Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-18 / 40. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 40. SZÄM 1985. FEBRUÁR 18., HÉTFŐ Elé fusunek az utasnak Vasi úticél közeli s távoli jóféle reklámfogások Ki a Isgjobb? Diákmesterek versenye idén, hogy felfedték társadal­mi tulajdont károsítok kilétét. Az üzem érdekében Éjszaka éjjeliőrök járják a villamos kisgépgyár területét. Munkaszüneti és ünnepnapo­kon ügyeletet tartanak a gyá­ri tűzoltók is. Az egyenruhás portások a gyári munkafegye­lemre is vigyáznak, például arra, hogy ittas embert a mű­szakba, dolgozni be ne enged­jenek, épp ezért divatos név­napok, szüretek idején a szon­dáztatást. Aki gyanús, titkát felfedi a szonda. Ilyenkor ér­tesül a rendészet, a közvetlen munkahelyi vezető. Ha a szon­da színe igazol, az ittas em­bernek le is út, fel is út, me­het haza. Fegyelmi eljárásit kezdeményeznek ellene. Szó esik arról is, hogy Ha­tár István hogyan értékeli a rendészetben dolgozók munka­fegyelmét. — Az utóbbi években sike­rült lényeges javulást elérni. Nem fogadtuk el mentségül az italozóktól, fegyelmezetlenke- dőlttől magyarázatul, hogy „a rendész is ember”. Ha ember, hát legyen is az, szívvel-lélek- kel talpig ember a rendész. Volt, aki nyugdíjba ment. Más személycsere is előfordult. Következetesen ellenőrizzük a rendészeti feladatok végrehaj­tását. Kötelező a szakmai to-; vábbképzés, ismeretfrissítés. Határ István maga is elvé­gezte a középfokú rendészet- vezető-képző iskolát, végzett tűzvédelmi középfokú és biz­tonságtechnikai tanfolyamot is. Kétszeres kiváló dolgozó, ki­tüntették a Tűzbiztonsági érem ezüst fokozatával, mi­niszteri kitüntetés birtokosa. Mindezt szerényen sorolja. — Szeretem a munkámat. A kollektíva elfogadott, befo­gadott. Néha számolunk: egy- egy intézkedéssel tetemes ösz- szeget mentünk gyárunknak és a népgazdaságnak. Az előrehaladás érdekében mi ezt tesszük az asztalra — az ország asztalára. Kiss Sándor seregük kerékpárral, motorral autóval. A kék Simson-Schwal- be kormánylemezén (a Jónyer. üzlet emblémájának társaságá­ban) vastag piros betűkből ki­szedve ez áll: AIR FORCfe. Tehát Air Force: a katonai lé­gierő neve Angliában és az Egyesült Államokban. Príma kis reklám, nemde? A jóember derékon kapta a mondaniva­lót. Vagy lehet, hogy csupán kék mopedjének különleges adottságaival, mondjuk, irtó­zatos, levegőbe illő sebességé­vel igyekszik kérkedni? Eset­leg várja a behívót? Az ágyneműkészítő ember azonban nem vár. Határozot­tan hallatja a szavakat: Mit tudnék én arról mondani? Semmit — állítja, mikor arra kérem, meséljen kenyéradó mesterségéről. V. S. Aligha van valaki, aki — legalább képzeletben — el ne indulna vágyai vonatán ide­gen tájak felé. A turizmus 6zinte feltartóztathatatlanul te­rebélyesedik, s környékünkről is mind többen csatlakoznak valamely külhonba induló cso­porthoz. > Fodorné Mészáros Piroskától, az IBUSZ ceglédi irodájának vezetőjétől sereg­nyi kedvező dolgot hallottunk. Az 1984-es évet 122 százalé­kos bevételi tervteljesítéssel zárták, s ennek kétharmada a szervezett forgalomból adódott. Sikeres szervezés, eredményes üzletpolitika áll a számok mö­gött. A szocialista országokba 49, a nyugatiakba 43 ceglédi csoport indult az előző eszten­dőben. A Fekete-tenger vidé­ke, Korea, Románia, a Szov­jetunió, Csehszlovákia, az NDK és Kuba volt a leggyako­ribb úticél, illetve Isztambul, Párizs, Salzburg, Becs és az Adria partvidéke. Tizenöt éve működik váro­sunkban az IBUSZ kirendelt­sége. Ennyi idő alatt kiala­kult egy állandó utasgárda. Hárornstzázötven-.nfgjszáz sze­mélyt tartanak nyilván, mint útjaik rendszeres résztvevőit. Szeretnék meginvitálni vala­mennyit az Ország-Világjárók Baráti Körébe, Ennek tagsága azzal az előnnyel jár, hogy aki húsz bel- és külföldi úton részt vesz, az ezerforintos utazási utalványt kap a cégtől. Ez csak látszólag túlzó követelmény, hiszen a népszerű budapesti, kecskeméti színházi kirándulá­sok is beszámítanak. Természetesen bárki más is kérheti felvételét a klubba. Negyedévenként egy alkalom­mal vetítéssel kísért ismeretter­jesztő előadást tartanak szá­mukra és tájékoztatják őket az időszerű kérdésekről, az újon­A nemrég elhunyt Benedek Péter parasztfestő képeiből a ceglédi Kossuth Múzeum ren­delkezik a legnagyobb gyűjte­ménnyel. Eddig negyvenhárom munkája volt a birtokukban, s láthatta a közönség az állan­dó kiállításon is. A városi ta­nács most egy műgyűjtőtől to­vábbi tíz képet vásárolt, amely már eljutott a mú­zeumba. Néhány különösen szép al­kotás van köztük. A paprika- fűzők 1934-ben készült, s valószínű egy kalocsai pa­rasztgazda udvarát ábrázolja, ahol az asszonyok a szárítan­dó piros paprika füzéreit ké­szítik. Lágy, pasztell-hatású, néprajzilag hiteles munka. Kuriózumnak számít a Ci- gánytábor 1937-ből, amely egy vándortábort örökített meg, sok derűvel, hitelesen. A vi­rágszedő lányok az aszódi népviseletben gyűjtik a me­zők vadvirágát egy búzatábla mellett. A negyvenes évek elején készült egy bajszos pa­rasztember és egy szemüveges öregasszony portréja. Később festette Benedek Péter az aj­tóban átló, csizmás, lajbis le­gényt és a virágokat. Reméljük, hogy az úi szer­zeményeket mihamarabb be­sorolják a gyűjteménybe, amelyet talán nem is olyan soká végleges helyén, a Ceg­lédi Képtárban tekinthet meg a közönség, örvendetes a vá­rosi tanács szándéka, amely szerint további Benedek-képek vásárlására is áldoz. Szívesen nan szervezett utakról. Az ala­kuló összejövetelt áprilisban tartják. Az utazási iroda igyekszik kényelmesebbé tenni ügyfelei túráit. Bizonyos autóbuszjára­tok Cegléden veszik fel az utast például, ha a fővárosban kell repülőre, vonatra, külföld­re induló járatra szállnia. A belföldi csoportok helyből in­dulnak. Az Elé megyünk ön­nek akció keretében az irány­járatok ingyenesek, tehát költ­ségcsökkentők, mert nem kell útiköltségre költeni, ezen a tá­von, illetve szállásdíjat fizet­ni. A ceglédiek is kezdik igény­be venni. Ha kevés az utas, akkor nem indítják a „fel­szedő” járatokat, hanem a vas­úti jegy árát fizetik ki az ügy­félnek. Az 1985-ös tervekben szere­pel a hazai turizmus fejlesz­tése. Kapósak a csehszlovákiai 3—5 napos kirándulások, az erdélyi körutazások, az NDK- beli barangolások. Fekete-ten­geri hajóutat szerveznek, s ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából repülő- utakat, különvonatokat hirdet­nek meg Moszkvába, Lenin- grádba, Szöcsiba és Jaltába. Baráti találkozók keretében is­merkedhetnek meg a hazai uta­sok a szovjet emberekkel. A nyugati irányba induló turisták főleg a rövidebb idő­tartamú utazások iránt mutat­nak érdeklődést. Sláger a bé­csi út; márciusban 11, április­ban 8 "csoport kerekedik fel az osztrák „sógorokhoz”. Az oszt­rák—magyar futballmérkőzés is mágnesként hat a focibará­tokra. A Bajor-erdő is kedvelt úticél, mint ahogy a görög— venné, ha a városban levő műgyűjtők -felajánlanák meg­vételre a birtokukban levő festményeket. A képaukciókon is hajlandó vásárolni a város. A gyűjtés mindenképpen alapvető feladat, de legalább ennyire fontos lenne, hogy egy művészettörténész feldolgozza az anyagot, A képtár meg­születése egyébként is keretet teremt az ilyesféle alkotómun­kához, amelyhez jól kapcso­lódhat mindaz a számos fel­adat, amely a település köz­tereinek és intézményeinek képző és iparművészeti díszí­tését is felölelhetné. T. T. üitefes mértékkel Van egy rendelet, amely kö­telezően előírja a mérőeszkö­zök kétévenkénti időszakos hitelesítését. Cegléden most február 18-án és 19-én dél­előtt 9-től 14 óráig nyílik er­re lehetőség a Malom utca 9. szám alatt. A mértékeket használó kisiparosok és kis­kereskedők az érdekeltek főként, az őstermelőket ez a kötelezettség nem érinti. Külpolitikai fórum. Február 18-án, hétfőn délután két óra­kor külpolitikai fórum lesz Cegléden a konzervgyárban, amelyen Alaxa Tamás, a Magyarország című hetilap szerkesztője ad tájékoztatást a nemzetközi helyzetről. török kalandozásokra is 5—6 csapatot verbuválnak. Kuba és Korea viszonylag olcsó, éppen ezért kedvelt. A hazai színházlátogatások folytatódnak. Viszonylag ked­vező áron, autóbusszal viszik háztól házig az utast, s jegyről is gondoskodnak. A felújított Operaház, az Erkel Színház programjaira ül be a közönség, mások a Kabos-kabarén derül­hetnek. Fodorné Mészáros Piroska nem feledkezett meg a külső szervezők tevékeny közremű­ködéséről sem. Rajtuk is múlt — és múlik — a siker. A csinos IBUSZ-kisasszonyok mellett ők ;s sokat tesznek azért, hogy ennyien igénybe veszik az iro­da szolgáltatásait. T. T. Tömegsport Seregnyi asztal vár vendéget A profik és az amatőrök bé­kás egymás mellett élésére, sportolására ad példát a CVSE. A nemrég elkészült vasutas­központ pingpongterme az a küzdőtér, ahol nemzetközi klasszikusok is megfordultak, minden hétfő délután 5-től 9- ig nyitva áll a kedvtelésből asztaliteniszezni kívánók szá­mára. Éppen kilenc zöld asz­talnál lehet a labdát „bűvöl­ni”. Hamarosan műsoron Sikerfilmek a mozivásznon A ceglédi Szabadság Film­színház műsorpplitikája össze­állításánál mindig gondol a filmművészet régi és új érté­keinek programba iktatására. Most két sorozatot indítanak, amelyek közül az egyik az archív filmklub keretében tűzi műsorra az amerikai filmipar hat jelentős alkotását. Az elsőt február 25-én vetítik. Az 1930- ban forgatott Billy, a kölyök iránt bizonyára nagy lesz az érdeklődés, lévén a vadnyuga­ti sorozat klasszikus darabja. A kortárs filmklub a felnőtt közönségre számít. A kamara­teremben február 25-től 2,7-ig pereg a Máskor, máshol című színes angol film, s bizonyá­ra kedvező fogadtatásra talál. Üzemrendész, gyári vagyon­védő. Ami igaz, az igaz, sokak számára nem tartozik a ro­konszenves munkakörök közé, kiváltképp azok nem szívelik, akiknek a köz vagyonára fáj a foguk. Bár, mint munkáso­ké — ahogy mondani szoktuk — övék a gyár, de ez nem azt jelenti, hogy ezt-azt kedvükre, büntetlenül ki is vihetnek onnan. A gyári vagyonvédők közreműködése nélkülözhetet­len, rendkívül fontos. A mun­kások többsége, a becsülete­sen igen jó barátságban van­nak velük, kölcsönös a megér­tés, az együttműködés. Akik nem jönnek ki velük, azoknak okuk van rá. Fényképes igazolvány Az ÉVIG ceglédi gyárában, a villamos kisgépgyárban er­ről a munkakörről beszélge­tünk Határ István üzemrendé- szeti vezetővel. Ű ugyanis több mint tizennégy esztende­je lát el ilyen feladatot. Mint mondja, nem illetékes arra, hogy önmaga munkáját érté­kelje. Azt viszont érzi, hogy megbecsülésnek örvendhet mind a gyár vezetői, mind az üzembiztonsági osztály veze­tői részéről. Ezt bizonyítja mindaz, ami ebben az évben, legutóbbi minősítésekor el­hangzott róla. — Tizennégyen vagyunk, ti­zenhárom kolléga tartozik az irányításom alá. Feladatunk a gyári ki-be járó személy- és teherforgalom ellenőrzése, a társadalmi vagyon és a sze­mélyi tulajdon védelme, a gyár őrzése. Ám feladataink közül a legfontosabb mégis a megelőzés. Az EVIG-esek, mint a leg­több gyárban, üzemben dol­gozók, fényképes gyári belé­pő igazolvánnyal rendelkez­nek. Az igazolványokhoz be­tétlap tartozik, amelynek szí­ne és dátuma, egyéb számjel- zése a portások számára út­mutató, Az igazolvány tulaj­donosáról közli a legfontosab­bakat, amik a portást érdek­lik. Például, hogy mikor kez­dődik, vagy végződik a dolgo­zó munkaideje, van-e engedé­lye soron kívül a betérésre Vágy a távozásra napközben. — Gyárunk területére hiva­talos ügyben például az úgy­nevezett egyszeri belépővel szabad az út. Megszokott do­log, ez alól senki sem kivétel, még akkor sem, ha „arcról, névről” jól ismerjük. A belé­pési engedélyt kézhez kapja az ilyen ügyfelünk, alá kell íratnia távozáskor azzal, aki­nél hivatalosan járt, s elme­nőben a portán a kis papírt le kell adnia. Ennek ez a rendje-módja itt. Van, hogy külföldi vendég érkezik gyá­runkba. Ö csak kísérővel lép­het be, belépési engedélyét pe­dig az igazgatási főosztály ál­lítja ki. Teherforgalomnál megvizsgáljuk az árut, amit a teherautók hoznak, illetve visznek. Súlynak, fajtának, darabszámnak stimmelnie kell, ahogyan azt az igazoló papí­ron jelezték. Szarka, oversííban Határ István elmondja: az öltözőkben a gyáriak szemé­lyi tulajdonára őrök vigyáz­nak. Mi tagadás, néha egy-egy ember megfeledkezik magáról, a másiké kell neki, ragad a keze. Kisebb értékű lopás in­kább csak műszakváitáskor fordul elő. Olyankor nehéz az öltözőben őrködök dolga, mi­vel akik tisztálkodni, zuha­nyozni mennek, legtöbbször nem zárják öltözőszekrényük ajtaját. Főként a divatos női ruhadaraboknak kél lábuk ilyenkor. A gazdacserének a kárvallott nem örül, csak a szidalomözönkor legkeveseb­ben szidják önmagukat a zá'- ratlan szekrényajtőért, holott eleve az adott helyzeteket szokták az ilyen üzemi szarkák kihasználni. Kerékpárral sokan jönnek dolgozni az ÉVIG ceglédi gyá­rába. A kétkerekűek megőr­zéséről gondoskodnak, autó­parkoló is van a gyárépület előtt. Kerékpárlopás is előfor­dult, igaz. De az is igaz, hogy alkalom szülte a tolvajt: a tu­lajdonos nem zárta le a bicik­lijét annak rendje, módja sze­rint. — A gépekre, berendezések­re a legtöbb gyárbelinek be­csülettel gondja van — mond­ja az üzemrendészet vezetője. — Hiszen ki-ki ezzel keresi a mindennapi kenyerét. Elma­rasztalják a géprongálókat, pazarlókat, akik nem becsü­lik sem a drága, sem az olcsó szerszámokat. A károkozók el­len természetesen kártérítést kezdeményez a rendészet, ha a kártétel tettese megvan. Szó esik az üzemi szarkák­ról. Vannak. Nem válogató­sak, vinnének vagy visznek olyasmit is, aminek a ház kö­rül biztos, hogy semmi hasz­nát nem veszik. Évente több ezer forint kárt okoznak a gyárnak és egyben a társada­lomnak. Voltak súlyosabb ese­tek is, ám a rendőrség segít­ségével kézre kerültek a tet­tesek. A kár, amit okoztak, úgy 38 ezer forintnyi. De meg­térült az összeg, mert vissza­szolgáltatták a gyárnak mind­azt, ami a „háztűznéző” során a hivatalos szerv szemét el nem kerülte. A gyári portán szintén kétszer fordult elő az A bolond is tudja: kizárólag Budapesten. A központban. Vagyis, ha nagy naivságunk- ban arról próbálunk érdeklőd­ni, vajon a ruhacsináló szövet­kezet ceglédi részlegének be­dolgozó asszonyai megtalál­ják-e számításukat, szép-e, jó-e, amit készítenek, akkor mi más lehetne a válasz: felvilá­gosítást egyes egyedül a fő­városban adnak. Naná, még szép. A csuda érti, hogy mégis miért éppen az egyik ceglédi utcában függ a szövetkezet hirdetése: bedolgozókat fölve­szünk. A nagyközség közhivatalá­nak tövében szépséges táblák feszítenek, az egyiken telitalá- latos reklámmondat, valahogy így: Aláírásának súlya van! Nem tudom, érzik-e ezt az ügyintézők? Innen egy hajítófányira a zárszámadó találka közönsége A közelmúltban Cegléden a Bem József Ipari Szakmun­kásképző Intézetben rendezték meg a Szakma kiváló tanu­lója verseny megyei forduló- ,át autószerelő, szobafestő, kő­műves és mezőgazdasági gép­szerelő szakmákban. A kétnapos megyei verseny megnyitóján Czinege Imre igazgató köszöntötte a ver­senyzőket és a versenybizott­ság tagjait. A biztató szavak után az írásbeli feladatok megoldására került sor. Dél­után — kikapcsolódásképpen szabad idős programon vehet­tek részt a versenyzők: megte­kintették a Hair című ameri­kai musicalt. Másnap délelőtt a gyakorlati feladatok megol­dásával folytatódott a ver­seny, délután pedig megtud­hattuk, hogy ki szerepelt a legjobban. A helyezettek szak­mai és szépirodalmi jutalom­könyveket kaptak és részt ve­hetnek majd a szakma orszá­gos versenyén, ahol a legjob­bak szakmunkás-bizonyít­ványt kapnak. A mezőgazdasági gépszere­lők országos versenyét Ceglé­den rendezik a Bem Józef Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet­ben. Az intézet diákjai közül a következők lettek nyerte­sek; mezőgazdasági gépszere­lő: 1. Farkas Gyula, 2. Orsá- nyi József. Szobafestő és má­zoló: 1. Hornyik László, 2. Kocsis Zoltán. Kőműves: 2. Suri János. Autószerelő: 2. Plutzer Attila. Ugyanezen a két napon vol­tak még más megyei verse­nyek is, amelyekről a ceglé­diek közül az országos ver­senyre esztergályosszakmában Lendvai Endre, ácsszakmában Eszenyi Ferenc jutott tovább. Fazekas Erzsébet tanuló ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap) Üjult erővel tért vissza a tél, vastag hótakaróval, jégpáncéllal bevonva az utakat. Cegléd útjait a Városgazdálkodási Vállalat gépei járják — képünkön —, a városhatáron kívül pedig a Bu­dapesti Közúti Igazgatóság ceglédi üzemmérnöksége dolgozik. Apáti-Tóth Sándor felvétele Tíz késet vett a város Sstetrcű munkakör Felelősséggel őrzik a gyárat Szüretkor, névnapkor divatos a szonda Ekék hasítják a havat

Next

/
Thumbnails
Contents