Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

1985. MÁRCIUS 2.. SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP 3 Küldőitek a kommunisták bizalmából AZ INNOVATOR ÖTLETEI EGYÜTT CSELEKSZÜNK Hét párférfekeeiet kBsBtt Képünk a Váci Kötöttárugyárban készült CSAK TÉNYEK ALAPJÁN Bizonyára a régi beidegző­dés miatt lepődtem meg azon, bogy a dömsödi Dózsa Terme­lőszövetkezet külön üzemmér­nököt foglalkoztat a legújabb mezőgazdasági technológiák' felkutatására, tanulmányozá­sára, s hasznosítására. Pedig jól tudjuk, hogy mezőgazda­sági üzemeink mind szerve­zettségüket, mint megújulási készségüket, mind pedig az alkalmazott technológiákat te­kintve, egyáltalán nem ma­radnak el az ipartól, sőt szá­mos esetben éppen fordítva áll a helyzet. Nos Bak Gáborra, a dömsödi Dózsa Tsz üzemmérnökére rá- illene az innovátor titulus, hi­szen a szövetkezet vezetői azt a feladatot bízták rá, hogy fi­gyeljen fel minden újra, búj­ja a szakirodalmat, járja az országot, s minden jó, hasz­nálható megoldást próbáljon meg az ő viszonyaikra adap­tálni. ötletekben, s jó megoldá­sokban nem is volt hiány. Te­henészeti telepükön például a svéd lapály és a holstein- friez FI keresztezéséből szüle­tett állatokkal 3700 literről 5200-ra emelték a tejhozamot. Ugyancsak érdemes volt a szalmabetakarítás technoló­giáján változtatni, hiszen míg korábban vásárolniuk kellett az almot, most másfél-két millió forint értékűt el is ad­hatnak belőle. Nagy hasznot vár egy új, eddig náluk is­meretlen takarmánynövény meghonosításától is. Az eme­rald ugyanis feleslegessé te­szi a silózást, mínusz hat-hét fokig zavartalanul zöldell, s bőséges, lédús takarmányt biz­tosít az állatoknak. Bak Gábor a megyei párt- értekezlet küldötte szakmájá­ból eredő gondokat is szeret­ne megismertetni a plénum- mail. Mindenekelőtt azt is, hogy 9 mezőgazdaság fejlődése meg­torpant. mert nincs pénz az — egyébként nagy haszonnal járó —, új' megoldások beve­zetésére sem. Ám még ebben a nehéz helyzetben is van pél­da aw'brszágos méretű pazar­Az apa becsületes, dolgos ember volt, aki lelkiismeretes munkájával tette le voksát társadalmunk mellett, amúgy nem politizált. Fia — aki ugyancsak a Csepel Autógyá­rat választotta munkahelyéül — másként tett; már egészen fiatalon bekapcsolódott a moz­galmi munkába. Értőn politi­zált, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az autó­gyár kommunista kollektívá­ja most őt delegálta a megyei pártértekezletre. Szitás István 1972-ben szer­zett géplakatos szakmunkás­bizonyítványt; tanulóidejének utolsó félévében már a Cse­pel Autógyárban dolgozott, közelebbről a motorgyár tmk műhelyében. Majd jött a ka­tonaidő, amelynek végeztével. 1978-ban a központi hőkezelő nagyfrekvenciás üzemébe ke­rült gépbeállítónak. Közben leérettségizett, kétéves techni­kusképzőt. végzett, s tavaly ősz óta a harmincesztendős fiatalember csoportvezetőként 19 munkatársa tevékenységét irányítja. A tanulás jelentős helyet kapott Szitás István életében; elvégezte az ML kö­zépiskolát, most pedig a marxista—leninista esti egye­tem hallgatója. Futotta erejéből és idejéből az aktiv mozgalmi munkára is. Megbízatásai távirati stí­lusban : alapszervezeti KISZ- titkár, ezzel párhuzamosan az 5. számú gyár KlSZ-vezetősé- gének tagja, a vállalati és a megyei politikai képzési mun­kabizottság tagja, öt éve lett a párt tagja, s ugyanabban lásra is. A folyékony műtrá­gyázás technológiáját vagy ti­zenötféleképpen dolgazták ki az egymástól függetlenül mun­kálkodó kutatók és szövetke­zetek. Mennyivel jobb lett volna, ha minden feltételt megkapott volna a korszerű megoldás kikísérletésére. Akár több milliárdos haszonnal használhatnák mindenütt az új, de már a gyakorlatban ki­próbált eljárást. Kérdeznék egyet-mást Gal- bicsek Károlytól, s ő nyom­ban visszakérdez: — Tulajdonképpen miért akar rólam írni? — Régi kollégáit, a vácia­kat biztosan érdekli; hogy hí­rül adhatom: a megyei párt­értekezleten a váci kommu­nisták küldötteként vesz részt. És amiről kevesebben tudnak: honnan indult, milyen volt a fiatalsága? Az az időszak, ami­kor a marxizmus eszméinek vonzásába került, s amiből máig is erőt meríthet. — A fiatalságom idejét jobb volna most hagyni, mert az egy regény, talán egyszer meg kellene írnom. Nos, én Békés­csabáról indultam el, textil­munkásként. Budapest, Győr, aztán még Hollandia és Uruguay is befogadott néhány évre, ahogy a szükség kívánta. Itthon sztrájkokat szervez­tünk, a munkások érdekeiért harcoltunk, állandó konflik­tusban a hatalommal. Végül mennem kellett. Oktatott eszperantót, olvasta Kantot, Spencert és Marxot, nagyon szerette Hegelt. A felszabadulás után volt a Váci Kötöttárugyár igazgató­ja. Mint a váci városi pártbi­zottság első titkárát 3960-ban ismertem meg, s ez a találko­zás is tanúskodott széles körű tájékozottságáról, megnyerő emberségéről, amit a gyáriak az esztendőben végezte el * hathetes KISZ-iskolát, ami­re mint élete fordulópontjára emlékszik. Az ott hallottak szerettették meg vele igazán az ifjúsági szervezetben a munkát, amely náluk — je­lenti ki, nem kis büszkeséggel —, korántsem formális. Azt vallja: az aktívákon, a KISZ- vezetőkön áll, hogy a külön­böző elképzelések, akciók mennyire telnek meg élettel, mennyi fiatalt vonzanak. Pél­daként a forradalmi ifjúsági napok rendezvényeit említi, amelyek az utóbbi években a korábbiakban megszokottnál sokkal nagyobb érdeklődés mellett zfejlanak. Ebben nem kis szerepe van éppen Szitás Istvánnak. Ilyen és ehhez ha­sonló sikerélmények adják a szépségét a politikai munká­nak, amit csak elkezdeni le­het, abbahagyni nem, állítja beszélgetőpartnerem. Szitás István életében meg­lehetősen gyorsan peregtek az események. A korábbi felso­rolás ugyanis nem teljes, mert 1982-ben az 5. számú gyári pártszervezet vezetősége és a KISZ Pest megyei Bizottsága tagjává is megválasztották. A nemrégiben lezajlott tisztújí­tások alkalmával bekerült a vállalati pártbizottságba is. Üi pártmegbízafásai miatt az ifjúsági munkára kevesebb ideje maradt, de továbbra is a kiemelkedően jól dolgozó Hámán Kató alapszervezet tagja. Különleges ember lenne? Ezt aligha vállalná. Már csak azért sem, mert gondjai neki is hasonlóak, mint korosztá­Hogy Pintér Erzsébet, a monori vonzáskörzetben lévő nyáregyházi általános iskola igazgatónője hogyan osztja be mindennapjait, titok maradt előttem. A szakmai tenniva­lók, a társadalmi megbízatások sokasága elég lenne két em­bernek is. Hogyan lehet ezt mind bírni és szeretni is? — Megszoktam. Családi örökség, akárcsak a mozga­lomhoz való kötődés. Édes­sem felejtettek el. Szimpátiá­juk igazgatóskodásának má­sodik korszakában, amely 1970-ig, nyugdíjazásáig tartott, csak erősödött. Kapcsolatuk nem szakadt meg közben sem, amikor a megyei pártbizott­ság osztályvezetője volt. Tovább forszírozom a múl­tat, mint ennek a szellemi frisseségnek, az eszme iránti elkötelezettségnek az alapját. — Apám cipész volt, sokat olvasott, magyarázta nekünk a Népszava cikkeit — hallom a választ. Azt tanította ve­lünk, hogy az életre szellemi­leg és fizikailag egyformán fel kell készülni. — Mit tanácsolna nekünk, fiatalabbaknak? Hogyan bir­kózzunk meg napjaink gond­jaival, ellentmondásaival ? — A szocializmus építése során meg kell küzdeni az eredményekért. Hittel, meg­győződéssel, lelkesedéssel. Miért csinálja ezt — kérdezte tőle fiatal koromban egy lány. —- Mennyire ismeri maga a magyar történelmet — kérdez­tem vissza. — Abból is tud­hatja, hogy a haladás soha­sem volt könnyű, azért min­dig áldozni kellett. Hányán vesztették a szabadságukat? Hányán haltak meg? — Szóval próbáltam megér­teni az idők szavát, s elvhű lenni. iya többségének ö is azok­nak a táborába tartozik, akik fizikai különmunkával egészí­tik ki keresetüket. Esetében a mennyiség nem megy a minőség rovására, ezt igazol­ja a kétszeres Kiváló dolgozó kitüntetés, a vezérigazgatói di­cséret, az aranykoszorús KISZ- jelvény, valamint a KISZ KB dicsérő oklevele. Dr. Bodó Agnes, a dabasi szakrendelő igazgató főorvo­sa, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei etikai bizottságának titkára, s a HNF elnöke Dabason. Most küldött a megyei pártértekez­letre. — Ezek a mellékesek — ne­veti el magát, amikor arról faggatom, hogyan egyezteti össze sokféle teendőjét, s hoz­záteszi: — A fő a laborató­rium. Ott a munkám, egyben a hobbym is. Laboratóriumi szakorvos vagyok, s ebben a minőségemben találkozom leg­többet a betegekkel, az orvos kollégákkal is, hiszen a diag­nosztikában a labor nélkül ma már nemigen boldogul a gyógyító. A laboratóriumi munka — elméletileg erre napi két órát fordít dr. Bodó Ágnes, gya­korlatilag a dupláját — szá­mára ez a pihenés is. És ami­kor elcsitul a rendelőintézet apám 1945-ben lépett be a pártba, őt követte később a bátyám. Példát adtak nekem. A nagykőrösi gimnáziumban lettem ifivezető, marxista kör­re jártam... A tanítóképző főiskolán, 1966-ban két taná­rom ajánlott a pártba. Pintér Erzsébet a pilisi 2. számú iskolában kezdte a pe­dagógusi pályát. Ott olyan lég­kör fogadta — mondja —, amelynél jobbat ajánlani sem lehetne kezdőknek. — Tíz évig, nagy szeretet­tel dolgoztam ott, és sok si­kerélményben volt részem. Azoknak az esztendőknek kö­szönhetem, hogy küldött le­hettem a KISZ VIII. kong­resszusán, s részt vehettem az országos úttörővezető konfe­rencián. Tagja lettem a me­gyei és az országos úttörőel­nökségnek, a megyei szakági bizottságnak, s itt Nyáregy­házán pedig a pártvezetőség­nek. Pintér Erzsébet, a ma kez­dődő megyei pártértekezletre — amelynek küldötte —, ké­szülve nemcsak szőkébb pát­riája gondjait, eredményeit, hanem a hivatásbelieket fog­lalkoztató kérdéseket is szám­ba vette. — Meggyőződésem, hogy a monori vonzáskörzet a követ­kező öt évben több támoga­tást érdemelne, mint koráb­ban. A társadalmi munka összértéke az utóbbi években szinte ugrásszerűen megnőtt. A körzetközpont most a vá­rossá válás feltételeinek meg teremtéséért dolgozik, de egye­dül aligha lesz kepes egy mél­tó közművelődési bázis meg­teremtésére. A szülőkre, a környékbeli üzemekre szá­míthatunk, ezt a mi — társa­dalmi munkában épült tor­nacsarnokunk is —, bizonyít­ja. Ám a jó szándék, a mun­káskéz nem mindig elég. — A nehezebb körülmé­nyek nem kedvetlenítik el magában a pedagógust? — Én optimista vagyok. Az úttörőmozgalomban annyira feltöltődtem, hogy az átmene­ti kudarcok nem keserítenek meg. Épp tegnap mondtam a négy és fél éves munkánkat értékelő nevelési értekezleten: arról sohasem szabad megfe­ledkeznünk, hogy az utóbbi 40 év kiemelkedő szakasza történelmünknek. Ha voltak is, vannak is buktatói a fejlő­désnek, nekünk kötelességünk ezt tudatosítani a gyerekek­kel is. — Ennyi amit a pedagógus tenni tud ezért? — Sokkal többet tehetünk, de nem egyedül. Az ifjúság­nak reális, elérhető célokat kell mutatnunk, s elérésükhöz példát kell mutatnunk. Jó len­ne, ha a szülők is ezt tennék. zaja. egy órácskára még ma­gára marad az orvos a mik­roszkóppal. A család? Meg­edződtek már. Férje üzemi körzeti orvos, ő is elfoglalt ember, s a lánya csak hét vé­gén jön, negyedéves közgaz­dászhallgató. A doktornő éppen idén 20 éve lett a párt tagja. Ügy vallja: nem jó az, ha az em­bernek sok a szabad ideje. S bár neki számos a társadalmi elfoglaltsága, azért maradt egy kis fölös energiája. Ab­ból pedig éppen most készül cikket írni a Társadalmi Szemlének — az egészségügy és a társadalmi mozgások egy­másra hatásáról. Arról van szó — magyarázza nekihevülve —, hogy a gyógyítóhálózat és a társadalom kapcsolatában akad néhány lyuk. Például jobban össze kellene hangolni a hivatásosok és önkéntes segítőik munkáját az idő­sekért, a családvédelemért A A bíró hivatása gyakorlása közben mindig pártatlan. Kö­teles türelmesen meghallgatni a feleket, a tanúkat, és akkor sem lehet haragos, ha egyéb­ként magánemberként elra­gadhatná a jogos indulat. Tu­datosan küzdenie kell szemé­lyes érzelmei ellen akkor is, ha tárgyalás közben rokon- szenvet érez. Nem ítélhet fe­lületes benyomásai alapján, mindig a tények döntenek. Dr. Csernok Gyula, a Pest megyei Bíróság elnöke, egyi­ke a megyei pártértekezlet küldötteinek. Milyen gondola­tok foglalkoztatják mostaná­ban? Mint elmondja, elsősorban az, hogy nagyon elszaporod­tak a peres ügyek. Természe­tes együttjárója ez annak, hogy Pest megye lélekszáma az utóbbi két évtizedben sza­porodott. Kevés viszont a bí­ró, aminek hátrányai főként a polgári perek elhúzódásá­nál mutatkoznak. A közvéleményt inkább a büntető ügyek foglalkoztatják, de ezek csak egyharmadát te­szociálpolitikának része az egészségügyi ellátás is, az ok­tatás is. Kevesen gondolnak arra, hogy a lakossági jöve­delmek egyharmada ilyen jut­tatás. S érdemes lenne ezzel az értékkel is okosabban sá­fárkodni. Vagy vegyük a többi gon­dot. Néhány éve még orvos­etikai ügyek sora született, melyek a kötelező segítség- nyújtás elmulasztásával függ­tek össze. Ám jórészt meg­szűntek, amióta kialakult az új központi ügyeleti rendszer. Csupán a szervezésen múlt a dolog. Bár azért nem ilyen egyszerű, hiszen esküjéért fe­lelősséggel tartozik az orvos, ha mégoly fáradt is ... S a másik: sokszor küldöz­getik a beteget, feleslegesen ismételnek egyes vizsgálato­kat. Van megoldás. Mutatja is Bodó Ágnes: itt az egész­ségügyi könyv. Az első tízez­ret — kísérletképpen —, ápri­szik ki az összes eljárásnak Különös figyelmet érdemel, hogy a polgári perek 60 szá­zaléka családjogi vonatkozású. Ez az arány meghaladja az országos átlagot, és abban, hogy a helyzet így alakult, je­lentős szerepet játszanak az agglomerációs sajátosságok. Aggasztóan sok a válóper, s gyermekelhelyezési kereset. S mindehhez sajátos jogpolitikai munkával (például érdemi bé­kéltető tárgyalásokkal), lehet és kell is segítséget nyújtani. A Pest megyei pártbizottság felismerve a helyzetet, segít­séget nyújtott az igazságügyi dolgozóknak. Közbelépésükre sikerült elérni, hogy a bírói kar létszáma idén januártól tíz százalékkal gyarapodott. Sikerként könyvelik el a változást. Mint ahogy előrelé­pést jelent az is, hogy csak­nem minden városi bíróságon megalakult már az önálló igaz­ságügyi pártalapszervezet, és az utóbbi években megfiata­lodott bírói karban mind több a párttag. lisban kapják meg a daba: orvosok. Ez tartalmazza a be teg minden fontos adatát, vér­csoportját, krónikus bajait, ol­tásait, műtétéit és balesetei', a szűrővizsgálatok adatait, s a táppénzét... — Igen, optimista vagyok Hiszek abban, hogy az ember, ha teheti, a jót cselekszi. S ha tudja mi a még jobb, akkor azt. Alig néhány esztendeje azt hittem, egyedül nekem fontos, hogy elkészüljön a 17 munkahelyes szakrendelő. Az­után mellém álltak mások, akadt közöttük — bár nem szakmabeli, hanem pártvezető —, aki nálam is lelkesebben küzdött, s most együtt foly­tatjuk, hiszen az új rendelőt máris bővíteni kell. Igen, kell. A jó ellátásnál ugyanis az egészségügyben nincs jobb po­litika ... A küldötteket bemutat­ták: Csulák András, Gál Judit, Kovács T. István, Szigethi Teréz. Vasvári G. Pál és Vereszki János. MOZGALMI MUNKA ÉLETKÖZELBEN ÉS MINDIG IGAZ HITTEL A JÓ ELLÁTÁS A LEGJOBB POLITIKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents