Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-04 / 28. szám

Megnyitható forrás /Alvásom a hírt: mezőgazdasági nap. Nem tudom pontosan, hányadik alkalommal kerül sor a megrendezésére. Tulaj­donképpen örülnöm kellene, hogy a mezőgazdasági szak­irodalom ismertetésére, ter­jesztésére évenként összefog­nak a különböző szervek, ám akaratlanul ünneprontó gon­dolatok jutnak eszembe. Az lenne az igazi — mon­dom magamban —, ha min­den biztatás nélkül terjedne a mezőgazdasági ismereteket nyújtó könyvek sokasága, ha végre követelni kezdenék a szakirodaimat azok a százez­rek és milliók, akik nem olvas­tak idáig. Tudjuk, nem így van. So­kan vannak, akik attól a fel­ismeréstől elmaradtak, hogy nem lehet úgy ma birtokba venni a jövőt — még a jelent sam igazán —, ha a könyvet, a szellemi-érzelmi értékek a korszerű tudományok, az em­beri haladás, a tudományos­technikai fejlődés legbővebb és bármikor megnyitható for­rását társadalmi méretben nem vesszük birtokunkba. Hány község lehet a Galga mentén, hány ház Gödöllőn és körzetében, melyekben évtize­dekkel maradt el a könyvvá­sárlás fejadagja, s egész esz­tendőben annyit sem költenek egyesek betűre, amennyi egy korsó sör ára a kocsmában. Hány község lehet, amely­nek a tanácsházában a könyv­tár mostohagyereknek számít, ahol a könyv beszerzésére fordítható költségvetési tételek évről évre változatlanok, vagy .éppen csökkennek, ahol a köz- művelődési munka fölmérésé­ből rendre kimarad a .helyi könwterjesztés állapota. Hány község lehet, ahol a vezetők büszkén tartják szá­mon, mennyi személygépko­csit, motort, automata mosó­gépét, színes televíziót vásárolt a lakosság, hányán utaztak külföldre, tudják, kiknek van nyaralójuk, de arra már nem terjed ki a figyelmük: könyvet vásárolnak-e a helybeliek? Tudjuk, vannak eredmé­nyek. Százezerszám vannak már könyvbarátok, akik épp­oly természetesen bejárnak a könyvesboltba is, akár az élel­miszerüzletbe, de attól még messze vagyunk, hogy a könyvfogyasztásban a társada­lom egésze fölemelkedjék ko­runk követelményének színvo­nalára. 1965-ben, még az egykori aszódi járás nyerte meg azt a versenyt, amit a megyei könyvtár és a tanács mező- gazdasági, valamint művelő­dési osztálya hirdetett a já­rások között, s amelynek a tétje az volt, hogy hol adnak termelőszövetkezetek legtöb­bet a községi könyvtár fej­lesztésére. A versenyt — 55 ezer fo­rintnyi támogatással — az aszódi járás nyerte. Rengeteg pénz volt ez, a még akkor na­gyon szegény szövetkezetektől. Talán éppen a mezőgazda- sági könyvhónap idején kelle­ne megérteni minden illeté­kesnek, hogy a könyv nem el­sősorban kereskedelmi cikk, hanem sokkal inkább a szak- műveltség terjesztésének leg­fontosabb és leghasznosabb eszköze, vagyis munkaeszköz, amelynek használata nélkül már-már veszélyeztetve van a jövő. A leírt sorokkal nem aka­rok ünneprontó lenni, sem tagadója az eredmények­nek, de szerethék segíteni a nem rám tartozik, nem tarto­zik rád elszigetelődésének fel­oldásában, mert a mezőgazda- sági szakkönyv és a falu la- losságának közvetlen találko­zása évtizedekre kisugárzó ha­tású lehet. És erre éppen most lenne nagy szükség! Fercslk Mihály február könyvhó­* Biztosítás - ha lehetne A televízióban, a rádióban és aZ'újságokban állandóanrek­lámozzák a különböző biztosí­tási formákat, de minek? Sza- dán van saját házaim, amely­nek OTP-törlesztésé körülbe­lül két éve letelt. Ezzel egyide­jűleg megszűnt a házbiztosítás is. Mivel továbbra is szeret­tem volna biztosítani az épüle­tet, elmentem az Állami Biz­tosító gödöllői fiókjába, hogy megkössem a szerződést. Azt a választ kaptam, hogy majd felkeresnek. Mivel nem jött senki, egy Idő után ismét elmentem Gö­döllőre. Beszéltem a fiók egyik ■munkatársával. Nem_ ao.rqlppa tovább, de azóta eltelt két év, négyszer voltam a gödöllői fiókban, biztosításom még sincs. Történt, hogy egy reggelre ellopták a csirkéimet. Felje­lentést tettem, a tolvaj azon­ban nem lett meg. A rendőr azt ajánlotta, hogy megcsinál­ja a papírt, amivel menjek a biztosítóhoz. Amikor megtud­ta, hogy nincs biztosításom, csodálkozva kérdezte: hogy­hogy nincs?! Hát így. Tóth Lajosné Szatla Sugárzó gyógypedagógusok Színes egyéniségek testületé Az ember csak a barátját válogathatja meg, környeze­tét már kevésbé, szól egyik közmondásunk a sok közül. S talán éppen azért, mert olyan sok van belőlük, igazságuk sántít egy kicsit, egy-két kivé­teltől eltekintve., Ugyanakkor a kivétel erősíti a szabályt, mint írásom alapgondolata is. De hadd ne folytassam ezt a játékos szóbűvészkedést, mert ennél sokkal komolyabb a do­log. Nagyjából harminc emberről van szó, akikről a statisztikai adatok nem mondanak sem kevesebbet, sem többet, mint bármely más harminc ember­s'-". , Hosszú távon Ha más ilyen intézmények­kel hasonlítjuk össze az adato­kat, talán akkor sem tűnik fel semmi különös, ha tudjuk, a gödöllői kisegítő iskolában a tanári karból húszán gyógy­pedagógusok. Akkor kezd csak felfigyelni az ember, ha tudja, hogy a gyógypedagógusok* kö­zül jó néhánynak két diplo­mája van, néhánynak meg 3—4 is! Továbbtanulnak négyen, s ketten most fejezik be a főis­kolát. Ezzel a tantestülettel az iskola szakos ellátottsága az országos átlag fölé emelkedett. Jó az is, hogy a tanárok fele 30 éven aluli. Ám itt fordul meg az érem, hogy lássuk a másik oldalát is, amiről érde­kes dolgokat mondott el Ma- ráczi Ernő, a kisegítő iskola igazgatója. — Az, hogy ennyire fiatal a testület fele, egyrészt jó, másrészt ebből adódó sajátos­ságai vannak, vagyis a szak­mai tapasztalat még hiányzik. Ugyanakkor lelkesedésük, szí­nes egyéniségük pótolja a ka­tedrán eltöltött évtizedek, vagy legalább évek hiányát. ■ — Magam válogattam ki a jelentkezők közül a fiatal gyógypedagógusok többségét, mert úgy éreztem, van bennük valami többlet ahhoz képest, amit a szakma elvárhat tőlük. Egy olyan iskolakoncepciót dolgoztunk ki ezeknek a fiata­loknak, ami egy nyelvi kom­munikációs gyakorlaton ala­pul, s hosszú távon kifejezet­ten a beilleszkedést és az in­tegrációt célozza meg. — Az eddigiek alapján Dó­dig elmondhatom, hogy a fia­talok jól szolgálják a koncep­ciót. Két gyakorlat — Ami pedig kiválogatásuk okát illeti, hát sorolom: Na­gyon színes egyéniségek talál­hatók közöttük Hat profi­szinten tevékenykedő színját­szónk van, közülük az egyi­LUÖ1 ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 2$. SZÄM 1985. FEBRUAR 4., HÉTFŐ Pártértekezlet a Ganz Árammérőgyárban A nehéz helyzetben összefogtak Háromezer ember dolgozik a Ganz Árammérőgyár gödöl­lői és erdőkertesi telepén, ám régi tapasztalat, hogy ami en­nek a vállalatnak a kerítésein belül történik, az sohasem ma­rad csupán ennek a háromezer embernek az ügye. S nemcsak azért van ez így, mert csa­ládjuk, ismerőseik révén a dol­gozók sok tíz ezer emberhez közvetítik a vállalat sikerei­nek vagy kudarcainak híreit, hanem azért is, mert ez a gaz­dasági egység mindig is a ká­dernevelés fontos bázisa volt: a város, a megye, sőt az or­szág számos felelős posztján találhatók ma is a Ganz Árammérőgyár egykori dolgo­zói. Élesebb megvilágítás Nem véletlen tehát, hogy a Ganz Árammérőgyár szomba­ton megtartott pártértekezlefcé- nek, állásfoglalásának a hatá­sa messze kisugárzik, s nem véletlen az sem, hogy a Gö­döllőn és vonzáskörzetében e napon megtartott hat pártér­tekezlet közül éppen ezen a ta­nácskozáson vett részt Hercze- nik Gyula, a városi pártbizott­ság első titkára. Tavaly a városban és. von­záskörzetében egyes jólérte­sültek tudni vélték, hogy ez a vállalat hamarosan lehúzhat­ja a rolót. Tény, hogy ekkor a tőkés export a korábbi évek­hez képest mintegy negyven százalékkal csökkent, a tartó­san fizetésképtelenséggel küsz­ködő fejlődő országok ugyanis kevesebb árammérő órát ren­deltek, s az értékesítési nehéz­ségek miatt élesebb megvilá­gításba került a vállalat né­hány belső gondja is: a gyárt­mányfejlesztés lassúsága, a termelőberendezések elavultsá­ga, a munkában előforduló fe­gyelmezetlenségek sora. Csakhogy a Ganz Árammé­rőgyár még tavaly — ebben a valóban kritikus időszakban is —Gödöllő és vonzáskörze­te leghatékonyabban működő vállalata volt. A visszaesés te­hát csupán saját korábbi tel­jesítményeihez, a Kiváló vál­lalat címmel, majd miniszteri dicsérő oklevéllel elismert sike­rekhez viszonyítva mutatko­zott szembetűnőnek. Az ajánlók felelőssége S lám a gyár kommunistái — a vállalat jövőjéért felelős­séget érző pártonkívüliek tö­megeivel együtt — a nehéz helyzetben összefogtak, s csak­nem hatezer óra társadalmi munkával, segítették a gazda­ságpolitikai célok megközelí­tését, illetve valóra váltását. Mindez kiderült Sződi Sán­dor pártbizottsági titkár szó­beli kiegészítőjéből, amelyet az írásos beszámolóhoz fűzött. Szabó István igazgató, aki néhány órával a tanácskozás előtt ért haza Párizsból, leg­frissebb tapasztalatai alapján elmondta, a brazíliai és nyu­gat-európai szakemberek nagy elismeréssel beszéltek a válla­lat tengerentúlra kiszállított termékeiről, s mivel a , brazí­liai export a Világbank ver­senytárgyalásának megnyeré­se alapján valósult meg,'"így' megalapozott az a várakozás, hogy a Világbank által finan­szírozott további szállításokra is kap a vállalat megrendelé­seket. • A vitában természetesen nemcsak gazdaságpolitikai fel­adatokról esett szó. Sőt! A leg­többen , társadalompolitikai kérdésekről fejtették ki véle­ményüket. Éliás József rendészeti elő­adó például a párttaggá ne­velés és a tagfelvétel tapasz­talatait elemezve az ajánlók hosszú időszakra szóló felelős­ségére, hívta fel a figyelmét. Nagy András beszabályozó szakmunkás a több gyermeket nevelő családok fokozottabb anyagi támogatásának szüksé­gességét indokolta. Almássy Sándorné vszb-tit- kár azt mondta el, hogy a szakszervezeti tisztségviselőket hogyan készítik fel a vállalat- irányítási rendszer változásá­ból adódó, új feladatokra. Gulyás József műszaki titkár kifejtette: a fiatalok körében tovább kell erősíteni a párt iránti bizalmat. Kovács Kata­lin KISZ-bizottsági titkár tár­gyilagosan megállapította: a többletjövedelem-szerzés vé­gett vállalt különmunkák miatt a fiatalok egy része távol ma­rad a közéleti szerepléstől, és a tartalmas szórakozástól egy­aránt. Felkészülten, tájékozottan Varga János gépbeállító a mai magyar művészetből hiá­nyolta azokat az alkotásokat, amelyek a dolgozó nép mun­kájának eredményeit, s társa­dalmi gondjaink szocialista módon való megoldásának le­hetőségeit mutatnák be. Kör­mendi István technológus a munkásőröknek a fiatalok ne­velésében vállalt szerepét is­mertette. Födi Sándorné a me­gyei pártbizottság tagjaként fejezte ki elismerését a párt- alapszervezetek helytállásáért. Gergely Béla osztályvezető annak szükségességét hangsú­lyozta, hogy minden területen a legfelkészültebb, legjobban informált emberek legyének a propagandisták. Herczenik Gyula a pártmun­ka mozgalmi jellegének erősí­tését, a pártegység naponta való megteremtésének fontos­ságát, a fiatalok és nyugdíja­sok iránti társadalmi felelős­ség fokozását a legfontosabb teendők között említette. A tábiák Egy: Vitába keveredtünk egy ismeretlen hölggyel, akit a művelődési ház előtti par­kolás miatt megbüntettek. Védelmére keltünk a ható­ságnak, mondván a befor- dulónál ,ott a tábla, amely tiltja a várakozást. A hölgy érvelése, hogy a tábla az ott álló terebélyes fa mö­gött nem látható, egyetlen pillanatra sem állja meg a helyét, erről bárki meggyő­ződhet. Más tekintetben azonban méltánylandó az okfejtése. Azon a bizonyos napon mint társadalmi ak­tíva szállított holmit a ház­ba, s mi sem természete­sebb, hogy igyekezett minél közelebb állni, ne kelljen túl messziről cipekedni. Az is érthető, ha fájlalja, ön­zetlen munkája miatt még meg is büntetik. A hatóság persze ilyesmit nem vehet figyelembe, nem. is tudhat­ja, amikor megállapítja a szabálytalanságot. Amit mi teszünk hozzá, az sem sú­lyos . érv, csupán elgondol­koztató. Az egyik tanácsta­gi beszámolón arról panasz­kodtak, hofjy a mozgáskor­látozottak részére kijelölt parkolórészben mások áll­nak, a hatóság pedig nem tesz semmit. A hatóság em­bere azt válaszolta, jelez­zék, ők azonnal intézked­nek. Hát ez az. Ott jelezni kéne. A művelődési ház előtt, ahol különben tucat­jával állnak az autók sza­bálytalanul naphosszat, egyszer-egyszer csak előke­rül a hatóság embere és büntet. Jelzés nélkül; . Kettő: Bejött egy olvasónk, hogy kérdeznénk meg, miért tet­ték ki az egyetemre vezető úton a zsákutcát jelző táb­lát, megtiltva ezzel az átha­ladást. Megkérdeztük. A válasz: az az egyetem ma­gánterülete, joga van lezár­ni. A tanács annyit tehet, hogy ezt tudomásul veszi. k, p. Városi gimnázium Jelentkezés Megkezdődtek a jelentkezé­sek az egyetemekre, főisko­lákra a városi gimnáziumok­ból is. Az idén végző kilenc­ven diák. közül hatvanötén jelezték továbbtanulási szán­dékukat. Az intézmény foglal­kozik a tavaly egyetemre, fő­iskolára jelentkezettek és fel nem vettek ügyével is. Őket arra kérik, hogy március 1-ig okvetlenül jutassák el a gim­náziumba a jelentkezési lap­kük országos szintű amatőr színjátszó, aki kétszer nyerte el a legjobb amatőrnek járó alakítás díját, nemrég vers- mondó versenyt nyert Szege­dem A másik magas szintű énekes, a harmadik beat- együttesben zenész, de van kö­zöttük képzőművész, kiváló grafikus és festő. — Én úgy gondolom, hogy ezek a képességek a személyi­ségkisugárzás révén jó hatás­sal lesznek a kisegítő gyere­kekre! Nem véletlenül válo­gattam ki őket! — sorolta nem kevés lelkesedéssel az igazgató —, majd a tanító­nevelő munka módszereibe, ,s annak feltételeibe engedett be­pillantást, amikor elmondta, hogy Gödöllő vonzáskörzeté­ben nincs több kisegítő iskola, csak egy a városban, ahoi ép­pen beszélgettünk. He van 11 községben egy­két, esetleg három kihelyezett tanulócsoport. Maga a kisegí­tő iskola Gödöllőn 12 tante­remből áll, ami négy helyen található. Az alsó tagozat a Király-telepen működik. A felsősök abban az épület- együttesben öt tanulócsoport­ban és 5 tanteremben tanul­nak, ahol beszélgettünk, s ugyanott zsúfolódik két gya­korlati műhely és egy föld­rajz szaktanterem. Két teremben a továbbkép­ző tagozat végzi munkáját a Kossuth Lajos utcában, ahol két hetedik és két nyolcadik osztály tanul. Létezik még egy beszédjavító állomásuk 4 lo­gopédussal, ők pedig a Strom­feld sétányt óvodából levá­lasztott szárnyban dolgoznak. Az alsó tagozat iskolaottho­nos rendszerben működik, te­hát ott délelőtt és délután is tanítanak, így a gyerekek egész nap bent vannak. Itt az öt tanulócsoport közül kettő­nek van napközije. Tehát há­rom tanulőcsoportnyi gyerek hazamegy, de ugyanazok jár-, nak vissza délután a -tizenegy szakkör valamelyikébe. így az iskola kihasználtsága teljes. Ám rossz tárgyi feltételeik el­lenére további dicsekedni- valója volt még Maráczi Ernő­nek, el is mondta, hogy: Mindig mások — Van már alsó tagozatos gyermekfelügyelőjük is, és egy kicsit megelőzve a kisegítő is­kolák hagyományos felépítését, működtetünk fejlesztőcsoportot is az intézményen belül. A fej­lesztőcsoport fő célja a túl­mozgásos vagy neurózisos problémával küzdő gyereke« külön foglalkoztatása, értel­mes célokat, önállóan vagy közösen megoldható feladato­kat kapnak. — Á fejlesztőcsoportba a legjobb pszichológiai alapállá­sú gyógypedagógusokat vettük be, ők állandóak, de a gyere­kek mindig mások. A végső cél pedig az általános képes­ség és a személyiség fejleszté­se, tehát nem korrepetálásról, hanem komplex személyiség­korrekcióról van szó! Aszódi László Antal A pártértekezlet az előter­jesztett dokumentumok elfoga­dása után megválasztotta a tisztségviselőket és a városi pártértekezlet küldötteit. A Ganz Árammérőgyár pártbi­zottságának titkára ismét Sződi Sándor lett, társadalmi helyettese: Cseh Németh László. Cseri Sándor jukat. Him Mozim Hétfőn: Tavaszi szimfónia. Színes, szinkronizált NDK- filim. 4 és 6 óraikor. Valaki fi­gyel. Színes, magyar film. Csak 8 órakor! Szovjet autókhoz Régi alkatrészért újat Pestimrén, a Vasút utcában az Autótechnika Vállalat meg­nyitotta legújabb alkatrész­áruházát. A kétszintes, 300 négyzetméteres alapterületű üzletben valamennyi szovjet gyártmányú személyautóhoz — Ladához, Moszkvicshoz, Volgá­hoz és Zaporozsechez — árusí­tanak alkatrészeket. Az áru­ház induló raktárkészletének értéke csaknem ötmillió forint, s már az első évben 60 millió forintos forgalomra számíta­nak. Március elejétől az új bolt­ban átveszik a meghibásodott alkatrészeket is, és azok marad­ványértékét leszámítják az újonnan vásárolt alkatrész árából. Az első időben csak a hiánycikknek számító elhasz­nált alkatrészeket veszik ár, s csak a későbbiekben lesz mód arra, hogy valamennyi alkat­részt felvásároljanak. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Régi sikerfilmek. Kereszt- útón, készült 1942-ben, 17 óra­kor. Videomozi-klub, 19 ára­kor. Kertbarátkor: Házi borver­seny — borkezelési eljárások, 18 órakor. Rendhagyó óra, iskolaottho­nos és napközis foglalkozás: Oktatófilmek vetítése (környe­zetismeret), 12 órakor. Játék műalkotásokkal (ITV-foglalko­zás), 12 órakor, Történelmi játszókor 5. osztályosoknak. Középkori várak és várlegen- dák, 15 órakor. A bronzkori ember (ékszerkészítés) 16 ára­kor, 6. osztályosoknak. Űj kezdeményezések a köz- művelődésben, kiállítás, meg­tekinthető 15—19 óráig. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents