mindenki féltette a frizurá­ját vagy az arcbőrét. Pedig a legelső lecke az alámerülés volt. A legszorgalmasabb a lábuj­ját is eltörte a nagy igyeke­zetben. Szűcs Miklósné ma már nevetve meséli: — Nem húzhattam rendes cipőt, úgy fájt a törés. Ha a járás nem is, az úszás törött ujjal is ment. Csak akkor vol­tam bajban, amikor Pestre mentünk a Vigadóba. Köröm­cipőt kellett húznom, amiben csak egyféleképpen, sántítva lehetett járni — s már mu­tatta is, hogyan. Természete­sen általános kacagástól övez­ve. mi;. •IsSii Nem az úszás az egyedüli testedzésük, szerdánként a Sztáron Sándor Gimnáziumba járnak tornázni, aminek ép­pen az ezredik foglalkozását tartották a héten. Utána kis ünnepség következett, de a szorgalmas brigádtagok szoká­sukhoz híven nem mondanak le a heti úszásról, amit min­dig a torna utánra ütemeznek be. így nélkülük ünnepeltek a többiek. — Könnyűnek érzi magát az ember a vízben a nehéz tor­nagyakorlatok után — mond­ja az uszoda vizében Laczkó- né. — A tizedik kör után, per­sze, mar nem annyira, de azért a tervezett távot min­dig „ledaráljuk”. Rajta kívül most csak hár­man vannak itt: Neugám Jó­A vonaton palamennyien tapasztalhat- ' tűk már utazás közben, hogy leül mellénk, vagy szem­ben velünk valaki az üres helyre, mondjuk, a vonaton. Ebben nincs semmi különös. Még abban sincs, ha az a má­sik utas, alig helyezkedik el, már nyitja is a száját, s be­szél, és beszél, és beszél... Előbb-utóbb kénytelenek va­gyunk reagálni a szóözönre, bármennyire is szeretne az ember szunyókálni, olvasni, vagy csak a saját gondola­taival foglalkozni. Ám, ha vé­letlenül közös témánk akad, megindulhat a társalgás. Szóval végre beszélgetünk. Hogy miről? Természetesen mindjárt a vasútról folyik a szó. Hát ez tényleg kimerít­hetetlen téma: nyáron a hu­zat, télen a fűtetlen kocsik, es­te a rossz világítás, vagy ép­pen a magas pótdíj. amit ál­talában igazságtalannak vé­lünk. Innen már folyamatos a diskurzus, egyfolytában szid­juk a MÁV-ot, csak nagy rit­kán szólva elismerőleg a vas­utasokról. Hogy okkal, ok nél­kül?! Ez most nem is lénye­ges, sokkal inkább az a gon­dolat, ami egy ilyen alkalom­nál vetődött fel bennem: mi van, ha a kalauzt kérdezik? Vajon mit mondanak a vas­utasok az utasokról? A válaszra nem kellett so­káig várni... Már besötétedett, amikor a szerelvény elindult velem Szobról. Vácon át Budapest fe­lé, a Nyugati pályaudvarra. Egy beszorult ajtóval kínló­dott a két kalauz, majd egy szerelőféle ember. Végül is a hiba kijavítása nélkül indult el a szerelvény, de az egyik kalauz minden állomás előtt visszajött az első kocsiba, hogy kikiabálva figyelmeztes­se a felszállni akaró utasokat: az ajtó nem nyílik! Az utasok megköszönték a figyelmezte­tést, s morgolódás nélkül szálltak fel a kocsi másik vé­gében. — Mindig ilyen csendesek az utasok? — kérdeztem az egyik jegyvizsgálótól, Maros­völgyi Endrétől, nem is sejtve akkor még, hogy arra lakik, ahol ama hírhedt „fekete vo­nat” jár (vagy járt?!), vagyis Szegeden. — A közlekedésben eltöltött hosszú évek tapasztalata áll mögöttem, hiszen 1953-ban kezdtem a BESZKÁRT-nál, majd amikor 7 2-ben meg­szűnt a budapesti villamoso­kon a kalauzt munkakör, ke­rültem Kiskunfélegyházára, a MÁV szolgálatába, ’78-ban Szegedre, majd október óta a Nyugati pályaudvarról induló és oda érkező szobi, veresegy­házi és lajosmizsei vonalon já­rok. De én inkább a szobi és ve­resegyházi vonalról beszélnék. Amellett, hogy minden vonal­nak megvan a maga nehezebb és könnyebb oldala, a veres- egyházi a nehezebb, mert ott több az utas, sok olyan meg­álló van, ahol ívben hajlik meg a szerelvény, s nem látni vé­gig. Vagy ha végig akarok lát­ni, akkor a vasúti árokba, vagy peronra kell kiszaladnom. Mert nemcsak az a dolgom, hogy lyukasszam a jegyet, meg belefújjak néha a sípba. Vi­gyázni kell az utasokra és eközben magamra is, mert a megállók kivilágítása sem mindenütt jó! — sorolja a szá­mára legfontosabb dolgokat, s közben leszáll az állomások­nál figyelni, jelezni. Bár ez nem az ő vonata, kollégájának. Boros Lászlónak segít. Így szokták errefelé a vasutasok. Csakhogy gyakran vannak egyedül, mert kevés a kalauz. A szobi és a veresegyházi vo­natok utasait nemcsak úgy tudják megkülönböztetni a je­gyeket vizsgálva, hogy előbbin főleg szellemi foglalkozásúak, utóbbin fizikai dolgozók és diákok utaznak. Úgy is meg lehet különböztetni az utaso­kat a kalauzok szerint, hogy az utolsó, Szobról 21 óra él­kor induló vonaton olykor ajánlatos nem kérni a jegyet, mert sok a „nagyfiú” azon a szerelvényen. Nem ritka, hogy a mozgó vonatból való kido­bással fenyegetik a jegyvizsgá­lót! Ennél már csak az kellemet­lenebb, hogy a veresegyházi vonalon hat megállóban nincs jegykiadás, és szinte lehetet­len ellenőrizni, hogy ki hol szállt fel! Itt már csak az utas és a jegyvizsgáló közötti em­beri kapcsolat segíthet. Csak kérdés, hogy a vasutas jóin­dulatú magatartását vajon annyiszor emlegetik-e az em­berek, mint a nem ritkán jo­gos kifogásokat ?!... A szerelvény egyébként ■rL rendben megérkezett a Nyugatiba. Aszódi László Antal zsefné, Szűcs Miklósné és Gyetvai Irén. Néha versenyez­nek is, ahol ha egyikük-mási- kuk le is marad, azért min­denki megérkezik. A kilenc­szeres kiváló brigád példája, akik jóban-rosszban, de in­kább a jóban, mindig össze­tartanak, figyelemre méltó és főleg azoknak ajánlható, akik már-már elmerülnek a hétköznapi teendőkben. Dudás Zoltán A város hírei — Göncöl-bemutaíő. A Ma­dách Imre Művelődési Központ és a Csillagászati és Planetoló- giai Társaság Göncöl-bemuta- tó Csillagvizsgálója minden szerdán és pénteken este táv­csöves bemutatót tart a Lenin út 63. alatt. •— Történelmi ismeretek. A tiszthelyettes-hallgatók klubjá­ban 18-án, csütörtökön a ba­rátság problémáiról beszél Flamm János pszichológus. — Fórum. Szerdán, 17-én az MSZMP városi bizottságának tévétermében a munkaverseny és a szocialista brigádmozga­lom időszerű kérdéseiről ren­dez fórumot a brigádklub. — Nyílt napon. A Hajós Alfréd Úttörőház képzőművé­szeti szakköre pénteken, 19-én délután fél négytől fél hatig nyílt napot rendez. — Megemlékezés. Szerdán a pedagógusklubban a költészet napjára emlékeznek. A győztes jutalma Két hét Csiflehérsen . A költészet napja tiszteleté­re a kialakult hagyományok­nak megfelelően az idén is megrendezte a Magyar Úttö­rők Szövetségének városi el­nöksége a Kazinczy-versenyt, Az úttörőházban, hétfőn ren­dezett eseményen nyolc városi és három községi úttörőcsapat képviseltette magát egy-egy úttörővel. A kötelező anyagot a leg­szebb magyar kiejtéssel Juhos Krisztinának, a Radnóti úti Általános Iskola tanulójának sikerült elmondani. Jutalma kéthetes csillebérci táborozás és természetesen a Kazinczy- jelvény viselésének joga. Köszönetnyilvánítás. Hálás sf vei mondunk köszönetét mii azoknak a rokonoknak, baráti nak, ismerősöknek, a Pest meg Vendéglátó Vállalat igazgatóján szakszervezetének, szállítási rí tárbeli és minden régi ked munkatársának, dr. Afra Tar kezelőorvosának, a Rákóczi óvoda kartársnőinek, a Peda, gusklubnak, az Állami Blztc* kollégáknak, akik felejthetet drága jó férjem, édesapánk, te vérünk, Varga János temeté: részt vettek, őt utolsó útjára el sérték, sírjára .koszorút és virá helyeztek, valamint részvétü nyilvánították. A gyászoló Va: és Nyegrán család. Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk a rokonoknak, ismerő­söknek, jó barátoknak, munka­társaknak, az Árpád úti iskola 6/b. osztálya tanulóinak és mind­azoknak, akik szeretett halottunk temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és gyászunkban velünk osztoztak. — Parádi vincéné és családja. Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondok mindazoknak, akik édes­anyámat. özv. Mezősi Arnádnét utolsó útjára elkísérték, tőle vi­rággal búcsúztak^ együttérzésüket szóban vagv írásban kifejezték. Mezősi Blanka. ISSN 0133—2733 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents