Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

1985. ÁPRILIS 13., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP LUKACS GYÖRGY A Vörös Űjság Lukács György vezércikkével (bal oldali kép). Lukács javításai az Illyés Gyula Magyarok című könyvéről készült tanulmányhoz (jobbra) Egy gazdag életút állomásai Lukács György száz esztendeje, iiííi5. április 13-án született Buda­pesten. Részi vett a századelő progresszív szellemi mozgalmaiban. Egyik ala­pítója volt a Thália Társaságnak, tagja a Társadalomtudományi Tár­saságnak, munkatársa a Jövendő­nek, a Huszadik Századnak, a Nyu­gatnak és a Renaissancenak. Korai méltatúja Ady Endre költészetének, a Holnap antológiának és Móricz Zsigmond prózájának. Egyetemi ta­nulmányait befejezve külföldön, Olasz-, majd Németországban élt, tudományos munkásságot folytatott. IS 17-ben tért haza, s egyik meg­szervezője és tanára lett Balázs Bé­la, Bartók Béla, Fülep Lajos, Ko­dály Zoltán, Mannheim Károly, Szabó Ervin társaságában a háború­ellenes, progresszív Szellemi Tudo­mányok Szabadiskolájának. Még a polgári demokratikus for­radalom győzelme előtt csatlakozott a Magyar Nemzeti Tanácshoz. 1918 novemberében állást foglalt a for­radalom továbbfejlesztése mellett. A Szabadgondolat hasábjain még fenn­tartásait hangoztatta a bolseviz- mussal szemben, de 1918 december végén belépett a KMP-be. Az 1919 februári letartóztatások után újjá­szervezett Központi Bizottság tag­ja, a Vörös Újság egyik szerkesztő­je volt. A Tanácsköztársaság kikiál­tása után közoktatásügyi népbiztos volt. Hatáskörébe tartozott az iroda­lom, művészet, tudomány állami irányítása. A Tanácsköztársaság májusi és júliusi válságos napjai­ban részt vett a Vörös Hadsereg harcaiban. A Tanácsköztársaság megdöntése után itthon maradt pártszervező munkára, majd 1919 őszén emigrált Bécsbe, s ott élt 1929-ig. Részt vett a KMP újjászervezésében. 1925-ben kooptálták a KB-ba. Az 1920-as evek második felében a Külföldi Bizottság tagja, 1929-ben a KMP titkársági tagjaként Magyarországon végzett illegális pártmunkát. A II. kongresszus előkészítése során elő­terjesztette tézistervezetét a magyar- országi politikai helyzetről és a KMP feladatairól. A Blum-tézisek címen vitára bocsátott tervezet köz­vetlen stratégiai célként a prole­tárdiktatúra helyett a munkás-pa­raszt demokratikus diktatúrát jelöl­te meg. A KMP vezetése elutasítot­ta (a szerző maga is visszavonta) a Blum-téziseket, és a II. kongresszus határozatot hozott Lukács György­nek a magyar párt munkájából va­ló kikapcsolásáról. 1931—33-ban Né­metországban dolgozott a német kommunista írócsöport Vezetőjeként.’ A fasizmus hatalomra kerülése után a Szovjetunióba emigrált, s ott tudományos tevékenységet és irodalomkritikai munkásságot foly­tatott, mint a Lityeraturnij Krilyik és az Internationale Literatur mun­katársa, illetve szerkesztője. 1938- tol ismét részt vett a magyar kom­munista emigráció munkájában, az üj Hang munkatársa és szerkesztő bizottságának lett a tagja. 1945-ben tért haza. 1946—58-ig egyetemi ta­nár, 1946—50-ig a Fórum című fo­lyóirat egyik szerkesztője volt, 1949- től a Magyar Tudományos Akadé­mia tagja. Széles körű publicisztikai tudo­mányos munkásságával vezető sze­repet játszott a felszabadulás utáni magyar szellemi élet kialakításában. A második világháború után kibon­takozó nemzetközi békemozgalom egyik kezdeményezője volt. 1949— 57. között a Béke Világtanács tag­ja. 1949-ben Révai József és Rudas László a pártsajtóban elítélték Lu­kács Györgynek a pártossággal és a szocialista realizmussal kapcsolatos nézeteit. Ezek után Lukacs György Visszavonult az irodalompolitikai te­vékenységtől, s 1956-ig csak; »<&tatói és tudományos munkásságot folyta­tott. Az ezerkiiencszázötvenhatos el­lenforradalom idején. Nagy Irrire kormányának oktatásügyi miniszte­re volt. Az ellenforradalom után újjászervezett pártba nem igazolták át. 1953-ban nyugalomba vonult. A filozófia és az esztétika tárgyköré­ben számos jelentős tudományos publicisztikai műve jelent meg Ma­gyarországon és külföldön. 1967-ben ismét az MSZMP tagja lett. 1971- ben halt meg. Mint a Munkásmozgalom-történe­ti Lexikon is írja, életműve az iro­dalomtörténet, a marxista filozófia és esztétika, a kommunista straté­gia és taktika alapvető kérdéseit fogja át, s nagy értékei mellett szá­mos tévedést, ellentmondást is tar­talmaz. Innen van, hogy tudomá­nyos és ideológiai működését, poli­tikai állásfoglalásait szinte állandó vita és többször éles bírálat kísérte. Lukács György helye és szerepe a marxista elmélet XX. századi fejlő­désében címmel nemzetközi tudomá­nyos ülésszakot rendez április 17. és 19. között a Magyar Tudományos Akadémia, a Művelődési Miniszté­rium, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, Társadalomtudományi In­tézete és a Politikai Főiskola. A konferenciához kapcsolódóan Lukács György-kiállítás nyílik ápri­lis 15-én a Petőfi Irodalmi Múzeum­ban. A Mező Imre úti temetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt KB és buda­pesti Bizottsága nevében Övári Miklós, a Politikai Bizottság tagja és Bor­bély Gábor, a budapesti pártbizottság titkára koszorűzott. Bölcsességek, sorokban ...az átfordulás első szakaszában a legtöbb ember sajnálni fog­ja veszendőbe menő hamis, de költői álmait a valóságról. Csak ké­sőbb válik világossá, hogy mennyivel több iga:i emberi tartalom — és ezért igazi poézis — rejlik abbart, ha a valóságot a maga könyör­telen igazságában elfogadjuk, magunkévá tesszük, cs ennek az igaz­ságnak megfelelően cselekszünk is. Ha valamely könyv becsületesen és komolyan végig van gon­dolva, úgy a szerző világnézete átsugározza annak minden részletét, egész szerkezetét. A teljes ember adekvát művészi ábrázolása a realizmus köz­ponti esztétikai kérdése. ... az embernek minden cselekvése, gondolata és érzése — akár tudja, akár nem, akár akarja tudni, akár elbújik előle — elválaszt­hatatlanul össze van fonódva a társadalom életével, a társadalom harcaival, a politikával; objektíve ezekből indul ki, és objektive ezekbe torkollik. ... a kereszténység meghirdette az emberi lelkek Isten előtt való egyenlőségét, a francia forradalom az elvont embereknek a tör­vény előtti egyenlőségét mondta ki, a szocializmus pedig a tényleges embernek a valóságos életbén való egyenlőségét fogja megteremteni. ... meg lehet állapítani az előrejutást, tehát haladást a művé­szet területén, anélkül, hogy az időben későbbit egyszersmind mű­vészileg magasabb rendűnek kellene tekinteni:.. . .. minden élet annál gazdagabb, annál tartalmasabb, lényege­sebb, minél szétágazóbb, minél mélyebbre menő emberi viszonyla­tokkal van — tudatosan — belekapcsolva embertársai, a társadalom életébe. Az izolált, az önző, a csak magának élő ember leszegénye­dett világban él, élményei minél kizárólagosabban csak az övéi, mi­nél kizárólagosabban csak bensöek, annál veszélyesebben közeled­nek a lényegtelenség, a semmibe foszlás felé. ... az egyes emberek elhatározási lehetősége részére mindig egy bizonyos konkrét mozgási tér létezik, amelyen belül aztán a fej­lődés szükségszerűsége az egyéni elhatározások többségében előbb- utóbb érvényesülni is fog. Az elvileg elhatározott kíméletlen, öngyilkosságig menő felelős­ségérzet árnyékában a legkönnyebb az egyik gaztettet a másik után frivol cinizmussal elkövetni. ... a nagy divatok nem szoktak sokat törődni a szerzők belső szándékaival. A tiszta szándék a valóságban még nem tesz hőst. Don Quijoté- nál tisztább szándékú ember alig létezett, és — anélkül, hogy tiszta hősiességén csorba esnék — miért mégis oly ellenállhatatlanul ko­mikus? És miért nem komikusak egy túl korai, reménytelenségre ítélt forradalom hősei? Hogy valaki győz-e vagy leveretik, természetesen mindig való­ságos küzdelem eredménye, amelynek egyes mozzanatai véletlenek­től, az egyes részt vepö emberei£ okosságától, erélyességétol, bátorsá­gától, kitartásától stb. függenek. De hogy mekkora az a valóságos mozgási tér, amelyben a küzdelem folyhatik e morális sajátságok kibontakozásáért, azok mibenlétét és értékét magának a történelem­nek objektív menete határozza meg ... ...a valóság menete filozófiailag mélyebb és igazabb, mint a mi legmélyebb gondolataink. ... az a tudat, hogy saját munkánkkal, saját harcainkkal te­remtjük meg a magunk világát, a nekünk megfelelő, emberhez méltó világot: itt az ellensúly a nihilizmus ellen. Természetes, minden emberi tudás relatív is. minden emberi cse­lekvés hibák lehetőségeit hordja magában. De. itt sincs .. ..csalhatat- lanságról szó, hanem csak arról, hogy lehetőleg ne kövessünk el túl nagy hibákat, és hogy az elkövetett hibákat lehető gyorsan korrigál­juk. ■.. egyéni szabadság csak szabad emberek szabad társadalmában lehetséges. A régi humanizmus alapján véve az egyes ember megmentése, helyreállítása: még ha mindenkinek megmentésére irányul is, ak­kor is egyénenként akarja az egyes embereket megmenteni. A szo­cialista humanizmusban az ember eredetileg és feloldhatatlanul ré­sze a közösségnek. A szocialista humanizmus felismeri és megvalósítja, hogy a másik ember ne határa legyen az egyik szabadságának, hanem elő­feltétele és előmozdítója ... Minél tudatosabban társadalmi életet él az ember, annál gazda­gabb, annál kifejlettebb lesz egyéni élete is. ...a pontosság, a mélység, a gazdagság stb. mindenekelőtt attól függ, hogy mennyire egyezik meg a képmás az eredetivel, tehát ma­gával az obejktív valósággal. ... minden művészi tevékenység mögött az a kérdés rejlik, hogy ez a világ mennyire az ember világa valóban, és mennyire képes az ember ezt mint sajátját, mint emberségéhez mértet helye­selni. ... minden etikai jellegű cselekedet az- emberiség megőrzésére és továbbfejlesztésére törekszik: mindegy, hogy mennyire tud erről maga a cselekvő személy. A meghatódottságba, amelyet a befogadóból az új. a minden­kori egyedi mű kivált, közvetlenül egy negatív kísérő érzés vegyül: a befogadó sajnálja, sőt valamiképpen szégyenli is. hogy a valóság­ban, a saját életében nem vett észre valamit, ami olyan „természe­tesen" kínálkozik az ábrázolásban. ... amit az élet csak kemény és tartós erőfeszítések díjaként ad­hat, azt a műalkotás élménye bizonyos mértékig ingyen, mondhat!• nánk, kegyelemből ajándékozza oda. Lenin joggal látta a szektánsok egyik fontos jellegzetességének, hogy mindent, amit szellemileg feldolgoztak, amit helyesnek tarta­nak, mint magától értetődő dolgot vetítik bele az objektív való­ságba. Így például meg vannak győződve arról hogy a tömegek ugyanazt tartják kívánatosnak vagy meghaladottnak, amit ők. ■ • .ha ezeréves elnyomatás után egy Toldi Miklós lehetséges volt: mi lehet ebből a népből, ha századokig szabadságban él? Jelentékeny történelmi alakok tragikus sikertelensége éppen úgy szerves része történelmünknek, mint egyes lángelmék ragyogó teljesítményei. (Krtstó Nagy István gyűjtése, a Bölcsességek könyvéből.) \ B VÖRÖS UJSÁgJ ' 1 * isssa vraSÉ 1 >. <MW« IM» MB * *•*•*"•*■; ■* » » tv**** ***<»»* itt " • «'*■«*-» ****«» j > wew*» /I -* Op >* mív**. ; WM . ****~m*. :■;< i* Hí * totMml : ..TT mítüvte? t r *<4*w*~ «■* -•$ ~r rurr.;~ -«.»-Ä*rxss js.-r:z *«rS5 •. i ■ ■■ ....... .. • -z« -CZ L,"2 , 'srzsss <?■>»'"■■< ■ >>■ .v<. M ' , i * ***** tu«« r . “> - írV.J=u- SfiSJH ' * ^ •' ♦ : w x x-JSrvr ^ ^ ^ . * v. < •*. • ***■**>*>- " mt«( <w(v ^ »■e ■»*« '<*' '*« MiA / ö . .».A . .y*,. .. y >; . .. .^ ' 4*4*4t**í v ... ^ • .... ,, unni ..-Ti» :.a v- <"'*'* ' ' ■■■■ %»>■• . ? ^ ** '> <***■ **** . m V / *'*yj ' " nÄT y+ <, ' **"•***■ te*. *** & 'J- 1 S**fi '/ v, v* V w . . wL.1, , v l'»** • ^ ««.»«•••• «$■;%: M sv^. t C .„y* '"*■ »«■< '** ■■ i-*”° -v< .-.V. ” «?*-*-. ~HZZ zr.r.Tzr , ......................—» . C w '?****■ ■ v:'' .-X ■£,. ■. yo^ •r'x<s v ■'•*****»■ ** ,, ' •« >■» < >tcr* JtoAMe sj, ^ .... . <.<■* xwi* y ..: - X' «. ->/,-> , X < v^c. • ******* ** ' r***rr. y, -s'. ^7 Z í -X**** .-yy.-.-A ..... ■ " '*<•' '•••» » ..... -.>•<•>. • í 0««v :.:2££yy™?;.. *~**~*­•.••• -Vy^Sf. V« > •• . ,.>.> <v. , .. ..,y, .« '*-*D>* #» ■* Htf/ X... <. , y. ;n . . v, <•■ X»' <*w Cv«íx y •#1***' <f ■ ■■>**■■■ <'*/■■.........., :• w.x.; )-«yíxxv t*yx.t <***» ■■ ■ .... y>' ;•"•••» <■> :: ^^>• <-r. , :z^'^'uy' 't,TZ: ÄrXJ’.Vs; •"*-»+*■**>» • ::T ' ..... . , ...rzzz- -• • -x- ■ —x—4 h VM* *** *m*»i*m WM» Ln.C^jt ^ « . X * ** ^ # ^ triletudól. ft!előtűnj' CviImSI. fnnilolalainak nem-*itt«r«rl»>l uUk ny»ljji«:ik a . ............. ",,M* k» *ta rlU-r^«ine MÚrnAm .a írd hfca^ '»•« «»y^ •'rr”< ■ k. r.Wf.1 .H» j-ru I .4.* Illuaé« KáriHI rtkke *>|rn a/l tnon.lja VlrRlehr« r *« MAkC kHI *tinunk l>«/r»rk kóilttnk. akik utkmakuavu " r~k akik majd raak k6n'«i>rk. *a«y Irljr^n Hnrioulnak. ( * lépik mhijukal C* r*ak *.*.*oak vtfjr alko**Sdi»««. •«**»»« J**r**"*'-*' J.4d*» i»«t» \e%i kft*fialunk, i^ti» IrhH ln-ian »Ivan 1-/I ­l.yiiU • >mi Kainak rá inlft m»*H bianny»« n«i> f'U írjál».nI..ii %a>ál kftxHi frfy>rrtárial kfirCixtl’ Netn f»«.»k ill IrnjrkH i»iiwlrlin/^<»r^ »wfcr» Vfir*-a hénd n bc.Hci*r* ftrtUns/x aiaminiOI mml ♦n^nawf ■ - 11' ” all Iftlrm ll|y«*>l afii.eijnrnt-akáa-mtai »«nt. .U >«U* IHrl-.v«- l.-n-i miért. e«y««-k a ,.i»epi«**k tá»M>r«lifil fiira lur.^al táno.liiak a " lavkrrrvrlrark bordélyaiban (,»«k aioklói ai lllu/lfiktfil t*rrr!n«-m 6*a inlrni Illy •'l. amelyeke! ar ülni»» idfibeu a beiafi butooaim pdloirával filial! «ravakha A vilajprl »ni mondanám. bo«y »oaaaA‘étmu*(keret*let kell veim. leivel Iv^fv barna lován I«- f.*>ik látni HV*vHyedé^fc J>e akkor nem ar a* irmJalmn lllye« hirdette ónkorreklurája bort a uv«Ti demokrácia tala.rat«, hanrmja poll I o< Ilkái felrlfiaaéeéroK a lárudalmi ftaaaeluítlicitek helyevlwll belalava í^.á. Ilyen helálá* fiié tok eiierffiku* nekifuláv v»k vikerull Ív van ar Ilivé« q « gaidaji éa tartalma* könyvében. Akármilyen éleaek i% etek a bíráló me* j- je«yréiekjfietn jelentenek efyetérteit a ..népievek maKyamruájri halói ^ ** dali biráfmval. A ma«yaroruá(ft demokrata irodalom \rrreneaellenvé«e ho*y két egyoldalú véglet folytat efymái ellen végw\ (.»kon mindkét oldalról iga*tá||talan vilii Vitái, amelynek hevevvégébAI rvak a reakri«» hu* haunot Ajada ♦-..nápiaaak -Jgalol«iaál—dmiaokeat» hieálóinak lawiri ■iamaáaa * «.kkneX kátéiéin. X kár dia pádig iuiíonioa •bbnrr hogy agy pár/aán.atrffl meg jegy r é v.i-1 nyúljunk ImhA. alihaa kúiüa bahnt fi lárgyaláa- keko De amigTá* eariétaiág maradványainak vegilvi-gévet ideáll ‘ -,J fiija a parauti hátra ma radotlaágot, váraiéi lene« véget, a munkávvágtfil való idegenaéget. a írtig válogató* nélkül tesz magáévá divalov rrakrifia jelvrava- kat év végit légük kei ftmnaga előtt la, olvavói előli iv elhoniályovit világ«« óaaaefAggéaeket. amig nem látja nveg a* eg»Sx magyar dolgoió nép harci egy »egének m üklég évvégét éi nem ennek at egységnek i*r»lgálaláha állilja ragyogó írni tudáaát. addig minduntalan o«ia fogja vetni vaját gondolái n 7, nak árja. hogy7kétiégheeietten. letkbuneretfurdaláitól minimvi n.ffen körül hová ii vitték saját gondolataiT/jtMe-eet tokkal vtemlieu tudja, ki ( fejetnl, mint én tudnám. Átadom neki at utolsó acót . ..Nem ide jöttem én. nem ide indultam! Valamit rámblrtak amit elárultam. Tapogatom arcom: hová iv tévedtem? » S merre tűnök lova' / —. 1 , . , ’***<*&1 JU — á.1 •* CJLidifféA - *JU*t • 'M- ^ Ou0 , ^ dví/f «U ^ a/evw , /t vV’í^caA1 í W */ ^ .** ~ • n ' + ' - f *• .'.'IU >. . „ . . >. Tisztelgés emléke előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents