Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
1985. FEBRUAR 9., SZOMBAT SIS PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Partéiét, gazdálkodás, telcpiiíésfcjícsztcs Vállalják a kezdeményező szerepet A z MSZMP XIII. kongresszusára készülve, fontos szerep jut a különböző szintű pártértekez- letcknek. Az alapszervezeti vezetőségválasz'.ó taggyűlések után, a mai napig, a váci városi pártbizottsághoz tartozó üzemi cs községi pártszervezetek is megtartották a páríértekezleíeikct. A kommunisták tanácskozásait, csakúgy mint országosan, a szűkebb környezetben is élénk ügyelem kísérte. Ez érthető, hiszen a közösségek sorsát alapvetően befolyásoló kérdésekkel foglalkoztak. A beszámolók átfogták a politika teljes körét. A pártélet kérdései mellett, területünk sajátosságainak megfelelően különös figyelmet kapott a gazdasági munka és a településfejlesztés. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveivel kapcsolatban a párttagságot és a közvéleményt döntően a gazdasági építőmunkánk helyzete és perspektívái, az életszínvonal és az életkörülmények alakulása foglalkoztatják. Valamennyi fontos társadalmi és gazdasági helyzetünket érintő kérdés az üzem és a lakóhely vonatkozásában konkrétan is megfogalmazódott. A párttagság saját tapasztalataival gazdagította az elmúlt időszak értékelését. Ez a munka ezzel együtt megalapozza és egyben formálja a párt politikáját. A fejlődés forrásai Vác és a vonzáskörzet ipari üzemei tavaly 10,5 milliárd forint értéket termeltek, ez folyóáron 32 százalékkal több, mint négy évvel korábban volt. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek közel másfél milliárd forint értéket állítottak elő, a négyéves növekedés 60 százalékos. Igaz, a termelésnövekedés az egyes üzemek között nagyon eltérő. Jelentősen nőtt a termelés a Forté-ban, a Váci Kötöttárugyárban és a Híradástechnikai Anyagok Gyára ban, valamint az élelmiszer- ipari üzemekben. Van azonban olyan üzem is, ahol csökkent a termelés. Kedvező viszont, hogy csaknem mindenütt javult a munka termelékenysége és a gazdálkodás eredményessége. A vállalatok és szövetkezetek tehát meg tudtak felelni a kedvezőtlen világpiaci hatásokat egyre jobban közvetítő gazdasági szabályozás követelményeinek. Ez önmagában is jelentős eredmény. E mögött a vállalati kollektívák kitartó munkája, a dolgozók és a vezetők helytállása húzódik meg. Milyen főbb forrásai vannak eredményeinknek? Elsősorban a költségek csökkentése, a mind jobban kibontakozó anyag- és energiatakarékosság-, valamint a - szervezettség javítása. A gazdasági növekedés forrása tehát főleg a tartalékok hasznosítása volt. Ez azonban sajnos nem jelenti azt, hogy általá- nosá tettük volna gazdálkodásunkban a takarékos szemléletet és gyakorlatot. A pártértekezleteken elmondottak azt igazolják, hogy jobb szervezéssel a dolgozók érdekeltségének fokozásával, a fegyelem és a minőség javításával tovább növelhetők az eredmények. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy ehhez ma már egyre inkább szükséges a beruházások bővítése, a műszaki fejlesztés meggyorsítása. Ezzel eljutottunk a gazdasági életünk egyik sokat vitatott kérdéséhez. Jut-e elegendő fejlesztési forrás a termelés elengedhetetlen korszerűsítéséhez? Az üzemi valóság e tekintetben is rendkívül sokszínű. A város jelentősebb ipari üzemeiben számottevő műszaki megújulást sikerül megalapozni. Korszerűsítették a technológiát a Váci Kötöttáru- gyárban. a Fortéban és a Híradás- technikai Anyagok Gyárában, a Magyar Selyemipari Vállalat Váci Gyárában és több más üzemben. Igaz. ehhez az érintett vállalatok jelentős kockázatot vállaltak azzal, hogy a fejlesztéseket döntően hitelekkel valósították meg. A hitelek visszafizetése a következő években válik esedékessé. Figyelemre méltó a kötöttárugyár és a HAGY helyzete. Mindkettő termékei olyanok, hogy a piaci értékesítés lehetőségei a termelés nagyobb ütemű bővítését is megalapoznák. A képződő fejlesztési források szűkössége és főleg a leterheltségük azonban csak lassúbb kapacitásnövelést tesz lehetővé. Másutt viszont a gépek és berendezések műszaki állapotát jószerivel még szinten tartani sem sikerült. Ma már nem lehet elodázni a DCM teljes rekonstrukciójának megkezdését. A műszaki technikai elmaradás alapvető gondokat idézett elő a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár váci gyárában, a Kőbányai Kéziszerszámgyár nagymarosi galván-üze- mében. A gazdasági teljesítőképesség növeléséről szólva, mind többet beszélünk az emberi tényező szereoéről. A szaktudás és kezdeményezőkészség fejlesztésének fontosságát mindenki elismeri. Gyakran hiányolják viszont, hogy csak lassan tudtunk előbbre lépni a nagyobb teljesítményre és jobb minőségre ösztönző bérezésben. Sok kritika érte az elmúlt időszak bérezési szabályait. A gyakran túlzottan merev korlátokat több helyen a vállalati gazdasági munkaközösségek szervezésével oldották. Ezzel viszont más területeken keletkeztek újabb feszültségek. A vállalatok most a napokban döntöttek arról, hogy az új szabályozás szerint melyik bér- és jövedelemszabályozási formát választják. Az ipari vállalatok többsége, így a Forte, a Kötöttárugyár, a HAGY, az MHD, a keresetiszintszabályozást választotta, ezeknél az üzemeknél a várható évi bérfejlesztés 6 és 10 százalék körül alakul. A pártszervezetek mindenütt igényelték a teljesítményeknek jobban megfelelő jövedelemdifferenciálást, a nagyobb szaktudást igénylő munka jobb megbecsülését. Növelni kell a műszakiak érdekeltségét a tudományos eredmények gyakorlati elterjesztésében. A pártfórumokon elhangzott viták rámutattak, hogy a jövő gazdasági feladataihoz a feltételek még nem minden tekintetben készek, azokat a következő időszak munkájával kell megteremteni. Ebben további irányítási és szabályozási kérdések és vállalati tervezési, szervezési feladatok vannak. Az irányelvekben megfogalmazott, reális megalapozott gazdasági növekedés feltételeinek és eszközének tekintik a gazdaságirányítás továbbfejlesztését, a vállalati vezetés korszerűsítését, az ellenőrzés növelését, és egyáltalán a munkafegyelem szigorítását. termelőszövetkezetek és áfészek széles körűen szervezik a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. A szervezés költségei is megemelkedtek, ezt több helyen még nem tudják az integráció erősítésével, a termeltetés ütemezésével, az egyöntetű minőséggel, az értékesebb termékek előállításával ellensúlyozni. Néhány szövetkezet emiatt a háztáji termelés szervezésében visszafogottabb. Gondot okoz az is, főleg az áfészek- nél, hogy a hagyományos, kisebb kereskedelmi és szolgáltató egységek működtetése megdrágult. Emiatt több kisüzletet szerződéssel üzemeltetnek, így kevésbé lehet ellátáspolitikai megfontolásokat érvényesíteni. Ugyanakkor a szövetkezeti vezetők többsége komolyan veszi, hogy nemcsak racionálisan gazdálkodó üzemként kell működni, hanem a tagság érdekeinek szolgálatát is ellássa. Reális számvetés Az elet minősege A gazdálkodás mellett a másik, sokakat foglalkoztató kérdés az életszínvonal, az életkörülmények alakulása. Ezeknek a központilag közvetlenül szabályozott elemein túl élénken foglalkoztatják a helyi közvéleményt a településfejlesztés kérdései, a munka- és jövedelem- szerzési lehetőségek, az ellátás megszervezése. E kérdéskör különösen érzékeny területei: a lakásgazdálkodás, az időskorúak, a nagycsaládosok és a pályakezdő fiatalok helyzete. A kérdés összetettségét mutatja, hogy másként fogalmazódik az igény városon és a községekben. Egy-egy település fejlődése mindig is függött a lakosság foglalkoztatási és jövedelemviszonyaitól, az ott működő gazdálkodó szervezetek munkájától. Ha a lakosságot nagyobbrészt helyben foglalkoztatják, az üzemek kedvező jövedelemviszonyokat, a munkába lépők számára perspektívát biztosít, akkor kedvezőbbek településfejlődésének a feltételei. A lakosság saját erejével is jobban gyarapítja a községet. Aktívabbak a házépítésben, könnyebben jut erő az út- és járda építésére, a közműfejlesztésre. Csak a nyereséges vállalat tudja a jogszabályokban lehetővé tett támogatásokat dolgozói részére biztosítani.- Ezek a jövőben a tanácsi gazdálkodás szabályozásának korszerűsítésével is érvényesülnek. A munkahely és a lakóterület egymást feltételező, egymás helyzetét még jobban figyelembe vevő kapcsolataira kell nagyobb figyelmet fordítani. A vonzáskörzet településszerkezete sajátos. A körzet 32 községében kevés az ipar, a közlekedési viszonyok is kedvezőtlenek. A községek kétharmadában csökken a lakosság. Érthető, hogy a községi pártértekezleteken mindenütt nagy súllyal szerepelt a lakosság ellátásának színvonala, a települések lakosságmegtartó képességének javítása. Ebben a tekintetben fontos szerep hárul a szövetkezetekre. A gazdasági feltételek alakításában különösen a kisközségekben a legfőbb településformáló tényező a mezőgazdasági termelőszövetkezet. A gazdasági szabályozás erősítette és a jövőben méginkább erősíti a szövetkezetek nyereségérdekeltségét. Ennek a kisebb községekre nézve vannak kedvezőtlen hatásai is. Több szövetkezetben a kevésbé jövedelmező üzemrészeket felszámolták, ezzel néhány kisközségben, például Rúdon, Pencen szűkült a helyben foglalkoztatás. A mezőgazdasági Az összevont taggyűlések és a pártértekezletek reálisan elemezték az elmúlt évek tapasztalatait. A kommunista kollektívák politikailag megerősödtek abban, hogy kongresszusi irányelvekben megfogalmazott politika következetes folytatásával reális programot lehet kidolgozni a társadalmi és gazdasági építőmunkához. Saját területükre vonatkozóan számos olyan lehetőségre mutattak rá, amelyek hasznosítása konkrétan gyarapítja a gazdasági növekedés feltételeit. Általános igény, hogy az irányítás, szabályozás és az ellenőrzés szolgálja jobban a céltudatos fegyelmezett munkát. Támaszkodjon a kollektívák kezdeményezőkészségére, növelje a jobb és fegyelmezettebb munkában a dolgozók érdekeltségét, és következetesebben lépjen fel az ügyeskedéssel, visszaélésekkel, a nem munkával arányos jövedelemkülönbségekkel szemben. Ezzel együtt bízhatunk abban, hogy feladataink megoldására az öntevékenység sokszínű, gazdag formákat hoz létre, amelyek együttesen a maguk sokféleségében biztosítják, hogy a célnak a legjobban megfelelő módon, az emberi munkával és a termelési eszközökkel egyaránt takarékosan gazdálkodva javíthatjuk a jövedelem- termelő és a versenyképeséget. A városi pártértekezletre készülve úgy látjuk, az eddigi politikai munka jó alapokat teremt ahhoz, hogy sikeresen hozzájáruljunk a politikai cselekvési egység megerősítéséhez. A kommunisták készek vállalni a kezdeményezőszerepet, a feladatok megoldásának élére állni, a dolgozók körében megnyilvánuló bizalmat tovább erősíteni. DR. OLAJOS MIHÁLY, az MSZMP Vác városi Bizottságának első titkára Ncpclelmczcsi cikk az egész világon Hare a dekákért — Akár hiszi, akár nem, én optimizmussal tekintek a jövőbe — kezdi a beszélgetést dr. Fodor István, a Hunniahibrid Termelőszövetkezeti Társulás igazgatója. — Nem azért, mert ma jobbak az értékesítési viszonyok, mint teszem azt a múlt évben. Azért, mert úgy érzem, enyhült a szorítás, el lehet a csirkét adni. Az árak nem jók, s nem is lesznek már olyanok, mint korábban. A csirke népélelmezési cikk az egész világon. Sokan megtanulták csinálni. Óriási a konkurrencia, s az nyer, aki olcsóbban kínálja a csirkehúst, mivel kevesebb költséggel jutott hozzá a tenyésztés során. Vagy az jár jól, akinek az állam besegít a tenyésztésbe. De hol bírja ezt sokáig az állam? Rossz gondolat volt Szó szót követ. S miközben firtatjuk, hol állunk ma a csirkénkkel a világban, sok mindenre fény derül. Mindenekelőtt arra, hogy szerencsére elvesztette hatását az a korábban uralkodott szemlélet, amely szerint ha már a mi sajátos közgazdasági viszonyaink között kell csirkét tenyésztem, importfehérjét használva föl a takarmányozásban, akkor nem érdemes arra törekedni, hogy a genetika. által determinált maximumot hozzuk ki ebből a baromfiból. — Húscsirke esetében az a szempont, hogy adott időre milyen testtömeg-gyarapodást ér el az állat s mennyi takarmányt fogyaszt. Ha például megfelelő fehérjetartalmú ennivalót kap, akkor a világ élvonalához tartozó broiler csirke héthetes korára eléri az 1,90—2,00 kilogramm átlagsúlyt, s két kiló takarmányt eszik ahhoz, hogy egy kilós legyen. És ez jó arány. Gondoltuk azt is korábban, hogy elég nekünk a másfél kilós csirke is, elégedettek lehetünk, ha egy kiló súlygyarapodáshoz két és fél kilót eszik, más beltarfcalmú, olcsóbb takarmányból. Ez azonban rossz gondolat volt. A kelleténél több kukoricát használtunk föl a tenyésztésben emiatt. Abból a kukoricából, amit exportálhattunk volna. Eljutottunk a ma már általánosan elfogadott elvhez: Változtak az idők — A magyar broiler csirke akkor marad versenyképes, ha a világszínvonallal azonos naturális mutatók mellett tudjuk tenyészteni. S kiderül, azért e nagy optimizmus az igazgató részéről, mert úgy látja, hogy erre megvannak a lehetőségeink. A mutatók kialakulásában ugyanis nagy szerepe van annak, hogy az importfehérje-adagoiást o tenyésztési helyek adottságai szerint szabják meg, elkerülve ezzel, hogy néhol pazaroljanak, néhol viszont kevesebb kerüljön a baromfi szervezetébe az optimálisnál. Nem ajánlatos tehát központilag meghatározni, egy-egy tenyésztő gazdaságra mennyi jusson ebből a drága anyagból. Legyenek a tenyésztési rendszerek értő és felelős gazdái a szakmának. De összességükben, a szülőpártartóktól a feldolgozókig. Mert mi volt az elején? A szervezés és integrálás során a tenyésztés fázisában a szaporítási fokozathoz tartozott a legfőbb érdekeltség. Azoknak, akik a csirkékkel foglalkoztak, annyit juttattak az egész vertikum nyereségéből, amennyi ahhoz volt elegendő, hogy szinten maradjon a tenyésztési kedv. Az idők azonban változtak. A szülőpártartó, a keltető észrevette, hogy neki se maradt pénze, rájöttek minden lépcsőfokon, hogy tenni kell valamit. Érdekelt tehát a broiler csirke fölnevelője is, az újabb elképzelések szerint. A mai közgazdászok álláspontja: akkor sáfárkodunk legjobban a megtermelt gabonával is, ha azt csirkebőrben adjuk el. Az álláttenyésztésben ugyanis ez a baromfi alakítja át legkedvezőbben a takarmányt népélelmezési cikké: hússá. Villanyról van szó A Hunniahibrid tenyésztési rendszer gesztora a hernádi Március 15, Termelőszövetkezet. A társulás igazgatója is Hernádon él — s egy személyben a körzet országgyűlési képviselője is. Mondhatjuk-e,, hogy választókörzetét tekintve általában is optimista, nem csupán broiler-ügy- ben? — Most úgy gondolom, mondhatjuk. Igen régóta foglalkoztat ugyanis Tatárszentgyörgy környékén egy égető probléma, ami — úgy tűnik — rövidesen megoldódik. Ennek legalább annyira örülök, mint annak idején annak, hogy megvalósult a dabasiak vágya: pénzt szereztünk a gázvezeték-építéshez. Itt villanyról van szó. Nem a községben, hanem a tatárszentgyörgyi tanyákon. Ez a táj közvetlenül határos Bács-Kiskun megyével. Ismert, hogy a szomszédban már kigyulladt a fény az utolsó tanyában is, itt pedig két tucatnyi gyerek van televízió nélkül, szarvasmarhákat tartó gazdák fejőgép híján, estefelé behúzódó, varrogatni vagy olvasni vágyó asszonyok vakoskodnak pislákoló lámpáknál. Többször folyamodtunk különböző fórumokhoz. Legutóbb sikerült — Doszpod Béla osztályvezető hathatós közreműködésével — elérni a Pest megyei Tanács segítőkész támogatását. Most ott tartunk, hogy el lehet kezdeni a költségeknek mintegy felét kitevő lakossági hozzájárulást — körülbelül 300 ezer forintot — összegyűjteni. Igaz. nagyon nehéz munkával termelte ki a tanyák népe ezeket az összegeket, de szívesen adja. A megye pedig szívesen támogatja őket, abban a tudatban, hogy az elektromos áram révén teljesebb lehet itt az emberek élete — s az eddigieknél is többet használhatnak munkájukkal a népgazdaságnak. BÁLINT IBOLYA Hálómerítő Fodor József festménye
