Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-19 / 41. szám

mT , JtKGYEa 1985. FEBRUÄR 19., KEDD 3 Növekvő export a Buda-fiaxnái A rend reális reménye Rang, cím van, jogkör nincsen Kevés olyan ipari vállalat van ebben az országban, amely az alapanyagtól a végtermékig átfogja a termelés egészét. Eme kevesek közé tartozik a budakalászi Buda-flax Len­fonó- és Szövőipari Vállalat is, amely nemcsak szövetgyár­tással és konfekcionálással foglalkozik, hanem maga szer­vezi a lentermesztést is. Ez a helyzet olyan gondokat is fel­vet, amelyek sok tekintetben sajátosak, a vonásaik a gaz­dálkodásban is jól érzékelhető nyomokat hagynak. Ezekről s az elmúlt esztendő tapaszta­latairól, az idei kilátásokról beszélgettünk Honti László vezérigazgató-helyettessel. Kényszerhelyzetben — A vállalatnak árbevéte­léhez képest immár esztendők óta alacsony a nyeresége, sőt az állami támogatások nélkül még kevesebb lenne. Mi en­nek az oka? — Hadd kezdjem azzal, hogy alapvetően a gazdálko­dásunk stabil, tavaly például 2,5 milliárd forintnyi árbevé­telt értünk el, mintegy hat százalékkal többet a terve­zettnél. Tőkés exportunkat húsz százalékkal növeltük, ennek összege így eléri a 470 millió forintot, szocialista ki­szállításainknak pedig a meg­állapodásoknak megfelelően, határidőre eleget tettünk. Eredményünk meghaladja a 92 millió forintot. Ennek el­lenére igaz, az árbevételhez képest valóban alacsony a nyereségünk. Ennek több oka is van, olyanok, amelyeken nem, vagy csak nehezen tu­dunk változtatni. Kezdjük mindjárt a felsorolást az alappal, a mezőgazdasággal. Vállalatunk a zavartalanabb lenellátás érdekében megala­pította a Budakalászi Rostlen- termelési Rendszert, amelynek keretében több nagyüzemben termesztenek feldolgozható s tavaly különösen jó minőségű lent. Ha azt akarjuk, hogy a termelőszövetkezetekkel hosz- szabb távon is folyamatos le­gyen a kapcsolatunk, kényte­lenek vagyunk viszonylag ma­gas felvásárlási árakat fizet­ni. Ezt az utóbbi esztendők­ben rendszeresen emeltük, holott a tőkés piacokon nem mindig ez volt az ármozgás iránya. Így tehát költségeink nőttek. A másik ok: termé­keinknek mindössze ötvenegy százalékát értékesíthetjük a versenyszférában, a többit az államközi szerződéseknek megfelelően vagy más módon, de kötött árakon adjuk el. S végül a harmadik ok: sok spe­ciális gépünk van, amelyek­nek egy részét kevesebbet használjuk, mint általában a többit, ám ez az állapot végül is azzal jár, hogy állóeszkö­zeink értéke meglehetősen ma­gas. — A vállalatnál az utóbbi időben egyre nagyobb hang­súlyt kap a konfekcionálás megoldása. Az elmúlt időszak­ban számos partnerral kötöt­tek kooperációs szerződést, egyesek ezek közül sikeresek, míg mások kevésbé. A Plusz.1 Szezon Gazdasági Társaság­gal például szakítottak. Miért törekednek a késztermékgyár­tásban az eddiginél nagyobb önállóságra? — Ma azok a vállalatok, amelyek meg akarnak élni, kénytelenek a fogukhoz ver­ni minden garast. A nagyobb haszon reményében szorgal­mazzuk a konfekcionálás fej­lesztését is, mert az az igaz­ság, hogy minél feldolgozot- tabban kerül valamely áru forgalomba, annál nagyobb nyereséget lehet belőle beten­ni a kasszába. Ha lehetősé­günk van rá, hogy a szövetek­ből magunk varrjunk ruhá­kat, térítőkét vagy más egyéb terméket, akkor miért osztoz­zunk a pénzen másokkal? Bár meg kell említenem, hogy nem a teljes önellátásra törek­szünk, ám az elkövetkező években szeretnénk elérni, hogy az összes konfekcionált áru felét vállalaton belül ké­szítsük el. Ennek érdekében a fejlesztési forrásaink húsz­huszonöt százalékát e feltéte­lek megteremtésére költjük. Elképzeléseink szerint Tab lesz a konfekcionálás központ­ja, s a környező települése­ken is nyitunk varrodákat. Az angol Lee Cooper cég is tá­mogatja terveinket, s pénzzel segíti beruházásainkat. S még egy dolpg: 1985. január 1-től megkaptuk az önálló nagyke­reskedelmi jogot, ám nemcsak ez, hanem saját üzletünk áru­házzá bővítése is azt szolgál­ja, hogy mind nagyobb hasz­nunk legyen. Bővülő kínálat — Az idén teljesen új, ed­dig soha nem gyártott termé­kek előállítását is tervezik. Miért bővítik kínálatukat? — Az a véleményünk, hogy a vékonyabb szövetek, illetve a belőlük készített farmer­ingek, ingblúzok és más ter­mékek keresettek lesznek majd a piacokon. Emellett megpróbálkozunk új alap­anyag-keverési móddal is, a lenhez például gyapjút vagy selymet adunk. Az 1984-es őszi BNV-n nagydíjat nyert Angelika fantázianevű szöve­tünk is hernyóselyemmel ke­vert lenből készült. — Gyors ütemben nőtt ta­valy is a tőkés exportjuk. Va­jon ez a versenyképes minő­ségnek vagy kereskedőik ügyességének köszönhető? — Vállalatunk 1982. január 1-én kapta meg az önálló kül­kereskedelmi jogot. Azóta sok­kal rugalmasabb és közvetle­nebb a kapcsolatunk a külpia­cokkal. Az igényekre most már bizonyos mértékig kíná­latunkkal magunk is hatni tu­dunk, s a piaci élénkséget, üzletkötőink, külkereskedőink kitűnő ármunkáját kihasznál­va gyors ütemben növeljük exportból származó bevéte­leinket. Piaccentrikusabban — Befejezésül arra kérem, játsszunk egy kicsit. Képzelet­ben helyezzük el a vállalatot egy olyan környezetben, ahol maradéktalanul érvényesülnek a piaci viszonyok. Vajon tal­pon maradna-e a Buda-flax akkor is? Hol lenne szükség azonnali pályamódosításra? — Vállalatunk az elmúlt évtizedben egyre piaccentri­kus abba vált. Több változta­tást hajtottunk végre például az irányító szervezetben. Leg­utóbb január 1-én megalakí­tottuk a gazdasági igazgatósá­got, amely egyebek között a marketinget, a gyártmányfej­lesztést és az ármunkát fog­ja össze. Ha egy kicsit még •tudnánk javítani a hatékony­ságunkon is, akkor feltétlen talpon maradnánk egy élő piaci környezetben is. A le­maradásunk nem nagy, hiszen a fejlett tőkés országokhoz képest terfnelékenységünk át­lagosan eléri a hetven száza-, lékot. S egyre több a szabá­lyozásban a kényszerítő elem, amely a jobb, a több munká­ra sarkall minket. Amin vi­szont azonnal változtatnunk kellene, az a differenciált bé­rezés. Vállalatunk 1985. vé­géig a központi bérszabályo­zásban vesz részt, ami azt je­lenti, hogy az idén 5,5 száza­lékot emelhetünk adómente­sen, s minden további száza­lék után tetemes adót kell fi­zetnünk. Fel kell készülnünk azonban arra, hogy jövőre egy hatékonyabb keresetszabályo­zást vezessünk be. Furucz Zoltán Jellemző vonások, fontos ta­pasztalatok egyre gazdagabb tárházát nyitja ki előttünk a kissé furcsán hangzó elneve­zésű szocialista vállalat kuta­tási főirány. Az ennek kere­tében folytatott részvizsgála­tok egyike például arra a kö­vetkeztetésre jutott — ha per­sze most leegyszerűsítve idéz­zük is, a lényegen nem vál­toztat —, hogy a vállalati hie­rarchia formális felépítése és tényleges működése között szembeszökő eltérések mutat­koznak. visszatáncolok Egyebek mellett abban ér­zékelhető ezeknek a különb­ségeknek a megléte, hogy a formálisan megadott, jogkörök többségét ténylegesen nem ott gyakorolják, ahol a szervezeti rend papírsémája szerint kel­lene, hanem a hierarchia egy­két lépcsőfokával feljebb. Az szintén figyelmet érdemel és az előbbinél is általánosabb — még a legjobb vállalatoknál is észlelhető — tapasztalat, hogy a különböző vezetői, irá­nyítói posztok hatásköre — azaz ahogyan ezt szakszerűen jelölik, a poszt betöltőjének jogosítványa — sok esetben tisztázatlan, átfedések, keresz­tezések, párhuzamosságok ku­sza szövedéke nehezíti, vagy egész egyszerűen lehetetlenné teszi az irányítási lánc átte­kintését, rövidítését. Nagyon egyszerűnek látszó példát említve: hosszú idő beletelt, amíg az elsődleges szerepet játszó megyei ipar- vállalatok egy részénél — a közlekedésieszköz-iparban, a villamosgép- és készülékgyár­tásban, a textiliparban lelhet­tünk ilyen cégeket — fölis­merték és a gyakorlatban is, bár kezdeti eredményekkel, érvényesíteni kezdték a mű­vezetők ranghoz illesztett ha­táskörét. Azt, hogy a közvet­len irányító döntsön — meg­hallgatva természetesen ä szakszervezeti képviselet vé­leményét — alkalmazásról és bérről, béremelésről, jutalma­zásról és fegyelmi felelősség­re vonásról. (Volt olyan gép­ipari nagyvállalat a megyé­ben, ahol rövid másfél év el­teltével — maguk a műveze­tők adták vissza riadalommal e lehetőségeiket; már szinte mindenki a haragosuk volt...) A megyében tevékenykedő vállalatok egy része eljutott eddig, bár ismétlődő tapaszta­lat a visszatáncolás, a szak­emberek nyelvén a visszaren­deződés, ám a másik rész — Sebes Imre emlékére Küzdeni hittel, igaz szívből * Ma délelőtt tíz órakor, Bu- f dapesten, a Mező Imre úti te- ő mető munkásmozgalmi pan- í teonjában megkoszorúzzák Se- í bes Imre síremlékét, szüle- ? tésének hetvenötödül évfordu­* lója tiszteletére. Még csak hetvenöt eszten­dős volna, ha köztünk lehet­ne. De alig volt ötvennégy, amikor életét kettétörte a ha­lál, amikor már nem volt ké­pes legyőzni szervezete a be­tegséget. Ki volt Sebes Imre? Élete — dióhéjban — akár a munkásmozgalom története is lehetne. Olyan családban szü­letett, ahol valamilyen módon mindenkinek köze volt a harc­hoz. A nyolc testvér mind­egyike forradalmárként vál­lalta a börtönbüntetést, az életveszélyt. Legidősebb fivé­re a Tanácsköztársaság vörös­katonája volt, egyik öccse a spanyol polgárháborúban a léridai nagy csatában esett el. S míg a Sebes fiúk a Horthy- rendőrség valamely börtöné­ben sínylődtek vagy illegali­tásban folytatták politikai munkájukat, húgaik támogat­ták őket, ahogy tudták. Korán özvegyen maradt édesanyjuk­ról számtalan gyönyörű legen­dát őriznek a volt harcostár­sak. Mert minden forradal­márnak anyja volt. Kérdezem Jámbor Miklóst, U Szakszervezetek Pest megyei északi kerület titkára. Innen egyenes út vezetett a KMP- be. Illegalitásba 1935-ben kényszerült. Két év múlva már Spanyolországban tanult kiképzőtáborban, az első szá­zad párttitkáraként 1938. feb­ruár 16-án Extremaduránál fegyverrel a kezében harcolt — s megsebesült. A szabad­ságharc leverése után Francia- országba internálták. Sándor nevű bátyjával együtt meg­szökött 1943-ban a Camp de Milles-i internálótáborból, Grenoble-ba menekült. Itt há­zasodtak össze Schillinger Ilo­nával, aki szintén megjárva a menekülés, az üldözés poklá­nak összes bugyrát, nemcsak életének, hanem munkájának, küzdelmeinek is társa lett. Pest megyével lényegében 1945-től állt igen szoros kap­csolatban Sebes Imre. Hazaté­rése után a párt Központi Vezetőségének apparátusában dolgozott s Pest megye inst­ruktora volt. Az Észak-Pest megyei pártbizottság titkára lett 1947-ben, majd a déli résszel történt egyesülést kö­vetően egész Pest megye tit­kára, 1949-ig. És ismét a visszaemlékezés szavai: — Sebes Imrének kiemel­kedő szerepe volt abban, hogy Pest megyében eredményesen Valósultak meg a párt által kitűzött célok — az egész nép érdekében. Később Fejér me­gyébe, majd a Belügyminisz­tériumba került, mindig ott állt helyt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Sebes Imre ma jelkép. Emlékét mindany- nyian őrizzük, majdnem olyan szeretettel, mint bátyja, Sán­dor. Emléke örökké velünk van azon az úton, amelyen vele együtt indultunk, de saj­nos, már két évtizede nélkü­le haladunk, mindig előbbre. Nem érhette meg, hogy tova­tűnt az elmaradottság, ami ellen hajdanán annyit harcolt. Nem oszthatja meg velünk az örömeinket. Velünk, akikhez mindig volt egy-egy szívből jövő, emberi szava. Mert er­re mindig szakított időt. Bálint Ibolya sajnálatosan ez a nagyobb csoport — hozzá sem nyúlt ehhez a teendőkörhöz, válto­zatlanul csak nyüstölik a köz­vetlen termelésirányítókat, ám rangjukhoz, címükhöz jogkört nem illesztenek. Ha most azt hinnők, hogy az említett iparterületeken tapasztalati alapul szolgáló vállalatoknál legalább egye­nesbe juttatták a művezetők ügyét, nagyot tévednénk. Ki­derült ugyanis, hogy nem le­het a közvetlen termelésirá­nyításban rendet tenni, ha a következő lépcsőfokon válto­zatlanul tisztázatlanok a jog­körök, vagy ahogyan azt a vezetéstudomány jelöli, a fe­lelősségek, s még halványabb a rend reménye akkor, ha a bármennyire is világos for­mális hierarchia felépítésében mellőzték az érdekek, az ér- dek-érvényesítések nélkülöz­hetetlen kötőanyagát. Ez a ne­mes anyag ugyanis elengedhe­tetlen eleme annak, hogy ami megtehető, az megtenni érde­mes legyen, azaz ha már van jogkör, akkor az éljen, has­son következetesen a munka­helyi szervezetben. A kapko­dások, az egymást keresztező vezetői intézkedések tehát ott is bekövetkezhetnek, ahol a felületen mindén tisztázott­nak, rendezettnek látszik, de mert az érdekeltség, érdemes­ség hiányzik a motivációs té­nyezők közül, a rendezettség látszata csalóka. Elmaradottság Országosan a megyében a legnagyobb azoknak az ipar­telepeknek a száma, amelye­ket másutt — a fővárosban, nem Pest megyében — széke­lő vállalati, szövetkezeti köz­pontokból irányítanak! Ez a listavezetői hely rengeteg, döntő részben hosszú ideje észlelhető gonddal jár. Ami­kor például a minisztériumi ipar összes egységeinek het­venhat (!) százalékát „távirá­nyítással” vezérlik — mert ilyen arányú a gyáregységek, nem önálló gyárak, a telepek részesedése —, akkor egysze­riben döntővé válik, ennek a távirányításnak milyenek a módszerei, az eszközei...! Uzemszociológiai vizsgála­tok serege figyelmeztet rá: a gyorsan változó és növekvő követelményekhez mérten rendkívül elmaradott a válla­lati belső szervezet. A címek, rangok és a jogkörök egyez­tetése, összehangolása gyak­ran a legkezdetlegesebb fokon sem történik meg, s valójában ez az oka — nem pedig a szí­vesen említett külső, objektív, ilyen-olyan akadály — az egyenetlen, ismétlődő zava­roktól terhelt működésnek, a jelentős veszteségeknek a gaz­dálkodásban. A vállalati, azaz mikrokörnyezetből származó tapasztalatot erősíti az a mak­roszintű megállapítás, hogy termelékenységbeli elmaradá­sunknak legkevesebb az egy- harmada — legalábbis a vizs­gálatba bevont országokhoz képest — szervezeti, irányítá­si gyengeségekre vezethető vissza ...! S ez bizony meg-* döbbentő arány. Látszatra tehát azzal bíbe­lődünk, szervezett-e a szerve­zet — mivel a címek, a ran­gok és a jogkörök egyezteté­se, egyezése a szervezés elsS lépése —, valójában azonbán rábukkanunk a hatékonyság javítása olyan forrásaira, amik kamatoztatása nem igé­nyel, vagy csak minimális mértékben igényel beruházá­sokat, pénzt, dologi eszközö­ket, annál inkább szükségel­tetne ehhez a kamatoztatás­hoz szellemi energia. Híján lennénk ennek? Szá sincs róla, hiszen a rossz vál­lalati szervezet működtetés« is rengeteg energiát — a szak­emberek szerint a jó Irányí­táshoz szükségeltetettnél is többet! — emészt fel. Renge­teget, csak éppen nagyon gyatra hatásfokkal égeti el ezt a különleges energiát, a füst, a hamu, a korom bőséges, a meleg kevés... Történtek ugyan lépések — így legutóbb a Mezőgép Tröszt megszünte­tésével — a nehézkes vállalati szervezetek felbontására, fo­lyamatban is vannak további ilyenek, ám veszélyes kényel­mességnek bizonyulna kizáró­lag a központi, az iparirányí­tási intézkedésektől várni a haladás, a haladftatós útjának megnyitását. Pontosan itt vári ugyanis a buktató. A cím, a rang van, jogkör nincsen ál­lapotú szervezet átalakítása legkevésbé sémák alapján le­hetséges, sokkal inkább mó­dot kínál arra « helyi sajá­tosságok é® követelmények mérlegelése. Az árát nyögve Egyszerűbben fogalmazva: a vállalati szervezet javításáért, korszerűsítéséért, a cím, a rang van, jogkör nincsen hely­zet visszaszorításáért, felszá­molásáért maga a vállalat te­heti a legtöbbet. Kívülről ad­ható ehhez segítség' — amibe a szabályozó rendszer, az ér­dekeltségi viszonyok formálá­sa éppúgy beletartozik, mint a külső szakértők, az erre sza­kosodott szervezési intézetek, fejlesztő vállalatok igénybe vétele —, de a megoldás küf- csa azok kezében van. akik helyben dolgoznak. Ők ta­pasztalják a legközvetleneb­bül a feszültségeket és ellent­mondásokat, ők látják a leg­tisztábban a presztízs- és az egzisztenciális összefüggéseket a vállalati hierarchia adott állapotában, s persze, ha tud­ják, ha nem tudják, ők fizetik meg — kudarcaikkal, jobb esetben a lehetségesnél ki­sebb eredményeikkel — mind­ezeknek az árát. A hangsúly erre az utóbbira jut, hiszén nem azért kell fejleszteni a vállalati szervezetet, hogy azt korszerűnek nevezhessük, ha­nem mert a folyamatosan, vaj - tozó, növekvő követelmények­nek csakis korszerű szervezet­tel — folyamatosan változó szervezettel — lehet eleget tenni. Mészáros Ottó Üvegszálas tetőhéj Műanyag tetőszerkezet gyártását kezdtók meg a gyáli Sza­badság Termelőszövetkezet Agroplast-üzemében. A kupola alakú tetőszerkezet üvegszálas poliészterből készített héjle­mezekből alakítható ki. A gömbcikkeket csavarokkal lehet ősz- (zeállítani, szerelésük rendkívül egyszerű és gyors* Tanácsának vezető titkárát — aki munkatársaként személye­sen ismerte —, milyen ember volt Sebes Imre? — Nagyon nehéz néhány szóban beszélni egy ilyen em­berről, aki hallatlanul közvet­len kapcsolatba került velünk. Munkája szorosan összefonó­dott a felszabadulás utáni Pest megye életével. Nagy hozzáértéssel, áldozatkészség­gel, elkötelezetten vezette a párt megszervezését, az újjá­építést, a munkásosztály tény­leges hatalmáért vívott harcot. Az akkori körülmények között — a koalíció idején — ez a munka kemény küzdelmet, hittel és meggyőződéssel ihle­tett embereket követelt. És Sebes Imre ilyen volt. Az életrajzi adatok szerint a Szeghalmon született, Bé­késcsabán érettségizett fiatal­ember — a család Budapestre költözése után — az angyal­földi Gerber és Virág haris­nyagyárba szegődött tanonc- nak. Testvérei nyomán korán bekapcsolódott a forradalmi ifjúsági mozgalomba, sztrájkot szervezett KIMSZ-tagként. Elbocsátották. Egy másik an­gyalföldi gyárba került, ott is folytatta korábbi tevékenysé­gét, s rövidesen a körzet KIMSZ-titkára lett, majd az Kiváló termékért magas árat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents