Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
4 1985. MÁRCIUS 16., SZOMBAT Bővítik a lőteret A motocross kedvelőinek Az MHSZ gyáld honvédelmi klubjának motocross szakosztálya idén ifjúsági csoportot szervez. A klub vezetősége olyan általános iskolás fiatalok jelentkezését várja, akik saját tulajdonú kismotorral rendelkeznek. Természetesen, a nem veszélytelen sportág űzéséhez szükséges a szülők és az iskola hozzájárulása — s elengedhetetlen a vezetői engedély. A helyi Szabadság Termelőszövetkezet már eddig is sokat áldozott annak érdekében, hogy dolgozói számára sportolási lehetőséget biztosítson. Az üzemben MHSZ honvédelmi klub működik, melynek tevékenységi körét idén szélesíthetik. Az MHSZ-klub felügyeleti szerve a pisztolylőtér bővítéséhez két célgéppel, a fedett légpuska-lőtér kialakításához 10 célmozgató berendezéssel járul hozzá. A lőtér bővítésében a klubtagok és a tsz dolgozói társadalmi munkával vesznek részt. Az ellátás hangulatot formál A vásárló a minőségért utazik Minden ember áruviszonyban él a környezetével. A napos asztal a kertvendéglőben, a jó szövet a boltban, az ízletes hús a hentesnél, mind áruvá válik — túl azon, hogy az árnyékos asztal, a rossz szövet, a rossz hús is árucikk. Embere válogatja, ki, mikor, milyen előrelátással, avagy az utolsó pillanatban vásárolja-e meg a hét végi közös ebéd belevalóit. Milyen árukínálat várja Vasad és Csévharaszt vásárlóit az üzletekben? Akadnak-e gondjaik a beszerzéssel és ha igen, mennyit és hová utaznak az áru megvásárlásáig? Ezekkel a kérdésekkel tartóztattam fel a bevásárló háziasszonyokat és férfiakat az említett községekben. Válaszaikból kiderült, hogy az ABC-üzletek kiegyensúlyozott ellátást biztosítanak számukra élelmiszerekből és élvezeti cikkekből. A csévharaszti üzletben mostanában jó a húsellátás, új hurkafélével is találkoztak, jócskán akad száraz- kolbász és feldolgozott áru is. Mindegyik boltról elmondható Kooperáció hozza a pénzt Bútorok a játékgyárból A gyermekek építőkockái helyett felnőtteknek készítenek bútorokat a Monori Kefe- és Játékgyárban. A fejlődés útját ugyanis Zimányi Gyula igazgató a tavaly kialakított kooperációs kapcsolatok bővítésében látja. Hamarosan például egy közös, jogi személy nélküli gazdasági társaságot hoznak létre a Budapesti Bútoripari Vállalattal. A nagykőrösi gyáregység szabad kapacitását kívánják lekötni, a társasághoz ugyanis a telephelyet, a berendezéseket és a munkaerőt, azaz vagyonuk 30 százalékát a kefegyár adja. A BUBIV a termékekre megrendelést biztosít, s egyúttal értékesíti is azokat. A közös társaság költségeit a felek a vagyonuk arányában viselik, s a nyereségen is annak százalékában osztoznak. Az elmúlt esztendőben hatékonyan dolgoztak a monoriak, bár a 124 millió forintos árbevételi tervüket csak 121 millió forintra teljesítették, a megcélozott. 10 és fél millió förintnyi nyereséggel szemben 11 millió forintot könyvelhettek el. Az árbevételt, illetve a nyereséget elsősorban a háztartási és a műszaki kefék értékesítésével — a vállalat eredeti profilja tehát ismét előtérbe került —, illetve öntvények és fémminták eladásával érték el. Másodsorban pedig a már említett kooperációs kapcsolataik járultak hozzá eredményeikhez. A játékgyártás tavaly is a korábbi két évben kialakult minimális, hárommillió forintos szinten maradt. A vállalat szerény tőkés- exporttervét, a 3 millió forintot, mintegy félmillióval teljesítette túl. Háztartási keféket és kisebb mennyiségben fajátékokat szállítottak külföldre. Idén a kefegyár és a bútorgyár közös gazdasági társasága lehetővé teszi egyrészt a termelés, másrészt a létszám bővítését is Nagykőrösön. A siker mindenképpen megköny- nyítené a monoriak számára a vállalatot terhelő bankhitelek visszafizetését. El. E. az, hogy háztartási és vegyiárukban is bővült a választék. A két község egy-egy ABC- üzletén kívül két vegyesbolt is feltöltötten áll a vevők szolgálatára. Szűk raktárak A lakosság megszokta azt az ellátási színvonalat, amelyekkel ezek az üzletek bírnak, és természetesen mint mindennapos bevásárlók a vegyesboltok iparcikkei közé sem várnak színes tévét vagy fürdőkádat. Szembetűnő ugyanis az, hogy a vásárlótér mindegyik üzletben kicsiny, kimondottan szűkös és maximálisan kihasznált. — Hogyan ítéli meg a helyi kereskedelem jelen helyzetét a vasadi községi közös tanács elnöke, Magda Gyula? — Az elmúlt évben Vasad kettes számú külterületén épült egy új vegyesbolt, amelynek területe körülbelül száz négyzetméter. Úgy gondolom, amennyiben a lakosság lélekszáma nem nő, ez a jelenlegi ellátás meg fog felelni hosszú távon is. A helyi igényeknek tehát megfelelő az árubiztosítás és a választék is. További nagyszabású építkezésre és boltavatóra esetleg a következő ötéves tervben vállalkozhatunk csak. Kenyérgondok A vasadi ABC-üzletben éppen a vásárlótér bővítésének munkálatai folynak. A csévharaszti üzlet vezetőnője két éve várja az épületbővítéshez szükséges tanácsi verdiktet. Ennek az üzletnek a raktára szűkös, így szükségmegoldásként a göngyölegeket is kénytelenek az élelmiszerekkel együtt tárolni. Azt tartják a ma emberéről, hogy „kenyérgondjai” nincsenek, csak a kenyérrel vannak gondjai. Pontosabban annak beszerzésével és minőségével. A pénteki nap már majdnem kulcsfontosságú dátum, határidő ahhoz, hogy a „mindennapi kenyerünket" hét végére a kenyereskosárba — hogy vasárnapig ki ne száradják — komótosan becsomagolva tudjuk. Ügy tűnik tehát, hogy éppen ezen a napon látott üres délelőtti és délutáni kenyerespolcokat fel kell hogy rójam a szállítónak, ugyanis nem leltem vigaszom a háromnapos, pult alatt száradó kőkemény kenyérben. Volt olyan vásárló is, aki arról panaszkodott, hogy a szódásüvegek cseréjét megszüntették az italboltban, és a lerakatokban való árusítás költségei felháborítóan magasak. Az üzletekben az árusítás éppen az említett szűk raktárrészek miatt körülményes. Így e probléma megoldatlan azoknak, akik a széndioxiddal alaposan feldúsított vizesüvegnek a vételéhez szoktak a gyakran gyengén „szisszenő” patronos házi szódavízgyártás helyett. Bevált gyakorlat A lakosságnak megszokott gyakorlata, hogy felsőruházati termékért, különböző szakboltokban árusított iparcikkekért, exkluzív lakberendezési tárgyakért és általában a „minőségért” utazik. Tönköly Zsuzsanna Számítógép az autóbuszon A BKV nyolcvan autóbuszán mikroszámítógépes utasszámláló és adatgyűjtő rendszer működik. Segítségével pontosan felmérhető a különböző napszakok utasforgalma és a járművek mozgásának számos jellemzője. így az utazási igényekhez jobban illeszkedő menetrendet és járműelosztási tervet lehet készíteni. A világon egyedülálló rendszerrel — amelynek alapja a Knorr mikroszámítógép — az idén további negyven autóbuszt szerelnek fel. Fehér József felvétele Van kiút a szenvedély rabságából Alkohol, drog - ami csak árthat Köztudott tény: a szipőzó és más narkomán szenvedélyeknek hódoló fiatalok száma 30 ezerre tehető hazánkban. Áldozatok is vannak, közöttük Pest megyeiek. Alkohol, drogok, ragasztó — nem épp veszélytelen anyagok. S kárt nem csupán abban tesznek, aki élvezőjük, hanem a társadalomban is. A fiatalokban. A jö- vőnkben. Megelőzhető-e a szenvedélybetegség kialakulása? Tehet-e valamit a gyógyításért az egészségügy? Kérdéseinkre dr. Kiss Mária, a Pest megyei Flór Ferenc Kórház ifjúsági pszichiátriai osztályának vezetője válaszol. Három tényező — Először is vegyük szemügyre közelebbről a jelenséget! Ez legalább annyira társadalmi, mint amennyire egészség- ügyi. Három tényező számít ebben az ügyben. Az első a családi és a tágabb környezet, a társaság, az iskola, a munkahely. A második maga a személyiség, erényeivel, hibáival, biológiai és lelki adottságaival, s csak a harmadik a sorban a drog, a kábulatot előidéző, a szenvedély tárgyául szolgáló anyag. — Elsőként a környezetet említette. Miért? — Mert ez rendszerint szinte eleve felírja a szenvedély leendő betegeinek listájára a gyermeket. Ha szeretetigénye nem BARÁTOMMAL és sporttársammal, Dócza Imrével egész napos síelés után indultunk haza Mátraházáról. Az utat latyakos hó borította, aprószemű hó hullott. Talán öt perce haladhattunk rajta, amikor egy kanyarban gyanúsan lelasisúdott a forgalom, majd hamar kiderült, hogy egy Trabant borult az oldalára a csúszós útról. A háromtagú család legifjabb tagja, a kislány éppen odaérkezésünk pillanatában próbált kibújni a lehúzott ablakon. Pokoli érzés lehetett számára az a néhány másodperc, amit bizonyára perceknek vélt. Néhány órával később már ő is tudatára ébredhetett, milyen hihetetlen szerencsével úszták meg a figyelmetlenséget. Ütitársam azonnal megállt, s utána még sokan, segíthetünk-e valamit. így gyorsan talpra állhatott a Trabant, s csodálkozva láttuk, szinte semmi baja a kocsinak. Vezetője is megkönnyebbült, jobb így látni az autót, mint előző állapotában. Meg az is jólesett neki, hogy azonnal jött a segítség a forgalmas úton közlekedőktől Hogy miért történt a baleset, azon bizonyára ő is elgondolkozott, s hasonló következtetésre juthatott, mint mi. Hat-nyolc órát síléccel a lábon a szabadban eltölteni, rendkívül egészséges, de fárasztó dolog is. Ráadásul figyelni kellett a családtagokra, ami talán meg is duplázta a Csapdák és lovagok fáradtságot. Kiszámítható, hogy ilyenkor a „szokottnál is nagyobb figyelemmel lehet csak ellensúlyozni a veszélyeztető körülményeket. AZ ESET egyébként szinte minden mozzanatában kísértetiesen hasonlított ahhoz, ami velem történt egy hasonlóan kedvezőtlen időjárású napon este, Mogyoród és a 30-as főút közötti szakaszon. Azt az órát soha nem felejtem el. Amiért szükségesnek tartom felidézni, annak kettős oka van. Vége a télnek, de talán éppen most jönnek azok a napok, amikor este, vagy hajnalban ráfagynak a vízátfolyások az úttestre. Nem árt erre figyelmeztetni. Másrészt az én pokoljárásom és szerencsés visszatérésem is azt példázza, hogy felületesen ítélünk, amikor azt mondjuk, nálunk nincs közlekedési morál, azaz kritikus annak az állapota. Persze az agresszív vezetőket jobban észrevesszük, mint a segítőkészeket. A csapdák sohasem a véletlenek művei, legfeljebb annak, akit elnyelnek. Már délelőtt sejteni lehetett az esti tragédiák sorát. Az erős eső, a fagyott föld olvadása miatt sok vízátfolyás nehezítette a közlekedést, az időszakos folyók a legváratlanabb helyeken keresztezték az utakat. De ki hitte volna akkor, hogy a reggeli enyheséget este fagy váltja fel? Gépkocsim kormányozha- tatlanná vált, balra-jobbra csúszott, majd mint rossz álomban, közeledett az út széle. Tetejére állva megperdült, majd túlsó oldalára fordult az autó. Talán a pördülés nyelte el a mozgási energiáját, s így kerülhettem el a fákat. Keresve sem találok ijesztőbb érzést annál, mint amikor mint tengeralattjáró tetejét nyitottam ki az autó fölém került ajtaját. Első hálám az abban a pillanatban akadályozó, de előtte megvédő biztonsági övé volt. Amint nyitottam az ajtót, egy Skoda elhúzott mellettem. Később megbékéltem magatartásával, örüljek, hogy nem akkor jött, amikor összeütközhettem volna vele. A TÖBBIEK mind megálltak. Az első, egy trabantos, akivel üzentem a faluba, már örökké névtelen marad számomra. Végtelennek tűnt az az idő, amíg újra jött valaki, illetve megjöttek a mogyoródiak. Gyorsan vissza is fordultak egy erősebb kocsiért, amely majd ki tudja húzni az enyémet. Arról az estéről két név maradt meg. Az egyik Nagy Erviné, aki fehér, IM 42-02-es Zsigulijával érkezett a helyszínre. Feleségével és gyermekével Budapesten laknak, egy kis körutat tettek a megyében. Gyere, ülj be az autóba, ne fázz meg, mondta, s abban a pillanatban még fel sem tudtam becsülni mit jelent segítsége. Legalább fél óráig ültem a melegben, s ő, mint egy gyakorlott pszichológus, pedig nem az, üzemvezető egy iparszolgáltató társulásnál, nyugtatott. A legtöbbet adta, amit akkor adhatott. NAPOKKAL később olvastam valahol, hogy a balesetet karcolás nélkül átvészelő ember is kerülhet veszélyes állapotba azután, hogy kikerült az autóból. Lehet, hogy sosem fogom megtudni, mitől mentett meg a meleg, és az emberi szó. Az is sokat jelentett, hogy a Mogyoródról érkező KA 69- 53-as Volga vezetője és utasa gyorsan, szakszerűen mentette ki az autómat az árokból. Éppen akkor érkezett a TD 44- 94-es Zsiguli is, annak a vezetője is segített. Hármójuk közül csupán a Volga utasának. Juhász Józsefnek a nevét tudtam meg, aki önkéntes rendőr. A 30-as főúton lassan hazafelé igyekezve már nyugodtan figyeltem a homokkal felszórt utat. Arra gondoltam, hogy azon a hétvégen én nyertem meg a totó 13+1-es nyereményét. De ezt nem tudja senki más. Balázs Gusztáv elégül ki, vagy ha követeimé nyék nélküli majomszeretet övezi, ez éppoly veszélyes, mini a váltakozó, tehát elbizonyta- lanitó nevelői stílus. Gyakorta ép ugyan a család, csak az együttélés formális, rejtetten, vagy nyíltan elhanyagolják a gyermeket. A társak rossz példája, az utcasarki bandához csapódás már másodlagos, ez már a családi bajok következménye. Kiutat keresők — És a személyiség? Jegyei mások, mint az egészségeseknél? — Nincs jól körülírható szi- pós karakter. Csupán egy közös pontot találunk mindegyiküknél; ez az érzelmi biztonság hiánya. Emiatt többnyire vágyaik elodázására sem képesek, beszűkül a tűrőképességük, s felnőttes (tehát biztonságot nyújtó) magatartásmintát keresnek. Ismét a családnál vagyunk: nem tanították meg a gyerekeket a türelemre, a kudarcok megoldásának módjára. S a felnőttes magatartás- mintát olykor a narkomán, örömükben-bánatukban ivó szülők adják. Sajnos ma már nem attól érzi magát felnőttnek a fiú, ha hosszú nadrágot kap, s a lány, ha nylonharisnyát vehet. Nincs igazi felnőtté avató szertartásunk. A serdülőkor amúgy is ellentmondásos időszak — ott a pályaválasztás, a nemi érés, ugyanakkor az anyagi függés a szülőktől —, s mi gyakran súlyosbítjuk ezt azzal, hogy elvárjuk: gyermekünk nappal viselkedjék felnőttként (rábízzuk a lakást, ráhagyjuk, hogy kezelje a gázt, az elektromos berendezéseket, nappal szabadon gazdálkodhat az idejével is), ám a számonkérés már a kisebb gyermeknek szól: Miért nincs kész a leckéd? Miért játszottad el az időt? S ha itt az este 8 óra: mars aludni! Ebből az ellentmondásból keres kiutat, s vél találni felnőtteset — a drogokban — jó néhány fiatal. A zsebpénzből — volt betegem aki havi 2 ezer forintot kapott — futja erre... Felelőtlen szülők — Am ez nem csupán anyagi kérdés. Az sem mindegy, hogy a szerek mennyire nehezen szerezhetők meg. — Ez igaz, de aki rabja lett e szenvedélynek, megtalálja a módot, hogyan jusson a szélhez. Egyik betegemtől tudom, hogy hosszú időre elegendő ragasztót találnak a különféle lelőhelyeken, ez egy krajcárjukba sem kerül. Háztartási vagy élelmiszerboltokban is kapható, gyakran robbanás- vagy tűzveszélyes anyagokkal próbálkoznak. Elképesztő dolgok .esnek meg: lakástűz, öngyilkosság, garázdaság — ez a ‘'^szenvedély is a bűnözés melegágyává válhat. S olykor megdöbbent a szülők felelőtlensége. Az anyáé, aki megszerezte a drogot a fiának, vagy a másiké, aki szégyenkezett, s ezért nem szólt senkinek, inkább maga égette el az erdőben a nagy mennyiségű anyagot... — Vitatott kérdés: ki avatkozzon be. Hiszen az orvos inár beteg gyermekeket, fiatalokat kap... — így van. Sokszor belső szervi károsodással, néha 10— 14 évesen, a delirium állapotában kerülnek hozzánk. Ám gyógyíthatók. Többnyire testileg s lelkileg is. Visszavezetni őket a szülőkhöz, a társadalomhoz, megtanítani őket arra, hogy feszültségeiket mások által elfogadható, ártalmatlan módon vezessék le — ez a gyógymód. Ám a megelőzés, ami elejét vehetné a bajnak, ennél több. Azt kellene elérni, hogy el se távolodjanak a családtól, a társadalomtól. Ha más, mint addig — S miként? — Nem lehet azt kívánni a kereskedelemtől, hogy minden egészségre veszélyes anyagot vonjon ki a forgalomból. Máshol kell kezdeni. Először is a családban: vegyék észre, ha romlik a gyermek tanulmányi átlaga, ha elcsavarog, vagy akár csak néhány órát késik, ha étvágytalan, ha szétszórttá válik figyelme — s általában ha más, mint addig. Ne keressünk árulkodó nyomokat, jeleket. Aki már igazán rabja e szenvedélynek tudja, miként tüntesse el ezeket. Az iskolában figyeljenek jobban a hiányzókra, járjanak utána az oknak. S ne térjenek könnyen napirendre, ha a fiatal elalszik az órán, vagy ha rosszul lesz. Ami pedig a felnőttek társadalmát illeti: af kisebbik baj, ha a fiatal tudatában meglevő helyes norma hatását gyengíti az ellenpélda. A nagyobbik az, ha nincs norma. S, hogy a gyógyult fiatal mennyire képes hasznos tagjává válni a társadalomnak, az elsősorban attól függ. talál-e a korábbi szenvedélyénél vonzóbb tevékenységet, értékes, számára fontos, igazi biztonságot nyújtó elfoglaltságot, s ehhez társakat. Vasvári G. Pál. j
