Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-25 / 46. szám

1983. FEBRUÄU 25., HÉTFŐ

7

Vendégszeretet?

A nyári szezon Idején kedvelt, sűrűn látogatott Duna- part ilyenkor kihalt, barátságtalan. Csöndes, fagyos a part a Luppaszigettel szemben is, ahol nyaranta egymást éjik a fövenyre húzott csónakok. Néhány vállalkozó kedvű természetbarát azonban erre téved még a zord időben is. A víz felszínén úszó jégtáblák, a behavazott ártéri erdő látványa igazán megér egy rövid sétát.

A természet zord fogadtatása azonban alig vetekedhet azzal a fagyos légkörrel, amely a felújított, elegáns Luppacsár- dában várja a látogatót, ha netán itt szándékszik némi üdítőt vagy akár szívcrositot magához venni. Az étterem asztalai közül ugyan csak kettő foglalt — illusztris, német vendégek, valamelyik utazási iroda elegáns mikrobusza szállította házhoz őket —, de a vezető közli, hogy a többi helyre is azonnal megérkezik a várva várt, jólfizető turista- csoport.

Sebaj — mondja az edzett hazai honpolgár — egy pohár Traubit állva is meg lehet inni, s nem is tekinti udvariatlanságnak az elutasítást. Ám leforrázva távozik, amikor fensőbbségcsen közlik, hogy ilyen színvonalú helyen álló vendégeket nem szolgálhatnak ki.

Távozik hát az üres étteremből a nem túl szívesen látott hazai betérő, s úgy érzi, a havas hátú jégtáblák kifejezetten barátságos képet mutatnak.

Ml. A.

Az ónos eső ráfagyott az utakra, a kerítésekre — mindenre. Szerencsénk van. Ha nem haladna előttünk a fővárosi vízművek horányi telepének traktora, s a hozzákapcsolt műtrágyaszóró szerkezet, mely most sóval kevert homokkal hinti be a töltés tetején vezető utat, alighanem leszánkáznánk a kocsival. így azonban épségben odaérünk a Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat üzeméhez.

Krisztián Gyv.la telelőparancsnok — egyébként 27 éve hajóvezető, s mindent tud a

Egy köszönőlevélben nem lehet mindent megírni. Oláh Jánosné Is szűkszavúan fogalmazott, de aki olvasta sorait az érzi, hogy nagyon hálás a kapott segítségért. A taksonyi óvoda gondozónője írásban is köszönetét mondott azoknak a rendőröknek, akik több órás megfeszített munkával megtalálták és hazavitték 3 éves kislányát Mercédeszt. Minden iól végződött, de a fiatalasszony ma sem tudja könnyek nélkül felidézni annak a napnak az eseményeit. Nagy megpróbáltatáson ment keresztül, és azóta is gyakran eszébe jut, mi lett volna, ha a gyereknek baja esik?

mi történt, azonnal intézkedtünk.

A férfi, aki elvitte a kislányt, szigctszentmiklósi lakos, és rendőri felügyelet alatt áll. Engedély nélkül el sem hagyhatta volna a nagyközséget, de megszegte azt a szabályt. A DunaharaszUban szolgálatot teljesítő rendőrök azonnal jelentették az esetet a ráckevei kapitányság ügyeletén, majd kapcsolatba léptek a Szigctszentmiklóson szolgálatot teljesítő Galambos Béla

igent akarta ebngedni

Csöndes, nyugodt szombat délelőtt volt, majd korán megebédeltek. Váratlan látogató érkezett. így két óra felé a vendég azt kérte, hogy el- vihesse a gyereket a közeli cukrászdába.

— Nem akartam elengedni vele, mert tudom, hogy italos ember. Utólag magam sem értettem, hogy miért hallgattam rá.

Az édesanya fél óra elmúltával nyugtalankodni kezdett, hiszen a szomszédos cukrászdából már hazaérhettek volna, és elindult utánuk. A cukrász emlékezett, hogy jártak ott, de percek múlva elmentek.

Oláh Jánosné, a legközebb eső italboltban folytatta a kérdezösködest. Hallotta, hogy volt ott a férfi a gyerekkel és fogyasztott is jócskán, de azután eltávoztak.

Kocsmából a vízpartra

— Kétségbe estem, mert attól féltem, hogy ha ivott, tatán elhagyja útközben a gyereket és nem is öltöztettem fel elég melegen Mercédeszt, mert úgy volt, hogy csak a szomszédba mennek. Valaki azt ajánlotta, hogy keressem őket egy másik bögrecsárdában. Tényleg ott is jártak; de aztán elmentek a gyerekkel csúszkálni a' Dunára. Ilazaszaladíam a biciklimért és azzal mentem végig a parton. Mindenkit róluk kérdeztem, . de nem emlékeztek rájuk. Egy ismerős azt tanácsolta, hogy hívjam fel telefonon a rendőrséget. Megpróbáltam. de nem működött az utcai készülék. Végül autóstoppal mentem Dunaharasz- tiba a körzeti megbízotthoz.

A történet folytatását, már a két rendőrzászlóstól kérdezem; Bujdosó Gyulától és Bergmann Józseftől. akik azon « napon szolgálatot teljesítettek.

Bujdosó Gyula, a naplóban nézi meg az időpontot: 18.10 perc volt, amikor Oláh Jánosné megérkezett. A többit már emlékezetből idézi fel:

— Nagyon izgatott volt és látszott rajta, hogy agyonsírta magát. Amikor előadta, hogy

zászlóssal és Besza Gábor őrmesterrel. Ekkor már ők is bekapcsolódtak a munkába.

Nycmra vezető adatok

— Elmentünk azokra a szórakozóhelyekre, ahol a keresett személyt ismerhetik — mondja Galambos Béla. — Beszéltünk1 a valánosokkal, a taxisokkal és a HÉV-kalau- zokkal. Az első nyomra vezető adatot a Sziget taxi gmk-tól kaptuk. Azután azt is sikerült kideríteni, hogy Taksonyból Budapestre készült, akit kerestünk. A IlÉV-nól pedig emlékeztek a kisgyerekkel Budapest irányába utazó ittas férfira. Most mór ezen a nyomon folytattuk a kutatást.

Az országos nyilvántartásban megnézték a számításba jöhető hozzátartozó lakcímét, és a rendőrök az édesanyával együtt odamentek. Este fél 11 volt, amikor Oláh Jánosné karjába vehette Mercédeszt.

— Nem esett baja a kislányomnak, do nyugtalanabb azó'a, és fél, ha nem vagyok a közelében. Én pcd'g sohasem fogom elfelejteni ezt a nagy ijedtséget!

Nagy Károly rendőr százados, a ráckevei rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztály vezetője ösz- szegezi á történteket.

— Nem ritka dolog, amikor eltűnt gyerekek fekutatásánál nyújtunk segítséget. A szülőktől csak azt kérjük, ha már ilyen eset előfordul, minél előbb forduljanak hozzánk, mert akkor egyszerűbb a dolgunk.

Bujdosó Gyula, Bergmann József, Galambos Béla és Be- sze Gábor, akik a kislány felfelkutatásánál gyorsan és körültekintően intézkedtek, di csérctben részesültek.

Gál Judit

víz (most éppen a jég) rejtelmeiről — azzal fogad: szálljunk rögtön hajára, úgy nézzünk körül. Csak óvatosan, mert csúszik...

A szabad vízfelületen kifut a Nelly motoros, s magunk is láthatjuk; 1G hajó s az Árpád önjáró komp telel itt meglehetősen nagy védettségben. A hajókat — ismerős a nevük: Göd, Sződ, Huba, Előd, Vörös kő s a többi — a part felőli oldalon még a jég támasztja, ám a víz felől az egymáshoz Ikötözöit járműveket szabadon hagyták. Naponta távolítjak el, ha kell az odafagyott jég réteget. S kétszer naponta végigjárják mindegyiket, nincs-e szivárgás.

Sok a veszély ilyenkor, s elkel a hajósfortely. Ha ugyanis közvetlenül a partnál állnának az egymáshoz kötözött hajók, egy hirtelen apadás miatt a fenékhez fagyhatnának. így azonban együtt is mozgathatók, a partig érő drótkötelekkel közelíthetők, távolíthatók, ahogyan a vízszint diktálja.

Egyetlen hajóval, a Leányvár motorossal s egy lakópon tonnái volt csak gond, Kisoroszinál belefagytak, a jégbe, de azután daruskocsival partra emelték mindkettőt.

Ám az időjárás megtréfálhatja a vízi embereket, a természetet nem könnyű kicselezni. Nem véletlen, ha négy ember s a telelőparancsnok csak este 10 Után tér nyugovóra, s már hajnali 4-kor isimét szemlére indul...

V. G. P.

Vétség van, vétkes nincs?

Sóder minden mennyiségben

Sikkasztás vádjával jelentették fel a Pomázi Munkaterápiás Intézet gazdasági vezetői Sz. J.-t, aki rokkant nyugdíjasként bányaműszaki vezető volt az intézetnél. E feljelentésben tavaly április 2G-án 125 ezer G00 forintos érték eltulajdonítását rótták fel a gyanúsítottnak, majd egy kárjegyzéket is készítettek, s tételesen kimutatták, hogy a füld cs bányakavics szállíttatásával, hullámpala eltulajdonításával, üzemanyag- és kcnőanyag-túlvétclc- zésscl Sz. J. összesen 249 724 forint 50 fillér veszteséget okozott a pomázi intézetnek.

Ellentmond;) naplók

Azt gondolhatnánk, hogy ahol ötven íillérnyi pontossággal meg tudják állapítani a csaknem negyedmilliós kár nagyságát, ott olyan rend és bizonylati fegyelem van, amelynek párját széles e hazában hasztalanul keresnénk. Ezt a feltételezésünket azonban a valóság szerte)'oszlatja.

A feljelentést követő rendőrségi nyomozás, továbbá az igazságügyi szakértő egyaránt arra a megállapításra jutott, hogy sem a kár valóságos nagyságát, sem a szándékosan elkövetett bűncselekmény tényét nem lehet bizonyítani. E szokványosnak éppen nem nevezhető végkövetkeztetés okát pedig abban a szokványosnak megint csak nem nevezhető káoszban lehet megtalálni, amelyet a pomázi intézet gazdasági vezetői hosz- szú idő óta megtűrtek. Vegyük ennek szemléltetésére a következő tényeket.

Nam szégyelltek

A Munkaterápiás Intézet a pomázi kavicsbányájából egyrészt saját, másrészt az ÉPFU tehergópjárműveivel sódert fuvaroztatott. A gépkocsik április 16—17 és 18-án az Óbuda Tsz kapuján haladtak át, s adataik a portanaplóban szerepelnek. Csakhogy a bányanaplóban 42 olyan fordulót jegyeztek fel, amelyeknek a portanaplóban semmi nyomuk. Ugyanakkor kiléptetett a porta

67 olyan fuvart, amelyek viszont a bányanaplóból hiányoznak.

A bizonylatok, ha meg is vannak, nem sokat érnek, mert azokon sem a szöveg, sem a számadatok nem olvashatók. (A feketefuvarok művelőinek régi trükkjei közé tartozik az olyan írásmód alkalmazása, amely már a második osztályban is elégtelent érdemelne a tanító nénitől, így ugyanis a bejegyzések utólag ellenőrizhetetlenek, a helyszíni ellenőrzés előtti pillanatokban pedig „átigazíthatok”.)

Egy szóval: a rendkívül laza ellenőrzés, a nehézkes és kusza bizonylatolás jóvoltából ki-ki annyi sódert szállíthatott ki a bányából, s adhatott el — tapasztalatok szerint —, fuvaronként 1200 forintért, amennyit csak nem szégyellt. S a gépkocsivezetők között akad szép számmal olyan, aki e tekintetben nem szégyellős.

S ezért az áldatlan állapotért, hogy tudniillik sem egy rendész, sem egy területi diszpécser nőm ügyelt az erősen széttagolt munkaterületen a köztulajdonra, elsősorban az intézet gazdasági vezetői a felelősek. A sok tanúvallomásból nem derült ki, hogy a fe^ ketefuvarokhoz SZ. J.-nek érdekei fűződtek volna.

Bosszút emleget

Vagy ott van a másik vád, az üzemanyag- és kenőanyag túlvételezés. SZ. J. azt mondja, a nyilvántartottnál sokkal

több időn át, rendkívüli igény- bevételnek kitéve működtek a gépek, tehát sok üzemanyag fogyott. Megfelelő üzemanyag- normák, üzemidő-nyilvántartások híján mindenki azt hisz, amit akar.

Megvett Sz. J. az intézettől 70 hullámpalát, 14 ezer forintért. Később azt mondták, 100-nál is többet vitt el, hiszen annyi hiányzik. Bizonyíték, pontosan emlékező tanú nincs.

A vádakat és a védekezés érveit itt nem tudjuk hiánytalanul ismertetni, de nincs is arra szükség annak a nem újkeletű következtetésnek a levonásához, hogy ahol Csáky szalmájaként kezelik a köztulajdont, ott botlani is, vádaskodni is könnyű dolog.

Ebben az ügyben ugyanis az a szomorú, hogy ha Sz. J. — mi- miként határozottan állítja — nem vétett semmit, akkor ártatlanul okoztak neki bajt; ha viszont a vádnak legalább egy része igaz, de az ismertetett állapotok miatt nem bizonyítható, akkor megtorlatlanul marad a társadalmi tulajdon elleni vétség.

A megvádolt SZ. J. most azt állítja, hogy bosszú áldozata. Ö ugyanis tavaly, a feljelentés előtt egy hónappal, taggyűlésen kifogásolta, hogy a főmérnök húszezer forintért adott el olyan gépkocsikat, amelyekre az intézet néhány héttel korábban 50 ezret költött; továbbá, hogy az egyik üzemvezető sógorának ével? óta munkabért és természetbeni járandóságot adnak, pedig egy napig sem dolgozott náluk ez a sógor.

Minden ellenőrizhetetlen

Ez utóbbi vádak könnyebben ellenőrizhetők lennének, rrtint amelyek SZ. J. ellen irányultak.

Jó lenne, ha a pomázi intézet területén az ügyviteli és bizonylati fegyelem olyan fokra jutna dl, hogy valóban fillérre ki lehetne mutatni szükség esetén az okozott kár nagyságát.

Cseri Sándor

kislány vészesen csöngetett. A nagymama riadtan kocogott ajtót nyitni. Vörös arccal, feidúl- tan állt ott Évike.

— Mi történt? — kérdezte izgatottam a nagymama. — Na, gyere be leikecském.

— Nagyi, Tériké elvesztette a kulcsát, visszamentünk az iskolába, ott is kerestük, meg az utcán is, de nem találtuk sehol. Most nem tud bemenni a lakásukba.

— Milyen Tériké?

— Jaj, hát a harmadikról. Nem osztálytársam, mert ő már nyolcadikos, de mivel egy házban lakunk, mindig együtt jövünk haza.

— Aha. És?

A nagymama kinézett a folyosóra. A lift mellett egy soványka, nyúlánk lányka álldogált.

— Bejöhet, amíg a szülei megjönnek?

—•Be — bólintott a nagymama. — Jöjjön csak az árva.

— ö nem árva, csak elhanyagolt gyermek — mondta pattogó szavakkal Évike, aztán vékony hangon kiáltotta: — Tériké, gyere.

A konyhában telepedtek le. A nagymama megmelegítette Évike ebédjét, de a szülőkéből is elcsípett egy keveset, hogy jusson a kizárt kislánynak is. Jóízűen ettek. A nagymama boldogan nézte őket.

— Egyetek csak, leikeim, hozok még.

—Na, mit mondtam? Az én nagyim olyan, de olyan, hogy párját nem találod — súgta Évike.

Egy pohár szörpöt is kaptak, aztán a nagymama beterelte őket a szobába, hogy rendet csináljon a konyhában, de nem tudott semmihez kezdeni. Nyugtalan volt. A gyerekek után ment. Letelepedett melléjük.

— Mondd csak, Tériké, gyakran előfordul, hogy elveszíted a kulcsodat?

— Nem, mert eddig a nyakamban hordtam egy szalagon, de mostanában már a táskámba teszem, nem vagyok már alsós. Anyu ;s, meg apu is dolgozik. Most meg mind a ketten géemkáznak, mert ki akarják cserélni a kocsit.

Bába Mihály:

lázadói\

— No persze — bólogatott a nagymama.. — Törekvő szüleid vannak ...

Éviké harsányan felkacagott.

— Nagyi, te ezt nem érted. Törekvő szülők? Hm, Tériké te mit szólsz ehhez? Ismered még egyáltalán őket? Mire te felébredsz, már nincsenek otthon. Egy cédula vár az asztalon, hogy mit reggelizz, mit ebédelj, hogy tanulj és zárd el a gázt, meg, ha lefekszel, akkor hagyd égve az előszobában a villanyt. Szóval nem találkozol velük este, igaz? Mondd csak nyugodtan. Reggel megint nem látod őket és ez így megy hétről hétre.

A nagyi összecsapta kezét.

— Istenkém, akkor te...

— ... elhanyagolt gyermek, ezt így mondják, nagyi — jegyezte meg Éviké kipirulva. — Nekem nagyon jó dolgom van, mert itt vagy te. De nagyi, ha te nem lennél, én már régen megszöktem volna. Egész délután, este egyedül! Szörnyű lehet!

— Node, Évike! Megszökni? Hogy jut eszedbe ilyesmi?

— Ö, néni kérem, én már kétszer megszöktem. Egyszer nagyon megijedtek anyuék, mert két napig nem találtak. Kimentem Diósdra, kereszt- anyuékhoz. Azt mondtam, hogy szünet van az iskolában, mert tatarozzák, apuéknak meg el kellett utazniuk. Harmadnap a rádióban is be- mondták a nevemet. Kerestek. Akkor keresztapu kocsiba ültetett és hazavitt. Juj, micsoda sírás-rívás volt, meg kiabálás, de keresztapu mellém állt. Azt mondta anyunak meg apunak: miért nem vigyáztok a gyereketekre? Güriztek, az isten tudja, hogy miért, a gyerekre meg rá se néztek. Hallom, hogy néha hetekig nem látjátok egymást, csak leveleztek egymással. Akkor meg minek akartatok gyereket?

— Szentisten — rémüldözött a nagymama. Tériké nevetett.

— De utána két hétig nagyon jő volt. Anyu szabadságot vett ki. otthon volt, mindig ebéddel várt, segített megcsinálni a leckét, meg kikérdezte, csak azt nem szerettem, amikor prédikálni kezdett, hogy legyek jó kislány, tanuljak szorgalmasan, mert ők értem ölik magukat. Azt akarják, hogy nekem jobb legyen, hogy meglegyen mindenem. Még egy-két év és akkor már nem fognak ennyire hajtani, sokat leszünk együtt. De mikor? Néni, kérem,; tessék megmondani, hogy mikor? Amikor én már nagy lány leszek, talán férjhez is megyek? Akkor már minek maradnának otthon. Akkor már rám nem kell vigyázni. Persze Évikének jó, mert ha a szüleit nem is látja gyakran, de itt tetszik lenni vele, meleg ebéd várja, nem kell neki melegítgetnie a tegnapról megmaradt ételt, amit már se testem, se lelkem nem kíván. Vagy süssek magamnak szalonnát, rántottát, meg szaladjak kenyérért, tejért, ha elfogyott és anyuék elfelejtettek venni. A leckével sem törődnek, ha megcsinálom jó, ha nem, akkor az én bajom, nekik nincs idejük velem foglalkozni.

i ápadt volt a nagymama, csak a tekintetében lobogott egyre jobban egy kis szikra. Mi lesz ezekkel a gyerekekkel?, töprengett. Szökni, menekülni akarnak, de hová? Hol lesz nekik jobb, mint itthon? Este, ha hazajönnek a szülők, beszélni kell velük. Persze, csak akkor, ha már Évike alszik. Megmondja, hogy már fáradt, nem bírja úgy mint régebben, s jöjjenek haza korábban, szombatra meg vasárnapra ne vállaljanak semmiféle különmunkát. És akkor elmondja nekik a Tériké esetét, a szökését, hogy ne vár- .ják meg, amíg az Évike is megszökik.

— Na, jól van gyermekeim, most tanuljatok egy keveset, és ne felejtsétek el: a szülők, az édes szülők, mégis csak a ti javatokat akarják.

Kiment a konyhába. Azt már nem látta, hogy a két kislány halkan kuncog.

s

Elkel a szakemberfcrtély

Hajók a telelőben

Köszönöm, hegy megtalálták gyermekemet