Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-14 / 61. szám
4 ^0£íwian 1985. MÄRCITIS 14, CSÜTÖRTÖK Baráti kört alakítanak a szadaiak Országos Közösség bontogatja szárnyait Szadán, á református temetőben mindig friss virágok borítják a sírt, ahol Székely Bertalan nyugszik. A festő 1899-ben vásárolt házal, épített műtermet e szép fekvésű kis faluban. Életének utolsó évtizedét családjával együtt itt töltötte, s saját kívánságára temették a szadai sírkertbe. A helybélieknek, a ma élőknek is, személyes kapcsolataik voltak a Székely családdal. Sipos Sándor a fiatalabb korosztályhoz sorolható: — együtt nőttem föl Székely Bertalan lcszármazottaival, ha jól emlékszem, az ükunokái voltak. Innen a kötődés, no meg raj- zolgatni is szerettem. Ne nője be a gaz Gyülekeznek a megbeszélés résztvevői. A vékony fiatal- asszony zöldségkereskedő, a piros arcú, fehér, hajú férfi, vagy az a másik, kérgesre dolgozott tenyerű kétkezi embernek latszik. Apáik talán még úri huncutságnak bélyegezték, hogy valaki festőállvánnyal járja a vidéket, s színes festékkel mázolja be a vásznat, Bizonyára ők sem tudnák szabatosan, méltatni Székely Bertalan művészettörténeti jelentőségét. De eljöttek ide, az iskolába, megbeszélni a Székely Bertalan Baráti Kör., megalakítása körüli teendőket. Itt vannak a pedagógusok, az iskolaigazgató és a tanácselnök is. Nem újdonság ez, a falu eddig is magáénak érezte a festőt és kötelességének ápolni emlékét. Csak így valósulhatott meg a képzőművészeti tábor,' az emlékház, s egyébként a sírt is régen benőtte volna a gaz. S nem működne a rajztanár! stúdió sem, tömörítve a környék pedagógusait, akik a vizuális nevelés előremozdításán fáradoznak. — A Székely Bertalan hagyományok ápolása nem újkeletű nálunk — mondja Kelemenné Boross Zsuzsa, az általános művelődési központ közművelődési igazgatóhelyettese (magyarul népművelő) —, már 1963-ban alakult egy művésztelep, létrehoztak egy baráti kört is. Az idős Tóth Rezső., a festő emlékének megszállott ápolója, néhány éve tízezer forintot adomáA Belkereskedelmi Minisztérium Országos Idegenforgalmi Hivatala, a Művelődési Minisztérium és a Fővárosi Tanács nevében dr. Vincze Imre belkereskedelmi miniszterhelyettes és Lengyel Márton, az Országos Idegenforgalmi Hivatal helyettes vezetője ismertette tegnap a sajtó képviselőivel a március 22. és 31. között megrendezendő budapesti tavaszi fesztivál kulturális programját. Az idén ötödik alkalommal kerül sor erre a rangos eseményre, amelyre az előzetes ismeretek alapján fél millió magyar és 35 ezer külföldi érdeklődőt várnak. A sokszínű rendezvényrsorozaton központi szerepet kap a zene, hiszen ezt a nyelvet mindenki érti. A zenei programokon kívül hasonló érdeklődésre tarthatnak számot a folklór, a táncművészet és a képzőművészet eseményei is. A produkciókra szóló jegyek kilencven százalékát belföldön adják el; a rendezők megszervezték az országos jegyterjesztési hálózatot. A fesztivál tíz napja alatt az ország minden részéből érkeznek csqport.osan es egyénileg is a vendégek. A programok Budapesten, Sopronban és Szentendrén zajlanak. A Szentendrére látogató részt vehet zenés városnézésen, meghallgathatja a Cziffra- alapüi ány hangversenyét, Császár Angéla emlékműsorát Medgyaszay Vilmáról, megtekintheti a gyermek néptáncegyüttesek fesztiválját, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállítását és rendezvényeit, a Képtárban, a Művésztelepi Galériában, a Népművészetek Házában, a művelődési központban rendezett kiállításokat. A kulináris élvezeteket kedvelők különféle ínyencségeket kóstolhatnak majd a város éttermeiben. A budapesti programok általában széles, körben ismertek, hiszen az utazási irodáknyozott Székely Bertalan-gra- fikák vásárlására. A művész születésének közelgő 150. évfordulója újabb lendületet adott. Azonkívül, hogy emlék- ünnepséget rendezünk, pályázatot hirdettünk amatőröknek és gyerekeknek, szeretnénk életre hívni egy amatőr képzőművészeket tömörítő alkotókört. S nem utolsósorban megalakítjuk a Székely Bertalan Baráti Kört. Az egész falu ügye öfven-hatvan jelentkezési lap futott be eddig, nemcsak Szadáról, a fővárosból, de az ország távolabbi városaiból is. A mostani megbeszélésen az alakuló közgyűlés elé terjesztendő alapszabály-tervezetet vitatják meg, keresik a számba vehető vezetőségi tagokat. Természetesen lényegesen nagyobb létszámra számítanak. Petrák János elégedetlen, kicsit dohogva mondja: — Nincs ez kérem kellően propagálva, még a szomszédom sem tud a dologról. Föl kell világosítani az embereket, hogy miről van szó, akkor nem negyvenen, de legalább háromszázan jelentkeznének a faluból. Mindenkinek szívügye az emlékház, az egész lakosság érintett a dologban. Majd nevek kerülnek terítékre: ki alkalmas vezetőnek, kire milyen feladatot lehetne bízni. Itt egy kicsit elakad a dolog, nehéz zöld ágra vergődni. No, dé nem mindennap alakítanak baráti kört a szadaiak, nincs még benne gyaban, a művelődési házakban kifüggesztették a tájékoztatókat. Néhány változás is történt azonban. A budapesti, Dohány utcai zsinagógába tervezett zenei események elmaradnak, mert az épületnek bedőlt a teteje. Cziffra György március 25-i koncertje az Állami Operaházban a művész betegsége miatt szintén elmarad. Szécnenyi. Mintha csak a minap jelentették volna be a televízió műsorának kényszerű megkurtítását, és lám, máris tanulmány tárgyát képezi ez a mostani időszak. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont két munkatársa látott hozzá, hogy az energiatakarékosság jegyében hozott döntés következményeit elemezze. Egyebek között meg is állapították, hogy e változtatás meglehetősen kapkodva történt. Hogy egy-egy közvetíteni- váíó mennyire megsínylette ezt, arra igen kiváló példa az a Széchenyi napjai című tévéjátéksorozat, amelyet Nemes- kürty István írt, és amelyet Horváth Ádám rendezett. Nos, ez a hatrészes múltidézés úgy került a képernyőre, hogy a szokásos heti egy traktus helyett a fejezeteit nagy hirtelen megduplázták, és kedden is, pénteken is a legnagyobb magyar sorsát kísérhettük nyomon. Ez a sűrítés pedig egyrészt megszüntette a sorozatjelleget — hiszen az heti egy adag, amióta képcső a képcső —, másrészt meg igencsak fölnagyította azokat a jellemjegyeket, amelyek az egész jelenetsort amúgy is kevéssé sikeressé tették. Így, expressziemben vetítve foghattJTfel igazán a néző, hogy ez az egész Szécheban hamar megegyeznek; a falubeliek közül kell a vezetőséget választani. Mert igaz ugyan, hogy a körnek lesznek úgymond szakmai feladatai is, mint kiállítások rendezése, pályázatok kiírása, a nyári képzőművészeti táborok megszervezése. Ebben a munkában elsősorban a művészettörténészekre, alkotókra, pedagógusokra számítanak. Az emlékház karbantartása, a tábor működési feltételeinek megteremtése, a síremlék felújítása és gondozása, a tárgyi emlékek gyűjtése, megóvása azonban a helybeliek feladata lesz. Erősödjön a kötődés — A műtermet és a hozzá tartozó területet 1970-ben vettük meg — mondja Nádaski László tanácselnök. — A fenntartásra mindig csurrant- cseppent a költségvetésből. S természetesen ezután is adunk, amennyit tudunk. A baráti körnek az a lényege, hogy a szadaiak méginkább magukénak érezzék az ügyet, erősödjön bennük a kötődés a falu hagyományaihoz. A kör tagdíjakból származó bevétele pedig tovább bővíti az anyagi lehetőségeket, s ezt a pénzt saját belátásuk szerint használhatják majd föl. Múlik az idő. Órák óta tart már a megbeszélés, de nyoma sincs a szokásos értekezlet- hangulatnak. Nincsenek tiszteletkörök, senki nem illendőségből vagy muszájból szól. Beszélgetnék, vitatkoznak inkább. Gyakorlatlan próbálko- . .zás ez,-kicsit .sötétben .yaLó. ta- pogatódzás. De valami elindult. Egy folyamat, ami embereket mozgat meg. Hiszen adott egy cél — jelen esetben a Székely Bertalan-hagyomá- nyek ápolása —, amiért a falu népének többsége kész tenni valamit Sokat beszélünk manapság a közművelődés lehetséges új — pontosabban újraélesztett — formáiról, a különböző egyesületekről, körökről. Sokat is várunk tőlük. Azt, hogy az emberek egymásra találjanak a közös tennivalókban, az együttgondolkodásban. Szadán egy ilyen közösség bontogatja szárnyait. M. Nagy Péter nyi-sztori mennyire képeskönyv jellegű. Így, dupla porciókban mérve tapasztalhattuk meg újból és újból, hogy nem egy szenvedélyes élet természetes hevületű epizódjait rögzítették, hanem egy könyvlapokról előhívott sorsnak a fontosabb fordulóit plántálták át párbeszédekké, színpadias történésekké. S mindezt ráadásul úgy, hogy a távolság- tartást külső jegyekkel, megjelenítési fogásokkal még tovább erősítették. Maguk az újból és újból feltűnő, a helyszínt és az időpontot jelző korabeli ábrák is erre voltak jók, s ugyancsak azok a kommentárok, amelyeket a narrátor, azaz Láng József mondott el. (Az, hogy a főszerepet alakító Tordy Géza — aki egyébként igen tisztesen birkózott meg a nagy feladattal, és különösen az utolsó részben bizonyította be: immár egy mély érzésű, érett színész — maga is veretes szövegeket mondott mindegyik folytatás előtt, nos, ez szintén a vállalkozás eklektikusságát fokozta.) így aztán a Széchenyi napjai a Szabadság téri intézmény azon vállalkozásai közé sorolható be, amelyek legföljebb ha nagyságuk miatt őrződnek meg az előfizető emlékezetében, s nem azzal, hogy érzelmeket korbácsoltak, szíveket melengettek. A feldolgozás szándékának tisztessétalálkozó Kisegítő iskolás színjátszók országos találkozóját tartják szombaton, március 16-án a gödöllői művelődési központban. A gödöllői kisegítő iskola tantestületének kezdeményezésére, a városi úttörőelnökség, valamint a kebelében működő kulturális szakbizottság támogatásával megszervezett eseményre Egerből, Kecskemétről, Nyíregyházáról, Várpalotáról, Békéscsabáról, a fővárosi harmadik kerületből érkeznek vendégek. Délelőtt tartják meg a színjátszók bemutatóit, délután a gyerekek kirándulnak a Gal- ga mente községeibe, tanáraik és a meghívott felnőtt vendégek szakmai megbeszélést tartanak. Miért hívták életre ezt a találkozót? A kisegítő iskola nevelői hagyományt szeretnének teremteni. Alkalmat adni az ilyen iskolákban tanuló gyerekeknek a bemutatkozásra. A gödöllői iskolában 1977 óta foglalkoznak az úgynevezett dramatikus nevelés módszereivel. Az eredmények igazolták várakozásaikat. Hasonló próbálkozások másutt is észlelhetők. A találkozón egymás munkájának megismerése, a jó módszerek átvétele, terjesztése a legfőbb cél. A gödöllőiek kezdeményezése nem elszigetelt jelenség. Bizonyság erre egy részlet az egyik válaszlevélből, amelynek feladója így ír: Örömmel olvastam a felhívást. Minket is foglalkoztatott hasonló gondolat, csak ejindulni nem tudtunk. Nálunk még csak a kezdetén vagyunk a dramatikus nevelésnek, de tapasztalatszerzés miatt is hasznos lesz, ha részt veszünk az első orszságos találkozón, Gödöllőn. Gyakorlat és elmélet Játékstúdió A homo ludens, a játékos ember könnyebben veszi az akadályokat. Mert a játékosság, ha végigkíséri cselekedeteinket, lazító hatású és oldja a feszültségeket. A modern pszichológia mind többet hivatkozik az ember eme kqdvére. A gödöllői művelődési központ és az úttörő- elnökség kulturális szakbizottsága nem véletlenül indít közösen játékstúdiőt, A gyakorlati és elméleti vonásokat egyaránt tartalmazó foglalkozásokat elsősorban óvónőknek, pedagógusoknak szánják. A foglalkozásokat Ransch- burg Ágnes pszichológus és Fehér József András kreativitás-kutató vezeti. Az érdeklődőket a gödöllői művelődési központban várják. géhez, a forgatásra szövetkezők jóakaratához kétség ugyan nem férhet, de az az út, amelyet választottak, bizony olyan vidékekre kanyargott, ahova a nézők milliói nem tudták követni. Kár; ismét el- szalasztódott egy nyilván soha vissza nem térő alkalom. És nemcsak azok a föntebb emlegetett fagyintézkedések a ludasok ebben... SlÚdiÓ. Ha lehet, ez a sorozat még inkább ajánló panorámává egyszerűsödött. Az éppen ügyeletes műsorvezető- szerKeszto elsorolja, hogy milyen műveldési, művészeti esemény várható, és ezzel szinte kész is. Legutóbb, most kedden sem volt ez másként. Interjú követett interjút, azaz hírverés hírverést. Izgalom végképp semmi. Az egyik megkérdezett, Ragályi Elemér operatőr nevét is csak azért említhetjük meg, mert ő most egy különös vállalkozásba fogott: meg akarja örökíteni Zsolnay Józsefék pedagógiai kísérletét, amelynek lényege, hogy a 6-tól 14 éves korú nebulók kezébe filmkamerát adnak, és amely köztudomásúlag itt zajlik a főváros közelében. Látni ugyan semmit sem láttunk belőle, de még szóban emlegetve is igen érdekesnek mutatkozik. Akácz László korlátúk. Egy lényeges kérdési.iiin i ii-i,i— i -Ué Budapesti tavaszi fesztivál Változások a programban Tv-figyelő; bHeti filmiegyzetb Őrült római vakáció Ornella Mutl és Adriano Celentano, az örült római vakáció főszereplői Ki ne emlékezne Audrey Hepburn és Uregory Peck szomorkásán aranyos filmjére, a Hómat vakaciura! Mármint aki látta. Mert hogy azóta sok víz lefolyt a Tiberisen es sokmillió méter filmet elforgattak a világban. A Római vakáció ugyanis — szinte hihetetlen! — 1953-ban készült, s azóta két filmnéző nemzedék nőtt fel. Nekik hát a mostani utánérzés, az Úrült római vakáció, nem hat másolásnak, az ötlet felvizezésének, mert talán soha nem is látták az eredetit. Jobb is tehát felhagyni az ossz eh aso n 1 í tga tásokkal, a párhuzamok kimutatásával. Elégedjünk meg annyival, hogy lehetnek (s vannak is) vándortémák, melyek időről időre felbukkannak valamely műalkotásban, valahol a világban. Tekintsük ilyennek azt az alaptörténetet is, mely szerint egy igen magas származású ifjú éa bájos leány (mondjuk: királyi hercegnő, más szóval: királylány) véletlenül összetalálkozik egy igen alacsony származású fiatalemberrel (mondjuk: a csillagszemű juhásszal, vagy jelen esetben, egy autóbuszsofőrrel), s rang ide,'származás oda, szépen egymásba szeretnek, és a végén, sok nehézség legyűrése után, egymásé is lesznek (vagy nem). Meséről van tehát itt szó, s Menekülés a Ha az örült római vakációról szólva egy régi filmet emlegettünk, ugyanezt kell tennünk egy másik újdonság kapcsán is. A világhírű rendező, John Huston, 1981 nyarán forgatta azt az amerikai filmet, mely témájában is, de a cselekmény egyes mozzanataiban is, igen erősen emlékeztet egy régi magyar filmre, Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című, 1961-ben forgatott művére. De itt sincs sok értelme a hasonlóságoknál időzni. Fábri műve különben is teljesen más hangvételű, mint Husto- né. Más a téma megközelítési módja, mert ő azt a bizonyos hadifogoly—fogolytartó (fogvatartó) futballmeccset tragikusan, s mintegy modellhely- zetként állítja a film középpontjába, az amerikai film meg, nem is titkoltan, elsősorban kalandfilm kíván lenni, azoknak a kalandos háborús filmeknek a közeli rokona, melyek közül elég, ha az A piszkos tizenkettő, vagy a Kelly hősei címűeket említjük. S még egy lényeges momentum: Fábri filmje nem csak egyszerűen foglyokról, hanem munkaszolgálatosokról szólt, Hustoné pedig a szövetséges hadseregeknek német fogságba esett katonáiról. Ez már maga ég és föld. S különösen ég és föld, ha azt látjuk, hogyan élnek és szervezkednek szinte nyíltan ennek az amerikai filmbeli fogolytábornak a lakói. Ide tényleg el lehet hozni a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit (mint ahogy a film elején le is zajlik egy ilyen látogatás), mert ez egy elit tábor. Itt a derék őrök szép nyugodtan zuhanyoztatják az angol meg más nemzetiségű foglyokat. Itt békésen lehet focizni. Itt a tábort lényegében az angol fogoly tisztek irányítják. Itt az élet csupa móka, kacagás, semmi kényszermunka, semmi kőtörés, semmi kikötés, verés, kínzás, gyilkolóslegfeljebb a környezet, a helyszín változik, modernizálódik a régi mesesémákhoz képest. A királylány nem Bergengó- ciából érk^ett, hanem egy éppúgy seholse-országboi, Bannt Tulipe-ből. Nem kis cselédnek öltözve indul szétnézni a nagyvárosban, hanem feszülő xarmerban és passzentos trikóban, nyakában fényképezőgéppel lóg ki országa római követségének palotájából . a római utcákra. Es nem táltos; paripán ragadja magával a nagy Ö, hanem egy kissé asztmás motorú római autóbuszon, — mert hogy a modern mese csillagszemű juhásza egy kicsit „lökött”, de amúgy aranyszívű és kedves buszsofőr. Hogy aztán a mese a továbbiakban is a jól olajozott mesegépezet kerekei, emeltyűi és görgői között gördül tovább, azon nincs mit csodálkozni. A gyönyörű és lélegzetállítóan csinos Christina hercegnő (Ornella Muti) és a nem éppen férfi szépségverseny győztes Barnaba sofőr (Adriano Celentano, a színészi pályával is kacérkodó énekes) számos jópofa, és számos hervadt gegbe torkolló kaland után egymásé lesz. Máig is élnek, ha meg nem haltak. Castellano és Pipo filmje nem a filmvígjáték műfaj csúcsa, de kellemes másfél órát szerez a moziba járóknak. győzelembe di. Ezek a német tisztek minimum olyan gentlemanek, mint az angolok, csak hát, istenkém, más egyenruhát hordanak. Ezek a jól fésült és jól szabott egyenruhás, derék német tiszt urak senkit nem bántanak, ezek galamblelkű- ek, ezek még egy futballmecs- cset is oly lelkesen hoznak össze a foglyok csapatával, mint valami ártatlan kiscserkészek. Ezek egyenesen Párizsba, a Colombes stadionba viszik ezt a meccset, és ha ott azok a csúnya német focisták abban a fekete-fehér dresz- szükben (mert végtére is merő feketében nem lehetnek) nem rontanak olyan durván és sportszerűtlenül a tiszta fehérben játszó fogolycsapattagjaira (tetszik figyelni a színszimbolikát? ugye milyen mélyértelmű?), akkor nincs semmi baj, a meccs szünetében a fogolycsapat szépen megszökik az öltöző alatti csatornából felkúszó párizsi partizánok segítségével. (Mert az csak természetes, hogy éppen a foglyok öltözője alatt húzódik egy olyan csatorna, amelyen át meg lehet szökni). De van még egy baj: ezek a civilben profi focisták a szünetben nem szökni akarnak, hanem 4:1-ről kiegyenlíteni, sőt. győzni a csúnya, sportszerűtlen németek ellen. Ezért aztán visszamennek a pályára, és ott a remek Pelé és a hasonlóan remek Ardiles, meg a haida- ni nagy angol válogatott, Bobby Moore vezényletével, ki is egyenlítenek, sőt, Sylvester Stallone (alias Rocky) még egy tizenegyest is kivéd. Aztán a nálvára akadálytalanul betóduló tömeg megszökteti a fogo'y focistákat. Akinek a pálya ismerős, nem téved, ez valóban a Hungária úti MTK- pálya, s a városképek is budapestiek. A filmet ugyanis nálunk forgatták. S az igazat megvallva, még ez benne a legjobb és a legérdekesebb. Takács István
