Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. ÁPRILIS 13., SZOMBAT A kor nagy gondolkodója SZŰZ CVC született Lukács György, a XX. század kiemelkedő mar------------ xista gondolkodója. Az évforduló alkalom és lehetőség ar ra, hogy újra számba vegyük, mit jelent számunkra Lukács György életpályája és életműve, mi a lukácsi élet, és mű üzenete a kornak, amelyben élünk. Lukács György munkássága terjedelmét tekintve is lenyűgöző, tartalmilag is igen sokszínű. Mégis, valamennyi írása, egész életműve egy középponti gondolati motívum újabb és újabb megfogalmazása, variációja. Ez a középponti gondolat: harc az emberi lét elidegenedése ellen, az emberi Önkibontakozás, az értelmes emberi élet lehetőségének és feltételeinek keresése. Ez a harc és keresés már Lukács premarxista korszakának meghatározó mozzanata, amely már ekkor kapitalizmusellenességként jelenik meg. Az antikapitalizmus Lukács György egész életének és munkásságának egyik alappillére. Az első világháború Lukács számára a kapitalizmus egyetemes emberellenességének megnyilvánulása. A kort Fichte nyomán a tökéletes bűnösség korának jellemzi. Keresi azt a reális társadalmi erőt, amely a kapitalizmus valóságos meghaladását teszi lehetővé, s 1918 végén a kommunista mozgalomban találja meg. Belépésével a kommunista pártba egy életre szólóan elkötelezi magát a kommunista mozgalom és a szocializmus eszméje mellett. Lukács György 1930-ig tevékeny részt vállalt a KMP munkájában. A Tanácsköztársaság idején népbiztoshelyettes, az illegalitás időszakában is aktívan politizál, a Landler-frakció egyik vezető alakja. A 20-as évek elején jelenik meg Lukács György talán máig leg- nagyoou hatasu muiwcaja, a luneneiem es oszutLyi-uaat. E muvéuen Lukacs György újra íeireuezi, s az e-meiet Középpontjába állítja az euuegeneues prooiemaukajat, ameiy a korabeli marxizmusuan rele. uesoe meruit. i\incsen másról szó, mint arról, nogy Lukacs anti- kapitalizniusa a szoeializmusoan es a marxizmusoan uj alapzatot taial a maga szamara. A toaeieies bűnösség tarsaaaima most az aru- struKturanoz koiouo totális eidoiogiasoaas vEagakenit jelenik meg, olyan vüagKent, amelyben az emberek tarsaoatmi viszonyai doigox viszonyaiként uralkodnak az ókét létrehozó egyenek lelett. De ez az uralom most már nem végzetszerű. Ez a Történelem és osztálytudat üzenete, amelyet Lukács később maga jellemzett Kritikailag messiamszwtus jorractalmisagkent. A messianizmus szelidülését, oldódási folyamatát Lukács gondolkodásúban jól mutatja olyan eimeieuieg kiemelkedő munka, mint „A fiatal Hegei”, de korábban olyan politikai dokumentumok is, mint a tílum-iezisek (Hiúm Lukács fedőneve volta mozgalomban). A tsium- tezisek rést ütött a KlVfP szektarian,izmusán, amikor a proletárdiktatúra helyett a munkás-paraszt demokratikus diktatúrát jelölte meg a politikai cselekvés közvetlenül realizálható céljaként. A tézisekért Lukácsot erős támadás érte, s Lukács nyilvános önkritikát gyakorolt. Miért tette? Mert meg akart maradni a mozgalomban. Lukács egész eietében azt vallotta, hogy a párthoz való szolidaritást mindennek fölé kell helyezni. Akar jó, akár nem, az én pártom. A tanulságokat levonva inkább visszavonult a direkt politizálástól. Ez a magatartás vezette a későbbiekben is: a sztálini koncepciós perek megítélésében éppen úgy, mint az 50-es évek Magyarországán, Mindez nem jelentett Lukács számára fejjem behódplást e tendenciák előtt. Hanem azt. hogy a mozgalomban megmaradva, fizikai létét megőrizve, a szellemi szabadság — persze, mindenkor adott — mozgásterét is biztosítja a maga számára. Lukács a pártköltészet kapcsán fogalmazza meg azokat a magatartásszabályokat, amelyeket maga is követ. A pártköltő, mondja, sohasem vezér vagy sorkatona, hanem mindig partizán. Vagyis, egyetért a párt történeti hivatásával, a párt által kijelölt stratégiai útvonallal. Ezen belül azonban egyéni eszközeivel, szabadon, saját felelősségére kell hogy megnyilatkozzék. Lukács politikai és elméleti álláspontját élete végéig egy sajátos tertium datur, harmadik út keresése jellemzi. Elutasítja a kapitalizmus társadalmi rendszerét, amelyet a manipuláció formájában jelentkező elidegenedés jellemez, s elutasítja a szocializmus bürokratikus torzulásait, keresve a szocializmus reformjának, demokratizálódásának lehetőségeit. Ügy látja, hogy a szocialista átalakulás folyamatában felszámolható az elidegenedés hatalma a társadalom egyénei felett. Saját feladatának azt tartja, hogy életre keltse az elméletben azt a marxi tradíciót, amely az elmélet feladatává a fennálló bírálatát, a kommunizmushoz vezető átmenet elméleti megalapozását teszi meg. E törekvések öltenek testet Lukács késői nagy elméleti szintéziseiben, az Esztétikában és az Ontológiában. Az Ontológia (a szó jelentése: lételmélet) újra tárgyalja a Történelem és osztálytudat által megfogalmazott elidegenedés-problematikát. Az Ontológiában Lukács kísérletet tesz arra, hogy elméletileg alátámassza és felmutassa az elidegenedés megszüntethetőségének tudatát. E kísérleten nyugszanak a mű értékei és ellentmondásai egyaránt. Lukács az Ontológiában nem azt a kérdést fogalmazza meg, leírható-e a jelenkori történelmi fejlődés úgy, mint az elidegenedés megszűnésének folyamata. Az Ontológia ezt eleve eldöntöttnek tekinti, s a kérdésre adott igenlő válasz a mű egyik előfeltételezése. Az Ontológia az elidegenedés meghaladásának elméleti lehetőségét alapozza meg fidozófiailag, nem pedig e lehetőség valósággá válásának konkrét történelmi feltételeit veszi számba. S ez igen lényeges különbség. Ha az elidegenedést megszüntető, kommunizmushoz vezető átmenet történelmi realitás, akkor megragadhatók ennek konkrét sajátosságai, amelyek tárgyát képezhetik a tudomány vizsgálódásának. Ha ez az átmenet még nem ilyen realitás, akkor csupán lehetősége vizsgálható a filozófia eszközeivel. Az ilyen vizsgálat pedig, különösen akkor, ha a lehetőség és a valóság azonosságát előfeltételezi, szükségszerűen absztrakttá válik, s a valóság mozgásának elemzését a fogalmak mozgásának elemzése helyettesíti. Ez az Ontológia belső ellentmondása, de ez az alapja egyúttal a mű értékeinek is. A lukácsi filozófia — és ezen belül az Ontológia — jelentős elméleti teljesítményének a forrása az. hogy Lukács a mindennapi élet problémáit a szocializmus értékeinek szempontjából vizsgálja. Ez ugyan sok elemzésének absztrakt jelleget kölcsönzött, ugyanakkor azonban képessé tette őket arra, hogy felmutassa és a fennálló kritikájának általános kereteként használja a szocialista ideálokat. LllkáCS Györüv a klasszikus filozófiai tradíció marxi megújításá- ________1__2Í nak életre keltésén fáradozott. Programját így foglalta össze: vissza Marxhoz és előre a társadalmi valósághoz. Más szavakkal: a modern kor átfogó társadalomelméletének megalkotásához vissza kell nyúlni a marxi tradícióhoz. A társadalmi valóság vizsgálata a marxi tradíció alapzatán egyszerre jelenti a marxi elmélet újraértelmezését a mai kor álláspontjáról, és korunk elméleti elemzését az elevenné tett marxi tradíció álláspontjáról. Ez a program a lukácsi életmű egyik máig érvényes üzenete, feladat az utókornak, amely elméleti erőfeszítései során Lukács munkásságára is bizton támaszkodhat. Olyan életmű ez, amely alkotóját a XX. század kiemelkedő gondolkodóinak sorába emeli. GE DEON PÉTER SZÁZ EVE SZÜLETETT Dolgozószobájában A szivarvágóval gondosan levágta a szivar végét, és rágyújtott. A füst szaporán gomolygott a szobában. íróasztalán félkörben könyvek és folyóiratok tornyosodtak; kis noteszlap nagyságú jegyzetpapírjait nehezékül használt bronzplakettek óvták meg a Dunáról beáramló lég- örvénytől. Kéziratok hegyén, a könyvektől és folyóiratoktól szabadon hagyott területen nagy alakú német újság terpeszkedett, kinyitva éppen divatoldalánál. Szép női lábak és a legújabb vonalú szoknyák mosolyogtak rá a szemközti könyvespolcon ünnepélyesen sorakozó Marx—En- gels-kötetekre. Mivel látszott rajtam, hogy nem mindjárt értem meg, milyen összefüggés van a csinos hamburgi lányok és a társadalmi lét ontológiájának tudós vizsgálata között, elkezdődött csöndes szavú fölvilágosítta- tásom. I — A dolog úgy áll — mondta —, hogy a divat is a manipuláció eszköze. Nézze, kérem, a nagy modell- házak mindent elkövetnek, hogy újra divatba hozzák a hosszú szoknyát, mert jó üzlet lenne. Csakhogy a nők nem mondanak le többé a rövid szoknyáról. Vagyis a manipulációnak objektíve megvannak a határai, és ez megfigyelhető a divat alakulásánál. — Szemüvege villant egyet. — A manipulációval szemben mindig van ellenállás. Az emberekkel nem lehet mindent megcsinálni. A rákövetkező évben aztán Európa lányai hosszú szoknyában kezdtek járni. Egy időre győzött Dior és Chanel. Többé nem láttam Lukács György íróasztalán divatképeket, de az ember józan Ítélőképességébe és eredendő szabadságvágyába vetett hite töretlen maradt. Ebben nemhogy véletlenszerű epizódok, elképzeléseinek kis kudarcai, de a kor nagy kataklizmái sem rendítették meg. Úgy élt, hogy mindent egy lapon tudott rendezni elméjében: az élet tényeit — még ha olyan esetlegesen kerültek is eléje, mint annak a német újságnak a divathírei — egységes szemléletű, messze néző tekintettel mérte föl. Nem a tények iránt érzett alázat vezette, hanem az emberi élet jobb lehetőségeit kereső alkotómunka igazgatta ítéleteit. \Aunkája minden ízében, minden x'-í porcikájában teleologikus volt. Célja kerítette körül és fogta egységbe számára a világot. A széttöredezettséget, a partikularizációt pusztítandó ellenségnek tudta. Minden, amiben volt egy szikrányi emberi tartalom, helyet kaphatott hitének és bizalmának övezeteiben. (Részlet Kenyeres Zoltán Gondolkodó irodalom című kötetéből.) Történelmi jelenlét és egyetemesség A történelem teoretikus megtestesítése minden igazán nagy és sokoldalú gondolkodó célja. De igen keveseknek adatott meg az, hogy olyan nagy történelmi események aktív szereplői legyenek, mint amilyeneket Lukács átélt. Gazdag életútja Mintegy szimbolizálja és reprezentálja azt az utat, amelynek megvan a belső logikája még korunkban is. A baloldali polgári entel- lektüel útja a munkásosztály felé igen sokszor göröngyös volt, és nemegyszer zsákutcába torkollott. Lukács önátküzdése a munkásosztály álláspontjára az események történeti tudatosítása által volt lehetséges. Ady azért jelentett olyan sokat Lukács indulásában, mert az első olyan XX. századi költő volt, akinél ez az igény nyilvánvalóvá lett: gondolatilag, szellemileg, költőileg átélni az egész történelmet. Nem a múltat, hanem azt, amelyben él. Mintegy ars poetica Nagyon jól jellemzi ezt a lukácsi attitűdöt a modern problémák iránti haiiatian fogékonyság, amely mar pályájának kezdetén és mindvégig jellemezte. Nem csupán a Thália Társaság alapítására gondolhatunk, hanem az 1911-ben megjelent A modern dráma című könyvének egyik passzusára is: „ ... a döntő igent vagy nemet úgyis csak akkor lehet kimondani, ha egész kultúránknak igazi kultúra voltáról fognak majd egyszer ítélkezni.” S ez a kérdés, hogy kultúránk igazi kultúra-e, történelmünk igazi történelem-e, és gondolataink igazán kulturáltak és történelmiek-e, mintegy ars poetica- szerűen végighúzódik Lukács György életműven. Ez az oka annak, hogy Lukácsnál nem létezik — és nem is létezhet ezek után — szűkös horizont. Lukács egyike volt azoknak. akik tudatosították a magyar irodalom összefüggését a világirodalommal, a magyar problémák összefüggését világproblémákkal, anélkül, hogy az egyiket a másiknak alárendelte volna. Azt a programot tehát, amivel Ady Endre, a Galileikört jellemezte: „Hályogot tépett a magyar szemen” — a történelmi feltételek következtében éppen Lukács életműve vitte végig a legkövetkezetesebben. Lukács vitathatatlanul sokoldalú gondolkodó. Életművében megtaláljuk a filozófiatörténeti, a politikai, az esztétikai fejtegetéseket éppen úgy, mint az etikai, ontológiai problémákat, hogy az irodalmiakat ne is említsük. S nem mond ennek ellent Lukács gondolatvilágának kifejezetten és hangsúlyosan magyar származása, magyar talajba gyökerezettsé- ge, sőt az első program értelmében feltételezi is a széles orientációt. Már első tanulmányai olyan történelmi és esztétikai érzékenységet mutatnak, ami a maga korában is kivételes és csaknem elszigetelt jelenség. Ha olyan tisztán esztétikai elemzéseire gondolunk, mint A regény elmélete című fiatalkori műve, emögött is ott rejlik a történelmi szemlélet és a regény formaproblé- máit úgy fejti ki, hogy e kifejtés révén választ találjon az első világháború által felvetett életproblémákra. Ez az egyetemesség Lukács gondolatvilágán belül egyike azoknak a vonzerőknek, melyek részben személyes, részben elméleti varázsát oly sokoldalúvá tették. A legapróbb, a történelmi folyamat lényegétől még oly távoleső problémákat is hirtelen olyan távlatokba helyezte, amelyek segítségével olvasói vagy hallgatói jobban, mélyebben értették meg a világot, az sokszor megdöbbentő. De a megdöbbenést mindig szellemi mozgás követte. S Lukács minden írására jellemző: szellemi mozgásra, gondolkodásra kényszerít, mikoris a közvetítő elemek kutatása, az átlátás, a transzparencia kiterjesztése által a legsötétebb, érthetetlennek tűnő folyamatok is hirtelen világossá válnak, értelmet nyernek egy magasabb összefüggésben. S ez a látásmód csaknem analógia nélküli. Életre szélé elkötelezettség Ez a fajta látásmód tette lehetővé, hogy Lukács történelmileg láthassa a szocializmus jelentőségét. 1918-as belépése a kommunisták soraiba életre szóló elkötelezettséget jelentett számára. Ez az elkötelezettség any- nyit jelentett, hogy új, reális talajt talált, amelyen folytatni lehet a harcot azért, hogy a kultúrának, a történelemnek értelme és .tartalma legyen. S nem utolsósorban ez volt az oka annak, hogy Lukács a nagy történelmi változások tudatosítója volt és maradt egész életében. A művészetben mindig azt kutatta, hogy egy megoldásnak, egy gondolatnak, egy ábrázolásmódnak mennyire tartalma, illetve funkciója a történelmi fejlődés. Esztétikájának ellenzői nemegyszer igazságtalannak érezték, hogy mindig világtörténelmi, világ- irodalmi mércével mér. Ez a magyarázata annak is. hogy a legmegve. tőbb szó Lukács szótárában az efemer volt. Sohasem hitte azt, hogy a filozófusnak, az esztétának, az irodalomtörténésznek pusztán egysíkú vagy pusztán morális küldetése lenne. Ugyanígy nem hitt saját tévedhetetlenségében sem. Nemcsak önkorrekciói vallanak erről, hanem efelől egész stílusa is meggyőz. Óvatosan, majdnem félve közelít a legtöbb témához. Mielőtt például Thomas Mann Felix Krull-regényének, az Egy szélhámos vallomásainak az elemzésébe kezd. a lét és tudat általános viszonyának néhány problémáját veti fel, hogy így közelebb kerüljön és olvasóját is közelebb vezesse a konkrét tárgyhoz. S talán ez az oka annak, hogy Lukácsot sokan nehéz olvasmánynak tekintik. Életművével bizonyítja, hogy az igazság soha nem jelenhet meg egy jól megfogalmazott mondatban, csak széles megalapozás^ elemzés eredménye lehet, amelyért mind az írónak, mind az olvasónk meg kell szenvednie, a gondolati utat végig kell járnia. Minden konkrét jelenséget történelmi és ontikus távlatba kell helyezni, s azzal összefüggésben kell vizsgálni. S ez a módszertan ad biztos lehetőséget arra. hogy elválasszuk egymástól az időlegest, az átmenetit és a történelmileg jelentősét. Elevenen ható erő Ez az elválasztás azért szükséges, mert a felszínes, a látszólagos érték mindig veszélyezteti a valódi értékeket. Életművének lényegét jellemezte Thomas Mann akkor, midőn a kontinuitáshoz való ragaszkodást emelte ki nála. S ez az a vonás, amelyet bírálpi konzervativizmusként emlegettek. Pedig a kontinuitáshoz való ragaszkodás nem más, mint az emberiség történelmileg és művészileg megteremtett értékeinek átmentési és továbbfejlesztési kísérlete a modern Ijorban. Egyik első írásából emeltük ki azt a gondolatot, hogy minden esztétikai ítélet mélyén a modern kultúráról — a legszélesebb értelemben vett kultúráról — alkotott ítélet rejlik. S ez az ítélet Lukács számára a lét és nemlét dilemmája volt. Egyik utolsó, nyomtatásban megjelent gondolatát idézzük most, hogy lássuk, a vezető gondolat új formában, de megmaradt nála munkássága végéig. A beszélgetések Lukács Györggyel című könyvben így figyelmeztette partnereit és olvasóit: Hogyha a lét és lényeg marxi elemzését tanulmányozzuk, mindig az a jelenség jellegzetessége, hogy a folyamat eltűnik belőle. (...) Erő- feszítéseinknek szükségképpen nagy feladata az, hogy előbb az elmélet minden területén mutassuk fel: minden állapotszerű és a dologiasodás csupán reális folyamatok megjelenési formája. így fokról fokra megértetjük az emberekkel, hogy életüket mint történelmi folyamatot kell hogy végigéljék. Ez hallatlanul nehéz dolog. De hiszek benne, hogy mint a jövő perspektívája, egyáltalán nem lehetetlen. Ebben a gondolatban találkozik egymással a filozófus, az esztétikus és a kommunista néptri- bun. Ilyen gondolati alapon vált Lukács életműve a 20. század elevenen ható — s az előbbi értelemben — történelmi dokumentumává. HERMANN ISTVÁN
