Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-06 / 30. szám
Wíifap Kipattant a szikra... ... azután egyre több, és miután már ragyogó szikraeső borította be a Ferromechanika Isz. aszódi telepének szerelőműhelyét látványosan formálódni kezdett az MHD angyalföldi gyáregysége részére készülő 16 tonnás daruk fülkéje, melyből harminc darab készül itt. Gondjaink még mindig a régiek Beszélgetés dr. Zádor András megyei főorvossal Rácsok, zárak, kilincsek II. Ha még egyszer kimegyek innen 1985. FEBRUÁR 6., SZERDA Országos konferencia Erdővédelem Országos erdővédelmi konferenciát tartottak kedden Budapesten. A tanácskozáson — amelyet az Országos Erdészeti Egyesület és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közösen rendezett —■ az előadók emlékeztettek arra, hogy az erdők — környezetszennyezésből adódó — pusztulása ma már világszerte probléma. A nagy ipari üzemekből a levegőbe jutott káros anyagok 2—3 ezer kilométeres körzetben éreztetik természetromboló hatásukat. Magyarországon nagymértékű erdőpusztulásról ugyan nem beszélhetünk, de az erdőségeknek így is mintegy tíz százaléka súlyosan szennyezett. Különösen az északi hegyvidék tölgyeseiben okoztak jelentős károkat a környék ipari létesítményei, emellett számottevő ártalom tapasztalható a délnyugat-magyarországi fenyvesekben, és kedvezőtlenül hatott a talajvízszint süly- lyedése a délkeleti országrész erdőségeire. A károk elhárítására, illetve mérséklésére a közeljövőben mérő és megfigyelő rendszerek kiépítését tervezik a szakemberek. Az országban egyedül a Váci Büntetésvégrehajtási Intézetben tartanak a külvilágtól elzárva olyan embereket, akiknek konok bűnöző életmódja miatt a bíróság elrendelte szigorított őrizetét. Bernjén János alezredes, az intézet parancsnoka az őrizetesekkel való foglalkozás gondjait is említette tegnapi számunkban megjelent írásunkban. Most bemutatjuk, hol, milyen körülmények között élnek a külvi- lágtól elzártam ezek az emberek. Kevés a sikerélmény Mondom, szeretnék egy olyan elítélttel beszélni, akit vezetőjükként fogadnak el a többiek. Az egyik irodában ültetnek le. Nem sokkal később megérkezik beszélgetőpartnerem, s mindjárt az elején arra kér, ne írjam le a nevét. — Ha innen kiteszem a lábam, megváltozom. Nem tehetek mást, hiszen negyvenöt éves vagyok. Szeretnék úgy élni, mint a többi ember. — Hány esztendőt töltött börtönben? — Egy pillanat, hadd számoljam össze... Igen, már emlékszem. Eddig ötször voltam büntetve, több mint tíz évet ültem. Most a jó maga- viseletem miatt kineveztek ügyeletesnek, s én vagyok az öntevékeny közösség vezetője is. — Mikor szabadul? — 1982 januárjától vagyok szigorított őrizetben. A főhadnagy úr azt mondta, hogy magaviseletén! alapján két év után reményem van a szabadulásra. — Várják odakint? — Szeretnék visszamenni a volt feleségemhez, akitől időközben elváltam. Jó magatartásom miatt eddig kétszer voltam náluk hét-hét napot. Amikor utoljára elköszöntem, tízéves kislányom megkérdezte: apu, n,em lenne jobb inkább velünk? De igen, mondtam, s nem akarok neki hazudni. Végighallgatta beszélgetésünket Völgyesi László hadnagy nevelőtiszt is. Amikor kettesben maradtunk, egy kicsit rezignáltan jegyezte meg: — Mindenki így fogadkozik, aztán egy-két hónap múlva megint a körözöttek listáján szerepeinek. Munkánk olykor kilátástalannak tűnik, kevés a sikerélmény, de azért az egykét normális útra tért emberért is érdemes ezt csinálni. — Miért ilyen nehezen nevelhetők az elítéltek? — Egyrészt azért, mert életmódjuk szinte teljesen a börtönélethez igazodott, másrészt viszont a gyökértelenség okoz sok gondot nekünk. Hiába állunk kapcsolatban egy csomó vállalattal, a munka és a szállás még nem old meg mindent. Kevesen vagyunk, egy- egy nevelőtisztre átlagosan száz-százötven elítélt jut. Hasonlóan túlterheltek a hivatásos pártfogók is. Meg azután azt is tapasztalom, hogy kint a munkahelyeken a környezet sokszor megnehezíti a beilleszkedést azzal, hogy a szabadulótói sokkal többet követelnek, mbit a többi dolgozótól. Ennek így amolyan kitolásíze van, s ez egy sor feszültséget szül. Farkas Ferenc sem állta ki a próbát. A szigorított őrizetből való elbocsátása után a Cement- és Mészművek váci gyárában kapott állást. Alig négy hónapot töltött kint, azután ismét visszakerült. — Csak a szerencsétlen véletlenek összejátszása folytán, kérem! — magyarázza indulatosan. — Előírták, hogy a várost nem hagyhatom el. De nekem három lányom van, az egyik építkezik, s elmentem néhány napra engedély nélkül segíteni. Onnan hoztak vissza a rendőrök. Nem ígér semmit — Kár volt megszegni a szabályokat, nem? — Kár-kár. Ha még egyszer kikerülök innen, most már megemberelem magam. Csak, tudja, az a baj, hogy aki sokat van börtönben, amikor kimegy, be akarja hajtani az esztendők alatt összegyűlt adósságait az élettől. Habzsolja az élvezeteket. Engem is az első napokban csak a nők érdekeltek, rájuk költöttem az összes pénzemet. Ha még egyszer ... Nem, nem ígérek semmit, mert úgy sem hiszik el. Az étkezdében már kitakarítottak, a helyiség azonban így sem fest túlságosan barátságosan. Pedig kezdek megedződni a börtön falai között. Ám mégis: odakint mintha szebbek lennének a színek, mások az asztalok is, meg a székek. Persze, itt mások az emberek is. Ahogy fordulnék ki az ajtón, megakad a szemem az étlapon. — Újabban az ügyeletesek közössége tesz javaslatot a heti étrend összeállítására — mondja kísérőm. — Amennyiben belefér a normába, teljesítjük kérésüket. Megmutatják a magánzárkákat is. Itt reggel négy órakor van ébresztő, hetente kétszer borotválkozás, s napi fél óra séta a szabad levegőn. Napközben csak a széken lehet ülni, vagy esetleg állni. Dohányozni nem szabad. Benyitunk az egyik zárkáTrencsényl Zoltán felvétel* ba. Egy mackós termetű fiatalember a lakója. — Miért van itt? — kérdezi Völgyesi hadnagy. — Mert megtagadtam a munkát. — Miért? — Nem akartam a szemetet hordani. Miért nekem kell a kukásnak lennem? — háborodik fel a srác. Megér annyit? ' — Azt tudja, hogy a szabályok értelmében minden elítélt havi huszonnégy órát köteles dolgozni térítés nélkül az intézet rendben tartásán? — Tudom. — Akkor miért tagadta meg a munkát? — Csak — vonja meg a vállát a fiatalember. Benézünk egy másik zárkába is, ahol Völgyesi hadnagy régi ismerőst talál. — Már megint kártyázott? — Hát persze — vigyorog a barna képű ember. — Csak az a bvj, hadnagy úr, hogy amikor minden pénzüket elnyerem, feldobnak ezek a piszkok. — Miből csinálta a lapokat? — kérdezi Völgyesi hadnagy, hiszen itt bent nem lehet kártyákhoz jutni, az tiltott szerencsejáték. — Dobozpapírból. — Mennyit kapott? — Harminc napot. — No, akkor csak gondolkodjon egy kicsit azon, megér-e ennyit. Furucz Zoltán (Folytatjuk) A polgári védelem Pest megyében is az embert szolgálja a csecsemőtől az aggastyánig — hangoztatja Török Sándor ezredes, megyei törzsparancsnok, amikor az idei feladatokról beszélgetünk. Békeidőben is bekövetkezhetnek ipari és természeti katasztrófák, elemi csapások, amelyek emberéleteket olthatnak ki, s az anyagi javakban súlyos károkat okozhatnak. Kiváltképp akkor, ha az ilyen rendkívüli események színhelyén az embereken a tehetetlenség érzése és a pánik lesz úrrá. A polgári védelem elméleti és gyakorlati oktatásában részt vevők viszont az ilyen helyzetekben is csökkenthetik a veszteségeket, enyhíthetik a fájdalmakat a megfelelő ismeretekre alapozott cselekedeteikkel. Ezért Tavaly, az esztendő elején interjút kértünk dr. Zádor Andrástól, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetőjétől. A perspektívákról akkor azt mondta: a gondjaink nem lesznek kisebbek, legfeljebb mások. S említette a kórházi ágyak hiányát, a Rókus rekonstrukcióját, a gépek, berendezések magas árát, a gyógyítóhálózat fejlesztésében némely beruházásnak az elhúzódását, esetleges probléma- forrásként pedig a közigazgatás átszervezését. Valóra váltak-e a várakozások, a tervek? Indokoltak vol- tak-e az aggályok? Beszélgető- partnerünk ismét dr. Zádor András. Ami adósság maradt — A feltételeink nem javultak számottevően, s a gondjaink sem csökkentek látványosan. Röviden summázva: az előzőekhez hasonló esztendőt zárt, s ilyen előtt áll Pest megye egészségügye. — Mivel gyarapodtunk? Mi az, ami teljesült az előzetes elképzelésekből? — Tavaly avattuk fel Ve- csésen a nagyközségi egészségügyi központot nyolc munkahellyel, s átadtuk rendeltetésének a nagykőrösi 4 + 2, valamint a váci 6 + 2 kocsiállásos mentőállomást. Zsámbé- kon, Albertirsán, Ceglédberce- len rendelőt, Abonyban bölcsődét avattunk. Gyálon is bővítették a rendelőt, s Tatár- szentgyörgyön, Tápiószecsőn orvoslakást és körzeti rendelőt adtak át. Tíz munkahelyet ma- gábafoglaló új pavilonnal gyarapodott az érdi szakrendelő, s itt újabb bővítés előtt állunk. A gödi egészségügyi gyermekotthon mosodája is elkészült. S végre — bár késéssel — több mint fél éve Vácott is dolgozik a megye összes kórházát ellátó mosoda. Ha már a késlekedésnél tartunk: éppen ezekben a napokban költöznek be a Rókus új, Stáhly utcai pavilonjába, itt rövidesen betegeket fogadnak majd. Vácott a Burgundia utcai szociális otthonnál konyha és ebédlő készült, a tápiószent- mártoni otthonnál pedig megoldották a szennyvízelvezetést. Mindent egybevetve 200 millió forintot költöttünk beruházásokra, s 110 milliót felújításra, rekonstrukcióra. — Mivel maradtak adósak az építők? — Csak felsorolásszerűen: ez évre tolódott a kerepestar- csai kórház infúziós laboratóriumának és központi sterilizálójának bővítése, nem a tervezett ütemben haladt a nagykőrösi 17 munkahelyes szakrendelő építése, s minden óhajunk, reményünk ellenére sem kezdődhetett el a Rókus Tárogató úti részlegének bővítése — az anyagi okok miatt —, csupán belső átalakításokra került sor. Igaz, ezzel is új kardiológiai vizsgáló centrum és őrző, valamint üzemegészségügyi laboratórium nyílhatott itt Határidőmódosítás lett a zsámbéki csecsemőotthonnál tartja Török Sándor ezredes az idén is a legfontosabb teendőnek a lakosság felkészítését. Ugyanakkor törekednek arra is, hogy az éves tervnek megfelelően rendelkezésre áll- janok a védekezéshez szükséges korszerű anyagi eszközök minden területen. Fokozottan figyelnek a komplex üzemi gyakorlatok előkészítésére és végrehajtására, hogy a szak- szerűség és pontosság azok minden részletében csorbítat- bnul érvényesüljenek. A különböző szintű poráncs- noksái?ck munkájának össze- hanigoláisa, a jó tapasztalatok széles körű hasznosítása, s a politikai, állami és gazdasági irányi tószervekkel való együttműködés tartozik még a megyei törzsoarancsnokság idei legfontosabb törekvései közé. Cs. S. a szolgálati lakás és a kazánház építésének elmaradásából is. — A gyógyítás színvonala persze nemcsak az iméntieken múlik. Elégedettebbek lehetünk-e a többi tárgyi feltétellel? — Ami a kórházi ágyak számát ijleti, most sem dicsekedhetünk, még mindig 3 ezer 500 ágyon fogadnak Pest megyéből beutalt betegeket a budapesti klinikák, kórházak. Fejlesztésre szorul néhol a szakorvosi intézetek hálózata — például Érden, Budaörsön, Dunakeszin, Nagykőrösön kell jobbítani a munkakörülményeket új rendelők építésével — csak az alapellátás tekintetében lehetünk nyugodtak, a folyamat ott lényegében befejeződött. Viszont továbbra is nagy problémánk, hogy mindössze 8—9 millió forintunk van esztendőnként új gépekre, műszerekre, ugyanakkor ezek egy része csak dráguló importból szerezhető be. A meglevők pedig elavulnak, nehezen tarthatunk lépést néhány szakorvosi ágban a tudomány fejlődésével, s az ismertté vált vizsgáló-gyógyító eljárások alkalmazásával. Nővérek néhány év múlva — Javult-e a nővérhelyzet? — Nem, s talán ez a kórházaink legfájóbb gondja. Tavaly Gödöllőn is megkezdték a leendő ápolónők oktatását, ám ennek eredményét csak néhány év múlva észlelhetjük majd. Addig marad a rengeteg helyettesítés, a túlóra. A mi gyógyító intézményeink sem kínálhatnak a nővéreknek magasabb fizetést, mint a fővárosiak, vagy mások ... — Tavaly arról szólt: a köz- igazgatás átszervezése, az egészségügyi osztályok megszűnése az orvosi titoktartással kapcsolatos feszültségekkel járhat. így történt? — Szerencsére, nem. De néhol (ugyanis az összevont művelődési-egészségügyi-sportTanácskoiásak Gödöllőn Kétnapos utazási és fejlesztési tudományos tanácskozás kezdődött kedden a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás gépesítésének legújabb eredményeiről. A konferencián a kísérleti és kutatóintézetek, termelési rendszerek, iparvállalatok és mező- gazdasági üzemek mintegy hatszáz szakembere vesz részt. A megjelenteket dr. Bíró Ferenc, az egyetem rektora köszöntötte, majd dr. Mikecz István egyetemi tanár mondott megnyitót. A megnyitó plenáris ülésen dr. Bánházi Gyula, az MTA— MÉM agrár-műszaki bizottságának elnökhelyettese számolt be a testület 1984-es tevékenységéről. Egyebek között megállapította: az utóbbi esztendőkben a kutatók kiemelt feladatuknak tekintették az energiatakarékos technológiák kidolgozását. A MÉM műszaki intézete például ezeknek a szempontoknak megfelelően az elmúlt évben négy technológiai tesztet készített el, s csaknem kétszáz géptípust vizsgált meg. A megnyitó után nyolc szekcióban folytatódott a munka, az üléseken számos szakember — közöttük csehszlovák, lengyel, NDK-beli és szovjet kutatók — előadása hangzott el a mezőgazdasági energiagazdálkodásról, a szántóföldi növénytermesztés, a kertészet, az állattenyésztés és a erdőgazdálkodás gépesítéséről, a számítástechnika alkalmazásáról, valamint munka- és egészség- védelmi kérdésekről. A szakemberek beszámoltak arról, hogy 1982-ben több nagyüzemben kísérlet kezdődött — erőgépekre felszerelt műszerek segítségével — új energiagazdálkodási. valamint gépüzemeltetés-tervezési, elszámolási és értékelési módszerek kifejlesztésére. A munka már eddig is több sikert hozott. osztályok vezetője rendszerint nem egészségügyi szakember), adódnak problémák. Például, hogy a körzetközpontok főorvosait nem mindig hívják meg a testületi ülésekre, így a döntésekből néha kimarad a szakmai irányításért felelős orvos. Az együttműködést feltétlenül javítani kell. Több hely az időseknek — Kérem, befejezésül tájékoztassa olvasóinkat az egészségügy idei terveiről. — Ezek egy részét — például szakrendelő-építéseket vagy a kerepestarcsai infúziós laboratóriumi, és sterilizálóbővítést — már említettem. Folytatódik a Rókus rekonstrukciója, a IV. ütemben kezdik újjá alakítani a Gyulai Pál utcai szárnyat, s ezzel egyidejűleg előkészítik az V. ütemet is, a Stáhly Utca 7—11. szám alatti épületeket kiürítik, hogy átadhassák az építőknek a terepet. A Tárogató úton még nem láttak munkához, most tervezik a 280 ágyas, új pavilont. A többi kórházunknál csak kisebb felújítások jöhetnek szóba. Ám ami egyéb terveinket illeti, lesz néhány szembeötlő változás. Elsőként arra gondolok, hogy a VI. ötéves tervidőszakra 250 szociális otthoni hely létesítését ígértük. Ebből a négyötöd idén épülhet meg, például Ócsán. Tápiószentmártonban, Tápió- györgyén, Szentlőrinckátán, Ráckevén. Ugyancsak ez évi elképzelésünk, hogy az immár 16 helyen beváltan tevékenykedő központi ügyeletek számát újabb tízzel növeljük. Ez egyedül attól függ, hogy megkapjuk-e a szükséges gépkocsikat, hírközlő eszközöket. Végezetül: tervbe vettük, hogy 110 személyes csecsemőotthont építünk Budakeszin. A pénz még hiányzik rá, ám ha elkészülne, akkor a zsámbéki régi intézmény is az idősek bentlakásos otthonává alakulhatna. Vasvári G. Fái A kutatók foglalkoztak a melléktermékek hasznosításával is. Ez annál is inkább fontos téma, mivel számítások szerint hazánkban a szántóföldi növénytermesztésben évente 46 millió tonnányi biomassza képződik, amelyből 24 millió tonna a melléktermék, s ennek csupán 21 százaléka • hasznosul a továbbiakban. A szakemberek szerint a legnagyobb akadály az, hogy a melléktermékek begyűjtése -*• szaknyelven szólva — külön menetben történik. Ez tetemesen megnöveli a költségeket. A kukoricatermesztésben további gond, hogy nem megfelelő időben, 2—3 hét késéssel, földdel szennyezetten takarítják be a mellékterméket. A vizsgálatok szerint a kalászosoknál — a közepes szénaértékű — hektáronként 1,5 tonnát kitevő tőrei; és pelyva a jelenlegi technológia mellett a tarlón marad. E problémák megoldását szolgálják azok a jelenlegi kísérletek, amelyek a teljes növény egy menetben történő betakarításával foglalkoznak. A tanácskozás résztvevői szerdán szekciókban folytatják a munkát, s kerekasztal- beszélsetéseken összegezik tapasztalataikat. ★ Ugyancsak az egyetem adott helyet tegnap a Gödöllői Búza-Borsó Termelési Rendszer taggyűlésének, amelyen a tavalyi munkát értékelték, s döntöttek arról, hogy az eddig gazdasági társaságként működött, éppen 10 éves GBBR agrárfejlesztő közös vállalattá alakul át. A GBBR tavaly mintegy ötvenezer hektáron működött, 68 taggazdasággal. Búzából, őszi és tavaszi árpából fennállása óta a legjobb eredményt érte el. Az új vál- lalatr k több mint hetven téesz, állami gazdaság, illetve konzervgyár, gépgyártó cég és hűtőház a tagja. ß megyei pelgári védetem idei tervei Az embereket szolgálni Kutatásról, fejlesztésről
