Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-19 / 41. szám

PEST VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIX. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM Ára: 1.80 forint 1985. FEBRUÁR 19., KEDD MA:--------------------­Rang, clm van, foegk&r nincsen (3. oldal) Ha nincs, sokkal koilségesebb (4. oldal) A lelkesedésen nem múlik (7. oldal) Baleset az aluliáréban (8, oldal) Nem dobtuk ki az ablakon a pénzt Gyorsan megtérülő befektetés Javítja a kőolaj termékszerkezetét Új gyártmányokkal jelentkeznek Munkásgyűlés Ikladon Becsben a küldöttségek Szovjet-amerikai kétnapos konzultáció Megérkeztek Bécsbe hétfőn a közel-keleti kérdésről tar­tandó szovjet—amerikai kon­zultáción résztvevő küldöttsé­gek. A delegációkat Vlagyimir Poljakov, a szovjet külügymi­nisztérium közel-keleti osztá­lyának vezetője, illetve Ri­chard Murphy közel-keleti ügyekkel foglalkozó amerikai külügyi államtitkár vezeti. (A megbeszélésekkel foglalkozó kommentárunk a 2. oldalon.) Tavaly ilyenkor még szép számmal altadtak Százhalom­battán is, akik kételkedtek abban, hogy sikerült az ere­deti határidő előtt befejezni a Dunai Kőolajipari Vállalat beruházását. A katalitikus krakküzem azonban június elején megkezdte a termelést, majd a sikeres próbaüzem va­lamennyi hitetlenkedőt meg­győzött. Végül is 1984-ben 1,8 mil­liárd forinttal járult hozzá az új üzemcsoport a vállalat nye­reségéhez. Az előzetes becs­lés tehát — mely szerint mintegy két év alatt megtérül a népgazdaságnak a 6,5 mi- liárd forintos befektetés — reálisnak tűnik. Amit az is megerősít, hogy 1985 ugyan­csak jól indult a katalitikus krakküzemben. Az üzem a múlt évben 657 ezer tonna alapanyagot dol­gozott fel. Ebből 306 ezer ton­na motorbenzin készült, ami a végtermékek 50 százaléka; a termelés egyötöde gázolaj, egytizedének eredménye az olefindús C4-frakció, kilenc százaléka könnyű fűtőolaj; ezenkívül fűtőgáz, propán, propilén és elemi kén kerül ki a berendezésekből. A pro­pilént, az olefindús C4-frak- ciót, az elemi ként és a mo­torbenzint, illetve a gázolaj egy részét 70,1 millió dollárért exportálta a vállalat. Ha ma­gát a feldolgozatlan alapanya­got adták volna el külföldre — ami ugyancsak a DKV A konzervipar 16 gyárában a téli hónapok sem jelentenek holtszezont Az üzemek egy részében a nyáron hordókban, óriás üvegekben elraktározott nyersanyagot- dolgozzák most fel, dzsemeket, kompótokat, savanyúságot állítanak elő, más gyárakban — elsősorban Budapesten, Szegeden és Nagykörösön — húsos konzer- veket dobozolnak. Néhány üzem — a debreceni, a hatva­ni, a nagykőrösi — a szabad munkaerőt üvegzáró fedők, fémdobozok gyártására cso­portosította át, hogy a nyári csúcsszezonban zökkenő­Egy hónappal ezelőtt adtuk hírül: elkészült a Rókus-re- konstrukció harmadik üteme, a 120 ágyas pavilon, s elkez­dődött a költözködés. Akkor azt is említettük, a kórház tartani kívánja ígéretét: egy hónapon belül kiüríti a negye­dik ütem — a Gyulai Pál ut­cai épület —, területét, hogy átengedhesse az építőknek, s elköltözteti onnan a gyógyító osztályokat. Tegnap ismét a helyszínen jártunk. A 120 ágyas pavilon legfelső emeletén már gyere­keket találtunk. Dr. Kelemen Irén, a gyermekgyógyászati osztály adjunktusa elmondta: két hétig tartott a hurcolko- dás, s ezt megelőzően az osz­tályon 10 napos felvételi zár­lat volt, így kis betegeik kö­zül csak hetet kellett átköl­töztetni. Most ismét 23-an vannak itt a „páciensek”, s hat orvos, tíz nővér, két ta­karító vigyázza egészségüket. Elégedettek az újjal, modern bútorokat, műszereket kap­tak, tejkonyhájuk is lett. El­sősorban a gyerekeknek vált otthonosabbá az élete, mert ebédlő-játszó helyiség is tar­tozik az osztályhoz. Az újszülöttrészleg főnővé­re Takács Jánosné mondja el: — Február 16-án, pénteken 11 órakor kezdtük a költözést — mondja —, aznap be is fe­terméke — 25 millió dollárral kevesebbet könyvelhetnének árbevételként el. összehason­lításképpen : a beruházás összes devizaigénye 65 millió dollár volt. A katalitikus krakküzem tehát egy év alatt 1 millió tonna alapanyagot képes fel­dolgozni, amiből annyi ben­zint állít elő, amennyit a ko­rábban ismert eljárásokkal 2,5 millió tonna kőolajból le­hetett. S ez a benzinmennyi­ség 700—800 ezer személygép­kocsi fogyasztását fedezi. A mellette keletkezett tüzelő­olaj pedig 200—300 ezer olaj­tüzelésre berendezkedett csa­lád évi szükségletének felel meg. A krakküzem termékei nagy súllyal szerepelnek az ország kőolajtermék-mérlegé­ben is. Hiszen az üzem nagy­mértékben javítja a kőolaj­ipar termékszerkezetét, és az importterhek csökkentésével külgazdasági egyensúlyi hely­zetünk megteremtéséhez is hozzájárul. mentes legyen az eszközután- pótlés. Az aktuális munkák közé tartozik a karbantartás is. A zöldségfeldolgozó gépso­rok zöme most szétszedve megújulásira vár, a szerelőbri­gádok sorra cserélik ki az el­kopott alkatrészeket, előkészí­tik a májusi mnnkakezdetet. Ez évre a tavalyihoz hason­lóan, összességében 850 ezer tonna termék feldolgozása sze­repel az ágazat terveiben. Az ehhez szükséges nyersanyag hozzávetőlegesen 80 százaléká­ra már megkötötték a gyárak termelési szerződéseiket me­zőgazdasági partnereikkel. jeztük, s már 11 óra 20 perc­kor megszületett az új pavi­lonban az első gyermek, Zo­lika. Azóta még nyolc újszü­lött látott nálunk napvilágot, volt két császármetszés is. A feltételeink azért is sokat ja­vultak, mert a kórtermek hét­ágyasak — korábban volt 13 ágyas is —, s mindegyikhez külön zuhanyozó, W. C. tarto­zik. A többit már dr. Mundi Bé­la főigazgató főorvostól tud­juk: a harmadik emeletre, némi apróbb szerelés után egy Munkásgyűlést tartottak teg­nap délután Ikladon, az Ipa­ri Műszergyárban. A délutáni műszakváltáskor kezdődő gyű­lésen dr. Bognár Sándor ve­zérigazgató adott tájékoztatást arról, hogy az IMI nyereség­gel zárta a tavalyi évet. Rész­letesen szólt azokról a nehéz­ségekről is, amelyekkel mun­kásgárdájuknak, s a vezető­ségnek meg kellett küzdeniük a sikerekért. Az idei esztendő sem lesz könnyebb, feszített tervüket úgy kell végrehajtani, hogy a Az Óbuda Termelőszövetke­zet budakalászi központjában tegnap tartották a zárszámadó közgyűlést. Jelen volt Szilágyi János, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának tagja, Roz- gonyi Ernőné dr., a szentend­rei városi pártbizottság első titkára és dr. Bődecs László, a Pest megyei Tanács mező- gazdasági osztályának helyet­tes vezetője. Varga Ferenc elnök tanul­mánynak is beillő közgazdasá­gi elemzésben ismertette a háromezernégyszáz dolgozónak kenyeret adó nagyüzem 1984. évi munkáját. Az igen önkri­tikus hangvételű beszámoló mutatói közül csak a legfon­tosabbakat emeljük ki. Az árbevétel meghaladta a másfél milliárd forintot, az eredmény azonban nem érte el a tervezettet. A vagyonuk 8 millióval növekedett 12 hónap alatt, 94 milliót fordíthattak fejlesztésre. A tiszta nyeresé­gük 42 millió, 1 főre 12 500 forint esik. A dolgozók jöve­delemszínvonala 71 ezer forint volt. Varga Ferenc részletesen hét múlva hurcolkodik át az adminisztráció, a másodikon tart még a konyha próbaüze­me, így nem lenne értelme ki­nyitni az ebédlőt. A földszin­ten pedig már egy hónapja megkezdődött a rendelés a megyei ideggondozó intézet­ben. Végül is a kórháziak tar­tották ígéretüket, hiszen ki­ürítették a Gyulai Pál utcai épületszárnyat, ahol akár ma is elkezdődhetne a negyedik ütem rekonstrukciója. Ez azonban már nem rajtuk mú­lik... termékszerkezetükön némi­képp módosítanak, sok új gyártmányt vezetnek be. Fej­lesztési forrásaik megvannak. A vezérigazgató szólt arról a szorgos munkáról is, amelyet — az egész kollektíván belül —, a szocialista brigádok a felszabadulásunk 40. évfordu­lója és pártunk XIII. kong­resszusa tiszteletére vállaltak. No, persze a kongresszus és a jubileum éve abból a szem­pontból is lényeges, hogy ez­zel zárják a VI. ötéves tervet. Nem mindegy miképp! beszélt arról, hogy az elért eredmény nincs arányban az árbevétellel. Ennek az oka az, hogy a tavaly január 1-én életbe lépett szabályozóválto­zások az előző esztendőhöz vi­szonyítva 65 millió forintos többletelvonást eredményeztek. Az Óbuda Tsz költségvetési hozzájárulása 1984-ben 250 millió forint volt. A tagság és a vezetés a kö­rülmények ismeretében sike­resnek minősítette a tavalyi eredményeket. A mezőgazda- sági nagyüzem nem adósodott el, megvan a lehetőségük ar­ra, hogy az I milliárd 800 milliós vagyont, a dolgozók jövedelemszínvonalát szinten tartsák. 1985-ben a fő célki­tűzések között szerepel ä gazdaságtalan üzletek meg­szüntetése (például a Tímár utcai Borkóstoló, az Engels téri virágüzlet), a kis nyeresé­get hozó üzemek (gombüzem) átprofilozása. A beszámolóban hangsúlyt kapott az is, hogy minden dol­gozó munkájára szükség van. A létszámcsökkenést meg kí­vánják állítani. Űj jövedelem­érdekeltségi rendszert vezet­nek be, amelynek az a lénye­ge, hogy minden terven felül megtermelt összegnek a fele a dolgozókat illeti. A beszá­molót követő hozzászólások lényege az volt, hogy felhív­ták a figyelmet a még mindig meglevő belső tartalékokra, s megfogalmazták: megvan az esély arra, hogy 1985-ben na­gyobb nyereséggel zárjon az Óbuda Tsz. «KöTÉrrni Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, hétfőn hivatalá­ban fogadta Mohamed Nagi Satla-t, az Egyiptomi Arab Köztársaság közellátási és bel­kereskedelmi miniszterét. A megbeszélésen részt vett Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Jelen volt Abdel Moneim Atik, az Egyiptomi Arab Köztársaság budapesti nagykövete. Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács elnöké­nek, a Béke Világtanács alel- nökének vezetésével hétfőn magyar békemozgalmi delegá­ció utazott Helsinkibe a Bé­ke világtanács meghívására. A BVT titkárságának szék­helyén megbeszélést folytat­nak Romes Csandra elnökkel, és a titkárság tagjaival a nem­zetközi békemozgalom idősze­rű feladatairól, valamint a BVT idei akcióprogramjáról; külön figyelmet fordítva a Béke-viiágtanács szolidaritási tevékenységével összefüggő kérdésekre. MEGLÁTJUK S zázhetven esztendeje múlt, hogy a szerző, Möller János pontot tett műve, Az Európai Ma­nufaktúrák és Fábrikák Mesterség Míveik utolsó mondata után. Az 1814-ben megjelent munkában olvas­hatjuk: „A legjobb és leg- atzélosabb kaszák Stájer­márki kaszáknak neveztet­nek, és ezen országnak béllyegével vannak meg­bélyegezve: azomban ko­ránt sem kell gondolni hogy mind azok a mellyeken ez a név és bélyeg van, mind ott tsináltatnának.” Lám, reges-régen is már mekko­ra rangja volt a jó földmű­velő eszköznek! Hamisítot­ták, remélve, nem derül fény a turpisságra, annál inkább kövérítve a bugyel- lárist, hiszen a jónak jó ára volt, van, s bizonyos, lesz is. Amin nem akad fenn a mezők embere, an­nál inkább azon, amikor bolondnak nézik, a silá- nyat, a gyatrát sózzák rá borsos áron, kimondva vagy kimondatlanul tudat­va vele, másmilyen nin­csen, ha nem tetszik, ne vigye. Kemény volt a tél, riogat még, de olykor már tavaszszagot hord a szél, érthető tehát, ha ismét fő helyen áll a mezőgazdasági üzemekben az eszközellá­tás várható színvonala, kü­lönös tekintettel arra — lám, milyen távolra is el­gyűrűzik valaminek a hatá­sa —, hogy vették a hírt, vége a Mezőgép Trösztnek, megszűnt, önállóak lettek a vállalatok. Aggodalom kukucskál ki a mondatokból, vajon mi lesz, hogyan lesz, hiszen a mezőgazdasági nagyüzem­nek — a maga szemszögé­ből nézve — mindegy, mi­lyen szervezeti rendben dolgoznak a gyártók, szá­mára a mit kínálnak a döntő. S mert a legutóbbi esztendőkben — most ne az importberendezésekre gon­doljunk — érzékelhetően ; megváltozott a kínálat, ja­vult az alkatrész-utánpót­lás, fontos szerephez jutot­tak a kooperációs szerződé­sek alapján előállított esz­közök, az új szervezeti fel­állást némi bizalmatlanság fogadta a felhasználóknál, mondván, majd meglát­juk... Ebben a meglátjuk- ban kétségtelenül bujkál igazság, hiszen nem olyan régen — 1974-ben — tör­tént meg a mezőgépipar vállalatainak egyesítése a trösztben, először a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, majd — 1976- tól — a Kohó- és Gépipari Minisztérium kezébe téve le az irányítást, a felügyele­tet. Most, amikor a tröszt­nek már csupán em’éke van. jelene nincsen, köny- nyű lenne azt mohdani, a nehézkes szervezet ígv meg úgv... Divatos az ilyesmi manapság. Az igazság azon­ban az, hogy a tröszti mun­kának sokféle, lényeges előnye vált mérhetővé nemcsak a gyártásban, ha­nem a mezőgazdasági üze­mekben is. A hosszú távra kidolgozott fejlesztési kon­cepció — megvalósítását több mint háromimilliárd forint szolgálta —, a szako­sítás, a vállalatok közötti munkamegosztás, a nem­zetközi hírű cégekkel, mint a Claas, az International Harvester, a Hesston, a Raberwerk, kötött koope­rációs szerződések, a szov­jet, a csehszlovák, a Német Demokratikus Köztársaság­ban levő mezőgépgyártó vállalatokkal kialakított együttműködés lényeges elem volt a mezőgazdasági üzemek javuló eszközellá­tásában. Amint lényegesnek bizonyultak azok a lépések is, amelyek a hazai alkat­részgyártás ún. bázisüze­meinek megteremtését szol­gálták. Ennek keretében lett a tröszt monori válla­lata — mai önálló státusá­ban a Monori Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Gép­gyártó Vállalat — az ország legjelentősebb alkatrészter­melőinek egyike, ezek a ke­retek tették lehetővé az el­fogadhatóbbnak ítélhető al­katrész- és részegység-ellá­tást. Amikor a mezőgazda- sági üzemekben — és a me­gye gazdaságainak több mint kétharmadában lénye­gében ez a helyzet — roha­mosan elöregedik az erő- és munkagép-állomány, ak­kor valóban nem mindegy, mire számíthatnak a gyár­tók oldaláról a felhaszná­lók. M agyarázat ez a közvet­len érintettség a bi­zalmatlanságra, hi­szen nem az új forrna szük­ségességét, hasznosságát vi­tatják a mezőgazdasági üzemekben, hanem az elért színvonalat, az úgy-ahogy elfogadható gyakorlatot fél­tik ...! A kettő között nagy a különbség. Igaz, a leg­több mezőgazdasági üzem­ben a bizalmatlanság nem más, mint óvatos fenntar­tás, várakozás, bár elhang­zanak már most is olyan vélemények, hogy az önál­lóság első lépése a mezőgép- ipari cégeknél az árak emelése lesz... A várako­zás a mezőgazdasági üze­mekben egyben nagy lehe­tősége a mezőgépiparnak, hiszen bizonyíthatja, fölös volt az aggodalom; nincsen alapja, fut tovább a sze­kér, fejlődni fog az ellá­tottság. Ez a lehetőség egy­ben felelősség is, hiszen a megyében a mezőgazdasági üzemekben most használt mezőgéogyártási termékek­nek a hatvan százaléka itt­hon k°-’ült és ez az arány kifejezi mind a várakozás, a majd meglátjuk, mind a teendők súlyát. El. E. Nincsen holtszezon Dobozolják a konzerveket A kórháziak tartatták a szavukat Kiköltöztek — beköltöztek Játékos foglalkozás a gyermekosztályon. Vezeti: Gremsperger Agnes nővér Óbuda Termelőszövetkezet A tartalékok feltárása 'll i

Next

/
Thumbnails
Contents