Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

1985. MÁRCIUS 16.. SZOMBAT 5 Gazsá Ferenc Pest megyében Javítsuk az oktatás minőségét Tolnai Gábor, az irodalomtörténész kritikus szemé­vel tekintette meg a Radnóti-kiállítást. Hörömpő András, a gyermekváros lapjának ripor­tere interjút készít a miniszterhelyettessel. Munkásőrség — ellenállók Együttműködési szerződés Együttműködési megállapo­dást írtak alá a munkásőrség és a Magyar Ellenállók, Anti­fasiszták Szövetsége vezetői pénteken, Budapesten. A munkásőrség alapítói kö­zül számosán partizánok, anti­fasiszta ellenállók voltak, s így tagjai a MEASZ-nak is. A két szervezet eddig is együttműkö­dött a forradalmi hagyomá­nyok ápolásában, az antifasisz­ta harcok emlékeinek megőr­zésében, az ifjúság, köztük a fiatal munkásőrök szocialista szellemű nevelésében. Számos alkalommal ellátogattak az ál­talános és középiskolákba, a KISZ-szervezetekhez, az úttö­rőcsapatokhoz, valamint az if­jú- és úttörőgárdisták közé, él­ménybeszámolókat, visszaem­lékezéseket, filmbemi tatókat tartottak nekik. Többször szer­veztek közös bajtársi találko­zókat is. A munkásőrség és a MEASZ eddigi együttműködését kíván­ják szervezettebbé tenni azzal a megállapodással, amelyet Borbély Sándor, a munkásőr­ség országos parancsnoka és Ispánovits Márton, a MEASZ főtitkára írt alá. Földes Ferenc emlékére Koszorúzás Földes Ferenc, a szociális! a publicisztika egyik kiemelkedő képviselője születésének 75. évfordulója alkalmából pénte­ken koszorúzást ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti te­mető munkásmozgalmi pan­teonjában. Földes Ferenc emléktábláját az MSZMP Budapesti Bizott­sága nevében Jassó Mihály titkár és Kelen Béla, a végre­hajtó bizottság tagja, a KISZ Központi Bizottsága részéről Köpf Lászlóné titkár és Erdős Endre, a KISZ KB tagja ko- szorúzta meg. FIN-megnyitó Szentendrén Értjük a történelem szavát Mint arról az első oldalon beszámolunk, tegnap Gazsó Ferenc művelődési miniszter- helyettes Pest megyébe láto­gatott. A fóti Gyermekváros­ban tájékozódott a gondokról, az eredményekről, majd meg­tekintette az intézményt. A szövőszakkör foglalkozásán Huj bér Anna hatodik osztá­lyos tanuló maga készítette szőttessel ajándékozta meg a kedves vendéget, aki búcsú­zóul meghallgatta a Gyermek- város pol-beat együttesénél;: rögtönzött műsorát is. Az út következő állomása a dunakeszi művelődési ház volt, ahol Gazsó Ferenc az összegyűlt pedagógusoknak az oktatási rendszer fejlesztésé­hez szükséges személyi és tár­gyi feltételeik rendszeréről, va­lamint a tartalmi fejlesztés kérdéseiről beszélt. Ószinle hangú előadásában arról szólt, hogy ha kis lépésekben is, de a feltételekkel összhang­ban meg kell újítani az iskola belső világát. A lényeg a tapf ■ A megyei átlagtól eltérően az utóbbi öt esztendőben a fo­lyamatos és gyors fejlődés jel­lemezte az isaszegi Lignifer ipari szövetkezetei- Tavaly is — bár csupán a minimális ter­vüket teljesítették — sikeres évet zárhattak. Ennek részle­teiről Kálóczi Jenő elnök tájé­koztatta a tegnapi részközgyű­lés jelenlevőit. Az értekezlet munkájában részt vett többek között Balogh László, a me­gyei tanács elnöke, dr. Ber- náth Tibor, a megyei KISZÖV elnöke, Herczenik Gyula, a gö­döllői városi pártbizottság el­ső titkára, és Papp István, a városi tanács elnöke is. A megjelenteket és a vendé­geket Juhász Istvánná, a szö­vetkezet elnökhelyettese kö­szöntötte, majd Kálóczi Jenő értékelte a kollektíva tavalyi munkáját. Elmondta: csak úgy tudták teljesíteni nyereségter­vüket, hogy jelentősen növel­ték az árbevételt. Ered­ményeket értek el az energia­takarékosságban, s a már egy­szer felhasznált alapanyagok újrahasznosításában. S még egy jellemző adat: a jelenlegi ter­mékeik átlagéletkora mindössze három és fél év, ami azt je­lenti, hogy igazodva a piac igénveihez, egyre korszerűbb árukkal igyekeznek kiszolgál­ni vevőiket. A különböző bizottságok ve­zetőinek beszámolói után. a vitában felszólalt Balogh Lász­ló is. Elmondta, hogy az isa- szegiek fejlődése és eredmé­nyei megyei összehasonlítás­ban mindenképoen kiemelke­dők. önmagukhoz képest ugyan tavaly nem léptek olyan nagyot előre, mint azt eddig megszokták, ám ez is arra fi­gyelmeztet, hogy az idén és az elkövetkező években még ke­ményebb munkával lehet csak sikereket elérni. Szót kért dr Bernáth Tibor is, aki azt emel­te ki elsősorban, hogy a Lig­nifer kollektívája példamutató szorgalmának köszönhetően szőkébb pátriánk legjobb tíz ipari szövetkezete közé tarto­zik. A részközgyűlés a vezetőség talmi, minőségi javulás. Igaz ugyan, hogy a korosztályok 95 százaléka tovább tanul, de minőségi szempontból hiá­nyosságok vannak. A gyere­kek eg jharmada írás—olvasás problémával küzd az általá­nos iskola befejezése után is. A gondok okai a feltételek­ben keresendők. Még mindig hiányzik az általános iskolák­ból 13 ezer tanterem, króni­kussá fokozódott a pedagógus­hiány. Ez utóbbi okai. ismer­tek: nem megfelelő jövede­lem, sok a plusz teher. A kor­mány programot dolgozott ki a pedagógusok anyagi helyze- zetének javítására, munkafel­tételeik megváltoztatására. Az a cél, hogy megfelelően kép­zett és elégedett emberek le­gyenek ezen a pályán — ele­gendő számban. Kiterjesztik tehát a pedagógusképző in­tézmények oktatási lehetősé­geit, a tanároknak pedig ked­vezményeket biztosítanak a pályakezdésnél, a lakáshoz ju­tásnál. A program megvalósí­beszámolóját és a Polgár Sán- dorné főkönyvelő által ismer­tetett mérleget, valamint az idei tervet egyhangúlag elfo­gadta. tása több lépcsőben történik majd. Tisztázódott a pedagó­gus-továbbképzés is. Ősszel kezdődik az egyetemeken az egyéves posztgraduális képzés, hathetes órakedvezménnyel. A tanfolyam sikeres elvégzése 5—800 forintos béremeléssel jár majd. Részletesen elemezte az ok­tatás tartalmi oldalának prob­lémakörét, azt az ellentmon­dást. ami a gyerekek képessése és készsége között van. Az is­meretanyag egyre több, a ké­pesség viszont stagnál. Fel kell oldani a mennyiség és a minő­ség feszültségét oly módon, hogy a képesség- és a készség- fejlesztés kerüljön előtérbe — ideértve az ismeretanyagot is. Ezt a tantervi merevség lazítá­sával lehet elérni: a törzs- és kiegészítő anyag megfelelő szétválasztásával, ami a peda­gógus feladata — diákjai fej­lődési ütemének megfelelően. A tantervet alkotó módon kell kezelni, nem unifppmizglnj, har nem differenciálni a gyerekek tanítását. Meg akarják.szüntet­ni az egy tankönyves rend­szert, \ tudomány fejlődéséből adódó lépéstartás gondját az integrált tömbösített ismere­tekkel lehet áthidalni. Szólt még a tankönyvhelyzetről és az itt várható változásokról, valamint az oktatási kísérle­tekről és az iskola belső vilá­gáról. A miniszterhelyettes ez­után számos Mrdésre válaszolt. Körmendi Zsuzsa Amint arról lapunk első ol­dalán beszámoltunk, tegnap tartották Szentendrén a forra­dalmi ifjúsági napok megyei megnyitó ünnepségét. Kurdics Erika köszöntőjé­ben szép tavaszi ünnepeinkre emlékezett, mondván, hogy ezeken az évfordulókon a tör­ténelem ad találkozót a mai nemzedéknek. Jóleső érzéssel gondolunk a márciusi ifjak iz­zó lelkesedésére, a vöröskato­nák mélységes hazaszeretetére. S szomorúan idézzük fel a külső és belső ellenség túlere­jével levert forradalmaink bu­kását. A mai fiatalok történelmi élményei alapvetően külön­böznek az előző nemzedékétől. Éppen ezért szenvedélyes kí­váncsisággal kutatjuk a múl­tat, tudni akarjuk, honnan hová jutott hazánk. Ezekre a kérdésekre a társadalomnak választ kell adnia, mert csak ez segítheti a reális önértéke­lés : kialakítását: A régmúltai ú és a közelmúltat azért is is­mernünk kell, hogy tetteink célirányosabbakká, határozot- tabbakká váljanak. A forra­dalmi ifjúság, amely az emlék­napokat gazdag, tartalmas programmal tölti ki, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is jelét adhatja, hogy érti a tör­ténelem szavát, hallja a jelen üzenetét és teljesíti a jövő pa­rancsát — fejezte be Kurdics Erika. A kitüntetések átadása után az abonyi Somogyi Imre ama­tőr színpad emlékezett műso­rával 1848- március 15. esemé­nyeire. őket a szentendrei Kék Duna Táncegyüttes kö­vette színpompás műsorával. Az ünnepségre Összegyűlt fiatalokat egészen késő estig gazdag program várta a város­ban. A művelődési központban filmvetítésen és zenés irodalmi játékban vehettek részt. A Pentaton együttes zenéjére táncolhattak a magyar táncok kedvelői. Kora este a fiatalok hosszú sora indult fáklyával a kezé­ben a HÉV végállomása felé, ahol katonazenekarok várták őket pol-beat műsorral. Az est a Varga Miklós Band koncert­jével zárult. Tegnap ezenkívül a megye számos településén emlékez­tek meg március 15-ről, a for­radalmi tavaszokról a FIN- rendezvények nyitányaként. M. N. P. Színpompás műsort adott a Kék Duna Táncegyüttes. Barcza Zsolt felvételei a* eg akartam kérdezni: nehéz-e Hm beleszoknia az új munkaköré­■'* be? Sokat kell-e küzdenie Százhalombatta pártbizottsága volt első titkárának, hogy a városit fel­váltsa megyei gondolkodásmóddal? Ráadásul a megyei tanács elnökhe­lyettesi posztján súlyos terheket vi­sel. Olyan témakörök tartoznak hoz­zá, mint az egészségügy, a szociál­politika, a közművelődés, az oktatás. Nem kellett kérdeznem semmit Balázs Gézánétól, mert éppen tanú­ja lehettem egy beszélgetésnek. Egész sorozat tárgyalásnak. Aznap délelőtt, amikor nála jár­tam, fogadónapja volt. Nyolc pana­szost hallgatott meg: az egyik a szomszédjára árulkodott — amolyan tyúkperféle dolog volt —, ha ezt el­simítja a tanácselnök-helyettes, he­lyette úgyis újabb perpatvar kereke­dig, előre lehet jósolni. A másik már komolyabb ügy: saját pénzén vala­ki utat épített a telke körül. Hasz­nálta is örömmel éveken át, mígnem az új szomszéd gondolt egyet és az útra épített valamit. Szólni sem szólt senkinek, úgy vélte, engedély­re sincs szüksége. Szabálysértés a javából, csakhogy már áll az új lé­tesítmény és kinek van szíve azt le­bontani?! Balázs Gézáné azonnal in­tézkedik, nézzen utána a szakappará­tus a dolognak és előre várható a döntés: nem károsodhat, aki jogsze­rűen, ráadásul saját pénzén építke­zett, mig önző társa nemcsak a szomszédot, hanem a jogszabályokat is megsértette. Nyolc keserű állampolgárt figyel­mesen végighallgatni, akár saját, akár közügyben érkezett, órákba te­lik. Némelyik panaszos már nem először fordul meg itt. Történetével végigjárta valamennyi vezető taná­csi tisztségviselő fogadóóráját és kép­telen belátni, hogy reménytelen ügyben talpal. Balázs Gézáné nyu­godtan megadja magát még a szóára­datnak is — van ilyen —, tanácstag nem lehet türelmetlen. Alighogy vége a fogadóórának, szociálpolitikai kérdésekről tárgyal Hm viszonzásból áll az élet A LEHETETLEN LEHETSÉGES az egészségügyi osztályvezetővel, s közben az előszobába^ vár az oktatá­si osztály vezetője. A gondokat mindenkor mosolygós arc mögé rejtő asszony most kicsit fáradtnak látszik. Nem titkolja, van baj elég: jegyezni sem kell, ismerő­sek a témák. Alapvetően megoldott az egészségügyi alapellátás, de még­sem jó: elegendő a gyermekorvos a gyermekek lélekszámúhoz viszonyít­va. Ám az élet nem viszonyításból áll: van ahol kielégítő az ellátás, de aránytalan más területeken. így van ez a fogorvosi szakmával is. A szá­mot tekintve telített a pálya, de megoldatlan az iskolai fogászat. Miért ne vállalhatnák magukra a praktizáló fogászok ezt a fontos terü­letet elfoglaltságuk mellett? Elfogad­hatatlan a húzódzkodás, jóllehet köz­tudott: a gyerekek kezelése nem biz­tosít többletjövedelmet. A körzeti orvosügyelet problémája is napiren­den van. E lődje idején kezdték még kidol­gozni a pedagógushiány felszá­molásának lehetséges módját. Kevés az óvónő, az általános iskolai pedagógus. Mind jobban feszít a szaktanárok hiánya. S mert elnőiese­dett a pálya —, a gyes, a gyermek- gondozás miatt —, állandó és növekvő tendenciájú a helyettesítés. Hiába nem akarunk, meg kell alkudnunk a képesítés nélküliek alkalmazásával Nemhogy szűnne, mindig újrater­melődik a nemkívánatos állapot, ma­gyarázza Balázs Gézáné, olyan hév­vel, mintha rajtam múlna a megöl dás kulcsának megtalálása. Örömmel jelentjük minden fóru mon — feszegeti a lényeget —, hány iskolai tan- vagy tornateremmel bő­vültek iskoláink, vagy a szűkös anya­gi körülmények ellenére, hol épült új iskola, óvoda —; valójában időről időre növekvő problémákat görge­tünk magunk előtt. Megyén belül is ellentmondásos a helyzet: az agglo­merációban élők panasza túlnövi más településeik meg nem valósult ter­veit. Az országos állapothoz viszo­nyítva Pest megye egészének hely­zete kedvezőtlenebb! Balázs Gézáné legutóbb Monoron járt, ezért említi az ő példájukat. Az általános iskolások hatvan százaléka két műszakban tanul. S hiába várunk Pest megyében a változásra, itt más­ként alakul a demográfiai hullám, mint másutt. Éppen ezért a középis­kolák fejlesztése elképzelhetetlen az általános iskolai tanteremépítések rovására. A szakmunkásképzés, a tanműhelyek építése, a diákotthonok bővítése sem oldható meg csupán megyei erőből... T itokban, nem udvariatlanul, de az órájára pillant Balázs Gézá­né. Jól ismert mozdulata ez az elfoglalt embereknek. Mintha valami ruhára ragadt szöszmöszt pöckölné­nek le karjukról, miközben óvatosan az óramutatóra lesnek. Hiába a néma figyelmeztetés, még nem távozhatok, mert jövetelem cél­ja hátravan: Mit érzett, amikor megtudta, hogy a megyei pártérte­kezleten kongresszusi küldöttnek választották? Egyszerre felderül az arca, megfe­ledkezik fáradtságáról, épp olyan, amilyennek régóta — 1963 óta — is­merem. Akkor Százhalombattán — élete első munkahelyén — tanított az általános iskolában. 1965-ig volt pe­dagógus. Utána a városi pártbizott­ság első titkárának választották. Majdnem két évtizedig intézte a te­lepülés dolgait. Ott az otthona ma is. Majdnem megszakadt a szíve, ami- koi úgy látszott, hogy hivatalos el­foglaltsága miatt távol kell maradnia a városi pártértekezletről. Hiszen minden, de minden odakötötte eddig Százhalombattához és ezer szállal húzza vissza ma is. Szóval: milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy szavazati joggal ott lehet a párt XIII. kongresszusán? — térek vissza a legfontosabbra e pil­lanatban. Életem nagy élménye lesz. Ráadá­sul tagja lettem a fellebbviteli bi­zottságnak. Nagy megtiszteltetés, nagy öröm. Minden panaszost meg­hallgatunk. A kongresszusig ez sok időt vesz el, de boldogan teljesítem a megbízatást. Mondaná tovább, de újra és újra megszólal a telefon. Ezúttal egy néni van a vonal másik végén, aki már járt itt délelőtt. Nagymaros hegyol­dalában a belterület egyik utcájából se ki, se be nem lehet járni, elmerül­nek a sártengerben. A tanács pedig elutasít minden kérvényt, mondván rangsorolniuk kell a számtalan utca között, ahol többen élnek, ott kell el­sőként segíteni. Talán, ha öt év múl­va... Igazuk van a tanácsiaknak. S igaza van a megyei tanács szakelőadójának is. amikor az elutasító levelet meg­fogalmazza. Balázs Gézáné azonban nyugtalan: lehetetlen, hogy ne talál­nának valamilyen módot... A néninek már hatodszor ismétli el: lehetne megoldás, ha a la­kók, a telektulajdonosok vállal­nának társadalmi munkát, hozzájá­rulnának a járdalapocskák lefekte­tésének költségeihez... Hát vállalják?! — akkor jó, akkor könnyebb lesz segíteni. Eltépve már az elutasító levél, újat kell fogalmaz­ni, olyat, ami mutat kiutat, mert, ha egy kicsi lehetőség is van, közbe kell lépni. Nem fogalmazhatna meg kongresz- szusra készülve sem fontosabbat a kommunista megyei tanácselnök­helyettes asszony, mint azt, ami min­dig is jellemezte: ha a papírforma le is béklyózná, akkor sem ismer lehe­tetlent ... Sági Ágnes Mérlegzáró részközgyűlés Isaszegen Sikerük titka a megújulás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents