Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP 1985. MÁRCIUS 2., SZOMBAT „Äz Igazságosság kenyerét is...” Mint szent képe függ a falon J Egy ember, egy élet bezárva két szám közé. 1898— ^ 1975. Temetők végsőkig sűrített közlendője ez, arról, aki ^ volt. Volt? Hát nem maradt itt belőle semmi sem? Már í csupán emlék, a jelenlét, a létezés minden szikrája, 6 fénycsóvája nélkül? Kezünk temet. Tudatunk temet- j! het-c? ö az. Lépésnyire mögöttem állva mondja az asz- ^ szony. Valaha sudár termetét megadó mozdulatként a ^ föld felé hajlította az idő. Nyolcvanöt esztendős. Ö az. ^ Bölcs szempár a fényképen. Nyakig gombolt ing. Bajusz. ^ ö az. A fényképen már soha meg nem öregedő. A ke- í mény és mégis békés arcvonású paraszt. Miklián Károly, jg élt hetvenhét évet. 1898—1975. 9. Szobabelső. A két másik szobával ellentétben ebbe a harmadikba a múlt kuporodott be. Azokban szekrényfalak, fotelek, színes televízió, vastag szőnyegek .. Itt az idő sötét páclevében megfürösztött támlás faszék, asztal, szekrény ... Ott rézkarcok, családi fényképek a falon. Itt, a négy falsíkon semmi, csak az az egyetlen kép. A fő helyen. A férfi, nyakig gombolt fehér ingben. Bajusszal, bölcs tekintettel. ö az én uram, mondja, kibővítve az előbbi, szűk szavú ő az bemutatást, az asz- ezony. Édes jó apám soha nem tűrte az igazságtalanságot. Verték ezért a csendőrök, kidobták az uradalomból, meggyűlt a baja az elöljárósággal, de nem engedett. Nem és nem. Nem a nyakas fajta volt, hanem az igazság híve. Kapott érte sokszor negyvenöt után is, nehogy azt higgye, akkor már simogatták. Kidobták őt a téeszcséből is, nemcsak az uradalomból! Pedig negyvenötben ment be a pártba. Nem kérdezte ő senkitől, hova kellene állnia. Tudta, ötödmagával nekiláttak földet osztani. Kaptak ezért is! Hiszen még nincsen törvény, miféle hatalmaskodás ez...?! A buta parasztja. Ezt kapta a képébe ... Sérelmek? Ugyan! Miklián Anna babrál az asztalterítővel, fel-felnéz, tekintete átsiklik két bátyja arcán éppúgy, mint az enyémen. Mi hárman, gyerekek, soha nem hallottunk szitkot, káromkodást a szájáról. Ha már valami nagyon nagy disznóság volt a rovásunkon, akkor any- nyit mondott, édes gyermekem, ebből baj lészen... s akkor rögtön tudtuk, kapjuk össze magunkat, lapítsunk, rosszat tettünk. Tudja, az a fajta volt, akiről látszott, ha lenyakazni vonszolják, akkor sem hagyja el más szó a száját, csak az, amiben hisz. Amiben hisz. Miben hitt? Közhelyekben. Életre, halálra szóló közhelyekben. Abban, hogy minden ember egyenlőnek születik, hogy nem a vak sors, hanem egészen más okok hatására léteznek dúskálók és kisemmizettek, hogy a tiszteletre mindenkinek joga van, ha ő megadja mindenki másnak a tiszteletet. Soványka fogódzó az élethez? Hiszen valamennyi tisztességes ember ebbe, ilyenekbe kapaszkodik! Ki képes ezt megfogalmaznia magának, ki csupán ösztönösen érzi, de ha ez lett a csillaga, akkor megy utána, hóban, hőségben, történelmi évszakok mindegyikében. Miklián Károly ment. Apja, a Sig- ray uraság cselédje, odaveszett az első háborúban. Anyjának négy gyermekkel kellett to- vábbállnia, mert ha nincsen ember, akkor jogcím sincsen a cselédház szobájára. Egy másik földbirtokos, a Konkoly család fogadta be az asszonyt. Valaki segítette, sajnálta; házicseléd lehetett. Volt kenyér! Micsoda öröm. Ez, az ilyesmik hagyták nyomukat a felcseperedő Károlyon? Ösztöne, tudata ölelkezett, vagy pusztán a lét sebeit viselte? Ülünk 1985 február végén Dabason, a Kossuth Lajos utcában, özvegy Miklián Károly- né, a legidősebb fiú János, született 1925-ben, a középső gyermek Sándor, 1927-es, Anna, 1928-as. Annáék házában vagyunk, a mama velük él. A létezés kenyerének hol epével leöntött, hol mézzel kent szeleikéi sorakoznak elénk. Édesanyám emlékszik...? Te János, amikor édes jó apánk bement az egyetemre grimbuszt csinálni, hát az... Udvariasan, kedvesen igyekezve próbálja meg a család elém rakni azt, ami megismerhetővé tesz egy megismerhetetlent, egy életet, Miklián Károlyét, a cselédét, az öt holdat, juttatásként kapott földet birtokló gazdáét, aki cselédtetteiben úgy volt kommunista, hogy még nem tudhatta, kik is azok a kommunisták, s amikor uradalomtól szabadulva már ő is megismerhette az elméletet, rövidesen nem mindent talált olyannak a gyakorlatban, mint ami megegyezett volna az elmélettel... Kínlódott? Bizonyosan. Hitt ennek ellenére? Biztosak lehetünk benne. Kettős szerep? Nem játszott soha szerepeket. Élt. Gondolkodott. S ha végeredményre jutott a gondolkodásban, cselekedett, nem fontolgatva a következményeket. Sándort kitessékelték az egyetemről. Mert az hitte, ott is annak van helye, mint amit otthon látott, hallott. Miklián Károly nekivágott a nagy útnak; az egyetemre, igazságért. Ez a gyerek csak azt mondta, ami igaz ... Küldözgették, kinevették a csizmás, szegényes öltözékű, bajuszos embert, pedig akkor már 1948-at írtak. A nagy okos parasztja! Ezt mondhatták a háta mögött. Vagy éppen a szemébe? Asz- szonya nem tudja, a gyermekek nem tudják. Csak a végeredményt. Hazajött, leült, szólni senki nem mert, kérdezni még kevésbé, sokára szólalt meg Miklián Károly, azt mondta, édes gyermekem Sándor, most már nincsen baj körülötted, mehetsz vissza. Ez a gyerek csak azt mondta, ami igaz... Egy mondat. Egy érv. S benne: egy ember. Aki hisz abban, ennél súlyosabb, hatásosabb érv nem létezhet. Az elemi iskola két osztályát járhatta ki. Nehezen olvasott, de: szeretett olvasni. Találkozott vajon Bertolt Brecht nevével? Ha nem, kár érte, mert szinte neki címzettek a brechti sorok: „Miként minden más kenyeret, / Az Igazságosság kenyerét is / A népnek kell megsütnie. / Bőségesen, olcsón, naponként.” ö dagasztotta, sütötte ezt a kenyeret. Kapni? Kapna már érdeménél kevesebbet kapott belőle. Tolvajnak nevezett egy tolvajt, s bár alapítója volt a termelőszövetkezeti csoportnak, röpült ... Igaz, két hónap elteltével már szaladtak érte, tényleg tolvaj a tolvaj, gyere vissza Károly. Ment. Mire gondolt, mit érzett? Miként ítélte meg azokat, akik két hónapja elzavarták, most meg közös akarattal elnöknek választják? Függ a kép a falon, amint másutt szentképek függnek, megint másutt festmények, vagyont érők vagy giccses má- zolmányok, az ő képe a négy falsíkon nem tűr meg mást, maga van. Lehet, hogy ilyen magányos volt olykor küzdelmeiben is? Társak között társ- talan? Félők között félő, de mégsem szótlan? Mi hajtotta? Tárgyakat rak elém a család. Miklián Károly szinte teljes vagyona. A tenyér érintésének gyémántporától fényesre kopott nyelű, elvékonyodott pengéjű bicska. Igazolványok. Tagsági könyvek. Életlen, halvány fénykép egy valamikori ifjú férfiről, ünneplőbe öltözve ... A juttatott öt hold beolvadt a közösbe, a kicsi házat eifújta az építkezni akarás, maradt ez, a marokra való örökség, vagyon. Valóban ez, ennyi maradt? János, mint legidősebb, földművesnek készült, ma állami gazdasági kerületvezető. Sándor, akit kilökött és apja igazságkeresésére visszafogadott az egyetem, főtechnológus, műszaki igazgatóhelyettes. Anna sok társadalmi tisztséget viselő tanítónő. János és Anna párttag, Sándor nem. Ezer dologban egyeznek, ezer másban különböznek; így töredezne az oszthatatlannak látszó örökség ? Esetleg éppen az az örökségük, hogy semmire se mondjanak akaratuk ellenére igent vagy nemet? Mi az, amit maguk sem véve észre, automatikusan édesapjuktól vettek át, s mi az, amiért már maguk kínlódtak meg? Elválasztható ez? Sándor: Nagyon gyerek voltam még, sokszor törtem azóta a fejem, miről beszéltünk, de nem tudom felidézni, de arra emlékszem, mert azt egy életre megjegyeztem, édes jó apám azt felelte, édes gyermekem, Sándor, soha ne a békességet, hanem az igazságot keressed. Keresni úgy, mint édesapja tette? Illetlenség lenne kérdezősködni. És János? És Anna? A gyökerekből felszívott nedvek milyen törzsekben, ágakban, lombozatokban vándoroltak tovább? Soha ne a békességet, hanem az igazságot keressed ... Megtartható ez? Egy mai világban? Vagy éppen ez a sokat emlegetett mai világ csupán ürügy arra, hogyha nincsen kedvünk, akkor ne keressük az igazságot, hanem beérjük a látszat, az átmeneti, a múlékony, az ingatag, a valóságosan semmire sem jó békességgel? A békesség: kellemes. Az igazság: sokszor kellemetlen. A két Miklián fiú egymásnak sorolja, kire mit kényszerít rá a környezet, a szabályozás, az örülni kell, hogy ezek is vannak munkatársak... A köznapokban ritkán fénylenek fel az erkölcs szüretien sugarú csillagai, mert a tettek verte por elültet nem várhatják meg az újabb tettek. Menni kell, tenni kell, de menni, tenni csakis iránytűvel lehet. Elsőként: a belső iránytűvel. Dolgozott végig, egy hosszú életen. Volt sok csatája; győzelme, veresége. Három, derék emberré lett gyereke. Tisztelői és ellenségei. Illő tisztességgel földelték el. Tudhatták-e — s kellett volna, hogy tudják? —, búcsúzó szavakat mondó hivatalosak, koporsót vivő ifjú munkásőrök, hogy akit most végleg megpihenni a rögök alá tesznek, annak, mert a szebbik a tetemén van, egy rend ruhája található otthon, két pár cipője, hogy tányérjaikon repedések pókhálóit terítette le a sok évtizedes használat ...? Ili. Fénykép a falon. Bölcs szempár. Bajusz. Nyakig gombolt ing. Kemény és mégis békás arcvonású paraszt. Egy arc. Lehunyom a szemem. Arcok seregévé soíkszorozódik ez az egyetlen, sereggé, akik ... Az én uram mindig az igazságért viaskodott, ebbe telt el az élete, mondja özvegy Miklián Károlyné, ezzel búcsúzik a kapuban. És fiai? Leányai? A mi fiaink, leányaink? Milyen igazságért, igazságokért viaskodnak már? Ha viaskodnak... Ámde vigyázzunk...! Mert azt kiáltatja a Troilus és Cressida hőseivel Shakespeare, hogy „Mikor a közösség nem kas, amelybe / Maga gyűjtését behordja ki-ki, / Hogyan legyen méz?” Hogyan legyen méz...?! Mészáros Ottó Á HÉT HÍRÉ © Fórumot rendeztek Budapesten a magyar— szovjet gazdasági és ipari együttműködésről. ® Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács megvitatta a környezetvédelem fejlesztésének VII. ötéves tervi koncepcióját. @ A Közlekedéstudományi Egyesületben a közúti fuvarozási szerződések tapasztalatait összegezték. © A hét híre az is, hogy lezajlott a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat közgyűlése. Sokkal pontosabb a partz-vezérlés Ebben az évben 120 ezer quartz-vezérlésű kapcsolóórát gyártanak Gödöllőn a Ganz Árammérőgyárban. Felvételünkön az elkészült és beszabályozott órákat plombálják. Érdi takarékszövetkezet Eredményes év Az Érd és vidéke Takarékszövetkezet tegnap tartotta küldöttgyűlését a Diósdi Csapágygyár kultúrtermében. Az eseményen részt vett ár. Szla- menicky István, az MSZMP KB tagja, a SZÓVOSZ elnöke, Méray Tibor, az MSZMP Érd városi Bizottságának első titkára, és a MÉSZÖV képviseletében a pártszervezet titkára, Vass Istvánná. Az igazgatóság beszámolójához Béres László, a szövetkezet elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. A szövetkezet fennállása óta a legeredményesebb évet zárta. Tavaly 900 ezer forinttal növekedett a részjegyállomány, ezzel megközelíti a 3 és fél millió forintot. A több mint 20 ezres taglétszám további 623 fővel gyarapodott. Minden eddigit meghaladó mértékben növekedett az elmúlt évben a szövetkezet betétállománya, az év végén több mint 261 millió forint volt. A betét- és a köl- csönforgalom a félmilliárd forint felett volt. összesen 34.2 millió forintot fizettek ki különböző hitelek címén a szövetkezet tagjainak, kétharmadát építési célokra. A világ első — mai értelmű — művészeti akadémiája, a Rómában 1577-ben alakított Accademia di San Luca azzal kezdte tevékenységét, hogy pontosan pontokba szedte alapszabályát, meghatározta nem bővíthető taglétszámát és a művészeti oktatást kizárólagos jogának mondta ki... Jelképes erőt tulajdonítsunk már a kezdetnek? Van benne valami a különösségből, a csak mi tudjuk furcsa és olykor éppen a dilettantizmussal társuló gőgjéből. Minden kornak megvoltak a maga széltolói, akik megpróbálták régészeti szenzációként, művészettörténeti felfedezésként — mai flaszterstílusban szólva — a hámozott léggömböt eladni... Persze, az ősrégészet, a klasszika archeológia, a művészettörténet különböző részterepei mind, mind tekintélyes tudományok ma már, elhivatottjainak rengeteget köszönhet az emberiség, hiszen valójában ők nyitottak ablakot a múlt ezernyi emlékére. Nekik, régészeknek, építőművészeknek, művészettörténészeknek köszönet, mert tőlük, munkájuk nyomán tudjuk, hogy például Visegrád már a római limesnek fontos pontja volt, a burgusok, a Sibrik- dombi castrum — 325—330 között épült — egyaránt ennek jelzői. A múlt század második felétől ásnak már a községben az archeológusok segítői, a Szent András kolostor maradványait 1894-ben tárták fel, az alsó vár lakótornyát — ez az ún. Salamon-torony — 1872-ben Schulek Frigyes kezdte helyreállítani — száz év múltán lett készen... —, a királyi palota máig sem befejeződött napvilágra tárását Schulek János kezdeményezte ... s így tovább, tovább, holott ez csak egyetlen település, bár igaz, nem akármilyen tegnapokkal. A jelzett tudományok tudói fejtették meg, hogy a megye neve a Pest nevű valamikori vártól származik, amint ők mondták meg azt is, hogy a Tápió- szentmárton határában előkerült „aranyszarvas” nem Attila mesebeli kincseinek egy darabja, hanem egy szkita törzsfö halotti díszítései közül való. Az itáliai reneszánsz teremtette meg az első művészettörténészeket, az 1378—1455 között élt Ghiberti, majd Vasari személyében. A hazai első Römer Flóris — 1815—1889 — volt, majd Ipolyi Arnold, Henszlmann Imre követte. Helye volt ebben a történetben Marastoni Jakabnak, aki 1846-ban nyitott hazánkban elsőként — magán — művészeti akadémiát, késed társaiknak, például Vajda Lajosnak és Korniss Dezsőnek, akik a harmincas években megfogalmazták a szentendrei festészet néven ismert irányzat programját. S mennyi mindenkinek, mindennek van helye még! Hiszen 1871-ben kezdte meg tevékenységét — valójában ez az első hazai, nem magán intézmény — az Állami Mintarajztanoda, ebből formálódott ki később a Képzőművészeti Főiskola. S ez sem több, csupán apró alak a hatalmas mozaikban, mely múltunk ábrázolója, ám gyakran a szavak ellenére nem nézzük eléggé alaposan meg, milyen mintarajzokat tesz elénk tegnapunk; másoljuk, kövessük. A megye első pecsétjén sziklahegy tetején szétterpesztett hátsó két lábán álló, jobb első lábával koronát, bal első lábával aranyalmát tartó kettős farkú oroszlán látható. Az 1659. évi LXXVI. törvénycikk alapján készült el, s amint ez, az is csupán egy-két sor a régmúlt krónikájában, hogy 1895-ben a nagykőrösi Földvárnak nevezett részen mit hozott napvilágra — a jász kultúra becses emlékeit — a régészek ásója. Bizonyos magatartások mintarajzait szép sokadalomban lelhetjük meg a múlt krónikájában, hiszen a Börzsöny vidékén ma is folytatott ásatások, a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum római sírkőgyűjteménye, a Szentendrei Festők Társasága által 1929-ben alapított művésztelep éppúgy része ennek a krónikának, és magatartásnak, mint a sze- cesszionizmus egyik haza! művészeti központja, a gödöllői művésztelep ... E múltbéli mintarajzok arra tanítanak, hogy a tegnap nagy becse nélkül nem lehet becses a jövő. M. O. Vezetiségválasztás a Szabadság Tsz-ben Sikeres gazdálkodás Gplon több állattartó telepet építettek, korszerű öntözőrendszert helyeztek űzőmbe, gyümölcsösöket telepítettek, s mintegy ezer hektáron javítottak talajt A jövedelem túlnyomó részét adó ipari üzemek is korszerűsödtek, s itt is jelentősen javultak a munkakörülmények. A tagság a következő öt esztendőre most választotta meg a szövetkezet új vezetőségét. A szavazatok többségével az elnöki megbízatást Nagy Tamás, a mezőgazdasági szolgáltató üzemág eddigi vezetője, gépészmérnök kapta. Cs. A. MINTARAJZOK megyei Tanács elnökhelyettese. Nyemcsok János, a szövetkezet elnöke ismertette a vezetőség beszámolóját az elmúlt öt év gazdálkodásáról. Elmondta többek között, hogy ebben az időszakban kevés híján 7 milliárd forint értékű mezőgazdasági és ipari terméket állítottak elő, gazdálkodásuk hatékonyságát az 503 millió forint nyereség is jelzi. Az egy dolgozóra eső jövedelem 1980—85 között 50 ezer 450 forintról több, mint 71 ezer forintra emelkedett. Csak saját fejlesztési alapjukat használva Pontosan egy hete tudósításban számoltunk be a gyáli Szabadság Termelőszövetkezet zárszámadó küldöttgyűléséről, amelyen a küldöttek a tavalyi eredményeket vitatták meg. A szövetkezet tagsága tegnap a budapesti régi Sportcsarnokban azért találkozott, hogy értékelje az elmúlt öt esztendő munkáját, s megválassza a tsz új vezetőségét. A tanácskozáson részt vett Beke András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője, Ádorí Károly, a városi jogú dabasi nagyközségi pártbizottság első titkára és Csonka Tibor, a Pest
