Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-19 / 41. szám
4 ^fMnp 1985. FEBRUAR 19., KEDD Díjnyertes cserépedények Korsók, tányérok, kisebb és nagyobb csészék, népi iparművészek díjnyertes alkotásai láthatók az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központban. Mint azt a kiállítást megnyitó híradásunkban elmondottuk: olyan mindennapi használati tárgyakat néíhet meg a nagyközönség, amelyek otthonainkba és a vendéglátóiparba egyaránt bevonulhatnak. Szépítik környezetűn-, két, ugyanakkor új színt jelentenek a hazai étkezési edények sorában. Felvételünkön a díjazott termékek láthatók. Veress Jenő felvétele Ifjúsági parlamenten kérték Ha nincs, sokkal költségesebb A szerepléshez nem szokott fiatalember nehezen szánja rá magát, hogy szót kérjen. Zavarban van. Néhány rövid mondatban megköszöni a lehetőséget és az anyagi támogatást, amivel a klubot létrehozhatták. Megtapsolják. S már szól is a zene, a színes készüléken többen tv-játékkal ügyeskednek, hangosan koccannak a golyók a rexasztalon. Gyorsan fogy az üdítő is. Klubot avattak a dunakeszi hűtőházban. Amúgy nem lenne nagy dolog, ennek az üzemnek az életében azonban jelentős esemény. A Ságvári Endre ifjúmunkásklubtól sokat várnak maguk a fiatalok és a gyár vezetői is. Nem szívesség — Az üzem területén levő munkásszállón 80—100 dolgozó lakik, mintegy hétharmaduk fiatal és többségük cigány származású — mondja Domoszlaí Gábor KISZ-tit- kár. — ök kérték az ifjúsági parlamenten, hogy kialakíthassanak maguknak egy klubot, ahol eltölthetik szabad idejüket. A gyár vezetői készségesen és gyorsan segítettek. A beleegyezésen kívül 30 ezer forintot adtak erre a célra a jóléti és kulturális alapból. Végül is ez valamennyire köMorzsákat csipegetnek — kalácsot szeretnének Lecke ön- és emberismeretből Ha elbizonytalanodott, ha úgy érzi döntésképtelen, ha hosszabb ideje ismeretlen eredetű feszültségek gyötrik, ha nem tudja megoldani konfliktusait, ha önismereti kétségei vannak, ha tanácstalan, ha valamilyen lelki, párkapcsolati problémái vannak, ha... ... akkor díjmentes tanácsot, segítséget kaphat a mentálhigiénés pszichológiai tanácsadáson — jelen esetben Szentendrén, a művelődési központban. A Dunakanyar Kurír februári számában bizonyára sokaknak feltűnt a fent idézett hirdetés. Nem véletlen a soksok ha... A feltételezés mögött valós emberi konfliktusok húzódnak meg. Néhány esztendővel ezelőtt a pszichológiai szak i rodai óm ban gyarapodtak azok az írások, amelyek a huszadik század emberének elbizonytalanodásáról adtak hírt. Majd a szépirodalmi alkotásokban olvashattunk, játékfilmeken láthattunk élethelyzeteket, amelyekben a hős nem találja önmagát. Kapaszkodókra lelni Ügy tűnik, egyre többen csak keresik, de meg nem találják az életük kiegyensúlyozottságához vezető utat. Az egyén megpróbál kapaszkodókra lelni. Mi sem természetesebb, hogy orvosi segítségért csak a legvégsőbb esetekben fordul, hiszn úgymond: nem beteg. Viszont szívesen elmegy a művelődési házba a tanácsadásra, netán más — a pszichológiai tanácsadásnál sokkal közvetettebb — foglalkozásra. A sokféle közösségi összejövetel, foglalkozás szolgálhatja észrevétlenül az egyéniség ki- bontak ózta t ásá t. Az utóbbi időben megszaporodtak a művelődési intézmények műsorfüzeteiben a szentendreihez hasonló felhívások. Budakeszin az alkoholellenesek klubjában a szenvedélyből kilábaltak segítik a gyógyulni akarókat. Másutt előadássorozatot hirdetnek elváltak számára: a válás érzelmi vonatkozásaitól az újrakezdés lehetőségéig, a jogi tanácsokig sok mindenről hallanak a résztvevők. A leglényegesebb: olyan emberek gyűlnek össze, akiknek közös gondjaik vannak. Nemrégiben Gödöllőn, a művelődési központ adott otthont a kétnapos mentálhigiénés tanácskozásnak. Az ország legkülönbözőbb részéből érkeztek szakemberek, hogy a pécsi, balatonalmádi megbeszélések után ismét találkozzanak. Népművelők, pszichológusok, orvosok, az egészségügy különböző területein munkálkodók, óvónőik, pedagógusok töltötték együtt az időt, hogy összegezzék az eddigi tapasztalatokat, de a továbblépésről Is gondolkozzanak. A találkozó szervezői a Népművelési Intézet munkatársai voltak. Ez is jelzi: a közművelődésben dolgozók egyre inkább, tudatosan vállalják az emberi kapcsolatok kiépítésének színtereit. Fodor Katalintól, a Népművelési Intézet főmunkatársától arról érdeklődtünk: milyen szerepet tölthetnek be a mentálhigiénés program kialakításában a művelődési házak? Segítség a segítőknek — Három-négy esztendeje született meg az elképzelés: jó lenne, ha a művelődési házak berkein belül találhatnák meg a jelentkezők a segítséget. Az évente megtartott tanácskozások a felkészülés egy-egy állomását jelentették. Ez idáig mindig a hogyanról volt szó. Tehát arra igyekeztünk választ keresni: milyen módszerek a leginkább célravezetőek. Most elsősorban a szakemberek gondjairól beszélgettünk. Segítség a segítőnek, ezt a címet is adtuk az összejövetelnek. Jelezve: a mentálhigiénés programok irányítóinak személyiségével foglalkoztunk — nyugodtan mondhatjuk: továbbképző jelleggel. Tömören úgy fogalmazhatnék: ön- és emberismereti kérdésekből vettek leckét a résztvevők. A megyei művelődési központban klinikai pszichológus ad minden héten útmutatót a jelentkezőknek. Itt a közvetlen tanácsadás módszerét választották. Gödöllőn inkább a csoportos formák vannak kialakulóban. Így a tervek között szerepel beszélgetés szakmunkástanulókkal hétköznapi pszichológiai helyzetekről, ön- és emberismereti kérdésekről, párkapcsolatokról, szexualitásról. Egy másik alkalommal beszélgetősarkot alakítanak ki a tiniknek. Az óvónői szakközépiskolásoknak szociálpszichológiai tréninget terveznek. A pécsi tapasztalatokról kérdezzük Gödöllőn Telkes József pszichiátert: — Legszíve-ebben közösség- lélektani műhelynek nevezném a pécsi tevékenységet. A mindennapi gondokkal küszködő emberek különböző kiscsoportokba kapcsolódhatnak be. Alkalom nyílik arra, hogy egyszeri, adott kérdésre választ kapjanak. Legtöbbször a közösségi összejövetelek átsegítenek a válságpillan atokon. Kell, hogy valahol találkozzanak az azonos sorsúnk, érdeklődésűék. S ennek színterei a szakkörök, klubok lehetnek. — A pszichológia ismert módszereivel gyakorlatoztunk a két nap alatt — kapcsolódott a beszélgetéshez Honti László pszichológus. — Először kiscsoportos formában, majd együtt elemeztük módszereink hatékonyságát. — Mindenképpen hasznosak ezek az összejövetelek — mondotta a szünetben a Miskolcról érkezett Kövespataki Lajos orvos. — Sok embernél a vágyak és a megvalósulások nem találkoznak. Ez mindenképpen konfliktusok forrása lehet, amelyet segít feloldani a szembesülés a kiscsoportos foglalkozásokon. — Mi lehet a népművelő feladata? — tette fel a kérdést mintegy önmagának is Kuremszki Gabriella népművelő. — Elsősorban az alkalmakat szeretnénk megteremteni. A szervezés mellett — úgy érzem — szakmai mentálhigiénés tudással sem árt felvérteződnl. Egyedi közösségek A résztvevők úgy érezték: morzsákat csipegethettek a két nap alatt, hiszen nem jutott idő minden gond megbeszélésére. Az összegzést — a kalácsot — dr. BuAx Bélától várták, aki a segítő személyiségét világította meg újszerűén. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak: mi a véleménye a mentálhigiéné közművelődési összefüggéseiről: — Nem véletlen a két terület egymásra találása. A művelődési házakban van manapság a legnagyobb tér — hogy mást ne mondjak. Itt találkozhatnak a helyüket kereső emberek. Olyan egyedi közösségek szerveződhetnek, amelyekben alkalom adódik a személyiség önkifejezésére. Azzal, hogy a közös érdeklődésűek találkoznak, beszélgetnek egymással, levezethetik feszültségeiket. Mindez szervesen illeszkedik a művelődési intézmények programjába. Lehet-e szebb feladat, mint olyan közösséget létrehívni, ahol a másikra és önmagám is rátalál az ember? Erdős! Katalin telességünk, hiszen ezeknek a fiataloknak az üzem nemcsak munkahelyük, hanem lakóhelyük is egyben. Nem szívességet tettünk ezzel, de nem is cselekedtünk önzetlenül — mondja Krima János igazgató. — A kultúra ugyan költséges, de sokkal költségesebb, ha hiányzik. Nekünk nem közömbös, hogy ezek a fiatalok rendezett körülmények között töltik-e el szabad idejüket. A klubnak már a puszta léte — a későbbi programoktól függetlenül is — jelentős nevelő szerepet tölt be. A tagok vállalták, hogy maguk alakítják ki a helyiséget: festettek, berendezéseket készítettek. Saját munkájukról lévén szó, jobban meg is becsülik majd. S mivel akárki nem lehet tag — ezért az induló létszám mindössze 19—20 fő —, ez bizonyos követendő normákat állít a többiek elé. Videótérv — Nem könnyű az a munka, amit a fiatalok nálunk végeznek — mondja Domoszlaí Gábor. — Ebből következően a fluktuáció nagy, két-három évenként kicserélődik a gárda. A jobb feltételekkel talán többeket ideköthetünk a gyárhoz. A klub létrehozásában sokat segített a KlSZ-szerve- zet; ezzel a mozgalomhoz is jobban kapcsolódnak a szállón lakó dolgozóink. Természetesen nem hagyjuk magukra őket később sem; számíthatnak ránk a programok kialakításában, szervezésében. Feltett szándékunk, hogy valamilyen módon a videoprog- ramokat is rendszeressé tesz- szük. A klubbá alakított helyiség valóban barátságos, hangulatos. A falakra jókora rajzfilmfigurákat festett az egyik ügyes kezű tag. A büfépultot is a fiatalok készítették. El tudom képzelni, hogy tényleg szívesen gyűlnek majd össze itt munka után vagy hét végén. Czinka Árpád, a klub vezetője elégedett arccal jár egyik csoporttól a másikig. Büszke az eddigi eredményre és bízik a további sikerekben. Kiérdemelni — Szeretek itt dolgozni, 1983-ban jöttem a hűtőházba. Eddig semmilyen szórakozási lehetőségünk nem volt a szállón, ezért kértük, hadd csináljuk meg a klubot. Most még nem vagyunk sokan. Többen rossznéven is vették. hogy nem lehetnek tagok. De megmondtam: majd később, ha ti is kiérdemlitek, beléphettek. Mert természetesen én azt szeretném, ha minden fiatal itt lenne. Az igazság az: nagy szükségünk van arra. hogy kicsit kulturáltabbá váljunk. Na, nem valami nagyon komoly programot akarunk. Filmeket szeretnénk vetíteni, előadókat hívni. Először persze olyasmi kell, ami mindenkit érdekel. Gondoltam például egy cigány íróra, vagy költőre, aki tudna szólni hozzánk. A tavaszra már most tervezzük a kirándulásokat is. Nem fogja a világot megváltani ez a klub. Talán lesznek, akik soha nem illeszkednek be ebbe a közösségbe, s a dolgozók cserélődése sem szűnik meg tőle. Akik viszont eljárnak majd ide, mindenképpen formálódnak általa. VáL tozhat szemléletük, gondolkodásmódjuk, s nem eléképzelhe- tetlen, hogy újabb, magasabb igények is támadnak bennük. M. Nagy Péter Idén kezdik Hazánk térképe Ebben az évben hozzákezdenek Magyarország nemzeti atlaszának elkészítéséhez a Kartográfiai Vállalatnál. Hazánk ilyen átfogó feltérképezésére először — és mindeddig utoljára — 1934-ben került sor, s az atlasz újbóli összeállítását szükségessé tették az azóta bekövetkezett gazdasági, társadalmi változások. Az atlasz várhatóan 1988-ban jelenik meg; a Kartográfiai Vállalat 20 munkatársa dolgozik majd állandóan az elkészítésén. A vállalat másik idei újdonsága lesz az év végén megjelenő világatlasz, amely már évek óta hiánycikknek számított. A mostani atlasz minden térképe új, a legkorszerűbb eljárással készült Úttörővezetőknek A Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa módszertani pályázatot hirdet a kisdobosokkal foglalkozó úttörővezetők részére. A pályázat célja a kisdoboséíectel kapcsolatos módszertani írások gyarapítása. Az últörővezetők jól hasznosítható tapasztalataik közreadásával hozzájárulhatnak a kisdobosok mozgalmi tevékenységének gazdagításához, színesítéséhez, a korszerű foglalkozási formák népszerűsítéséhez; segítséget nyújthatnak a legnehezebb mozgalmi feladatok megvalósításához. A dolgozatok kitérhetnek a kisdobosközösségek önállóságának, öntevékenységének fejlesztésére, a kistíobosrajok önkormányzatának működtetésére, a differenciált képesség- fejlesztés lehetőségeire. Ezenkívül foglalkozhatnak a pályázók a kisdobcsíag- ságra, az úttörőéletre való felkészítéssel, leírhatják a Héimérföldes csizmában című közösségi játékkal kapcsolatos tapasztalataikat, javaslatot adhatnak dolgozataikban a napköziben, az iskolaotthonos osztályokban szervezendő mozgalmi munkára, illetve a hagyományostól eltérő szerveződésű kisdobosközösségek tevékenységi formáira. Kidolgozhatják azzal kapcsolatos ötleteiket is: a társadalmi segítők bevonásával hogyan gazdagítható a kisdobosok mozgalmi élete. A pályamunkák terjedelme legfeljebb 20 gépelt oldal lehet. A jeligés dolgozatokat két példányban — a szerző nevét és címét külön lezárt borítékban — március 31-lg kell eljuttatni a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa (1133 Budapest, XIII., Újpesti rakpart 37—38.) címére. A bíráló bizottság a legjobb közösségi dolgozatokat hat-, öt-, illetve négyezer, a legsikerültebb egyéni pályamunkákat pedig három és fél, kettő és fél, illetve 1500 forint jutalommal díjazza. A legjobb pályamű- vekből az Úítörövezctő című lap válogatást tesz közzé, az alkotókat pedig meghívják a kisdobosvezetők 1985 augusztusában rendezendő országos tapasztalatcseré «éré. A pályázat eredményét 1985. május 33-ig kihirdetik. R'ÁPI ÓFIGYELŐ A VAROS peremén. Ahogy Pesten Angyalföld, Újpest vagy Óbuda, Miskolcon Selyeimrét a neve az egyik nagy hagyományokkal bíró városrésznek. Üjabb kori történelmünkben arról nevezetes, hogy az ötvenes éveik táján itt kaptak lakást a kiemelkedő teljesítményt nyújtó emberek, az élmunkások, a sztahanovisták. Ez a korosztály azóta megkorosodott, elvégezvén a reá szabott feladatokat nyugdíjba ment. S bár alkotásaik szerte az országban még szilárdan állnak, alkotóik tettei egyre inkább feledésbe merülnek. E tapasztalán nyomán határozta el Szél Júlia, hogy bekopog a nagy öregekhez, megnézi, hogyan élnek, s hogyan gondolkodnak a tegnapról és a máról. Az eszmecsere nem volt hiábavaló. Mindenekelőtt azért nem, mert segített újfent igazolni, hogy múltunk bírálatában gyakran már túlesünk annak a bizonyos lónak a másik olda’ára. Megmosolyogni. a kiemelkedő teljesítményeket, megkérdőjelezni az őszinteséget és a lelkesedést. A mindenáron való kajánkodás, értékeink lekicsinylése manapság egyre divatosabb, s már-már azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük. Mert való igaz, hogy egy hibás politika okozott e korszakban rengeteg, máig is ható kárt. De azok az építmények, amelyeket a riportban szereplő kőművesmester egy élet munkájával hozott létre, cáfolhatatlan bizonyítékul szolgálhatnak a teremtő munkára. S ez olyan tény, amelyet nemcsak tagadni nem lehet, de feledni is balgaság. A REKLÁMRÓL. Könnyed kis magazin volt, de mert az új műsorrend eredményeként gyakrabban jelentkezhet, egyre elmélyültebb, alaposabb vizsgálódásra képes összeállítás lett a sokféleséget nevében is hordozó összeállítás. A műsor szerkesztője, Vicsek Ferenc ez alkalommal a hazai reklám helyzetére volt leginkább kívácsi. Arra, hogy az egyre inkább piaci szemléletű gazdasági közegben nő-e a súlya, szerepe, fontossága a reklámnak. Jól tudjuk, egy olyan gazdaságban, melyre elsősorban a fogyasztási cikkek elégtelen mennyisége a jellemző, a reklám anakronisztikus jelenség. Bár sokat panaszkodunk, nemegyszer elégedetlenkedhetünk, ezen az állapoton mégiscsak túl vagyunk. Sőt jó néhány termelési áoazatban valódi versenynek lehetünk tanúi. S ha valódi a verseny, akkor a reklám, a hírverés szerepe is — hihetnénk — megsokszorozódik. S ugyanennek kellene történnie olyan korszakban is, amikor csökken a vásárlóerő, amikor az értékesítési nehézségek okoznak súlyos gondot a termelőknek. Logika ide — logika oda, a hazai reklámpiac fejlődése mindennek ellentmond. Ezt sajnálhatjuk mint fogyasztók azért, mert kevesebb információval Indulhatunk el alkalmanként vásárlókörutunkra. Fájlalhatjuk, mert jelzi, hogy valódi verseny még mindig nincs a termelők között, s végered- mélyben azért is bosszankodhatunk, mert mindez közvetve gazdaságunk felemás helyzetének is fokmérője. AZ IDEGENFORGALOM. A cím — Tanulságok, teendők az idegenforgalomban — önmagában, a műsor meghallgatása előtt, azt sejtette velünk, hogy ezúttal egy szűk réteget érdeklő szakmai beszélgetés részesei lesznek azok, akik pénteken délután a Kossuth rádió hullámhosszán Bakonyi Péter és Stefka István műsorát választották. Ám állapítsuk meg, hogy ezúttal kellemesen csalódtunk. A szerkesztő, Holakovszky István és segítői érdekes témákban szólaltatták meg a felkészült szakembereket, akiknek mondanivalója — közérdekű volt. Szóltak arról, hogy a Dunakanyarban és az ország más idegenforgalmi körzeteiben milyen gondok nehezítik az infrastruktúra fejlesztését, megállapítva, hogy sokszor nem a pénz hiánya a legnyomasztóbb. Cs. A.—F. Z.
