Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-12 / 85. szám

2 W-Mírian 1985. Április íz., péntek /^wniBsa PATTHCIYIIT í Nem «lkerült kézzelfogható y eredményt elérnie a Teheránt y és Bagdadot felkereső PA-ez de Cuellar ENSZ-főtitkárnak, aki Ä az iraki—iráni háború mielőbbi befejezésének reményében vál- 4 la]kozott az utazásra. Irán a hatalmas váráldoza­tok ellenére sem hajlandó ar­ra. hogy Bagdaddal szemben támasztott követeléseit módo­sítsa, míg a másik fél Teheránt vádolja azért, hogy még ma is folytatódik a háború. Vagyis olyan patthelyzet alakult ki az öböl menti térségben, ame­lyet a sorozatos közvetítési kí­sérletek sem tudnak megolda­ni. S ami a diplomáciai erő­feszítések közepette a legrosz- szaihb: a fegyverek mindkét oldalról tovább ontják a ha­lált. Megfigyelők már többször utaltak arra, hogy mindkét fél óriási létszámú haderőt vo­nultatott fel egymással szem­ben — hozzávetőleges becslé­sek szerint egymillió katonát vontak össze —, a kialakult helyzet, — ha a modem hadi- technika vívmányai nem len­nének ott — leginkább az első világháború álló csatározásai­ra emlékeztet. Változást az ho­zott, amikor néhány héttel ez­előtt Irak és Irán egymás pol­gári célpontjai ellen kezdett bomJbatámadásokat végrehaj­tani. A kezdeti lendület azon­ban — mint az a teheráni és bagdadi hadijelentésekből is kitűnik — rövid idő alatt ki­fulladt, s ma már csak szórvá­nyosan kerül sor városok el­leni légitámadásokra. A Perzsa-(Arab)-öböl men­tén dúló háborút kommentáló lapok az ENSZ-főtitkár közép­keleti útjaival kapcsolatban megemlítik azt is, hogy annak kettős célja volt. Az utóbbi he­tekben ugyanis Teherán ismé­telten azzal vádolta meg Bag­dadot, hogy vegyi fegyvereket vetett be. Erre ugyan nincse­nek minden kétséget kizáró bi­zonyítékok, de az iráni panaszt Pérez de Cuellar kötelességé­nek érezte a hélyszínen is ki­vizsgálni. A vegyi fegyverek bevetésével kapcsolatos tény­megállapító vizsgálatról egy­előre ném szivárogtak ki in­formációk, annyi azonban is­mert, hogy Irak többször is cáfolta ezeket a vádakat, s te- heráai mesterkedésnek nevez­te azt A hosszú háborús időszak bebizonyította, hogy egyik fél sem képes a másik megsemmi­sítésére. Nem hozott ered­ményt egymás olajipari be­rendezéseinek elpusztítása sem, éppen úgy, ahogy hibásak vol­tak azok a számítások, hogy a háború mindkét országban fel­színre fogja hozni az ellenté­teket. s olyan mozgalmak ra­gadják magukhoz a kezdemé­nyezést, amelyek képesek megdönteni a fennálló rend­szert. Pontosan az ellenkezője történt. Mind Iránban, mind pedig Irakban — ahol a belső feszültségnek amúgy sem volt táptalaja — a lakosság egysé­gesen sorakozott fel az ország vezetői mögött. Ez pedig ismé­telten azt támasztja alá, hogy az értelmetlen pusztítás mind­két fél végső kimerüléséig fog folytatódni, s magában hor­dozza a konfliktus kiszélese­désének lehetőségét. Hiszen az arab és a perzsa ország háborúja egy olyan robbanásveszélyes térségben zajlik, ahol a washingtoni stratégák hosszú ideje mester­kednek azon, hogy visszasze­rezhessék elveszített pozíció­ikat. Ebben a helyzetben ép­pen ezért létkérdés lenne, hogy a hadszíntér helyett a tárgya­lóasztal mellett — a világszer­vezet és más fórumok béke- közvetítését elfogadva — ren­dezze ellentéteit a két hadban álló fél. Csltárl János Mihail Gorbacsov beszédét ismerteti a Pravda Fel kell tárni a gazdaság tartalékait A Pravda és más szovjet központi lapok pénteken is­mertetik Mihail Gorbacsovnak azt a beszédét, amelyet az SZKP KB főtitkára gazdasági vezetőikkel történt hétfői talál­kozóján mondott, Mihail Gorbacsov rámuta­tott: országunk felelősségteljes időszakot élt át. Mindenütt kibontakozóban van a felké­szülés az SZKP XXVII. kong­resszusára. Ez a nagy tettek és fontos döntések, az alapos elemzés és az elért eredmé­nyek reális értékelésének idő­szaka. Meg kell határozni azo­kat a gondokat és akadályokat, amelyek fékezik az előrehala­dást. Erre az időszakra a fe­szített munkának és a bátor gondolatoknak kell rányom­niuk bélyegüket, teret kell nyitni az emberek kezdemé­nyezésének és alkotó energiái­nak. Növelni kell a munka szervezettségét. mozgósítani kell minden erőt és minden tartalékot annak érdekében, hogy biztosítsuk a határozott és dinamikus társadalmi-gaz­dasági fejlődést, meggyorsít­suk előrehaladásunk ütemét. Az elemzések azt bizonyít­ják, hogy fejlődésünk üteme ebben az ötéves tervben nem elégséges. Ezt az ütemet fel kell gyorsítani, mégpedig lé­nyegesen. Az ország társadal­mi-gazdasági fejlődése, védel­mi képességének erősödése, a szovjet emberek életszínvona­lának javulása attól függ, mennyire sikeresen oldjuk meg e feladatokat. Ami távlati feladatainkat Illeti, ezek közül a gazdaság intenzív útra történő átállítá­sa, szerkezetének javítása, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása, a termékek minőségének jelentős javítása, a gazdasági mechanizmus és az irányítás egészének továb­bi tökéletesítése kerül a kö­zéppontba. Mindezt meg kell tennünk, más út nem létezik számunk­ra. A munkástól a miniszterig, a mérnöktől az akadémiku­sig mindenki feszített, kezde­ményező, becsületes és lelki- ismeretes munkájára szükség van. Növelni kell a vezetők felelősségét, a szervezettséget és a fegyelmet. Mégpedig nem szavakban, hanem tény­legesen. Végső soron minden az emberekkel, a vezetőkkel, mindannyiunkkal szemben tá­masztott magas követelmé­nyekkel kezdődik — mutatott rá beszédében Mihail Gorba­csov. A pontos, szervezett munka, a tartalékok kiaknázása kér­déseinek a figyelem középpont­jában kell lenniük úgy a min­dennapi tevékenység, mint a távlati feladatok megoldása során. Jelenleg befejező sza­kaszához érkezett az ország gazdasági és társadalmi fejlő­dése tizenkettedik ötéves ter­ve és 2000-ig szóló távlati ter­ve fő irányainak kidolgozása. Bár ez utóbbi hosszú időszakot ölel fel, az új ötéves tervnek kell áttörést hoznia minden területen. Ez pedig már csak karnyújtásnyira van tőlünk. Mindenekelőtt maximálisan ki kell használnunk mindazt, aminek birtokában vagyunk. Országunk a társadalmi-gaz­dasági fejlődés magas szintjé­re jutott. Erős gazdasági po­tenciált hoztunk létre, amely biztosítja a sikeres előrehala­dást. Az élet azt mutatja, hogy ha csupán jól kihasználjuk mindazt, ami már megvan, ak­kor jelentősen javíthatunk népgazdaságunk helyzetén. A jelek szerint határozott intézkedésekre van szükség. Aki a korszerű követelmé­nyeknek megfelelő termékeket gyárt, annak erkölcsi és anya­gi előnyöket kell élveznie. Ha viszont a vállalat hosszú ideig Az izraeli visszavonulás második szakasza Újabb összetűzések Az a „biztonsági zóna”, ame­lyet az izraeli vezérkar Dél- Libanon területén kíván létre­hozni, szélesebb lesz. mint az egykori Hoddad-föld, ahol 1978 márciusától uralkodtak a Tel Aviv által pénzelt zsoldo­sok. A jeruzsálemi rádió kato­nai források alapján közölte, hogy e zónába beleesik majd a Beaufort-vár, a palesztinok egykori híres erődítménye is, amely uralja a Litani folyó felső folyását. A visszavonulás második sza­kasza keretében csütörtökön a megszállók elhagyták Nabati- je nagyvárost és körzetét, azaz Dél-Liibanon központi terüle­tét. Jichak Rabin hadügymi­niszter, Mose Lévi vezérkari főnök és Úri Orr, az észak- izraeli katonai főparancsnok személyesen ellenőrizte a mű­veletet Libanon különböző frontjain csütörtökön is harcok' folytak. Szidon keleti külvárosaiból és falvakból a falangista lázadók lőtték a város több pontját, s főként a két menekülttábort. A palesztinok viszonozták a tüzet. A napokban jelentős fegy- verszállítimányok, közöttük ne­hézfegyverek érkeztek Ain El- Heluába és Mia-Miába a pa­lesztin harcosokhoz. A város legjelentősebb, a harcoktól ed­dig távolmaradó ereje, a „Füg­getlen Nasszeristák” mozgalma főtitkára, Musztafa Szaad kö­zölte: ha nem szűnik meg a város bombázása a muzulmán erők offenzívát indítanak. Hi­vatalos források szerint kirob­bantott felekezeti viszálynak Csak röviden... AZ ATOM- és űrfegyverekkel kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalások keretében csütör­tökön Genfben ülést tartott a közepes hatótávolságú nukle­áris fegyverzet kérdésével fog­lalkozó munkacsoport. PÁRIZSBAN a Népek Ba­rátsága Érdemrendet nyújtot­ták át szerdán a szovjet nagy- követségen Étienne Fajonnak, az FKP KB tagjának és Ray­mond Hugónak, a francia munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének. A kitüntetet­tek a béke és a két nép közti barátság erősítése érdekében tett szolgálataikért kapták a magas szovjet kitüntetést. Szidonban eddig 100 halottja és háromszor ennyi sebesültje van. E feszültség hatására Szűk El-Garbnál is felélénkült a harci tevékenység, a drúz és a falangista erők reggel egy­órás heves ágyúpárbajt vívtak, s lövések érték a baabdai el­nöki palota területét is. nem képes jó minőségű tér. méket előállítani, nem újítja meg gyártmányait, akkor en­nek közvetlenül ki kell hatnia a dolgozók anyagi helyzetére, különösen a dolgozó kollektí­vák vezetőinél. Az ilyen hoz­záállás célszerűsége, úgy tű­nik, nem vált ki ellenvetése­ket. Tehát a szavak helyett a tettekre kell áttérni — mon­dotta Gorbacsov, majd így folytatta: Át kell szervezni a munkát, arra kell törekedni, hogy mi­nél több terméket állítsunk elő a meglévő nyersanyagokból a rendelkezésre álló kapacitá­sok felhasználásával, ’ jelentő­sen csökkentsük a ráfordított munkát. Az elmondottak teljes mér­tékben vonatkoznak a mező- gazdaságra is, amelyre mi nagy figyelmet fordítottunk és for­dítunk. A gazdasági mechanizmus és irányítás tökéletesítését cél­zó intézkedéseket a dolgozó kollektívák aktivitásának és kezdeményezőkészségének fej­lesztésére kell irányítani. Az utóbbi években sok jo­got kaptak a dolgozó kollektí­vák. Törvény született, amely kimondja szerepük növelését a termelési és szociális kérdé­sek megoldásában. Ám ennek nincs meg a szükséges ered­ménye. Felmerül a kérdés: mi akadályozza a kollektívát ab­ban, hogy teljességgel éljen a számára biztosított jogokkal? Hiszen a törvény arra irá­nyul, hogy erősödjék a dolgo­zók szerepe a termelés irányí­tásában, növekedjék a vezetők felelőssége a kollektívával szemben. A munkásgyűléseken a legidőszerűbb, a húsba vá­gó kérdéseket kell megvitatni, minden beosztású vezetőnek be kell rajtuk számolnia. A jeleik szerint nem minden vezető volt lelkileg felkészül­ve erre a fordulatra. Sokak­nak még úgy tűnik, hogy ha kevesebbszer kérik ki a dol­gozók véleményét és csupán utasításokat osztogatnák, ak­kor egyszerűbb és rövidebb lesz a kitűzött célokhoz vezető út. Valójában azonban a kol­lektívára való támaszkodás, a kedvező, alkotó légkör megte­remtése az előrehaladás leg­főbb gyorsítója. Az előrelátó vezetők ennek szellemében cselekednék — hangsúlyozta egyebek mellett Mihail Gorba­csov. Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottsá­gának első titkára csütörtökön, 76 éves korában hosszú be­tegség után meghalt. A halál­hírt az ATA albán távirati iroda közölte. Enver Hodzsa elhunyta miatt Albániában április 11-től egy héten át nemzeti gyászt ren­deltek el. A végső tisztelet­adás és gyászszertartás április 15-én lesz. ★ A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga részvéttáviratot intézett az Albán Munkapárt Központi Bizottságához Enver Hodzsa elhunyta alkalmából — jelen­tette csütörtökön a TASZSZ szovjet hírügynökség. Befejeződtek a prágai tárgyalások Sir Cecfírey Ho Csütörtökön háromnapos lengyelországi hivatalos láto­gatásra Varsóba érkezett Sir Geoffrey Howe brit külügy­miniszter, akit lengyel kollé­gája, Stefan Olszawski hívott meg. A brit diplomácia vezetője Varsóban Stefan Olszowskival tárgyal. Fogadja őt Wojciech Jaruzelski, valamint Henryk Jablonski, az államtanács el­nöke is. Howe csütörtökön először négyszemközti megbeszélést folytatott Olszowskival, majd a b-rit és a lengyel tárgyalókül­döttség együttes ülést tartott. A londoni diplomácia irá­nyítóját, aki csütörtökön fe­jezte be csehszlovákiai látoga­tását, ezt megelőzően, délelőtt a prágai várban fogadta Gus- táv Husák csehszlovák köz- társasági elnök. A találkozón megállapították, hogy az utób­bi időben megélénkültek a két ország kapcsolatai és köl­csönösen hangoztatták, hogy érdekeltek azok sokoldalú fej­lesztésében. A nemzetközi helyzetről szólva méltatták a genfi szovjet—amerikai tárgyalások jelentőségét, s rámutattak, hogy mindent el kell követni a fegyverkezési verseny meg­fékezésére, a különböző tár­sadalmi rendszerű országok közötti bizalom helyreállítá­sára és általában a nemzet­közi légkör javítására. Sir Geoffrey Howe a brit nagykövetség épületében tar­tott sajtóértekezletén értékes­nek mondta csehszlovákiai lá­togatását, s a tartalmas, őszin­te, baráti és tárgyszerű jelzők­kel minősítette a Gustáv Hú­súkkal, Lubomir Strougal mi­niszterelnökkel és csehszlovák kollégájával, Bohuslav Chnou- pekkal folytatott tárgyalásait. Howe háromnapos hivatalos látogatása azt jelzi, hogy nor­malizálódnak a lengyel—brit kapcsolatok, amelyek 1981 vé­gén romlottak meg. mert a londoni kormány a lengyelor­szági szükségállapot bevezetése után befagyasztatta a minisz­teri szintű kontaktusokat, le­állította a gazdasági együtt­működést. Késik Washing ton pozitív válasza (Folytatás az 1. oldalról.) a szovjet vezető legutóbbi le­velének tartalmi részére vo­natkozóan. Az amerikai sajtó arról ír, hogy a találkozó lehetőségeit a két ország külügyminiszte­re, Andrej Gromiko és George Shultz májusi bécsi találkozó­ján vitathatják meg. A talál­kozót megelőzően — mint azt a The New York Times jelen­tette csütörtökön — a Reagan- kormány áttekinti a két or­szág viszonyának minden kér­dését, hogy kidolgozza saját tárgyalási javaslatait. Az amerikai tömegtájékoz­tatási eszközök egyébként nagy terjedelemben foglalkoz­tak azzal, hogy az amerikai képviselőházi küldöttséget fo­gadta Mihail Gorbacsov. A je­lentések külön kiemelték, hogy bár a találkozót erede­tileg egyórásra tervezték, az csaknem négy órán át tartott. O’NeiP,1 a képviselőház elnöke a megbeszélést követően adott televíziós nyilatkozataiban külön kijelentette: a találko­zó igen jó hangulatú volt, és Mihail Gorbacsov mély be­nyomást tett rá. Mint mon­dotta, a szovjet vezető igen határozottan képviselte orszá­ga álláspontját, ugyanakkor nagy figyelmet tanúsított az amerikai képviselők vélemé­nye iránt is. A TÁRSADALOM CSELEKVÉSRE KÉSZ Írta S. Hegedős László, a HNF ÖT alefnöke T~t z az esztendő bővelkedik olyan jelentős belpolitikai eseményekben, amelyek Pj újabb öt esztendőre meghatározzák életutunkat. Pártunk XIII. kongresszusa után országgyűlési képviselők és tanácstagok választására készülünk, még­pedig a tavaly született új törvény szerint. Ezen új választójogi törvényről sok szó esett eddig is, hiszen maga a törvénytervezet már az ország közvéleménye előtt keletkezett. E törvényről fogunk beszélni az elkövetkező hetekben is, a választá­sok szervezése közepette. Nem szaporítom tehát erről a szót. Vegyük inkább szemügyre azt, hogy miként illeszkednek be az idei választások társadalmi, poli­tikai helyzetünkbe, s jövőnk alakulásába. Nem új korszak nyitánya A XIII. pártkongresszus határozatait ismerve, igen éles körvonalú kép bon­takozik ki fejlődésünk következő sza­kaszáról. Ennek lényege véleményem szerint az, hogy megalapozott elképze­léseinket és változatlan politikai cél­jainkat ésszerűen és eredményesen csak változó — a kornak, s a konkrét feladatoknak megfelelő — politikai esz­közökkel lehet megvalósítani, gondok­kal és feszültségekkel terhes világunk­ban. A politika korszerű eszközrendszerét — amely természetesen időszerű célok összessége is —, úgy vélem, a követke­zők szerint lehet csoportosítani : Elengedhetetlen a termelés irányítá­sának, szervezetének, technológiájának és anyagi, erkölcsi érdekeltségi rend­szerének reformja, fontos a döntési rendszer — s ami ezzel együtt jár —: a felelősség decentralizálása, megosz­tása, a politkában, az államéletben, a gazdaságban, s a társadalom különbö­ző szervezeteiben is. Kizárólag össze­hangoltan lehet fejleszteni a szocialis­ta demokráciát az élet minden terüle­tén, tehát a politikai, állami, társadal­mi testületekben, termelő kollektívák­ban, s ami nem kevésbé jelentős: az emberi kapcsolatok alakulásában. Vé­gül az előbbiek segítségével az embe­rek sokaságát szükséges bekapcsolni nem csupán a döntésekbe, hanem az alkotásba is, mert a társadalom egyet­értése és az egyes ember személyes ér­dekeltségen alapuló alkotó munkája nélkül lehet ugyan haladni, de csak fél gőzzel. Mai politikai helyzetünkben — min­den gondunk és a nehezedő társadalmi feszültségek ellenére — azt tartom dön­tőnek, hogy a változtatásokat, amelye­ket a megelőző kongresszusok, s a Köz­ponti Bizottság ülései elhatároztak, nem az élet kényszerítette ki, hanem azokat a párt kezdeményezte és tárta az or­szág közvéleménye elé. Lassan negyven év politikai tapasztalataival mögöttem meg vagyok győződve arról, hogy itt most nem új politkai korszak nyitá­nyáról van szó, hanem az 1957-ben megalapozott politika következetes, fo­lyamatos megvalósításáról. Nem a szo­cializmus reformjáról beszélünk tehát, nem a nehézségek szülte időleges en­gedményekről, hanem éppen a szocia­lizmus töretlen tovább építéséről. Hasznos tapasztalatok Politkai céljaink elérését éppen az veszélyeztetné, ha időszerű feladataink végrehajtását elmulasztanánk, ha nem felelnénk az élet — s a történelem — vizsgakérdéseire, s hagynánk a feszült­ségeket robbanásig fokozódni. Summázva: véleményem szerint poli­tikai és állami döntéseink közül is ki­emelkedő az új választási törvény, hí­ven tükrözi társadalmi és gazdasági vi­szonyainkat, s egyik alapvető eszköze lehet a népi politikai hatalom gyakor­lásának. Most az a kérdés, hogy ezt a jó törvényt miként hajtjuk végre. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy most, első ízben, sok olyan ta­pasztalatot fogunk szerezni, amelyek a következő időkben hasznosíthatók lesz­nek. Érünk el sikereket, adódnak ku­darcaink is, mint mindig, ha valami újjal próbálkozunk. A végrehajtás dön­tő tényezője az, hogy a társadalom na­gyobb többsége rokonszenvvel és vára­kozással, segítőkészen néz a választá­sok elé. Az állampolgárok önmagában is je­lentősnek tekintik azt a tényt, hogy a jelöltek kiválasztása nyíltabbá vált, s több lehetőség adódik a köz vélemé­nyének érvényesítésére. Természetesen mindazt, ami ezzel jár, nem csupán az állampolgároknak kell még tanulniuk, hanem a társadalom iránti kellő tiszte­lettel mindazoknak, akik a választások politkai és szervezeti munkájáért fele­lősek, magyarán szólva: a vezetésnek is. A választások az idén tehát az irá­nyító szervek vizsgáját is jelentik. Az ország nyilvánossága előtt Azt tapasztalom, hogy az emberek nemcsak a választás új rendszere iránt érdeklődnek, hanem az is foglalkoztat­ja őket, mennyire növekszik majd va­jon a tisztségviselők s a megalakuló új tanácsok, országgyűlés aktivitása, ha­tásköre. Széles körben ismerve a lakosság vé­leményét, a belülről is látva a testüle­teket, úgy vélem, már ma is az a hely­zet, hogy a tanácsok, s az országgyűlés tevékenysége jobb annál, amilyennek az állampolgárok hiszik. És ez roppant jelentős dolog a jövőre nézve. Ezután Hétfőn lesz a gyászszertartás Meghalt Enver Hodzsa

Next

/
Thumbnails
Contents