Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

2 rrvr . .un. »»■:#] 1985. MÁRCIUS 16., SZOMBAT Stockholm: Szovjet felszólalás A stockholmi békekonferen­cia pénteki ülésén felszólalt Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője, aki a többi között felhívta a fórum résztvevőinek figyelmét arra, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára sürgette a béke és a biztonság megszi­lárdítását és behatóan elemez­te a jelenlegi veszélyes nem­zetközi helyzetet. A nemzetközi helyzet jelen­legi felelősségteljes szakasza — mondotta a Szovjetunió képviselője — minden állam­tól megköveteli, hogy követ­kezetes erőfeszítéseket tegyen az űrfegyverkezési hajsza el­hárítására, a földi fegyverke­zés beszüntetésére, a népek közötti bizalom és együttmű­ködés légkörének megteremté­sére. a háború, mindenekelőtt pedig az atomháború veszé­lyének kiküszöbölésére. Mejhsszélés Romes Csandrával és a „hatok" képviselőivel Tájékoztató tárgyalások Géniben Viktor Karpov, az atom- és űrfegyverek kérdéséről ked­den megkezdődött nagyhatalmi tárgyalások szovjet küldöttsé­gének vezetője csütörtökön Géniben Romes Csandrával, a Bé- ke-világtanács elnökével találkozott. A találkozón jelen voltak a szovjet küldöttség más tárgyalásvezetői is. Karpov tájékoztatta a BVT elnökét a Szovjetuniónak a genfi tárgyalásokról kialakí­tott álláspontjáról. A tárgyalá­sok célja az űrfegyverkezés megakadályozását és a fegy­verkezési hajsza megszünteté­sét célzó hatékony intézkedé­sek kidolgozása, figyelembe véve azt a végső célt, hogy a nukleáris fegyvereket minde­nütt teljesen felszámolják. Karpov hangsúlyozta: a szov­jet fél alapvető jelentőséget tulajdonit annak, hogy szigo­rúan betartsák azt a megálla­podást, miszerint a tárgyalá­sok tárgyát képező kozmikus és nukleáris fegyverek kérdés­körét összefüggéseiben vizs­gálják és hozzanak róluk dön­tést. A Reuter jelentése szerint az új-delhi leszerelési felhívást aláíró hat ország genfi képvi­selői csütörtökön az amerikai küldöttségvezetővel találkoz­tak. A „hatok" nevében a svéd Ma} Britt Theorin átnyújtotta Max Kampelmannak azt az írásos felhívást, amely a két tárgyaló felet arra szólítja fel, hogy mielőbb érjenek el lé­nyegi eredményeket a tárgya­lásokon. A felhívás szerint a „hatok” nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a tárgyalások be­jelentett céljainak. Svédország, India, Argentina, Görögország, Mexikó és Tanzánia képviselői hétfőn Viktor Karpovval, a szovjet küldöttség vezetőjével kívánnak találkozni. TASISl-kommeniár a belga kormány döntéséről leld utat kaptak az eurarskéták Alig néhány nappal az új genfi szovjet—amerikai tár­gyalások megkezdése után, s Ml VI LAC P 0 LITIKAI Magas szintű találkozó Moszkvában Mihail Gorbacsov megnyilatkozásainak visszhangja Libanonban ismét rendkívül feszültté vált a helyzet Konsztantyin Csernyenko halálának híre mély megren­dülést keltett világszerte. A marxizmus—leninizmus oda­adó hívének, a lenini bákepoli- tika ihletett vezetőjének, a fej­lett szocializmus építésében oly meghatározó szerepet be­töltő pártvezetőnek és állam­férfinak elhunytét meggyászol­ták a szocialista országokban és méltatták életművét a har­madik világ államaiban csak­úgy, mint a nemzetközi mun­kásmozgalomban, vagy a fej­lett tőkés országok haladó erői körében. Az SZKP Köz­ponti Bizottságának elhunyt főtitkára, aki szovjet államfő is volt egy személyben, olyan kiemelkedő politikus volt, akit tisztelet övezett a tőkés Nyugat hivatalos kormányköreiben is. Temetésére tehát állam- és kormányfők egész sora érke­zett a világ legtöbb országából. A magas szintű részvétel e végső búcsún, összefüggött ter­mészetesen azzal is, hogy_ a Szovjetunió a szocialista világ- rendszer vezető hatalma, s így meghatározó szerepet játszik mindabban, ami földünk tör­ténik. A moszkvai gyászszertartá­son való magas szintű nyuga­ti részvétel alkalmat adott ar­ra is, hogy mint legfőbb új ve­zetővel közvetlen kapcsolatot létesítsenek Mihail Gorbacsov- val, az SZKP KB új, megvá­lasztott főtitkárával. A szomo­rú esemény, a gyász aktusa, így vált a jövőt is szolgáló té­nyezővé: azzá, hogy a Szovjet­unió lenini békepolitikája foly­tatásának állomása legyen. téből ezúttal hiányoztak — ki- szivárgott értesülések szerint — a korábban oly gyakran hangoztatott előfeltételek. A moszkvai válasz ezt a jelek szerint figyelembe vette, de a csúcstalálkozó előkészítésére — szovjet vélemény szerint is — megfelelő tevékenységre van szükség, s ezt nem lehet el­sietni, pusztán propagandacélok érdekében. Az sem bizonyos egyébként — mint számos nyu­gati megfigyelő is megjegyez­te —, hogy erre a találkozóra éppen az Egyesült Államokban kell majd sort ejteni. A más magas szintű találko­zók nyugati részvevői — köz­tük Margaret Thatcher, Hel­mut Kohl, Sandro Pertini — megállapították: az új szovjet vezető mély benyomást tett reájuk határozottságával és optimizmusával, amellyel arról nyilatkozott előttük, hogy a realitásoknak előbb vagy utóbb érvényesülniük kell, mivel ezek a múltban is mindig utat tör­tek ... MIÉRT VÄLT RENDKÍVÜL BONYOLULTTÁ A KÖZEL- KELETI HELYZET? Ennek a „keményedésnek” számos tényezője van. Minde­nekelőtt az, hogy a Palesztinái Felszabadítási Szervezeten be­lül növekedtek az ellentétek a rendezés mikéntjét illetően. További zavaró tényező, hogy Izrael elutasít minden olyan megoldást, amelynek keretében ki kellene ürítenie az általa — 1967 óta — törvénytelenül megszállt területeket a Jordán folyó bal partján túli, az úgy­nevezett ciszjordániai területe­ket. Ezeket Izrael bekebelezte, s csupán az autonómiáról haj­landó egyelőre tárgyalni, ahe­lyett, hogy az önrendelkezés jogos elvét elismerné. Wa­shington még a minimális megoldásoktól is elzárkózik az Izraellel kialakított egység­frontnak megfelelően. Ezért bukott meg Mubarak egyipto­mi elnök kezdeményezése Wa­shingtonban, amellyel nemzet­közi konferenciát javasolt Rea- gannek oly módon, hogy a pa­lesztinokat kö$ös... jo^dániai— PFSZ-delegáció képviselje. További súlyos probléma, hogy Libanonban ezúttal a fa- langista, kormányzóerőn belül támadt szakadás és ez szinte teljesen áttekinthetetlenné te­szi a helyzetet. Dzsemajel el­len azért tört ki fegyveres harc a falangista táborban, mert állítólag „túl szoros kapcsolat­ban” áll a szíriai vezetéssel. Washington mindenesetre sa­játos módon reagált az esemé­nyekre. Tovább csökkentette diplomáciai képviselőinek szá­mát. Az 1983-as 90 helyett most már alig 20 diplomata képvi­seli Bejrútban az Egyesült Ál­lamokat. A Fehér Ház tehát — nyilván jó kapcsolatban lé­vén Tel Avivval — előre látja, hogy Libanonban a helyzet az eddiginél még zűrzavarosabb lesz és véres események sora következik. Arkus István annak ellenére, hogy a belga közvélemény túlnyomó több­sége egyértelműen ellenzi az amerikai rakéták befogadását, a Marlens-kormány pénteken „zöld utat” adott az eurora- kéták hadrendbe állításának. Az 1979 óta halogatott döntést hónapokig tartó heves vita előzte meg a kormánytöbbség soraiban, a sajtóban és a köz­véleményben. A kormány vé­gül Washington és a NATO szövetségesek nyomására meg­hajolt, és a telepítés mellett döntött. A TASZSZ a belga kormány rakétatelepítési döntésére vo< natkozóan pénteki hírmagyará­zatában megállapította: Figyelmet érdemel az a tény, hogy a NATO, mindenek, előtt az Egyesült Államok ak kor tesz lépéseket a nyugat­európai rakétatelepítés folyta tására. amikor a nemzetközi politikában felvillannak a fe­szültség — ezen belül az euró­pai feszültség — enyhítésének reménysugarai. Leonyid Ponomarjov, a hír- ügynökség politikai szemleíró­ja emlékeztet: az utóbbi idő­ben a NATO-tagállamok fővá rosaiban számos olyan kijelen­tés hangzott el, amelyek szerint ezek az országok készek az atomfegyverek korlátozására sőt azok teljes megsemmisíté­sére. Ezek azonban csak sza­vak. Brazília: Az ügyvivő elnök beiktatása A brazil parlament pénteken feleskette Jose Sarney alelnö- köt, aki ezzel ideiglenesen át­vette az államfői tisztet is. Sarney a hetvenöt éves megvá­lasztott elnök. Tancredo Neves felgyógyulásáig lesz az ország két évtized óta első polgári ál­lamfőié. Tancredo Nevesen oéntekre virradóra sürgős vakbélműté­tet hajtottak végre. Ha kiüzent a tardosi jegyző Az eszünket használtuk, és jól Szövetkezetbe tömörül a pusz­ták népe — Első állomás: Martonvásár címmel megje­lent egy cikk a Népszavában 1943. augusztus 17-én. Miféle szövetkezet? — kapja föl az em­ber a fejét önkéntelenül, hiszen tudott, hagy abban az időben inkább a földosztáson volt a sor, mint a szövetkezésen. Itt, Martonvásár környékén, pontosabban a Galagonyásban, ahogy a korabeli Dreher-uradalom erdőmajori részét nevezték az ott élők, mégis alakult egy közösség, Erdőmajori Földmunkások Termelő Szövetkezete néven. Pákozd Zoltán, a közösség haj­dani vezetője, aki korábban gazdatiszt volt ebben a majorban, így beszél: f mm éwi MI E MAGAS SZINTŰ TA­LÁLKOZÓK ELSŐ MÉRLE­GE? E megbeszélések sorából ki­emelkedik a Varsói Szerződés országaiból érkezett küldött­ségvezetők találkozása az SZKP KB új főtitkárával. Ezen a tanácskozáson megerősítet­ték: változatlanul arra töre­kednek, hogy a szocialista kö­zösség országai, egyeztetett külpolitika alapján, tegyenek a maguk területén kezdemé­nyezéseket az európai bizton­ság megszilárdítására a hel­sinki megállapodás elveinek megőrzése végett, s azon mun­kálkodjanak, hogy a fejlett szocializmus építésének politi­kája ezekben az államokban úgy valósulhasson meg, hogy a külső körülményeket megfelelő védelmi erő garantálhassa, s ne bomoljon meg a megköze­lítő katonai egyensúly a két világrendszer között. Ami Bush alelnököt illeti — aki az Egyesült Államok nevé­ben vett részt a moszkvai gyászszertartáson —, Reagan elnök írásos személyes üzenetét hozta magával. A washingtoni Fehér Ház vezetője az Egvesült Államokban tartandó csúcsta­lálkozóra tett javaslatot Mihail Gorbacsovnak. Hozzáfűzte azonban, hogy ezt véleménye szerint megfelelően elő kell majd készíteni. Reagan üzene­Magyaróváron végeztem 1940-ben. A háborút a magam részéről munkaszolgálattal kezdtem, de szerencsére nem tartott három hónapnál to­vább. Ismerős a Dreher-már- ka? Ugye, nem nagyon? Pedig régen nem volt olyan ember, aki ne tudta volna, hogy a Drehernek sörgyárai, méne­sei, uradalmai vannak, hogy hol egyik, hol másik kasté­lyában lakik, szóval: igen gaz­dag ember. Ennek a Dreher­nek az uradalmára kerültem Erdőmajorba, a gazdaság köz­pontjától, Martonvásártól né­hány kilométerre. Akadt itt minden. Lentermesztők vol­tunk, tehát önellátók vászon­félékből. Állatokat tartottunk, élelemben nem szenvedtünk hiányt, bőrt is készíthettünk ki, ha nagyon kellett. A hí­zók glédában álltaik az ólak­ban, gabonával tele voltak a hombárok. Ne mondjam, hogy sokkal jobb helyzetben ren­dezkedtünk be a háború átvé­szelésére, mint az ország na­gyobb városai, vagy a mienk­nél szegényebb vidékei. Dol­goztunk is, keményen, az igaz. Mintegy hetven ruszin gazda­sági cseléd tette a dolgát a fa­lubeliekkel együtt. S közben féltőn vigyáztunk arra, amink volt Az uraság a martonvásá- ri kastély pincéjében lapult már negyvennégy decemberé­ben, amikor nagyon közel járt hozzánk a front, de a gabonát, egyéb járandóságot annak rendje-módja szerint kiméret­te. Azt mondja Pákozd Zoltán: féltőn vigyáztunk arra, amink volt. Ezt hogy érti? Hát kié volt. az a major, s minden, amit termelt? Nem a Dre- heré? — Dehogynem. A tudajdon- jog valóban az övé volt de úgy éreztük, nekünk is van hozzá közünk. Akkor már a ménest is átszállították Alag- ról, biztonságba kívánták he­lyezni. A lovakra is vigyáz­tunk. Kiüzent a tardosi jegy­ző, hogy kéne egy hízó, maid jön érte az embereivel. Mi nem vártuk meg, befogattunk egy kocsiba, föltettük a disz­nót, aztán nem láttuk viszont egyiket se. A kocsis hazaiött. Gyalog. Legközelebb ökrösfo­gattal küldtük a hízót (mert kért még egyet), az nem kel­lett neki. Azt visszakaptuk. A fontos az volt, hogy a jegyző ne kerüljön a major közelébe, ne tudjon arról, mi mindent lelhetne! HÉT HIRE CSEPEGTETVE © A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége a különleges segélyszolgálat helyzetét tekintette át. $ A Közlekedéstudományi Egyesületben vítaülés témája volt a MÁV kisvállalkozásainak tevékenysége. © Ki­állítás nyílt Budapesten Bolgárok Magyarországon 1945-ben címmel. © Szeged adott otthont a fonó ipa­ri tanulók országos versenye döntőjének. © A hét hí­re az is, hogy lezajlott az országos öntözési tanács­kozás. „A dombos szántóföldekről jövő esővízzel való elönte- tés... A réteknek a szom­széd vizekkel való elborítta- tása ..Eleink jeleseinek egyike, Nagyváthy János 1821- ben megjelent Magyar Practi- cus Termesztő című munkájá­ban kilenc lehetőségét látja a rétek javításának. A kilenc­ből három: öntözés. Az öntö­zött terület abszolút nagysága alapján a megye ma az orszá­gos rangsorban az ötödik. Ami érzékelteti mind a jelenlegi szerepét a gazdálkodásban, mind a lehetséges teendők súlyát. Ezek a lehetséges teendők azonban eléggé mesz- szire esnek a szükségesektől; mint az országban általában, a megyében sem kapja meg az öntözés azt a helyet, ame­lyet el kellene foglalnia az ésszerűség, a célszerűség alap­ján a mezőgazdasági termelés­ben. Hosszú-hosszú évek óta tart a csata a szakemberek két tá­bora között, mondván, gazda­ságos, nem gazdaságos az ön­tözés. Az alapvita azután sok ágra' bomlik, milyen rendszer­ben, miféle eszközökkel stb. kellene az éltető vizet a föl­dekre juttatni, ha már öntöz­nek a nagyüzemek. Ha már öntöznek... Az ún. öntözési kapacitás ugyanis kétszer ak­kora, mint a ténylegesen hasznosított. Ennek a feltűnő különbségnek érdekeltségi, műszaki, pénzügyi, eszközke­reskedelmi okai egyaránt van­nak. Okokkal azonban meglé- hetősen nehéz öntözni, öntözni pedig kellene, mert 1982 óta folyamatos a csapadékhiány, mértéke most már 200—250 milliméter, egyes részeken a megyében ennél is nagyobb. Tavaly felbukkantak bizonyos kezdeti jelei a kedvező válto­zásoknak. Ami annyit tesz, hogy megállt a rohamos csök­kenése az öntözött területek­nek ...1 Amit nem ítélhetünk eredménynek. Csupán a rosz- szabbodás bekövetkezte elke­rülésének. S ez nem puszta fogalmazásbeli eltérés. Sok a látogatója az albert­irsa—dánszentmiidósi Micsu­rin Termelőszövetkezet ho­mokföldjeinek, melyeken szé­pen díszlenek a nagy kiterje­désű almafaparcellák. A ma­gyarázat a csepegtető öntözés. Ennek a módszernek mestere — másutt is szíves megterem­tője — a közös gazdaság. Sajnos, nemcsak ilyen meste­reink vannak... Mert az ön­tözésnek, pénzügyi, műszaki környezet alakításának „mesterien” csűrt-csavart fel­tételei hol a napsütéses eget, hol a vészes fellegek sereglé­sét idéztették fel az érintett gazdaságokkal, csak egy vala­mit nem, a hosszú távú biz­tonságot. Pillanatnyilag húsz- százalékos az ártámogatás ön­tözőberendezések vásárlásánál, osztrák eszközökkel az idén ún. referenciatelepeket alakí­tanak ki mezőgazdasági üze­mek jelentős — harmincnyolc tagú — csoportjánál, azaz történik valami, de csak úgy (el)csepegtetve, távlatokat adó egyértelműség nélkül. Az egy­értelműségnek a tartós hiánya tükröződik a többi között ab­ban is, hogy a megyében az öntözött területek rekordnagy­ságának a 14 ezer hektár szá­mít. Ami a bővítést illeti, tíz esztendő alatt nem történt semmi lényeges, azaz az ön­tözött terület — csekély elté­réssel — ugyanakkora, mint 1975-ben volt. Az arány is változatlan, egynegyed az ál­lami gazdaságoké, háromne­gyed a termelőszövetkezeteké. Tényen! figyelmeztetnek rá — így az, hogy a víznek csu­pán körülbelül a negyven százalékát hasznosítják esöz- tető öntözéssel, hogy az egy .hektár öntözött területre jutó víz nem több 2,3—2,5 ezer 'köbméternél —, nemzetközi összehasonlításban nem vala­mi korszerű az amúgy is sze­rény arányú öntözési rendszer. Az öntözött területnek a me­gyében döntő része — több mint 70 százaléka — a szántó, az így gondozott szántóföldek egynegyedén zöldségfélék kap­ják a nélkülözhetetlen folya­dékot. Ez az arány csupán ar­ra elég, hogy a szántóföldi zöldségtermesztésnek — az egyre csökkenő területű ter­mesztésnek! — mindössze az ötödé jut ilyen módon pótló­lagosan vízhez. Ami bizony szerény arány ... Igaz, ha cse­pegtető a fejlesztés, az ered­mény sem más, mert mit aka­runk akkor, amikor a megye mezőgazdasági területének alig több, mint három száza­lékát öntözik __?! Mészá ros Ottó — Jött a drót — meséli Pá­kozd Zoltán —, hogy ideérnek Tordasról a traktorokért is. Ott állt a majorban két Cor- mick, olyan 30—35 lóerősek. Az egyik gépről lekaptuk a hengerfejet, a másik gyújtásá­ból kiszereltük a mágnest, jól eldugtuk, a traktorossal, Dá­vid Ferenccel, aki később a piliscsabai traktorosiskolán előadó lett. S amikor már a pacsirta magasan járt az égen, mun­kába akarták fogni a meg­mentett traktorokat, de nem volt üzemanyag. Amit gondo­san elrejtettek, azt valaki a kelleténél előbb fölfedezte — s el is vitte. Tudták azonban az erdőmajoriak, hogy ott hú­zódik a föld alatt egy termék­vezeték, a MAORT (Magyar— Angol Olajipari Részvénytár­saság) tulajdona. Kell az olaj? Hát szerzünk! Tisztában vol­tak azzal, hogy a vezeték a mélyebben fekvő részeken te­le van olajjal. Kiásták. Fúr­ták. A fúró a cső kemény fa­lának meg se kottyant. — Hol a Vass Tóni? Hozza le a puskáját! — Már hogy hoznám? Ha meglátnak itt puskával flan­gálni, hiába szöktem meg, már visznek is! — Dugja bele egy kályha­csőbe! Aki kályhacsövet cipel, azt meg se szólítják, annak dolga van, azt nem háborgat­ják! A puskagolyó aztán csinált egy jókora lyukat, s a csőből, mint a szökőkútból, spriccelt az olaj. Beborított mindent és mindenkit. Nem lesz ennek jó vége! Hamarosan megtelt a gödör. Valamit csinálni kell! Kihegyeztek egy fadarabot, lábánál erősen fogva leeresz­tették egyik társukat a gödör aljára, aki a hirtelen eszká-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents