Pest Megyei Hírlap, 1985. április (29. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-12 / 85. szám

WVf •iff. 1/ 1985. Április 12., péntek Papi békebizottságok megyei ülésén Az új élet reménye ajándék volt A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága mellett működő katolikus papi békebizottság és az egyházügyi békebizottság együttes ülést tartott tegnap a népfront­bizottság székhazában. Az eseményen részt vett Balázs Gézáné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese és dr. Fogd Mihály, a HNF Pest megyei Bizottságának titkár­helyettese is. Negyven esztendeje nem várt csodálatos dolog kezdődött nemzetünk, de hisszük és vall­juk, hogy Európa más népei­nek életében is — mondotta bevezetőül Juhász Sándor re­formátus esperes, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­ságának tagja az ülés elnöke­ként, majd így folytatta: — Vér, könny és fájdalom nyomán az új élet reménye ajándék volt, véráldozat az idegenektől, akik azért haltak, hogy mi szabadok legyünk s tovább élhessünk. Megköszön­ni igazán úgy sem tudjuk, de legalább megpróbáljuk. A há­ború után a romeltakarítás, az újjáépítés verejtékes munká­ja következett, amelyben a magyar nép legnagyobb, s leg­jobb része hajlandó volt részt venni. S most itt vagyunk. Kö­zös utat járunk, s nem csupán a felekezetek lelkipásztorai, hanem szinte az egész nem­zet, ebben a hazában, amely­ben egyik ember olyan, mint a másik: egyenlő. Honnan s hová ? S egymás után emelkedtek szólásra az egyházi személyek, hogy a felszabadulás negyve­nedik évfordulója alkalmá­ból rendezett találkozón el­mondják személyes élményei­ket a szabadság első napjai­ról, s tapasztalataikat az az­óta bekövetkezett változások egyes állomásairól. Fekete János, a monori kis- templom református lelkésze emlékeztette az egybegyűlte­ket arra, miként változott a hazai egyházpolitika napjain­kig, a felszabadulás előtti időkhöz, s az azt követő első évekhez viszonyítva. Kiemelte, hogy a történelmet természet­szerűen minden ember a sa­ját személyében éli, élheti meg. Mi, akik szemtanúi vol­tunk a nehéz időknek, tarto­zunk a ma nemzedékének. Azt akarjuk, hogy talán ne is higgyék, mi honnan, s hogyan jöttünk, de el kell érnünk, hogy tudják, hová tartunk, mely világos cél elérésére tö­rekszünk. Tűzből kiragadott üszőkként maradtunk meg — mondotta —, mind egyházi, mind nemzeti létünket tekint­ve. Most is hálás szívvel vál­lalunk minden szolgálatot, ami az ember javát munkálja, sok szempontból veszelyeztetett boldogsága, békessége, mi több már-már puszta léte, fennma­radása érdekében. Varga Lajos zsámbéki ró­mai katolikus esperes arra hívta fel a figyelmet, hogy a háború után született generá­cióknak nehéz átadni az él­ményeket, érzékeltetni azok­nak az éveknek, események­nek a súlyát. Mégis ez a kö­telességünk. Mégpedig azért, mert csak a múlt ismeretében építhetjük fel a jelent s a jö­vőt. Bízni a jövőben Keveházi László pilisi evan­gélikus esperes arról szólt, hogy az élet az utóbbi négy évtizedben nem volt mentes a konfliktusoktól. Ám minden nehézséget lebírva eljutottunk idáig. Hívők, s nem hivők ugyanazt az utat járjuk, ugyanazért dolgozunk, közö­sen adjuk minden erőnket a nagy ügyért, o jobb életért, a békéért. Ma is vannak gond­jaink, az igaz. Tudatában va­gyunk viszont annak, hogy ké­pesek leszünk azokat leküzde­ni, megoldani, s bizonyosság­gá válik: érdemes volt végig­harcolni ezt a negyven évet, a békesség fegyverével, a mun­kával. A háborúban nehéz ember­nek maradni. A háborúban csak a halál van, s a pusztu­lás. Tovább megyünk, hogy béke lehessen — idézte egy fiatal szovjet tiszt szavait Ber- zéti László észak-pesti refor­mátus esperes. S személyes élményei között különösen megragadó volt annak a nap­nak az emléke, amelyen vá­rosában megszólaltak a haran­gok — a szovjet városparancs­nok felkérésére —, hirdetve, hogy szabad, s kell bízni a jö­vőben, mert a romokon új élet fog kivirulni. Drenyovszki Pál szadai bap­tista lelkész elmondotta, hogy a fiatalabb generációt is élén­ken foglalkoztatják azok a változások, amelyek azóta kö­vetkeztek be, mióta öt-hat éve­sen megérték a felszabadulást. Személyes élete példáján mu­tatta be a parasztság sorsának fordulását, annak a soha ném volt lehetőségnek a hatását, amelynek alapján megnyílt a felsőoktatás kapuja a szegény, a korábban elnyomott osztá­lyok fiai, lányai előtt. A Pest megyei Tanács egy­házügyi titkára, Lukács József is szót kért. Méltatta — a Ha­zafias Népfront, s a megyei tanács nevében is — a papság egyre szélesedő progresszív ré­tegének tetteit, azt, hogy az érintett egyházi személyek nem passzív szemlélői voltak a fejlődésnek, hanem tevőle­ges résztvevői, akik napjaink­ban is egyre bővítik az együtt­működés fórumait, mindig újabb és újabb lehetőséget ta­lálnak a nemzeti egység erősí­tésére. E gondolatokhoz csat­lakozott zárszavában Kiss Jó­zsef kanonok, római katolikus főesperes: — Feladatunk most az, hogy mindannyian a további fel- emelkedést, a béke ügyét szol­gáljuk a magunk helyén. Azért, ami most van Magyarországon, megszenvedtünk, közösen. Na­gyon meg is becsüljük. Ezt az érzést kell átadnunk az ifjú­ságnak, tudatosítani az utá­nunk következőkben, hogy ami most a kezükben van, nagy érték, elvesztése mindany- nyiunk számára óriási veszte­ség lenne. Méltó hangulat Nem volna teljes a tegnapi békeülésről rajzolt kép, ha nem említenénk meg a szent­endrei Ferences Gimnázium két tanulóját, Loór Zsuzsan­nát, s Kriaszter Attilát, akik Illyés Gyula egy-egy versénei: elmondásával méltó hangula­tot teremtettek az esemény­hez. Az ülés elején hatvan fér­fitorokból zengett a Himnusz, majd befejezésül a Szózat, a résztvevők ezzel is hitet tettek amellett, hogy elkötelezetten szolgálják a hazát, mindany- nyiunk boldogulásának színte­rét. Bálint Ibolya A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) lata — mondotta Kádár Já­nos. Befejezésül hangoztatta: szö­vetségi politikánk kerete és megtestesítője a Hazafias Népfront, amely eddig is se­gített abban, hogy a szocia­lista nemzeti egység élő, szün­telenül növekvő erő legyen. Tömegmozgalmunk munkája nyomán erősödjék tovább e szövetség, növekedjék az egeytértés közös céljainkban. Népünk összefogása a legfőbb biztosítéka annak, hogy a nemzet békében és mind job­ban éljen, s a haza virágoz­zék! Egyenlő esély a jelölteknek A vitában felszólalók kife­jezték egyetértésüket a két dokumentumban foglaltakkal, s néhány javaslatot tettek a választási felhívás szövegé­nek kiegészítésére. Az országos tanács tudomá­sul vette Pozsgay Imre beszá­molóját, elfogadta az MSZMP XIII. kongresszusával kapcso­latos népfront-állásfoglalást, valamint a választási felhí­vást, s egyben felhatalmazta a titkárságot, hogy az erre vo­natkozó javaslatokat vizsgálja meg, majd a felhívást hozza nyilvánosságra. A továbbiakban Molnár Béla, a HNF országos titkára tartott tájékoztatót az ország- gyűlési képviselő- és tanács­tagválasztások előkészületei­ről s a népfront feladatairól. Hangsúlyozta, hogy a tartalmi változtatások lényege: a szo­cialista demokrácia kiterjesz­tése a jogok és kötelezettsé­gek növelésével. A népfront tömegpolitikai munkájának legfontosabb színterei most a jelölő gyűlések lesznek, s az előkészületek során gondos­kodni kell arról, hogy minden választó, megismerkedjen az új választójogi törvénnyel. Fokozott gondot kell fordítani a jelöltek bemutatására, s kü­lönösen fontos, hogy a jelölő­listára kerülteknek egyenlő esélyt biztosítsanak program­juk és személyük megismerte­tésére. A továbbiakban ismertette a HNF OT elnökségének javas­ugyanis még nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a viták — különö­sen a döntés előttiek — az ország nyil­vánossága előtt menjenek végbe, alkal­mat teremtve arra, hogy a társadalom a napirenden levő ügyekről is közölje véleményét képviselőivel. Ma már igen előrehaladott annak a feltételrendszer­nek a kidolgozása, amely elsősorban a helyi tanácsoknak ad növekvő szuvere­nitást, s az anyagi eszközök szabadabb kezelésére lehetőséget. Ez a mai világ­ban természetesen nem jelenti feltét­lenül azt, hogy a településeken több lesz a felhasználható pénz. Lehet, hogy kevesebből kell kijönni — mint sok helyütt már ma is. Mód nyílik azonban arra, hogy a meglevő anyagiakat ész­szerűbben a helyi igényeknek megfele­lőbb célokra fordítsuk. Nem kis jelentőségű ennek következ­ménye sem, miszerint a helyi tanácsi testületek konkrétabb felelősséggel tar­toznak a lakosságnak, s a politikai, ál­lami irányításnak is. Ez a megnöveke­dett felelősség csak úgy viselhető, ha a testület minden érdemi kérdésben ki­kéri a választópolgárok véleményét, s teret ad a különböző érdekek érvénye­sülésének vagy ütköztetésének a ta­nácsüléseken, még a döntések előtt. Ez lényegében helyi mása annak a nyílt politikának, amelyet általában pártunk folytat. Sok a rendelet Az országgyűlés munkájára vonat­kozóan az alkotmányon kívül nincs tör­vény. Hatásköréről és munkamódsze­reiről az új országgyűlésnek majd ma­gának kell döntenie. Mint régi képvise­lőnek, meglehetősen sok tapasztalatom van az eddigi tevékenységet illetően. Ügy látom, hogy az elvek, amelyeket legfőbb tövényhozó testületünkkel kap­csolatban a Központi Bizottság s a nép­front is javasol, megalapozottak és megvalósíthatók. Ezeknek lényege: nö­velni kell az országgyűlés irányító és ellenőrző szerepét. Teret kell adni az országgyűlésben is a különböző érdekek és nézetek konkrét kifejtésének. Lehe­tővé téve, hogy mindez hangsúlyozottan a közvélemény színe előtt történjék. Különösen fontos, hogy a költségveté­si és a gazdasági döntésekbe érdemibb beleszólása legyen az országgyűlésnek, mivel a nemzeti jövedelem döntő há­nyadát a költségvetés összpontosítja és osztja el újra. Ebben is konkrétan dönt­sön az országgyűlés, és amennyiben e döntésen év közben változtatni kell, le­gyen ez a jog is kizárólag — és előze­tesen! — az országgyűlésé. Személy szerint nekem az a véleményem, hogy Magyarországon kevés törvényt alko­tunk és túl sok rendeletet hozunk. Nö­velni kellene az állampolgárokat széles körben érintő s az egyes kérdéseket részletesen szabályozó törvények szá­mát. A közös felelősség Mindez nem új dolog, hanem az al­kotmány még következetesebb érvénye­sítése. S úgy vélem, nem kevésbé fon­tos, ezért megismétlem: a döntések decentralizálása az országgyűlés hatás­körén kívül eső ügyekben a felelősség megosztását, közős vállalását is jelenti. Nyilvánvaló, hogy a közakarattal szü­letett elhatározás végrehajtásáért viselt közös felelősség a központi politikai ve­zetést és az államhatalmat nem gyengí­ti. hanem erősíti, nem dezorganizálja, hanem szélesebb, szilárdabb alapokra helyezi. S ennek ebben a helyzetben, amely tartósan nehéznek és bonyolult­nak ígérkezik, sorsdöntő jelentősége van. Azt hiszem, az eddig érintettekből is világos, milyen felelősséget hordoznak a választópolgárok, s a majdnem meg­választottak. Jogos a kérdés, vajon al­kalmas-e erre a nagy feladatra a tár­sadalom. tud-e megfelelő tisztségvise­lőket választani? Szilárd meggyőződé­sem, hogy társadalmunk érett és felelős társadalom, sok kiváló ember él közöt­tünk, tapasztalt idősebb és tettrekész fiatal. Mégis úgy gondolom, itt is érvé­nyes a mondás: az úszáshoz víz kell. A szükséges tapasztalatokat a gyakorlat adja. Ha alkalmat nyújtunk felelős cse­lekvésre, akkor ki fog alakulni az egyébként megteremthetetlen, kizárólag a tapasztalat által megszerezhető gya­korlat. Az emberek békessége Mi mindebben a Hazafias Népfront szerepe? Elég régóta dolgozom az Or­szágos Tanácsban ahhoz, hogy véle­ményt tudjak formálni. Nem azt tar­tom elsődlegesnek, hogy mit tesz maga a mozgalom, hanem azt, hogy mit sike­rül megvalósítanunk együtt. Ez lénye­gében a párt szövetségi politikáján ala­puló nemzeti egység, a mindennapi nép­szavazás: az összehangolt cselekvés. Per­sze. ezt könnyebb leírni, mint gyako­rolni. Különösen, ha számításba vesz- szük, hogy hazánkban ugyan megszűn­tek a kibékíthetetlen osztályellentétek, az érdekek azonban nemcsak az emberi kollektívák, rétegek és csoportok sze­rint, hanem még egy személyen belül is különbözőek. Az egység fenntartásához és erősítéséhez e különböző érdekek fo­lyamatos és nyílt egyeztetése szükséges. Ennek — s az ezt követő közös cselek­vésnek — kiválóan alkalmas fóruma a népfrontmozgalom. A magyar gyakorlatnak és sok tapasz­talatunknak nemzetközi vonatkozásban is figyelemre méltó jelentősége van. A szövetségi politika folyamatos érvénye­sítése a párt politikájának egyik sarka­latos pontja. A szövetségi politika to­vábbi megvalósítása érdekében még so­kat kell dolgoznunk, s különösen ne­künk. vezetőknek tanulnunk is. Mint pártonkívüli érzem, s ki is jelenthetem: sok még a feladat, hogy megtarthassuk s nem kis részben megszerezhessük az emberek bizalmát, orvosolhassunk ne­hezen gyógyuló sérelmeket, hogy az em­beri kapcsolatokat ne a bürokratikus akadékoskodás, a tudálékos teoretiz- mus, hanem a kölcsönös segítőkészség, megbecsülés hassa át. Hogy a béke megőrzése mellett fordítsunk nagyobb figyelmet az emberek közötti békes­ségre, amely legalább olyan fontos, mint a megszerezhető anyagi javak összes­sége — s az élet egyéb feltételei. latát az országos választási listán szereplő képviselőjelöl­tekre. Az országos lista jelen­tőségéről szólva rámutatott, hogy azokat jelölik ily módon, akiknek tevékenysége nem köthető egy-egy választókerü­lethez, de tapasztalataikra, munkájukra az országgyűlés­nek szüksége van. Döntések személyi kérdésekben Az országos tanács — mint országos jelölő gyűlés — elfo­gadta a listán szereplők jelö­lését, majd hozzájárult a lista közzétételéhez. Ugyancsak el­fogadta a választási előkészü­letekről szóló előterjesztést. A HNF OT végül személyi kérdésekről döntött: S. Hege­dűs Lászlót, a HNF OT titká­rát saját kérésére nyugdíjba vonulása miatt felmentette tisztségéből és egyidejűleg megválasztotta az OT alelnö- kének, valamint a Fogyasztók Országos Tanácsa társelnöké­nek. A testület tagjai közé kooptálta: Barabás Miklóst, Garamvölgyi Józsefet, Letovai Ildikót, Novák Ferencet, Fejűk Emilt, Raboczi Lászlót, Sol­tészáé Pádár Ilonát és Ződi Imrét. József Attila emléke Koszorúzások József Attila születésének 80. évfordulójáról számos he­lyen emlékeztek meg az or­szágban csütörtökön. A József Attila emlékhelyeken koszo- rúzási ünnepségeket tartottak, több vidéki városban vers­mondóversenyt, irodalmi mű­sort szerveztek. Budapesten a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjának sírsétányán megkoszorúzták a költő sír­ját. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának tudományos közokta­tási és kulturális osztálya ne­vében Radics Katalin osztály- vezető és Agárdi Péter alosz­tályvezető, a Művelődési Mi­nisztérium képviseletében Tóth Dezső miniszterhelyettes és Szabó László, a pártbizottság titkára, a Magyar írók Szö­vetségének részéről Hubay Miklós elnök és Garamvölgyi Karolyné ügyvezető titkár he­lyezte el a. megemlékezés ko­szorúit. A kegyelet virágait el­hozták a József Attila nevét viselő budapesti általános is­kola diákjai, és a költő más tisztelői is. A megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. Koszorúzással é3 ünnepség­gel emlékeztek József Attilára szülőházánál, a IX. kerületi Gát utca 3. számú épületnél is. Filmvetítés — Előadás — Vetélkedő Óvónőknek a közlekedésről Máméi Adámné beszél a közlekedésre nevelés módszertanáról, mellette Lukács Mária és Mudrony József, az újdonsült videooperatör Ügy csillogott az óvónők szeme, mint a kisgyerekeké, akik örömmel mennek regge­lenként az óvodáikba. Tegnap reggel huszonhét vezető óvó­nő és a Pest megyei Közleke­désbiztonsági Tanács titkára, Mudrony József, valamint munkatársa, dr. Dutka Antal, a kerepestarcsai 3. számú óvo­dában randevúzött, hogy a közlekedésre nevelés kérdé­seiről beszélgessen. Lukács Mária, a Pest me­gyei Tanács művelődési osz­tályánál: főelőadója vezette a beszélgetéssel egybekötött filmvetítést, s az azt követő előadást, amit Máméi Ádám- né, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa tartott. A résztvevők hivatásából faka­dóan a legkisebbek helyes közlekedésre nevelése volt a legfőbb téma, a pedagógiai módszerektől kezdve a gyer­mekek élettani sajátosságai­nak megfelelő pszichológiai módszerekig minden szóba került, s hogy mennyire meg­szállottjai szakmájuknak a ki­csik nevelőnői, azt jól mutat­ja, hogy a’ szünetekben is többnyire szakmai kérdések­ről esett szó. Nagy sikere volt a Mudrony József kezében debütáló vi- deofelvevő berendezésnek, s rögtön felmerült az ötlet, hogy az óvodák környékének bal­esetforrásaira kellene ezzel a modern szerkezettel felhívni nemcsak a kisgyermekek, ha­nem a szülők figyelmét is. Minden óvónő szívesen lenne saját óvodájában filmforgató­könyv-író és filmrendező. S éppen ezt várja tőlük a Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács Ebéd előtt — két film kö­zött — mindenki kipróbálta közlekedésiszabály-ismeretét, s a vidám hangulatú vetélke­dőn gyorsan megszületett az eredmény, mely szerint hár­mas holtversenyben csak a gyorsaság döntött, hiszen há­rom 73 pontos tesztláp is Volt mit feljegyezni az érdekes elő­adásokból A szerző felvételei akadt. Első lett Váradi Ida, a ceglédi 3. számú, Somogyi Béla utca 18. szám alatti óvo­dából, második Tóth Zs. Ma­riann (Túra, 1. számú Kossuth Lajos u. 44. alatti oviból) és harmadik helyre került a ha­zai pálya' előnyét élvező Zsol­nai József né, a kerepestarcsai kicsinyek Kinga nénije. Hamarosan sor kerül a me­gye más területein is hasonló szakmai továbbképzésekre, s mint dr. Dutka Antaltól meg­tudtuk, a következő egy hét múlva Dunakeszin lesz. Roóz Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents